Ujság, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Budapest, 1931 szerda, április ! Ára IgoO ck VIL évfolyam, 74. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Nagynévra ...... 10.80 pengd Cgy Hóra ....... A*~­pangol Ausztriában agy hóra _ _ • SchillInO Egyaa szám­ára Budapaston. oldókan és pályaudvarokon hétköznap 18 fillér vasárnap --------------------------------32 fillér Ausztriában hétköznap _ 30 OroschOA vasárnap .... . . 40 Groschao Vegislantb vasárnap as­árnap utáni napok hivataléval minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATALI tn. Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54. 207—55. 207—56. 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet­ körút *3 IRoyal( épülal). Talatonszám • Jóssal 316—28 Utazási és menetjegyiroda ■ Budapest, VIL Erzsébet­ körút 43 Tel. • J 418—34 Kéz kezet fogva Félretenni a pártpolitikai ellentéteket, kéz kezet fogva dolgozzunk együtt — mintha ezt már hallottuk és célirányos­nak találtuk volna. Ugy­ancsak Bethlen István gróftól hallottuk, senkinek kifo­gása ellene nem volt és sohasem foga­natosították. Talán most több kilátás van erre? Azért kérdezzük, mert felelni rá nem tudunk. (Vagy nem akarunk?) De a té­tel megtámadatlansága és az eredmény negatívuma közötti ellentét gondolko­dásra készt. Mért nem lehetne megtenni, amit senki nem ellenez, jobban mondva, mindenki igazságnak elfogad? S itt el nem kerülhetjük a kételkedést, hátha a tétel mégsem igaz? Pártpolitikai ellentéteket félretenni egy parlamentben — lehetséges ez? Félretenni a pártpolitikai ellentéteket, mikor vannak pártok azon az alapon, hogy vannak ellentétek a felfogásban? Amióta parlamentarizmus van, a kor­mányzatnak van ellenzéke. Lehet-e el­lenzék ellentét nélkül? Az ellenzék el­lenőriz, bírál és a maga elvét iparkodik érvényesíteni azzal, hogy többségre tö­rekszik. Amely párt félreteszi, ami a kor­mánypolitikával ellentétes, lemond a rendeltetéséről s a kormányhoz csatla­kozott. Kívánatos ez? S hogy nem történik meg, ez volna a bajunk? S ha megtör­ténik, megszűnnének ezek a böjűik? Így látva, nem csodáljuk, hogy a fel­vetett összefogás a pártok között soha­sem vált valóra. Nem is válhatik, nem is kívánatos, hogy megvalósuljon. Más az, ha valahol igen erős ellenzék van és ez erejével megakadályozza a kormányt a munkában. De a mi képviselőházunk­ban az ellenzék elvesző törpeség. Az egyik négy tagból áll, a másik tízből, húszból. S ez az ellenzék nem akaszt meg semmit. Ellenkezőleg: sürget és unszol. Kritikája velejében bajok fel­tárása, adatok bemutatása, miket a kor­mány nem ismer és visszaélések ostoro­zása, melyek nem jelentenek ellentétet, hiszen a visszaélést a kormány sem portálja. Ez a kis ellenzék nem akadá­lyoz meg semmit s az ő hozzájárulásuk nem segítene elő semmit. De talán nem ebben az értelemben ajánlja a miniszterelnök úr az össze­fogást. Talán vannak céljai, melyekben az ellenmondás megbontja nem a par­lament, hanem a nemzet egységét. Nos, ezeknél a céloknál a nemzet egy s nincs ellenzék, mely velők szembehelyez­kednek. Van még egy harmadik vonatkozás, amelyben súlyosabb értelme volna az egységre való felhívásnak. Ha kívánatos a pártpolitikai ellentétek félretétele, akkor, ugyebár, az összes pártok te­gyék félre az ellentéteket. A kormány­párt is. Hiszen ő is párt és neki is van­nak érdekei. Egyebek között — teljes jogosan — hogy többség akar maradni és a hatalmat megtartani. Ellenben amilyen természetesnek tartja ezt az ér­dekét, annyira csúnya, önzésnek bé­lyegzi ugyanezt a iítust a vele szemben állóknál. Itt fenekükt meg, ami elvégre lehet­séges és kívánatos volna. Egy parla­menti lojalitás, mely az ország hasznára letesz, ha ideiglenesen is, a dogmáról, ami kormánypárttól jön, feltétlen he­lyes, ami ellenzéktől, feltétlenül hamis. Amennyire látják és megbélyegzik a mindenáron ellenzékieskedést, ami na­gyobb mértékben nincs is meg, annyira nem látnak kárt a mindenáron való kormánytámogatásban. Ik­oákat fedezni a kormány védelmében, van legalább oly káros, mint hibákat keresni a kor­mány gyengítésére. Ha az idő­p­arancsoló súlya alatt RÓVA* A hajó, vizrebocsátva, hullámot és taj­tékot ver, de nem csinál vihart. Örömmel látjuk ezt beigazolva a német-osztrák vám­unió vizrebocsátásánál is. A német külügy­miniszter mai beszéde után biztosra vehet­jük, hogy nem lesz vihar, hanem Genfben a hullámok elülnek s a tajték eloszlik s ak­kor egész Európa örülhet, hogy az igéből test lett, a Briand eszméje kezd megvaló­sulni s a Briand politikai aggodalmaival szemben lehet garanciákat kapni hogy az uj hajó sem dugárut nem visz, sem kalóz­­ságra nem vetemedik, így vártuk és jó, hogy igy lesz.