Ujság, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-01 / 25. szám
Budapest, 1934 csütörtök, február 1. Ára 16 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre . . 9 . a v 10.80 pengi Egy hóra . . . . 9 9 . 4.— pengi Ausztriában agy hóra . . 8 Sebllüng Egyae aaAai Ara Budapaataa, vldAkaa Aa pályaudvarokon bétkAinap M fillér vasAmnap .........U Illlé* Ausztriában hAlkOsnap _ 80 Oroschaa vasárnap ....... 40 Oroschaa meglelenlh vasAmap Aa Oimap utAal aapok klvételAvol atladaa aapÚJSÁG X. évfolyam, 25. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI, Aradi utca 10 TELEFol: 207-54, 207—35, 207-56, 207 57 FIÓKKIADOHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapast, VII, Erzsébet-kórut 43 (Royalépület), falaton: 316—23 UtasAst és manat nagyiroda, Budapest, VII, Erzsébetkórut 43. Telafon • 416—04 Mérleg Hitler jubileumi beszéde hangban és lényegben nem sokban különbözik a sokezer szónoklattól, amelyet az elmúlt évben papíron és rádión világgá röpített. Az eredmények, amelyekre büszkén rámutat, egy sereg negatívum felsorolása annak, hogy mi mindent sikerült megsemmisítenie abból, ami egy év előtt még élt és jól-rosszul funkcionált is s többé-kevésbé olyan szerepet töltött be, amelyre szüksége volt az országnak és a társadalomnak s amelyet az egy év alatt egyre inkább elkopott szavakkal és elméletekkel semmiesetre sem lehet pótolni. Egy hekatomba felett tartott ünnepi beszéd volt a Hitleré: az antik idők hősei mérték a győzelmet elsősorban azzal, hogy hány várost tudtak a földdel egyenlővé tenni s nem azokkal a valószínű kilátásokkal, amelyekkel a győzelem a béke idejére kecsegtetett. Az elmúlt év nem is volt más, mint egy szakadatlan, a vége felé kissé már lanyhuló triumfus-ünnep egy megsemmisített politikai, társadalmi és kulturális rend felett, a triumfus ünnep szcenériájához tartozik a foglyok és a zsákmány felvonultatása is, de a győzelem igazi, tápláló gyümölcsei még csak nem is zöldek, illetve megbámulták, mielőtt kizöldeltek volna. Az új világ kénytelen még mindig csak a régi csontjain rágódni, vagy pedig jóllakni azzal, amivel az orosz forradalom már tizenhét év óta lakatja jól éhező tömegeit: a jövő csillogó reménységeivel. Az a heidelbergi középiskolai tanár, aki 1832 ben Berlinben csaposlegény és horogkeresztes pionír volt, mert nem kapott állást, mindenesetre nem úgy képzelte, hogy egy év múlva még mindig csapos lesz Berlinben, azzal a különbséggel, hogy most törvényes joga van a nem-árja kocsmáimnak naponként az arcába vágni, hogy zsidó! Ettől még nem találta meg megfelelő helyét és exisztenciáját a társadalomban s a munkanélküli munkást sem váltotta meg az éhségtől és a hajléktalanságtól, hogy most barna ing és entente-szil alatt dobog a szive és korog a gyomra. Ők, a százezerek, akik most felvonulnak, rivalynak és énekelnek, bizonyára nem igy képzelték egy év előtt — de merjék csak hangosan kimondani, hogy nem igy képzelték! S bizonyára nem igy képzelte a doorni remete és nagyszámú családja sem, akik Hitler fellépésekor elérkezettnek látták az időt ■arra, hogy egy tömegmozgalom hullámain sodortassák vissza magukat oda, ahonnan egy tömegmozgalom hullámai sodorták el őket! Nem titok, hogy a hitlerizmus financiális előkészítésében nagy szerepük volt azoknak a milliárdoknak, amelyekkel a nazarénus weimari köztársaság a detronizált fejedelmi családokat kártalanította. Ezek a fejedelmi pénzek is ott csörgedeztek a barna bricsesszzsebekben a nagyipari és nagybankmilliók között, amelyeket a német ancien régimé nyakló nélkül azért áldozott, hogy a csalódott és lerongyolódott proletártömegekkel távolíttassa el a restauráció atjából a köztársaság, a demokrácia és a szociálpolitika életképes intézményeit. ők is máskép képzelték ezt a jubileumot: a császár egy éve bizonyosra vette, hogy ma ő vonul be a Brandrburger Toron s a nagytőke sem hitte el a Theodor WolToknak és Georg I Inhardoknak, hogy saját karhatalmuknak, amelyet védelmükre és ellenfeleik megsemmisítésére szerveztek, rövidesen foglyaiul esnek. Hitler jubileumi beszédében leszámolt a monarchiával, sőt a köztársasággal is leszámolt. Hitler csak egy államformát ismer, amely az ő és alvezérei testére van szabva s amelyet sem a történelmi fejlődés során kialakult közjogi