Ujság, 1930. október (6. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

Budapest, 1930 szerda, október 1 Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre _ _____10.80 pengő Egy hóra ... ... ... _ 4.5 pengő Ausztriában egy hóra .. 5 Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap ------------------------32 fillér Ausztriában hétköznap 30 Groschen vasárnap------------ „ 40 Groschen il r ’r ! ” Ára 24 fillér Román­iában­ 8 lej , évfolyam, 222. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207—57 F­I­Ó K K I A ETÓ HIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Royal­­épület) Telefonszám: József 318-28 Utazási és menetjegyiroda: Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel.: 1. 419-34 £Uratalm4*k­ & s &w€Sietik ©Bt Ha akad még, aki kételkedik Briand őszinte békeakaratában és béketörekvésében, olvassa el azt a beszédet, amellyel Génfben a nőegyesületek nemzetközi szövetségének üdvözlésére válaszolt. Mintha megérezte volna, hogy béketörekvései megértőbb és egyértelműbb helyesléssel nem találkozhat­nak, mint a nőknél, feltárta egész szívét és szinte a megdöbbenésig őszintén és erélyesen emelt vádat azok ellen, akik a népek béké­jének útját állják. Ilyen hangon és ily izzó lelkesedéssel csak olyan államférfin beszél­het, aki az eszme fanatikusa s aki prófétai ihlettel megérzi a jövendőt, mely el fog, mert el kell következnie. Mik ehhez a nagyszerű gondolathoz, ehhez az egyetemes emberiség békevágyéhoz képest azok az alacsonyabb­­rendű napi érdekek és tülekedések, amelyek ma még a pillanatnyi politikai alakulatok­ban észlelhetők. Mivé törpülnek azok a bel­politikai dulakodások, amelyek a pártver­sengés dzsungeleiben s mivé azok a külpoli­tikai kártyakeverések, amelyek a diploma­ták asztalainál folynak, ahhoz a becsületes és nyílt munkához képest, amely az európai népek együvétartozásának és egymásrautalt­ságának megerősítése útján törekszik Európa békéjét megteremteni és biztosítani. Hogy Páneurópa gondolata nem utópia, hanem reális v*'.geéi amely időszaki politi­kán túl korszakos ..^^miségűi, azt még a genti augurok is kénytelenek voltak elis­merni. Még kétkedő összemosolygásuk sem ronthatta le azt az érzésüket, hogy ezt az eszmét lehet ma még lekicsinyelni, lehet dip­lomata furfanggal esetleg megobstruálni, d­e a népek egyetemének közóhajával szemben megölni nem lehet.­­ Megalapozni az érzelmek közösségével egy időben az érdekek közösségét is — ezt je­löli meg Briánd a Páneurópához vezető egyetlen járható útnak. S nyomban rámutat a legnagyobb nyíltsággal azokra az anyagi érdekekre, melyek a helyzetet megnehezítik. A hadiipar érdekeltjei, a lőszergyárak és ha­­dihajóépítők szemében ellenszenves az álta­lános béke elkövetkezése. És minden keserű­sége lávaként tör ki, amikor rámutat arra, hogy ezek pénzelik azokat a sajtótámadáso­kat, melyek minden pillanatban megakasztják a békeakarók erőfeszítéseit. És ércbe valók a szavak, amelyek fellázadnak, hogy a béke ellen a cikkeket olyan tollal írják, amelyet ugyanabból az acélból gyártanak, mint az ágyukat. A háborúra uszító sajtó a háború anyagi érdekeltjeinek szolgálatában szegődik mereven szembe a népek békeakaratával és a békét előmozdítani kívánó államférfiak tö­rekvéseivel. Egy számbelileg szinte eltörpülő érdekszövetség akarja mindenáron elgán­csolni egy óriási tömegnek egységes akaratát. Sem azok, akik a fronton­­voltak, sem a pol­gárság