Ujság, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

a mélynyomást/ Újság Vasárnapfc Mikut Budapest, 1931 vasárnap, március 1 A Fa 32 fillér R V un. 49. szám előfizetési Arak ______ JBF sajtóség MagyedAvra ------------------1030 peng* Kj «SH B BUk É S A I AlOMHIVATALI Egy hös» - ------------------«*- peng* |1S9 §§||| «831 /jBffiglglI JngEfft .flOffiESlaili ¥1,' Anti tice to Austrleban egy bon.____5 Sobllllag £81 tWB 6188 a®'TMTM SimmMA ----m.- ■ H fl| HL... aKjk W— él pályaudvarokon batkolnap 16 fillér jgjl loj £^ W%A EM J9BB 207~u5, ^07*' i6, 207—57 vasárnap .. . _ -----------32 Hllár |§g §jj| ® ‘^8?- {fi ■««« FIÓKKIADÓHIVATAL Aosstriában hétköznap . 30 Oroschen ESS fgW ^ Wjedk «§& fj. IjB ES KÖLCáL3NR INTVIAB vasárnap . . . «» Oroschen Sfe«£? Budapest. Ln,«»•.■*« 43 («py«. ategjelenik vasárnap ás ünnep alánt ^|86||*s|f ^||lggjlg^' pasi gas apilet). Te »loMri^» t *1 tsel 316—20 napok kivételával minden nap ^^R Utasáéi áa menalUtgylreda i Budepaal, VII. Entébel, Tel. 1j. 410—34 — ——— ív s Ne fogadja cv lapot X.OV&5-. Hogy a két hidat megépítsék, az életkérdés. .A hidakra is nagy szükség van, a munkára, melyet jelentenek, még nagyobb. Ez az első szempont. A másik, a fedezet kérdése, vagy így, vagy úgy megoldandó. Az a terv, melyet a közkedelmi miniszter terjesztett a városi urak elé, nem éppen kecsegtető. Újabb adók. ".?Marulékok, hidvám helyett, ami magmus, burkolt hidvám, melyet az as ... ", aki soha lábát nem teszi a hidra, mannapság éppenséggel nem kívánatosak. A mi meggyőződésünk, hogy a két hid maga megkeresi a maga költségét, ha nem látjuk is az italt, melyre árát leszúrja. Az első fogadás nem a végső s nem az utolsó. De két hidat igy, vagy amúgy: meg kell építeni. "Oku a Lloyd-George eszméje, hogy a tanikai szükség világjelenség lévén, a világ rmánai együtt győzzék le? Igen. Van-e Jegy kor:r*ilny is, mely Iki birmák erre a világ-Ankétre, nem fogadná el a meghívást? Nincs. ptAütí foják fenét hívni? Nem. És miért taem? Mert a gondolat nagyon okos, ígérjük a csodát, hogy az izgága •■ieii . inak sikerül a kör négyszögesítése. franciaország és Itália nem tudnák ‘ megegyezi!. i tengeri 'leszerelés dolgában. De az figy: már megegyezett Angliával s most a másik is egyezkedik Angliával. S ha Angliául vngyezik mind a kettő abban, amiben egymással megegyezni nem hajlandók, akkor végér veszik észre magukat, hogy szót nem váltva egymással, mégis megegyeztek. Japán át akarja venni az északkínai és manzsúriai vasutakat London február 28. A japán kormány — fetokioi jelentések szerint— érdekes ajánla Itot tett a kínai kormánynak. Japán át ■akarja venni Mandzsúria és Észak-Kína ■összes vasútvonalait a kínai faltól északra, ennek fejében egyrészt 100 millió dolláros kölcsönt szerez a kínai kormánynak, f mnásrészt pedig kötelezi magát arra, hogy ■aj vasútvonalat épít Koreától az orosz ha- hárig. A japán kormány természetesen azt ■s magára vállalja, hogy megegyezik a szovjet kormánnyal, amelynek tudvalevően S különböző területi jogai vannak Északpíviában. fejem fogják jegyezni a tőzsdén ■ a földtehermentesítési kötvényeket Wekerle Sándor pénzügyminiszter az egy-séges párt legutóbbi