Ujság, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

Budapest, 1933 csütörtök, június 1 . előfizetési Arak Magyadévr* ...... 10.80 psngft Egy hóra ....... 4.— pangó Ausztriában agy hóra . . 8 Schilling Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap ..................32 fillér Ausztriában hétköznap . 30 Grosehen Vasárnap _ _ ______- - 40 Grosehen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Ára 16 fillér IX. évfolyam, 123. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207—56, 207-57 FIÓK K IA D Ó H I V ATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - kórut 43 (Royelépület). Telefonszám: József 316—28 Utazási és menetjegy Iroda: Budapest, VII. Erzsébet-kórut 43. Tel.: 1. 418—34 Éles tiltakozás a Házban a zeneakadémiai horogkeresztes propaganda-előadás miatt KOVA 5. Szép volt és megérdemelte a lelkes lapsot Széchenyi Aladár gróf felsőházi beszéde, ünneplése volt ez a kemény magyar gerincnek, amely négyszáz évig hajlb alaktan maradt a beolvasztási kísérleteikkel szemben. A kemény ellenállás az európai népek tiszteletét és szeretetét biztosította számunkra és ez a rokoni érzés csak bátorított a további kitartásra. Ausztria ma ugyanilyen harcot folytat a horogkereszt beolvasztási törekvései ellen. Nem a régi Ausztriát, hanem a megtépázottat, a reszegén védettet ostromolja a nemzeti szocialomus. Ausztriának ezt az élet-halálharcát megilletődéssel nézzük. Egy nép, amely nem akarja feladni önállóságát és függetlenségén Nem tehetnénk büszkék négyszázéves múltunkra, ha nem tuduók méltányolni és rokonérzéssel kíisérni a kis Ausztriának függetlenségi harcát a nagy német birodalom ellen. * Nem azt vártuk, nem is azzal hizlaltak bennümfcet, amit a négyhatalmi paktumban kaptunk. Ha csak annyi van benne, amenyinyit az előzetes jelentésekzárulnak, akkor vétóképpen mindennel adósunk maradtak- Hogy tíz évre biztosítolták a békét? Engedőlmet, de Magyarország is a béke egyik tényezője, tehát megilleti annyi előzékenység, mint azokat, akik a békétlenség tényezőiként szerepelnek. Hiszen valószínű, hogy háború nem lesz, de ami nem háború, az még nem béke. Trianon után is azt hitték, hogy megvan a béke. Tévedtek. És ahogyan a békeszerződések aláírása után megindult a harc az ilyen béke ellen, félő, hogy ugyanilyen harc indul meg nyomban a négyhatalmi paktum aláírása után is. És az urak akár mindjárt kezdhetik az újabb tanácskozásokat. Ezt akarták? Lehetséges. Mert az urak nagyon szeretnek tanácskozni. * A Margitsziget a Közmunkatanácsé, de nem Rakovszky Iváné, nagy szerénytelenség tehát a Közmunkatanács elnökétől, ha beleavatkozik abba, hogy a fedett uszodában helyet kapjon-e Komjádi Béla szobra, vagy sem. Nem akarunk Komjádi-affért kitenyészteni, hiszen Hornyáéira nézve egészen mindegy, hol áll majd a szobra. Ahol a sport hívei találkoznak, ott megjelenik a magyar sport egyik legkiválóbb úttörőjének a szelleme. És ez felér egy szoborral. De lesújtó jelenség, hogy egyáltalában szó eshetett Komjádi Béla érdemeiről és vallásáról. A lovagiasság szelleme régi hagyomány a magyar sportban. Rakovszky kikezdte ezt a régi hagyományt. Mégsem féltjük tőle a magyar sportot. Véget ért az osztrák-jugoszláv gazdasági háború Belgrád, május31. Az osztrák-jugoszláv vámháború közvetlenül befejezés előtt áll. Jugoszláv részről szerdán este hivatalos jelentést adtak ki, amely közli, hogy a jugoszláv kormány 24 órán belül hatálytalanítja az osztrák árucikkek behozatalára kimondott általános tilalmat, miután az osztrák kormánnyal barátságos megegyezés jött létre. Mihelyt a behozatati tilalom visszavonása megjelenik a hivatalos lapban, azonnal ismét megnyitják a határokat az osztrák árucikkek számára. A TOLL A HUSÁNG ELLEN Iria ZSOLT BÉLA A Federation Internationale des Journalists végrehajtóbizottsági ülésén szerdán állami alkalmazottakká minősítette a németországi újságírókat