Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Budapest, tí)SO kedd, április I Ára 16 fillér |Ei«n»eté») VI. évfolyam, 14. szám előfizetési Arak Negyadévra----------------------10.00 pengd egy hóra-------------------------------— peng* Ausztriába 1 egy hóra____5 Scil­ling Eggaa »i*m óra Budapesten, vidéken *» pályaudvarokon hétköznap_ 16­­illér vasárnap. ------------------------------32 fillér Ausztriában hátköznap. _ 30 Groschen vasárnap--------------------------40 Groschen Megjelenik vasárnap ás ünnep utáni napra kivételével minden nap UJSA, SZERKESZTŐSÉG É­S KIADÓHIVATAL* V. Vilmos császárral 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207—56, 207- 57 FIÓKKIADÓHIVATAL­OS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Botsapest, Erzsébet-festrol 43 (Royal-építl«fc Telefonjáéul: József 318-28 Utazosi és monotjegy Iroda: Budapest, VII. Erzsé­bet-körút 43. Tel.: József 419—34 A szabadelvű politikáról — Külpolitika* — írta Fenyő Miksa Vájjon egy liberális pártnak fogalmilag más külpolitikát kell követnie, mint egy konzerva­tív pártnak? Vájjon Anglia váltakozó pártjai­nak politikájában a toryságból, vagy a whig­­ségből szükségszerűen következett-e, hogy mi­lyen álláspontot foglaljanak el az ozmán biro­dalommal szemben és azért, mert Lloyd­ George esküdt ellensége volt Törökország európai pozíciójának, ez szükségképpen azt jelentette, hogy a törökellenesség a liberaliz­mus attribútumai közé tartozik, míg a török­­barátságra természetszerűen a konzervatív párt van kötelezve? Vagy, hogy e kérdéseket Magyarországra alkalmazzuk, az a körülmény, hogy a magyar kormány eddig a maga kül­politikájában főleg Olaszországra támaszko­dott, szükségszerűen azt jelenti-e, hogy a sza­­badelvűségnek eo ipso Itáliával szembenálló oldalon kell keresnie külpolitikai orientáció­ját? Hogy tovább fűzzük a­ gondolatot: váljon a magyar szabadelvű párt külpolitikai pro­gram­jában a szerb orientáció gondolata sem foglalhat helyet, csak azért, mert ezidősze­­rint Szerbia kormányzata diktatórius és a parlament félretolásával dolgozik, tehát olyan alapon, melynek jogosultságát a szabadelvű politika sohasem ismerheti el? És általában a liberális párt külpolitikájának szükségkép­pen liberálisnak kell-e lennie vagyis olyan or­szágok felé orientálódnia, ahol a külpolitika irányának megállapításában az ottani liberális áramlatnak döntő szava van? Mi nem gondoljuk, hogy a szabadelvű párt külpolitikai elgondolásaiban magát az által az elv által köttethetné meg, hogy szo­rosabb kapcsolatot csak olyan országgal ké­shet, ahol a liberális gondolat uralkodó szerepet játszik Aminthogy a demokrata Franciaország egy percig sem habozott, mikor létérdeke felismerésében az autokrata Orosz­országgal kötött szövetséget és Lengyelország­gal való barátságában ma sem zavarja az, hogy a lengyel alkotmányban nem éppen a lengyel nép akarata fejeződik ki, hanem Pil­­sudszky kardjának markolata. Ha nálunk a szabadelvű párt külpolitikájának irányát az az elv szabná meg, hogy csak liberális szel­lemű ország felé keres orientációt, akkor ter­mészetszerűen szakítania kellene az eddigi olaszbarát politikával, de — mint mondottuk — nem orientálódhatna a diktatúrás Jugo­szlávia felé sem. Akkor maradna számára egyedüli lehetőségként