Ujság, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

■TV Budapest 1931 vasárnap, február 1 Ára 3 ck VIL évfolyam, 26. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ...... 10.30 progt ESV Itdra . . . . . 4.— pengő Ausztriában agy hóra . . . SchiMinfl Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap .. .. _ . ?________ 32 fillér Ausztriában hátköznap _ 30 Groschen vasárnap ..... . . 40 Groschen Megteremlt vasárnap ás ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi­ utca M 1­TELEFON: Automata 207-54, 207—55, 207—56, 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - körút 43 (Rovel* épület). Telefonszám­­ József 316—28 Utazási és menetjegyiroda, Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel. 9 f. 418—34 Ne fogadja el a tápot a mélynyomása Újság­ba RÓVA*a polgár problémája írta Nagyflórisi Nagy Béla A kultuszminiszter úr egyik cikkében rá­­tapintott országunk elevenjére, legfőbb ütőp­erére, amely ilyen kétségbevonhatatlan hely­zeti felsőbbrendűsége ellenére trt hosszú és boldogtalan esztendő óta , a kormányzatnak legm­ostohább, legelhanyagoltabb kategóriája. A magyar polgárra, a polgári rendre,­amely­nek csupán városi típusát próbálja Szegeden talpraállítani és meggyarapítani. Az­ őszirózsás idők súlyos eltévelyedései között tapasztaltuk a polgári osztályok szer­vezetlenségének szinte nemzeti katasztrófá­­ját ,és azóta szervezzük ezt a rendet. Tíz­ év alatt szerveztünk számára 379 egyesületet és nagy lelkesedéssel sikerült úgy szétszórni ezt a laza kévét, hogy most megrendülten kér­diezhetjü­k: hová lett a polgári elem, a nem­zeti államépületnek semmi m­ás népi­­kategó­riával nem pótolható pillére?... Mindjárt felelek: egy szerencsétlen kormányzati vonal­­vezetés az egyéni gátlásoknak egész erdejét építette vállaira amelynek súlya alatt egy­szerűen megsemmisült, elsikkadt a polgári rend két mellőzhetetlen attribútuma, vagyona és keresete és visszamaradt a magatehetetlen hüvely. Egy nagy, szabad, gazdag és függet­len ország rendjének, létviszonyainak és tör­ténelmi hivatásának túlzottan kihangsúlyozott rep­rez­entitására méretezett hatalmas állam­i s közigazgatási apparátus fojtogat itt egy kileb­cmilliónyi kicsiny és életerős népet: tartja annak minden egyedü­l születésétől a haláláig egy olyan közhatósági labirintusban, amelynek összhosszához Ariadne fonala rö­vidnek bizonyul s ahonnan a kivezető út csak egyetlen­ mnódon koncedáltatik: polgári ön-­ érzetének, emberi méltóságának és egyéni­ függetlenségének szinte maradéktalan fel­áldozásával. A polgár — városban és falun — nem ura akaratának, gondolkozásának, cselekvésének: nincsen szabadon nyilvánít­ható nézete, meggyőződése, elve; nem­ lehet öntudata, függetlensége, becsvágya. Gubbaszt, print a töri szárnyú sas. Létének, közhasznú munkájának, emelkedésének és köztényezővé erősödésének nagyszerű értékeit, melyeket egy ezeresztendős csodálatos történelem termelt ki és tett az egyén meg a kor boldogulásának legfőbb tényezőjévé, máról holnapra elrabolta a bolsevista áradat s azóta — senki sem adta neki vissza maradéktalanul. Sőt, tragédiája beteljesedni látszik: kifosztva a forradalmak zivataraiban, megszégyenülve a különítm­ényi rendszer garázdálkodásaiban, a józan, dol­gos, igénytelen, munkás és jellem­es, állam­alkotó és állam­fentartó, rendet, biztonságot és tisztességet reveláló polgári rend — városban és falun — teljesen váratlanul itt találta magát az újfent hatalmasok által nyilván jó­­hiszemű­leg kiépített, millió karú és millió szemű, a középkori oligarchiához veszedel­mesen hasonlító