Ujság, 1932. május (8. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

Budapest, 1932 vasárnap, május 1 óra 12 lei VIII. évfolyam, 96. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi utca 10 TELEFON: Automata 207-54, 207—55, 207^5% 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet körüt 43 (Royalépület). Telefon:fom: lex.et 316—28 Utazási ás manel jegyiroda: Budapest, VII. Erzsébet körút 43. Tel.: 1. 419-34ÚJSÁG Rejtvény pályázati szelvény 1932 május 1 -én .... ........... . Lakáscím gumja MUNKA, VAGYON, BOLDOGSÁG TMKAI ÚJABB REJTVÉNYEK _ROVA58. Drukkolni, mindig csak drukkolni! A múlt héten a németválasztásoknak, most és a jövő héten a franciáknak. Tudni, hogy semmi közünk ahhoz az aktushoz, melytől a sorsunk függ. Kissé idegesítő, hogy ne mondjuk: nagyon megalázó. A franciáknál pedig azt sem tudjuk, mit tartsunk örvendetesnek. A németeknél még félhettünk Hitlertől, a franciáknál nem tudjuk, mit remélhetünk. Csak egyet szerethetnénk. Hogy a francia választás ne legyen válasz a német választásokra.♦ Értjük a pénzügyminisztert és nem adhatunk neki igazat. Húszmilliót jelent a borfogyasztási adó, erről a miniszter nem tud lemondani. Ennélfogva mondjon le a maga millióiról a bortermelők nyolcszázezer érdekeltje? Ezek tudnak lemondani? A miniszter sem mondaná, hogy igen. De az állam az erősebb, nyolcmilliót tehet a nyolcszázezerrel szemben. S erről minálunk szó sem lehet, hogy egyszer valaminél próbálja ki a kormány: a társadalmi jóléten keresztül nem kapja-e meg, amiről lemond a nyomor enyhítése érdekében. ♦ Az önvédelem szent nevében vág a mi húsúnkba Ausztria, lehetetlenné tevén azt a kevés exportot is, ami eddig lehetséges volt. Megvédelmezte ezzel önmagát Ausztria? Elképzelhető-e, hogy akit megkározott, ugyanannyit fog tőle vásárolni, mint eddig? Fogjunk össze, hangzik a megváltó politikai jelszó és üsd, vágd! fuvolázza a gyakorlati önvédelem, mely a más fejét ütvén, a saját húsába is vág. Royall Tyier jelentése az év első negyedéről BARNA MÁJUS Bonyolódik a borfogyasztási adó ügye A borvidéki képviselők blokja legutóbbi értekezletén tudvalévően egyhangúan állást foglalt a borfogyasztási adó eltörlése mellett. Glussenyey Zenó dr. csakúgy, mint a biok más tagjai a költségvetési vita folyamán újból felvetik a kérdést s ha a kormány nem teljesíti kívánságukat, határozati javaslatot fognak beterjeszteni abból a célból, hogy a Ház utasítsa a kormányt a borfogyasztási adó sürgős eltörlésére. Értesülésünk szerint ez az igen fontos kérdés az egységes gárt hétfői értekezletén is szóba kerül. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter is felszólal és rámutat arra, hogy miután a borfogyasztási adó eltörlése húszhuszonötmillió pengővel rövidítené meg a községeket, ezt a hiányt más után kellene pártolni. Az egységes párt tagjainak nagy része ellenzi azt, hogy a pótadó emelésével kártalanítsák az érdekelt községeket. Azzal fognak érvelni az értekezleten, hogy feltétlenül szükség van a bortermelők hathatós segítésére, de a kormány nem tehet olyan intézkedéseket, amelyek felborítanák a költségvetés egyensúlyát. Informátorunk úgy tudja, hogy a párt többsége szembe fog helyezkedni Kessenyey Zenónak és társainak határozati javaslatával s inkább azt a megoldást ajánlja a kormány figyelmébe, hogy nagyobb városokban, mint például Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Kecskeméten, Pécsett csökkentsék a borfogyasztási adót. Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják a fejleményeket. . írta Márai Sándor Elég csenevész az a májusfa, s lebegő vörös sallangjai is tépázottak, melyet a szociáldemokrácia körül hordoz ezen a május elsején Közép-Európában. Hitlerék ezt a májust, Bécsiül Königsbergig, barnába öltöztették — s ahogy alakul ez a német világ, melynek sugárkörébe, jó lenne tudni, miért, a mi sorsunk is bele van kapcsolva, lehetetlen nem gondolni Bismarckra, az akkori porosz miniszterelnökre, aki hetven éve a boroszlói kereskedő fiával, Lassalle Ferdinánddal ült le g rafikálni egyenlő és direkt választójogról, melyet az akkori nem egyenlő és indirekt választójog helyett akart, hogy a királyság védelmében a feltörő és gyanúsan izmosodó polgári liberalizmussal szemben frontot kapjon a szocialista munkásság részéről. Mert 1863-ban például, esztendővel Lassalle halála előtt, körülbelül az volt feladata már a német szociáldemokráciának, ami ma, hogy fékező legyen , s amit a republikánus szellemű polgári liberalizmus rémségével szemben remélt a monarchia védelmére a szocialistáktól Bismarck, hogy szívesen szövetkeznek az izmosodó polgári tőke elleni küzdelemben a monarchia feudális hatalmi apparátusával, mely, mármint a feudalizmus, akkor már levitézlőben volt az új nagyhatalom, a feltörő indusztriáns és pénzarisztokrácia kapitalizmusával szemben, azt remélte most is a világ a német szociáldemokráciától. Remélte, hogy a szocializmus védelmében a kapitalizmus mellett frontot tud csinálni a Negyedik Birodalom új hatalmasságával, Hitlerikkel szemben. Hát nem tudott. Lassalle persze nem paktált le Bismackkal, aki nem kevesebbet remélt tőle, minthogy a német munkásmozgalmat valahogy nemzetivé, sőt monarchikussá pingálja át s másfél évtizeddel Marx és Engels „Kommunista manifesztumá11 után ő volt az, aki j Offenes Answortschreiben“-ében, melyet a Leipzigben kongresszusozó Fortschriftspartei felkérésére írt, katekizálta a szociáldemokráciát, egészen úgy, ahogy ma ismerjük. Ha most visszanézünk, ez a szociáldemokrácia alapítása és kitalálása idejében emlékeztetett az oroszlánra, mely egy felsőolaszországi legenda szerint halvaszületik s csak anyja kétségbeesett orditása kelti aztán életre. Marx, Engels, Schweitzer, Liebknecht Vilmos és Bebel ordították életre a tételt, melynek megállapításai egyáltalán nem illettek reá, mondjuk, az 1847-es viszonyokra, mikor a Kommunista Manifesztum megjelent — Lassalle halála esztendejében például a német munkáspártnak mindössze 4600 tagja volt — hogy annál életrevalóbban stimmeljenek három évtized múlva. De kitalálták, egészen úgy, ahogy ma ismerjük s a dogmák kereteibe belenőttek az események, egészen, amíg túl nem nőttek. Ma az a kérdés, itt tartunk-e? Elfogulatlanul beszélni a szociáldemokrácia dolgáról polgári lapban ma nagyon nehéz; nem magunk miatt, akiknek kétségtelenül szükségünk van reájuk s a polgári elvekből egy magánhangzót sem adunk fel, amikor ezt bevalljuk, hanem éppen miattuk, akik kénytelenek savanyu arcot vágni és szépen megköszönni ezt a polgári szolidaritást, mely végzetesen komprommitálja őket. Nehéz beszélni róla, de szükséges. Merthogy a magyarországi szociáldemokrácia, csakúgy, mint a német és az osztrák, a bolsevizmus és a fehér eszmeveszettség malomkövei között a kapitalizmus védelmében vesztette el hitelét a tömegek előtt, azt már igazán csak mokány szolgabírók tagadják, mikor lefülelik vidéken a szocialista agitátort. Minden informáltabb ember s így elsősorban a szociáldemokraták tudják jól, hogy, ahogy a dolgok ma állanak München és Moszkva között, a szociáldemokrácia, s ők személy szerint is, állnak és buknak a polgári kapitalizmussal. Dőreség lenne kivárni tőlük, hogy ezt bevallják, de tudni tudják s azt is, hogy