Ujság, 1932. augusztus (8. évfolyam, 171-192. szám)

1932-08-13 / 181. szám

SZOMBAT, 1992 AUGUSZTUS IS ÚJSÁG s SZEMTŐL-SZEMBEN A PESTI tis AL CAPONEVAL, AKI MINDENT BEVALLOTT AZ UJSÁ­G k­i­s MUNKATÁRSÁNAK ig Ráckevéről százliterszámra csempésztek bort a fővárosba. Amerikai, filmbe illő izgalmas üldözés után csípték el a kis­pesti határban az egyik autós szeszcsempészt. Luxusautók, amelyeket benzin helyett bor hajt Feltűnést keltő cikkben számolt be az Újság arról a nagyarányú, amerikai izó szeszcsem­pészésről, amelyet Budapest hatá­rában fedeztek fel a vámőrök. Luxus- és teherautók ülései alatt, pneumatikban és a benzintartályban csempészett át a fővárosi vámhatáron titokzatos­­ bunda száztiterszámra bort és szeszt. A pénzügyigazgatóságnál a borcsempészés igen nagy izgalmat okozott, mert hosszú évek óta nem fordult elő ilyen nagyarányú fogyasztási adócsalás. A pénz­­ü­gyigazgatóságon most mindenki izgalom­mal tárgyalja a napvilágra került szesz­csempészést, amelyet Al Capone-szerű ravasz trükökkel hajtottak végre. A pénzgyigazgatóság tisztjei eddig há­rom luxus- és egy teherautót csíptek el a fővárosi vámhatárokon, s ezeket az autókat azonnal lefoglalták, elko­bozták, beszállították a gyáliuti adóárverési csarnokba, ahol valószínűleg el fogják a „bűnjeleket" árverezni. Ugyanekkor megin­dították az eljárást az autó sofőrjei és tulaj­donosai ellen, akiket azonban, miután jöve­déki kihágásról van szó ,­nem tartóztattak le. ’Á BORSZAGÚ LUXUSAUTÓ Gyáli­ út 3. Rideg nagy épület, a pénzügy­igazgatóság egyik adóárverési csarnoka. A nagy udvarban most szokatlan tárgyakat he­lyeztek­­ el. Négy autó áll egymás mellett, a négy elkobzott kocsi, amelyekben a pesti Al Caponek a bort csempészték. Az egyik Bp. 22—130. rendszámú zöld és­­­­ ezüstszínű I,aurint—Klement , gyártmányú elegáns luxusautó. Ez az első autó, amelyik­ének nem benzin-, hanem — borszaga van. Az autó ülései feltűnő magasak­­ és alattuk nagy bádogtartályok foglalnak helyet. Ezek­ben volt a baj. A kocsi hátsó részén a tar­­talék pneurtiatű­k össze-vissza van szabdalva. Még ebben is bor volt. Ez a kocsi 260 liter bort tudott egyszerre fuvarozni. Mellette egy szürke, sokat használt Esser. Bp. 22—531. rendszámú hétüléses túraautó áll. Ebben pontosan 330 liter bort szállítottak a csempészek. A kocsiba beépítették a nagy alumínium tartályt,, szőnyeget leltek rája, úgyhogy igen ügyes vámőrnek kellett lennie annak, aki rájött a csalásra. A legérdekesebb a lefoglalt autók között az a Bp. 36—051. rendszámú nagy csu­kott teherautó, ame­ly valamikor az egyik kelmefestőgyár tulajdona volt. Az autón még most is rajta van a cég festett reklámja és belülre a ravasz csempészek szennyes ruh­át raktak. Az egyik vámőr egyszerre csak felfe­dezte amikor bekukkantott az autó sö­tét belsejébe, hogy a kocsi kívülről sok­kal hosszabb, mint belülről. így jött rá, hogy az autó első részébe építet­tek be a csempészek egy nagy tartályt, amely­ben hatszáz liter bor fért el. A negyedik autó a legszebb valamennyi kö­zött. Modern kétüléses sportkocsi, amelynek hátsó részében, a becsukható ülés helyén vo­lt a bortartály. A feltűnően elegáns, kék karosszériájú kocsiban a csempész