Ujság, 1930. szeptember (6. évfolyam, 198-221. szám)
1930-08-02 / 198. szám
Budapest, 1930 kedd5 szeptember 2 Ára 16 fillér JR tktritf.lAnMika. *■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre _____ 10.80 pengő Egy hóra ______ A.— pangó Ausztriában egy hóra _ 6 Schilling Egyes szám ára Budapesten, vidéken ás pályaudvarokon hétköznap te fillér vasárnap ........ 32 fillér Ausztriában hétköznap 30 Groschen vasárnap ...... 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG VL évfolyam, 198 szám .SZERKESZTŐSE© ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Arcdi utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207-55, 207 -56, 207-57 FIÓKKIADÓ HIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körut 43 (Royalépület) Telefonszám: József 316—28 Utazási és menet jegyiroda ■ Budapest, VII. Erzsébet.körut 43. Tel. • 1. 418-34 1/eres szeptember elsej e Három órai megújuló vér után a rendőrség helyreállltotta Budapest nyugalmát Lovesroham és kard lapozás a város legforgalmasabb utcáin. A tömeg villamosokat borít fel és több helyen hevenyészett barrikádot épít. Sortűz afajdahunyadi vár előtt. Halálos áldozata is van a zavargásnak. eresen suhannok és tetel&t vér&ntgzéssé 02 impozánsan induló tüntetést tizenegy- órmky. . ♦*. .-jfs***** '-?ék a karha^ilmi permanenciát uTJ A. Vj&ay részletesen és teljesen párlatit in 1 - i nol be a mai nemcsak inas, hanem véres hétfőről is. Ki az oka ki a hibás? Azonosítjuk magunkat egy légi mérnök-olvasónk felfogásával,aki ebbéli véleményét igy fejezi ki: ha én volnék a TÉBE, küldenek .A rendőrlegénységnek 50.000 pengőt, iik emberfeletti munkát fejtett 50.000 pengőt a szocialista szakeknek, hogy osszák szét a munkásültek között. Ez az objektív igazság. Nem múlt terven, elhatározáson, jóakaraton. A jóakarat megvolt csakúgy .1 munkásságnál, mint a re. törvigen De százezer ember idegen, szabályozható, néhány tn. Ohed konok szándéka döntőbb, mint aszázezrek komolysága. A f . épp úgy megoszlik a felek között anogy ,yenlő mértékben a felév-A. alul aló feloldásra tarthatnak számot. . azonban bizonyos. A zavargás szó-is hátterét a mai felvonulás rikítóan megvilágította volna, ha a legkisebb incidens nélkül pergett volna is le. Most is nem a kiömlött véren van a hangsúly, hanem a munkanélküliség tényén, mely az utcára hajtotta a komoly tömegeket. S itt ne mondják azt, hogy a tüntetés fölösleges, mert egyetlen embernek sincs több munkája a felvonulás után, mint volt. Egyetlen fájdalmas betegségen sem segít a jajgatás és ordítás, mégsem tiltják senkinek, hogy ne kiáltson, mert nem használ. Ezt a lelkiállapotot respektálni kell, ezt a reflexmegmozdulást meg kell érteni és tudomásul venni a baj nagyságát abból, hogy a tömegek már ilyen reflexekben élik ki magukat. Nyugodtan és lelkiismeretünk szerint konstatálhatjuk: az állam rendje neid forog veszedelemben, a százezrek, mecsorsza!: rte felvo eui forradábnárok . De a gazdasági rend etikája már nincs is meg. Mertelviselhetetlen ellenmondás az, hogy karddal és revolverrel készenlétben kell tenni a rend őreinek azokkal szemben, akiknek követelése az erkölcs parancsával azonos: munkát követelnek, dolgozni akarnak. A polgári erkölcs tétele az, hogy mindenki becsületes munkával tartsa el magát. A becsület mértéke a munkára való 1 * • V . » * 1 * ■ • - . ‚ v.tom} pi' u.i Az a lehetőségbe és kifejezése bele‹ .»›. ’utcá rendjébe. Ezen a 'tragikus ellen mondáson kell segíteni s ezzel a tömegek és az állam találkoznak a legteljesebb érdekközösségben. Azon a bajon, hogy nincs munka a dolgozni akarók számára, defejteni mindenképen kell, nehogy fellépjen a másik, amelyen aztán segíteni már nem lehet, hogy nem akarnak dolgozni! A séta A séta verőfényes napsütésben kezdődött, reggel kilenckor s délután kettőre vérbe fulladt. Budapest néhány utcája a szép szeptemberi délelőttön 1918 legvirulensebb pillanataira emlékeztetett. Hogy az, ami ezen a délelőttön történt, nem a kezdet és nem a vég, azzal mind a két oldalon tisztában vagyunk. Hogy páncélautóval és kardlapozással éppen olyan kevéssé lehet megoldani a munkanélküliség kérdését, mint kőzáporos és barrikádos tüntető sétákkal, azt az