Ujság, 1930. június (6. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

­­P 1930 JAN 1. A Budapest, 1930 vasárnap, június 1 Ára 32 fillért VI. évfolyam, 123. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207—56, 207—57 F­I­Ó­K K I­A­DÓ HIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet­ körút 43 (Roval­­épület) Telefonszám: József 316—28 Utazási és menetjegyiroda: Budapest, VII. Erzsébet­ körút 43. Tel.: 1. 419-34 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.80 pengő Egy hóra­­ ________ 4.— pengő Ausztriában egy hóra . S Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 18 fillér vasárnap_____­______ _ 32 fillér Ausztriában hétköznap 30 Groschen vasárnap ______ 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Ne fogadja el a topót „ E­T ? a mélynyomása Újság Vasárnapja nélkül ROVÁ5_ Még nem tudjuk, mi lesz az új termés értékesítésével. Nagy gond ez a kormány­nak, termelőnek és fogyasztónak egyaránt. Mégis összerezzenünk a hivatalos termés­jelentés hallatára, hogy a hűvös időjárás ár­tott a vetéseknek, kevesebb lesz a búza? Nem akarjuk elhinni, nem merünk rá gondolni. És ezt a szorongó érzést nem az ellenzéki­ségünk szüli: igazán nem azért fohászko­dunk kitűnő termésért, mert a kormánynak annál több a baja, minél több a búzánk. Sok, minél több búzát kérünk, mert ez sikere a magyar munkának és bizonyítéka a ma­gyar erőnek. Hogy a kormány mit kezd vele? A kevéssel szemben ugyanilyen tanácstalanul állna. Hát legalább legyen meg az az enyhítő körülménye, hogy azért nem boldogulhat vele, mert több termett, mint amennyit a böl­csessége elbír.* Még Loucher is beválik magyar prófé­tának. Azt mondotta, hogy Magyarország jó üzletet csinált Párisban. Szavait felkap­ják "a félhivatalos lapok, továbbadták a rádió­állomások és gramofonok. Loucheur mint koronatanú és mint szakértő! Kellemeset mond a kormánynak, tehát nem előkelő ide­gen. Magyarországon sokan akadnak, akik megmondhatnák, sőt meg is mondották, hogy micsoda üzletet csináltunk Párisban. De ezek magyarok és senki sem lehet próféta a saját hazájában.♦ Megkerült a bankrabló és vele együtt megkerült a pénz is. Tisztelet, becsület a pesti rendőrségnek. Amennyire fejlődött a bankrablás technikája, ugyanannyival töké­letesedett a rendőrség tudása, szimatja, éles­látása. És ugyanannyival nőtt a bankok és milliomosok elbizakodottsága. Jobb volna, ha a bankok nem bíznának ennyire közbiz­tonsági intézményeinkben és kissé óvatosab­bak és elővigyázatosabbak lennének, amikor százezrek forognak kockán. Mert nem jó ezzel az elbizakodottsággal felbátorítani és tettre serkenteni a rablókat. Gondolják meg: a rendőrségnek bajos annyi rablót elfogni, amennyit a bank kitenyészt a könnyelműsé­gével. Hindenburg támadója a bíróság előtt Berlin, május 31. (Wolff.) A berlin­­eharlottenburgi esküdtszék ma kezdte el annak a pernek a tárgyalását, amelynek vádlottja, Goebbels Gyula dr. nemzeti­szocialista író és képviselő. Hindenburg birodalmi elnök megsértése miatt áll a bí­róság előtt. Goebbels az „Angriff“ című lap­ban „Megéri-e még Hindenburg..cím alatt cikket közölt, amelyben súlyosan meg­támadta Hindenburgot a Young-tervvel kap­csolatban tanúsított magatartása miatt. Az ülés megnyitása után von der Goltz gróf stettini ügyvéd, Goebbels dr. védője kifogást emelt három törvényszéki tanácsos szakbíró és Riess esküdt ellen azon a címen, hogy izraelita vallásúak. A bíróság ezután visszavonult, hogy a védő elfogultsági ki­fogása ügyében tanácskozzék. A bíróság végül kihirdette, hogy a védő indítványát elvetették. A vádlottat Hindenburg birodalmi elnök megsértéséért, amelyet cikkével és a cikkel együtt kiadott rajzzal követett­ el, nyolcszáz faárka pénzbüntetésre ítélték. Mayer János — Loucheur írta Windischgraetz Lajos herceg, ny. közélelmezési miniszter Rendkívül érdekes nyilatkozatok hangzot­tak el az elmúlt napokban egyrészt a föld­művelésügyi miniszter, másrészt Franciaor­szág egyik legelőkelőbb gazdasági és