Ujság, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

Budapest, 1931 kedd, december 1 íj ■«_ $31 utu- u 1. sV#­ /a Ara 1950 és VII. évfolyam, 273. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ______ 10.80 pengő Egy hóra ______ 4.— pengő Ausztriában egy hóra _ _ 3 Schilling Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fill­ér vasárnap -----32 fillér Ausztriában hétköznap _ 30 Groschon vasárnap _ _ _ _ _ 40 Groschon Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚ­JSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI* Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207—56, 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - körút 43 (Rovat­­épü­let). Telefonszám: József 316—28 Utazási és menet jegyiroda , Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel.: 1. 419-34 t.­ Azt tervezték, hogy a kaszárnyákból szerzett fegyverekkel „veszik át“ a hatalmat A mozgalom lényege és célja részleteiben még kiderítetlen. Az eddig elhangzott méuval­­lom­ásokból és a nyomozóhatóság adataiból megállapítható, hogy a terv az volt, hogy no­vember 21-én, majd eddig még nem ismert okok miatt a dátumot elhalasztva, november 28-án éjjel a mozgalomban résztvevők szerint megbiztható 200—1500 emberrel bevonultak volna két bu­dapesti laktanyába. Itt a résztvevőket katonai ruhába öltöztették és a rendes sorkatonaságtól ellopott fegyverekkel felfegyverezték volna. Katonai ruhába öltözötten a társaság felvonult volna a minisztériumokba és az 1919-i Fried­­rich-féle puccs mintájára felszólította volna a minisztereket a hatalom átadá­sára. Elsősorban Gömbös Gyula honvé­delmi miniszter ellen irányult az akció, de ugyanakkor akár a minisztérium heti hivatalaiban, akár lakásukon a többi minisztereket is lemondásra és a hata­lom átadására szólították volna fel. Az ellenkezőket menten megölték volna, a­rról is beszéltek, hogy a kormányzóval is szembeszállnak, ha mozgalmukat nem helyeselné és támogatná. A miniszteri hivatalok átvételével így időben a főkapitányságot is meg akarták kaparin­tani s úgy tervezték, hogy ezzel biztosít­ják a maguk számára a végrehajtó hatalmat. A közhivatalok ellen eljárókkal egyidőben más csoportok a pénzintézetekbe hatoltak volna, a­hogy , a készpénzbetéteket lefoglal­ják, azután pedig — mert állítólag ezt is tervezték — százötven, jegyzékbe fel­vett közismert vagyonos embert Piszokul lefogtak volna és később váltságdíj ellené­ben szolgáltattak volna ki. r­n , ' /'-v Statárium vár a rablásra sz­iuetkezett puccsistákra Vérontással akarták megszerezni a politikai hatalmat, hogy kifoszthassák a Nemzeti Bankot, a magánpénzintézeteket és azokat a középületeket­ és magánlakásokat, ahol nagyobb összegű pénzt sejtettek. Százötven­ gazdag embert túszként lefogtak volna. Mecénásnak és értelmi szerzőnek kell lennie a háttérben. Egy vívómester akarta elismertetni külföldön a desperációk uralmát Kemény ököllel csapott le a hatóság a fantaszta társa­ságra és minden tagjét sikerült ártalmatlanná tenni A nyomasztó gazdasági helyzet leküzdésén töprengő közvéleményt valósággal megder illesztette az a minden józanságot nél­külöző mozgalom, amely a komm­ün után következő évek zavaros viszonyai között szerepelt fiatalemberek tervezgetései nyomán fenyegette az országot. A belü­gymi­niszter ezt a mozgalmat a desperációk kísér­letének nevezte el és mindazokból a ténykö­rülményekből, amelyek az