Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

Budapest, 1930 kedd, július 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK (tacgadorra_____ _ _ 10,80 pangó Így hóra ...... 4.— pangó Ausztriában egy hóra _ s Schilling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér Vasárnap___­__________32 fillér h­ó 1930 JULI ' Ara 24 fillér Romániában 8 lel VI. évfolyam, 146. szám Ausztriában hétköznap 30 Orosehen vasárnap ______ 40 Orosehen Megjelenik vasárnap és Ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 807—55, 207—56, 207—07 FIÓKKIADÓ HIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Royal­­épület) Telefonszám: József Lit-d­ Utazási és menetjegyiroda: Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel.: 1. 419-34 Fellebbezés a felsőházhoz írta Sebestyén Ernő dr. Mikor a büntetőjavaslatot a képviselőház elé terjesztették, nyolc pontban foglaltam össze azokat az alapvető jogbiztonsági sza­bályokat, amiket a javaslat meg akart sem­misíteni. E tételek közül kettő volt olyan, amelyik kiér­­dett a jogászi érdeklődés köréből, mer ezekben az állam minden egyes polgárának személyes szabadsága és életének nyugalma forgott kockán. Az egyik ilyen intézkedése a javaslatnak az volt, hogy „a vádirat «­i'­ kifogásnak nincs helye". Meg akarta tehát­ szüntetni a vádtanácsot abban a hatáskörében, hogy a vádiratot még a nyilvános tárgyalást meg­­előzen zárt ülé­sen felülvizs­gálja és az ár­tatlanul megvádolt­ embert nyilvánosan meg­hurcolni ne enfechje. A másik intézkedés úgy szólt, hogy olyan bűncselekmény esetében, melynek jogi és ténybeli megíttélését az ügyész egyszerű­nek tartja, „a kv­. ügyészség a terheltet ügyé­nek tárgyalása végett a bíróság elé állíthatja" Ilyenkor a vádat senkivel a világon előre nem köztili, még­ a bíró sem tudja, miről van szó, mert a javaslat kimondja, hogy ,,a nyo­mozás során készített tájékoztatást, vagy esetleges kihallgatási jegyzőkönyvet nem sza­bad a bíróság elé terjeszteni és a tárgyalás azzal kezdődik, hogy az ügyész élőszóval aolja elő, hogy a terheltet milyen bűncselek­­mény elkövetésével vádolja". Ez a két intézkedés: a vádtitkács eltörlése • ' ' ' s TrD‘ ' ' '1 Váltotta'­­ a legnagyob­b megdöbbened­és ellenzést, mert ha ezek megvalósulnak, a bűnvádi eljá­rs legfőbb garanciái omlanak össze. Az a harc, amely e két szakasz ellen meg­­údult, részben eredményre vezetett. A kép­­nselyház a vadtanács intézményét megmen­­ette. Visszaállította a vádlottnak azt a jogát hogy a vádirat ellen benyújthat kifogással igyál a vádtanács elé vihesse, amely zárt tár­gyaláson, a védő meghallgatása után dönt afelett, hogy elegendők-e a bizonyítékok arra, hogy a vádlott bűnösségére nézve ala­pos gyanút kelt­nek. Igaz, hogy bűnvádi alaptörvény e­z a perrendtartás az összes söözvényszéki ügyekre megadta a vádlottnak ezt a j...,­ míg az ügyesbírói rendszer be­­dtanácsi eljárás már meg­­ügyekben, amelyek egyes­­. És a javaslatnak a ket­­agadott szövege is csak ki­­sorolt bűncselekményekre inácsi eljárást. El kell is­merni azonban, hogy a felsorolásban benne­­foglaltatnak azok a bűncselekmények, ame­lyeknél a vádtanácsi eljárásra leginkább szükség van. Az elv mindenesetre meg van mentve: a képviselőház a vádtanácsot meg­szüntetni nem engedte. Meghagyta azonban a képviselőház a ja­vaslat 107. §-át, amelynek harmadik bekez­désében foglaltatik az a szörnyűség, amely­hez fogható a magyar törvénytárban nem­­található. És ezért fellebbezünk a felsőházhoz.