köztisztviselői rend kiválasz­tottjainak prokruszeságyában és egy olyan sajátos államszerkezetben, melyben a kor­­mányzóhatalom és municipális hatalom maga kereskedik, nagykereskedik, ipart űz, őster­melő építkezik­, vállalkozik, finanszíroz és ügynökösködik polgárai pénzének maradé­kán, vagy polgárai bőrére felvett külföldi kölcsönök segítségével. Az egyik oldalon tehát a szervezett s köz­pontosított hatalom a maga betegesen gond­nokoló doktrínáival és rendeletrengetegével, a másikon e hatalom végrehajtó szerveinek sokszor logika- és szívnélküli hadoszlopai, e hatalom parancsainak többnyire túlbuzgó kiszolgálói. Középen a polgári rend leron­gyolt dandára, amelyet vagy ellenségnek, vagy legyőzöttnek, avagy áldozatnak néznek mind a két oldalon. ■ E nagy drámának hátra van még az ötö­dik felvonása. Várjon Szeged, az erdélyi lé­­lekkel fűszerezett menekülő magyar tudo­mány kitárt keblű aziluma és mecénása, me­lyet szerencsés atavizmusa s a publicista­­miniszter providencialitása második kultur­­központtá emelt s melynek legutóbbi fényes feltárulása a polgári rend reneszánszának t egyszerü gondolatát vitte a tolla hegyére, — hoz-e szerencsés fordulatot? .. . * Lépten-nyomon halljuk a feltörő panaszt, srigy értelmiségünk utánpótlása türbe. Nem Február elseje azért az év legnehezebb háttérnapja, mert most van. Negyedévvel előbb a novemberi volt a legnehezebb. Az utána következő­ már tavaszi lesz és tra­gikus lenne, ha akkor is még mindig ugyan­ezt a keserű viccet faraghatnék. De a sok biztatás, ígéret mellett van a levegőben is valami, ami biztat és ígér és hitet ad, hogy ezúttal a tavasz mégis hoz valamit abból, amit ígérnek.* Adja Isten­,­ hogy, Laval kabinetje élet­képesebb legyen, mint a Steeg-kormány volt Mi mostan elszánt francia kormány­­pártiak vagyunk. Bármelyik francia kor­mány jó nekünk, amely megmarad. Mert a francia kormány stabilitásától függ, mikor számíthatunk a hágai egyezmény ratifiká­lására, amely nélkül nincs külföldi kölcsön. ★ Ólomból csinál-e aranyat az alchimista Tausend, vagy aranyból? Ez a kérdés ná­lunk sokkal érdekesebb, ahol az alchimia megállt a tételnél, hogy papirosból nem le­het aranyat csinálni. Nem is csináltak ná­lunk, csak másutt nagy sikerrel. Viszont ólomból ha lehet is, ne csináljunk, mert az ólom-arany drágább, mint az arany-arany. Azért félő, hogy­­ezt kecsegtetőnek találják. Hat és fél óra alatt­­ repült ezerötszáz kilométert a Do. X. A Kanári-szigetekre repült a Do. X. A világ legnagyobb repülőgépe útban Amerika felé A Do. X. felszállt Lisszabonban, h­ogy át­repülje az Atlanti-óceánt. Mint ismeretes, a Do. X. november 5-én Altenrheinben a Bodeni-tóról indult el. Először Amsterdam­ban szállt le, azután Angliába repült és a Southampton mellett fekvő calshoti légi ki­kötőben ereszkedett le. Innen Lisszabon felé vette irányát, de útközben a nyílt tengeren le kellett szállania, mert nem tudott tájéko­zódni. Majd a Gironde-folyón kötött ki és innen Lisszabonba repült. Itt szerencsétlen­ség érte a gépet, kigyulladt és elégett a bal­szárnya. Sokáig eltartott, amíg a gépet rendbe hozták és újra felszereltek. Az utóbbi napokban a gép több próba­repülést végzett és ezeken teljesen megbíz­hatónak és erősnek bizonyult, úgy hogy most, amikor amerikai útjának legnehezebb szakaszára indult el, minden alapos remény megvan arra, hogy nem fogja útközben sem­miféle baleset érni.