Ujság, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 297. szám ( 1. szám)

Budapest, 1931 csütörtök, január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK •egyetfávre - _ _ _ _ 10.80 pengő Egy hóra ----------------4. pengő Ausztriában egy hóra - 9 Schillinfl ügyes szem ára Budapesten, vidéken *a pályaudvarokon hétköznap 36 fillér vasárnap ... 32 fillér Ausztriában hétköznap 30 Oroschin vasárnap ...... 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Ára 3 ck VL évfolyam, 297. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. Aradi utca 10 TELEFONI Automata 207-34, 207-39, 207-86, 207-87 PICKKIADÓ HIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Roydlépület) Telefonszám: József 310-13 Utazási ás menetjegyiroda Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel. • A 418-34 ROVA: Kövessük el a tiszteletlenséget, hogy ne is legyünk kiváncsiak, mit mondana újév napján a kormány feje az országnak, ha beszélne? Ma már tiszteletlenség nélkül vallhatják be kiváncsiságtalanságunkat, melyet tíz év csalódott várakozása, sőt megtagadott követelése belénk oltott. Puszta hagyomány voltak az újévi beszédek s ugyebár, a nemzeti erő attól gyarapodik, hogy minél több hagyománnyal szakít? Azért mégis boldog újesztendőt kívánunk kormányunknak, ahogy régebben mondották, de most már nem gyakorolják: a díjak elengedése mellett. ! Az alkalmazottak boldog örömmel köte- lesek leróni az új adót, mert hasonlithatat■nnul jobb helyzetben vannak azoknál, akik ■nincsenek alkalmazva. Ez hivatalos megokolás, nem a mienk. Az ember minden lantnál gondoljon arra, hogy az a természe- Ks, hogy a falat kenyér nincs meg s az a különleges kedvezés, hogy megvan. Az alkalmazott ne jajgasson, mert könnyűszerrel adómentessé teheti magát: hagyja ott az állását. Nem hagyja ott? No lám, nem is ■kar szabadulni az adótól! ! ! Szegény ember nézi az eget és nézi a földet, majd kínosat sóhajt- nincs hój Ha hó Bolna, a mérnök úr is lapátolhatna és ke- Besne pár pengőt. S ha esik a hó, akkor Bán jiguz az ő számára a város kasszájában. De ha nem esik, nincsen. S ha öt hónapon át egyre esik a hó, egyre volna pénz hó- Bakaritásra, s ha nem esik egyszer sem, a ■árosnak egy garasa sincs a szegény ember számára. Ahhoz, hogy pénz legyen a kópiáink számára, ha kell. Hát az izgalom szent levében, valamely összeg erejéig nem en- ljedhetnék el a havat? Cailaux az Európai EgyesültÁllamokban látja a kibontakozzás útját ■ Paris, december 34. Caillaux volt pénzügyiminiszter a világgazdasági válságról mondott beszédet Párisban. Kijelentette, hogy a s válság főként a háború idejének gazdasági zavaraira vezethető vissza. A háború utáni helekben azután, különösen Európa, sok ■olyan hibát követett el, amelyek a háború ■látásait még kiélesítették, így hiba volt ■Európát, tekintet nélkül a gazdasági viszonyokra, több kisebb államra szétvagdalni. A másik súlyos hiba az volt, hogy nem rendezték azonnal a jóvátételi problémát, vala- mmint a volt szövetséges államok hadiadósságait. Guillans hangsúlyozta, hogy mindevekelőtt Németországtól kívántak túlságosan tokat. Kijelentette végül Caillaux, hogy a megoldásnak most már csak egyetlen eszköze Irán: Európa gazdasági és politikai egyesílése. r Romániábai feloszlatják a titkos egyesületetet ! Bukarest, december 31. Socoly az Adevĕrul ■szerkesztője ellen elkövetett merénylet ügyében a belügyminisztérium széleskörű vizsgálatot folytatott le, melynek során kiderült,hogy a merénylő Dumitrescu, a Mihály arkangyal egyesület és a Vasgárda tagjai közé tartozik. A kormány megbízta az igazságügyminiztert, hogy törvényjavaslatot készítsen elő, amely súlyosabb szankciókat