Ujság, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-03 / 249. szám
Francia és angolszász valutanonigHa írta Makai Ernő dr. a Belvárosi Takarékpénztár Rt. vezérigazgatója Az egész világra kiterjedő gazdasági válság immár megrendítette a leggazdagabb országokat is. Azzal mindenki tisztában van, hogy a világválságot csak az összes népek kooperációjával lehet megoldani. A megoldásnak módja és lehetősége most attól függ, váljon az a két pénzügyi hatalmasság — Franciaország és az Egyesült Államok —, amelyeket még nem borítottak el a válság hullámai, meg tudnak-e egyezni egy közös kibontakozási tervben. Egészen különös azonban, hogy bármennyire is át van halva e két nép attól a tudattól, hogy a megoldás sürgős, azt látjuk, hogy a pénzügyi kérdésekben nehezen értik meg egymást. Ha e feltűnő körülmény okát kutatjuk, úgy a megfejtést abban kell keresnünk, hogy a valuta-, pénz- és hitelügyi kérdésekben a franciák egészen más elméleti alapon állanak, mint az angolszász gondolatkörhöz tartozó Egyesült Államok. A pénz és hitelrendszerben tudvalevőleg két különböző elvi felfogás áll egymással szemben. Az egyik felfogás szerint csak az a jó pénz, melynek megvan a valóságos belső értéke s így a pénz csak akkor tökéletes, ha minden egyes bankjegy a lehetőséghez képest 100 százalékig arannyal van fedezve. Ez a pénznek úgynevezett klasszikus elmélete, amelyet eredetileg az angolok fejtettek ki és „currency principle“-nek neveztek. Hosszú időn át tényleg ezen a rendszeren volt felépítve a Bank of England üzletpolitikája is. Nem az angolokon múlt, hogy ezt a rendszert kénytelenek voltak a mai válságos viszonyok között elhagyni. A másik elmélet a pénzben nem annyira reális értéket, mint inkább hiteleszközt lát. Ezen elmélet szerint e pénzrendszer tökéletes funkcionálásához az is elegendő, ha a forgalomban lévő bankjegyek rövid lejáratú, jó váltókal vannak fedezve Ez a pénznek úgynevezett bankszerű elmélete, vagy, amint az angolok nevezik, „banking principe” Igen természetes, hogy a pénz- és bankjegyforgalomnak ezt a könnyebb rendszerét főkép azok az országok alkalmazták, amelyek nem rendelkeztek elég aranykészlettel ahhoz, hogy a klasszikus igényeknek megfelelően 100 százalékkal fedezzék a bankjegyforgalmukat arannyal. A háború előtt Franciaország is ehhez a kategóriához tartozott. A háború óta azonban sok minden megváltozott. Franciaország ma ama kevés országok élén halad, amelyek telítve vannak arannyal és így megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy valutapolitikájukban úgy rendezkedjenek be, amint az szerintük egy gazdag országhoz illik és amint azt annakidején az angoloktól tanulták. Ennek a rendszernek azonban a gyakorlati életben igen messzemenő következményei vannak, amelyek éppen a mai súlyos viszonyok között nehezen egyeztethetők össze más népek valutapolitikai érdekeivel. A francia valutapolitikának a gyakorlati életben követett mai irányelvei, amelyek a „currency“-teóriában gyökereznek, a következők: 1. A franque de France igyekszik mennél több aranyat szerezni, mert csak a tényleg 100% erejéig arannyal fedezett bankjegyet tekintik valódi pénznek. Ennek a tudatosan előmozdított aranybeáramlásnak a következménye az, hogy ma az Egyesült Államok után Franciaország rendelkezik a világon a legnagyobb aranykészlettel. 2. A mai francia bankpolitika elítél mindennemű inflációt, ami természetes következménye annak az elvnek, hogy nem tökéletes pénz az a bankjegy, amely nem aranyfedezet, hanem hitelművelet alapján került forgalomba. 