Ujság, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-19 / 87. szám

Csütörtök, 1934 április 16 ÚJSÁG SZOVJET­ BÁLVÁNYOK • A múlt héten sajtófogadás volt az orosz követségen. Minden újságírót megajándékoztak egy doboz cigarettá­val és egy ilyen dobozból nekem is ju­tott két cigaretta. A formájuk egészen különös: nyolc centiméter hosszú a pa­­pírszopóka és alig másfél centiméter a dohánnyal töltött rész. Meg is jegyez­tem a kávéházban: Ez a cigaretta jel­lemzi legjobban az orosz szovjetet: sok papír és kevés „dohány". A szomszéd­asztal mellől valaki beleszólt az én tré­fás megjegyzésembe: „Egy országot ta­lán mégsem az jellemez legtalálóbban, hogy milyenek a cigarettái". A közbe­szólónak igaza volt, de én mégis vissza­vágtam: „Egy országot valóban nem a cigarettái jellemzik, mint ahogyan Ma­gyarországot sem csak az jellemzi, hogy akadnak rosszmodorú polgárai, akik megkérdezetlenül beleszólnak mások be­szélgetésébe". Ezek után pedig kiegészí­tem az orosz portré jellegzetes vonásait és odaállítom a cigaretta mellé a leg­újabb szovjet­ kreációt, az új érdemren­det, amelynek viselői „a szovjetunió hősei" megjelölést kapják és azzal együtt a következő kiváltságot: a villa­mosokon az elülső ajtón szállhatnak fel, ingyen mehetnek színházba, moziba és ingyen fürödhetnek az állami üdülő­helyeken. Az első kitüntetést a Csel- Ijuszkin-expedíció hajótöröttjeinek meg­mentésében résztvett pilóták kapják. Ez valóban markánsabban jellemzi az új Oroszországot, mint a cigarettát. Az emberi természetet akarják odaát meg­változtatni, az embert lényegében akar­ják „átépíteni" és tizenhat évvel a radi­kális átlényegesítés után érdemrendet alapítanak a társadalmi munka hősei­nek megjelölésére. Így válik illuzóriussá a francia forradalom három nagy köve­telésének egyike, amely az egyenlőség­ről szólott. A nagy forradalom első kö­vetelését, a szabadságot, kinullázta a szovjet szótárából a diktatúra. Csak fel­tétlen engedelmesség van, aki pedig az egyéni diktatúra korlátlanságát a de­mokrácia némely intézményével akarná megcsorbítani, az úgy járhat, mint aTrockij: számkivetésbe mehet és min­den évben máshol ütheti fel sátorfáját. Talán mondanom sem kell, hogy egy Cseppet sem fáj a sérelem, amely a Szovjetben az egyenlőség elvét érte és az érdemrend alapítása csak abból a nézőpontból érdekel, hogy az emberek odaát is épp oly hiúk, mint bármely ka­pitalista államban és a hiúság csiklan­­dozása és kielégítése legalább is oly ser­kentő erő, mint az a kollektív eszme, hogy a célt csak a cél szentesíti és e cél szolgálatában egyetlen akarattá kell összesűrűsödni az egyéni akaratnak. Dolgozni, alkotni magáért a munkáért, mint kiélési formáért és mint a közjó egyetlen lehetőségéért és megtestesülé­séért kell. Ez az egyetlen jutalma a munkának és az életnek, sőt magának az életmentésnek is. Másfél évtizedig se tudta magát tartani ez az új erkölcsi törvény. Rést hasított rajta az új érdem­rend, amellyel a szovjetunió megterem­tette a kiváltságosok szektáját. Nem nagyértékű előjog, hogy az em­ber a villamos kocsi elülső ajtaján be­léphet a kocsiba, de mégis elsőrendű állampolgárokat kreál ez a kiváltság és ahol elsőrendű emberek vannak, ott a­utomatikusan kialakul a másodrendű emberek osztálya. Ezt a cárok is meg tudták csinálni, de az orosz forradalom talán mégis a cári intézmények sírját akarta megásni, még­pedig oly mélyen, hogy ezek az intézmények soha, semmi­féle formában ne támadhassanak fel. Bernard Shaw mondja a Forradalmá­rok Kiskátéjában: A kormányzás mű­vészete: a bálványimádás megszerve­zése. Amikor ezt a mondatot leírta a nagy szatirikus, még nem volt szovjet. A polgári társadalmakról és a kapita­lista rendszeren épült államokról szűrte le ezt az igazságot. Most már megkezdő­dött a bálványimádás szervezése Orosz­országban is. Az isteneket detronizálják, de a bálványokat restituálják. Nem az istenen és nem a bálványon a hangsúly. A lényeges itt az, hogy jelentkezik az imádás szükségességének az érzése. Kell nekik valami magasabbrendű, akire felnézhessenek. A misztikum után való vágy jelentkezik ebben. És szimptómá­­nak ez nagyon is jelentős. Wallesz Jenő Ki a szabadba, napfénybe, de csak N­IVEÁ-t-!// BEIERSDORF VEGYÉSZETI GYÁR R. T„ BUDAPEST. VII. Tavasszal szép és meleg időben már ereje van a napnak. Bő­rünk a téli ruházkodás által elszokott a levegőtől és napfény­től, vigyázzunk tehát a napfürdőzésnél. Előzőleg dörzsöljük­ l­e jól arcunkat és testünket NIVEA-CREME-OLAJ-jal, amely ápolja, védi és egyenletesen barnítja a bőrt. A NIVEA-CREME Euceri­t-tartalma miatt a legkiválóbb bőr­ápolószer és meglepő jó hatása elismert az egész világon. NIVEA CREME ára: P 0.50—2.20. NIVEA-OLAJ ára: P 1.