Ujság, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Budapest, 1933 vasárnap, október 1 Ulaidsl és menellényiroda: Budapest, VII, Erssébetkörut 43. Telelom 418-34ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL] VI, Aradi utca 10 TELEFon: 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, VII, Erza Abal-korut 43 (Royalé rUletJ. Telefon: 316—28 R Ára 32 fillér IX. évfolyam, 223. szám Rejtvény pályázati szelvény 1133 október 1. Név , ,j, Lakáscím mimiMillii ROJVÁ5 Kánya Hüngyminiszter nyilatkozik a leszerelasrol 19.000 materi art el az orosz sztratosztara-tianion prapanan inzutianak egy német követsegi liban EZER PENGŐ Mussolini javaslata, mely a Dunamedencegazdasági összefogását politikai akadály nélkül akarja lehetővé tenni, alapvonásában azonos azzal, amit Kánya külügyminiszer Párisban pedzett és ott nem talált ellenmondást. Ha közös megegyezés közvetetlenül jogos politikai aggályokat kelt, kerülő után ugyanaz az eredmény elérhető, ha az összes kombinációkban két-két állam szerződésre lép és ezeknek a szerződéseknek összessége gazdaságilag ugyanazt éri el, amit közös összeállással politikailag nem lehet elérni. A gazdasági életnek az eredményre van szüksége. A politikát nem lehet áldozatul hozni, de viszont ha meg lehet kerülni, nem tudjuk elképzelni, hogy akármelyik állam, ha igazán gazdasági megoldást kiván, ragaszkodjék hozzá, hogy a politika feltétlenül mint akadály szerepeljen. * Töredelmesen bevalljuk: magunk is használjuk a racionalizálás szavát, ezért kicsit kínos bevallanunk, hogy nem tudjuk, mit jelent. A vallomásra Gömbös Gyula miniszterelnök válasza a nála járt gazdaküldöttségnek kényszerít. Tisztviselő fizetést nem szállít le (nagyon helyest), ellenben a megtakarításokat a közigazgatás racionalizálásával akarja elérni. Erre is szeretnék mondani: nagyon helyes, de tisztviselő vonatkozásban nem merjük megtenni. Racionális, azaz észszerű, minden feleslegest kerülő közigazgatás kívánatos, de ha megtakarítások céljából s nem a közönség kiszolgálása szempontjából történik, létszámcsökkentést jelent. Mégpedig lényegeset, ha a megtakarítás számbajövő mértékben történik. Márpedig örülni, hogy a tisztviselői fizetést nem csökkentik és egyben örülni, hogy sok tisztviselő egyáltalán fizetés nélkül maradjon, egy füst alatt nem tudunk.* A szénárak leszállítása valóságos jótétemény a kevéspénzű, de mégis fázó közönségnek, gazdaságilag pedig érdeme a miniszternek, mert meg tudta tenni úgynevezett letörés nélkül, tárgyalás és megegyezés útján a bányákkal, a melyek ezúttal csak arra néztek, hogy meg tudjanak élni, nem pedig, hogy minél jobban éljenek meg. Kánya elutazott Senfbel Genf, szeptember 30. Kánya Kálmán külügyminiszter szombat délelőtt látogatást tett Beck lengyel külügyminiszternél. Később Musanov bolgár miniszterelnököt látogatta meg. Délután sir John Simon angol külügyminiszter kereste fel őt szállójában. Kánya Kálmán külügyminiszter este hat óra két perckor Máriássy Zoltán és Balásy Antal követségi tanácsosok kíséretében elhagyta Genfet. A pályaudvarra kikísérték Perényi János rendkívüli kövei, a delegáció tisztikara és a genfi magyar kiküldöttek. Mengele Ferenc külügyi sajtófőnököt szaktárgyalásai még egy-két napig Génfben tartják. ÍRTA: KÓBOR TAMÁS Annyi keserűséged van, szegény szellemi proletártestvérem hadd örvendjek veled, amikor a legtisztább öröm