Ujság, 1932. június (8. évfolyam, 119-143. szám)
1932-06-01 / 119. szám
Budapest, 1932 szerda, június 1 óra 16 fillér [Elmzetény VIII. évfolyam, 119. szám ELŐFIZETÉSI Arak Megyedévi* ______ 10.80 peng* Egy hóra _______ pangó Ausztriában agy hóra____ Schllm Egyan sírmára Budapaston, vidéken ás pályaudvarokon hétköznap 18 fillér vasárnap ______ _ _ 32 fillér Ausztriában hétköznap , 30 Graschan vasárnap _______ 30 Groschan Magtalanob vasárnap ás ünnep utáni napok kivétalével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. Aradi utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207—56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL és kölcsönkönyvtár Budapest, Erzsébet • körút 43 tRogel* épület). Telefonszám • József 316—28 Utasági és menetjegyiroda Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel. • 1. 419—34 Békésebb szellemei! Irta Gratz Gusztáv dr. v. b. t. t., ny. külügyminiszter Az a nagy zűrzavar, amely ezidőszerint az egész világon uralkodik és amely egyikmásik országban beláthatatlan katasztrófákkal fenyeget, szükségessé teszi, hogy az emberiség mindenütt újból hivatásának tudatára ébredjen. Ez a hivatás nem állhat jobban, hogy az egyes nemzetek elvakultancsak ártani akarnak egymásnak és megakadályozzák egymás fejlődését és békéjét. "Ami jelenleg történik, az nem egyéb, mint ’a‘háborúnak folytatása a fegyveres harcok kikapcsolásával. Az ellenségek ma nem ágyúval és géppuskával ölik egymást, de azért ennek a csendes háborúnak, amely ezidőszerint folyik, szintén megvannak a maga halottai és sebesültjei. Évtizedes munkával szerzett értékek elpusztulnak, exisztenciák mennek tönkre, a jólét helyébe nyomor és szegénység lép és az országok már nem tudnak kenyeret adni fiaiknak. Más időben is voltak háborúk, amelyek hatásukban hasonlók voltak az utolsó nagy világháborúhoz. De az ellenségeskedések lezárulása után az emberiség kezet fogott, hogy helyrehozza azt, amit a háború elpusztított. Az államférfiak, akik a régi háborúkat vezették, tisztában voltak vele, hogy a háború után békének kell következnie és már eleve nagy gonddal voltak erre a békekötésekben is. Mióta a demokráciák vezetik a politikát és a demokráciák bizalmi embereiként hatalomra, került politikusok, ez a bölcsesség eltűnt a nemzetközi életből. Hiba volna ebből a demokráciák csődjére következtetni. A demokratikus berendezkedések ma szükségként állanak előttünk és ha valahol hibát találunk bennük, ebből nem okvetlenül az következik, hogy a demokráciát el kell törölni. Következtethetjük belőle azt is, hogy ezeket a hibákat a demokratikus intézmények fentartóinak öntudatára kell hozni és ki kell küszöbölni — és ez talán a járhatóbb és kevesebb kockázattal járó út. Sokat foglalkozunk a jelenlegi válságos viszonyoknak úgy politikai, mint gazdasági okaival — és kell is, hogy velük foglalkozzunk. De talán szükséges volna, hogy a mai helyzetnek lélektani okaivalis törődjünk, azzal a mentalitással, amely nem engedi meg, hogy igazi béke következzék be, mert mereven ragaszkodik a maga jussához, amely rendszerint ellentétben áll azzal, amit a másik fél tart a maga jussának. Érthető, ha a nemzetek nem akarnak letérni igazi vagy vélt jogaikról. Ez nem is szükséges. De előbbrevaló, hogy a nemzetek megéljenek, mint hogy igazat kapjanak. Igazságukat meg fogja hozni a jövő, amely természetszerűleg lassan érik meg. De nem szabad a nemzeteket olyan állapotba hozni, amely pusztulásukhoz vezet, mert akkor a jövőben, amikor megjöhetne az az igazság, amelynek győzelmét várják, már nem lesz, aki örüljön neki. Az a megértés, hogy minden nemzet rá van utalva a