Ujság, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
KEDD, 1933 MÁJUS 2 ÚJSÁG Senki többet ?... Sorozatosan dobra kerülnek a környékbeli családi házak Májusban Pesterzsébeten öt családi házat árvereznek el, s Kispesten, Újpesten, Rákospalotán szintén sokszor szólal meg a dob és meg lehet jósolni, hogy különösen a fővárost környező községekben egyre emelkedni fog az ingatlan-árverések száma. Most kezdődik azoknak a kisexisztenciáknak tragédiája, akik a régi jobb keresti lehetőségekben bízva, családi házat építettek maguknak, arra számítva, hogy a keresetükből fogják törleszteni a házépítéshez felvett kölcsöneiket. Évekkel ezelőtt, amikor Budapesten még drága volt a lakás s még a drága lakás is szűkén volt, a kisexisztenciák, akik a budapesti lakásviszonyok között lakbérre jövedelmüknek jelentékeny részét költötték el, szívesen fogadták a különböző oldalról nyújtott építkezési kölcsönöket, mert abban reménykedtek, hogy a lakbér fejében kapott öszszegből törleszthetik házuk építkezési költségeit. tek az építményekkel, akkor vették észre, hogy az áruk annyira leestek, hogy még a befektetett tőkéjüket sem tudják visszaszerezni. Az építéstakarékok áldozatai Külön fejezetet jelent a családi házépítéssel bajba jutottak között azoknak az esetei, akik a hangzatos jelszavakkal dolgozó építőtakarékoknak estek áldozatul. Ezek az építő takarékok kamatmentes hiteleket helyeztek kilátásba azoknak a betevőiknek, akik családi ház építése végcéllal meglevő kis tőkéjüket hozzájuk befizették és továbbmenő részletfizetési kötelezettségeket vállaltak magukra. Ezeknek az intézményeknek az üzletvitele abból áll, hogy kisemberek pénzét összegyűjtik és ebből a jelentkezés sorrendjében kielégítik az építkezni kívánó ügyfeleik igényeit és felépítik számukra a kívánt házat. Amíg hólabdaszerűen sikerült újabb és újabb betevő tömegeket felhajtaniuk és kamatmentes betéteket szerezniük, egyre-másra építették a házakat, most azonban, amikor ez a betevőgyűjtés lehetetlenné vált, kiderült, hogy az egyik építő takaréknál két-háromezer ember, aki háromnégyezer pengőjét már befizette, hiába várja, hogy sorra kerüljön a maga családi házának felépítésével. A családi házépítéseknél csak azok jártak jól, akik az állami akció, a LÁB révén kaptak kölcsönöset és építkeztek. A LÁB ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy építtető az építkezési költségnek legalább ötven százalékával rendelkezzék és ne szoruljon rá arra, hogy második helyen újabb kölcsönöket vegyen fel házára. A húszéves LÁB-kölcsönök beváltak, egyetlenegy esetben sem történt meg, hogy ilyen építtetőinek zavara támadt volna. Az árveréseknek tömeges egymásutánjával az áldozatul eső kisemberek megmentése céljából az volna a fontos, ha az államkormányzat a kamattételek csökkentésével sietne segítségükre s megvizsgálná az építő takarékok üzletvitelét. Tizenegy-tizenkétszázalékos kamat A statisztika adatai szerint az elmúlt három év alatt Budapesten és környékén 12.000 ilyen családi házat és kis villát építettek fel. Ezeknek a házaknak tulajdonosai közül harminc százalék olyan helyzetbe került, hogy előbb-utóbb a végrehajtó licitálja el az annyi reménykedéssel és áldozattal megépített családi fészket. Ezt a válságot elsősorban a változott viszonyok idézték elő. Azok, akik az építkezéshez fogtak és végrehajtották, nyugodtan belementek az építkezésekbe, vállalták a tizenegy-tizenkétszázalékos kamatterhet is, mert különösen az állami tisztviselők, a lakbérük lekötésével a havi negyven-ötven, vagy százpengős részletfizetési kötelezettségüknek megfelelhettek. Azóta azonban a kormány többször redukálta a köztisztviselők fizetését és megnyirbálta a lakáspénz címén megállapított illetményeket is. Általában húsz százalékot tesz ki a köztisztviselők fizetésének redukciója, de vannak, akik még ennél is nagyobb jövedelemrészüktől estek el s képtelenek a két év