Ujság, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
Budapest, 1931 csütörtök, október 1 Ára 16 fillér f? előfizetési Arak Negyedévre ______ 10.80 pengő Egy hóra _______ 4.— pangó Ausztriában agy hóra _ _ 8 Schilling Egyas szám ára Budapesten, vidákon ás pályaudvarokon hátköznap 16 fillár vasárnap_____ 32 fullár Ausztriában hátköznap _ 30 Orosehan vasárnap _______ 40 Orosehan Megjelenik vasárnap asárnap utáni napok hivatalával minden napÚJSÁGSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi utca tO ~TELEFON: Automata 207-54, 207—55, 207—56, 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS kölcsönkönyvtár Budapest, Erzsébet - kórus 43 (Royal épület). Telefonszám : Jázsal 316—28 Utazási ás menet jegyiroda Budapest, VII. Erzsábet-kórut 43. Tel.: 1. 419—34 Ima A rejtvényderby Am névsora és a rejtvények A jog elnémulása írta Sebestyén Ern6 dr. A karteltörvényben bukkant fel először az a gondolat, hogy a kormány az általa helyesnek tartott intézkedéseket az érvényben lévő jogszabályokra való tekintet nélkül megteheti. És most megdöbbenéssel látjuk, hogy ez a tétel rendszeresen bevonul jogalkotásunkba, mert a készülő jövedelemadó rendelettervezetében újra ott ékeskedik az a mondat, hogy a „látszólagos jövedelmet kell adóalapul megállapítani”1 és ez a megállapítás „az érvényes rendelkezések figyelmen kívül hagyása mellett" történik. A jognélküliség gondolatából ime jogi formula lett. Mikor a felhatalmazási törvény napvilágot látott, sejtettük, hogy annak második paragrafusa ide fog vezetni. A statáriumrendelet halállal fenyeget mindenkit, aki a közrendet a legcsekélyebb mértékben megzavarja. Döbbenetes fenyegetés, de megnyugvással kell fogadni, mert a rend fenntartására igen nagy szükségünk van. Megnyugszunk abban, hogy egy kirakat bevetéséért halálbüntetés járhat. Belenyugszunk, mert itt pontosan meg vannak állapítva azok a cselekedetek, amiért halál jár, tehát a büntetés elkerülhető, ha tartózkodunk a kirakat bevetésétől és a többi statárium alá tartozó akciótól. De az adórendelet intézkedései elől az ártatlannak sincs menekülése, mert egyrészt a valóságos jövedelem helyett elegendő a látszólagos jövedelem, másrészt ennek a látszólagos jövedelemnek megállapítása is a törvényes rendelkezéseknek, tehát az élő jognak félretételével történik. Ezzel az állampolgárok pénze, zsebe,életmódja, otthona, minden legszemélyesebb ügye és titka törvényen kívül helyeztetett. Ételünk, italunk, sétánk és pihenésünk mind alkalmas arra, hogy látszatokat keltsen és e látszatok miatt kell valóságos és nem látszólagos pénzeket fizetnünk. A felhatalmazási törvény csak arra jogosítja fel a kormányt, hogy az eddigi jogszabályok helyett bizonyos területekre más jogszabályokat léptessen életbe. De nem jogosítja fel arra, hogy az összes jogszabályokat figyelmen kívül hagyhassa, anélkül, hogy helyettük újakat alkotna. Nem hatalmazza fel a jog félretételére. Rendkívüli időkben elviseljük a rendkívüli jogszabályokat. Elviseljük, ha a jog akár halált szab arra, aki az utcára kilépni merészel. Elfogadjuk, mert legföljebb addig, míg az ilyen szabály érvényben van, nem fogunk kilépni az utcára. Ez súlyos szabály lenne, de mégis csak jogszabály, mert mindenki előre tudja, hogy mit nem szabad tennie. De nem fogadhatjuk el, mert jogérzetünk tiltakozik ellene, hogy súlyos jogkövetkezményekkel járhassanak a „látszatok11 és hogy