Ujság, 1932. szeptember (8. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-01 / 195. szám

Budapest, 1932 csütörtök, szeptember 1 előfizetési Árak Negyedévre 10.80 pengő Egy hóra 4.5 pengtt Ausztriában egy hóra _ _ 8 Schilling Egyet szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 lillár vasárnap .........32 lillár Ausztriában hétköznap _ 30 Groschen vasárnap ....... 40 Groschen Ára 1.50 ck Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG VIII. évfolyam, 195. színi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—5­5, 207-55, 207-53, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - körút 43 (Követ: Applet). Telefonszám: József 316—23 Utazó és­te menetjegyiroda: Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tal.i J. 418—34 A német bonyodalom A tévedések szomorújátékának mond­ható, amin Németország jelenleg keresz­tülmegy. Tévedés volt Brüning elbocsá­tása, abban a hitben, hogy a Papen-kor­­mánynak sikerül a hitleristákat egy fe­lelős kormányba bevonni. Tévedés volt, hogy a nemzeti szocialista párt feladja azt a követelését, hogy a teljes kormány­­hatalom az ő kezébe tétessék le. Téves volt a birodalmi gyűlés feloszlatása abban a reményben, hogy sikerül az új választások útján koalicós többséget ösz­­szehozni. S alkalmasint tévesnek fog bi­zonyulni, hogy a birodalmi gyűlésben tegnap létrejött ad hoc többség, centrum és hitleristák közt meg tudja akadá­lyozni azokat a megállapodásokat, ame­lyek Hindenburg és a Papen-kormány közt létrejöttek a birodalmi gyűlés ki­kapcsolása tárgyában. Mert hisz nyil­vánvaló, hogy a tegnapi ad hoc­ többség puszta látszat­többség. Amint nem sike­rült a Papén—Zsid­er-szövetség terve, nem sikerülhet a centrum és a nemzeti szocialisták közt oly szövetség, mely tar­tós jobboldali kormányzatnak alapja le­hetne. Ez a két párt még pár hónappal ezelőtt úgy állott egymással szemben, mint tű­z és víz. A centrum, a legnyilván­valóbb elvárulás nélkül, nem fogadhatja el Hitler diktatúráját, Hitler pedig nem vállal oly kormányt, amelyben a cen­trumnak irányító befolyása lenne. A Papen-kormány mögött nem áll egyetlen párt sem. Csupán a birodalmi elnök, a Herren Klub és a 48. paragra­fus. Ha Papén a tervbe vett burkolt dik­tatúránál állami végszükségre hivatko­zik, annál kevésbé jogos ez,a hivatkozás, mert ezt az állami végszükséget ő maga idézte elő, amikor hátulról ledöfte Brü­­ninget, akinek mégis csak volt munka­képes többsége, amellyel alkotmányo­san kormányozhatott volna. A csalódás Hitlerék támogatásában nem lehet ment­sége, még kevésbé jogcíme a Papén dik­tatúrájának. Más lapra tartozik a münsteri pro­gram it, amelyben Papén egy esztendőre való munkát tűz maga elé, hogy Német­országot a gazdasági válságból kivezesse. Ez a program it, amely teherkönnyíté­­sek mellett nagyszabású ipari fellendí­tést, a munkanélküliség jelentékeny csökkentését s majdnem kétmilliárdos befektetést ígér előre befizetendő adók­ból, kamatozó kincstári jegyek ellené­ben, igen szép és üdvös lenne, ha felelős kormány, a birodalmi gyűlés hozzájáru­lásával valósíthatná meg. Csakhogy mindezt csupán a 48. paragrafussal megvalósítani, annál bizonytalanabb, mivel előreláthatatlan, micsoda belpoli­tikai változásokat hozhat a közeljövő s hogy miképpen sikerül Papennek az egyre vadabbnak ígérkező szélsőségek fékentartása. Mert hogy ezek nem fog­nak egykönnyen belenyugodni a Papen egyeduralmába, holtbizonyos. A helyzet most azon fordul meg, hogy az újonnan választott birodalmi gyűlési elnökség mit végez majd Hindenburgnál bejelen­tett látogatásán, ha az elnök Berlinben lesz, másrészt, hogy a centrum és a nem­zeti szocialisták miként használják fel azt a rövid időt, míg a birodalmi gyű­lést összehívják, hogy Papén sorsa fölött döntsenek. Kerül-e sor a Papén bemu­tatkozására és leszavaztatására, vagy sikerül-e oly koalíciós többséget biztosí­tani, amelyet Hindenburg, az ország ér­dekében és a hitleristák deferálásával, elfogadhatónak ítél. Az egész német bo­nyodalomban egyelőre Hindenburg az egyetlen szilárd alap. S Hindenburg nyolcvanhat esztendős. ROVAT Ezer szerencse, hogy a nyomdai tévedést harmadnapra észrevették. Ha az előzetes megnyugtatás, hogy csak a tízezer pengőn felüliekről van szó, fogott volna, alkalma­sint most sem vették volna észre a tévedést. Mindegy. Ha e tévedés miatt nem csapják el a nyomdászt, akkor zavartalanul örven­dünk, hogy a feldúlt köznyugalom helyre­állt."