többi nemzetekre és hogy ezért lehetetlen mai bajainkból kivezető utat találnunk, amig az egymásrautaltságnak ez az érzése fel nem támad bennük, ,ma még csak igen szórványosan van elterjedve. Nemcsak nálunk, de más országokban is. Azt az állapotot, amelyben egy ország gazdagnak látszik, míg szomszédai szegényednek, csak ideig-óráig lehet fentartatni. Érzik ezt ma olyan országok is a mi szomszédságunkban, amelyek nemrégen még hivalkodtak azzal, hogy az általános válság hozzájuk nem hatott el. Aki ma fel meri emelni szavát a békülékenyebb szellem érvényesülése mellett, annak el kell készülnie arra, hogy kevés visszhangot talál. Mindenki a másiktól várja a békülékenység szellemének megnyilatkozását és mert mindenki ezt várja, mindenki hiába várja. Igazában azonban csak azoknak van joguk panaszkodni arról, hogy ez a békülékenység hiányzik, akik maguk már tanújelét adták annak, hogy bennük megvan az a hajlandóság, amelyeknek másoknál való hiányát kifogásolják. Az emberek mindenütt fáznak a barátságosabb hangtól, amelyet más országokkal szemben megütnek, mert abban a hamis véleményben vannak, hogy ezzel feladják nemzetüknek valamilyen politikai érdekét és célját. Ez nincsen úgy. Természetes, hogy a nemzetek céljai nem lehetnek azonosak és hogy sokszor össze is ütköznek. De ez nem kell, hogy akadályozza KOVÁI A magyar történelemnek megint egy súlyos fázisa alakult ki — Berlinben. A háború óta — maga a háború is ide való — a magyar történelmet mások csinálják, igen rosszul. Nekünk csak a súlyos konzekven- ciák jutnak. Mi közünk nekünk Hitlerhez és Hindenburghoz. Mégis Hitler és Hindenburg dönt romba minden lehetőséget, melytől fellélegzést vártunk. Németország nekünk nem tartozik felelősséggel, de nincs ma állama a világnak, mely civilizált lelkiismerettel úgy viselkedhetnék, mintha rajta kívül senki más nem volna. S ha már a német mosdó ilyen, nincs állama a világnak, melynek joga volna, hogy megfelelő törülköző legyen. Ha Németország elvesztette megfontolását, ebből az ellenkezője következik annak, hogy a többi világ elvesse az eszét. A hiba nem lehet kötelező. Franciaország a porosz választások után a maga választásán ehhez tartotta magát. A Briining bukása után a többi hatalmakkal együtt követni tartozik a saját példáját. * Ne akarjanak urak lenni a fiatalok. Menjenek demokratikusabb pályára, kereskedőnek, iparosnak, ne tisztviselőknek és doktor uraknak. — Ezt hallottuk húsz évvel ezelőtt is és a gúny! — halljuk mostan is. Tessék ma kereskedőnek menni, mikor a kereskedelem túl van dimenzionálva. Tessék iparosnak menni, mikor az iparosnak semmi keresete nincsen. Sőt tessék most demokratikusan utcaseprősnek menni, mikor minden seprő már kézben van, vagy munkásnak, mikor háromszázezer munkanélkülije van az országnak. Régi tanács, idejét múlta, kitört az egyenlőség: mindenki, mindenütt felesleges. A rostavizsga, örvendetes bizonyság arról, hogy még nem fásultunk el egészen a kenyérgondban, hogy ezzel a kérdéssel oly vehemenciával foglalkozunk. Még egy akadály a tanulás ellen. Még egy fogás, hogy atanügynek kevesebb legyen a dolga s Így kevesebb legyen a költsége. A miniszter megnyugtat és bizonyítja, hogy sehol semmi barrikád a tanulás ellen, az utasítás megcáfol minden aggodalmat. Annyira sikerült a cáfolat, hogy az ember nem érti, mire való is akkor a rostavizsga? papén centrumnaki Képviselő Kapott megbizást Kormanyalakitasra Németországban Hitler ragaszkodik a házfeloszlatáshoz és a nemzeti szocialista rohamosztagok betiltásának visszavonását követeli. Nemzeti szocialista tüntetés Berlinben Valószínüleg hivatalnokkormány jön