3. A francia valutapolitika elveivel még az a rendszer sem egyeztethető össze, hogy a bankjegyek fedezetéül arany helyett deviza, azaz külföldi valutára szóló követelés szolgáljon, mert ezáltal a belföldi bankjegyek fedezetét közvetve valamely külföldi jegy , bank aranykészlete képezné. Ez szerintük szintén infláció, mert egy ország aranykészlete több ország bankjegyforgalmát támasztja alá. Ezzel tehát szembehelyezkednek az úgynevezett „gold exchange standard" dél, amelyet pedig annak idején a népszövetség által ■ összehívott arany-bizottság ajánlott az arany- hiány remediumaként. (Ennek a rendszernek fogyatékosságát egyébként nyilvánvalóvá tette az angol font stabilitásának megingása.) 1 94* MA v Budapest, 1931 kedd, november 3 Ara LOuck V VII. évfolyam, 249. szám ,n i, i. i ■ "'« .un........ SZERKESZTŐSÉG VOSF' _ VI, Aradi utca 10 M |HB| hRA ^PSi» LEGNAGYOBB ^ILMlCSODÁJA TELEFON: Automata 207—54, Pgf g»gnj ®|gL jSrarejsl& i|g3p __ __ __ 207-55, 207-56, 207-57 ||| |§| &MjBMgnt | BXjftO”" ” FIÓK KIADÓHIVATAL ® ifi B iBÜKiA En /Bm m a *+1.________ ESKÜLCSÖNKÖNYVTÁR |18 ||Éjggl Jl| vjK jlli 4§||| Egg BiCjr Ff Pl Budapest, Erzsébet • körút 43 (Royal* lumma épület). Telefonaxem i Jóisol 316-28 ^^gjjSg^W b%M W&ti. N|gjgg%%jgjg jflRNM PREMIER RADIMC Ularisi et monoloflykoda, Budapest, wfmB ImS lUHUINI PENTEKKH IWUNIfv VII. Britéből.Iierul 43. Tol. i J. 418—34 ---------- ROVAS. A legtermészetesebb, hogy parlamentáris államban az országgyűlés együtt legyen. A legtermészetellenesebb, hogy az együtt levő országgyűlés a sok felgyülemlett jogos és mellőzhetetlen mondanivalótól nem tud munkához jutni. A kormány, miután a múltért való felelősségtől kénytelen a múltra tekintettel lenni, mert a többség, melyre támaszkodik, ezt a múltat is támogatta s önnönmagának az ellenzéke és vádja kénytelen lenni, ha a más irányba haladó kormányt követni akarja. És követni akarja és önmagát elítélni nem akarja. Az ellenzék vád alá akarja helyezni a volt kormányt s efölött az akkori többség döntene. Azonfelül éles és jogos kritikát mondana a mostani intézkedések fölött, anélkül, hogy a Károlyikormányt megrendítené. Csupa ellenmondás, csupa összeütközés, felfordulást okozni azzal a szándékkal, hogy ne legyen felfor-' dulás. S amellett, hogy a sok keserűség kákivánkozik az emberekből, ügyelni kell a külföldre, amely nem lélektanilag, hanem politikailag hallgatódzik. Hogyan lesz, mint lesz, csak akkor fogjuk sejteni, ha már megtörtént. Hossz, buzabossz! Ha olyan tartós lenne, amilyen váratlan, ha oly rohamos lenne, mint a bessz volt! Micsoda megoldás lenne politikai elvek és gazdasági bölcsesség nélkül. Oroszország túl eladta magát és visszavásárol. Amerikában végére járnak a készleteknek ... Hát nem azt hallottuk a bölcsességtől, hogy túlprodukció? Hova lett a tulprodukció vagy hova lett a bölcsesség? S ha most bölcsesség nélkül a váratlan konjunktúrára csak ideiglenesen is, rászabadítanák a kereskedőket, akik statisztika és bölcsesség nélkül egyszerűen értik a mesterségüket! * Ejnye dejól Minden, amit itt összelocsogunk, ostobaság és semmi más. Minden, ami most csinálódik, a Bethlen István gróf utasítása szerint csinálódik. Hát mért nem szólt előbb? A kereskedők nem buknának, a munkanélkülieknek volna dolguk, az államnak volna pénze, ha előbb tudjuk, hogy csupa ostobaságot firkálgatunk és mondogatunk. Az egész ország a maga ostobasága miatt nyomorog s az egyetlen ember, aki okosságával nyugalmat biztosít magának, levette róla a kezét. It stiílift : Uff Felborult a koncentrációs kormányalakítás terve A képviselőház szerdai ülése elé eddig nem tapasztalt idegességgel tekint a közvélemény. A hosszú szünet, amely alatt az egyre erősebben mutatkozó politikai közhangulatnak nem adódhatott a nyilvánosság előtt kifejezője, a 33-as bizottság csupán arra lehetett elegendő hogy határozatain keresztül azokat a súlyos gazdasági és pénzügyi rendszabályokat ismerje meg a nyilvánosság, amelyek csupán hátterükben jelzik a Károlyi-kormány politikai szándékait. A parlament hosszú szünetét növekvő türelmetlenséggel nézte maga az egységes párt is. Annyival inkább, mert Bethlen István gróf csillapító jelenléte is hiányzott. Az idegesség a kormányzópárt