tartalmaz az ország belső rendjét zavaró egyének ellen. Ugyancsak elhatározta a kormány, hogy az összes titkos egyesületeket feloszlatja. Oh áldott elfogultsága az időmérésnél: ’A végtelen folyamat esztendőkre bontogatva, mintha megannyi külön életszakasz lenne. Végtelen pusztaság, vagy virágzó pálmaiiger, melyen keresztülvergődve vagy átsiklotton valahová érünk. Most földrengéses kietlenségen át vitt az út, rettegve és roskadozva már csak tántorgunk rajta — hála Istennek végére értünk, tovább nem bírtuk volna. S megpihenünk, mintha óvó födél borulna ránk és falak védenének a szélvészek elöl. Pedig az után maradtunk, pedig csak lihegve megálltunk és aztán feleszmélünk. Nincs födél, nincs fal és ami folytatódik, olyan, mintha elölről kezdődnék, folytatódik? Kezdődik? Szerte a világon reménykedés, sőt biztonságos érzés tölti el az embereket. A legrosszabbat ennek a lefolyt esztendőnek tulajdonítják és bizton tudják, hogy most már minden jó lesz. Mi alapon? Egyszerűen, mert meddig volt, azt tovább elbírni nem lehet. Kibírni nem lehet, belehalni nem fogunk, tehát? Világos, hogy ennélfogva most már jobb lesz. Mi ezen az emberátok sújtotta kicsi országfokon leghamarább értük meg az idő nehezülését s nem legkorábban fogjuk megérezni a javulást. De éppen ezért a mi reménykedésünk szinte számításnak is beválik. Hogy rosszul rendezték a világ sorsát, ezt eddig csak mi mondtuk, és senki sem hitte el. Most már mindenki mondja, mert ami eddig csak bennünket sorvasztott össze, a ragály átterjedt az egész kül hírvilágra. Recsegnek, ropognak a legerősebb gerendák, a legóriásabb hajókon. A mi sajkánknak nem volt fontossága, de ugyanez a tájfun őket is rázza. Most az óriások keresnek menedéket s akaratlanul is magukkal viszik a révbe a csónakokat is. Most már teljes a szolidaritás. Ha a csónak elvész, a vihar meg nem torpan az ő nagyságuk előtt. Nincs az a hajó, mely a viharnak parancsolna. Most már elhiszik nekünk, ami őket fenyegeti. Így nem mehet tovább! Ezt mondják most Newyorkban csakúgy, mint Londonban, Párisban, Prágában és Belgrádban. Így nem mehet tovább — ez a tudat nemzetközien áthatja az összes nacionalista államokat. Már érzik, amit a bálnák és cethalak mindig is tudtak, aprók nélkül nem élhetnek meg a nagyok. Megsemmisíthetnek, ám belőlünk élnek. A válság rázza a legnagyobbakat, ha a kicsinyek nem képesek őket táplálni. Igenis, a világjelenség eddig mentségül szolgált a politikusoknak, most a világválság kényszerítő erővé lett a mi megmentésünkre. A megismerés megmentheti a világot úgy, ahogy az elvakultság tönkreteheti. A viharos életóceánnak minden hajója eltéphetetlen láncokkal egymáshoz van fűzve. Az egyik sülyedő a mélybe vonja a többit. Nem menekülhet meg egy sem, ha a többi elsülyed. A vihar pedig oly rettenetes, hogy a világtörténelmi élet ilyet nem látott. Nem lehet alkalmazkodni. Ahány irányisak van, mindenfelől tombol a szél. Az egyik Oroszország felől fuj és tépázza a polgári rendet. A másik a nemzetek nagyszerű és jogosult önérzetét felkorbácsolta a mások iránti gyűlölködésig. A gazdasági vihar minden aranyat egyetlen halomba fuj és ott azzal áll meg az élet, mert olyan aranyra szorul, mely még másutt legyen, de már nincsen. Túltermelés és leapadt fogyasztás, munkafölösleg és pénzhiány. És fegyverek, fegyverek az egyik oldalon és puszta ököl a másikon. És sütik a harci kazánokat a lelkekben s míg ott a láng magasra lobban, a száj békeszózatokat liheg a lángokban. Amellett messze keleten baljóslatú őrület tombol — gyilkos paródiája a nyugati őrületnek. Ami, mi itt békés egymásmellettiségben gyilkoljuk egymást, Ázsiában úgy lehet már kárognak