Ujság, 1932. június (8. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

Budapest, 1932 szerda, június 1 óra 16 fillér [Elmzetény VIII. évfolyam, 119. szám ELŐFIZETÉSI Arak Megyedévi* ______ 10.80 peng* Egy hóra _______ pangó Ausztriában agy hóra____ Schl­lm­ Egyan sírm­ára Budapaston, vidéken ás pályaudvarokon hétkö­znap 18 fillér vasárnap ______ _ _ 32 fillér Ausztriában hétköznap , 30 Graschan vasárnap _______ 30 Groschan Magtalanob vasárnap ás ünnep utáni napok kivétalével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207—56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL és kölcsönkönyvtár Budapest, Erzsébet • körút 43 tRogel* épület). Telefonszám • József 316—28 Utasági és menetjegyiroda­­ Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel. • 1. 419—34 Békésebb szellemei! Irta Gratz Gusztáv dr. v. b. t. t., ny. külügyminiszter Az a nagy zűrzavar, amely ezidőszerint az egész világon uralkodik és amely egyik­­másik országban beláthatatlan katasztró­fákkal fenyeget,­ szükségessé teszi, hogy az emberiség mindenütt újból hivatásának tu­datára ébredjen. Ez a hivatás nem állhat jobban, hogy az egyes nemzetek elvakultan­­csak ártani akarnak egymásnak és megaka­dályozzák egymás fejlődését és békéjét. "Ami jelenleg történik, az nem egyéb, mint ’a‘háborúnak folytatása a fegyveres harcok kikapcsolásával. Az ellenségek ma nem ágyúval és géppuskával ölik egymást, de azért ennek a csendes háborúnak, amely ez­időszerint folyik, szintén megvannak a maga halottai és sebesültjei. Évtizedes mun­kával szerzett értékek elpusztulnak, exisz­­tenciák mennek tönkre, a jólét helyébe nyo­mor és szegénység lép és az országok már nem tudnak kenyeret adni fiaiknak. Más időben is voltak háborúk, amelyek hatá­sukban hasonlók voltak az utolsó nagy vi­lágháborúhoz. De az ellenségeskedések le­zárulása után az emberiség kezet fogott, hogy helyrehozza azt, amit a háború elpusz­tított. Az államférfiak, akik a régi háború­kat vezették, tisztában voltak vele, hogy a háború­ után békének kell következnie és már eleve nagy gonddal voltak erre a béke­kötésekben is. Mióta a demokráciák vezetik a politikát és a demokráciák bizalmi embe­reiként hatalomra, került politikusok, ez a bölcsesség eltűnt a nemzetközi életből. Hiba volna ebből a demokráciák csődjére követ­keztetni. A demokratikus berendezkedések ma szükségként állanak előttünk és ha va­lahol hibát találunk bennük, ebből nem ok­vetlenül az következik, hogy a demokráciát el kell törölni. Következtethetjük belőle azt is, hogy ezeket a hibákat a demokratikus intézmények fentartóina­k öntudatára kell hozni és ki kell küszöbölni — és ez talán a járhatóbb és kevesebb kockázattal járó út. Sokat foglalkozunk a jelenlegi válságos vi­szonyoknak úgy politikai, mint gazdasági okaival —­ és kell is, hogy velük foglalkoz­zunk. De talán szükséges volna, hogy a mai helyzetnek lélektani okaival­­is törődjünk, azzal a mentalitással, amely nem engedi meg, hogy igazi béke következzék be, mert mereven ragaszkodik a maga jussához, amely rendszerint ellentétben áll azzal, amit a másik fél tart a maga jussának. Érthető, ha a nemzetek nem akarnak letérni igazi vagy vélt jogaikról. Ez nem is szükséges. De előbbrevaló, hogy a nemzetek megélje­nek, mint hogy igazat kapjanak. Igazságu­kat meg fogja hozni a jövő, amely termé­szetszerűleg lassan érik meg. De nem sza­bad a nemzeteket olyan állapotba hozni, amely pusztulásukhoz vezet, mert akkor a jövőben, amikor megjöhetne az az igazság, amelynek győzelmét várják, már nem lesz, aki örüljön neki. Az a megértés, hogy minden nemzet rá van utalva a többi nemzetekre és hogy ezért lehetetlen mai