­­ A magyar országgyűlés felsőháza nem en­gedheti, hogy a törvényjavaslat 107. §-a törvénnyé váljon és életbe lépjen. Ha a gyár forrósága elbágyasztotta is a közvéle­ményt és a képviselőházat, a felsőház hűvös termében teljes erőre kell kapnia a tiltako­zásnak. Az ország polgársága a felsőháztól­­várja megvédelmezését. Megvédemezését at­tól, hogy a kormány utasítható szerve, az­­ügyészség által bárki előzetes meghallgatása nélkül a bíróság és ítélet elé állítható, anél­kül hogy előzőleg tudná mivel vádolják. Hi­szen még a statáriális eljárásban is módja van ahhoz a vádlottnak, hogy a tárgyalásra előkészüljön, mert ott a vádra nézve elő­zetesen kihallgatják. De a rettenetes száz­hetedik paragrafus keselyű módjára csap le a semmiit sem sejtő békés polgárra és hajnali álmából vagy megkezdett munkájától hur­colja az ugyancsak semmit sem sejtő bíró elé. Mert e szakasz szerint a világon mindenki tájékozatlan, csupán az ügyész az úr, ő az egyetlen, aki tudja, hogy miről van szó, ő szorongatja kezében a „tájékoztató jelentés" titokzatos villámait, amikről­­senki sem tudja, hogy hova fognak lesújtani.­ Az ügyész eddig csak vádolhatott és in­­dítványokat terjeszthetett a bíróság elé. Ez a szakasz azonban az ügyészség kezére ad hozatal­. ' i v Szűnt azokban a biró elé tartozna sriselőház által .' Zonvos külön korlá­tozza a vá KOVÁÉ Tévedés, egyszerű, játszi kis tévedés. Potom tizenöt percent, melynek levonása után az első hír által boldoggá tett köz­vélemény, gazda, kereskedő, iparos és fo­gyasztó egyaránt lezuhan az öröm egéből a csalódás mélységeibe. Rögtön észrevették a tévedést, még aznap. De egy ország leg­sarkalatosabb életérdekét úgy kezelik, hogy délben még nem tudják, amire este rá­jönnek. S a nyilvánosság elé úgy állanak, hogy utólag ellenőrzik, helyes-e, amit je­lentenek. Ez már igazán nem világjelenség. * Ez a gyorsaság már igazi boszorkány­ság. A baletta ja­vaslatot még nem is tár­gyalják s már végrehajtják. Már­is kétsze­resére emelték a kávé, tea, fűszer vámját, hogy fedezete legyen egy meg nem szava­zott törvénynek. Lesz-e fedezete? A fo­gyasztás valóban fog-e többet juttatni pénz­­­­ben az államnak s nem fogja-e a szájától megvonni a többletet. S a búzagazdáknak elég lesz-e a tudat, hogy többet nem kap­nak ugyan, de öreganyó a kemence padján kevesebb kávét kap, mint eddig? * Hogy a vizsgálóbíró szabadlábra he­lyezte, nem jelentett ártatlanságot. Hogy a vádtanács fogva tartja, nem jelent bűnös­séget. Bűnös, vagy ártatlan — ezt a végső bírói ítélet fogja kimondani. Ezek a hul­lámzások a ténymegállapítás mérlegének természetszerű ingadozásai a végső ki­egyensúlyozottság pillanata előtt. Emberek becsülete, sorsa megérdemli, hogy alapo­san vizsgálódzzanak s nincs az a politikai, vagy takarékossági érdek, melyért az igaz­ságszolgáltatás igazságtalanságot jogos volna megkockáztatni. Eddig legalább igy volt s mig az uj­ rend szentesit­ve nincs, rövid ideig még igy lesz. Mámoros lelkesedéssel ünnepli egész Német­­ország a 7. , felszabadulását Zászlód­iszkert az épületek. Szór­a zene és üdvlövések dörögnek. Stresemann sírját elbontják a koszosok. Ünnep a birodalmi gyűlésen Wiesbarten. június 30. Hétfőn déli 12 órakor a Rajna-vid­ek kiürítésének utolsó hivatalos ak­tusa, a Rajna bizottság n­iesladeni főhadiszállá­sának kiürítése is megtörtént. A főhadiszállás épületének átadása nagy katonai pompával ment végbe. Tirard rajnai főbiztos és a Rajna-bizott­­ság tagjai a főhadiszállás épü­lete, a Wilhelma­­szálloda előtt foglaltak állást és innen nézték végig a francia diszőrség elvonulását. A disz­­őrség 500 katonája