Ujság, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

Rádiómelléklet: Teljes budapestPDi kü­lföldi mű­sor Budapest, 1933 péntek, december 1 Ára 2.50 dinár IX. évfolyam, 273. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Megyedévre ...... 10.80 pengd egy hóm _______ 4.— pengd Ausztriában egy hóra _ _ _ Schilling egyet Ilim­óm Budapesten, vidékei, és pályaudvarokon hétköznap 18 fillér vasárnap _________ 32 fillér Ausztriában hétköznap _ 30 Orosehen vasárnap 60 Orosehen Megjelenik vasárnap as ünnep utáni napok kurátorával minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi­ utca 10 TELEFol: 207—54, 207-55, 207-56, 207 57 FIÓKKI­ADÓH­I­V­A­TAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, VII. Erzsébet-körut 43 (Royal. Opillett. telefon: 316—28 Utazási és menetjegyiroda: Budapest, VII, erzsébet-körut 43. Telelon: 418—34 A revízió útja A hatalmas angol birodalom felé irá­nyul az utóbbi napokban az egész ma­gyarság fokozott figyelme. Két külön­böző pártállást­, de tüzes magyarságá­ban együttérző és együttgondolkozó magyar politikus vívja az angol köz­vélemény előtt békés viadalát Magyar­­ország igazáért. Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor egyidőben appelláltak az angol nyilvánosság előtt a jogérzetre, az elkövetett igaztalanság reparálására, a Dunamedence és ezzel kapcsolatban az európai béke érdekeinek felismeré­sére. Az a mélyreható történelmi fejte­getés, amely alapja a Bethlen István gróf hatalmas és az egész mai helyzet megvilágítását szolgáló beszédének, az okfejtés világosságával és meggyőző erejével föltétlenül kell, hogy gondolko­dóba ejtse azokat is, akik eddigelé bizo­nyos idegenkedéssel és idegességgel fo­gadták a mozgalmat a trianoni végzetes szerződés revíziója érdekében. Fölösle­ges hangsúlyozni, hogy ugy Bethlen Ist­ván gróf, mint Eckhardt Tibor az egész ■magyarság lelkű idéből beszélt és hogy­­minden szavuk és érvelésük száz száza­lékig azonos a magyar nemzet osztatlan felfogásával. Aki elolvassa Bethlen Ist­ván gróf beszédét, szinte lenyűgözve érzi magát annak formai és tartalmi tö­kéletességétől. Különösen kiemelkedik előadásából az a rész, mely a nagyhatal­mak szerepét fejtegeti a revizió körül. Alig kétséges — konstatálja Bethlen gróf — az elkövetett hibák felismerése Európa öt nagyhatalma közül négynél máris utat tör magának. Ezt megálla­pítván, Franciaországra appellál, mely nem vállalhatja egy részrehajló és igaz­ságtalan állapot fentartása érdekében örök időkre a zsandár szerepét a Duna­­medencében, hisz már ott is kezdenek annak tudatára ébredni, hogy a Duna­­medence népei Európa békéjének szi­lárdabb pillérei lesznek, ha igazságos osztály révén megértés jön létre köztük. S amely napon ez a felismerés utat tör magának az összes nagyhatalmaknál, meghúzták a trianoni szerződés halál­­harangját, mert Európa egyhangú aka­ratával nem dacolhatnak azok a kis or­szágok, amelyek létüket és hatalmukat nekik köszönhetik. Megható, lelkes sza­vakban fordul Angliához a revízió érde­kében, bizalommal a hatalmas angol nemzet igazságérzete iránt, mely hozzá­segítheti Európát, hogy a béke, jólét és megelégedés visszatérhessen. Amint látható, a fősulyt Bethlen be­széde a francia megértésre helyezi. S ebben párhuzamos gondolat tükröződik az Eckhardt Tibor érvelésben gazdag vitája során, melyet az angol magyar­barát bizottság előtt folytatott­ ,­rra az angol részről felvetett kérdésre, hogy mily