Ujság, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

KEDD, 1933 MÁJUS 2 ÚJSÁG Senki többet ?... Sorozatosan dobra kerülnek a környékbeli családi házak Májusban Pesterzsébeten öt családi házat ár­vereznek el, s Kispesten, Újpesten, Rákospalo­tán szintén sokszor szólal meg a dob és meg lehet jósolni, hogy különösen a fővárost kör­nyező községekben egyre emelkedni fog az in­gatlan-árverések száma. Most kezdődik azoknak a kisexisztenciáknak tragédiája, akik a régi jobb keresti lehetőségekben bízva, családi házat építettek maguknak, arra számítva, hogy a ke­resetükből fogják törleszteni a házépítéshez felvett kölcsöneiket. Évekkel ezelőtt, amikor Budapesten még drága volt a lakás s még a drága lakás is szűkén volt, a kisexisztenciák, akik a budapesti lakásviszonyok között lak­bérre jövedelmüknek jelentékeny részét költöt­ték el, szívesen fogadták a különböző oldalról nyújtott építkezési kölcsönöket, mert abban re­ménykedtek, hogy a lakbér fejében kapott ösz­­szegből törleszthetik házuk építkezési költségeit. tek az építményekkel, akkor vették észre, hogy az áruk annyira leestek, hogy még a befektetett tőkéjüket sem tudják visszaszerezni. Az építéstakarékok áldozatai Külön fejezetet jelent a családi házépítéssel bajba jutottak között azoknak az esetei, akik a hangzatos jelszavakkal dolgozó építőtakarékok­­nak estek áldozatul. Ezek az építő takarékok kamatmentes hiteleket helyeztek kilátásba azok­nak a betevőiknek, akik családi ház építése vég­céllal meglevő kis tőkéjüket hozzájuk befizették és továbbmenő részletfizetési kötelezettségeket vállaltak magukra. Ezeknek az intézményeknek az üzletvitele abból áll, hogy kisemberek pénzét összegyűjtik és ebből a jelentkezés sorrendjében kielégítik az építkezni kívánó ügyfeleik igényeit és felépítik számukra a kívánt házat. Amíg hó­labdaszerűen sikerült újabb és újabb be­tevő tömegeket felhajtaniuk és kamatmentes be­téteket szerezniük, egyre-másra építették a há­zakat, most azonban, amikor ez a betevőgyűjtés lehetetlenné vált, kiderült, hogy az egyik építő takaréknál két-háromezer ember, aki három­négyezer pengőjét már befizette, hiába várja, hogy sorra kerüljön a maga családi házának felépítésével. A családi házépítéseknél csak azok jártak jól, akik az állami akció, a LÁB révén kaptak köl­csönöset és építkeztek. A LÁB ugyanis ragasz­kodott ahhoz, hogy építtető az építkezési költ­ségnek legalább ötven százalékával rendelkez­zék és ne szoruljon rá arra, hogy második he­lyen újabb kölcsönöket vegyen fel házára. A húszéves LÁB-kölcsönök beváltak, egyetlenegy esetben sem történt meg, hogy ilyen építtetőinek zavara támadt volna. Az árveréseknek tömeges egymásutánjával az áldozatul eső kisemberek megmentése céljából az volna a fontos, ha az államkormányzat a kamattételek csökkentésével sietne segítségükre s megvizsgálná az építő takarékok üzletvitelét. Tizenegy-tizenkétszáza­­lékos kamat A statisztika adatai szerint az elmúlt három év alatt Budapesten és környékén 12.000 ilyen családi házat és kis villát építettek fel. Ezeknek a házaknak tulajdonosai közül harminc százalék olyan helyzetbe került, hogy előbb-utóbb a végrehajtó licitálja el az annyi reménykedéssel és áldozattal megépített családi fészket. Ezt a válságot elsősorban a változott viszo­nyok idézték elő. Azok, akik az építkezéshez fogtak és végrehajtották, nyugodtan belementek az építkezésekbe, vállalták a tizenegy-tizenkét­­százalékos kamatterhet is, mert különösen az állami tisztviselők, a lakbérük lekötésével a havi negyven-ötven, vagy százpengős részletfize­tési kötelezettségüknek megfelelhettek. Azóta azonban a kormány többször redukálta a köz­tisztviselők fizetését és megnyirbálta a lakás­pénz címén megállapított illetményeket is. Álta­lában húsz százalékot tesz ki a köztisztviselők fizetésének redukciója, de vannak, akik még ennél is nagyobb jövedelemrészüktől estek el s képtelenek a két év előtt vállalt terheket viselni. Sajnálatos