Moszkvában a fekete listán elsőbben szerepel, mondjuk, Weltner elvtárs s csak a végin valahol Gömbös. Senki nagyobb szívességet nem lehet ma a szociáldemokráciának, mint például a szolgabiró, mikor lefogja agitátorait, vagy a szélső jobboldali sajtó, mikor öklét rázza a Contiurca felé s nem utolsó sorban a kormány, mikor olyan „forradalmidnak és „lázitónak”1 minősíti a Népszavát, melyel érdemes betiltani s igy növeli hitelét publikuma előtt — merthogy az, a Népszava, amely nem jelenik meg, lazi több, mint az, amely az adott viszonyok között megjelenhet, ezt még hivatalos helyen is idejében felismerték. Ahhoz, hogy a magyar szociáldemokrata párt tovább ülhessen a vésziek mellett, ahogy ezt évtizede teszi, feltétlenül szükség van reá, hogy üldözzék egy kicsit — ne nagyon, éppen csak úgy szemre — de igen nagy zavarba kerül, ha a polgári rend a demokrácia védelmében s mikor Ilierék torkára teszik a kést, nyíltan is melléjük áll. Fiz., sajnos, igy van skiokosodni nem lehet belőle; hála a kormányzati bölcsességnek, mely közigazgatásunk szellemét áthatja, a szociáldemokrácia, ha megtépázottan is, de megőrizhette tömegei előtt presztízsét, elláthatja fékezőtisztét a jobb- és baloldali agitációtól kikezdett tömegekkel szemben s időnként adhatja a bömbölő forradalmi oroszlánt, mégha Moszkva azt állítja is, hogy ez az oroszlán valójában kezes, mint a szelíd bárány s egy tálból eszik szeliditőivel. Így állanak a dolgok május elsején, azon a negyvenharmadik május elsején, amelyet a magyar szociáldemokrata párt megünnepel, mert negyvenhárom éve ma, hogy a polgár dermedezve először hallgatta a zöld pesti ligetben óriás-sóskiflije mellől mindazt, amit Marxék addigra tételbe szedtek; s ilyen nagyot változott a világ, hogy Londontól Bukarestig ugyanannak a polgárnak minden töménysége ma, hátha megmarad neki Fiitter, vagy Sztálin helyett MacDonald, vagy Leon Blum az ő száz emberével a francia parlamentben, vagy Braun a poroszban. E pillanatban nem sok a jele annak, hogy megmarad; a porosz választások kétségtelenül megmutatták, hogy az a hatmillió német munkanélküli, kik az Ebert—Noske-féle német szocializmusban csalódtak, mindenfelől hamarább remélik a megváltást, mint a szociáldemokráciától; s ami a burzsoáértelmiséget illeti, a szociáldemokráciának ezt a háború előtti nagy rezervoárját, teljesen igaza van Vámbéry Rüsztömnek, aki számom csalódottsággal állapítja meg, hogy tévedett Jaurés, mikor reménykedett a burzsoá-értelmiségben, mely „a társadalom üzleti brutalitásán felháborodva és a burzsoá-hatalomból kiábrándulva, a szocializmus zászlaja alá siet majd11 — tévedett mindenki, aki éppen az írástudók árulását nem kalkulálta be a háború utáni politikába. Ez a burzsoá-értelmiség jelentette be elsőnek a szociáldemokrácia állítólagos csődjét, ez a burzsoá-értelmiség bolsevizálódott elsőnek, ez cyranoskodik ma is minden kárpitoslegénynek a végeken. A szociáldemokrácia mellett valóban nem tartott ki más tömeg, Párisban éppen oly kevéssé, mint Londonban, vagy Berlinben, mint az a polgárság és kispolgárság, amely ellen eredetileg készült s amely nem tud többé ellenni nélküle. Frontjain mindenütt veszített s ez a csalódottság okozza, hogy mostanság kemény bírálatokat kap s éppen polgári oldalról számára bírálatnál is kínosabb, rokonszenvező vallomásokat. Világszerte csaknem „divatot most kinyilatkoztatni, amit idehaza is kezdenek sejteni, hogy fizetni kellene őket, semhogy üldözni. S az, hogy nálunk fordítva csinálják, legyen ürügy reá megállapítani, hogy mikor a polgárság önvédelmére fegyverszünetet köt vele a politikában, nem cél.