e következmények „a törvényes rendelkezések figyelmen kívül hagyása mellett11 legyenek reánk kiszabhatók. Alávetjük magunkat a jognak, bármilyen szigorú legyen is, de nem nyugodhatunk bele a jognélküliségbe, a bizonytalanságba és annak az örök jogszabálynak a félretételébe, hogy az embernek, ha állami közösségben él, előre tudnia kell, hogy cselekedeteire a törvény milyen következményeket állapítot meg, előre tudnia kell, hogy mi az, amit elkövetnie nem szabad. Az újságcikk betűje és hangja nem lehet elég erős ahhoz, hogy érzékeltesse azt a hallatlan elszörnyedést, amellyel a jogászi lelkiismeret visszalöki azt a gondolatot, ami ebben a rendelettervezetben testet öltött. ROVÁS Aggodalmak? A száz percent tökéletességhez ragaszkodva, lehetnek. Ellenben a szénrendeletben mi egy egészséges, lendületes eltérést az eddigi agyonfontolgató módszertől látunk s egyben a devizabajokból fakadó előnyöknek is első kiaknázását. Nincs deviza behozatalra? Ha valami itthon kapható, akkor ha van is, nem szabad arra fordítani. Szén nélkül nem élhetünk, külföldi szén nélkül ellenben igen, ha kényelmetlenül is. Ennek ellenében azonban vagy tízezer ember jut kenyérhez. Itt látjuk elsőízben az összefüggést az aranypénz hiánya és a munka gyarapodása között s bizony, ami a szénrendeleti után kezdődött, az sok más téren önként is beállhat. ★ Vive la paix! Ha az ember tudomásul veszi ezt a harsogást Berlintől Párisig s a kísérő morajt Európa minden zugából, önkéntelenül is kérdezni kell, hogy csinálták, hogy tíz éven át mégis kísérthetett a háború réme? Mindenütt demokráciák, mindenütt demokrata államférfiak, mindenütt hősi halottak és vérző élő szívek, nyomorékok és gyógyíthatatlan betegek — vive la paix! Hogy lehetett, hogy ezt az ellenállhatatlan indulatot, mint az ezeregyésbeli dzsint, ennyi ideig palackba zárhatták"s micsoda gyűrűt forgattak meg önkéntelenül Lávaiért és Brüningék, hogy a dzsin sisteregve így kiszabadult?* A ledöntött oltárnak is lehetnek papjai, mondja az Ember tragédiájában az arisztokrata ifjú Dantonnak. A napi munka során sok vonatkozásban szokott ez eszünkbe jutni, többnyire a kétség formájában. Hát vannak papjai a ledöntött oltároknak? Nem járják-e a huligántáncot a múlt ideáljainak tetemein? Nem gunyolják-e a régi nagyokat s van-e, aki hódol még nagyságuknak? Bethlen István grófnak mi egy pillanatig sem voltunk hívei, mint kormányrendszer képviselőjének. De diadalul volt minden kurta sétája és alig látott arcokat, csak a földre borulók tarkóit. Hová lettek a hódolók? Hol a magasztalók táborából a védelmezők tábora? Ki emlékszik ma Bethlenre — közöttük? Pedig — innen mondjuk — mégis csak volt valaki. S ma olvassuk a Kornfeld Móric báró cikkét. Aki nem hajlongott s ma — nem felejt. Nem szólva arról, hogy soha nem kapott és ma fizet. Pofon a közgyűlési Vitéz Csik László Inzultálta Reisz Móric szocialista városatyát. Példátlan vihar és felzúdulás követte az Incidenst. Két és félórán át tárgyalták, hogyan lehetne békét teremteni. Végül is a jobboldali többség két közgyűlésről való kitiltással büntette a támadót A súlyos gazdasági viszonyoknak, a mind jobban terjedő nyomornak és a lakosság nyomasztó anyagi helyzetének megvitatása, illetve az ezen való segítés érdekében szerda délutánra rendkívüli közgyűlésre hívta össze a főváros törvényhatósági bizottságát Ripka Ferenc dr. főpolgármester. Ezen a közgyűlésen