­­Mint ismeretes, a Co. X. a világ legnagyobb repülőgépe. Szélessége 48 méter, hosszúsága 40 méter. Teljes magassága 10,4 méter, tehát a gép olyan magas, mint egy modern két­emeletes ház. A Bodeni-tóról egyszer száz­hetven emberrel emelkedett a levegőbe. Súlya felszerelt állapotban harmincezer kilogramm, de a gép ötvenkétezer kilogrammal is re­pült, tehát szinte öt teljes vagon emelkedik egyszerre a levegőbe. A repülőgép motorai hatezerháromszáz lóerőt képviselnek. A mo­torokat hat motorgondolában úgy építették fel, hogy két-két légcsavar ellentétes irány­ban forog, vagyis mindegyik húzó, illetőleg nyomó irányban dolgozik. A motorok úgy vannak felépítve, h­ogy azok bármelyikéhez menet közben játszi könnyűséggel hozzá le­het férkőzni. A repülőgép szárnyfelü­lete kö­zel ötszáz négyzetméter. A szárnyak hosszú­kás téglaalakúak, csupán a szélükön vannak kissé lehajlítva. A gépet főképpen duralumi­ tudjuk diplomás ifjúinkat elhelyezni, foglal­koztatni. A panasz — szeretném hinni, hogy pillanatnyilag — jogosult. Valóban­ a javak és lehetőségek mostani rendje, a polgári osz­tály (városban és falun) elnyomorodása, mai államunk egocentrikus berendezkedése, az arany szuverén lekicsinylése (évekkel ezelőtt memorandumban kérték a miniszterelnök urat, hogy a költségelőirányzati feleslegeket, vagy nyolcszázmillió pengőt aranyba fek­tesse s fundálja vele a régi belső államadós­ságokat), a konstruktív gondolat ijesztő vér­szegénysége, a monopolisztikus gazdálkodás morális és anyagi csődje egy nagy vákuumot teremtett, melyben egyelőre eltemetve síny­lődnek a polgári szabadságon alapozódható egyéni, kezdeményező erő, az iniciatíva és koncepció. Dermedt csend és földalatti mo­raj fekszi meg a lelkeket. A mozdulatlanság és változatlanság halálos ölelése alatt csak a sóhaj és a sirám csendülnek ki. A búza ára, melyhez nálunk évszázadok óta előbb-utóbb minden más árucikk ára igazodik, hanyatlani kezdett. Ez a hanyatlás két esztendő következetességével törvény­szerű alakot öltött. A lírai lendületnek s ily­­ként az ösztönös logikusságnak hiányában szenvedő szakminiszter urak ekkor megálljt kiáltoztak a s­iket időnek. Bolettával és mi­­nimálással akartak gátat építeni az olcsób­bodás -várva-várt, folyamata ellen.­ Nálunk a verebek, Afrikában a kolibrik régen csiripe­lik, hogy nem a termelés növekedett meg enormisan, hanem a fogyasztóképesség csök­kent le katasztrofálisan. S ezt az okos ma­dárkoncertet nem képesek felülharsogni a hova­tovább nemzetközileg szervezett karte­lek közül a mennél több profit kizárólagos­ságára hatírozottak. Az árak lassan esni, a búza után igazodni fognak s a fogyasztás elháríthatatlan emelkedése majd abszor­beálni fogja a termelési pluszt. A kozmikus erők váskövetkezetességén, mely tudatunkon felül magába egyesíti s kormányzata alá kényszeríti a föld, a víz, az éter, az ember, állat és a gép­­munkaenergiájt, nem fognak csorbát ejteni sem a kartelek, sem az emberi tudatlanság, sem a cezárizmus, sem a lendü­letlen miniszter urak s udvaraik. Szélellenes próbálkozásaikkal szerezhetnek millióknak fájdalmat, szerencsétlenséget, elhatárolt ba­jokat és zökkenőket és semmi egyebet. Pe­­dig­ pedig: az egyik­­ Esterházy-uradalom ki­lencezer holdja viszonylagos jólétben eltart egy zsellérfalut. Eltart és vagyongyűjtésre képesít továbbá: egy jószágigazgatót, két gazdatisztet, három írnokot, egy vegyész- és egy gépészmérnököt, egy-egy uradalmi or­vost és állatorvost, egy pénzügy­jogi és egy magánjogi tanácsadó ügyvédet, egy üzemi vezérigazgatót­, hét­ irodai alkalmazottat, egy­ tanítót, egy óvónőt, két főgépészt, egy sereg iparost és ipari munkást s mindezeknek —­ 18 ember kivételével — a családját. Ellenben a szomszédos község birtokos­sága — 571 család — ugyanazon