milliója s mindenekfölött a nők ösz­­szessége, a hitvesek, az anyák százmilliói nem kívánják, sőt lelkükből utálják és ellenzik a háborút. S ha ezek csak érzelmek is, ply mo­rális erő tömörül bennük, amely előbb-utóbb legyőzi a háborúból élni és gazdagodni aka­rók materiális érdekeit. Domináló irányzat ez, melynek fejlődése szemm­ellátható s amely hovatovább oly hatalmas és elemi erővé duz­zad, hogy elsöpri a gátakat, ae­lyeket a há­ború érdekelt­jei emelnek Briand eszméje ellen. Még ha Briand el is bukik a gigászi küzde­lemben, az egyetemes emberiség megváltásá­nak nagyszerű eszméje beleégetődik a lel­tekbe, követelő életenergiává alakul s min­den poklokon keresztül diadalra fogja vinni a zászlót. A zászlót, amely "hirdeti, hogy a népek együvé tartoznak s egymásra utalták. S amely alá a kultúra, a haladás és emberies-s­­ég minden igaz híve lelkesedéssel seregük.­! ROVÁ5 Van egypupu, van kétpupu, sőt több. .. Van francia, van olasz, angol, magyar kor­mány, sőt több. Ellenben világkormány, az nincs. S lévén ma minden világjelen­ség. . nem­, pedig speciális francia, magyar, stb., ennélfogva azoknak a kormányoknak semmi dolguk, amelyek vannak s minden feladat arra a kormányra háramlik, amely nincsen. Ezt a logikus felfogást vallja a magyar kormány. A többi­ rabutisztikával felfújja a maga jelentőségét. Ezek úgy ál­okoskodnak, hogy elvégre az ő országuk is azon a világon van, amelynek jelensége kiütközik, ennélfogva ami bajt a világ­­jelenség náluk okoz, annak a leküzdése rá­juk is tartozik. A lóláb világosan kilátszik. Ezek mindenképpen csinálni akarnak va­lamit,-h­ogyha majdan a világjelenség egyet fordul, ráfoghassák, ők fordítottak, rajta. A magyar kormánynak ilyen hiúsága nin­csen. Dolga nem lévén, vadászik. » , u * Éppen csak befelé van ennek , a nyílt, becsületes magatartásnak némi* hátránya.’ A világjelenség nagyon meggyötri az or­szágot. S tele gonddal és nyomorral látja­ az ö~ .gondviselőit vadászni,* kényelm­es­kedni, mint ama jó időkben, amikor min­denki gondtalanul szórakozhatott s éppen csak a miniszterek nem tették, holott szin­tén tehették volna. A kínlódó nagyközön­ség nem emelkedik az objektivitásnak arra a magas fokára, amelyen ők állanak: vi­lágjelenség, nem tartozik ránk. S zúgoló­dik és elkeseredik oly mértékben, amely­ben nem tenné, ha nem látna vadászo­kat. De hát erre mondta igen helyesen Mayer János: mi nem vadászunk nép­szerűségre. * Az­­ olyan komoly úr, mint Kozm­a Jenő, talán mégsem alkalmas arra, hogy minden máskép gondolkodóra ráfogja a demagó­giát. Talán mégsem demagógia minden de­mokrata és szabadelvű törekvés és talán mégsem fenékig tejfel az ő pártja, mely részben magában foglalja azokat, részben szoros testvériségben él azokkal, akik a­­­egbrutálisabb demagógiával feldúlták an­nak idején a bűnös Budapestet. Nagyon szép, hogy a Vezúv, kiontván láváját, meg­nyugszik. De azért mégis furcsa , volna, ha a Vezúv nyugodt­ óráiban lávaontással vá­dolná meg az aszfaltcsinálókat. t. i • '• »<• ' ’ V., * •• <V ■ # Megalakuló Vaugomn kormánya Csupa keresztényszocialista és két Heimwehr. A Heimwehr vezére fogja vezetni a választást A kisebbségi Vauigoun-kormány megalakult. Csupa keresztényszocialistából és a Heimwehr két vezéréből áll. Ezzel ez az organizáció, mely eddig csak a kulisszák mögül intézte Ausztria sorsát, bevonult az aktív politikába s amire Németország törekszik, itt is a bel­ügyi és igazságügyi tárcát szerezte meg ma­gának. Ennélfogva, mint belügyminiszter, az új választásokat a Heimwehr vezére fogja vezetni. Jelentésünk a következő: Az új kormány Bécs,­­ szeptember 30. Vaugoin *dezign­ált kancellár a következő kormánylistát terjesz­tette Miklas köztársasági elnök elé: kancellár és hadügyminiszter: V­a­u­g­o­i­n (keresztényszocialista); helyettes kancellár és nép­jólét: S­c­h­m­i­t­z (keresztényszocialista); külügy: S­e­i­p­e­r dr., volt kancellár (ke­­resztényszocialista); pénzügy: .