Berlin, május 31. A centrumpár jobbszárnyának vezére, Papén kedden este megbízást kapott Hindenburg elnöktől koncentrációs kormány alakítására. Papej elfogadta a megbízatást és megkezdte tárgyákat a pártvezérekkel. Parlamenti körökben Papén megbízatását csak formaságnak tartják és nem hiszik, hogy akár neki, akár más politikusnak sikerülne összehoznia olyan koncentrációt, amelyben az összes polgári pártok résztvennének. A nemzeti szocialisták és a középpártok között fennálló ellentétek kiküszöbölése lehetetlennek látszik. Hindenburg nyilvánvalóan csak azért adott megbízatást koncentrációs kormány alakítására, hogy ezt a lehetőséget is kimerítse, mielőtt hivatalnokkormányt nevez ki, az új választások lebonyolítására. Hindenburg — mint ismeretes — már Brüning kancellár lemondásának tudomásulvétele után kijelentette, hogy a pártvezérek meghallgatása után azonnal dezignálja az új kancellárt s ezt az ígéretét be is tartotta. Kedden este végetértek az elnöki audienciák, Hindenburg rögtön megbízta Papent az új kormány megalakításával. A dezignált kancellár eddig nem játszott vezető szerepet a német politikában, sőt a centrumpártban sem. A centrum jobboldali szárnya, amely Papén kőről csoportosul, elenyésző kisebbsége a pártnak. Papén 1879-ben született, utánus tiszt volt, 1911-ben bekerült a nagyvezérkarba. A háború alatt egy ideig katonai attasé volt Washingtonban. A „Germania“ című centrumpárti lap egyik főrészvényese, amely éppen az ő befolyására fordult jobb felé. Igen gazdag ember. Ha a Papen-kabinet meg tud alakulni, valószínűleg a következők lesznek tagjai: Gayl báró vagy von der Osten, belügy. békés együttműködésüket azokban a dolgokban, amelyekben nincsen köztük ellentét és még kevésbé azokban, amelyekben egymásra vannak utalva. Nem mondhatok erről egyebet, mint amit utolsó parlamenti felszólalásomban kifejezésre juttattam.El tudom magamnak képzelni, hogy némelykor egyes nemzetek között helyes és indokolt lehet az ellentétek kiélesítése, olyankor, amikor egy nemzet elég erőt érez magában arra, hogy azután dűlőre is tudja vinni azt a problémát, amely ezeket az ellentéteket, okozta. De ha ez a helyzet nem áll fenn, akkor az ellentétek kiélesítése érdes beszédek útján nem politika többé, hanem egyszerű nyelvöltögetés, amely senkinek ezen a világon nem válik hasznára. Annak a békés mentalitásnak kifejlesztésére, amely az előttünk álló világproblémák megoldásához szükséges, igen sokat tehet a sajtó, de éppen úgy igen sokat tehet ennek a szellemnek elnyomására is. Egy konkrét eset van előttem. A belgrádi Vreme vasárnapi számában a lap első oldalán fakszimilében közli egy magyar lapnak két hét előtt megjelent számának első oldalát, amely feltűnő formában olyan módon beszél a Jugoszláviában állítólag előfordult zavargásokról, mintha ez az ország közvetlenül a forradalom szélén állana. Tényleg abban az időben a külföldön, hol éppen tartózkodtam, budapesti hírek alapján híreik voltak elterjedve arról, hogy Belgrádban forradalom játszódott le. Az említett belgrádi lap hozzáteszi, hogy ezek a hírek egyes magyar lapokban hetek óta rendszeresen ismétlődnek és ezzel kapcsolatban oly módon is, hogy a szerb közvéleményben ennek a cikknek hatása alatt könnyen kiújulhat a magyarellenes hangulat, amely a két állam közötti viszonyt már ismételten annyira megzavarta. Hogy ez kinek válhatik előnyére, azt a legjobb akarattal sem tudom belátni. De látom, hogy kinek válik kárára. Kárára válik elsősorban a magyar gazdasági életnek, amely sajnálattal látta, hogy az ez évi tavaszi vásárról jóformán teljesen elmaradtak a szerb vevők, mert nem kaptak