a nagyhatalmak közül Franciaország és Németország (Angliát azért nem említjük, mert Anglia a kontinentális politikában, pláne Európa keletén a vezető szerepet Franciaország kezén hagyta) és a szomszéd államok közül Ausztria és Csehor­szág. De éppen mert a liberális politikának élő valaminek, reálpolitikának kell lennie, a szabadelvű párt külpolitikai megfontolásaiból ki kell rekesztenie Németországot, mert a Németországhoz való közeledés a velünk szemben lehiggadt entente-ot újból ellenünk lázítaná (a burgenlandi­ekről nem is szólva), a Csehország felé való orientációt pedig nem engedi meg sem konzervatív, sem liberális politikának az az egymillió magyar, kiket Csehország a határunk mentén szakított ki a magyar földrajzi, gazdasági, geográfiai kö­zösségből. (Persze rögtön más a helyzet, ha Csehország revízióra hajlandó.) A szabadelvű párt külpolitikájának irányát csak az döntheti el, hogy mit tud e réven hozni az országnak, milyen támogatást, mi­lyen érvényesítő erőt és ha a szabadelvű párt politikája az eddigi olaszbarát politika egye­­dülvalósága ellen foglalt állást, akkor ezt nem azért teszi, mert elvileg helyteleníti a fascizmust és nem is azért, mert a magyar kormány eddigi politikája az olasz barátsá­gon épült fel, tehát a liberalizmusnak néme­lyek szerint éppen az ellenkezőjét kell csi­nálnia, hanem azért, mert ezt a külpolitikát nem tartja eredményesnek s más orientáció­tól — itt elsősorban a jugoszláv—magyar közeledésre gondolunk — különb eredmé­nyeket vár. Az olasz barátság nagy szolgála­tokat tett nekünk: a frankügy idején, mikor nem tűrte, hogy a kis­entente ebből az ügyből hurkot kerekítsen a magyar kormány m­eg­­szégyenítő, az egész országot megszégyenítő megbuktatására; máskor a szentgotthárdi eset idején s végül most a hágai egyezmény megkötésekor is — ha ugyan Párisban össze *) Fenyő Miksa cikkei oly nagy érdekességnek hogy közlésük akkor is megokolt, ha az ő nézetei nem fedik is az Újság felfogását. Ezt különösen ennél a cikknél kell hangsúlyoznunk, mert egyik­másik pontja merőben ellentétben is áll az­ Újság külpolitikai irányával. Az előző cikk múlt szom­bati számunkban jelent meg. Szerk. ___KOVÁÉ Végre egy kis levegő ért a parázshoz és felcsap valami világító lángocska. Hallunk a párisi tárgyalásokról, lehet hozzá is szó­lam. Megenyhül a szorongó érzés, hogy lap­pangva odaég minden értékünk. Nem ég oda? A nagyhatalmak is tudják, hogy Párisban nem fogalmazni akarnak, hanem megmásí­tani a fogalmazvány tartalmát. Csehszlovákia sem jelenti a kis-entente-ot és a magyar urak sem hagyják magukat. Nem tudjuk, hogy siker-e, de legalább már nyílt keres­kedés, melynek során konstatálhatjuk, hogy Csehszlovákia eret akar rajtunk vágni s a nézeteltérés csak arról lehet: engedjü­k-e ezt s a hatalmak hozzájárulnak-e. Nekünk nagy érdekünk, hogy a hágai megegyezésből tény váljék, de erre az érdekből újból ráfizetni már nem szabad.