sorait is megbontotta. Az egyik oldalon az úgynevezett érdektelenek kezdtek csoportosulni és igyekeztek glédába állani a 33-as bizottságnak minden olyan megállapítása és rendelkezése mellé, amelyek bármilyen vonatkozásban is, terhelő adatokat vagy ellenkező felfogásokat jelentettek az úgynevezett Bethlen-rendszer szellemével szemben. Az érdekteleneknek ezt az eltávolodását nagy nyugtalansággal és féltékenységgel nézte a kormánypártnak az a nem csekély számú törzse, amely egy évtized politikai érdekhálózatában lett elválaszthatatlanul eggyé Bethlen István gróf hatalmi rendszerével. Mialatt tehát Festetich Sándor gróf és elvbarátai megalakították az érdektelenek csoportját, Bubinek István és számosan mindazok, akik tudatában vannak annak, hogy a régi hatalmi platform nélkül jelentőségüket és politikai továbbszereplésük lehetőségét teljesen elveszítik — a hatalom féltésének közös aggodalmában kovácsolódtak még inkább össze. A képviselőház közelgő szerdai ülése a végső döntést tette szükségesé az egyéves párt belső életében. Már az, elmúlt napokban nyilvánvalóvá lett, hogy az ellenzék viharlos ostromra készül a Bethlen-rezsim nűtízen emléke ellen és nemcsak azokat az erőszínű pontokat használja fel parlamenti harcirakttikájában, melyeket a Bethlen-kormány gazdálkodásának megdöbbentően súlyos hibáira Teleszkij János oly éles kritikai reflektorfényben állított a közvélemény elé, hanem felveti a legkényelmetlenebb kérdést is: vállalja-e Károlyi Gyula gróf kormánya az azonosságot a Bethlen-rezsimmel, vagy pedig a 6-os albizottság magatartásának inkább megfelelő módon, levonja a Bethlenrezsim pénzügyi gazdálkodása és a Károlyikormány pénzügyi rendelkezései között amúgyis kétségtelenül meglévő elvi különbségek konzekvenciáin A készülődésekből úgy látszott, hogy a kiütköző ellentétek, az egységes párt legutóbbi eseményiben jelentkező házi differenciák, együttesen megváltoztatják a parlament üléstermének hangulatarányaát és a kevésbé megelégedett kormánypárt kép vs .csoportját kö.t.Ma ig a várható hangulatkialakulásnak előjeleket emlegették az utóbbi időben egyre hangosabban azt a lehetőséget, hogy a Károlyi-kormány elvégezvén a 33-as bizottság legsürgősebb tennivalóit, nagyjában befejezettnek tekinti misszióját és a közhangulat természetes nyomásának is engedve, elősegíti egy úgynevezett koncentrációs kabinet megalakulását. Beszéltek koalícióról, beszéltek minden különbséget áthidaló úgynevezett nemzeti kormányról, valamennyi felmerülő terv háta mögött ott állott a mai közhangulat általános kritikája: az egységes párt túlélte önmagát, régi hatalmi kereteiben tovább femn nőni » &a£ftiian vtn'iifi&ái£i3€hl 4. A francia bankpolitika ellentétben áll minden oly törekvéssel, amely arra irányul, hogy a jegybankok az úgynevezett „konjunktúrapolitika" szolgálatába szegődjenek. A konjunktúrát és az átalakulást befolyásolni csakis nemzetközi kooperáció útján lehet és ez az oka annak, hogy a francia bankpolitika mai elvei mellett Franciaország nehezen kapható oly pénzügyi akciókra, amelyek csak a különböző országok együttműködésével vihetők keresztül. Franciaországnak ezzel, az elméletben túlságosan klasszikus, a gyakorlatban pedig túljózan, mondhatni rideg és önző politikájával homlokegyenest ellentétben áll az angolok és az amerikaiak által követett rendszer. Ez a rendszer a következő alapokon épül fel: 1. Az angolok és az amerikaiak — hangsúlyozzuk, csak újabban — a bankjegyben nemcsak pénzt, hanem hiteleszközt is látnak, amelynek segítségével céltudatos valuta - és konjunktúra-politikát lehet űzni. Ezt az irányt az elméletben a svéd Cassel, az angol Keynes és az amerikai Irving Fisher képviselik, akik abból indulnak ki, hogy kevés az arany, tehát a pénzforgalom terén mutatkozó hiányt bankjegyekkel kell pótolni. Ezek az elméleti emberek mindannyian tudatos inflácionisták, mert a