Ujság, 1932. április (8. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

ElŐFIZEK­SI arak ftegyedévra . • M a • • 10.80 pengő Egy Hóra 4*— pengő Ausztriában agy hóra M M 8 Bchilling Egyes szám­ára Budapesten, sídében és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap fillér Ausztriában hétköznap «. 80 GroscheO vasárnap _ . . éO GroscheB h / 1532 APR. I *’t| ..Jfy | v * Sires lakásuk, üzlethelyiségek elmei­y mai számunk IQ. oldalán közöljük o Budapest, 1932 péntek, április 1 Ára 1.50 ch VIII. évfolyam, 73. szám Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. AradYutcs 10 TELEFON: Automata 207—54. 207-55. 207—56. 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest. Erzsébet - kórut 43 (Royal épület). Telefonszám­­ József 316—23 Utazási és menetjegyiroda * Budapest. VII. Erzsébet-körut 43 TeL* 1 410—34 Biztosítás Mikor az Újság a biztosítás ügyét szóvá tette, gazdasági kérdéssel, jobban mondva, anomáliával akart foglalkozni s a vele kapcsolatos gazdasági méreg­fogat kihúzni. Andaházi Kasnya Béla képviselő úr ma a képviselőházi ülésen napirend előtti felszólalásában nyilván­valóan az Újság cikkei által indíttatva politikai célzattal tette szóvá ezt az ügyet. Joga is megvolt, ok h­íján sem szűkölködött. Mi mégis megmaradunk a gazdasági vonatkozásnál. Nem szimatolunk sem panamai, sem politikai érdekcsoport alvilági összefogá­sát. Sajnos, nálunk az uralkodó és tart­hatatlansága mellett mégis szilárd hely­zet természetesebb okokra is vezethető vissza. Mint a birtokreformot, mint a beruházási politikát, mint az állam­­kereskedelmi rendszer kiépítését, úgy a biztosítás ügyét is a hozzánem értés in­tézte. Amikor annyi mindent csináltak naivul és felületesen, mert éppen a biz­tosításnál vezérelt volna a szakavatott kedvezési szándék? A legtisztességesebb eljárást feltételezve, ez az ügy mégis rossz s lehetetlen, hogy ilyen rosszul meghagyják. Nekünk nem fáj, ha a biztosító társa­ságok jól járnak. Ellenben nem nyugod­hatunk meg a dogmában, hogy amikor minden más üzlet rosszabbul megy, kell, hogy a biztosító szakma jobban menjen, h­ovására mindenkinek, akit az élet sújt és az állam rajta nem segít, képtelenség­nek valljuk, hogy az állam mégis ott se­gítsen, ahol a haszon buján tenyészik. Amikor viselni kell annyi súlyt, melyet a viszonyok minden igazságosságnak el­lenére vadainkra raknak s hazafisá­­gunkra hivatkoznak, akkor ugyanolyan viszonyok között egy gazdasági ágazat fel legyen mentve a közös teher alól s ki­élvezze üzleti természetének nemzetközi mivoltát. A mi szempontunk az, hogy a mező­­gazdaság és nagyipar mai válsága mel­lett nem szabad a biztosító intézeteknek felfelé változtatni a díjtételeket akkor sem, ha valóban emelkedett a kártérítés, akkor sem, ha effektív veszteség érné is őket. Ezrével véreznek el a magán­cégek, tízezrével pótolják veszteségüket vagyonkészletü­kből, számítván az idők jobbrafordulására. Óriás iparvállalatok zsugorodnak össze és belső értékükkel vész a nemzeti vagyon állománya. S a helyzet és a közvélemény, sőt a kor­mány is szorítja őket, hogy munkásokat el ne bocsássanak, áraikat pedig szállít­sák le, hogy az agráráraktól olyannyira távol ne essenek. S ilyenkor remedium nélkül ki legyenek szolgáltatva a bizto­sítási árdrágításnak, állami rendelkezé­sek nyomása és ellenszegülés lehetősége nélkül! Mert biztosítani kell s akinél kell, csak egyetlenegy van. Már nem is kartel, hanem privilégium alapján, me­lyet az állam nyújtott a biztosítóknak. Eminens gazdasági közérdekről van szó. Mindnyájunk