Ujság, 1932. augusztus (8. évfolyam, 171-192. szám)
1932-08-02 / 171. szám
Budapest, 1932 kedd, augusztus 2* ____________Ara 16 fillér___________ előfizetési Arak JHF Nagyedévig . . . . as 10.60 ■■ BB Cgy hóra ....... pang* H ÜSBB /CfrtgBBvi .rsMKfffi Autstriában agy bóra . . 6 •ehilUnf SNM MM tagi fflHp"TM* Kgyca «*4i» óra Budapottan, ridóban fajul jSjK DB DhW jBBf *• pályaudvarokon bétkóanap 16 Ollót Bö| Qw |||J8 mse* jM ■ gatérnap----...... 82 Ollót f«S| ji|S OH ■■ M Ausztriában bólkSxna* . 60 Oroaebaa jim ggtfl IS dák. ffijlSjBUBKh ^BBl Ifit gamérnap ....... *0 Oraachea DL^S Uagjaianlb aaaómnap óa ónnap atóai ^DHSHr ^^aDDBe JffiW DB •apák khrátolnal aaindaa nap 1B J? VIII. évfolyam, 171. szám SZERKESZTŐsé o Él KIADÓHIVATAL! VI. Aradi utca 10 TELEFON Automata 207-34, 207-35, 207-86, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL £ 8 kölcsönkönyvtAr ■ndapaatt traaabat • kórus 46 (Poyal. ópQlaiV Talafonacent Jóaaai 616—26 tfraaóal óa manaQagyirodal Budapaat. VII. Crxaóbat-körut 43. TaSt J. 416-34 A megoldatlan talány Hitler nem futott be és Papén marad. Ez a vasárnapi német választások egyetlen pozitív eredménye. A német választóknak több mint fele nem hitlerista. Ha Hitlerék mandátuma a legutóbbi választások óta meg is kétszereződött s pártja a legnagyobb az új birodalmi gyűlésen, nincs meg az a többsége, amely úrrá teheti a német parlamentben a német nép fölött. De nincs oly többség sem, amely normális parlamenti kormányzást biztosíthat a német birodalomnak. Hitleréken kívül megerősödött a centrum és megerősödtek a kommunisták. Akár azok, akár emezek csupán a mérleg nyelvét játszhatják a birodalmi gyűlésben. Mindkettő élesen szemben áll a nemzeti szocialistákkal. Az esetről-esetre adott helyzet szerint megakadályozhatják úgy a jobb-, mint a baloldalra tolódást. De ezúton megakadályozhatják a parlamentáris kormányzatot. S előállott az a furcsa helyzet, hogy Papen, akinek nincs kimondott pártja s csupán szükségrendeletei vannak, ma ura a helyzetnek. Megmarad-e ezek mellett, kikapcsolván a parlamentet, vagy tovább egyengeti-e az útját Hitleréknek, ezen fordul meg Németország legközelebbi politikája. A nemzeti szocialisták nagy előretörése nem hozott meglepetést. Ez a párt a nyers ösztönök szítására, egy porig alázott s gazdaságilag megnyomorított nemzet kétségbeesett lelkiállapotára és legyőzetése, megaláztatása fölött érzett iszonyú fájdalmára építette fel agitációját, adta ki részben romantikus, részben forradalmi jelszavait a harmadik birodalomról. Nyílt, pozitív programmja nincs. Ami van, részben képtelen s a huszadik században kivihetetlen erőszak és húlás, részben tele képtelennél képtelenebb ellenmondásokkal. Tőkeellenes, holott a nagykapitalisták pénze és befolyása növelte nagyra a hitlerizmust, de antiszocialista is, mert esküdt ellensége a szocialistáknak és minden demokráciának. S tán éppen abban van ereje, hogy nem ad nyílt és határozott programmot, mert tárt kaput nyit a legellentétesebb hangulatoknak és reménykedéseknek. De amint talány a hitlerista harmadik birodalom, éppoly talány marad az is, mit akar tehát igazában a német nép? Mert nem lehet kétséges, hogy a költők, tudósok és technikusok nagy nemzete nem rajonghat szükségrendeletekért. Hosszabb időre el sem bírná, hogy a kivételes jogból állandó, reguláris jog váljék. Belső politikája így nem konszolidálódhatna, külpolitikájának nem lenne biztos támasza és hátvédje, gazdaságilag pedig az ide-oda