ér, mely téged a legjogosabban mégis illet, a káröröm. Végre megkezdődik az igazság uralma. A takarékosság, mely eddig csak a mélyben turkált, és szelt mind keskenyebb karajt mindennapi kenyérnek, most már eléri a csúcsokat is. Jól esik, akinek háromszáz pengőjéből kétszázat, a kétszázból százat csinált a takarékosság, a leépítés és az állástalanság kihasználása, tudni, hogy ahol eddig ezrekbe ment a havi fizetés, ott egyetlen egy ezer a legfelsőbb határ. Ezer pengő havonként! Budapest millió lakosából hánynak nem szédül meg a feje e mesés összeg hallatára. És le kellett faragni a fizetéseket erre a szintre, melyre a százezrek soha sem tudnak emelkedni, még vágyaikban és álmaikban sem. Ezer pengő! A gépírónő kerek egy esztendőt dolgozik ezért és ha máskép nem megy — nagyon sokszor nem megy — még több ideig. És egy nagyságos és méltóságos úr kénytelen erre az elérhetetlen magasságra leszállani. Milyen magasból? Ameddig Piccard tanár sem emelkedik, mert az ő gömbje sem éri el a havi három-négyezer pengőket. Egyelőre az állami üzemek szállítják le toronnymagasságra a hegyorom magasságú fizetéseket, de nincs kétség benne, a kezdetet követi a magángazdaság is. Ezer pengő a gyárvezérnek, aki tízezret keresett és ezer pengő a törtetőnek, aki hónapos szobában vagyonról álmodott és álmát meg is valósította. Megkezdődött a csúcsok lehordása és közelebb jutottunk az eszményképhez: sik föld, melyből fejjel senki sem látszik ki. így van ez rendjén a szegénység századában, az álnok liberalizmus megsemmisítése idején. Ha már szegények vannak, ne legyenek gazdagok! Csak jelezni akarom, hogy értem a lenyűgözötteket, akiknek jól esik az osztó igazságnak ez a lecsapása arra a rétegre, mely eddig biztonságban érezte magát. De a megértésnél, messzebbre, a helyeslésig nem tudok menni. Azt hiszem, nem is várják tőlem, akinek szinte rögeszméje, hogy a takarékosság él és állam és község, közgazdaság és magángazdaság biztosabban mászik ki a válságból, ha mindenkinek van havi ezre, mintha senkinek sincs ezernél többje. Aki évek során át látja a takarékosság és leépítés mind szorgosabb munkáját és sehol egyetlen egyszer sem a kívánatos eredményt. Az állam takarékoskodik és mennél kisebb a kiadása, annál kisebb a bevétele. A boltos elbocsátja segédjét és egy garassal sem marad többre, mint mikor segédet tartott. Nagy vállalatok elbocsátották alkalmazottaik felét és mégsem marad meg nyereségnek, amit megtakarítottak. Ismerik ezt a vesszőparipámat és nem veszik rossz néven, ha most sem szállok le róla. Lejtőn lefelé fölösleges a ló, aki húzná a kocsit, de ló nélkül is a lejtő lejtő marad és a kocsi lefelé gurul. Társadalmilag valahogyan helyrebillenti a lelki egyensúlyt, ha a vastag ágakat is megnyirbálják és ha már lefelé nincs határ, legyen legalább fölfelé. Tárgyilag is jelentene valamit, ha amit ezer pengőn felül lefaragnak, oda adnák a száz pengőn aluliaknak. Ez kiegyenlítés lenne takarékosság nélkül. A vállalat alkalmazottain így segítenének, de magán a vállalaton azzal, hogy magának farag le, soha. A veszteség mindig nagyobb, mint a megtakarítható. De van társadalmi vonatkozása a lefaragottaknak is. Nincsenek sokan. Havi ezer pengőnél kezdődik a jómódúak osztálya. Ha ezt a legtöbbet általánosítják, ott véget is ér. Ami azon felül volt, megszűnik. Ez az osztály volt, melyre a fényűzés ipara és kereskedelme