elegánsan, kesztyűs kézzel ült a volán mellett, a szomszéd ülésen pedig egy kis nő foglalt helyet és így vitték a bort be Budapestre, aki a nagyszerű fogással most ugyancsak te­kintélyt szerzett magának a vámőrök között. Szűcs két éve áll ezen a forgalmas poszton, de még ilyen nehéz csele nem volt. ő fogta el az első­ autót és az ő felfede­zése nyomán sikerült még három autót elcsípni. Szűcs József izgalmas elbeszélésbe kezd­­t. Egyik déliben elment mellettem egy zöld és ezüstszínű nagy túraautó. Nem talál­tam rajta semmi különöset, csak amikor már úgy negyven-öt­ven méternyi távolságra lehetett tőlem­, tűnt fel nekem, hogy az üres kocsi tengelye milyen mélyre van lesülyedve. Először csodálkoztam ezen, hogy a látszólag kifogástalan állapotban lévő autó ilyen csú­nyán járjon. Nézegettem a távolrobogó autó után és egyre gyanúsabb lett nekem a dolog. Elhatároztam, ha még egyszer a kőzetembe kerül a kocsi, akkor alaposabban megnézem. Ugyanezen a napon éjjel, ugy fél három táj­ban, ismét én voltam szolgálatban és egyszerre csak egy Kispest felöl jövő autóban felismertem a délelőtti zöld tú­rakocsit. Nem volt jó világítása, de így is észrevettem, hogy az ülések milyen feltűnő magasan vannak a kocsiban. Elől a volán mellett egy tagbaszakadt erős férfiú, a hátsó ülésen pedig egy fiatalember foglalt helyet. Az autó rögtön tovább akart menni, de én erélyesen rájuk szóltam, hogy várjanak. Közelebb léptem a kocsihoz és ekkor erős borszag ütötte meg az orromat. Benéztem az autóba és az egyik ülés alatt vastartóig­ fedeztem fel. — Mi van ebben? — kérdeztem. Ekkor már tudtam,­ hogy az­­ autóban bort csem­pésznek és rögtön elkértem a sofőr igazolói lapját. A kormányülés mellett­­ ülő férfi elkez­dett magyarázgatni, hogy csak azért érezhe­tek borszagot, mert ő egy kicsit ivott és kért, hogy engedjem őket útjukra. Ekkor már fel­fedeztem a többi tartályt is és elő akartam az autót állítani a vámhivatalhoz. A sofőr ekkor könyörgésre fogta a dolgot, kéri, hogy­ ne tegyem őt tönkre és hagyjam futni. A há­tul ülő férfi ekkor már kiszállt a kocsiból, ezt észrevette a sofőr is és mialatt egyik ke­zével úgy csinált, mintha zsebében keres­gélne valami igazolás után, hirtelen rákap­csolt, és elindult. 1 UGRÁS A ROBOGÓ AUTÓRA ... — Meg­volt­ annyi időm, hogy ráugorjak a kocsi lépcsőjére és alig bír­tam megkapaszkodni, mert az autó szé­dületes sebességgel indult neki a fővá­ros felé vezető országútnak. Társam ott állott a vámhivatal ajtajában, én azonban a másik­ oldalon kapaszkodtam, úgyhogy nem láthatott meg s kiáltásomat sem hallotta. Nagy sebességgel robogott ve­lem az autó és hiába követeltem a sofőrtől, hogy álljon me­g, az nem tett eleget felszólí­tásomnak. Amikor át­villant agyamon annak lehetősége, hogy ". . ez a tagbaszakadt, erős ember még­ le találhat lökni a robogó autóról, nagy­­nehezen bemásztam a kocsi belsejébe és vártam, hogy rendőrrel akadjunk össze. Már elhagytuk a Mária Valéria-talapot, ami­kor eszembe jutott, hogy szolgálati revolve­remmel fogom megállítani a szeszcsempészt. Kirántottam revolveremet, rászóltam a sofőrre, hogy azonnal­­ álljon meg, kü­lönben lövök. VÁRATLAN SEGÍTSÉG Az autó valóban lassított és