politikai vezéralakja ajkáról. — A magyar mezőgaz­daság hivatott legfőbb irányítója bejelentette, hogy az adófizető polgárság terhére és külö­nösen a szegény és állami támogatásra szo­ruló közönség súlyos megterhelése mellett kívánja talpraállítani a termelő társadalom valóban válságos helyzetét és követve az északamerikai Egyesült­ Államok példáját, ál­lami pénzekből akarja felértékelni a gaboná­nak rohamosan leesett árát. — Egyidőben egyik szívesen fogadott előkelő vendégünk. Természetes, hogy ebben a helyzetben az európai gabona exportjára képes álla­moknak egyesülniük kell — és egyesült erő­vel keresniük kell, az Amerikában termelt tömegek mellett az értékesítésnek legalkal­masabb módját. A módszer adva van, — kihasználni az amerikaiak nagyszabású és az ottani mező­gazdaság támogatására megszervezett állami akcióját. Mert az kétségtelen, hogyha az amerikai államok 1100 milliónyi q gabona- és tengeri tömege mellett el is törpül a Ma­gyarországnak, Romániának és Jugoszláviá­nak összesen termelt 193 millió q-jából ex­portképes 55 millió q-ja, mégis ezen mennyi­ségek a kontinentális és angol gabonaértéke­­sítő központokban igen érzékeny befolyást gyakorolnak e tengerentúli termények még a saját hazájukban való tőzsdei árának kiala­kulására. Mint ahogy bizonyította az 1929-i termés betakarítása utáni időszak, amikoris az amerikai pul által rendkívüli erőfeszítés­sel bizonyos ideig fentartott 26 pengős euró­pai avellációt a dunai államok rohamos kí­nálata végleg megtörte. Természetesen nem vesszük számításba egész elgondolásunknál az orosz dömpinget. Mert az az állam, amelynek lakosságá­ban tízmilliók éheznek, megismételni képtelen azt a manővert, hogy az éhező tömegeknek eleségével világszociális politikát csinálva, a befolyó pénzeket propagandára fordíthassa. Az amerikai termelést és annak értéke­sítési politikáját kétségtelenül elsőrendű szakemberek irányítják és azok bizonnyal tisztában vannak azokkal az alapigazságok­kal, amelyeket, sajnos, magyar vezető em­bereink nem hajlandók tudomásul venni. Az egyedüli megold­á­ szavát kimon­dotta Loucheur­r­a­el meg­szervezése európai ve , ami ez­után elintézi a kordi­stáns pró­bálkozásokkal szemt az elmúlt napokban hivatalos műzottak és amelyek legfeljebb mások, hogy — Európa gazdasági életének egyik legilleté­kesebb irányítója — rövid és szakszerű kije­lentéseiben megjelölte azt az utat, amely egye­dül vezet a gabonakérdés megoldásához. — Loucheur őnagyméltósága minden szakember előtt megértett és megismert alapigazságot hangoztatott. Megállapította ugyanis azt, hogy a gabonaárak alakulása világprobléma, amely­nek megoldására a legnagyobb termelő terü­letek gabonaértékesítési politikájának tekin­tetbe vétele nélkül gondolni sem lehet. Állít­suk szembe a világ búza- és tengeri produk­ciójának statisztikáját és e thézis abszolút helyessége szembetűnik, a tönkrement Csonkaország egyes társa­dalmi rétegei közé újabb hatalmas ékeket verjenek. Csodálatosak nyolcmillió lakosra redu­kált hazánk politikai és gazdasági irá­nyításának állandóan megismétlődő ballépései. Az összeomlott régi nagy osztrák-magyar monarchia utolsó tízéves politikájában lát­hattuk káros következményeit annak, hogy a vezető körök teljesen távol állottak a modern kor gyorsan lüktető életfejlemé­nyeitől. Nem egy irányban tapasztaltuk a bécsi irányítás káros következményeit, úgy külpolitikai, mint gazdaságpolitikai vonat­kozásban. Annak az ötvenmilliós nagyha­talomnak vezető emberei hibásan és tévesen kiind­ullottak a mindennapi gazdasági és politikai élet fejleményein, nem ismerték és nem akarták a nagy Metternich Íróasz­tala mellett felismerni a tömegmozgalmak ellenállhatatlan átütő erejét, sem emberi vo­natkozásban, sem anyagi téren. Ma a magyar mezőgazdaság hivatott irányítói Darányi Ignác szobájában kisbirói szemszöggel néznek és nyúlnak oly kérdésekbe, amelyeknek eldöntése szomorú sorsra ju­tott országunk legérzékenyebb életérdekeit érinti és amelyek pedig