Ujság, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
Budapest, 1934 csütörtök, március 1 Ára 2*50 dinár X. évfolyam, 48. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK negyedévi* ...... 10.80 p*ngá Egy bére ....... pengd Ausztriában egy bóra . . 8 Schilling Egyes szám éra Budapesten, vidéken ás pályaudvarokon hétköznap 18 fillér vasárnap ...... SS Ilnté. Ausztriában hétköznap . 30 Groschaa Vasárnap _ . . . _ . 30 Groschee Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSED ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi utca 10 TELEFol: 207—54, 207—55, 207-56, 207 57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, VII. Erzsébet-körrut 43 (Royal épület), telefons 316—28 Utazási ás menetjegyiroda: Budapest, VII, Erzsébet-körut 43. Telefon t 419—34 A szegények pénze A szegények pénze körül különös sáfárkodás híre kerekedett az egyik budapesti elöljáróságról. Még nem tudni, hogy az ügy kriminalitás-e vagy sem, de fegyelmi szabálytalanságnak egészen bizonyosan az, mert a hivatali vizsgálat máris bebizonyította, hogy fővárosi tisztviselők a szegények segélypénzével főkép önmagukat segélyezték. Elhiszszük, hogy ezeket az eltévedt fővárosi tisztviselőket sem veti fel a jólét, sőt valószínűleg közel élnek a kabátos embert minden oldalról kerülgető ínséghez s valószínű az is, hogy eddig a korrupció számára megkörnyékezhetetlenek voltak, mert ha hivatali állásukat illetéktelen pénzszerzésre használták volna fel, nem fanyalodtak volna arra, hogy ahhoz a pénzhez nyúljanak, amelyet ennek a városnak legnyomorultabbjai számára amúgy is meglehetősen szűkkeblűen utalt ki a költségvetés. Utáljuk a panamát, de ebben az esetben mégis ezerszer megbocsáthatóbbnak tartanák, ha az elcsúszott tisztviselőkről építkezési, vagy szállítási visszaélések derültek volna ki, mert még mindig enyhébb bűn az adófizetésre képes polgárság közvagyonát megkárosítani, mint a szociálisan tehetetlenektől elvonni a falatot, amely esetleg megmenti őket az éhenhalástól, vagy a bűntől. A nagybank kasszáját kiüríteni csúnya, de normális bűncselekmény, a vak koldus kalapjából kicsenni a krajcárt, olyan csíny, amelynek megbélyegzéséhez nem is kell a bíróság ítélete, mert maga a felbőszült közvélemény mondja ki felette a megsemmisítő ítéletet. Nem fontos, hogy mekkora öszszeg forog szóban, mert ebben az ügyben erkölcsileg minden fillér milliószorosan számít, különösen, amikor annak a nagyvárosnak alamizsnapénzét terelik el rendeltetésétől, amelyben a polgármester statisztikája szerint minden ötödik ember közsegélyre szorul, a város üzemét és szociálpolitikáját tehát a lakosság egyötöde táplálja olyan adópénzzel, amelyet már elsőrendű szükségletei rovására sajtolnak ki belőle. Egy rettenetesen szegény város közönsége próbál gondoskodni az elöljáróságokhoz utalt segélypénzekkel a nála is rettenetesebben szegényekről , s akii ezeket a pénzeket bürokratikusan akármennyire lefedezett ravaszkodással a saját zsebébe kanalizálja, elvesztette a közhivatali funkcióhoz való jogát, még abban az esetben is, ha az ügyben a bíró és az ügyész nem is jut megtorló szerephez. A főváros tisztviselőkarát sürgősen és véglegesen meg kell szabadítani a szegények e megsarcolóitól, ha mindjárt meg is értjük, hogy a diurnista nyomor, általában a szellemi munkások súlyos helyzete sok mindenért felelős. De még Sanyaró Vendelben iskell annyi fegyelemnek lennie, hogy ne a szegények pénzével enyhítse a maga kietlen úri koldusságát. A főváros tisztviselői karáról természetesen az a véleményünk, hogy korrektül végzi feladatát és távol áll tőlünk, hogy az esettel kapcsolatban