érrtekezletén bejelen■ette, hogy a kormány a földbirtok szanálásával kapcsolatosan komoly működési teret ■biztosit a magyar pénzügyi szindikátusnak, ■amennyiben erre a szervre bízza majd a kötörvénykibocsátás jogát. A magyar pénzügyiszindikátus tudvalévően Teleszky János voltpénzügyminiszter elnöklésével működik és az utóbbi években számos külföldi és belföldivonatkozású pénzügyi tranzakciót bonyolított le. Jobboldali politikai körökben úgy tudják, hogy a földtehermentesítési kötvényeket nem fogják a tőzsdén jegyezni, hanem a kormány más eszközökkel teszi forgalomképessé ezeket a kötvényeket. ■ Szent Harpagon A magyar pénz írta Kóbor Tamás Álmodjuk meg a rémséget: világjárvány. Tény, hogy van, de nem valószínű, hogy Grönlandban úgy pusztítana a kolera, mint Dél-Ázsiában, Európában úgy a sárgaláz, mint Ausztráliában, Amerikában a Tsetse-légy halálkórsága, mint Afrika belsejében. Mindegyiknek saját külön természete szerint megvolna a maga külön csapása és összegében világjárványt állapítanánk meg, valamit, ami külön járványkép nincs is, ahogy például minden ember elkövet egy-egy bolondságot, de olyan bolondság, melyet mindenki elkövetne, nincs. Ebben az értelemben van ma világválság mindenütt, de minden államban más-más s csak a válságok összeségét mondjuk világválságnak. Az egész skálán végigmenni nem is tudnék, csak arra szorítkozom, hogy a magyar válságot különböztetem meg a nyugati pénzállamokétól. Az övék a pénzbőség. Termi tetlenségre ítélve vagy bebörtönözve, a mienk a pénz hiánya. Amott munkanélküliség, mert az export, nem szállítja le a termelést, minálunk, mert a belföld szegénysége nélkülöz s nem képes felvenni a termelést. Ott a munkanélküliség szintén apasztja a fogyasztótömegeket, de legyen bár mindenkinek munkája, azt a tömérdek árut, mely az export híjján a nyakukon marad, semmiféle belső tömeg át nem vállalhatná. Minálunk ellenben az egész termelés szőrén-szálán itthon kelne el, ha mindenki keresete alapján annyihoz jutna, amennyi normális élethez szükséges. Ha annyit ennénk, mint tudunk és egészséges erőgyarapodáshoz szükséges, nem volna agrárértékesítési válság. Ha annyi ruhát szereznénk be, mint kell, nem volna iparosválság. Ha az ország elvégezné mindazt a munkát, ami út, vasút, autóbusz, híd, kórház, vízszabályozás, elektrifikálás terén adódik, nem lenne munkásválság. S egyszeribe egyik gyógyítaná a másikat, mellékes, hogy melyiknél kezdődött a fennakadás. S a szekér kizökkentése a kátyúból csak a pénzen múlik. Amelyik nincs, holott van, de nem ott, ahol kell. Egészen világosan látom, hogy fedezetlen szükségletek és elvégzetten munkák mellett a mi válságunk veleje az, hogy a pénz, akár van, akár nincs, nem akar munkát vásárolni. Kétszázötvenezer ember egymillió számára szívesen cserélné be munkáját egy pár cipőért és öt kiló kenyérért, de nem veszi meg senki, így menthetetlenül kárba is vész, mert a ma fel nem használt munkaerőt nem lehet holnapra eltenni. Holott anyagba formálva anyaggal együtt lehetne. S ehhez megint nem anyag hiányzik, hanem a pénz, mely nem akar áruraktárba feküdni, inkább munkaértékkel nem gyarapodva megvonul rejtekében. Az idegen pénznél ezt