számíthatott és ez volt az az osztály, mely elvégre jogosnak tartotta a létét és számíthatott rá, hogy megmarad. Embertelenség, ha a gépírókisasszony csak ötven pengőt kap, de nem kiált égbe, ha a vezérigazgató, akinek képességei százezreket hoztak a vállalatnak, többet kapott a létminimumnál, sőt annyit, hogy minden testi és kulturális szükségletét pazarul kielégíthette. Ez az osztály van és fölépítette munkája és érdemei alapján a maga magasabb életmódját. Lehet kényszerűség, lehet megoldás, de nem lehet osztó igazság, ha egy szép napon egyszerűen letaszítják erről a szintről, ha amit kétoldalúan megkötöttek, a szerződést harmadik hatalom megsemmisíti az egyik előnyére, a másik kárára. Egyénileg, osztályilag ez a réteg okkal kérdezheti: hol a jog és hol a szerzett tulajdon biztonsága? Lélektanilag. A fiatalember álmodik a jövőről. Amíg nyitva előtte az élet, megfeszíti minden képességét. Míg a létra alján van, odaadja nappalát, éjszakáját.. Vezető állásban nincs hivatalos órája, nincs pihenője. Agyban, idegben kimerül. Egyre gondolkodik, cselekszik vinni valamire! Elvárható-e a képességnek ez a gazdálkodás nélküli felőrlése, ha messze távolban végcélul int a leeresztett sorompó? Eddig juthasz és nem további Ezer pengőre viszi a szamárlétra is, ezer pengőn felül Pegazus szárnyai sem röpíthetnek. Minek szárnyakat növeszteni? Gazdaságilag. Az egyik félen elért megtakarítás a másik félen többszörösen hiányzik. Az állam néhány száz ember után kevesebb egyenes adót kap. A kereskedők és iparosok során át mind megannyinál hiányzik, amivel ezer pengőn felül nem költenek. Nem ötszáz pengő a hiány, ha ezerötszázból ezer lett, hanem annyiszor ötszáz pengő, ahány kézen ez a többlet eddig futott. A mészáros még megkapja, amit eddig, a pék is. Futja az ezerből. A cipész, a szabó, a kalapos, fehérnemüs már kevesebbet lát, az ékszerész, a piktor, a szobrász és iparművész már semmit. Művészet, irodalom és az iparoknak egész serege berendezkedett a tényhez, hogy vannak, akik ezer pengőnél többet keresnek. Házak épültek ezek számára, öt, hat és még több szobás lakásokkal. Bútorosok dolgoztak azzal a feltevéssel, hogy öt, hat és még több szobás lakásokat megfelelően felszerelnek. Ezek alól egyszerűen kirántják a gyékényt. A törzsökös közgazdasági tan uj tőkék gyűjtéséről prédikál. Honnan gyűlnek az új tőkék? A keresetfölöslegnek takarékba, bankba való adásából. Ez lehetséges kétszáz pengős fizetésnél is, ha tíz pengőt lespórolnak a táplálékból. Lehetséges ezer pengőnél is, ha ennyire fölviszik. De lehetetlen, ahol ezernél több volt és most csak ezer marad. Ott kénytelenek átnyergelni s természetesen a fölöslegen kezdik „a leépítést“. Nincs mit félrerakni! Aztán következik a nem múlhatatlan kiadás összezsugorítása és befejeződik az eddigi életmódról való lemondással. Kívánatos ez? Ha kényszerűségről beszélnek, szavam sincs ellene. De megoldásul találták ki, a gazdasági romlás megállítása céljából foganatosítják. A vállalatot, melyen segítenének, még rosszabb helyzetbe hozzák, mert még gyöngébb társadalmat szolgál ki. Ellenben egy csomó küzködő embernek és intézménynek újabb lökést adnak a mélység felé, melynek elnyelésétől a fűszálba is kapaszkodnak. Ez az út sohasem visz a magasba. Ez a lemondás a belenyugvás útja, a berendezkedés a nyomorban, nem küzdelem a nyomor ellen. Hitem és meggyőződésem.