hányattatás közt katasztrófába tántorogna. Ilyen állapot mellett nem lehetne az oly sokszor hangoztatott bizalmi újjáéledés tényezője, sőt a hitlerista tüzelésekkel háta mögött, csak fokozná a bizalmatlanság és bizonytalanság érzetét. S ezen a ponton válik európai, sőt világjelentőségűvé a német probléma. Ezen fordul meg, mi lesz végleg a reparációkkal, a leszereléssel, a kereskedelmi, a pénz- és hitelviszonyokkal, a szerződésekkel, a vámpolitikával s mi lesz az európai hatalmi konstellációval. Mert mindnyájan, akik e kérdésekben érdekelve vagyunk, együtt gyógyulunk, vagy szenvedünk a hetvenmilliós német nemzet sorsával. Nem foglalkozunk jóslatokkal, nem is tudhatjuk, mit hoz a közeljövő. Ma csak azt tudjuk, hogy a német talány nincs megoldva. Meg lehet-e oldani, ki az, aki meg fogja oldani, s hogyan oldja meg, — a német választások után ez a sorsdöntő kérdőjel mered reánk, Amit az eredmény és kísérőzenéje mutat, sajnos, csak az, hogy a választás elmúlt Németországban, de minden más megmaradt. Megmaradt a bizonytalanság, a zavar, a döntetlenség és a gyűlölet, amely akárhányszor fegyverrel a kézben állítja egymássá, szembe azokat, akiknek ugyan egy hazájuk szolgálatában és talpraállításában kellene versenyezniük. Nem, ez a választás csak mérkőzés volt, izgalmában félelmetes és méreteiben imponáló, de nem volt döntés. Úgy látszik, ezt még nagyobb és megfellebbezhetetlenebb fórum tartja fenn magának, mint a német nemzet milliói, akiktől most már csak azt várja a világ: késeijének a sors döntésének elfogadására lecsillapodott vérrel, békességben önmagukkal és egymással, akik e határozat közösségébe tartoznak. ........................... A hírt, hogy Korányi pénzügyminiszter másfél hónapos üdülésre utazik, mindenképpen megnyugvással kell fogadnunk. Az ő érdekében is, akire nehéz feladatok teljesítése után és nehéz feladatok tudatban valóban nagyon ráfér a pihen?s ?S erőgyűjtés, de a magunk megnyugvása érdekében ,is. Mert fat kell tennünk, sőt biztosra kell vennünk, hogy ez nagyon szorgalmas és nagyon lelkiismeretes:pénzügyminiszter lábadozón és kipihenetlenül se menne el, ha biztosan nem tudná, hogy a rábízott érdekek ezt megengedik neki. Erre a hat hétre ő is nyugodtan mehet, mi is nyugodtan maradhatunk. * Minden reménykedés nélkül vettük tudomásul, hogy az urak össze akarják hivatni a tusaiért Házat, tehát minden csalódás nélkül vesszük tudomásul, hogy nem fogják összeh* vatni.’ Nem csalódni még jobb, mint nem reménykedni...Az ötven aláírás, amennyi ahhoz kel, hogy a képviselő urak váratlanul és akaratlanul néhány órára örülhessenek egymásnak, semmi mást nem jelentett volna, mint azt, hogy sikerült összehozni. Az országnak ebből a sikerből, fájdalom, pont annyi haszna lett volna, amennyi kára, szerencsére, abból,, hogy n nem sikerült:- - . * Nem hozta H HiertiK megerősödését a német választáson eredménye Egyelőre továbbra is náci álom marad a Harmadik Birodalom. Megtartották pozíciójukat a szociáldemokraták, előretörtek a kommunisták és a centrum Berlin, augusztus 1. (Az Újság kiküldött tudósítójának jelentése.) Óriási izgalom előzte meg a vasárnapi választásokat az egész birodalomban, de a választások eredménye nem hozott meglepetést. A hitleristák még Hugenbergékkel együtt sem tudták megszerezni az abszolút többséget és a fellengős álmok a „Drittes Iteich“-ről egyelőre nem valósulnak meg. Pedig a nemzeti szocialisták vezérei a példátlan eréllyel folytatott választási kampány