Ujság, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

Budapest, 1934 csütörtök, február 1. Ára 16 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre . . 9 . a v 10.80 pengi Egy hóra . . . . 9 9 . 4.— pengi Ausztriában agy hóra . . 8 Sebllüng Egyae aaAai Ara Budapaataa, vldAkaa Aa pályaudvarokon bétkAinap M fillér vasAmnap .........U Illlé* Ausztriában hAlkOsnap _ 80 Oroschaa vasárnap ....... 40 Oroschaa meglelenlh vasAmap Aa Oimap utAal aapok klvételAvol atladaa aapÚJSÁG X. évfolyam, 25. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI, Aradi­ utca 10 TELEFol: 207-54, 207—35, 207-56, 207 57 FIÓKKI­ADOH­I­V­AT­AL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapast, VII, Erzsébet-kórut 43 (Royal­­épület), falaton: 316—23 UtasAst és manat nagyiroda, Budapest, VII, Erzsébetkórut 43. Telafon • 416—04 Mérleg Hitler jubileumi beszéde hangban és lényegben nem sokban különbözik a sokezer szónoklattól, amelyet az elmúlt évben papíron és rádión világgá röpített. Az eredmények, amelyekre büszkén rá­mutat, egy sereg negatívum­ felsorolása annak, hogy mi mindent sikerült meg­semmisítenie abból, ami egy év előtt még élt és jól-rosszul funkcionált is s többé-kevésbé olyan szerepet töltött be, amelyre szüksége volt az országnak és a társadalomnak s amelyet az egy év alatt egyre inkább elkopott szavakkal és el­méletekkel semmiesetre sem lehet pó­tolni. Egy hekatomba felett tartott ün­nepi beszéd volt a Hitleré: az antik idők hősei mérték a győzelmet elsősorban az­zal, hogy hány várost tudtak a földdel egyenlővé tenni s nem azokkal a való­színű kilátásokkal, amelyekkel a győze­lem a béke idejére kecsegtetett. Az el­múlt év nem is volt más, mint egy sza­kadatlan, a vége felé kissé már lanyhuló triumfus-ünnep egy megsemmisített po­litikai, társadalmi és kulturális rend fe­lett, a triumfus ünnep szcenériájához tartozik a foglyok és a zsákmány fel­vonultatása is, de a győzelem igazi, táp­láló gyümölcsei még csak nem is zöldek, illetve megbámulták, mielőtt kizöldel­­tek volna. Az új világ kénytelen még mindig csak a régi csontjain rágódni, vagy pedig jóllakni azzal, amivel az orosz forradalom már tizenhét év óta la­katja jól éhező tömegeit: a jövő csillogó reménységeivel. Az a heidelbergi közép­­­iskolai tanár, aki 1832 ben Berlinben csaposlegény és horogkeresztes pionír volt, mert nem kapott állást, minden­esetre nem úgy képzelte, hogy egy év múlva még mindig csapos lesz Berlin­ben, azzal a különbséggel, hogy most törvényes joga van a nem-árja kocsmá­imnak naponként az arcába vágni, hogy zsidó! Ettől még nem találta meg meg­felelő helyét és exisztenciáját a társada­lomban s a munkanélküli munkást sem váltotta meg az éhségtől és a hajlékta­lanságtól, hogy most barna ing és en­­tente-szil alatt dobog a szive és korog a gyomra. Ők, a százezerek, akik most fel­vonulnak, rivalynak és énekelnek, bizo­nyára nem igy képzelték egy év előtt — de merjék csak hangosan kimondani, hogy nem igy képzelték! S bizonyára nem igy képzelte a doorni remete és nagyszámú családja sem, akik Hitler fellépésekor elérkezettnek látták az időt ■arra, hogy egy tömegmozgalom hullá­main sodortassák vissza magukat oda, ahonnan egy tömegmozgalom hullámai sodorták el őket! Nem titok, hogy a hit­­lerizmus financiális előkészítésében nagy szerepük volt azoknak a milliárdoknak, amelyekkel a nazarénus weimari köztár­saság a detronizált fejedelmi családokat kártalanította. Ezek a fejedelmi pénzek is ott csörgedeztek a barna bricsessz­­zsebekben a nagyipari és nagybank­milliók között, amelyeket a német an­cien régimé nyakló nélkül azért áldo­zott, hogy a csalódott és lerongyolódott proletártömegekkel távolíttassa el a res­tauráció atjából a köztársaság, a demo­krácia és a szociálpolitika életképes in­tézményeit. ők is máskép képzelték ezt a jubileumot: a császár egy éve bizo­nyosra vette, hogy ma ő vonul be a Bran­­d­rburger Toron s a nagytőke sem hitte el a Theodor WolToknak és Georg I Inhardoknak, hogy saját karhatal­muknak, amelyet védelmü­kre és ellen­feleik megsemmisítésére szerveztek, rö­videsen foglyaiul esnek. Hitler jubileumi beszédében leszámolt a monarchiával, sőt a köztársasággal is leszámolt. Hitler csak egy államformát ismer, amely az ő és alvezérei testére van szabva s ame­lyet sem a történelmi fejlődés során