eddigi nyomozás során felmerültek, megállapítható, hogy való­ban nincs is másról szó, mint hogy kétségbe­esett, felelősséget semmiféle irányban nem vállaló, az államszerkezet működését nem ismerő, állandóan fantasztikus tervekkel fog­lalkozó fiatalemberek szövetkeztek arra, hogy az államhatalmat rajtaütésszerűen meg­kaparítsák. Ugyanabban az időben a bankok pénztárait akarták kiüríteni és a vagyonos polgárokat váltságdíj fizetésére kényszeríteni A puccs résztvevőinek elfogatása pillanatá­ban természetszerűen rémhírek keringtek a városban. Ezek a híresztelések Ottó-puccsról, Albrecht-puccsról beszéltek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a fentebb emlí­tett fantaszták minden politikai meggyő­ződés nélkül, politikai célkitűzések híján, álmodoztak tervük végrehajtásáról, amelynek igazi célja a politikai hatalom megszerzésén kívül pénzintézetek és magánosok kirablása lett volna. A mozgalomban résztvettek között ott van­nak, akiknek a nevét az Ébredő Magyarok Egyesületének erőszakos megmozdulásaiból ismeri a közönség. Vannak, akik állítólag a szélső­jobboldalt szolgálva, követtek el az állam és társadalmi rend ellen különböző bűncselekményeket. Vannak akik baloldali politikusok ellen erőszakosságra ragadtatták magukat. Mostani akciójukban azonban sem­miféle olyan a parlamentben képviselt párt­hoz nem tartoztak, amelynek működése az ország lakossága előtt közismert. Nincsen közöttük egyetlen is, aki akár a politikai élet­ben, akár társadalmi szereplésével, a hivatal­nok-státuszban vagy egyebütt kivált volna és nevet szerzett­ volna magának Csupa szürke, kiskocsmákat látogató, borgőzös állapotban politikai terveket szövő, labilis exisztenciájú ember. Ez a felelőtlenség amely múltjukat jellemzi és jelenüket alkotja, bátorította őket tervek kovácsolására. Ha tervük valóságra válik, nemcsak pénztárakat rabolnak ki, ha­nem emberéleteken is keresztülgázolnak. Az egész mozgalomnak félelmetes hasonlatossága van azzal a Németországban mostanában le­leplezett hitlerista akcióval, amelynek során a harmadik birodalom megalakításával, vér és halál árán, akarták a megtevő alkotmányt megváltoztatni és a birodalmat a nemzeti szo­cialista párt hatalmába vonni. A magyar pucc­isták is arra gondoltak, hogy átgázolnak mindenkin, aki ellenállást merészel velük szemben kifejteni, formist szerez az akcióban résztvevők számára. Szó volt arról is, hogy a puccs megkísérlése előtt a kiszemelt­­emberek a Ferenc József-lak­tanyában gyülekez­nek és ott kapják meg az uniformist és a fegyvereket. A hatósági nyomozás megállapításai szerint a páratlanul fan­tasztikus vállalkozásban résztvevők kö­zül az egyetlen katonai személy ez a vitéz Vannay László, aki nem tudott megelégedni azzal a szerény szereppel, amelyre gazdászati főhadnagyi állása predesztinálta, hanem irányítója akart lenni az egész országnak. Állítólag olyan kijelentéseket tett, hogyha a zászlós Krilenko Oroszországban a szovjet­­hadsereg főparancsnoka lehetett, úgy nincs akadálya annak, hogy Magyarországon egy gazdászati főhadnagy legyen a hadsereg fő­­parancsnoka. Az eddigi megállapítások szerint Vannay László volt a feje a szervezkedésnek. A maga számára továbbra is előkelő szerepet kívánt biztosítani, míg a­ miniszteri álláso­kat és a közhivatali vezetők pozícióit az ak­tív politikai élettől távol álló férfiakra akar­ták rábízni. A most szereplő politikusok közül