ekkor észrevet­tem, hogy az Üllői­ úton szembe egy kistaxi jön. Kihajoltam a kocsiból, integetni, és tor­kam­ szakadtából kiabálni kezdtem. A kis­­taxi megállt, lefékezett a mi autónk is és a taxi utasainak elmondottam, miről van szó ,és segítségüket kértem. Az ...egyik­ utas nagy meglepetésemre így kiáltott fel: — Xó, ez a dolog a szakmámba vág! Szabó pénzügyőri­­ felvigyázó vagyok.. . . Most már együttesen mentünk vissza a vámhivatalhoz és előállítottuk a szeszcsem­pészt, aki Csorba Károly néven igazolta magát.. Kiderült, hogy a túraautóban 260 liter elsőrangú fehérbor volt elrejtve. Csorba Károly azonnal lefizette a bor után járó 54 pengő vámot, kocsiját és a bort azonban nem kapta vissza, mert azt feletteseim lefoglalták. Másnap az­tán a pénzügyigazgatóság vezetői siettek ki ide, a kispesti vámhatárhoz, az autót elko­bozták, engem pedig dicséretben részesí­tettek. Szűcs József pénzügyőr akoriban nemcsak dicséretet fog kapni, hanem pénzjutalékot is,­mintegy, 50 pengőt. Meg is érdemli bátor viselkedéséért. Ettől a­ naptól kezdve kettőzött éberséggel figyelték az autókat a vámőrök és egy nappal később sikerült is ezry szürke autót­­ elcsípni, amelyben szintén szeszt csempésztek. Ugyanekkor két másik fy­­r városi vámhatáron fogták el a tehet­­t ,­ autót és a kis sportkocsit.­­ Eddig még nem sikerült kinyomozni, hogy­ egy­­ szervezett csempészbandával van e dolga a pénzügyigazgatóságnak, vagy pedig többen, a saját szakállukra dolgoztak. Annyi azonban bizonyos, hogy a csempészek ezt az autós trülyöt a régi szóra; Amerikától, Al Capone bandájának tagjaitól tanulhatták. A derék Szűcs József természetesen to­vább figyel és el is árulja féltve őrzött tit­kát: Tessék elképzelni, kit láttam ma át­jönni a vámhatáron egy autóban’ Ugyanazt az embert, akivel a múltkor éjjel meggyűlt a bajom. Ezúttal nem ő vezette az autót, amely gyanús, volt nekem és legközelebb, ha új­ból összetalálkoztunk, alaposabban szemügyre fogom­­ venni. Csak, akkor ismertem fel Csór­­, bát,, amikor az autó már'elindult és rend­számából is csak annyit tudok, hogy pest­­­ környéki B.' jelzésű kocsi és a száma 22-vel­­ kezdődik. Úgy látszik, Csorba tovább mű­­­­ködik. ; A PESTI AL CAPONE NYOMÁBAN ! —Ki­ lehet ez: a­­ szeszcsempész, ez a pesti Al Capone? A neve Csorba Károly, annyit­­ tudok­­ róla, hogy­ tagbaszakadt erős ember.­­Egy kis nyomozás-és sikerült megtudni la­kási címét: Bulyovszky­ utca 37. A házmester a­­ hosszú udvar legvégére, az egyik legsötétebb ajtóra mutat: ott l akik­ Csorba Károly! Kíváncsian lépek be a konyhába.­­ Sllany sincs,­­csak sápadt .petróleumlámpa világít az asztalról. A konyhában hárman ülnek az­­ asztal körül­. Egy tagbaszakadt erős férfi, ■nem­ lehet más, mint,Csorba Károly, a fele­sége és kislányuk. — Csorba Károly­ urat keresem, i — Én vagyok... Mi tetszik? —i­ ön­ volt az, aki autón bort csemp..