♦ A kisgazdáknak hitel, piac és ár kell s mivel meg nem kapják, elégedetlenkednek. Ebben semmi politika nincsen. De nem kap­ván semmit a kormánytól, mégis bízzanak a kormányban, ez már politikai követelés. Nagyon is önzetlen bizalom volna, ha őszin­tén adnak a kormánynak s a kisgazdák nem önzetlenek. Valahogyan rá kell szorítani őket erre a bizalomra, vagy beléjük szugge­­rálni. Ezt a kormány könnyebbnek tartja, mint az elégedetlenség kielégítését s teljes apparátussal erre veti magát, nem pedig a hálátlan segítő akcióra. * Békésben Fizikai, Budapesten szellemi szükségmunka kell. A pesti polgárok és a kubikosok tehát egy szintre kerültek. A munka nem teljesítmény, melynek gazdasági rendeltetése és haszna van, hanem alamizsna, amit az embereknek adnak. Nagyon szomorú jelenség, hogy az egész gazdasági életből csupa szociálpolitika lesz. Hétfőn este váratlanul leszavazták az angol kormányt. A leszavazásnak természetesen nem lesznek politikai következményei, minthogy a sza­vazásra bocsátott kormányjavaslat egészen jelen­téktelen természetű volt. Macdonald leszavazása csak azáltal vált lehetségessé, hogy a konzervatív párt vezetősége az összes képviselőket berendelte az ülésre, míg a munkáspárti képviselők közül igen sokan nem voltak jelen. De ez az incidens mutatja, mily labilis alapon áll az angol kor­mány, úgyhogy meglepetésekre mindig készen kell lennünk. — Jelentésünk a következő: ÍV Leszavazták az angol Utána Macdonalé terve"­­ ISi'fiig II 'É sé tette a bizalmi kérdést ** ® Csak tíz főnyi szavazattöbbséget kapott Meglepetés az alsóház ülésén London, március 31. A munkáskormány az alsóház mai ülésén váratlanul kisebbségbe ke­rült Macdonald miniszterelnök az ülés elején javaslatot terjesztett be, amelyben arra kérte az alsóházat, ne ragaszkodjék a házszabályokhoz, amelyeknek értelmében az ülés éjjel tizenegy óráig tart és tartson ma kivételesen éjszakai ülést több sürgős javaslat letárgyalása céljából. A szavazás a javaslat elvetésével végződött. Mac­donald mellett csak 179-en szavaztak, ellene pedig 183-an. A szavazás eredményének kihirde­tésekor a konzervatív padsorokban kárörvendő kiáltások hallatszottak: Lemondani! Lemondani! Chamberlain volt konzervatív külügyminiszter Indítványt terjesztett be, amelyben azt javasolta, napolják el azonnal az ülést, miután a kor­ nem olvad minden hágai eredmény —, talán még egyéb hasonló alkalmakkor is, melyek­ről nem tudunk. Nekünk el kell ismernünk, hogy ezek értékes szolgálatok voltak, me­lyekkel Olaszország bennünket hálára köte­lezett, és ha e szolgálatok nem is függtek össze ennek az országnak legfontosabb kül­politikai problémájával, revíziós törekvéseink érvényesítésével, ebben — úgy vélem — in­kább mi voltunk a hibásak, kik Olaszország barátságát nem tudtuk e külpolitikai feladat szolgáltatába állítani, mint maga Itália. Mert a jövő magyar külpolitikájának nem­­ lehet fontosabb feladata, mint a revízió ügyének megvalósítása; különb, s hozzáteszem reálisabb külpolitikai programmot nem ajánl­hatunk a magyar szabadelvű pártnak. És kell hogy ezzel hazugságban marasztalja azt a kisentente-feltevést (ha ugyan őszinte ez a feltevés), mely a liberalizmustól kevésbé félti Trianont, mint a reakciótól, de attól se riad­jon vissza, ha majd az ellenkezőjével agitál­nak ellene, hogy ime a liberalizmus energi­kusabban akarja a revíziót, mint más pártok, tehát komolyabb veszélye a békének. Nem egy délibábos, a Kárpátoktól az Adriáig, az egész magyar múltat átfogó revízió az, mely realitásként szemünk előtt lebeg, hanem egy térképekkel, statisztikákkal, gazdasági érvekkel alátámasztott, magyar