* Tegyük fel, hogy nem tévedés. Szeretnék feltenni, hogy a kormánynak elismerésün­ket fejezhessük ki. Ha nem volna tévedés, akkor nagyon dicséretes, hogy a kormány nem hagyja üvölteni az országot s konok presztizsvédelemben ragaszkodnék a rende­lethez pusztán azért, mert már kiadta. A múltban ez szokott a vezérlő szempont lenni. Most a presztízs éppen csak egy flas­­tromot kap, a közönség akarata pedig teljes meghallgatást. A kormány nyugodt lehet, nem mondott le ezzel semmi előnyről. Mert az urak az Íróasztal mellett mindent tud­hatnak bár, de a közönség még ennél is többet. " * Olykor voltak skrupulusaink: nem igaz­ságtalanság-e Gaal Gastonékat osztálypoli­­tikával vádolni, holott erősködnek, hogy a kereskedőnek és iparosnak is szolgálni akar­nak. Nos, itt volt az országos felindulás a látszatadó ellen, kereskedő és iparos körök­ben, a laleinezek között, a színházak és mu­latóhelyek, vendéglők és kávéházak, szóval minden városi kategória között. Az egyete­mes rohamban, melyen e kategóriák védel­mében az egész sajtó egyesült, nem vett részt a független földmivespárt sajtója, őket más, mint a mezőgazdasági érdekkör, nem izgatja. E­z az ilyen jelenségek mellett nagyon nehéz nem osztálypo­litikát látni az övékben. ROTHERMERE LORD urabb háziese a­­rintottszor Táviratot intézett a magyar sajtóhoz London, augusztus 31. Rothermere lord a következő táviratot küldte a Magyar Távirati Irodá­nak a magyar,sajtó részére: — Nemrégiben cikkem jelent meg, amely­ben a monarchista eszmének általános újjá­éledéséről számoltam be Európában. Ez alka­lommal visszatértem azokra az ajánlatokra, amelyeket négy évvel ezelőtt tettek nekem, hogy egyezzem bele abba, hogy engem a ma­gyar trónra jelöljenek. Értesülésem szerint ez eseményekre való visszaemlékezésem nagy ér­deklődést váltolt ki Magyarországon, ahol sza­vaim értelmezésénél nagyon túloztak. Cikkem­ben sem nem mondottam, sem pedig nem ál­lítottam azt, hogy nekem bárki is a magyar koronát felajánlotta volna. Minden alapot nélkülöz tehát a magyar sajtó bizonyos részében felmerült az a kombináció, hogy engem akar egyike vagy másika azoknak az előkelő állású magya­roknak, akikkel személyes vonatkozásba kerültem, akár pedig a jelen vagy a volt magyar kormány tagjai közül is bárki en­nek a célnak igyekezett volna megnyerni. Rákosi Jenő volt az egyetlen férfiú, aki e témát a velem való személyes érintkezés kapcsán felvetette De tény, hogy az akkor­tájt Magyarországból tömegesen hozzám érkező levelek közül , igen sokban felvetet­ték az eszmét, hogy jelöltessem magamat a magyar trónra. E m­anifesztációkban azon­ban én csupán a magyar jellem meleg ro­konérzésének és lelkesedésének megnyilvá­nulását láttam, de egyben világosan láttam, hogy ez lehetetlen és az adott helyzettel némi számoló dolog. — Az az érzésem — és ennek már gyak­ran adtam kifejezést —, hogy a magyar nép nagylelkűségében, amely egyike legcsodá­latraméltóbb tulajdonságainak, erősen tú­lozta azoknak a szolgálatoknak a jelentősé­gét, amelyeket Magyarország igazságának érdekében teljesíteni próbáltam. Rothermere tásától függ. A házfelosz­latás azonnal meg­történik, mihelyst a parlament nehézséget támaszt a kormánynak. Papen kancellárnak az az álláspontja, hogy semmiesetre sem hagyja hátráltatni a kormány munkáját a parlament esetleges obstru­kciójával s ezen az állásponton nem változtat az a körül­mény sem, hogy a centrum és a nemzeti szocialista párt kormányképes többségnek tekintik magukat s ebben a többségben al­kotmányos garanciát látnak a parlament kikapcsolása ellen. Beavatott politikai kö­rökben ismételten hangsúlyozzák, hogy Hindenburg elnök teljes mértékben osztja a kormány felfogását és hogy hiába az újonnan megválasztott parla­menti