díszegyenruhában volt. A csapatok elvonulása után a Marseillaise hangjai mellett bevonták a francia zászlót, majd a belga és az angol nemzeti himnusz hangjai mellett a belga és az angol lobogót is. A csapatok ezután a főpályaudvarra vonultak, ahonnan 12 óra 10 perckor elindultak vissza Franciaországba. Ezen a különvonaton utaztak el Wiesbadenből a raj­­na-bizottság tagjai is. A csapatok elvonulását óriási tömegek nézték végig. Berlin, június 30. A Rajnavidék teljes és vég­leges kiürítése alkalmából a birodalmi gyűlés­ben hétfőn este felszabadulási ünnep volt, ame­lyen a képviselőkön kívül a tartományok mi­niszterelnökei is részt vettek. Az ünnepi beszédet Löbe szociáldemokrata képviselő, a birodalmi gyűlés elnöke mondotta. Löbe a birodalmi gyű­lés nevében örömének adott kifejezést afölött, hogy a német politika évtizedes célját végre si­került elérni. A kegyetlen sors megfosztotta Stre­semann külügyminisztert attól, hogy megérje munkája gyümölcsét, a Rajnavidék teljes felsza­badulását. A Rajnavidék kiürítésével azonban még nem gyógyult meg minden seb — folytatta Löbe —, amelyet a háború ütött, hiszen elég, ha a német nemzet a megszállott Saarvidékre gon­dol. Löbe a következő szavakkal fejezte be be­szédét: — A legnagyobb örömmel barátkozunk mind­azokkal, akik azelőtt ellenségeink voltak s a legnagyobb örömmel lépünk be az európai né­pek nagy és békés családjába. Ebben a családban azonban nem lehetnek jogfosztott népek és nem lehet­nek kisebbségek sem. Egyenrangú és egyenjogú tag­jai akarunk lenni a népek kö­zösségének, a földkerekség min­den államával egyenjogúak. Löke elnök beszédét a birodalmi gyűlés minden oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ezután az összes politikai pártok közös napi­rendi indítványt terjesztettek be, amelyben azt javasolják, hogy a birodalmi gyűlés keddi ülé­sén az úgynevezett nyugati segélyprogrammot tárgyalják. Ez a segélyprogramra tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajna-vidék gazdasági sza­nálását célozza. A javaslat felszólítja a biro­dalmi kormányt, hogy terjesszen be megfelelő törvényjavaslatot a segélyprogramm végrehaj­tása ügyében. Ezt a törvényjavaslatot még a nyári szünet megkezdése előtt tető alá kell hozni, legalább is a birodalmi tanácsban. A Rajnavidék felszabadulását egész Berlin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A biro­dalmi gyűlés ünnepi ülése után a grunewaldi német Stadionban a késő esti órákban a berlini helyőrség katonai zenekara adott hangversenyt. A hangversenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. Kedden délelőtt a helyőrségi templomban ün­nepi istentisztelet lesz. Déli tizenkét órakor a Luftgartenben felállított üteg díszlövéseket ad. A berlini középületek már hétfőn délben zászló­ mindenkit, akit a nyomozó szerv jónak lá­tott vázlatos jelentésében meggyanúsítani. Az ügyész kezére adja nemcsak a vádlottat, ha­nem a tanúkírt és a szakértőket is, mert a ja­vaslat szerint mindezeket az ügyész állítja, sőt vezetteti a bíróság elé. Igaz, hogy vannak kivételek. A képvise­lőket és a felsőházi tagokat ez a szakasz nem érinti, mert őket védi a mentelmi jog. De azok a milliók, akik nem tagjai a törvény­­hozásnak, akik egyszerűen csak polgárok, ezzel a szakasszal valamennyien egytől-egyig az ügyészség kezére adattak. Ezeknek a mil­lióknak nevében, a nyugodtan dolgozni akaró állampolgárok nevében fellebbezünk a felső­házhoz és kérjük, hogy változtassa meg ezt a halálos ítéletet, amely békénk, nyugalmunk és szabadságunk jelöli elsőjükön kimondatott. díszt