elszigetelten nem kezelhetők. És kérdem, vájjon mi lesz végeredmény­­űek a gabonaértékesítési akció sorsa. Két­ségtelenül a jóakarat és a jóindulat megvan úgy az illetékes miniszternél, mint nagy­hatalmú állam­i­titkárjánál. Végeredményben legsúlyosabb kérdésün­ket megoldják azzal, hogy egy megoldást ad­nak. Anélkül azonban, hogy a kérdés érdemi része megnyugtató elintézést nyerne. Mert ahhoz, hogy a milliók zsebéből há­rom és nyolc pengőket kiszedjünk és azt a termelőknek adjuk, valóban nincs szükség földmivelésü­gyi, sem kormány­zati bölcsességre. Ehhez elég volna bárki hatalom akarata és döntése és meg volna a kérdés oldva egyetlen egy napra. A következményekért pedig — tudjuk sajnos — a mai időkben fe­lelősség nincsen. Megkezdeni idehaza az or­szágon belül­ azt a már tragikusan ismert fo­lyamatot, hogy drágítást kezdünk, melynek következményeképpen jön természetszerűen az áthárítási folyamat és a többletből senki­nek haszna nincs, mert azt egyéb vonatkozás­i bűn elveszti, nem megoldás, csak a kérdés­nek, majdnem azt mondanók, kortescélokra való elintézése. Visszatérve Louc­eurhöz­­, hallottuk ugyanezt a hangot a képviselőházban például Sándor Páltól. A magyar gazdasági világnak oly szá­mos világtekintélyét ismerjük, akik nemzetközi összeköttetéseikkel pár na­pon belül meg tudnák teremteni azon összhangot, amely a magyar, román és jugoszláv illetékes gazdasági vezetők között szükséges. Ezzel meg volna teremtve a középeurópai gabonakartel, amely kétségtelenül ez idő­­szerint Európa nem exportképes gabona­­termő államaira vonatkozólag döntő szere­pet játszana az árak kialakulására nézve. Az amerikai oldallal való érintkezés beve­zetése és kiépítése ezek után valóban magá­tól adódna, különös tekintettel arra a kö­rülményre, hogy ezen érintkezés megterem­tése már nem minisztériumok és egyéb minden egészséges munkát korlátozó szer­vek útján hajtatnék végre. És Amerikával szemben még Mayer miniszter úrnak kon­cepciói is elérhetnék, hogy Amerika nem­ találná magát többé szemben száz és száz kereskedővel és alakulattal, hanem tárgya­­lásra képes egységes tényezőkkel. A búzatermés 1929-ben, Magyarországon ■­­ ■ ■ 1 19,555.298 q Észak-Amer. Egy. Államokban 215,360.896 p Romániában­­ . * a , , , , 25,069.000 q Kanadában 79,958.000 q Jugoszláviában 26,386.000 q Argentínában ....... 56,000.000 q összesen: 71,010.298 q összesen: 351,318.896 q r A kukoricásé••ra's6 1929 ben.­­ Magyarországon k ♦, ( t . 19,459.732 q Észak-Amer­iai Államokban 642,131.558 q Romániában . * . ■ , « , Ol.OOO.iXlO q Kanadában 1,462.000 q Jugoszláviában , . . a . ■ 40,807.000 q Argentínában ,.......................... 62,000.000 g összesen: 121,266.782 g összesen: 705,593.558 g Háború 1935 előtt Páris, május 31. Az Oeuvre nyilatkoza­tot közöl, amelyet egy évek óta Olaszország­ban élő francia diplomata tett egy toulousei újságíró előtt Olaszország jelenlegi lelkiálla­potáról. — Olaszországban — mondotta az illető diplomata — mindenki meg van győződve hogy háború esetén győzelmet fognak aratni a franciák felett és meg van győződve arról is, hogy ez a háború hamarosan — még 1935 előtt — bekövetkezik. Olaszország ma pénzügyi és gazdasági politikáját a jövőre építi abban a reményben, hogy a mostani sú­lyos kiadásokat a jövő háborújának vesztese fogja megfizetni. Az illető diplomata hozzátette, hogy a fej­lemények békésebb irányba terelődhetnek, ha Anglia és Európa szilárd magatartást ta­núsít és ha Németország részéről valóban bé­keszerető szellem nyilvánul meg. Ellenzéki beszámoló Debrecenben Hegymegi-Kiss Pál, Debrecen város pol­gári ellenzéki képviselője most vasárnap tartja beszámolóját kerületében. A gyűlésen a szabadelvű párt tagjainak az élén Rassay Károly is megjelenik. Rassay Károlyon kívül Sándor Pál és Baracs Marcel is mondanak beszédet. Valójában ez lesz a szabadelvű párt zászlóbontása Debrecenben s így érthető, hogy politikai körökben nagy érdeklődéssel várják az ellenzék újabb megmozdulását. "

Next