általánosító konzekvenciákat vonjunk le. De a mi bizalmi nyilatkozatunknál is sokkal hatásosabb bizonyítéka lesz a köztisztviselői kar, feddhetetlenségének, ha álszeméremből s elhibázott presztizsvédelemből meg sem kísérlik az ügy elhomályosítását, vagy feleslegesen diszkrét kezelését, hanem saját maguk járnak el a legnagyobb radikalitással azokkal szemben, akiknek kezén a szegények pénze elkótyavetyélődött. A fővárosnak és tisztviselőinek tekintélye csak abban az esetben szenved csorbát, ha ennek az ügynek felderítésébe nem viszik bele a tökéletes nyíltságot s a bűnöseit minden melléktekintet nélkül ROVA5 A ma világtörténelemcsinálóiról szabad-e azt mondanunk, hogy kelet-havat összehordanak? Egymásután vetik fel a problémákat s nem oldják meg őket, hanem bizonyos ideig vesződvén velük, mint a szeszélyes gyermek, újabb problémához nyúlnak. Az osztrák bonyodalom elég bonyolult, a dunai probléma elég égető, az osztrák-német feszültségben már maguktól sülnek el a puskák. S mit csinálnak a történelemcsinálók? Felvetik a Habsburg-restauráció ügyét. Szivvel-lélekkel hívei vagyunk Ottó királyságának, de ki gondol manapság nálunk a királykérdésre? Egyszerre Ausztriát teszik meg restaurátornak, ahol szintén alig valaki gondol erre. Felvetik, hogy nyomban agyonüssék azzal,, hogy nem lehet s ennek nem teiszik, amaz bicskához nyúlna és egyáltalán nehéz róla beszélni. A jó isten tudja, minek beszélnek róla mégis. Egy szó, egy hang nélkül íme, belekerültünk magunk is egy malomba, melyben most nincs őrölnivalónk s szeretnék odamondogatni a történelemcsinálóknak, hogy ha már nem segítenek nekünk, legalább hagyjanak békében. * A kultuszminiszter bizonyára bővebben meg fogja magyarázni, tulajdonképpen hogyan képzeli gyakorlatilag az érettségi bizonyítvány mellett a személyes sorozási vizsgálatot, mely nélkül egyetemrejutásra az érettségi még nem kvalifikál. Első benyomásunk szerint ez az eszköz nagyon is a cél szentesítésére szorul. Ifjabb gát a diplomaszerzés útján, de így nyersen nézve mintha újabb módja lenne a kedvezésnek egyik és a letárolásnak másik irányában. Eddig az érettségi bizonyítvány a jogegyenlőség érvényesítésevolt, ezentúl esetleg lehet az ellenkezőnek az intézményesítése. Lehet. De nincs jogunk állítani, hogy lesz. Hogy mi a rendeltetése a reformnak, illetékesen csak a miniszter mondhatja meg. * Arravaló a fővárosi reform, mondotta Berki Gyula kormánypárti képviselő úr, hogy a lakosság teherbíróképességével arányba hozzák a főváros minden üzemét. Nagyszerű cél. Állítaná ezt a képviselő úr az államra vonatkozólag is? Az állam igényeit, üzemeinek igényeit nem kell összhangba hozni a teherbíróképességgel? S olyan reformra nincs szükség, mely erre törekednék? S a nemzeti egység pártja irtózik a pártpolitikai törekvésektől? Eddig azt hittük, hogy ilyet mondani , sem lehet. Interpellációk éjjélig a képviselőházban Fábián Béla a szovjet elismerése ellen, Andaházi Kasnya egy nagyszabású vámvisszaélés ügyében. Halaits Géza a kiscímletű hadikölcsönkárosultak érdekében interpellált Kormánypárti állásfoglalás a diktatúra ellen A képviselőház szerdán folytatólagosan tárgyalta a fővárosi törvényjavaslatot. Almásy László délután öt órakor nyitotta meg az ülést és Berki Gyula volt az első szónok. Szerinte a fővárosi törvényjavaslatnak nincs politikai tendenciája, hanem azt a célt akarja megvalósílni, hogy takarékosság érvényesüljön az egész vonalon, amit egyébként mindenki sürget. A javaslat másik indoka az üzemi kérdés. Tiszta helyzetet kell teremteniés el kell érni azt a célt, hogy a fővárosban olcsóbb legyen a villany és a