­­u­c­h dr., volt pénzügyminisz­ter (keresztényszocialista); kereskedelem: Heinl (keresztényszocia­­lista); . ... . . . . . . közoktatásügy: G­z­e­r­m­a­k (keresztény­­szocialista); földmivelésü­gy: T h a 1 c r (keresztény­szocialista); belügy:­ Starhem­be­rg herceg, a Heimwehr országos vezére; igazságügy: Hueber dr., a Heimwehr salzburgi tartományi vezére. Vaugoin kormánya tehát parlamenti szem­pontból tisztára ke­rés­z fé ívű szoc­ia­list­a kor-,­mány, amelyet kívülről a Heimwehr is támo­gat. Vaugoin ezt a miniszterlistát délután öt órakor terjesztette Miklós elnök elé, amikor megkapta a hivatalos­ értesítést, hogy a Gaz­daszövetség és a nagynémet párt vezetősége a kora délutáni órákban visszautasította Vau­goin megbízását és í­gy határozott, hogy nem vesz részt a Vaugain-kormányban. A lemondott Schober-kormány tagjai kö­zül Vauguinen kívül­ tehát csak Jueh pénz­ügyminiszter tartotta meg tárcáját. Sch­mitz, Heinl, Czermak és Thialer régebbi Leipel­­kormányokban voltak miniszterek. A Heim­wehr a bérpolitikailag legfontosabb két tár­cát kapta meg: a belügyi­ és az igazságügyi tárcát. Vauguin a kormánylista átnyújtásával egy­idejűleg azt javasolta Miklas elnöknek, hogy oszlassa fel haladéktalanul a nemzeti taná­csot, miután nincs semmi értelme annak, h­ogy kisebbségi kormányával bemutatkozzék a parlamentben. Vauguin javaslata szerint november 1-án megtartják az új választáso­kat. Miklas szövetségi elnök este fél 7 órakor az új kormány tagjait esküjük átvétele vé­gett fogadta. Az eskütételen Hueber Ferenc dr. igazságügyminiszter,­ aki még nem érke­zett Bécsbe,, nem vett részt. Az eskümintát Löwenthal dr­, kabinetigazgató olvasta fel. A Schober-kormány távozó tagjait Miklas elnök a nagy érdemkereszttel tüntette ki. Schober volt kancellár rendkívül szívélyes­b­ányű­ levelet kapott az elnöktől, amelyben Miklas hosszasan méltatja Schober ,érdemeik Politikai körökben a legnagyobb­­ érdeklő­déssel várják, hogy mit fog tenni az új kor­mány megalakulása utáni Schober volt kan­cellár, Bécs város rendőrfőnöke. Schober közvetlen felettese ugyanis az új­­belügy­miniszter kinevezéséve­ Starhemberg herceg, a Heimwehr országos­ vezére le­tt. A Heimwehrek nyilat­kozata A Heimwehrek nyilatkozatukban a Heim­wehr két ..képviselőjének, a Vaugn­n-kor­­mánybatt való részvételét azzal indokolják­mányban való részvételét azzal indokolják meg, hogy szembe kell szállni a marxista ve­széllyel.­ A Heimwehrek­ országos jefefetége a két Hehmveh­r-képviselő mandátumválla­lásakor három alapvető követelést átatött fel: 1. a legélesebb harc az álamellenes marxiz­mus ellen; 2. hatásos hivatali működés és a legszigorúbb megbüntetése mindazoknak, akik a szövetségi vasutak panamájában és más korrupciós esetekben bűnösek; 3. gyöke­res intézkedések a munkanélküliség és a me­zőgazdasági válság, valamint általában a élet nehéz helyzetének megszüntetésére. Egyébként a Heimwehr országos vezetősége a kormánnyal szemben fentartja teljes cse­lekvési szabadságát. Az új választások kérdé­sében véglegesen a legközelebbi napokban foglalnak állást. . .