ki­alakult közjogi határok, sem a népkép. ROVAR. Valami szívbeli frigynek nem mondható a fővárosi alkotmányvédő biok, de nem is készült annak. Wolff Károly szerint ami­ben egyetértenek, abban kell együtt tartani. Természetes csakúgy, mint az, hogy Amiből nincs haszna, abban nem ért egyet. A bal­oldallal halad, hogy hatalmi pozícióját vele együtt megvédje, a kormánnyal tart, ahol hatalma nincs fenyegetve. Az ajánlási rend­szer és a kerületi beosztás az ő számára ké­szült, tehát jól teszi a kormány, mikor ezekhez nem nyúl s nem tart szövetségesei­vel, akik ezekhez is nyúlni akarnak. Nem vérszövetség tehát az alkotmányvédő biok, neki talán nem is alkotmányvédelem, sőt biok sem, hanem gesztenyekaparó. Szolid, megbízható összefogás ez, mert mindenki tisztában van a másikkal. Biztosra vesszük, hogy Rakovszky Iván­nak, a Közmunkatanács elnökének nyilat­kozatával az Erzsébet-sugárút ügye végleg el van döntve, az építési engedélyeket ki­adják és a munka tavasszal megindulhat. A Jóakaratnak is rosszakaratú az olyan jobb, mely úgy ellensége a jónak, hogy azt megakadályozza és maga meg nem valósul. A nagy építkezés nem úgy kell, mint a falat kenyér, hanem maga a falat kenyér, mely már tegnap kellett és nem odázható el hol­­naputánra. A legcsúnyább sugárút, mely megépül, többet ér a legszebbnél, melyet elhalasztanak. Nem sajnálják az idealista urak az időt és ezt az egész várost, mely megélne abból, hogy az uraknak rosszabb ízlése volna?♦ Bethlen Istvánra nem alkalmazható a szentivánéji álombéli mondás: nem vagyok oroszlán, hanem asztalos. Bizony a Bethlen István Szavában oroszlánt hallanak és nem csoda, ha megijednek tőle a börzén is, a gyárakban és bankokban is. A kormánynak is nehezére eshetik megnyugtatni a felriadt közvéleményt, mert ő sem mondhatja: Bethlen nem oroszlán. Pedig tény, hogy ezúttal nincs ok az ijedtségre. Dollfuss kancellár Budapestre látogat Február 7-ét és 8-át tölti a magyar fővárosban Bécs, január 31. (Bécsi Távirati Iroda.) Dollfuss dr. szövetségi kancellár a magyar kormánynak tudomására juttatta, hogy Gömbös Gyula miniszter­­elnök múlt évi júliusi látogatásának viszonzására a legközelebbi napokban Budapestre készül. A szövetségi kancellár kétnapos látogatásának időpont­ját egyetértőleg ideiglenesen február 7-ére és 8-ára tűzték ki. ♦ Igaz magyar vendégszeretettel várjuk Bu­dapestre a baráti Ausztria világszerte rokon­szenves kormányelnökét, Dollfuss kancellárt. Nemcsak azért, mert örvendünk minden olyan lépésnek, amely hazánk és Ausztria között kimélyíti az amúgy is jó kapcsolatot. Hanem azért is, mert az az államférfi érke­zik a magyar fővárosba, aki olyan csodálatra­méltó bátorsággal és energiával küzd ma a kis Ausztria szabadságáért és oly szívósan és oly elszántan­­ védelmezi a kultúrát s az emberhez méltó köz- és magánélet lehetősé­gét a terror ellenében. Olyan ember látogat el Budapestre, aki tiszteletreméltó helyet ví­vott ki magának és hazájának a népek együt­tesében, mert meg merte fogni és keményen meg tudta ragadni a történelem kerekét, mielőtt végzetesen a szélsőségek felé kanya­rodott volna. Természetesen nem csupán baráti látogatás az utazás célja; nyilvánvalóan fontos kérdé­sek kerülnek szóba, melyek megpecsételik a két államnak a múlt hagyományain alapuló, kipróbált barátságát. E tárgyalások alkalmá­val Dollfuss kancellárt az egyéniségét és po­litikai jelentőségét megillető tiszteleten túl, igaz szeretettel fogja fogadni nemcsak Buda­pest, hanem az egész magyar nemzet. Különösen barátságos kapcsolatok jegyében Bécs, január 31. Dollfuss dr. szövetségi kancellár budapesti útjáról mértékadó he­lyen kijelentik, hogy a szövetségi kancellár útja viszonzása annak a látogatásnak, ame­lyet Gömbös Gyula miniszterelnök a múlt év július 9-én Bécsben tett. A látogatás vi­szonzása már régóta esedékes, de a szövet­ségi kancellár rendkívüli igénybevétele foly­tán csak most történhetik meg. A látogatás az Ausztria és Magyarország közti különösen a barátságos kapcsolatok jegyében áll. E láto­gatás során természetesen megbeszélik a két ország gazdasági kapcsolatait is, annál is inkább, mert az egész magyar osztrák keres­kedelmi forgalom a mind élénkebb inten­zitás jegyében áll. A nyilatkozat végül utal Gömbös Gyula miniszterelnök és Kállay Mik­lós földmivelésügyi miniszter