* Közös árusítása a világ gabonatermésé­nek — ez voltaképpen gabonatröszt, vagy ha úgy tetszik, világmonopóliuma a gabo­nának. Nincs konkurrencia, tehát az ár megszabható úgy, hogy a mezőgazdaság megtalálja számadását. De megszabhatja úgy is, hogy a vásárlók nem tudják meg­fizetni. Aztán az ár lehet azonos, mégis az egyik el tudja adni, a másik nem. Bonyolult ügy, nem veszély nélkül való, de merész és arányos a bajjal, melyet le kell küzdeni. S Magyarország habozás nél­kül magáévá tette a gondolatot. Jelenti-e, hogy megbarátkozunk az eddigi óvatosko­dással szemben a naggyal és merésszel? ★ Nem meglepő, de örvendetes, hogy a ró­mai konferencia újabb alkalmat adott kül­ügyminiszterünknek, hogy elragadtatással nyilatkozhassék Olaszországnak hozzánk való benső barátságáról. Ezzel a barátság­gal mellettünk és mögöttünk biztonságban érezhetjük magunkat külügyi vonatkozás­ban. Ezzel a fedezettel megokolt, hogy a vámunió dolgát praktikusan úgy kezeljük, mintha nem is volna. Tárgyalunk Ausztriá­val, tárgyalunk Németországgal és várjuk a tárgyalást Csehszlovákiával. Olaszország a garanciánk, hogy nem fogunk lemaradni. Károlyi Gyula külügyminiszter nyilatkozata római útjáról Az osztrák-német vámunió-terve­zettel kapcsolatban Magyarország gazdasági politikája nem változik Károlyi Gyula gróf külügyminiszter Rómá­ból visszatérve, fogadta a Magyar Távirati Iroda munkatársát, akinek a következőket mondotta: — Miután a kormányzó urnak és Bethlen István gróf miniszterelnöknek beszámoltam római utamról, szükségesnek tartom, hogy a magyar közvélemény széles rétegei is tudo­mást szerezzenek római benyomásaimról és egyidejűleg megismerjék az álláspontot, ame­lyet a kormány a legutóbbi politikai esemé­nyekkel szemben elfoglalt. — Nem mulaszthatom el, hogy mindenek­előtt köszönetet ne mondjak Olaszország ve­zető államférfiainak, akik oly őszinte, meleg fogadtatásban részesítettek. Mély benyomást tett rám Mussolini miniszterelnök személyi­sége, akinek politikai tisztánlátása, törhetet­len, céltudatos akaratereje és a magyar nemzet iránt érzett őszinte vonzalma biztosítéka annak, hogy a ha­talmas Olaszország és Magyarország között a baráti kapcsolatok úgy gazda­sági, mint politikai téren szilárdak ma­radnak és a jövőben még továbbfej­lődnek. Magyarországgal szemben követett politikájá­ban teljes erővel mellette áll Grandi külügy­miniszter és nyugodtan merem mondani, az olasz vezetőkörök és az olasz nép összessége, úgyhogy az olasz külpolitikának a magyar­barát politika úgyszólván általánosan elfoga­dott tényezőjévé vált. Áttérve a jelenleg legfontosabb külpoliti­kai problémákra, a külügyminiszter így folytatta nyilatkozatát: " Az osztrák-német vámuniótervezettel kapcsolatban Magyarország gazdasági politikája nem változik. Nem tudhatjuk, létrejön-e az unió és ha igen, milyen formában, mert ez sok, rajtunk kívül álló tényezőtől függ. Ezenfelül nem szabad elfelejteni — amint erre különben egyes osztrák államférfiak rá is mutattak —, hogyha létre is jön valamilyen formában a vámunió, annak tényleges életbelépéséig még hosszú idő telhetik el. — Magyarország gazdaságpolitikai tár­gyalásait tehát az eddigi alapokon folytatja Ausztriával és Olaszországgal. Reméljük, hogy a német birodalommal is a közeljövő­ben megkezdhetjük gazdaságpolitikai tár­gyalásainkat. — Csehszlovákiával is készek vagyunk — mint azt felelős magyar államférfiak már a múltban is többszr hangoztatták — tárgyalásokat kezdeni, amint