bajainkból kivezető utat ta­lálnunk, amig az egymásrautaltságnak ez az érzése fel nem támad bennük, ,ma még csak igen szórványosan van elterjedve. Nemcsak nálunk, de más országokban is. Azt az álla­potot, amelyben egy ország gazdagnak lát­szik, míg szomszédai szegényednek, csak ideig-óráig lehet fentartatni. Érzik ezt ma olyan országok is a mi szomszédságunkban, amelyek nemrégen még hivalkodtak azzal, hogy az általános válság hozzájuk nem ha­tott el. Aki ma fel meri emelni szavát a bé­­külékenyebb szellem érvényesülése mellett, annak el kell készülnie arra, hogy kevés visszhangot talál. Mindenki a másiktól várja a békü­lékenység szellemének megnyilatkozá­sát és­ mert mindenki ezt várja, mindenki hiába várja. Igazában azonban csak azok­nak van joguk panaszkodni arról, hogy ez a békü­lékenység hiányzik, akik maguk már tanújelét adták annak, hogy bennük megvan az a hajlandóság, amelyeknek másoknál való hiányát kifogásolják. Az emberek mindenütt fáznak a barátságosabb hangtól, amelyet más országokkal szemben megütnek, mert abban a hamis véleményben vannak, hogy ezzel feladják nemzetüknek valamilyen poli­tikai érdekét és célját. Ez nincsen úgy. Ter­mészetes, hogy a nemzetek céljai nem lehet­nek azonosak és hogy sokszor össze is üt­köznek. De ez nem kell, hogy akadályozza KOVÁI A magyar történelemnek megint egy sú­lyos fázisa alakult ki — Berlinben. A há­ború óta — maga a háború is ide való — a magyar történelmet mások csinálják, igen rosszul. Nekünk csak a súlyos konzekven-­ ciák jutnak. Mi közünk nekünk Hitlerhez és Hindenburghoz. Mégis Hitler és Hinden­­burg dönt romba minden lehetőséget, mely­től fellélegzést vártunk. Németország ne­künk nem tartozik felelősséggel, de nincs ma állama a világnak, mely civilizált lelki­­ismerettel úgy viselkedhetnék, mintha rajta kívül senki más nem volna. S ha már a né­met mosdó ilyen, nincs állama a világnak, melynek joga volna, hogy megfelelő törül­köző legyen. Ha Németország elvesztette megfontolását, ebből az ellenkezője követ­kezik an­nak, hogy a többi világ elvesse az eszét. A hiba nem lehet kötelező. Francia­­ország a porosz választások után a maga választásán ehhez tartotta magát. A Brii­­ning bukása után a többi hatalmakkal együtt követni tartozik a saját példáját. * Ne akarjanak urak lenni a fiatalok. Menj­­enek demokratikusabb pályára, kereskedő­nek, iparosnak, ne tisztviselőknek és doktor uraknak. — Ezt hallottuk húsz évvel ez­előtt is és a gúny! — halljuk mostan is. Tes­sék ma kereskedőnek menni, mikor a ke­reskedelem túl van dimenzionálva. Tessék iparosnak menni, mikor az iparosnak semmi keresete nincsen. Sőt tessék most de­mokratikusan utcaseprősnek menni, mikor minden seprő már kézben van, vagy mun­kásnak, mikor háromszázezer munkanélkü­lije van az országnak. Régi tanács, idejét múlta, kitört az egyenlőség: mindenki, min­denütt felesleges. A rostavizsga, örvendetes bizonyság ar­ról, hogy még nem fásultunk el egészen a kenyérgondban, hogy ezzel a kérdéssel oly vehemenciával foglalkozunk. Még egy aka­dály a tanulás ellen. Még egy fogás, hogy a­­tanügyn­ek­ kevesebb legyen a dolga s Így kevesebb legyen a költsége. A miniszter megnyugtat és bizonyítja, hogy sehol semmi barrikád a tanulás ellen, az utasítás meg­cáfol minden aggodalmat. Annyira sikerült a cáfolat, hogy az ember nem érti, mire való is akkor a rostavizsga? papén centrumnak­i Képviselő Kapott megbizást Kormany­alakitasra Németországban Hitler ragaszkodik a házfeloszlatáshoz és a nemzeti szocialista rohamosztagok betiltásának visszavoná­sát követeli. Nemzeti szocialista tüntetés Berlinben Valószínüleg hivatalnokkormány jön Berlin, május 31. A