vadászlátogatá­­sára, valamint több magyar államférfit­ Ausztriai látogatására. viselet és a közvélemény nem feszélyez­nek A történelem előtti páter familias korlátlan élet-haláluralma emelkedett az elmúlt egy év alatt hatalmi elvvé és jogforrássá Németországban, Európa közepén, hatvanötmillió rakoncátlan, vagy agyonrémített gyerek felett. A császár most már végkép rezignálhat s Hindenburg elnök is tudomásul veheti, hogy a Fü­hrer nyilván csak magas ko­rára és hősi érdemeire való tekintettel nem likvidálta őt is, akit még a weimari köztársaság ültetett az elnöki székébe s mint nemes csökevény, túlélte az eszmék­­és intézmények bukását, amelyeknek je­lgyében a hatalom ormára került. A mérleget körülbelül a következők­ben lehetne felállítani: Hitler egy éve alatt Németországban nemcsak a köz­társaság bukott meg, de másodszor is megbukott a monarchia; Hitler egy éve alatt megbukott a szocializmus, de ugyanakkor még bonyolultabb válságba­n­ zuhant a kapitalizmus. Hitler egy éve alatt megbukott a felvilágosultság, de a német kereszténység is fennállása óta a­­ legsúlyosabb eszmei és szervezeti kri­­­zisbe került. Hitler egy éve alatt meg­bukott egy német kultúrkorszak, ám ugyanakkor megbukott a kulturátlanság is, amit a halott színházak, a lecsökkent példányszámú folyóiratok és újságok és a néptelen könyvesboltok tanúsítanak. Hitler egy éve alatt állandóan veszély­ben forgott a béke ügye, ugyanakkor azonban megbukott a háborúé is; a Fü­h­rer háborút sem tud és akar viselni! Mi történt tehát Németországban? Erre a kérdésre a világ bizonyára majd csak az ünnepek után, „post festa“ kapja meg az igazi, kimerítő választ. Zs. B. Angol kedvezmény Ausztria függetlenségének biztosítására London, január 31. Az alsóházban Man­­der képviselőnek arra a kérdésére, hogy minő engedményeket tettek a népszövetség európai vezető tagjai Ausztriának független­­sége biztosítására, Sir John Simon külügy­­miniszter utalt a stresai határozatokra, ame­­lyek értelmében a népszövetség vezető euró­pai tagjai, köztük Anglia is, hajlandóknak nyilatkoztak legtöbb kedvezményezettségi jo­gukról lemondani az Ausztria és más Duna­­államok között kötendő előnyvámegyezmé­­nyekkel kapcsolatban, továbbá Anglia garan-­­tálta az osztrák nemzetközi kölcsönt. Mander: Tett-e az angol kormány bizo­nyos meghatározott árucikkekre különleges engedményeket? Sir John Simon: Ehhez tárgyalások vol­nának szükségesek. Még mindig nagy a búzakészlet London, január 31. A nemzetközi búza­­tanács új londoni ülésszaka azzal a megálla­pítással végződött, hogy a világpiac búzakész­letei még mindig túlságosan nagyok és hogy ebben az évben minden eszközzel szorgal­mazni kell a búzakivitelt, hogy megszabadul­janak attól a nyomástól, amelyet ezek az óriási készletek a búzaárakra gyakorolnak. A búzatanács nagy megelégedéssel vette tu­domásul, hogy Magyarország, Románia, Olasz­ország, Németország, Franciaország és az Egyesült­ Államok a folyó évben lényegesen csökkentették a hazával bevetett területeiket, leszögezte azonban, hogy ugyanekkor Ang­lia és Bulgária növelték búzával bevetett te­rületeiket. A konferencia végül kimondotta, hogy a négy dunai állam részére engedélye­zett búzakiviteli kontingenst négymillió bus­­hellel felemeli. Dúca merénylőinek pere Bukarest, január 31. (Orient Rádió.) A katonai törvényszék szerda este letartóztatási végzést hozott Cantacuzino tartalékos tábor­nok és Duca volt miniszterelnök három me­rénylője ügyében. A többi őrizetes ügyében még folyik az adatok gyűjtése. Anglia nem ismeri el Manüzsnhuüt London, január 31. Az angol kormány szerdán ismét leszögezte az álláspontját, hogy a japán befolyás alatt álló Mandzsu­­kuo államot nem ismerheti el független or­szágnak. Sir John Simon külügyminisz­ter az alsóházban egy interpellációra vála­szolva kijelentette, hogy Anglia szigorúan tartja magát a népszövetség határozatához, amely szerint a japán csapatok jogtalanul szállták meg Mandzsúriát, Mandzsukuót te­hát nem lehet elismerni független állam­nak. Gyakorlatilag természetesen — tette hozzá Sir John Simon — ezt a szigorú elvet nem­ lehet minden tekintetben érvényesí­teni s a Mandzsukuo területén állomásozó konzuli megbízottak az angol érdekek vé­delme érdekében kénytelenek fentartani az összeköttetést a helyi hatóságokkal.

Next