gyakorlati eszközökhöz kellene fo­lyamodni a revízió megvalósítására, Eckhardt nyomatékosan hangsúlyozta, hogy elsősorban Franciaországot kell meggyőzni a revízió szükséges voltáról. Így kiegészítve, a Bethlen gróf és Eck­hardt Tibor következtetései abban csu­csosodnak, hogy a revizió gyakorlati útja mindenekfölött Franciaországon át vezet. S ezt az utat egyengetni, kellő irányba terelni Anglia lenne hivatva Annál is inkább, mert hiszen e részben Olaszországban is nemcsak megértő, de hathatós támogatásra talál, Németor­szág pedig természetesen készségesen áll­t mellénk. Hisz maga is a revíziótól várja ! ROVAJ Megengedjük magunknak, hogy a Nem­zeti banknál fölvett százmillió állami köl­csönről cinikusan vélekedjünk. Ha a gazda­pártolók áldozatul megkövetelik a száz­milliót, sőt ennél is többel, akkor inkább a­­ Nemzeti­ Ban­któl vegye kölcsön a kor­mány, mint a kizsarolt társadalomtól adóba. A Nemzeti Bank inkább bírja el a kölcsönt, mint az ország az adót. Hogyan állunk az aranyfedezettel? Már régen nem­ törődnek az aranyfedezettel ott, ahol szük­ségből mással kell törődni. Kitűnő­­ elv, hogy, a Nemzeti Bankot az állam ne hasz­nálhassa föl. De már régen nem élhet semmi ország elvekből. Az élet a fontos, nem a körülírások és szigorú szabályszerű­ségek. Eleget vérzett az ország az elvel­ért, most egy kicsit vérezzen az elv az or­szágért.♦ Bethlen István gróf nagyszerű angol elő­adásai u­tán ítélve az irredenta politika tért engedett a praktikusabb revíziós politiká­nak. Néhány évvel ez­előtt aligha beszélt volna arról, hogy csak­ a magyarlakta terü­letekre tartunk igényt, a többit népszava­zás döntse el, Erdély pedig ne legyen ism­ét a miénk, aminek ellenében Romániáé se le­gyen. Túlzással ezek u­tán már nem igen vádolhatnak betűsünket makacs intranzi­­genciával sem.* Tökéletesen igaza van Wolff Károlynak és Friedrich Istvánnak: kényszeríteni sen­kit sem lehet névmagyarosításra. Hozzá­tesszük: az­­ idegen neve megtartására sem, ha magyarosítani akarja és amíg ez a mél­tatlanság uralkodott, WollV és Friedrich belenyugodtak. Az uj méltánytalanságban különben nem érdektelenek. Hiszen az egyik WollV, a másik Friedrich. Meg van­nak elégedve nevükkel, jó­ teszik. Sipőcz is m­eg lehet elégedve török nevével, mely magyarul drágakövet jelent, a WollTé pedig a Farkasé. Kis Sipőcz sokkal szeré­nyebb, ha nem tá­rtja magát drágakőnek, m­int WollV, ha nem érzi magát farkasnak. Éles kritikák a Házban a Nemzeti Bank alapszabályait módosító törvényjavaslatról Magyar Pál, Hann Ferenc és Sándor Pál érvei a törvényjavaslat ellen öt órakor nyitotta meg Almásy László elnök a képviselőház csütörtöki ülését. A megnyitás után Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi­niszter beterjesztette a magyar tengerhajózási vállalatok kedvezményeiről és a külföldi szár­mazású áruk hamis megjelölését tiltó nemzet­közi egyezmény becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatokat. Ezután harmadszori olvasásban is elfogadták a gazdavédelmi törvény­javaslatot, majd rátér­tek a Nemzeti Bank létesítése és szabadalmáról szóló 1924. évi V. t.