centrumpár jobbszár­nyának vezére, Papén kedden este megbízást kapott Hindenburg elnöktől koncentrációs kor­mány alakítására. Papej­ elfogadta a megbíza­tást és megkezdte tárgyákat a pártvezérekkel. Parlamenti körökben Papén megbízatását csak formaságnak tartják és nem hiszik, hogy akár neki, akár más politikusnak sikerülne össze­hoznia olyan koncentrációt, amelyben az összes polgári pártok résztvennének. A nemzeti szo­cialisták és a középpártok között fennálló el­lentétek kiküszöbölése lehetetlennek látszik. Hindenburg nyilvánvalóan csak azért adott megbízatást koncentrációs kormány alakítására, hogy ezt a lehetőséget is kim­erítse, mielőtt hi­vatalnokkormányt nevez ki, az új választások lebonyolítására. Hindenburg — mint ismeretes — már Brüning kancellár lemondásának tu­domásulvétele után kijelentette, hogy a párt­vezérek meghallgatása után azonnal dezignálja az új kancellárt s ezt az ígéretét be is tartotta. Kedden este végetértek az elnöki audienciák, Hindenburg rögtön megbízta Papent az új kormány megala­kításával. A dezignált kancellár eddig nem játszott vezető szerepet a német politikában, sőt a centrum­pártban sem. A centrum jobboldali szárnya, amely Papén kőről csoportosul, elenyésző ki­sebbsége a pártnak. Papén 1879-ben született, utánus tiszt volt, 1911-ben bekerült a nagyvezérkarba. A há­ború alatt egy ideig katonai attasé volt Wa­shingtonban. A „Germania“ című­ centrumpárti lap egyik főrészvényese, amely éppen az ő be­folyására fordult jobb felé. Igen gazdag ember. Ha a Papen-kabinet meg tud alakulni, való­színűleg a következők lesznek tagjai: Gayl báró vagy von der Osten, belü­gy. békés együttműködésüket azokban a dolgok­ban, amelyekben nincsen köztük ellentét és még kevésbé azokban, amelyekben egymásra vannak utalva. Nem mondhatok erről egye­bet, mint amit utolsó parlamenti felszólalá­somban kifejezésre juttattam.­El tudom ma­gamnak képzelni, hogy némelykor egyes nemzetek között helyes és indokolt lehet az ellentétek kiélesítése, olyankor, amikor egy nemzet elég erőt érez magában arra, hogy azután dűlőre is tudja vinni az­t a problémát, amely ezeket az ellentéteket, okozta. De ha ez a helyzet nem áll fenn, akkor az ellenté­tek kiélesítése érdes beszédek útján nem po­litika többé, hanem egyszerű nyelvöltögetés, amely senkinek ezen a világon nem válik hasznára. Annak a békés mentalitásnak kifejleszté­sére, amely az előttünk álló világproblémák megoldásához szükséges, igen sokat tehet a sajtó, de éppen úgy igen sokat tehet ennek a szellemnek elnyomására is. Egy konkrét eset van előttem. A belgrádi Vreme vasár­napi számában a lap első oldalán fakszi­milében közli egy magyar lapnak két hét előtt megjelent számának első oldalát, amely feltűnő formában olyan módon be­szél a Jugoszláviában állítólag előfordult zavargásokról, mintha ez az ország közvet­lenül a forradalom szélén állana. Tényleg abban az­ időben a külföldön, hol éppen tartózkodtam, budapesti hírek alapján hí­reik voltak elterjedve arról, hogy Belgrád­­ban forradalom játszódott le. Az említett belgrádi lap hozzáteszi, hogy ezek a hírek egyes magyar lapokban hetek óta rendsze­resen ismétlődnek és ezzel kapcsolatban oly módon is, hogy a szerb közvéleményben ennek a cikknek hatása alatt könnyen ki­újulhat a magyarellenes hangulat, amely a két állam közötti viszonyt már ismételten annyira megzavarta. Hogy ez kinek válha­­tik előnyére, azt a legjobb akarattal sem tudom belátni. De látom, hogy kinek válik kárára. Kárára válik elsősorban a magyar gazdasági életnek, amely sajnálattal látta, hogy az ez évi tavaszi vásárról jóformán teljesen elmaradtak a szerb vevők, mert nem kaptak útlevelet