idején állandóan hangoztatták, hogy elérkezett számukra a döntés ideje és mint abszolút győztesek fognak bevonulni a birodalmi gyűlés palotájába, hogy ez a bevonulás legyen aztán utolsó alkotmányos ténykedésük, hiszen Hitlerék ellenségei a parlamentáris rendszernek, bár egyelőre a hatalmat, mint hangoztatják, parlamentáris úton akarják megszerezni. Minden a várakozások szerint történt Németországban és akármennyire is telekürtök „győzelmével" az országot a szélsőjobboldali sajtó, az eredményekből meg lehet állapítani, hogy az az irányzat, amely a felfordulást és a polgárháborút tűzte programmjába, stagnálóban van. Az eredményeket ugyanis nem az 1930 szeptember 14-i birodalmi gyűlési választások eredményeivel kell összehasonlítani, hiszen azóta a német gazdasági viszonyok példátlanul leromlottak és a munkanélküliség sokmillió embert kergetett a nemzeti szocialisták táborába, amely az utóbbi időben egyre inkább a reménytelen exisztenciák és a politikai desperációk tábora lett. A legutolsó birodalmi gyűlési választások óta a nemzeti szocialisták megkétszerezték szavazataik számát. De ha a mostani választásokat az idén tavasszal megtartott két elnökválasztással és a porosz országgyűlési választásokéval hasonlítjuk össze, akkor kiviláglik, hogy a nemzeti szocialisták csupán jelentéktelen töredékkel szaporították szavazataik számát, holott előre kikürtölt jóslataik szerint a hitlerista előrenyomulás az utolsó négy hónapban még nagyobb méretű volt, mint a legutóbbi két évben. Nemzeti szocialista előretörés helyett megtorpanás Az 1932 március 13-án megtartott elnökválasztás első menetében Hitler 11,341.119, Dusterberg, akit a német nemzetiek támogattak, 2,558.313 szavazatot kapott. Az április 10-én megtartott második menetben Hitlerre 13,419.603 szavazat esett. Ezzel szemben a vasárnapi birodalmi gyűlési választásokon a Hitlerpárt 13.732.777 szavazatot kapott. Igaz, hogy ez eredmények elbírálásánál szem előtt kell tartani, hogy az április 10-i választásokon Hitlerre számosan szavaztak, akik, ha lett volna német nemzeti párti jelölt, arra szavaztak volna, de nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az akkori választások idején a Hitler-párttal szemben egy olyan hatalmas egyéniség állott, mint Hindenburg, aki még a legszélsőségesebb nacionalista körökben is nagy tekintélynek és megbecsülésnek örvend, így hát az áprilisi választásokon igen nagy eredmény volt Hitlerék 13,5 millió szavazata. A mostani választásokon ezzel szemben Hitlerrel szemben nem állott olyan egyéniség, mint Hindenburg. Jogosan lehetett tehát várni, hogy az áprilisi választásokhoz képest Hitlerék növekedni fognak számban. Áprilisban nemcsak Hindenburg, hanem az államhatalom is ellenük volt. Ma a kormány részéről minden támogatást megkaptak, ugyanakkor megmaradt az az előnyük is, hogy az ellenzéki párt szerepét játszhatták a német közvélemény előtt, hiszen a külszín szerint a nemzeti szocialisták nem támogatják a Papon-kormányt. . .