előtt vállalt terheket viselni. Sajnálatos módon eddig semmiféle kormányintézkedés nem történt, amely az amortizációs kölcsönöknek a két év előtt egészen más körülmények között megállapított magas kamattételeit a leszállított kamatlábhoz mérten mérsékelte volna. Ez a magas kamat és a megcsökkent jövedelem az egyik oka annak, hogy a jóhiszeműen vállalkozásba fogott kisemberek feje felett megszólal a végrehajtó dobja. Harminc-negyven százalékkal olcsóbb az építkezés Egy másik és még jelentősebb körülmény az, hogy két év előtt való helyzettel szemben az építkezési költségek ma 30—10 százalékkal olcsóbbak. Az olyan családi háznak az értéke, amely két év előtt tulajdonosának 30—32.000 pengőjébe került, ma 20—22.000 pengőért felépíthető. Az értékcsökkenésnek ez a zuhanásszerű mértéke abból adódott, hogy az építkezésnél legnagyobb szerepet játszó három tényező, a tégla, fa és munkabér összegei lényegesen olcsóbbá váltak. A tégla ára két év alatt ötvenről harminckettőre, az épületfa 70—75-ről 40—42-re, a munkabér az 1 pengős órabérről 40 fillérre esett vissza. Ez a nagy árcsökkenés természetesen éreztette hatását a meglévő házak eladási áránál is. A családi házaknál igen nagy jelentősége van az elhasználódásnak, úgy hogy zuhanásszerűen estek az árak. Ez a körülmény most arra kényszeríti a hitelezőket, hogy azokkal a családi háztulajdonosokkal szemben, akik fizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, kérlelhetetlenül és a legnagyobb gyorsasággal járjanak el. A hitelezők ugyanis attól tartanak, hogy a házak árának zuhanása tovább fog tartani s már félévvel később kevesebbet lehet majd elérni árveréseken, mint most. Ezért az első fizetésmulasztásnál perre mennek, végrehajtást kérnek, kiíratják az árverést és meg is tartatják, mert a mai körülmények között az eladási árból esetleg megkaphatják a maguk követelését. Igaz, hogy az építtető háztulajdonos, aki az igénybevett kölcsönön kívül a maga kis vagyonkáját is belefektette, elveszíti. Szegény spekulánsok! Hasonló tragédiákon esnek keresztül azok a kisiparosok, építőmesterek, akik spekuláció céljából építettek családi házat. Ezek előtt az a reménység lebegett, hogy meglevő pénzüknek, rendelkezésükre álló munkaeszközeiknek és munkaerejüknek házépítésbe való befektetésével jól járnak, mert nyereséggel túladhatnak a felépített családi házon. Belefogtak a munkába, kölcsönöket szereztek, beinvesztálják minden rendelkezésükre álló garasukat s amikor elkészül Nem válaszol az angol kormány a német demarsra interpellációk az angol alsóházban London, május 1. Az alsóházban Cocks képviselő kérdezte a kormányt, hogy mit feledt az alsóházban a németországi zsidók helyzetével kapcsolatban április 13-án elhangzott beszédek elleni német tiltakozásra. Baldwin főpecsétőr kijelentette, hogy a német ügyvivő főként azért tiltakozott, mert Simon külügyminiszter csatlakozott a többi szónok kijelentéseihez, ahelyett, hogy visszautasította volna azokat. A kormány semmiféle megjegyzést nem tette erre a kijelentésre — folytatta Baldwin — s a külügyminiszter úgy véli, hogy részéről nincs is semmi szükség semmiféle eljárásra. Az interpelláló képviselő kérdezte, hogy miért nem utasította vissza a külügyminiszter a német közlés átvételét s miért nem figyelmeztette a német kormányt, hogy nem bánhat úgy az angol alsóházzal, mint a német birodalmi gyűléssel. Baldwin: Úgy hiszem, azért, mert néha túlozni lehet az ilyen esetek fontosságát. (Élénk helyeslés minden oldalon.) Hannon képviselő a következőket kérdezte: Mi joga van a német kormánynak az angol alsóházban mondott beszédek miatt az angol kormánynál előterjesztéseket tenni. (Élénk éljenzés minden oldalon.) Baldwin nem felelt. Egy interpellációra válaszolva Baldwin kijelentette, hogy az állítólag mandzsuriai mérvadó helyről származó kijelentés, amely szerint Mandzsukuo nem tartja fenn minden oldal felé a nyílt