gáz, továbbá a villamos és az autóbuszüzem még takarékosabban működjék. A lakosság teherbíró képességeivel arányba kell hozni a főváros minden üzemét. Az a tény is késztette a kormányt az új javaslat beterjesztésére, hogy a fővárosban egész brigádja van a nélkülözhetetleneknek. Ezt a brigádot legalább egy szakaszra kell csökkenteni Az is káros kinövés, hogy a női alkalmazottak olyan tömegesen vannak a főváros szolgálatában, ami hátráltatja a férfiak elhelyezkedését. Azzal a váddal illetik a kormányt, hogy diktatórikus célok vezetik. Fn is, pártunk tagjai is, ellene vannak minden diktatúrának. Az autonómia annyira összeforrott ezzel a nemzettel, hogy azt soha meg nem tagadhatja. Csak a germán és a latin fajok hajlanak a diktatúra, vagy a szervezett forradalom felé. A magyar nemzet történelmi alapon , áll és a diktatúra egész lelki berendezésével ellenkezik. Nincs is semmi ok arra, hogy bevált parlamenti rendszerünkön változtassunk. Ha volnának olyanok, akik a diktatúrára törekednének,, azok nem ismerik a magyar nemzet történelmét s ideig óráig félrevezethetnének bizonyos csoportokat, de a nemzet , nagyobbik részét nem tudnák eltéríteni a tradíciók útjáról. A javaslatot elfogadom. ki nemszolgáltatják a közvéleménynek és a törvénynek. , Az általánosításra csak akkor lenne alap, ha azok,, akik ezt a bűnt elkövették, megmaradnának a fővárosi adminisztráció szervezetében s továbbtemésztenék a fertőzést. .. Ha efajta esetről vann szó, ne jelentkezzék érintett félként a testületi szellem, amelyet az egyesek bűneinek kiderítésével senki sem sérthet meg. . . A kémkedési ügy ekkor félbeszakították a vitát és az elnök napirendi javaslatot tett. Javasolta, hogy a Ház csütörtökön délután öt órakor tartsa legközelebbi ülését a fővárosi javaslat folytatólagos tárgyalásával. A napirendhez az első felszólaló egy kérész, tény párti képviselő volt, aki a leleplezett kémkedési ügyet tette szóvá. — Nem foglalkozhatik a Ház másodrendű kérdésekkel — mondotta —, amikor elsőrangúan fontos kérdések vannak a közéletben. Ma megjelent a lapokban egy félhivatalos kommüniké, amely nagyszabású, az egész országra kiterjedő kémkedési ügy leleplezését jelentibe. Aleghatározottabban tiltakoznom kell az ilyen általános titkos kommünikékkel szemben. Ez a közlés azt mondja, hogy a társadalom minden rétegéből vannak résztvevői a kémkedési ügynek. Tudnunk kell, hogy kik ezek, van-e közöttük miniszter, képviselő, vagy katonatiszt, mert amíg ezt nem közlik, mindenki gyanús, aki él. A leghatározottabban követelnünk kell, hogy nyíltan ,és név szerint mondják meg, kik vannak benne ebben a kémkedési ügyben. Erre annál inkább szükség van, mert ez a kommüniké kimegy a külföldre és ott nagy recenzust kelt, ha azt hihetik, hogy ilyen kémkedési ügyben résztvesznek a magyar vezető rétegek is. Utána Sándor István a fűszerpaprikatermelés ügyében kiadott rendeletét kifogásolta. Klein Antal pedig energikusabb gazdavédelmet sürgetett. „A zsidó nagytőke pénzintézetei" mondotta , „sokkal humánusabban bánnak a gazdákkal, mint az államilag támogatott altruista intézmények". Interpellációk A felszólalások után a Ház az elök napirendi indítványát fogadta el és áttértek az interpellációkra. . Az első interpelláló Inkey Pál báró volt, aki a vagyonadó, jövedelemadó, és általában az egyéni bevalláson alapuló adókivetések mai módját kifogásolta, mert a valódi adóalapokat — mondotta— eltitkolják. Nyomozási jogot követett a hatóságok részére. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszolt az interpellációra. A jövedelem- és vagyonadóalapok kinyomozása a megfelelő szabályzatok alapján történik. Külön szervet kellene felállítani a nyomozáshoz. Újabban elég sikerrel alkalmaztak könyvszakértőket. Hajlandó mindent elkövetni az adómorál helyreállítására, de vigyázni fog arra, hogy ebből zaklatás ne legyen. Ami a büntetőjogi szankciókat illeti, a magyar törvények szigorúan büntetik az adócsalást és utasítani fogja az adóhatóságokat a szabályok legszigorúbb alkalmazására. (A fiá a választ tudomásul vette.) Fábián Béla a szovjetszerződés ellen Fábián Béla mondotta el ezután a szovjetszerződés ellen bejegyzett interpellációját. Gazdasági okokkal indokolják a szerződés megkötését. Pillanatnyi haszonért azonban nem szabad nyugalmunkat kockára tenni. Állatra és terményre az oroszoknak azért van szükségük, amint azt legutóbb Vorosilov hadügyi népbiztos k kijelentette, mert az orosz parasztság inkább leölte az állatait, inkább bevetetlenül hagyta földjeit, semhogy segítségére legyen a szovjet kollektív gazdálkodásának. Az ellenforradalmi érzelmű’Mal Maiarország siet most a hősies ellenállást tanusító orosz parasztságnak a leverésére. Emlékezzünk arra, mit éreztünk volna mi, amikor itt dühöngött a proletárdiktatúra, ha egy idegen ország siet a magyar bolsevisták segítségére. Arra hivatkozik a kormány, hogy kikötötte, hogy Oroszország a diplomáciai kapcsolat fölvétele után sem fejthet ki propagandát nálunk. Hiú remény az, hogy a szovjet nem fog propagandát kifejteni. Nagyobb, hatalmasabb államokban, amelyek szintén kikötötték ezt, semmibe sem veszik ezt a kötelezettséget. A Ház asztalára tett le egy moszkvai lapot, amelyben rajzban és írásban fejezik ki kárörömüket abécsi véres eseményeken, gúnyolják Ottó Bauert és Julius Deutschot és kifejezik azt a hitüket, hogy a bécsi munkásságnak a barrikádokon hullatott vére az ő termésüket fogja kivirágoztatni. Buchinger Manó: Ugyanezt írják a magyarországi keresztény lapok is! Fábián Béla: Az még érthető, ha ezek a lapok kárörömmel írnak az osztrák szociáldemokratákról. Buchinger Manó: A reakció egyforma eszközökkel dolgozik mindenütt! Fábián Béla: Németországban olyan propagandát fejtett ki a szovjet, hogy a kommunisták száma hatmillióra szökött fel. Anglia több ízben, kötött szerződéseket a szovjettel és mindig kénytelen volt felbontani, mert minden kikötés ellenére az összeköttetést propaganda kifejtésére használták fel. Francia és orosz bolsevista lapok írják, hogy a párisi véres eseményeket, a tömegtüntetéseket a kommunisták készítették elő. Farkas István: Nálunk Hetényi Imre csinálja a propagandát! Eckhardt Tibor: Hetényi nagy bajban lesz! Fábián Béla: A Times leplezte le, hogy amikor Amerikában még alá sem írták a szovjettel való megállapodást, Moszkvában már haditervet készítettek, hogy lehet a farmerek elégületlenségét a forradalmi propaganda szolgálatába állítani. Czettler Jenő alelnök itt félbeszakította Fábiánt és kijelentette, bármennyire is érdekes az előadása, kénytelen figyelmeztetni arra, hogy beszédideje lejárt Fábián Béla ezután arra mutatott rá, hogy esztelenség azt hinni, hogy a szovjet lemond a világforradalom gondolatáról, mert csak a világforradalom erősítheti meg az oroszországi proletárdiktatúrát, anélkül előbbutóbb össze kell somolnia. A külügyminiszter nem válaszolt az interpellációra. A Ház minden oldalán igen nagy hatást tett a beszéd és annak befejezése után a kereszténypárt tagjai is . Fábiánhoz siettek gratulálni. Az interpellációs jog elsorvasztása ellen Gál Jenő az interpellációs jog elsorvasztását tette szóvá. Vétkes mulasztás a kormány részéről, hogy Fábián Béla előbbi interpellációjára a kormány, nem válaszolt azonnal. Mikor Tisza