módon eddig semmiféle kormány­­intézkedés nem történt, amely az amortizációs kölcsönöknek a két év előtt egészen más körül­mények között megállapított magas kamattéte­leit a leszállított kamatlábhoz mérten mérsékelte volna. Ez a magas kamat és a megcsökkent jövede­lem az egyik oka annak, hogy a jóhiszeműen vállalkozásba fogott kisemberek feje felett meg­szólal a végrehajtó dobja. Harminc-negyven százalékkal olcsóbb az építkezés Egy másik és még jelentősebb körülmény az, hogy két év előtt való helyzettel szemben az építkezési költségek ma 30—10 százalékkal olcsóbbak. Az olyan családi háznak az értéke, amely két év előtt tulajdonosának 30—32.000 pengőjébe került, ma 20—22.000 pengőért fel­építhető. Az értékcsökkenésnek ez a zuhanás­szerű mértéke abból adódott, hogy az építke­zésnél legnagyobb szerepet játszó három té­nyező, a tégla, fa és munkabér összegei lénye­gesen olcsóbbá váltak. A tégla ára két év alatt ötvenről harminckettőre, az épületfa 70—75-ről 40—42-re, a munkabér az 1 pengős órabérről 40 fillérre esett vissza. Ez a nagy árcsökkenés természetesen éreztette hatását a meglévő há­zak eladási áránál is. A családi házaknál igen nagy jelentősége van az elhasználódásnak, úgy hogy zuhanásszerűen estek az árak. Ez a kö­rülmény most arra kényszeríti a hitelezőket, hogy azokkal a családi háztulajdonosokkal szemben, akik fizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, kérlelhetetlenül és a legnagyobb gyorsasággal járjanak el. A hitelezők ugyanis attól tartanak, hogy a házak árának zuhanása tovább fog tartani s már félévvel később ke­vesebbet lehet majd elérni árveréseken, mint most. Ezért az első fizetésmulasztásnál perre mennek, végrehajtást kérnek, kiíratják az ár­verést és meg is tartatják, mert a mai körül­mények között az eladási árból esetleg meg­kaphatják a maguk követelését. Igaz, hogy az építtető háztulajdonos, aki az igénybevett kölcsönön kívül a maga kis vagyonkáját is belefektette, elveszíti. Szegény spekulánsok! Hasonló tragédiákon esnek keresztül azok a kisiparosok, építőmesterek, akik spekuláció cél­jából építettek családi házat. Ezek előtt az a reménység lebegett, hogy meglevő pénzüknek, rendelkezésükre álló munkaeszközeiknek és munkaerejüknek házépítésbe való befektetésével jól járnak, mert nyereséggel túladhatnak a fel­épített családi házon. Belefogtak a munkába, kölcsönöket szereztek, beinvesztá­ljá­k minden ren­delkezésükre álló garasukat s amikor elkészül­ Nem válaszol az angol kormány a német demarsra interpellációk az angol alsóh­ázban London, május 1. Az alsóházban Cocks képvi­­selő kérdezte a kormányt, hogy mit feledt az alsóházban a németországi zsidók helyzetével kapcsolatban április 13-án elhangzott beszédek elleni német tiltakozásra. Baldwin főpecsétőr kijelentette, hogy a né­met ügyvivő főként azért tiltakozott, mert Si­mon külügyminiszter csatlakozott a többi szó­nok kijelentéseihez, ahelyett, hogy visszautasí­totta volna azokat. A kormány semmiféle meg­jegyzést nem tette erre a kijelentésre — folytatta Baldwin — s a külügyminiszter úgy véli, hogy részéről nincs is semmi szükség semmiféle eljá­rásra. Az interpelláló képviselő kérdezte, hogy miért nem utasította vissza a külügyminiszter a né­met közlés átvételét s miért nem figyelmeztette a német kormányt, hogy nem bánhat úgy az angol alsóházzal, mint a német birodalmi gyűléssel. Baldwin: Úgy hiszem, azért, mert néha tú­lozni lehet az ilyen esetek fontosságát. (Élénk helyeslés minden oldalon.) Hannon képviselő a következőket kérdezte: Mi joga van a német kormánynak az angol alsóházban mondott beszédek miatt az angol kormánynál előterjesztéseket tenni. (Élénk él­jenzés minden oldalon.) Baldwin nem felelt. Egy interpellációra válaszolva Baldwin kije­lentette, hogy az állítólag mandzsuriai mérvadó helyről származó kijelentés, amely szerint Mandzsukuo nem tartja fenn minden oldal felé a nyílt kapu politikáját, ellenkezik a japán kor­mány ígéreteivel. A