érdeke, hogy az ár­­kalkuláció ne legyen megterhelve téte­lekkel, melyek még közvetve sem jelen­tenek közgazdasági hasznot, sem adó, sem kereskedelmi és pénzügyi mérleg szempontjából, mert a túlzott haszon idegenbe megy. S meg kell védeni az egyéneket is, hogy ne legyen közöttük annyi alperes, ha az ő kötelezettségük­ről van szó és annyi felperes, ha a biz­tosítók kötelezettségére kerül sor. Az életnek ezt a mindenre kiható ágazatát is közelebb kell hozni a mai életviszo­nyokhoz, szerintünk tisztán gazdasági alapon, de ha úgy alakul, akár politikai szempontokból is. ROVA­ A weekendjéről is lemond az angol mi­niszterelnök, hogy Tardiennel tárgyaljon a dunai államokról. Ezeknek sorában mi is vagyunk és még a hétköznapokat sem szen­teljük ennek a mi ügyünknek. A képviselő­ház ismét összeülvén, mi lehetne más az első témája, napirend előtt, alatt és után, mint ez a nagy kérdés? De biztosítókról­, kamatdrágaságról nem szólni szintén mu­lasztás lett volna. A közvetetten bajok job­ban fájnak, mint vonzanak,a távoli leg­nagyobb lehetőségek. Hiába nálunk csak politizálni tudnak, de politikát csinálni nem. * Ki hitte volna? Minden visszafelé megy, de a légi forgalom örvendetesen gyarapo­dik. Elannyira, hogy költségvetésen kívüli tulkiadást provokált. Hovatovább felesleges lesz az út, mert a légi forgalom bonyolít le mindent. S tulkiadást okoz a főiskolai test­nevelés, mert diákjaink éhesek ugyan, de táboroztatni kell őket s az iskolákból ki­riasztják a diákokat, ellenben leventeoktató kiképzése még túlkiadások árán is fejlesz­tendő. Milyen jó volna, ha a kultuszminisz­ter úr olyan jó kultusznevelő lenne, ami­lyen jó testnevelőnek maradt meg. * — Valamelyes visszaélés történt . Ez szerencsétlen kifejezése a földművesminisz­ter úrnak. Elhisszük, hogy e valamelyes visszaélést is meg fogja torolni, de a vissza­élést nem lehet méterrel, vagy kilóval mérni. A vízcsepp is víz, a tenger is víz és a kicsi visszaélés sem más, mint a nagy visszaélés. Ezt nem teszi immunissá a kicsisége, ahogy a Futurál immunissá teszi az, hogy nagy. ■ Károlyi Gyula is miniszter­elnök beszámolója az elmúlt nagy szétról Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter őszin­tén feltárta az egységes párt értekezletén a kamatláb leszállításának nehézségeit. Április 15-től olcsóbb menettérti jegyeket ad ki a MÁV Az egységes párt csütörtökön este érte­kezletet tartott. Nagy számban gyűltek össze a párt tagjai, több főispán is megjelent a klubban. A kormány tagjai közül Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, Zsitvay Tibor, Kenéz Béla, Korányi Frigyes báró, Kara­­fiáth Jenő, Keresztes Fischer Ferenc, Pu­rgly Emil miniszterek voltak ott. Bethlen István gróf volt miniszterelnök ezúttal sem láto­gatott el a pártklubba. Bevezetőül néhány belső pártügyet intéz­tek el. Károlyi Gyula gróf felszólalása A párt belső életét érintő ügyek elintézése után Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szólalt fel: — Amikor egy hónappal ezelőtt — mondotta a miniszterelnök — kormányzói kézirattal el­napoltuk a Ház ülését, annak indokolásául azt hoztam fel elsősorban, hogy a kormánynak a költségvetés összeállításához időre van szük­sége. Mindannyian tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a költségvetésnek idejében való be­terjesztése és törvényerőre való emelése igen nagy fontossággal bír és annak elmulasztása az országra úgy belpolitikai, mint külpolitikai szempontból kellemetlen következményekkel járna. A kormány tehát a rendelkezésére álló időt elsősorban