nagy bankjegyforgalommal az árakat akarják alátámasztani, hogy ezzel a konjunktúra, melyet megbénított az aranyhiány, megint fellendüljön is. Ennek az elmélésnek a hatása a gyakorlati angol bankpolitika terén abban nyilvánult, hogy a Bank of England Angliában jelentékeny mértékben felemelte az aranyfedezet nélkül kibocsátott bankjegyek kontingensét, ezenfelül pedig az aranyhiánnyal küzdő tőkeszegény középeurópai államok, jegybankjait rendszeresen támogatta devizakölcsönükkel. Igaz, hogy ebben a tekintetben a Bank of Englandot nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy az angol pénzpiac jelen-■ tékeny mértékben volt angazsálva a középeurópai országokban és így angol érdek volt az, hogy a középeurópai országokat megóvják a pénzügyi összeomlástól. 3. Hasonló expanzív bank- és hitelpolitikát követtek a fellendülés éveiben 1921-tól 1920-ig az Egyesült Államok jegybankjai, a Federal Réserve Bankok, azzal a határozott céllal ,hogy előmozdítsák a jó konjunktúrát. Ezt a célt szolgálta a Federal Reserve Bankoknak alacsony kamatlába és liberális hitelpolitikája mindaddig, amíg a mesterségesen fűtött konjunktúra össze nem omlott. 4. Ugyanennek a célnak, vagyis a világkonjunktúra fellendítésének szolgálatában állottak azok a külföldi kölcsönök is, amelyekkel — amíg lehetett — Anglia és Amerika bőségesen rendelkezésére állott a tőkeszegény országoknak. Az ilyen ellentétes bank-, pénz- és hitelügyi rendszer mellett nem csoda tehát, ha Franciaország és az Egyesült Államok nem értik meg egymást és nem találnak közös platformot arra nézve, miképpen segítsék meg a pénzügyi nehézséggel küzdő népeket. Nem fér azonban kétség ahhoz, hogy Franciaország sem folytathat állandóan a többi országoktól teljesen eltérő pénzügyi politikát. Ha más nem, a saját érdeke fogja egy eddiginél koncilánsabb nemzetközi pénzügyi politikára késztetni. Az aranykészleteknek további állandó felhalmozása Franciaországban végül annyira felszökteti majd az árakat, hogy a termelés megdrágulása folytán Franciaország el fogja veszíteni versenyképességét a nemzetközi piacokon és külkereskedelmi mérlegének passzivitása annyira meg fog duzzadni, hogy ezt az ország fizetési mérlege is meg fogja sínyleni. Akkor azután nem lesz maradása az aranynak Franciaországban sem és Franciaország kényszerűségből fogja a fizetési mérleg egyensúlyának megmentésére feláldozni azt az aranyat, amelytől barátságos megegyezés útján egyelőre még nem akar megválni. Addig azonban még sok idő fog eltelni, márpedig a pénzügyi nehézségekkel küzdő középeurópai országoknak gyors segélyre volna szükségük. A segítség sürgős és fontos. Nem mintha a pénzügyi segítség gyökeres javulást hozna. A bajok külforrása alapjában véve gazdasági téren van, de ha a mai zilált pénzügyi helyzet, ha csak ideiglenesen is javul, akkor legalább lesz elegendő idő ahhoz, hogy a középeurópai országok megoldhassák a mai pénzügyi bajoknál is súlyosabb gazdasági problémáikat. A helyzet kulcsa ma Franciaország kezében van. Reméljük, hogy Laval mégsem tanácskozott hiába Hooverrel, ha ennek a tanácskozásnak egyelőre nincs is kézzelfogható eredménye. ♦ A fentiekben igyekeztünk hű képet adni Franciaország mai hivatalos valuta - és hitelpolitikájáról. Ez a pénzügyi politika Magyarországra sem közömbös, mert ennek a szűkkeblű politikának irányelvei nyilvánulnak meg abban a jelentésben is, melyet a népszövetség pénzügyi bizottsága szerkesztett Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Ha a franciák pénzügyi elveire gondolunk, akkor talán inkább megértjük ezt a jelentést, amely a legfontosabb pontban, a pénzügyi segítség kérdésében semmiféle irányelvet sem tartalmaz. Bízzunk azonban abban, hogy a népszövetség tanácsa, amely novemberben fog ülést tartani, a magyar viszonyokat nemcsak kritikai szemmel fogja mérni, hanem a praktikus segítségnek is módját fogja találni.