nyílt kapu politikáját szer­ződés biztosítja, amelynek megsértése esetén az angol kormány minden rendelkezésére álló esz­közt megragad a kérdéses elv megvédése érde­kében. ­ Száz mészárosnál akarja árusíttatni gyártmányait az élelmiszerü­zem A mészárosok ipartestü­lete tiltakozik a terv ellen Röviddel ezelőtt megírtuk, hogy a belügy­miniszter leiratot intézett a fővároshoz, amely­ben eltiltja a városi üzemek további fejlesz­tését. Különösen a községi élelmiszerüzem terjesztése ellen emelt a belügyminiszter kifo­gást és annak olyan keretekbe való vissza­szorítását kívánta, hogy a községi élelmiszer­üzem a jövőben a magán élelmiszeriparnak és kereskedelemnek ne okozzon versenyt. Mint feltétlenül megbízható helyről értesü­lünk, a belügyminiszternek intézkedéseivel szemben a Baross­ Szövetség olyan javaslatot terjesztett a főváros tanácsához, hogy a köz­ségi élelmiszerüzem száz hentesnek, mészárosnak, valamint csemegekereskedőnek szállítsa a jövő­ben a gyártmányait, illetve ezeken keresztül hozza forgalomba. Minthogy a Baross-Szövetségnek ez a terve közelről érinti különösen a mészárosipart, kérdést intéztünk a Budapesti Mészáros Ipar­­testület ügyészéhez, Csányi Miklós dr.-hoz, aki a következőket mondotta: — Hallottam a Baross-Szövetségnek erről a tervéről, amelyet azonban eddig csak szó­beszédnek véltem. Alig tartottam elhihetőnek, hogy amikor az ipar és kereskedelem elkese­redett harcot vív a közüzemek ellen és amikor a községi élelmiszerüzem fejlesztését meg­tiltja a kereskedelmi miniszter, ugyanakkor az ipar és a kereskedelem egyik érdek­­képviselete egy olyan javaslatot tegyen, amely homlokegyenest ellenkezik az iparosság érdekeivel.­­ A Baross­ Szövetség terve annyit jelent, hogy a községi élelmiszerüzemet még jobban ki kell fejleszteni, hiszen az eddigi fiókjain kívül újabb száz mészáros, hentes és cseme­géd szerepel majd miint a községi élelmiszer­üzem produktumainak forgalombahozója. Természetes, hogy a községi élelmiszerüzem erre a célra még nagyobb kapacitásúvá ren­dezkedik be, mert másképpen nem tudná az újabb száz fiókot anyaggal ellátni.­­ Az érem másik oldalát tekintve, a hely­zet az lenne, hogy száz eddigi önálló iparos a községi élel­miszerüzemmel függő helyzetbe kerül, hiszen ott eladósodik és a mai üzletmenetek mellett lehetséges, hogy rövid időn belül már csak névleg szerepelnek mint önállók, de ténylegesen a községi élelmiszerüzem fiókjaivá változnak át.­­ Egyébként is nehéz elképzelni, hogy ezt a gyakorlatban hogy kívánjuk keresztülvinni, hiszen ha száz iparos csak községi élelmiszer­üzem gyártotta termékeket hoz majd forga­lomba, akkor tulajdonképpen újabb száz üz­let csinál propagandát az élelmiszerüzem mel­lett és így az a szinte magától értetődő hie­delem terjed el a közönség körében, hogy a húsiparosság nem bír konkurrálni a községi élelmiszerüzemmel, sőt léte fentartásához ezt hívja segítségül. Ebből adódik, hogy vélemé­nyem szerint egyetlen húsiparos sem fog vállalkozni arra, hogy a községi élelmmiszerüzem ügynöke legyen.­­ Végül pedig csak azt kívánom megje­gyezni, hogyha ebben a bizonyos száz üzlet­ben az élelmiszerüzem gyártmányait árusít­ják, összekeveredik a magánhúsiparosok ál­tal készített áruval is és így lehetetlen lesz elenőrzni közegészségügyi szempontból, hogy megfelelnek-e az áruk az előírt követelmé­nyeknek. A cionisták vezére Parl-Boncounál Páris, május 1. (Havas.) Weissmann, a Palesztinai cionista mozgalom külföldi kép­viselője, ma délelőtt felkereste Paul­ Boncour külügyminisztert, akivel tárgyalást folytatott a Franciaországba menekült németországi zsidók helyzetéről. A­ntin rendbehozza emésztését. Székrekedés, bélrenyhe­ség, rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1-3 pici Antin dragées, reggelre normális ürülése lesz. 13 dr«g4» 94 fillér, SO érig ét 10 fillér. 