arra a csehszlovák kormány komolyan hajlan­dónak mutatkozik. — Nem látok okot arra, hogy a magyar közvéleményt a felmerült külpolitikai pro­blémák akár politikai, akár gazdasági szem­pontból nyugtalanítsák, mert ezek sem po­litikai tekintetben, sem a folyamatban lévő gazdasági tárgyalások szempontjából nem mind a két fél egyaránt arra a magas­latra emelkednék, hogy az ügyek helyes megoldása érdekében a jót elfogadják, bárhonnan jön, a rosszat mellőzik, da­cára annak, hogy az ellenzéki álláspont honorálása. Oly nagy szükségünk van gondola­tokra, ötletekre. Ha onnan vesszük, ahol teremnek, akkor félre van téve minden olyan pártpolitikai ellentét, ami félretehető. Ami megmarad, nem árt, mert szükséges. De tudunk-e, fogunk-e erre a magaslatra emelkedni? Aki hiszi, tartsa fel a kezét alkotnak egyelőre olyan problémákat, ame­lyek veszélyeztetnék Magyarország érdekeit és így gyors állásfoglalásra késztetnék a kormányt. Ismét leszavazták a Laval-kormányt Páris, március 31. A Laval-kormányt a kamarában nagy szótöbbséggel leszavazták, amelynek azonban egyelőre nem lesznek ko­molyabb következményei, mert a kormány nem vetette fel a bizalmi kérdést. Az iskola­törvény költségvetési tárgyalásánál, a tanítói fizetések rendezésének szakaszánál a kamara többsége a módosító javaslatot fogadta el, amely a fokozatos fizetésrendezést három éven belül irányozza elő, míg Lavas megma­radt eredeti javaslata mellett, hogy a fizetés­rendezést négy éven belül hajtsák végre. A szavazásnál háromszázötven képviselő a mó­dosított javaslat mellett szavazott és kétszáz­­harminchat a kormány javaslata mellett. A Lovas-kormán­y tehát száztizennégy szavazat­tal kisebbségben maradt. A Gráf Zeppelin kör­repülése Ausztriában Bécs, március 31. A Gráf Zeppelin vasár­napi magyarországi útjának mintájára július elején ausztriai körrepülésre indul a német légi óriás. Lehmann kapitány a léghajó bu­­dapest(ínedr­ ciáhafen) útján Bécs fölött szikratáviratot küldött az osztrák Aeroklub­­nak és közölte, hogy a Gráf Zeppelin július 12-én, vasárnap ellátogat az osztrák fővá­rosba és leszáll az asperni repülőtéren. A dél­előtt folyamán a Gráf Zeppelin ausztriai kör­­repülésre startol, amely több óra hosszat tart. Délután visszaérkezik Bécsbe, rögtön leszáll az asperni repülőtéren, majd hazatér Fried­­richshafenbe. Az ausztriai utat az osztrák Aeroklub finanszírozza. A tiszta jövedelmet osztrák iskolarepülőgépek építésére és osz­trák pilóták kiképzésére akarják fordítani. A körrepülésre már minden jegy elkelt. Jegyet váltottak többek között Heinl kereskedelmi és Dollfus földmivelési miniszter is. A párisi és hágai egyez­mény ratifikálása Paris, március 31. A párisi és a hágai egyezményeket ratifikáló törvény szerdán jelenik meg a hivatalos lapban. Hivatalos jelentés az R 101 pusztulásáról London, március 31. Az R. 101 katasztró­fájának megvizsgálására kiküldött bizottság holnap teszi közzé jelentését. A szerencsét­­lenséget a bizottság tagjai egyhangúlag a gázveszteségnek tulajdonítják; a gázveszte­séget a rossz időjárás, a heves szél, a gáz­tömlőknek a rögzítőkészülékhez való súrló­dása és esetleg a burkolat likacsossága is okozhatta. A katasztrófát mindenesetre siet­tette egy nagyobb mérvű szakadás. Az indulás időpontja tekintetében a bi­zottság tagjai megállapítják, hogyha a veze­tők kizárólag a meteorológiai és más ha­sonló jelentéseket vettek volna tekintetbe, akkor nem választották volna azt a kedve­zőtlen időpontot az indulásra. Különben is ez első és nagyon kockázatos útja volt a léghajónak, amint ez be is bizonyult. A lég­hajó repülési és gyorsasági kísérleteit an­nak idején nem is fejezték be. Bizonyára nem indult volna el a léghajó október 4-én, ha politikai okokból nem kívánták volna és ha maga a légügyi miniszter személyesen nem adott volna óhajának kifejezést. Ezt bizonyítják egyébként a parancsnokoknak ebben a kérdésben tett kijelentései. A lég­hajózás — állapítja meg végül a jelentés — még kísérleti stádiumban van Mások dolga, hogy folytassák-e ezeket a kísérleteket, vagy sem.

Next