útlevelet Magyarországba. Kárára válik azoknak az iparvállalatoknak, amelyeknek Jugoszlávia egy a mai gazdasági nehézségek közepette talán ki nem használható, de mégis igen fontos piaca. Kárára válhatik a magyar mezőgazdaságnak is, amelynek — bármiként is történjék a középeurópai gazdasági viszonyoknak elrendeződése — mindig szüksége lesz arra, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése terén valamely megállapodás jöjjön létre Jugoszláviával, nehogy egymás árait feleslegesen rontsuk. És kárára válik mindazoknak, akiket családi vagy egyéb ügyesbajos dolgaik arra kényszerülnek, hogy tőlünk Jugoszlávia területére vagy Jugoszláviából hozzánk utazzanak, mert az említett sajtóharc folytán a határátlépési intéz. Neurath nagykövet: külügy, Schleicher tábornok: hadügy, Warmbold volt birodalmi gazdasági miniszter: gazdaságügy, Gördeler dr.: munkaügy, • Limningk báró: közélelmezés, Joel miniszter: igazságügy, Schaffer miniszter: postaügy. A pénzügyi és a közlekedési tárcára még nincs jelölt. Sehniodl és Joel a Bruning-kormány tagja volt, Warmbold május elején kilépett a Briining-kormányból. Gayl báró valamikor porosz katonatiszt volt, jelenleg a keletporosz földbirtokszövetkezet elnöke. Politikailag eddig csak egyszer szerepelt, amikor a háború után birodalmi főbiztos volt a keletporoszországi népszavazásnál. Von der Osten-Warnitz, nyugalmazott tartományi tanácsos, hetvenéves, a német nemzeti párt tagja. Pomerániában 3300 hektáros lovagi uradalma van. Csakhogy a Papen-kormány megalakulására nem sok a kilátás. Mégpedig a nemzeti szocialisták magatartása miatt. Hitlerék követelései Mint jelentettük, Hitler Adolf hétfőn este kihallgatáson volt Hindenburg elnöknél. Feltűnt, hogy ez a kihallgatás egy óra hosszat tartott, míg Wells és Breitscheid szociáldemokrata képviselőknek a kihallgatása mindössze tíz percig tartott. Hitler Hindenburg elnökkel közölte, hogy pártja véleménye szerint új birodalmi kormány alakítása az új választások kiírása nélkül céltalan. A személyi kérdéseket ezen felfogás értelmében a nemzeti szocialista párt e pillanatban nem óhajtja az előtérbe tolni. Természetesen, ha Hindenburg szintén arra a meggyőződésre jutna, hogy csak a birodalmi gyűlés feloszlatása és új választások kiírása révén nyerhet tiszta képet a belpolitikai helyzetről, ez esetben, a nehéz külpolitikai helyzetre való tekintettel a választásokat akkor is az őszi hónapokra halasztanák. Az új kormány feladata ez esetben az volna, hogy a hatalmat mint bizalmi megbízott kezelje mindaddig, amíg az új választásokból kikerülő új kormány a hatalmat át nem veheti. Ebbéli hivatásában ennek az átmeneti kabinetnek széles parlamenti konstellációra kellene támaszkodnia. A nemzeti szocialisták mindenekelőtt attól teszik függővé a koncentrációs kormányban való részvételüket, hogy az új kormány sürgősen hatályon kívül helyezi a nemzeti szocialista rohamosztagok betiltásáról szóló szükségrendeletet. A Hitler-tábor berlini vezére, Goebbels dr., azt írja az Angriif kedd esti számában, hogy a betiltás felfüggesztése a legkevesebb, amit a nemzeti szocialisták követelhetnek. Arról sem lehet szó — írja tovább Goebbels —, hogy a nemzeti szocialisták együttműködjenek Brunning dr.-ral, akár mint külügyminiszterrel, akár mint más tárca irányítójával. A régi Brünning-kormány tagjai közül senki sem térhet többé vissza, sem Groener dr., sem Dietrich dr., sem a többi lejárt politikus. Az új kormánynak nem lehet semmiféle kapcsolata sem a nyílttal. , A centrumpárt Papen megbízása ellen Papon megbízásával kapcsolatosan paradox helyzet áll elő. A centrumpárti Germania reg