éghajlati és talajviszonyok között kereken tizenhárom­ezer holdon gazdálkodik. Munkájából nem­­tart el egyetlenegy értelmiségi osztályhoz tar­tozót sem. Maga , nyomorog, fulladozik és züllik. Hasonló sorsban tengődik egy közép­birtokosa 388 holdján. A gazdálkodás ebben a határban 391 törpebirtokon és egy közép­birtokon folyik a nihilre emlékeztető exten­­zitással. Ne vegye tőlem rossz néven a földmive­­lésügyi miniszter úr, ha én tisztelettel a Lírai lendülettel dolgozó kultuszminiszter urat kérdezem meg: hány­­ értelmiségi családot tarthatna el ez a határ, ha a 392 birtokos szövetkezetbe tömörülne s telekkönyvi jogi állapotának minden érintése nélkül nagy­üzemi gazdálkodást folytatna? És hányat az ország, ha a törvényhozás és a társadalom a fejlődés törvényszerűségeinek útján nem partikuláris megálljt kiáltana természet és ember ellen, hanem a községi mezőgazdasági nagyüzemi szövetkezetek gondolatát venné a hóna alá__? Persze, persze, az itthoni szövetkezeti mentalitást ki kellene cserélni a szövetkezeti munka szellemével. lliumból építették, de a leginkább igénybe vett részeit acélból. A szárnyakat szövettel vonták be. Az óriási hidroplánt kézzel kor­mányozzák. A repülőgép fenekén elhelyezett főtartályokban tizenhatezer liter benzin és 1900 liter olaj van. A szárnyak orrában pót­tartályok vannak, mindegyik háromszáz-há­­romszáz liter benzinnel. A Co. X. összes tar­tályaiban összesen huszonötezer liter üzem­anyagot vihet magával. Sebessége 250 kilo­méter óránként. Az utasok részére gyönyörűen berendezett vasúti-kocsiszerű fülkék vannak, melyek hosszúsága több mint húsz méter, közép­szélessége 3,2 méter. A főfedélzet felett van a felső fedélzet, amelyen a vezetői, a pa­rancsnoki és a navigációs helyiségek, a mo­torközpont, rádiófü­lke és a segédgépek van­nak elhelyezve. Az emberi technika e csodálatos alkotmá­nyának merész útját az egész emberiség figyelme és érdeklődése kíséri. Jelentésünk a következő: A Do. X. útja Lisszabon, január 31. A Do. X. szomba­ton reggel felszállott a lisszaboni kikötő­ből és elindult óceáni útjára. A Dornier- Művek óriáshidroplánja ezzel elérkezett nagy túrarepülése legnehezebb szakaszához, az Atlanti-óceán át­repüléséhez. A Do. X. több szakaszban repüli át az­­óceánt és a brazíliai partokon éri el az am­erikai kontinenst. A De. X. startja példás rendben folyt le. Az első motort 7 óra 19 perckor (helyi idő­számítás szerint) indították meg, majd né­hány másodperc múlva a második motor is megindult és végül 7 óra 20 perckor fel­szedték a horgonyt. Hét óra 27 perckor va­lamennyi motor működött. A Co. X. mi­nti­­­addigr a Tájon siklott, amíg a motorok el nem érték a teljes forgási sebességet. A Re­pülőgép máskor a levegőbe emelkedett és csakhamar tekintélyes magasságban haladt előre. A repülőgép 8 óra 6 perckor Madeira felé vett irányt és remélhetőleg a délután fo­lyamán eléri a Kanári-szigeteket. A repülő­gép fedélzetén van a személyzeten kívül még Gago Coutinho tengernagy, a portugál hadsereg vezérkari főnöke és két német új­ságíró is. A Co. X. szombaton délután negyedhá­romkor (helyi időszámítás) szerencsésen megérkezett a Kanári-szigetekre. A német hidroplánóriás Las Palmas kikötőjében szál­lott, lel. A leszállás simán ment végbe. A hid­­roplánóriás eredetileg Madeira fővárosában, Funchalban akart leszáll­ni, miután azon­ban Fitnehal környékén igen rossz volt az idő,­ Christiansen kapitány úgy határozott, hogy továbbrepülnek Las Pal­másig. A Co. X. Lisszabontól Las Palmasig az 1500 kilo­méter hosszú utat körülbelül hat és fél ónt alatt tette meg.

Next