a költségvetés összeállítá­sára használta fel. És hogy ez nem volt könnyű feladat, ezt nem szükséges bőveb­ben megindokolnom. Azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán a pénz­ügyminiszter abban a helyzetben lesz, hogy a költségvetést a Ház elé terjesztheti s ezzel biz­tosítjuk azt is, hogy kellő időben ,törvényerőre emelhető legyen a költségvetés. Erre az időre azonban szüksége volt a kormánynak azért is, mert több igen nagyfontosságú gazdasági ter­vezetet kellett előkészítenie, amelyeknek össze­­állítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első helyen említem meg a mezőgazdaság megsegítését célzó tervezetet, azután a földteherrendezésre vonatkozó javaslat­tervezetet, amelyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthetnek. Több más kisebb rendelkezésre nem akarok kitérni, mert bár azok is fontosak, de ezek mégsem vettek olyan sok időt igénybe, hogy indokolttá tették volna a Ház elnapolását.­­ Ma a Házban az ellenzék felvetette azt a kérdést, vajjon mit csinált a kormány ez alatt az egy hónap alatt. Úgy állították be ezt a kér­dést, mintha a kormány ezt az egy hónapot tétlenül töltötte volna el Nekem ebből a szem­pontból nyugodt a lelkiismeretem. A kormány­nak igenis szüksége volt erre az egy hónapra, hogy az ország érdekében teendő intézkedése­ket előkészítse. Nyugodt a lelkiismeretem­, hogy ezt az időt valóban erre a célra használtuk fel, sőt azt is merem állítani, hogy ez az idő na­gyon rövid volt, úgy, hogy csak megfeszített munkával tudtuk az intézkedéseket kellő formába önteni és előkészíteni. Részletekre nem akarok ma kiterjeszkedni. Re­mélem, hogy a jövő pártértekezleten ezeknek a tervezeteknek kész és végső alakját már be tud­juk mutatni és a párt tagjai már hozzászólhat­nak ezekhez a nagyfontosságú kérdésekhez.­­ A Ház munkarendjéről sem akarok szólni, mert hiszen az elnök napirendi indítványa tu­lajdonképen teljes felvilágosítást ad arra vonat­kozólag, hogy a költségvetési vita megkezdéséig milyen penzum az, ami az országgyűlés képvi­­selőházára vár. A költségvetés letárgyalása után elsősorban az összeférhetetlenségi törvény letárgyalá­­sát tartom kívánatosnak, nehogy az őszre maradjon. Természetesen az összeférhetetlenségi javaslat­nak törvényerőre való emelése nincs naphoz kötve. Remélem, hogy ennek a javaslatnak le­tárgyalása nem fog a nyárba belenyúlni. Hogy ez a javaslat még a nyári szünet előtt tető alá kerüljön, ez mindnyájunk óhajtása és azt hi­szem, hogy az országban is megnyugvást fog kelteni, míg a tárgyalásnak őszre való halasztá­sát tendenciózusan a kormány és a kormány­párt ellen használnák ki. Létai­ Ernő küszönettel vette tudomásul a párt nevében a miniszterelnök kijelentéseit, majd a kamatláb leszállításának kérdésével foglalko­zott, bírálta a Nemzeti Banknak ebben a kérdés­ben elfoglalt álláspontját és igen erélyesen sürgette a kamatláb leszállítását. Kérte a kormányt, hogy a földteherrendezésről készülő javaslatban tegye lehetővé, hogy a cím­zetes adósságok következtében felszaporodott ár­verések lehetőleg megszűnjenek, továbbá, hogy a földteherrendezésre való jelentkezés mielőbb megindulhasson. Kérte végül, hogy a földreform, során földhöz jutottak ügyét is rendezzék. Tóth Pál szintén a kamatláb leszállításának ügyével foglalkozott és hangoztatta, hogy az át­­meneti nehéz időkben rendkívüli eszközökre van szükség a kamatláb leszállítása terén is. Olyan kamatok szükségesek, amelyet az adósok a mai viszonyok között is megfizethetnek. Korányi Frigyes báró a