érteni, mert semmi köze a mi munkakészletünkhez. Semmi oka kockázatra, csak azért, hogy a magyar munkásnak kenyere és csizmája legyen Hiszen nem az ő kenyerét, az ő csizmáját vásárolná. Ellenben a magyar pénz biztos lehet benne, hogy a munkás, akinek ő fizet, nála fog vásárolni. Nincs az a külső gyarmat, melyen annyit lehetne eladni, mint határainkon belül, mihelyt az embereknek keresetük van. Egy biztos üzlet van ma Európában és ez Magyarország. S ettől fél a magyar pénz jobban, mint bármely más országtól. Pedig óvatossága, gyávasága és önzése miatt rettentő veszteségei vannak. De mivel az ok és a hely nem kézzelfogható, mely miatt és ahol baj érte, nem hiszi el. Pedig világos: a gyár, mely egy harmadrészre állította le munkaképességét, nemcsak kétharmadát a munkásainak tette munkanélkülivé, hanem a maga értékének a kétharmadát is elvesztette. Egymilliónyi befektetés, mely csak háromszázezer pengő értékű termelést fejt ki, már csak háromszázezret ér, nem pedig egymilliót. Lehet, hogy további kétszázezerrel így megment hétszázezret, de nem teszi meg. Azt hiszi, 1 elevent menesztené a bolt után Icnikre az ipari vállalat értéktelenebb, noha egyetlen téglával, vagy vasszöggel sem lett szegényebb, éppen csak mindaz, ami van, közeledett az ócskavashoz és távolodott az eleven értéktől. A teljes értékhez csak a biztosítás révén jut, ha tövig leég, akkor is veszít a telkén, mely egy leégett gyárnál kevesebbet ér, mint az eleven termelőnél. S mekkora érték kótyavetyélődik el a pénz utáni futkosás következtében! Amit a pesti kereskedő, a vidéki földbirtokos e téren mivel, hajmeresztő. Minden áron, minden kalkuláció nélkül odaadják, csak pénzt lássanak. A ház, a telek, a föld egyre olcsóbb, s minél olcsóbb, annál kevésbé akad vevőre. Ha a pénz józanul önző lenne, mindent felvásárolna, mert fél és negyedáron kapja. S ha földnél, háznál, teleknél beérné azzal a másfél percenttel, melyet Svájcba bujdosva kap, hamarosan értékben a sokszorosát kapná vissza annak, amiről házamban lemondott. Bolond ugyebár az, aki mondaná: ezen az ugaron nem terem semmi, hát miért vessem be búzával, holott fűszál sem terem rajta? Nyilvánvaló, ha felszántják, bevetik, már nem ugar, hanem szántóföld, búzatábla. Ellenben a pénznél okosság, hogy a mai állapotot megkövési tettnek nézi: nincs vevő, nincs fogyasztó — pedig amely pillanatban beleveszi magát, már támad vevője és fogyasztója. Ha a pénztermékenyítés után a helyzet ugyanaz maradna, igaza volna. De nem marad ugyanaz, nem lehet, hogy ugyanaz maradjon. Hiszen az a napszámos, kinek első bérét odaadja, már egy emberrel több, aki szükségleteit fedezni tudja. Magától értetődik, hogy az egyes elszigetelt ember, aki erre az útra lép, el van veszve. Aki a munkást varrógépcsinálásért fizeti, nem kap benne vevőt, mert azzal a pénzzel a pékhez megy. De látni való, hogy a pénzről mindig mint kollektívumról beszélek, nem pedig mint egyesek töredéktulajdonáról. Egyetemes áradatnak kellene megindulnia, valami ellen járványnak, mely a válságjárvány bacillusait elpusztítsa. Ezt a bacillust pusztító fagocitát kitermelni az egyes emberekben, hogy végül valamennyit érje, elvegye lehet