90 én­gél P­SJO 3 A bérleszállítás a legújabb bírói gyakorlatban írta vitéz Szent-Iványi Ádám dr. ügyvéd Az ország és így különösen a főváros gazda­sági helyzetében néhány év óta hatalmas vá­lto­­zás állott be. Míg a békekötés utáni években a kormánynak sikerült kölcsönöket szereznie, me­lyeknek legnagyobb részét építkezésekbe stb. befektette, ezáltal az ipart és kereskedelmet munkához juttatta, rendezte az állami alkalma­zottak fizetését, emelte a hiva­talnokosztály vásárlóképességét stb. Néhány év óta azonban a búza és egyéb mezőgazdasági cikkek árzuha­násával az ország legnagyobb fogyasztóközön­ségének, a gazda­társadalomnak a felvevő- és vásárlóképessége a minimumra csökkent, ami magával rán­tota az iparos- és kereskedőtársa­­dalom adófizető képességét, emiatt az állam kénytelen volt tisztviselőinek a fizetését leszállí­tani. Ez azután, mint egy circulus vitiosus, ismét a kereskedők és iparosok jövedelmét csökkentette, emellett elmaradtak a külföldi kölcsönök, melyek az elmúlt években a költ­ségvetés hiányait voltak hivatva eltüntetni és így kénytelen volt a kormány további fizetéscsök­kentéseket keresztülvinni. Bekövetkezett a nagy bessz! Mindezek a tényezők azt eredményezték, hogy a kereskedelem — amelynek fogya­sztó­­közönsége a hivatalnokosztály és a gazdatársa­dalom — egyszerre azt vette észre, hogy jöve­delme a felére, a harmadára, esetleg a tizedére is csökkent. Miként az államháztartásban nagy­ban, úgy a kereskedelmi életben kicsinyben, megkezdődött a leépítés. Alkalmazottak fizetés­­csökkentése, fűtés, világítás stb. A kereskedő ceruzája nem kímélte természetesen a kereskedő saját háztartásának a költségvetését sem. Egy tételnél azonban, a házbérnél, a legtöbb ceruza megakadt, jóllehet igen sok háztulajdo­nos belátva a kereskedők méltányos sérelmét és leszállította a házbéreket, igen sokan és ezek között nem utolsó helyen az állam és az állami intézmények mereven elzárkóztak a méltányos bérleszállítás elől. Felmerült a béregyeztető bíróságok terve is, azonban illetékes helyen a tervet elejtették, mondván, hogy a bíróságnak módjában áll a gazdasági lehetetlenülés jogszabályának alkal­mazásával a kiáltó ellentéteket megszüntetni és a túlterhel szerződéseket felbontani. A Magánjogi Törvénytár 1150. §-a a gazdasági lehetetlenülésről a következőket mondja: „Hol kétoldalú szerződés esetében a szerződés meg­kötése után az általános gazdasági viszonyok­nak a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó, olyan mélyreható változása állott be, amellyel a felek okszerűen előre nem vet­hettek számot s amelynek következtében a a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek részéről szem előtt tartott gazdasági egyensúlya felborul, vagy a szerződés alapjául szolgáló másnemű feltételezés meghiúsult, úgy hogy az egyik fél a jóhiszeműséggel és a mél­tányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyan­ilyen veszteséget szenvedne: a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja, vagy az egyik felet esetleg a kár méltányos megosztásával is f­el­állásra jogosíthatja fel“. Amint tehát látjuk, a Magánjogi Törvénytár 1150. §-a alapján a bíróságoknak jogában áll a tutiterhes szerződéseket nemcsak felbontani, hanem azokat módosítani, a túl magas béreket pedig leszállítani. Ennek dacára a bíróság rezervált álláspontot foglalt el. Az adóbíróságok előtt kifejlődött gyakorlat pedig ezideig ellentétes volt. Egyes bírák teljesen elzárkóztak a gazdasági lehetetle­nülés elvének az alkalmazásától, más bírák azonban szakítottak ezzel a felfogással. A tábla, mint legfelsőbb bíróság, csak nemrégiben hozta a P- 13. 2835/1932. számú első ilyen természetű ítéletében azt a döntést, amelyben felperes felülvizsgálati ké­relme folytán a fellebezési bíróság ítéletét meg­változtatta. A tábla álláspontja azonban nem elégítheti ki A régi okmány pecsétje annak valódiságát bizonyítja. ASPIRIN is magukon Mepifjai viselik való­ f­­ ís­diságuk jelét: a Bayer- V J keresztet. vS/ '•-ss Meghűlés első jeleinél és fájdal­maknál ASPIR­IN-TABLETTÁK

Next