elnökség minden akciója, a ház­feloszlatás elkerülhetetlen lesz, ha a parlament leszavazza a Papen-kor­­mányt. A parlament elnöksége egyébként nagy izgalommal vette tudomásul Hindenburg elnök táviratát, amelyben arra kéri az el­nökség tagjait, hogy várjanak bemutat­kozá­­sukkal addig, amíg visszaérkezik Berlinbe. Illetékes helyen hangsúlyozzák ugyan, hogy Hindenburg elnök válaszának semmi­féle politikai éle nincsen és hogy a tábor­nagy kizárólag célszerűségi okokból sze­retné, ha a parlament elnökségének audi­enciája nem Neudeckben, hanem Berlinben­­folyna le. Goering kapitány, az új birodalmi gyűlés elnöke azonban mégis nyugtalanító­nak találta Hindenburg válaszát s azonnal intézkedett, hogy hívják össze tanácskozásra a három alelnököt a to­vábbi teendők megvitatására. Goering és a három alelnök szerdán délután már össze is ültek, hogy megbeszéljék, mi legyen a parlament válasza Ilin táviratára. Pápait Kancellár csak a Kormány formális leszavazása után oszlathatja fel **, a birodalmi gyűlést­ től csak feltételes jogot kapott a feloszlatásra, ufjabb tárgyalás a centrum és Hitlerék között Berlin, augusztus 31. A birodalmi gyűlés feloszlatása kérdésében az esti lapok leg­­nagyobb része azon a véleményen van, hogy Papen kancellár csak akkor folyamodik majd ehhez a végső eszközhöz, ha nyílt konfliktus tör ki a kormány és a birodalmi gyűlés között. Végleges felhatalmazást a birodalmi gyűlés feloszlatására a kancellár állítólag még nem is kapott s Hindenburg elnök csak elvben járult hozzá a házfeloszlatáshoz, azzal a kikötéssel, hogy Tupen kancellárnak a döntő pillanatban újból ki kell kérnie az­ elnök hozzájárulását. A nyílt konfliktus a parlamenttel természetesen elkerülhetetlen, miután kétségtelen, hogy az új birodalmi gyűlés rövid időn belül bizalmatlansági in­dítványt szavaz m­eg a kormány ellen, sőt esetleg olyan határozatot is hoz, amely felfüggeszti az összes szü­kségrendeletek érvényét. A kormányhoz közelálló lapok szerint a feloszlatás időpontja ily körülmények kö­zött kizárólag a birodalmi gyűlés magatar­ Az elnökség ülése Az elnökség ülése rövid id­éig tar...,­domásul vették Hindenburg sürgönyben vá­laszát. Mint a Német Lapkiadók Egyesüle­tének hírszolgálata jelenti, az elnökség úgy látja, hogy az elnök sürgönye minden lehetőség számára nyitva hagyja az ajtót. A válasz hangjából, az elnökség szerint, az is kiolvasható, hogy a birodalmi elnök a további döntések előtt lehetőséget nyújt a birodalmi gyűlés elnökségének arra, hogy jelentést tegyen az új helyzetről. Azt hiszik, hogy erre a birodalmi gyűlés második ple­náris ülése, tehát jövő csütörtök, előtt ke­rül a sor s akkor majd sikerül a birodalmi elnököt arról meggyőzni, hogy a birodalmi gyűlés alkotóképes. A parlament azonnali feloszlatásáról elter­jedt h­írek egyébként egyre jobban veszíte­nek valószínűségükből. Most már bizonyos, hogy Papen kancellár feltétlenül bemutatko­zik az új birodalmi gyűlésben és el­mondja programmbeszédét. Papén a parlament új elnökségével is érint­kezésbe lép, hogy megbeszélje a további te­endőket. A programm­beszéd elmondására valószínűleg az új gazdasági szükségrendele­­tek kibocsátása után, vagyis körülbelül jövő hét közepén kerül majd sor. Pappen kancel­lár a házfeloszlatás helyett egyelőre tehát még fenn akarja tartani az érintkezést a parlamenttel, abban a reményben, hogy ta­lán mégis sikerül megegyeznie a jobboldali többséggel. A német nemzeti párt megtagadta a közösséget Hitlerékkel A német nemzeti párt megtagadta a kö­zösséget a nemzeti szocialista párttal és a centrummal. Graef dr., a birodalmi gyűlés egyik alelnöke, a pártvezetőség utasítására közölte­ Goering kapitánnyal, a parlament elnökével, hogy nem vehet részt az elnökség akciójában, amelynek az a célja, hogy a parlament együtt-tartására bírja Hindenburg el­nököt. Graef ugyan szintén jelen lesz a parlament elnökségének fogadtatásánál, miután az újonnan megválasztott elnökség udvarias­ságból mindig tiszteleg a köztársaság elnö­kénél, ha azonban arra kerül majd­­ sor, hogy Goering képviselő politikai témákra

Next