-* ' ' *€ -.ki ¥~ Az új osztrák kormány túlnyomórészt olyanokból alakult, akik már voltak minisz­terek. Különben is Vaugoin,­ez a régi ke­­resztényszocialistapárti politikus és 1924 óta állandó hadügyminiszter, kisebbségi válasz­tási kormányt alakított, ennélfogva­­az egyes miniszterek egyénisége a politikában csak a választások után fog érvényesülni. Most egyelőre a legnagyobb hatásköre a belügy­miniszternek lesz. Ezt a tárcát Vauguin a Heimwehr harmincéves vezérére, Starhem­­berg Ernő hercegre bízta. Starhem­berg her­ceg a Pabst őrnagy kiutasítása alkalmával a Heimwehr vezetői közt kitört viszály idején vette át a vezetést, amikor Steidle, az addigi országos elnök, aki szélsőségesebb felfogást vallott, mint Starhem­berg , leköszönt. A fiatal herceg pályafutásának mozzanatai a következők: 1917-ben bevonult katonának és az összeomlás után részt vett a Kapp­­puccsban. Vadászzászlóaljat is alakított Linz­ben és élénk részt vett a Heirmwehr-mozga­­lomban. Különösen abban az irányban dol­gozott, hogy a szociáldemokrata munkáso­­t".­./s a Kliehnwehrek táborába vigye ki. Minthogy az osztrák kormány másik Heim­­­wehr-tagja, Hueber dr. salzburgi közjegyző, az­ igazságügyi tárcát kapta meg, tehát a belső politika két legfontosabb tárcája a Heimwehrek kezébe ment át, ami egy jobb felé kanyarodó­ radikális kurzus kezdetét je­lentheti. A kormány éppen­ ezért szükséges­nek tartja, hogy kifelé az eddigi külpolitika zavartalan továbbvitelét dokumentálja,­­ az egész Európában oly nagytekintélyű Leipel Velt kancellárnak külügyminiszterré kineve­zésével. Seipel 1929 áprilisában mondott le a kancellárságról — utóbb a keresztény­szo­­cialista párt vezetéséről is — és visszavonult a politikától. Ennek fő oka az volt, hogy el­vesztette kedvét a kormányzásra abban az alkotmányban, amely annyira megkötötte a kancellár kezét. Az alkotmányt már megn­­ormálták és Seipel bizonyára abban a fel­tevésben vállalta el a kü­lügyminiszterséget hogy újabb alkotm­ányreform következik, ez azonban már könnyen a reakcióba csap­hat át. Nagy petroleumbotrány Amerikában Newyork, szeptember 30. A newyorki la­pokat újabb petroleumbotrány foglalkoz­­tat­ja. A botrányt a denveri földhivatal egyik­­ vezető tisztviselőjének lemondása pattan­­totta ki. sralph Kellet­ 25 évig állott a föld­hivatal élén s lemondása nagy feltűnést kel­tett politikai körökben. Kelley azzal indo­kolja távozását, hogy a belügyminisztérium mintegy hat év at állandóan nagy kiterjedésű­ petróleum föld­eket juttat Coloradóban külön­böző nagy amerikai­­petróleumtársaságoknak a törvény­ rendelkezéseinek kijátszásával. A minisztérium politikai befolyások hatása alatt cselekszik, sőt legújabban már a zsaro­lások elől sem tud kitérni. Egyik petróleum­­engedélyt a másik után osztogatják, még olyan társaságoknak is, amelyeknek csalárd machinációit már a Fair- és Sinclair-per ré­gen napvilágra hozta. A törvényellenes mó­don kiadott coloradói pe­t­roleumel­gedélyei­ 40 millió dollár értékű­ petroleumteriileire vonatkoznak. Wilbur belügyminiszter kel­l ,­ vádjaival szemben egyelőre csak annyit mondott, hogy az egész vádaskodás­ ostoba­ság. Politikai körökben azt hiszik, hogy az ellenzék parlamenti vizsgálatot fog indítvá­­nyo­z­ni a kongresszusban.

Next