propagandává . •vval, felvilágosítással is Erithatalmmal semmiképpen. Elméletben már mindenki tudja, hogy a munkanélküli egyegy elveszett fogyasztó mindenki várja, lesi a munka megindulását De a saját létét nem meri megtenni a hitére. Bizonyos, hogy megél a munkás, gyarapodik a gazda, de vájjon mikor jön hozzám vissza az én haszonnat tetézett pénzem? Minden egyesnél jogos ez az aggodalom, csak az államnál nem. S hozzá minden pénz visszajön, az is, mely nem tőle indult el. Az állam koncentrált pergőtűzzel át tudná törni a terpelés frontját s bizony magával ragadná a tétovázó egyeseket, akik előtt megnyitotta a rohamutat Persze, az államnak nincs pénze. Nem épít, nem szabályoz, nem foglalkoztat, mert nincs pénze. Sajátságos, her a gyümölcsnek meg kell előznie a virágzást. Természetes, hogy érés előtt nincs alma és nem természetes, hogy értéktermelés előtt nincs pénz. Ezt a természetellenességet csak egy másik természetellenesség teszi érthetővé. A vau yent és értéket addig nem tekintik vagyonnak és értéknek, amíg pénzformát nem öltött. Nem kisebb bolondság, mintha a zsebemben lévő pengőt nem becslenént annyira, mint a csekket, melynek cinkében a banktól megkaphatom. Az igazi vagyont nem érzik annak, csak a róla szóló utalványt. Az állam például szegény, mert tegnap annyi milliója volt, amelyen a Futurával intervenciós búzát vásárolt, most pedig a milliók nincsenek, csak búzája van. Nem építhet mert a munkást pénzzel kell fizetnie, ami nincsen, aki rajta búzát vásárolna, ami van. A pénzből lehet vasút, de a búzából, amit a vasút pénzzé változtatna, nem lehet vasút. Inkább megmarad az ország vasút nélkül, a munkás kenyér nélkül, a búza pedig ráértéktelenedik a következő termésre, vevő és fogyasztó nélkül! Karrikatúra, amit mondtam, de szenetül hiszem, a valóság az, amit vele kifejeztem. S alapja ennek a karrikatúrás valóságnak, hogy míg a pénzutalvány mindennemű javakra, melyek megvannak, mégis csak utalványnak tud- juk egy bizonyos mennyiségű aranyra, amely nincsen. Felvethet bennünket a gazdagság mindennemű értékekben, mégis csak annyi pénz kerekedhetik, amennyire aranyfedezet van. Azelőtt ez nem volt karrikatúra, mert egyéb gazdagságunkat becserélhettük aranyra. Eladtuk a külföldön s szaporítottuk így aranykészletünket De most a külföld nem adja ide aranyát s mindennemű bőségünk rabjává lett aranyban való szegénységünknek. Ami nincs, megfoszt bennünket attól, ami van: az anyagunktól, a termékünktől, a munkaerőnktől, a zsenialitásunktól, tudományunktól, művészetünktől, irodalmunktól, a létünktől és az életünktől is. Mert ebben a világban, amelyben éhen lehet halni, mert a leveshez nincs aranykanál, nem bírjuk ki sokáig. Így kell ennek maradnia? Szükségképpen olyan utalványra vagyunk kényszerítve, mely arra szól, ami nincsen? Évenként négymilliárd az értéke, amit produkálunk s százhatvanmillió aranyhoz kell igazodni a pénznek, melylyel a sok milliárdot lebonyolítjuk. Nem érzik ezen a képtelenséget? A Prokrustes módszerét, amely levágja az életből, ami a takaró alá népi fér? S igazán lehetetlen volna pénzt teremteni, melynek tízszeres fedezetet nyújt a nemzet egész vagyona és munkája.