* izé .... vitt át­ a kispesti vámhatáron? Csorbáik összenéznek. A férfi halkan kér­­dezi: ___________________________ A pince írta Farkass Jenő Hogyan is jönnek létre ezen a földön a dolgok? Még többnyi­re, azt hiszem, maguk akarnak létrejönni. Egyik meleg délután egy földszinruhás, sovány ember, áll meg a tor­nác előtt. Kézenfogva gyereket vezet. Lekapja kockás turistasapkáját és alázatos hangon egy kis segítséget kér. A méltóságos aszony úgy kezd vele beszélgetni, mint a zsúron a­ tá­bornok úrral. Ebből valami ki fog sülni! Jó meleg­ idő van. A barack ára esett. Szép ku­korica lesz az idén... A szegény ember kü­lönben előveszi igazolványait. Olyan, mint egy kiérdemesült apaszinész. A­ feje kopasz, 3 kezei soványak, m­unkátlanok, még ma nem kerestek többet egy darab kenyérnél. Más tiz fillért adnia neki, a méltóságos asszony egy kis töpörtyű­­hoz, kenyérrel, a gyereknek bgrunklepényt, azután egy pohár rózsaszínű bor jön és igy tovább ... Most, amikor a bor olyan olcsó, igen je­lentős hasznuk­­ volt a csempészeknek, mert a vámhatárokon minden liter bor után 19 fil­lér vámot kell fizetni. Amikor, tehát száz liter­­számra csempészték át a bort, ugyancsak szép hasznuk volt. SZŰCS JÓZSEF VÁMŐR GYANÚT FOG Kispesten a Sárkány­ utca és­­ az Üllői-út össze­s étkezésén­ van az egyik fővárosi vám­bódé. A vámőrök különösen ,azt élelmiszerre vigyázta, amely után fogyasztási adót­ kellett a vámhatáron fizetni. Most különös éberség­gel, sassze­mmel­ figyelnek a vámőrök min­den autóra, amióta a szeszcsem­pészés meg­történt. Alacsony, pirosképű ember Szűcs József. A dolog tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy egy darab föld vakarózott. Unta magát. Egyik este, a kút elnyikorogta magát, a vö­dörben egy üveg bor hűlt. A lugason hatal­mas, zöld fürtök lógtak, a Fickó, a nyúlánk kölyökkutya felágaskodva leste a vacsorát, közb­en mancsaival botolta a méltóságos asszonyt, aki a lámpát nézte. Egy háromszög­letűl esti pille bejutott a petróleumlám­pa fe­hér porcellánburájába, ott forgott, láncolt vadul, mig a por csak úgy szállt róla s le nem hullott a nikkellámpa hasára. A vastag borospohárba bort töltöttek, de­ a bor nem volt éppen kristálytiszta. Szikoráné, a mo­sás után, igaz hogy már reggel ötkor kezdte, mégis jóízűen megitta. Sőt még meg is repe­­tálta. Szóval a bor kissé zavaros volt. A méltó­ságos asszonyt ez láthatóan boszantotta. Persze, mert már a Béky is emlegette, hogy a Ruttkay valamit pancsol azzal a­ borral. A fináncok tanultak és nincs az a luxus­kocsi, amelybe alaposan be ne kukkan­­­­­­tanának. Pedig az alezredes azt mondta, hogy meg volna elégedve, ha élete végéig ilyen bort ihatna. Aztán múltkor egy újmisés papnak vitték misebornak. Az öreg vasutas maga kóstolta ki a fiának erre a nevezetes­ alka­lomra. Szóval,­ mégis csak más, ha az em­bernek saját pincéje van és nem szorul a szomszédra. A Nagyék már múltkor azzal a tyúkkal is olyan komédiát csináltak. Szó, ami szó, ott van éppen az a darabka, földi a­ ház mellett, ott elférne az a pince. S?ür,erre már készen ,is lehetne. A téglát megvenné, az anyagot a Lövi hitelbe adja, némi kis kamat mellett, aztán egy kőműves is akadna, mond­juk napi három pengőért és egy félliter borért Persze a földet is ki kellene ásni, dehát azt meg napszámba elvégeznék Cinkotáék. A gondolat megszületett, mialatt egy ki­sebb éji pille szépen bele­repült a pohárba, egyenesen a bornak, néki úgy látszik ízlett. Forgott benne, mint egy szándelin­a, lóban, forgott, feketedett, aztán abbahagyta.