­c. kiegészítéséről és módo­sításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslatot Zsindely Ferenc előadó is­mertette. Az első szónok Magyar Pál volt. — Az alapszabálymódosítást — mondotta — nem tartom­ egyszerű technikai műveletnek, mert ez kihat majd egész pénzgazdálkodásunk jövőjére. Mindenekelőtt egy logikai tévedésre kívánok rámutatni : ezt a törvényjavaslatot azután hozták a Ház elé, amikor ennek az indokául szol­gáló gazdavédelmi törvényjavasatot már elfogadtuk. Ha már most bármilyen okból a Ház nem tenné magáévá a mostani javaslatot, hiába fo­gadtuk volna el a gazdavédelmi rendeletet, a kormánynak nem lenne meg a lehetősége, hogy a törvény hatályosságát biztosítani tudja. Ebben megint azt látom, hogy a mai kormányzati rendszerben a mi szerepünk másodrendű és csak külső formák betöltése szempontjából van ránk szükség.. A jegybankok függetlensége — A jegybankoknak — fogh­atja — mindig függetleneknek kell tenni a kormányoktól. A pénz fedezetét az aranyfedezet mellett a köny­­nyen beváltható követelések jelentik s ezért gyakorolnak szigorít ellenőrzést­ a jegybankok, hogy csak biztosan beváltható váltókat számí­toljanak le. Az erre vonatkozó óvatosság kü­lönösen fontos lenne nálunk, hiszen mi igen jelentős mértékben szálltunk le aranyfedezet tekintetében. A Nemzeti Bank ma szinte egye­düli­ forrása a hiteléletnek és ezért látom ag­godalommal a javaslatot. Ezt a javaslatot csak akkor tudná­m akceptáli, ha még egy szakaszt vennénk fel, nevezetesen azt, hogy a pénzügyi kormányzat a következő esz­tendőkben ezt a javaslatot precedensül nem tekinti és nem jön hasonló célkitűzési javaslattal a Ház elé, nem használja ki hasonlóképen a jn­terszerzésn­ek ezt a könnyű módját.­­ Nem félek az inflatórius hatástól és tu­dom, a közönségben nem fog a pengő iránti bizalom meginogni, mert erre nincs ok. A kor­mány igénybe vesz százmilliós hitelt , mert ennek semmi rossz hatása nem lesz a pénzügyi helyzetre, ez csak megerősíti a pengőbe vételi hitet. A Nemzeti B Bank politikája azonban nem felel meg a gazdasági élet szükségleteinek. Azt szokták hirdetni, hogy a bajok oka a kis bank­jegyforgalom. Ez tévedés. A követelések fizeté­sét nem utasították vissza egy esetben sem­ az­zal, hogy nincs elegendő bankjegy, vagy azért, mert a betétekre vonatkozólag olyan m­orató­­riumféle intézkedések lennének, mint például Jugoszláviában A pénzláb leszállítása nem szolgálná a gazdasági helyzet javulását. Ma, amikor sikerült a pengő iránti bizalmat nagy áldozatokkal biztosítani, akkor gondolni sem szabad a nagy előny lerontására, nem te­­h­et meggyengít­eni a pengő stabilitását, ami­ a jövő kibontakozásának egyik legfőbb alapja. a béke biztosítását. Nem áltatjuk ma­gunkat azzal, hogy most már a revízió útja könnyű lesz Sok akadály fornyo­sul még az útban. De Európa közvéle­ményét felvilágosítani, a kérdés minden oldalát, leitárni, a lehetőségeket meg­mutatni:­ez a hatalmas angliai propa­ganda a két magyar politikus elvitazha­­tatlan érdeme. És reméljük némi sikere is. Beszédeik és agitációjuk valóban tett volt. Erinek érzi és méltányolja az egész magyar nem­izét. Mi nem mérhetjük össze viszonyainkat sem Angliával, sem Amer­ikával. A belső tőkeképződést kell elősegíteni . Ma minden figyelmet a reális lehetőségek­ felé kell fordítanunk, am­elyek több tredingiy­­t is­ Ígérnek. Ha visszatérhetünk egyszer a­atkci­mális gazdasági viszonyokhoz, nem mondom­, hogy nem kerülhet sor a pengő aranyértékertek végleges megállapítására. Addig azonban, tiniig, ilyen nehéz viszonyok között élünk, aiu/krój/ például a kötött valutagazdálkodás béklyói is szorítanak minden ilyen kísértet csak nehe­zebbé tenné a helyzetet. Olyan kiviteli politikát kell követnünk, amely biztosítja intervalutári­s viszonylat­ban, hogy a termelő a kivitt terményes tel­jes értéket megkapja.