testvéreinket kereső, Genf lelkiismeretét megmozgató re­vízióé, melynek aktualitása rögtön adódik, mihelyt a világ észreveszi, hogy az eddig hallgató magyarság e kérdés elintézését nem hajlandó tovább a világtörténelem immanens erőire bízni. És e célnak követésében nekünk Jugoszlávia felé kell orientálódnunk és pedig két okból: először, mert Jugoszláviával szem­ben a legkevesebb követelni valónk van és másodszor, mert Jugoszláviának is nagy érté­ket jelent egy bensőséges viszony kialakulása Magyarországgal. A liberalizmus csak békü­­lékeny szellemű lehet (bár nem jelentheti egy ellenséges világ közepette az ország katonai kiszolgáltatottságát, vagy evangéliumi türel­mét) és éppen ezért csak olyan szövetségeket kereshet, melyek érzésbeli és gazdasági ér­dekbeli közösségeken alapulnak, amilyen kö­zösségnek megteremtése Jugoszláviával a leg­természetesebben kínálkozik. Mert ez a kö­zeledés jelenti az olasz-jugoszláv ellentét eny­hülését és jelenti az európai békét leginkább fenyegető kisentente-likvidálást. Jelenti azt, hogy Jugoszlávia Olaszország felé alkalmas közvetítőt talál és jelenti, hogy Magyarország Jugoszláviában megtalálta azt a barátot, aki alkalmas a Románia és Csehország felé való közvetítésre, amely utóbbi tekintetében az új szabadelvű pártnak követelnie kell, hogy azok a kezdeményezések, melyek Massaryk és Benes részéről több ízben megtörténtek, lehetőleg a tárgyaló­asztalig fejlesztessenek. A jugoszláv orientáció szükségszerűen nozza magával a Franciaországhoz való viszonyunk kellemetese­bbé való alakulását, Francia­­országnak a kisentente dogmájától való elté­rítését. Ez a külpolitikai orientáció azonban — nem szabad illúziókban ringatnunk magunkat — nem egyedül rajtunk áll; kérdés, hogy odaát hogyan fo­gadják a magyar szabadelvű párt ilyetén kezdeményezését (nota bene nem­ tudjuk, hogy ez benne van-e Rassay Károly programúi­­ában, de igen alkalmasnak, gya­korlatinak, kilátásosnak ítélnék, ha benne volna), szóval, mivel a kapcsolatok megterem­tése nem egyedül rajtunk múlik, függetlenül minden külpolitikai orientációtól, nekünk az aktív revíziós külpolitika terére kell lépnünk. Hiszen bizonyos, hogy nincs olyan magyar kormány, mely nem egész lélekkel akarná a revíziót, de éppen mert a magyar kormány még nem tartja az idejét elérkezettnek, hogy érvényesítéséhez hozzálásson, az új szabad­elvű pártnak vallania kell és jó meggyőző­déssel vallhatja, hogy igenis, az idő meg­érett arra, hogy revíziós kérelmünkkel a nép­­szövetségi paktum 19. §-a alapján Genf elé menjünk. Ami aktát mi e kérdésről Genf elé tudunk tárni, ami térképet és statisztikát asz­talukon kiteregetni, az kell, hogy a magyar ügyet eredményesen szolgálja. Arra felelniük kell Genfben és ha ma elutasítanak, holnap újra meg kell jelennünk térképeinkkel és azzal a kitartással, amellyel Apponyi Albert esz­tendőkön keresztül az optánsü­gyet szolgálta — tudjuk, abban a meggyőződésben, hogy ez csak előjátéka a revíziós politikánknak — és jogos szenvedélyektől nem befolyásolt önmérséklettel követelnünk a magunk igazát. Semmi kétség, hogy az ilyen külpolitikai ak­ció a maga állandó nyugtalanító hatásával végül is kényszeríti Európa urait, hogy ügyet vessenek a problémára, mely veszélyes seb­ként üszkösíti el Európa