­­ ■ Ezután jöttek a konferenciák. Az öreg Béky azt mondta, hogy jó lenne a ház mellé, a Z<elioczky pedig, hogy a házzal szemben, építeni.­ Az egyik azt mondta, hogy­ mélyre kell ásni, a másik pedig, hogy elég ha félig van a földbe eresztve. Aztán a viták az ajtó körül, no meg a lobbi, beton, traverz, mész, salak, kisméretű, nagyméretű tégla, mind vita tárgyát képezte. De a gondolat alakult a, öreg Barsi bácsi ajtókról, gerendákról ál­modozott, mert h­á­t ő örül, ha­ egy kis musi­kát kap, valamikor templomtornyot eszká­­bált, ma alább is adja, egy kis­­ koszt, egy kis bor és Valányi szerény dohányra váló fejében Augusztus­ elején már ilyen stádiumba ke­rü­lt az ügy. Lefolytatták az összes tárgya­lásokat, a pénz is gyűlt, ha gyéren­ még egy kis barack ára, meg balhé, aztán mehet a dolog. . Kovács úr éppen, végszóra jelent meg a tornác előtt, görbe botjával, kockás sapkájá­val, mely alól kopasz görög koponyáját' mu­togatta'. A kis Palinak kinőtt fehér bundács­­kája volt, kopott bárányprémmel, valami vá­rosi gyereké lehetett s a fején kerek orosz sapka. — Mert hát tetszik tudni, kezit csókolom, nincsen szegénynek­ édesanyja. Azért viszem magammal. .— És mi a foglalkozása. — Kőműves­ vanék, de már hat hónapja nincsen munkám. A méltóságos asszony most már feszült figyelemmel hallgatta. •— Iparigazolványa van? — Jót kérem kezit csókolom, de bevonták. — És épített valahol a környéken? —­ Hogyne kérem!. — És­­ elsorolta,­ hogy Sajóiknál pajtát­ a Balázs méltóságos főta­nácsos, urnás pincét, présházat épített. — Pincét. — Azt kezitcsókolom. ..— Hova vált? Erre Kovács elmondja a családfáját. Ma­g­án lakik most, de azelőtt Bottyánban. Volt­­ egy szép háza és vagyona, mikor a jelenlegi asszonyt elvette Mire azonban mindezt fel­élték, elfogyott, a becsület. A kis­fiút a mos­toha öli­ veri Azt mondja, ha nem keressz, vidd magaddal. Viszi is inkább reggeltől­­estig. — Mutasd csak fiacskám a kezedet. — A kisfiú mutatjá­ a sebek hegeit. — Ezt mind a mostohája hasogatta rajta! Nincs jószivvel hozzá. — Hány éves? — Nyolc­ múlt. — De kisebb, mint a másik fiú, a hatéves unoka. Persze nem igen kap tejet a lelkem. Ezután következik a megbeszélés. A méltó­­ságos,asszony fel és alá járva göngyölíti ki terveit. Kovács úr ragyogó szemekkel hall­gatja. Aztán ő is beszél, tanácsokat ad,­­ méltóságos­­ asszony beszél, — a Zsuzsi néni azt mondta, hogy­ Sz.i­jjéknál földdel van le­födve.— Úgy is lehet kérem — bólint Ko­vács úr. Egyáltalában szerinte mindent lehet, kicsit, nagyot, széleset, hosszal, mélyes, se­kélyes,­ kisméretű téglával, nagyméretűvel, traverzzal, gerendával, ahogy tetszik. Ő el­vállalja bármilyen feltétellel, csak munkát kapjon. A méltóságos asszony pedig szoron­ — Szenvedő nőknél a természetes „Ferenc József" keserűvíz könnyű, erőlkö­dés nélkül való bélkiü­rülést idéz elő és ezál­tal sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. A női betegségekre vonatkozó­­ tudományos irodalom több meg­alkotója írja, hogy a Ferenc József víz kitűnő hatásáról a saját kísérletei alapján is alkalma volt meggyőződést szerezni. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fű­szerüzletekben kapható.

Next