senki­­ iránt nem viseltettek bizalommal és a múltban szerepelteket is kompromittál­,­taknak tekintették. Mindenüvé új em­bereket akartak állítani, mert úgy re­mélték, hogy hatalomra jutásuk alkal­mával csatlakozott volna hozzájuk az egész közhivatalnoki kar. Ha ez nem történt volna meg, úgy Hitlerék hesseni mintájára, halálbüntetés terhe alatt kö­telezték volna a köztisztviselőket köte­lességeik teljesítésére. A szervezkedés súlypontját nem is Buda­pestre helyezték, hanem­ inkább a főváros környékére és,a vidékre. Ebben a törekvésük­ben az a gondolat támogatta őket, hogy így kevésbé lesz feltűnő­ a készülődés és a fővár­­osba csak akkor kell összegyülek­ezniök, ha itt a cselekvés órája. Bármennyire is fantasz­tikusnak és kezdetlegesnek tűnik a terv egyes részleteivel, mégis felmerül az a gyanú, hogy az elfogott fiatalemberek mögött felbujtónak kellett lenni, aki a tervet kieszelte és a maga céljaira akarta ezeket a mindenre kapható, elszánt, vakmerő legényeket felhasználni. A mozgalom célkitűzésének a hitlerista erő­szakosságokhoz való hasonlatosságait is gya­nítja, hogy nem pusztán a kocsmákat látogató kis­emberek szövetkezéséről volt szó, ha­nem a háttérben feltétlenül kellett lenni egy nagyobb koncepciójú polikai akar­­noknak, aki esetleg kapcsolatot is te­­­remtett a németországi szélső­jobboldali szervezetekkel és azok munkásságához hasonlóan akarta itt a terepet a maga számára előkészíteni. Vités Vannay László—Krilenko orosz zászlós szerepét akarta utánozni Mindezeket az akciókat egészen fantaszti­kus körülmények között óhajtották véghez­vinni. A vezető szempontjuk lett volna, hogy emberélettel egyáltalán nem törődnek, ha sikerül odáig jutni, hogy a hatalom meg­szerzésével tervüket valóra váltják Az ed­digi­ nyomozás megállapította, hogy mind­össze száz-kétszáz embernek az összebeszé­léséről van szó. Az elfogott emberek, akik természete­sen értelmiségüket illetően egészen alan­tas rangúak, a kommunisták sejtrend­­szerét utánozva, szervezkedtek. Ez a szervezkedésük azonban nem volt sem alapos, sem titokzatos, mert szinte vala­mennyi kocsmában beszéltek róla, ah­ová jártak és találkoztak. Az volt az elgon­dolásuk, hogy az akció keresztülvitelére egy éjszaka elegendő és kétszáz elszánt embernél többre nincs is szükségük. Úgy gondolták, hogy abban a pillanatban, amikor közhírré teszik, hogy a jelenlegi kor­mányt lemondásra kényszerítették és a ha­talm­at átvették, a főváros lakosságából, az elégedetlenkedők köréből, húsz-harmincezer ember csatlakozik hozzájuk és uralm­uk biz­tosítva van. A hatalom megkaparintására tervbe vett kétszáz embert a nyugatmagyar­­országi felkelésben résztvevők köréből igye­keztek összeverbuválni. Az akcióban az ed­digi elfogottak közül vezetőszerepe volt­ vi­téz Vannay Lászlónak, aki mint gazdászok­ főhadnagy,­ most aktív katonai szolgálatot teljesített. Vitéz Vannay László nevét a Vá­­zsonyi Vilmos ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban tette ismertté, ő inzultálta a Teréz-körúton az akkor már súlyos beteg politikust és az inzultusban résztvett Gyulai Molnár Ferenc,is, aki azóta a gödöllői járás­ban útm­esteri állást kapott és Aszódon szé­kelt. A mostani akcióban Vannay László újra Gyulai Molnár Ferencnek szánt na­gyobb szerepet. Vannay László a kiszivárgott hírek sze­rint vállalkozott arra, hogy a felügyelete alá helyezett katonai raktárakból tini

Next