keretét. Ennek a maga igazát kereső külpolitikának akkor is sikere volna, ha bármilyen politikai hitet valló kormány keresné érvényesítését; meny­nyire inkább sikere lehet, ha a szabadelvű­ség színeiben jelenne ott meg és elnémítaná azt a rágalmazó hadjáratot, mely Genfben Trianont mint a magyar feudalizmus szük­ségszerű következményét próbálja menteni, örökérvényűvé tenni. mányt leszavazták és Macdonald bizonyára mér­legelni akarja a helyzetet. Chamberlain Indítványa mindössze tíz szava­zattal maradt kisebbségben, annak ellenére, hogy Macdonald felvetette a bizalmi kérdést és min­denki azt várta, hogy a liberális párt a kormány mellett szavaz. Chamberlain indítványa ellen 185-en szavaztak, mellette pedig 175-en. A szava­zás után az alsóház áttért a napirendre, anélkül, hogy jóváhagyta volna a Macdonald által kért éjszakai ülést. Abból a körülményből, hogy a liberális képviselők a kormány ellen szavaztak, politikai körükben arra következtetnek, hogy mégsem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, hogy a liberális és a munkáspárt között titkos koalíció jött létre. / Ne legyen többé hivatalos képviselőjelölt A Békésmegy­ei Kisgazdák Egyesülete vasárnap közgyűlést tartott Mezőberényben. Hat kormány­­párti képviselő is részt vett a gyűlésen. Csizmadia András képviselő nyitotta meg a tanácskozást, majd Csige-Vargha Antal dr. alapszabálymódosí­­tást terjesztett elő abból a célból, hogy a Békés­­megyei Kisgazdák Egyesülete a jövőben ne csak a gazdasági, hanem politikai problémákkal is fog­lalkozzék. Schultz Mihály kisgazda határozati ja­vaslatot terjesztett elő arról, hogy az állam ne számítson fel több kamatot az adó után, mint amennyi a jegybank mindenkori kamatlába. Azt is követeli a határozati javaslat, hogy a kormány minél előbb csökkentse az állami adminisztrációt és fékezze meg a karteleket. Herczegh Sándor az Országos Kisbirtokos Szövetség felélesztésére buz­dította a kisgazdákat. Schriffrrt Ferenc dr., volt képviselő, azt hangoztatta ho—- - nevem ’-n-esi­­tett buza helyett ‘-le, bűz.'-- kell termelés Jánossy Gábor kt .­ („valuzsol- retr.re ,é­ l uirgetle, majd az inonaoja, hogy az egyre meg­ismétlődő kisgazd­á k­é- az : elhang.-S panaszoknak gyan k.Uodásra !;•■’' kivírni­k kormányt. Asztala. A' 'rá I — a. /­et­széd kíséretében több határozati javaslatot ter­jesztett elő. A többi között a közlekedési rendelet visszavonását, a tisztviselők létszámszaporodásá­nak megakadályozását sürgette. Azt is javasolta, hogy a képviselőválasztásnál szűnjék meg a hivatalos jelölés, legyen vége a hivatalos támogatásnak s a kormány sür­gősen iktassa törvénybe a titkos választójogot. Ez utóbbi határozati javaslatot a közgyűlés tag­jai tomboló lelkesedéssel fogadták, Csizmadia András elnök azonban kijelentette, hogy a köz­gyűlés nem határozhat a javaslat felett, mert a Békés megyei Kisgazdák Egyesületének még nincs joga politikával foglalkozni. Metz József kisgazda azt javasolta, hogy a jövőben ne írjanak fel a kormányhoz, ne kérjenek semmit, hanem szervez­­­­kedjenek s így várják meg a választás napját.­­ Szabó Sándor azt fejtegette, hogy az egységes párt képviselőtagjai agyuk gramofonlemezeire rögzítik a kisgazdák panaszait s azon lesznek, hogy­­ a kormány orvosolja a bajokat.

Next