s ezzel kirekesztette őket a független újságírók sorából. Azok a kiküldöttek, akik a határozatot hozták, már csak azért sem dönthettek így politikai, vagy szemléleti elfogultságból, mert a konferencián a legkülönbözőbb pártállású és színezetű zsurnaliszták képviselték a nemzetközi nyilvánosságot. Konzervatív és radikális publicisták és riporterek ültek össze, hogy megvitassák a zsurnalisztika szakmai problémáit, szociális és jogi viszonyait azokon a nagy elvi kereteken belül, amelyek minden újságíró számára a hivatás és foglalkozás természetes keretei. Nincs újságíró, akárhová tartozzék is, aki a hivatás gyakorlásához és a foglalkozás űzéséhez ne tartaná elengedhetetlen feltételnek, hogy a véleménynyilvánítás és az információ szabadságában minél kevésbé korlátozzák s aki ne törekednék állandóan arra, hogy minél hűségesebb maradhasson ahhoz az inspirációhoz, amit meglehetősen hitelét vesztett kifejezéssel meggyőződésnek neveznek. A háború után egész sor államban olyan politikai fordulatok következtek be, amelyek tartósan megakadályozták, hogy az újságíró valóban hű lehessen önmagához. Látható és láthatatlan cenzúrák kényszerítették az újságírót a folytonos szellemi öncsonkításra, a legégetőbb és legizzóbb közérdekű mondanivalók részleges elhallgatására, és a higgadt újságíró céltalan heroizmus helyett fontosabbnak is érezte, hogy magát a sajtót, mint a lelkiismeret és a szellem instrumentumát átmentse a veszélyes fordulatokon. A sajtó e tizenöt év alatt tehát sokhelyütt volt defenzívában, mert nem volt intézmény, amely többfelől provokálta volna ki a bűnbakkereső demagógok a hipokrita moralisták, a némaságtól erős diktátorok és a gyengeitéletű, hangos tömegek ellenséges indulatait. Az újságíró nem volt mindenütt szabad, de megmaradhatott viszonylagosan függetlennek, mert ha hallgatásra lehetett is kényszeríteni, nem kényszeríthették arra, hogy hitével ellenkező hitet valljon s bűnpártolója legyen olyan politikának s olyan tényeknek, amelyeket nem vállalt, sőt elítélt. S ahol erre mégis kényszerítették, ott a sajtó megszűnt sajtó lenni s azok az újságírók, akik a pályát nemcsak foglalkozásnak, de hivatásnak is érezték, önként választották az exisztenciátlanságot a lelkiismeretükkel össze nem férő hamis tanúskodás helyett. Kétségtelen, hogy voltak politikai rendszerek, amelyek a hitlerizmust megelőzve hatalmi szerszámaik közé igázták a tollat, de ez a leigázott toll abban a pillanatban el is veszítette erejét és kivételes rangját, amely megkülönböztette a lüszterkabátos, szellemellenes bürokraták durván fogó pennájától. Ám Oroszország kivételével talán sehol sem történt ez a birtokbavétel olyan brutális és megalázó formák között, mint a Harmadik Birodalomban, amely nemcsak, hogy kiütötte a tiszta és átszellemült tollat a leghivatottabbak kezéből, de hatósági türelmi engedélyeivel a Kurfürstendamm éjszakai nőihez züllesztette le azokat, akik a legfeljebb hivatalos bulletineknek nevezhető német újságok hasábjait megtöltik. A Hitler-rendszer több, mint ezerötszáz újságot szüntetett be négyhavi uralma alatt, éppen azon a napon, amelyen az újságírók nemzetközi konferenciája összeült, három hónapra fosztotta meg a megjelenés jogától a világ egyik legkonzervatívabb napilapját, amelyet köztudomás szerint a kormány egyik tagja sugalmazott. Ekkora védtelenségben sehol sem tengődött eddig a sajtó, ennyire kiszolgáltatva talán egész története során nem volt a nyomtatott betű ellen irányuló fanatikus gyűlöletnek. Ezerhétszáz megszüntetett lap újságíró-exisztenciák ezreinek lemészárlását jelenti s ahol ez az exisztencia anyagilag megmenekült, ott erkölcsileg zuhant le arra a mélypontra, amelyet még a cenzúrához, a sokféle illetéktelen megrendszabályozáshoz és alapvállalkozás kommerciális korlátaihoz alaposan hozzáedződött háború utáni újságíró sem tudott elképzelni. Nemcsak a sajtószabadság