Magyarországba. Ká­rára válik azoknak az iparvállalatoknak, amelyeknek Jugoszlávia egy a mai gazda­sági nehézségek közepette talán ki nem használható, de mégis igen fontos piaca. Kárára válhatik a magyar mezőgazdaság­nak is, amelynek — bármiként is történjék a középeurópai gazdasági viszonyoknak el­rendeződése — mindig szüksége lesz arra, hogy a mezőgazdasági termékek értékesí­tése terén valamely megállapodás jöjjön létre Jugoszláviával, nehogy egymás árait feleslegesen rontsuk. És kárára válik mind­azoknak, akiket családi vagy egyéb ügyes­­bajos dolgaik arra kényszerülnek, hogy tőlünk Jugoszlávia­­ területére vagy Jugo­szláviából hozzánk utazzanak, mert az em­­lített sajtóharc folytán a határátlépési intéz. Neurath nagykövet: kü­lügy, Schleicher tábornok: hadügy, Warmbold volt birodalmi gazdasági minisz­ter: gazdaságügy, Gördeler dr.: munkaügy, • Limningk báró: közélelmezés, Joel miniszter: igazságügy, Schaffer miniszter: postaü­gy. A pénzügyi és a közlekedési tárcára még nincs jelölt. Sehn­iodl és Joel a Bru­n­ing-kormány tagja volt, Warmbold május elején kilépett a Briining-kormányból. Gayl báró valamikor po­rosz katonatiszt volt, jelenleg a keletporosz földbirtokszövetkezet elnöke. Politikailag eddig csak egyszer szerepelt, amikor a háború után birodalmi főbiztos volt a keletporoszországi népszavazásnál. Von der Osten-Warnitz, nyu­galmazott tartományi tanácsos, hetvenéves, a német nemzeti párt tagja. Pomerániában 3300 hektáros lovagi uradalma van. Csakhogy a Papen-kormány megalakulására nem sok a kilátás. Még­pedig a nemzeti szo­cialisták magatartása miatt. Hitlerék követelései Mint jelentettük, Hitler Adolf hétfőn este ki­hallgatáson volt Hindenburg elnöknél. Feltűnt, hogy ez a­ kihallgatás egy óra hosszat tartott, míg Wells és Breitscheid szociáldemokrata képviselőknek a kihallgatása mindössze tíz per­cig tartott. Hitler Hindenburg elnökkel közölte, hogy pártja véleménye szerint új birodalmi kormány alakítása az új választások kiírása nélkül céltalan. A személyi kérdéseket ezen fel­fogás értelmében a nemzeti szocialista párt e pillanatban nem óhajtja az előtérbe tolni. Természetesen, ha Hindenburg szintén arra a meggyőződésre jutna, hogy csak a birodalmi gyűlés feloszlatása és új választások kiírása révén nyerhet tiszta képet a belpolitikai hely­zetről, ez esetben, a nehéz külpolitikai hely­zetre való tekintettel a választásokat akkor is az őszi hónapokra halasztanák. Az új kormány feladata ez esetben az volna, hogy a hatalmat mint bizalmi megbízott kezelje mindaddig, amíg az új választásokból kikerülő új kormány a hatalmat át nem veheti. Ebbéli hivatásában ennek az átmeneti kabinetnek széles parla­menti konstellációra kellene támaszkodnia. A nemzeti szocialisták mindenekelőtt attól teszik függővé a koncentrációs kormányban való részvételüket, hogy az új kormány sürgősen hatá­lyon kívül hely­ezi a nemzeti szocialista rohamosztagok be­tiltásáról szóló szükségrend­e­­letet. A Hitler-tábor berlini vezére, Goebbels dr., azt írja az Angriif kedd esti számában, hogy a be­tiltás felfüggesztése a legkevesebb, amit a nem­zeti szocialisták követelhetnek. Arról sem lehet szó — írja tovább Goebbels —, hogy a nemzeti szocialisták együtt­működjenek Brunning dr.-ral, akár mint külügyminiszterrel, akár mint más tárca irányítójával. A régi Brünning-kormány tagjai közül senki sem térhet többé vissza, sem Groener dr., sem Dietrich dr., sem a többi lejárt politikus. Az új kormánynak nem lehet semmi­féle kapcsolata sem a nyílttal. , A centrumpárt Papen megbízása ellen Papon megbízásával kapcsolatosan paradox helyzet áll elő. A centrumpárti Germania reg­

Next