határok, sem a népkép. ROVAR. Valami szívbeli frigynek nem mondható a fővárosi alkotmányvédő biok, de nem is készült annak. Wolff Károly szerint amiben egyetértenek, abban kell együtt tartani. Természetes csakúgy, mint az, hogy Amiből nincs haszna, abban nem ért egyet. A baloldallal halad, hogy hatalmi pozícióját vele együtt megvédje, a kormánnyal tart, ahol hatalma nincs fenyegetve. Az ajánlási rendszer és a kerületi beosztás az ő számára készült, tehát jól teszi a kormány, mikor ezekhez nem nyúl s nem tart szövetségeseivel, akik ezekhez is nyúlni akarnak. Nem vérszövetség tehát az alkotmányvédő biok, neki talán nem is alkotmányvédelem, sőt biok sem, hanem gesztenyekaparó. Szolid, megbízható összefogás ez, mert mindenki tisztában van a másikkal. Biztosra vesszük, hogy Rakovszky Ivánnak, a Közmunkatanács elnökének nyilatkozatával az Erzsébet-sugárút ügye végleg el van döntve, az építési engedélyeket kiadják és a munka tavasszal megindulhat. A Jóakaratnak is rosszakaratú az olyan jobb, mely úgy ellensége a jónak, hogy azt megakadályozza és maga meg nem valósul. A nagy építkezés nem úgy kell, mint a falat kenyér, hanem maga a falat kenyér, mely már tegnap kellett és nem odázható el holnaputánra. A legcsúnyább sugárút, mely megépül, többet ér a legszebbnél, melyet elhalasztanak. Nem sajnálják az idealista urak az időt és ezt az egész várost, mely megélne abból, hogy az uraknak rosszabb ízlése volna?♦ Bethlen Istvánra nem alkalmazható a szentivánéji álombéli mondás: nem vagyok oroszlán, hanem asztalos. Bizony a Bethlen István Szavában oroszlánt hallanak és nem csoda, ha megijednek tőle a börzén is, a gyárakban és bankokban is. A kormánynak is nehezére eshetik megnyugtatni a felriadt közvéleményt, mert ő sem mondhatja: Bethlen nem oroszlán. Pedig tény, hogy ezúttal nincs ok az ijedtségre. Dollfuss kancellár Budapestre látogat Február 7-ét és 8-át tölti a magyar fővárosban Bécs, január 31. (Bécsi Távirati Iroda.) Dollfuss dr. szövetségi kancellár a magyar kormánynak tudomására juttatta, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök múlt évi júliusi látogatásának viszonzására a legközelebbi napokban Budapestre készül. A szövetségi kancellár kétnapos látogatásának időpontját egyetértőleg ideiglenesen február 7-ére és 8-ára tűzték ki. ♦ Igaz magyar vendégszeretettel várjuk Budapestre a baráti Ausztria világszerte rokonszenves kormányelnökét, Dollfuss kancellárt. Nemcsak azért, mert örvendünk minden olyan lépésnek, amely hazánk és Ausztria között kimélyíti az amúgy is jó kapcsolatot. Hanem azért is, mert az az államférfi érkezik a magyar fővárosba, aki olyan csodálatraméltó bátorsággal és energiával küzd ma a kis Ausztria szabadságáért és oly szívósan és oly elszántan védelmezi a kultúrát s az emberhez méltó köz- és magánélet lehetőségét a terror ellenében. Olyan ember látogat el Budapestre, aki tiszteletreméltó helyet vívott ki magának és hazájának a népek együttesében, mert meg merte fogni és keményen meg tudta ragadni a történelem kerekét, mielőtt végzetesen a szélsőségek felé kanyarodott volna. Természetesen nem csupán baráti látogatás az utazás célja; nyilvánvalóan fontos kérdések kerülnek szóba, melyek megpecsételik a két államnak a múlt hagyományain alapuló, kipróbált barátságát. E tárgyalások alkalmával Dollfuss kancellárt az egyéniségét és politikai jelentőségét megillető tiszteleten túl, igaz szeretettel fogja fogadni nemcsak Budapest, hanem az egész magyar nemzet. Különösen barátságos kapcsolatok jegyében Bécs, január 31. Dollfuss dr. szövetségi kancellár budapesti útjáról mértékadó helyen kijelentik, hogy a szövetségi kancellár útja viszonzása annak a látogatásnak, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök a múlt év július 9-én Bécsben tett. A látogatás viszonzása már régóta esedékes, de a szövetségi kancellár rendkívüli igénybevétele folytán csak most történhetik meg. A látogatás az Ausztria és Magyarország közti különösen a barátságos kapcsolatok jegyében áll. E látogatás során természetesen megbeszélik a két ország gazdasági kapcsolatait is, annál is inkább, mert az egész magyar osztrák kereskedelmi forgalom a mind élénkebb intenzitás jegyében áll. A nyilatkozat végül utal Gömbös Gyula miniszterelnök és Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter vadászlátogatására, valamint több magyar államférfit Ausztriai látogatására. viselet és a közvélemény nem feszélyeznek A történelem előtti páter familias korlátlan élet-haláluralma emelkedett az elmúlt egy év alatt hatalmi elvvé és jogforrássá Németországban, Európa közepén, hatvanötmillió rakoncátlan, vagy agyonrémített gyerek felett. A császár most már végkép rezignálhat s Hindenburg elnök is tudomásul veheti, hogy a Führer nyilván csak magas korára és hősi érdemeire való tekintettel nem likvidálta őt is, akit még a weimari köztársaság ültetett az elnöki székébe s mint nemes csökevény, túlélte az eszmékés intézmények bukását, amelyeknek jelgyében a hatalom ormára került. A mérleget körülbelül a következőkben lehetne felállítani: Hitler egy éve alatt Németországban nemcsak a köztársaság bukott meg, de másodszor is megbukott a monarchia; Hitler egy éve alatt megbukott a szocializmus, de ugyanakkor még bonyolultabb válságban zuhant a kapitalizmus. Hitler egy éve alatt megbukott a felvilágosultság, de a német kereszténység is fennállása óta a legsúlyosabb eszmei és szervezeti krizisbe került. Hitler egy éve alatt megbukott egy német kultúrkorszak, ám ugyanakkor megbukott a kulturátlanság is, amit a halott színházak, a lecsökkent példányszámú folyóiratok és újságok és a néptelen könyvesboltok tanúsítanak. Hitler egy éve alatt állandóan veszélyben forgott a béke ügye, ugyanakkor azonban megbukott a háborúé is; a Führer háborút sem tud és akar viselni! Mi történt tehát Németországban? Erre a kérdésre a világ bizonyára majd csak az ünnepek után, „post festa“ kapja meg az igazi, kimerítő választ. Zs. B. Angol kedvezmény Ausztria függetlenségének biztosítására London, január 31. Az alsóházban Mander képviselőnek arra a kérdésére, hogy minő engedményeket tettek a népszövetség európai vezető tagjai Ausztriának függetlensége biztosítására, Sir John Simon külügyminiszter utalt a stresai határozatokra, amelyek értelmében a népszövetség vezető európai tagjai, köztük Anglia is, hajlandóknak nyilatkoztak legtöbb kedvezményezettségi jogukról lemondani az Ausztria és más Dunaállamok között kötendő előnyvámegyezményekkel kapcsolatban, továbbá Anglia garan-tálta az osztrák nemzetközi kölcsönt. Mander: Tett-e az angol kormány bizonyos meghatározott árucikkekre különleges engedményeket? Sir John Simon: Ehhez tárgyalások volnának szükségesek. Még mindig nagy a búzakészlet London, január 31. A nemzetközi búzatanács új londoni ülésszaka azzal a megállapítással végződött, hogy a világpiac búzakészletei még mindig túlságosan nagyok és hogy ebben az évben minden eszközzel szorgalmazni kell a búzakivitelt, hogy megszabaduljanak attól a nyomástól, amelyet ezek az óriási készletek a búzaárakra gyakorolnak. A búzatanács nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy Magyarország, Románia, Olaszország, Németország, Franciaország és az Egyesült Államok a folyó évben lényegesen csökkentették a hazával bevetett területeiket, leszögezte azonban, hogy ugyanekkor Anglia és Bulgária növelték búzával bevetett területeiket. A konferencia végül kimondotta, hogy a négy dunai állam részére engedélyezett búzakiviteli kontingenst négymillió bushellel felemeli. Dúca merénylőinek pere Bukarest, január 31. (Orient Rádió.) A katonai törvényszék szerda este letartóztatási végzést hozott Cantacuzino tartalékos tábornok és Duca volt miniszterelnök három merénylője ügyében. A többi őrizetes ügyében még folyik az adatok gyűjtése. Anglia nem ismeri el Manüzsnhuüt London, január 31. Az angol kormány szerdán ismét leszögezte az álláspontját, hogy a japán befolyás alatt álló Mandzsukuo államot nem ismerheti el független országnak. Sir John Simon külügyminiszter az alsóházban egy interpellációra válaszolva kijelentette, hogy Anglia szigorúan tartja magát a népszövetség határozatához, amely szerint a japán csapatok jogtalanul szállták meg Mandzsúriát, Mandzsukuót tehát nem lehet elismerni független államnak. Gyakorlatilag természetesen — tette hozzá Sir John Simon — ezt a szigorú elvet nem lehet minden tekintetben érvényesíteni s a Mandzsukuo területén állomásozó konzuli megbízottak az angol érdekek védelme érdekében kénytelenek fentartani az összeköttetést a helyi hatóságokkal.