védelme és a megszüntetett munkahelyek révén veszélyeztetett szakmai érdek, de az újságírás becsülete is megkövetelte tehát, hogy a nemzetközi sajtó képviselői finnyásan elkülönítsék magukat attól, a tragikusan torz szervezettől, amit ma német sajtónak neveznek. Az az újságírás, amely ma is elsősorban csak a meggyőződésétől függ, kritikájával ellenőrzi a közélet tisztaságát és sokszor a kockázattal is számol, hogy tanítója és irányítója, kardja és pajzsa maradhasson a közösségnek, amelyet szolgálni akar, nem tehetett egyebet, mint diszkvalifikálta ezt a történelmi méretű álhírlapírást, amelyet a forradalmii hatalom besorozott rohamosztagai közé. Nagy megnyugvás a világ számára, hogy az igazi sajtó, amely egy évszázadon át a parlamentarizmus testvéreként a legtöbbet végzett az ember felszabadítása, felvilágosítása, öntudatos lénnyé nevelése terén, ezzel a budapesti határozattal újból és végérvényesen manifesztálta, hogy a tehetség és az intaktság mellett a szellemi szabadság és az erkölcsi függetlenség kvalifikálja újságíróvá azt, aki megtanulta a betűvetést. Ez a határozat megerősít bennünket abban a hitünk-ben, hogy mi is csak a sajtó teljes sza-badságának birtokában szolgálhatjuk olyan termékenyen a nemzet és a nép ügyét, amilyen szenvedélyesen szolgálni óhajtanak. A magyar miniszterelnök mondotta a minap a fontos szavakat, hogy „a szellemet nem lehet brutális zárni“ s ez a kijelentés megnyugtató összhangban van azzal a hitvallással, amelyet az internacionális újságírás tett ma hivatása mellett. Büszkék vagyünk, hogy ez a hitvallás Budapestről hangzott el és annyi megalázás, belső meghasonlás, csüggedés és kétely után ismét büszkék vagyunk arra, hogy husáng és fegyver helyett toll van a fejünkben. Ausztria behozta a vízumkényszert Németország ellen Bécs, május 31. A minisztertanács szerdán este Dollfuss kancellár elnöklésével több óra hosszat tartó tanácskozás után kimondotta a vízumrendszer visszaállítását a Németországgal való utasforgalomban. A német turisták elmaradását a minisztertanács oly módon akarja kiegyenlíteni, hogy a nyári idény tartamára messzemenő menetdíjkedvezményeket léptet életbe az idegenforgalom fokozása érdekében. Azokat az idegenforgalmi intézményeket, amelyek a német turistaforgalom kimaradása miatt nagyobb kárt szenvednek, nyolcmillió schillinges államsegéllyel támogatják. A nyolcmillió szétosztása a minisztertanácsra tartozik. A minisztertanács ezenkívül részletesen kidolgozta az új közmunkaprogrammot is és hatvanmillió schillinges hitelt szavazott meg az osztrák úthálózat kiépítésére. Ezenkívül 12 millió schilliget fordítanak útépítésre az autonóm városok és községek is. Átkutatták a Barna Házakat Bécsben a kora reggeli órákban rendőrség szállta meg a nemzeti szocialista párt bécsi és alsóausztriai kerületi vezetőségénekszékházát, a Barna Házat és házkutatást tartott. A rendőrség parancsnoka bírói végzést mutatott fel, amely felhatalmazza a rendőrséget, hogy a hazaárulásról szóló Btk.-szakasz alapján házkutatást tartson a Barna Házban, mintha az a gyanú merült fel, hogy a Barna Házban fegyvereket és robbanóanyagokat rejtegetnek. Hasonló házkutatást tartottak a grázi és az innsbrucki Barna Házban is. Innsbruckban csendőrség és katonaság vette körül a házkutatás tarttama alatt a Barna Házat. A bajor-tiroli határon fekvő Bregenz városka nemzeti szocialista székházában szintén házkutatás volt. Linzben átkutatták Habicht birodalmi gyűlési képviselőnek, a nemzeti szocialista propagandavezetőnek lakását is. Nem Dollfuss ajánlotta a kormánykoalíciót a nemzeti szocialistáknak Bécs, május 31. (Bécsi Távirati Iroda ) Dollfuss szövetségi kancellár Habicht birodalmi német képviselőnek a nemzeti szocialisták szövetkezési ajánlatáról szóló közléseivel kapcsolatban a Politische Korrespondenz útján kijelenti, hogy hintelen volt miniszter közvetíte.