kapu politikáját, ellenkezik a japán kormány ígéreteivel. A nyílt kapu politikáját szerződés biztosítja, amelynek megsértése esetén az angol kormány minden rendelkezésére álló eszközt megragad a kérdéses elv megvédése érdekében. Száz mészárosnál akarja árusíttatni gyártmányait az élelmiszerüzem A mészárosok ipartestülete tiltakozik a terv ellen Röviddel ezelőtt megírtuk, hogy a belügyminiszter leiratot intézett a fővároshoz, amelyben eltiltja a városi üzemek további fejlesztését. Különösen a községi élelmiszerüzem terjesztése ellen emelt a belügyminiszter kifogást és annak olyan keretekbe való visszaszorítását kívánta, hogy a községi élelmiszerüzem a jövőben a magán élelmiszeriparnak és kereskedelemnek ne okozzon versenyt. Mint feltétlenül megbízható helyről értesülünk, a belügyminiszternek intézkedéseivel szemben a Baross Szövetség olyan javaslatot terjesztett a főváros tanácsához, hogy a községi élelmiszerüzem száz hentesnek, mészárosnak, valamint csemegekereskedőnek szállítsa a jövőben a gyártmányait, illetve ezeken keresztül hozza forgalomba. Minthogy a Baross-Szövetségnek ez a terve közelről érinti különösen a mészárosipart, kérdést intéztünk a Budapesti Mészáros Ipartestület ügyészéhez, Csányi Miklós dr.-hoz, aki a következőket mondotta: — Hallottam a Baross-Szövetségnek erről a tervéről, amelyet azonban eddig csak szóbeszédnek véltem. Alig tartottam elhihetőnek, hogy amikor az ipar és kereskedelem elkeseredett harcot vív a közüzemek ellen és amikor a községi élelmiszerüzem fejlesztését megtiltja a kereskedelmi miniszter, ugyanakkor az ipar és a kereskedelem egyik érdekképviselete egy olyan javaslatot tegyen, amely homlokegyenest ellenkezik az iparosság érdekeivel. A Baross Szövetség terve annyit jelent, hogy a községi élelmiszerüzemet még jobban ki kell fejleszteni, hiszen az eddigi fiókjain kívül újabb száz mészáros, hentes és csemegéd szerepel majd miint a községi élelmiszerüzem produktumainak forgalombahozója. Természetes, hogy a községi élelmiszerüzem erre a célra még nagyobb kapacitásúvá rendezkedik be, mert másképpen nem tudná az újabb száz fiókot anyaggal ellátni. Az érem másik oldalát tekintve, a helyzet az lenne, hogy száz eddigi önálló iparos a községi élelmiszerüzemmel függő helyzetbe kerül, hiszen ott eladósodik és a mai üzletmenetek mellett lehetséges, hogy rövid időn belül már csak névleg szerepelnek mint önállók, de ténylegesen a községi élelmiszerüzem fiókjaivá változnak át. Egyébként is nehéz elképzelni, hogy ezt a gyakorlatban hogy kívánjuk keresztülvinni, hiszen ha száz iparos csak községi élelmiszerüzem gyártotta termékeket hoz majd forgalomba, akkor tulajdonképpen újabb száz üzlet csinál propagandát az élelmiszerüzem mellett és így az a szinte magától értetődő hiedelem terjed el a közönség körében, hogy a húsiparosság nem bír konkurrálni a községi élelmiszerüzemmel, sőt léte fentartásához ezt hívja segítségül. Ebből adódik, hogy véleményem szerint egyetlen húsiparos sem fog vállalkozni arra, hogy a községi élelmmiszerüzem ügynöke legyen. Végül pedig csak azt kívánom megjegyezni, hogyha ebben a bizonyos száz üzletben az élelmiszerüzem gyártmányait árusítják, összekeveredik a magánhúsiparosok által készített áruval is és így lehetetlen lesz elenőrzni közegészségügyi szempontból, hogy megfelelnek-e az áruk az előírt követelményeknek. A cionisták vezére Parl-Boncounál Páris, május 1. (Havas.) Weissmann, a Palesztinai cionista mozgalom külföldi képviselője, ma délelőtt felkereste Paul Boncour külügyminisztert, akivel tárgyalást folytatott a Franciaországba menekült németországi zsidók helyzetéről. Antin rendbehozza emésztését. Székrekedés, bélrenyheség, rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1-3 pici Antin dragées, reggelre normális ürülése lesz. 13 dr«g4» 94 fillér, SO érig ét 10 fillér. 