Április óta a viszonyok is rosszabbodtak, tömeges munkáselbocsátások növelték a munkanélküliek számát, a Konjunktúra Intézet becslése szerint jó télre a munkanélküliek száma nyolc- millióra fog rúgni, így hát abból is arra lehetett következtetni, hogy az általános kétségbeesés a nemzeti szocialisták táborába kergeti a választókat. Ezzel szemben Hitlerék az áprilisi elnökiválasztáshoz viszonyítva csupán háromszáz ezerrel növelték szavazóik számát, ami azt mutatja, hogy a párt dinamikai ereje má| hanyatlóban van. Húszévesek választása Az időjárás kedvezett a választásoknak ( a történelmi jelentőségű napon ragyogós nyári vasárnapra ébredt Berlin lakossága. A szép időjárással bizonyára összefügg, hogy ezúttal olyan nagy számban járultak, a választók az urnák elé. A vasárnapra vír* radó éjszaka a plakátáradat új hullámain* tölte'el a' berlini utcákat. Fantasztikus' lát* vényt nyújtottak a nagyváros hatalmas ut*cái a zászló és plakátok színes tengerében. Érdekes, hogy a propaganda a választás megkezdése után sem maradt abba és bár mindennemű felvonulás és gyülekezés természetesen meg volt tiltva, a plakátragasztók és röpcédula osztogatók valóságos hadai lepték el a választási helyek környékeit. Még vasárnap is megjelentek a házak ud*varain a szavaló- és éneklő kórusok, külön. Idősen előljártak a baloldal munkáskórusai , melyek, miután dalokat adtak elő, mégegy,szer felhívták a házak lakóit, hogy szava* szanak pártjukra. Különösen nagy élénkség volt a választás napján a. .progárnegyedben, ahol a nemzetiszocialista, és kommunista agitáció, mérkőzött meg egymással nagy hevességgel. Magyar szemnek szokatlan a sok, majdnem gyermekkorban levő fiatalember és leány. Ezek a húszéves gyerekemberek a legszenvedélyesebbek, még a választási helyek bejárata előtt is meggyőzni igyekeznek egymást saját nézeteikről. Kíváncsiságból meghallgatunk néhány ilyen vitát, a legtöbben kommunisták és nemzeti szocialisták voltak. Ha a választók korhatárát huszonnégyévben állapítanák meg, bizonyára sokkal kevesebb lenne a radikális, szélsőséges szavazatok száma. • Németország véres vasárnapja • Vörös lobogótenger, özönében úszott már a választások előtti napokban az egész német főváros. Számos ipari üzem rendezkedett be lobogógyártásra, soha ilyen konjunktúrájuk népi volt a zászlókereskedőknek, mint most. Mindenesetre a demokrácia hívei szomorúan láthatták, hogy csupán a különféle vörös zászlók között lehet jóformán választani. Vörös mezőben horogkereszt: a nemzeti szocialisták zászlaja, vörös mezőben három nyíll a szociáldemokraták lobogója, vörös mezőben kalapács és sarló: a kommunisták jelvénye. A birodalmi színeket alig látni, tizenhárom évvel a weimari alkotmány megteremtése után, már nem lobogója a német pártoknak a fekete-piros-arany zászló. Még gyakoribb a fekete-fehér-piros szín, ez volt a régi német császárságnak a zászlaja és e színek alatt küzdenek a német nemzetiek. Reggel kilenc órakor kezdődik meg a szavazás, bár az urnák előtt csupán a délutáni órákban kezdődött meg a nagy tolongás. Már a választások külső képe is mutatja, hogy ezúttal a választók nagy százalékban tesznekeleget kötelességüknek és járulnak az urnák elé. Az egyes szavazatszedő helyek előtt rendőri készültségek biztosítják a rendet, bár zavargásokra magában Berlinben nem került sor. Ezzel szemben a vidéken véres kilengések történtek, így például Chemnitzben két rendőrt nagyobb számú tömeg támadott meg, mire a rendőrök fegyverüket használták és egy támadót agyonlőttek. Boroszlóban egy villamoskalauzt halálosan megsebesített egy hitlerista, Düsseldorfban egy rendőrt megöltek, egy pedig életveszélyesen megsérült. U1tasinban hárman, Nürnbergben tetten sebesültek meg súlyosan, Weimarban, Hannoverben, Stetlinben és Hamburgban aránylag nyugodt volt a szavazás, míg a ruhrvidéki városokban, így Essenben és Sleyersdorfban súlyos és véres zavargásokra került a sor, Hastelfeldében egy kommunista munkást is-