öltöttek s igen sok magvnházra is felvon­ták a német lobogót. Az elhunyt Stresem­iniszter ár­­át a Rajnavidék kiürí­­tói vasárnap óta koszorúk törne ásztól- I­tát Az első koszorút a fer­ebi városa küldte, hogy kifejezésre ftát az el­hunyt miniszter iránt. A folyamán majdnem valamennyi feli­nai várós nevében koszorút helyezte A nő­néppárt pfalzi csoportja k nettséget me Berlinbe, kék-fehér szalaggal dísz­koszorúval. A néppárt elnöksége sza­­rut helyezett a sírra. A német birodalmi koszorúját kedd reggel teszik le a hantra. A megszállott területek felszabadulása alkal­mából a birodalmi elnök és a birodalmi kormány kiáltványt adtak ki, amelyben hálájukat fejezik ki azok iránt, akik Németország szabadságáért meghaltak, szenvedtek és áldozatokat hoztak. A porosz kormány és országgyűlés is hasonló felhívást bocsátott ki és különösen a rajnai la­kosság hűségéért és állhatatosságáért mond kö­szönetet. A lapok vezető cikkekben emelik ki a nap nagy jelentőségét különösen meleg elismeréssel íraak Stresemann kiemelkedő érdemeiről a fel­­szabadulás köről. Végig a Rajnán szólnak a harangok és lángolnak az örömtüzek Mainz, június 30. Hessen felszabadulásá­nak ünnepet a mainzi ősi dóm harangjai tudattak tijéskor a­lakó... igya!­yA VCtajna­­ partján álló városháza előtt többezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy résztvegyen a fel­­szabadulás örömére rendezett ünnepségen. A felszabadult városok énekkarai, több mint háromezer énekes, imákat és nemzeti dalo­kat adtak elő. Ki­ll mainzi polgármester és Hessen állam elnöke, Adelung rövid beszédet mondottak, amelyben azt hangsúlyozták, hogy a Rajnavidék kiürítésével befejeződött a Rajnáért folyó ezeréves harc. A Rajna né­met folyó marad és a jövőben sem lesz Né­metország határa. Pontban éjfélkor felvonták a német birodalom lobogóját a városházára és ezzel szimbolikusan újból helyreállott a német birodalom fenhatósági joga a hesseni tartományban. Höchst majnaparti városban a Rajnavi­dék déli részének ipari centrumában, a Majna partján tartották meg az ünnepségeket. .A höchsti várkápolna tornyából hangzott fel a felszabadulás első himnusza, amelyet a pol­gári és a munkásdalárdák kara együtt adott elő.­A Taunus hegycsúcsain örömtüzek gyúl­­tak ki. A höchsti ünnepségeket a Deutschland-L­ied eléneklése zárta be. A rajnai szőlővidék városai közös ünnep­séget tartottak Rüdesheimben. Az ünnepség központja a niederwaldbergi nemzeti emlék­oszlop volt, a német egység szimbóluma. .4 Rajna partján mindenütt megszólaltak a harangok s a rajnai szőlőhegyek tetején mindenütt fellángoltak az örömtüzek. A raj­nai hajósok céhei mozsárlövésekkel ünnepel­ték meg a felszabadulást. Leszavazták a Ház pénzügyi bizottságában a kormányt A Ház pénzügyi bizottsága hétfőn tárgyalta a hadsereg és egyéb fegyveres alakulatok tagjainak pótdíjáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság ülésén váratlanul érdekes esemé­nyek játszódtak le. A javaslat eredeti szövegé­ben ugyanis az a rendelkezés szerepelt, hogy az említett alakulatok tagjainak esetleges sze­rencsétlensége után a szerencsétlenül jártak hátramaradottjai kárpótlási járandóságot kap­hatnak. Az ülésen Wolff Károly és Farkas Elemér azt hangoztatták, hogy ez a rendelke­zés így nem eléggé szociális, ezek a hátramaradottak ne csak kaphassanak, hanem kimondottan kapjanak is vala­mennyi esetben kárpótlási járandóságot. A kormány jelenlevő tagjai és az előadó az eredeti szöveg fentartását javasolták, a bi­zottság azonban leszavazta a kormány ál­láspontját.

Next