fölöttük a hollók, ezt én eszem meg, ezt te ... Hihetetlen volna, hogy a világ legnagyobb kultúrája ezt meg ne lássa és az apró önzésekben elzárkózó nemzetek fel ne ismerjék? Az ellenkezője volna a rettenetesen hihetetlen. Meg kell gyógyítani a másikat, hogy magunk meggyógyulhassunk. Ezt most világosan látjuk mi és jelek után ítélve látják a többiek is. És 1931 annak az új megismerésnek derengésével kezdődik s ha már fedél alá nem jutottunk is, már a hajnalhasadás látása is uj erőt önt belénk. Bethlen István gróf újévi nyilatkozata egy német lapban Majna-Frankfurt, december 31. A Frankfurter Zeitung körkérdést intézett azoknak az államoknak vezető politikusaihoz, amelyek legjobb fogyasztói a német ipari termékeknek. A körkérdés azt kérdi a politikusoktól, mi az álláspontjuk a német gazdaságpolitika és az őszi népszövetségi tanácskozások során kezdeményezett gazdasági biok kérdésében. A körkérdésre többek között Bethlen István gróf is válaszolt? Bethlen gróf mindenekelőtt rámutat a magyar-német kulturális, történelmi és gazdasági közösségre, majd arra a megállapításra jut, hogy a politikai irányvonalak a háború után is párhuzamosan maradtak, így elsősorban a békeszerződések értelmezése és alkalmazása terén. Mind a két nemzet teljes függetlensége helyreállítása után teljes cselekvési szabadságra és nembeli egyenrangúságra törekszik. A magyar-német viszony alakulása gazdasági téren, sajnos, nem mutat túlságosan örvendetes képet. Főleg a magyar mezőgazdaság szenved a német kereskedelempolitikai irányzat hatása alatt, amely egyre jobban elzárkózik a magyar mezőgazdasági termékek elöl. A fenyegető szénsztrájk Angliában London, december 31. A bányaügyi minisztérium szerdán két magasrangú tsztviselőjét Cardiffba küldötte, hogy az utolsó órában megkíséreljék a bányászsztrájk kitörésének megakadályozását. Szerdán este még egy utolsó tanácskozásra hívják össze a munkaadókat és a szakszervezetek megbízottait. Cook, a bányászok szakszervezetének főtitkára annak a reményének adott kifejezést, hogy lehetségesnek tartja még a megegyezést. A Temps pesszimista újévi cikke Páris, december 31. A Temps az újév küszöbén áttekintést vet az elmúlt esztendő külpolitikai eseményeire. A mostani év — írja a lap — az előző évvel szemben külpolitikai szempontból komoly visszaesést jelent. Az erkölcsi légkör úgy Európában, mint Európán kívül különös módon megváltozott és a politikai fejlődés tényezői sajnálatos módon ma már nem ugyanazok, mint egy évvel ezelőtt. Részletezve az egyes eseményeket, a lap kiemeli a francia-olasz tengerészeti tárgyalások megakadását és rámutat arra, hogy Németországban milyen hatalmas tért hódítottak a szélsőséges irányzatok. Nem hihető — folytatja a vezércikk —, hogy Németország tragikus kalandoknak akarna kaput nyitni, mert ma még nincs abban a helyzetben, hogy háborúskodhassék; az a politika azonban, amelyet folytat, tele van veszéllyel, mert arra irányul, hogy újabb háborús szellemet ébresszen és vitássá tegye mindazokat a problémákat, amelyeket a békeszerződések végérvényesen megoldottak. A németek a saját javukra igyekeznek kiaknázni azt az áramlatot, amelyet mások — eltérő céltól vezéreltetve — a szerződések érdekében megindítottak. A lap nyugtalanítónak mondja Szovjet- Oroszország szellemét és magatartását is. Befejezésül akövetkezőket írja: Leszámítva azt a körülményt, hogy a leszerelési értekezlet előkészítő munkálatait sikerült befejezni, a lefolyt év nemzetközi téren minden egyéb szempontból csak kiábrándulásokat hozott. A jövő azonban nyitva áll, még semmi sem veszett el, ha a népek és nemzetek megteszik az észszerűség parancsolta követelményeket!