kamatlábról Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter vála­szolt a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy azt a sok nyomorúságot, amit a képviselők ismertet­tek, ő fokozottabban látja, mert az ország min­den részéről hozzá érkeznek be a panaszok s a gazdasági élet minden terét figyeli. Nem igaz az, hogy a miniszterek nincsenek kontaktusban a valóságos élettel, ő is látja a bajokat s azok nagy komolyságát. Sőt mint miniszter, szoro­sabb kontaktusba kerül az élettel, mint a ma­gánemberek Ismeri azt a sringaluint, amely a kamatláb leszállítására irányul. S ha könnyűvé akarná tenni a dolgát, elég volna az, hogy engedjen ennek a hangulatnak és maga is panasz­kodjék. De bár ismeri a szenvedők óhajtását, neki nem az a kötelessége, hogy a közhangulatnak en­gedve, éljenekre pályázzék Tudja azt, hogy so­kat fogják kritizálni, hogy intézkedéseivel nem lesz mindenki megelégedve az országban, de ez a meggyőződése, hogy­ az emberek magukban mégis érezni fogják, hogy a pénzügyminiszter tudja, mit akar s miért akarja így s nem fogják akadályozni abban, hogy munkáját elvégezze, ő tűri a kritikát, mert a végeredményt tartja szem előtt, abban a tudatban dolgozik, hogy az ország életéről van szó. Minden kisiklás, minden hiba, főleg pedig a miniszterek minden gyenge­sége az országot szakadékba vinné. Áttért ezután a kamatlábleszállítás kérdésé­nek ismertetésére. Kétségtelen, hogy a mai kamatterhek túlságosan magasak. Azonban a kérdés nem az, hogy­ a kamatot egy vagy két százalékkal leszállítsák, mert sok emberen ez sem volna segítség. A magyar közvélemény, sajnos, még min­dig nem értékelte teljesen a gazdasági vál­ságot, ő ugyan a végcélok tekintetében, amely­eket lát és amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt, optimista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzeten kell keresztülvergődni Tény az, hogy olyan lépésekben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami megdöbbentő. A közszel­lemnek ebben a tekintetben át kell alakulnia és meg kell szűnnie a hitnek, hogy a más pén­zével úgy gazdálkodhatunk, hogy, ha sikerül, akkor jó és ha nem, akkor legfeljebb nem fizetünk. — Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi meg­írta a Hitel című művében mindazt, amit ezen a téren a közvéleménynek tudnia kell. Sajnos, ezt a könyvet ma nem olvassák eléggé. Ő ol­vassa és tanulmányozza és ajánlja mindenki­nek figyelmébe, mert annak tanulságai a je­lenre is érvényesek így a közvéleménynek töb­bek közt tudnia kell, hogy mitől függ a kamat­láb alakulása. Ehhez tekintetbe kell venni, hogy honnan erednek azok a pénzösszegek, amelyeket kölcsön vettünk. — Eladósodásunk nagy része, mintegy négy­milliárd pengő, külföldi eredetű. A külföld természetesen Magyarországnak sem adott olcsóbban kölcsönt, mint általában a kör­nyező államoknak. Ezek a kamatok magasak s leszállításuk egyik legfőbb gondját képezik. Háromhónapos minisztersége alatt annak előké­szítésén dolgozott, hogy a kamatokat leszállít­hassa. Ez roppant nagy munkát igényel. Hitele­zőink különböző csoportjai hét-nyolc különböző államban vannak elszórva. Érdekeik részben különbözőek, érzelmi momentumokkal nem le­­het rájuk hatni és velünk szemben bármikor a szerződésre és aláírásokra hivatkozhatnak. Igen nehéz dolog meggyőzni őket arról, hogy a magas kamatok fizetése ránk nézve tarth­atatlan állapotot jelent és hogy eléged­jenek meg a kamatok egy részével. Sikerült már őket bizonyos fokig, belátásra bírni s reménye szerint rövid időn belül kedvező lesz

Next