90 éngél PSJO 3 A bérleszállítás a legújabb bírói gyakorlatban írta vitéz Szent-Iványi Ádám dr. ügyvéd Az ország és így különösen a főváros gazdasági helyzetében néhány év óta hatalmas változás állott be. Míg a békekötés utáni években a kormánynak sikerült kölcsönöket szereznie, melyeknek legnagyobb részét építkezésekbe stb. befektette, ezáltal az ipart és kereskedelmet munkához juttatta, rendezte az állami alkalmazottak fizetését, emelte a hivatalnokosztály vásárlóképességét stb. Néhány év óta azonban a búza és egyéb mezőgazdasági cikkek árzuhanásával az ország legnagyobb fogyasztóközönségének, a gazdatársadalomnak a felvevő- és vásárlóképessége a minimumra csökkent, ami magával rántota az iparos- és kereskedőtársadalom adófizető képességét, emiatt az állam kénytelen volt tisztviselőinek a fizetését leszállítani. Ez azután, mint egy circulus vitiosus, ismét a kereskedők és iparosok jövedelmét csökkentette, emellett elmaradtak a külföldi kölcsönök, melyek az elmúlt években a költségvetés hiányait voltak hivatva eltüntetni és így kénytelen volt a kormány további fizetéscsökkentéseket keresztülvinni. Bekövetkezett a nagy bessz! Mindezek a tényezők azt eredményezték, hogy a kereskedelem — amelynek fogyasztóközönsége a hivatalnokosztály és a gazdatársadalom — egyszerre azt vette észre, hogy jövedelme a felére, a harmadára, esetleg a tizedére is csökkent. Miként az államháztartásban nagyban, úgy a kereskedelmi életben kicsinyben, megkezdődött a leépítés. Alkalmazottak fizetéscsökkentése, fűtés, világítás stb. A kereskedő ceruzája nem kímélte természetesen a kereskedő saját háztartásának a költségvetését sem. Egy tételnél azonban, a házbérnél, a legtöbb ceruza megakadt, jóllehet igen sok háztulajdonos belátva a kereskedők méltányos sérelmét és leszállította a házbéreket, igen sokan és ezek között nem utolsó helyen az állam és az állami intézmények mereven elzárkóztak a méltányos bérleszállítás elől. Felmerült a béregyeztető bíróságok terve is, azonban illetékes helyen a tervet elejtették, mondván, hogy a bíróságnak módjában áll a gazdasági lehetetlenülés jogszabályának alkalmazásával a kiáltó ellentéteket megszüntetni és a túlterhel szerződéseket felbontani. A Magánjogi Törvénytár 1150. §-a a gazdasági lehetetlenülésről a következőket mondja: „Hol kétoldalú szerződés esetében a szerződés megkötése után az általános gazdasági viszonyoknak a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó, olyan mélyreható változása állott be, amellyel a felek okszerűen előre nem vethettek számot s amelynek következtében a a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek részéről szem előtt tartott gazdasági egyensúlya felborul, vagy a szerződés alapjául szolgáló másnemű feltételezés meghiúsult, úgy hogy az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne: a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja, vagy az egyik felet esetleg a kár méltányos megosztásával is felállásra jogosíthatja fel“. Amint tehát látjuk, a Magánjogi Törvénytár 1150. §-a alapján a bíróságoknak jogában áll a tutiterhes szerződéseket nemcsak felbontani, hanem azokat módosítani, a túl magas béreket pedig leszállítani. Ennek dacára a bíróság rezervált álláspontot foglalt el. Az adóbíróságok előtt kifejlődött gyakorlat pedig ezideig ellentétes volt. Egyes bírák teljesen elzárkóztak a gazdasági lehetetlenülés elvének az alkalmazásától, más bírák azonban szakítottak ezzel a felfogással. A tábla, mint legfelsőbb bíróság, csak nemrégiben hozta a P- 13. 2835/1932. számú első ilyen természetű ítéletében azt a döntést, amelyben felperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebezési bíróság ítéletét megváltoztatta. A tábla álláspontja azonban nem elégítheti ki A régi okmány pecsétje annak valódiságát bizonyítja. ASPIRIN is magukon Mepifjai viselik való f ísdiságuk jelét: a Bayer- V J keresztet. vS/ '•-ss Meghűlés első jeleinél és fájdalmaknál ASPIRIN-TABLETTÁK