érdekeltek is tudják, mindannyian tudjuk, ,. azt is, hogy a „tömeget" nem lehet „eloszlatni a mellékutcákba", mert a tömeg, hiába verik széjjel eredményesen a főútvonalakról a mellékutcákba s végül ki a külvárosba, a mellékutcákban éppen olyan kevéssé talál munkát és kenyeret, mint künn a kihűlt magyar munkatelepeken, a gazdasági válság fojtogató szántása alatt fuldokló gyárakban, műhelyekben, a mezőkön és földeken, melyek hiába teremnek. A tömeg itt van s, nincs munkája. A közmunkák íróasztalfiókokban teremnek s nyolc hét múlva itt a tél. A séta megy tovább a maga utján. Percekig és félórákig spartakus harcnak is beillett a séta. Akik vasárnap még fitymáló lebecsüléssel beszéltek a „beharangozott" tüntetésről, mely „soha nem veszélyes", éppen, mert előre megrendezett, kölcsönösen kiszárvított, órára beígért és megszervezett, most megint egyszer megtanulhatták, hogy nincs „fegyelmezett tömeg" s „tapintatos rendőr". Ezzel szemben van osztályban, mely lappangó történelmi folyamat, ma Budapesten lobban fel, holnap Berlinben vagy Newyorkban s nem lehet órákra s lokális eseményekre korlátozni s fegyverrel kiparkozni, de lehet fékentartani, lefojtani és immunizálni egészséges gazdasági politikával, munkaalkalmak teremtésével s olyan előfeltételekkel, olyan gazdasági és politikai légkörrel, hogy íty érezze szükségét az ember, aki a tömegét összeadja, tüntető séták óráira elhagyni munkahelyét. Nincsenek illúzióink, ami ma délelőtt Budapesten történt, az több, mint „szerencsétlen incidens". Befejezve nincs, megoldásról, s elintézésről beszélni sem lehet. Mindkét oldalról nagy óvatossággal s felkészültséggel indultak neki s egy pillanatig szocialista részről is inkább presztízskérdésnek hatott a séta, savanyu, „fogjatok meg, mert agyofattóm “-hangulat uralkodott a két táborban. A főkapitány is remélt, a szociáldemokrata pártvezetőség is remélt. Mindenki bízott a maga erejében s fegyelmezettségében. Mindenki remélt s ebben a szivárványba hangulatban beköszöntött az elseje. S a tömeg elindult a sétára. Mindenfelé fegyelem. A külföldi újságírók jegyeznek és fotográfiáinak. Süt a nap. Féltizenegyig maangulat. Mindenki a helyén van, * ‘ók . Sj'ifiíiiVik. jpárlvfeZt'tésé.£!. } V*/ a rendőrök Ipujdipitvonnak, elöljáróit pár pantsra, csak a pereces emberek hiányoznak és a luftballon. IP.'ip-ban, Budapesten, ahol senki sem vádolja a kormányt azzal, hogy, munkanélküliséget, mint elszigetelt magyar jelenséget, ő találta fel, de senki nem hajlandó mint egyetlen mentegetőzést, elfogadni a választ, hogy a munkanélküliség vita ■jelínség. A munkásság úgy érzi, hogy itt Budapesten s az országban, függetlenül a világjelenségtől, elsősorban lokális jelenség s nem ordítanak kellő gondot a probléma mege '■-ára'. A séta tart, az Andrássy-úton, tíz nappal a káprázatos felvonulás után, mikor a nagy magyar i'.i’.Szent István napján, a történelm V g reprezentánsai vonultak fel után teljes történelmi pompájukban, ma a kü-földi mozioperatür forogra. • őket egy *'ikélyröl, mint tiz nappal később ezt a 1 i b* sétát, másik felvonulást, ugyanazon azútvonalon, a fekvevőgéppel,ugyanolyan objektív közönyével örökítve meg akét felvonulást. A kontraszt rettenetes. Féltizenegy után, mikor a sétálók s a rendőrök tábora megsűrüsödik s a főkapitány, mint a férfias kötelességteljesítés megtestesítője, gyalog beáll a sétálók közé, s a mentők helyükön vannak, a szocialista rendezők is helyükön vannak, s a szociáldemokrata képviselők ide-oda sietnek buzgó felügyelettel, s már igazán csak az hiányzik, hogy a nagy fegyelem s a tökéletes rendezés közepette valaki , kofillonokat kezdjen osztogatni, valahol, nem is valahol, hanem pontosan a Dohányutca és Erzsébe körút sarkán, izgalom támád, félreértés és hangzavar, melyet pillanatok múlva a rendőrök részéről levasattak követ. Hollók le, mondják a kereskedők, akik ennyi embert régen láttak üzleteik kirakata előtt. Ez féltizenegykor történt, néhány autó szalad rendőrtisztekkel. A tömeg még mindig fegyelmezett, a rendőrök helyükön állanak, néhány telefon szól, osztagok indulnak, az Oktogontól Is a ligetig megdagad a sétálók áradata. Egy óra múlva a Dohány utca és Hársfa