azonban mindenről inkább szó esett, csak a gazdasági viszonyokról, a főváros és a lakosság pénzügyeinek szanálásáról nem. Ezúttal ugyanis olyasmi történt, ami meszszire elvonta a városatyák érdeklődését ezektől a különben igen jelentékeny és mélyreható problémáktól. Egy jobboldali városatya- vitéz Csik László dr., aki egyébként „hivatalból“ ül a közgyűlésben, mint az Orvosszövetség képviselője, inzultálta Reisz Móric szociáldemokrata városatyát, aki valójában egészen ok nélkül keveredett ebbe az inzultusba, hiszen tulajdonképen a baloldal és a jobboldal között előbb támadt félreértést óhajtotta néhány szóval tisztázni. Ez az inzultus azután olyan paprikásra forralta a hangulatot, hogy többé szó sem lehetett komoly tárgyalásról, nem beszéltek egyetlen mondatot sem gazdasági válságról, szegénységről, nyomorról, emberek megélhetéséről, hanem az egész délutánt a késő esti órákig ennek a súlyos incidensnek a megvitatása, majd pedig levezetése foglalta le. Pártemberek a karzaton Már szerda reggeli előzetes tudósításában jelezte az Újság, hogy viharfelhők gyülekeznek a közgyűlés feletti gazdasági helyzet megvitatásának kapcsán. A szociáldemokrata párt ugyanis amint megírtuk, a főpolgármester és a polgármester felelősségrevonását is követelte, s ezenfelül pedig több politikai vonatkozást kevert a tárgyalás anyagába. A jobboldali pártokat erőteljes megrovásban óhajtotta részesíteni azért, mert — a szociáldemokraták szerint — az ő gazdálkodásuk juttatta a fővárost a mai helyzetbe. Várható volt természetesen, hogy ezek ellen a megállapítások ellen a jobboldal élesen ki fog kelni. Ilyen meglehetősen felfutott hangulatban ült össze a közgyűlés, ahol farkasszemet nézett egymással a szélsőjobboldal és a szélsőbal. A karzat közönsége is teljesen szokatlanul és az eddigiektől eltérően, pártokra oszolva jelent meg a közgyűlésen, mert ezúttal mintegy felkészülve a várható eseményekre, a pártok maguknak követelték a karzati belépőjegyek kiosztásának jogát. Nem egyesek és nem a háznagytól kaptak belépőjegyeket, hanem a pártoknak adtak át bizonyos mennyiséget és azok osztották ki híveik között. Szemmel látható volt, hogy a karzaton is pártállás szerint csoportosulnak az érdeklődök, akik tömegesen, látszólag szoros összetartozandóságban foglalták el a számukra kijelölt helyeket. Feltűnő volt, hogy ezúttal az elnöki emelvény fölött senki sem tartózkodott. A karzatnak ez a része teljén üres volt, mert ide nem engedtek kel hallgatóságot. Egy félreértett közbeszólás... Az ülésterem is zsúfolásig megtelt, hiszen a főváros és a lakosság jövendő helyzetéről kellett dönteni. Lázár Ferenc dr., a Wolff-párt egyik vezető tagja volt az első szónok. Beterjesztette pártjának húsz pontból álló határozati javaslatát, amit a baloldal, főként a szocialisták állandó zajongással és közbeszólásokkal kísértek. A többi között arról beszélt, hogy tenni kell valamit a kenyér drágasága ellen is, mert a főváros lakossága az olcsó búza idején horribilis árat fizet. Ezután a zsírdrágaságról beszélt és felemlítette, hogy egyesek elitélendő machinációkat folytatnak a zsír árának megállapítása körül. Horváth Pál szocialista ekkor felpattant a helyéről és Lázár beszédébe kapcsolódva, ezt kiáltotta: i Gazság, amit csinálnak, gazság ez az uzsora és önök ezt tűrték! Erre a kijelentésre az egész jobboldal felzindúlt és viharosan tiltakozott a Horváth Pál