­­ Minden eszközzel elő kell segíteni a belső tőkeképződést s óva intek mindenkit attól, hogy ezt a folyamatot megakassza. Nagy elég­tétellel állapíthatjuk meg, hogy, az­ utolsó két esztendő azokat igazolta, akik más értékállóbb­nak hitt valutákkal szemben a pengő iránt vi­seltettek bizalommal . Visszatérve a törvényjavaslatra, szeren­csésebbnek tartottam volna, ha a kormány nem a jegybank, hanem külön szert,­­utján oldotta volna meg a kérdést és így, nem kellett volna a jegybank alapszabályát megváltoztatni­­ és­ a jegybankok nemzetközi működésével annyira szemben álló módot választani. A javaslatot nem fogadta el. Nem lehet infláció Hegedűs Kálmán azt fejtegette, hogy az in­fláció nem a bankjegyek mennyiségétől hanem minőségétől függ Inflációt elhatározni nem lehet, ez azoknak a ballépéseknek a következ­ménye, melyeket egy pénzügyminiszter és egy jegybank együttesen követnek el. K­lárn Ferenc: Úgy var­! Úgy van! Nem is tudja, milyen igaza van­ Hegedűs Kálmán: Ennél a javaslatnál ettől nem kell félni. Ez a javaslat szoros összefüg­gésben van a gazdajavaslattal, ez teszi lehetővé­­annak végrehajtását. Beszéde végén a közter­hek arányosítását szorgalmazta. Azt az ötteti­t ajánlotta a pénzügyminiszter figyelmébe, hogy félmilliárdnyi nyeremény kölcsönt bocsásson ki. A javaslatot elfogadta. A független Kisgazdapárt nem szavazza meg a javaslatot Utána Ulain Ferenc szólalt fel. A kormány — mondotta­­— százmillió­­kölcsönt kér a Nem­zeti Banktól. Nekem azt kell most kérdeznem, igaz-e, hogy 1924-ben a Nemzeti Bank létesíté­sével kapcsolatban olyan törvényt hoztunk, amely kimondja, hogy az állam és­ egyéb kö­­zü­zetek a bank eszközeit sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe saját céljaikra anélkül, hogy arányban annak ellenértékét be ne szolgáltassák. Ezt a­ törvényt azért csinál­tuk akkor, hogy a Nemzeti Bank független legyen, mert csak így tudja a feladatát elvégezni. Kilenc év óta most történik meg először, hogy a kormány pénzt akar felvenni a Nemzeti Banktól és azt kéri, hogy adja ezt a Nemzeti Bank minden fedezet nélkül. Hát itt az a kérdés, hogy a Nemzeti Bank va­­lutáris fedezete hogyan áll? A Nemzéti Bank­nak van egy 119 milliós arany tartozása a BSZ- nél és ha ez a helyzet, akkor felmerül a kér­dés, szabad-e százmilliót­­felvenni ettől a Nem­zeti Banktól. 1934-től 28 százalékosnak kellene lenni az aranyfedezetnek Most a kormány­­ azt kívánja, hogy az legyen 24 százalék. De én azt mondom, hogy ha ezt a százmilliót felveszi az állam, akkor csak 19 százalék lesz Egy ilyen módon megterhelt Nemzeti Banktól nem szabad kölcsönt felvenni,­­ különösen nem ilyen feltételek mellett. Mi tehát nem vagyunk haj­landók ezt a javaslatot megszavazni, egyrészt mert hiábavaló módon terheli a Nemzeti Ban­­kot, másrészt mert az áldozat teljesen hiába­való. A Nemzeti Bank gazdál­­kodása • A Nemzeti Bank ma már csak egy szurro­gátum, valójában nem is jegybank, mert nem teljesíti két feladatát, a készfizetések biztosítá­sát és a pengő értékének fentartását. A Nemzeti Bank megalakulása óta kedvence volt a magyar gazdasági életnek. Ezután statisztikai adatokat olvasott fel a bank jövedelméről. Megemlítettük, hogy az utolsó hat esztendő alatt a 34 millió alaptőkével rendelkező bank 126 millió nyers jövedelmet ért el, ebből, a tiszta bevétel 53­ mil­lió pengő volt. Csak osztalékra 24 millió peng

Next