által mondottak ellen. Lázár Ferenc is emelt hangon válaszolt. Nyilvánvaló volt, hogy itt valami félreértés történt, mert a jobboldal, illetve Lázár Ferenc úgy vélte — sőt egyes jobboldaliak határozottan ezt állítják —, hogy Hor-váth Pál Lázárra értette szavait és tulajdona képen őt sértette meg a kijelentésével. A fo pártnak ezek a tagjai ugyanis mintha azt l látták volna, hogy Horváth Pál Lázár Feri megállapításait aposztrofálta így: „Gazságat mondta. A szocialisták azonnal észrevették, hogy joboldalon nyilvánvalóan félreértették a Hováth közbekiáltásának tendenciáját és ezt helyénvalónak látták, hogy megfelelően kimgyarázzák annak értelmét. Gál Benő szocialista városatya átment jobboldalra és Huszár Károlyhoz fordult, ak igyekezett meggyőzni a félreértésről. Mióta Huszárral beszélgetett, a háta mögött több szocialista bizottsági tag gyülekezett fel, így Bakóczy László dr. és ítélsz Móric. Huszár Kárály is harciasan követelte: Horváth Pált szemben állapítsák meg, hogy széksértést követett el. Az elnök időközben rendre is utasította Horváthot. Az első összetűzés Gál Benő és Huszár Károly beszélgetése köz-ben felpattant helyéről a már addig is idegesen és türelmetlenül viselkedő vitéz Csik László dr., aki egyébként az OTI orvosa és aki, mint ismeretes, az Ádám professzor elleni perben szerepelt. Amióta Csik László bizottsági tag lett, illetve amióta, mint az Orvosszvetség kiküldöttje, bejár a közgyűlésre, már többször támadt összetűzése a szocialistákkal. Szemmel látható volt az éles ellentét, amely közöttük fennáll és szinte várni lehetett, hogy adott alkalommal kirobban ez a feszültség, annál is inkább, mert a szocialisták tábora is mindig éles fegyverekkel verte vissza Csik László támadásait. Csik László így eavallt rá Gál Benőre: — Mit keresnek itt! Takarodjanak innen! Gál Benő, aki mellesleg az OTP elnöki tanácstagja, visszakiáltott: — Hogy mer velem így beszélni.? ... Eközben belekapcsolódott a vitába Bánóért László dr. is, aki ugyancsak azt magyarázta, hogy Horváth Pált tulajdonképpen félreértették, mert ő helyeselt Lázár Ferencnek. Csilléry András dr. nem fogadta el ezt a magyarázatot. — Ön zavart akar itt előidézni! — jelentene ki Csillérynek Bánóczy. Csik Lászlót ez a beszélgetés, úgy látszik, még jobban felingerelte, mert elveszítve önuralmát, nekitámadt Bánóczynak, akit mellbe akart sújtani. Ez azonban nem sikerült, mert Bánóczy hátrált. Látva a helyzet elfajulását, társai segítségére sietett Reisz Móric, akit Csik már fenyegetőleg fogadott. Reisz elé ugrott és hadonászni kezdett. — Igenis gazság — mondta Reisz —, de kiülönben magával nincs mit beszélnem ... Hogyan történt az inzultus ? Ekkor történt azután az incidens, amely teljesen felkavarta a szenvedélyeket. Vitéz Csik László ugyanis Reisz Móricnak erre a megjegyzésére teljesen kikelt magából. Elöntötte a méreg és dühében öklével vadul a Reisz Móric arcába vágott. Természetesen óriási felzúdulás támadt mindkét oldalon erre a nem várt eseményre. A jobboldaliak Csik Lászlót fogták le és kivezették őt a közgyűlési teremből, a baloldaliak pedig a rendkívül robusztus alakú Reisz Móricba kapaszkodtak, mindkét kezét leszorították, nehogy a dühösen kiabáló, felbőszült Reisz nekimenjen Csiknek. Közben Csikre is mértek néhány ülést. Rendőrök a láthatáron Teljesen felborult a rend a közgyűlési teremben, fülsiketítő zaj és viharos lárma töltötte be.