—, 3.50 Zita királyné gyermekeivel együtt két hónapra elhagyja Steenockerzeel-t Vagy Olaszországba vagy Franciaországba utazik a nyár folyamán Sigray Antal gróf hosszabb időt töltött Steenockerzeelben, a királyi családnál. Most jött vissza Budapestre. Legitimista képviselő­társainak elmondotta, hogy Zita királyné és gyermekei teljes gyászban vannak: Sixtus pármai herceget gyászolják. Megcáfolta azo­kat a híreket, amelyek arról szóltak, hogy Zita királyné gyermekeivel együtt elköltözik Steenockerzeelből. Annyi a valóság, hogy a királyi család két hónapra elutazik, aminek az oka a következő: A steenockerzeeli kastély ura a királyi csa­láddal kötött szerződésben fentartotta ma­gának a jogot, hogy minden nyáron két­­hónapi időtartamra kastélyában üdülhessen. Zita királyné a szerződés értelmében kény­telen elhagyni mostani tartózkodási helyét , vagy Franciaországba, vagy Olaszországba utazik gyermekeivel együtt arra az időre, amíg a steenockerzeeli kastély nem áll ren­delkezésére. Nem felelnek meg tehát a valóságnak azok a hírek, hogy akár Zita királyné, akár Ottó Ausztria területén töltené a- nyarat. Pesti cícerone-vizsga az autocarban Milyen hosszú a parlament ? Miért kék Duna a Duna ? Gül Baba sírjának története spanyolul Mit kell tudni egy jó idegenvezetőnek — Meine Damen und Herrens — Mesdames, Messieurs! — Ladies and Gensiemen! — Signari e Signorini! — Senoras y Senores! — Hölgyeim és Uraim! így kezdi minden idegenvezető mondókáját, amikor az autocar tele külföldiekkel útnak indul, hogy bemutassa Budapest szépségeit. Az egyre növekvő magyarországi idegenforgalom most arra késztette a kereskedelemügyi mi­nisztériumot, hogy az idegenvezetőket levizs­gáztassa és oklevéllel lássa el őket. Szerdán délután kezdődött meg a pesti Cicerone­k vizs­gája, amelyen több mint százötvenen jelent­keztek. A százötvenből száz a hölgy, közöttük ismert társaságbeli úriasszonyok és leányok. A jelentkezők nagy része már régi idegen­vezető, de most tekintet nélkül mindenre, vizs­gát kellett tenni még annak is, aki már egész különvonatokat kalauzolt végig Budapesten. A pesti idegenvezetők első tizenkettes cso­portja szerdán délután négy órakor vizsgázott. Szabályszerűen előállt egy autocar a Menetjegy­­iroda elé, csakhogy a kocsiba ezúttal nem an­golok, franciák, vagy németek szálltak be, hanem az IBUSz vezérei, a kereskedelemügyi minisztérium kiküldöttei, a vizsgázók és az Újság munkatársa. A vizsgáztató bizottság tagjai a következők: Gorondi-Novák Andor dr. miniszteri tanácsos, Szvnezsényi Zoltán dr. miniszteri tanácsos, Lob­­mayer Jenő fővárosi tanácsnok, Miklós Elemér dr., Budapest idegenforgalmának egyik vezető egyénisége, Glosz Ödön dr. és Szentkereszthy Pál báró. Itt látható... A tizenkét vizsgázó közül hét hölgy — egy leány és hat asszony —, közöttük az egyik előkelő színház ismert igazgatójának felesége. Az autocar nekiindul, elöl a vizsgázóbizottság tagjai ülnek, hátul a drukkoló idegenvezető, jelöltek, akik szokatlanul érzik magukat a ké­nyelmes ülőhelyeken, mert megszokták, hogy állva, a kocsi elején, kezükben a tölcsérrel tegyék meg az autocar megszokott körútját. Az első felelő Abonyi Margit Mária, aki már öt éve idegenvezető. Az autocar a Vörösmarty­­térre fordul be és a vizsgázó németül, franciául, angolul, olaszul, sőt spanyolul is fújja, hogy ki volt Vörösmarty Mihály. A következő felelő már a József-téren ma­gyarázza, hogy hölgyeim és uraim, jobbra lát­ható József nádor szobra, balra a Hitelbank A Gróf Tisza István utca és Bálvány­ utca sar­kán megváratja a villanyrendőr az autóbuszt és bennünket az utca közönsége megbámul, mintha idegenek volnánk. A kocsi áll és hal­lani, hogy a járdán egy öregúr magyarázza a másiknak: — Már megint tele van a város gazdag amerikaiakkal. Következő mű­sorszám a Bazilika. Az egyik vizsgázó franciára fordítja le, hogy mit jelent az „Ego sum via, veritas et vita". Szabadság­­tér (Nemzeti Bank, Tőzsde). Várjon az idege­nek nem állítják-e meg ilyenkor a Nicerone-t, hogy valami bővebbet halljanak a Nemzeti Bankról? Andrássy-szobor és parlament. A kocsi rendes körülmények között itt negált és az utasok megtekintik a képviselőhöz belsejét is. A mi autocarunk azonban kihagyja azt a mmw tíradalutfát!­ i»ufciroÍ€ eredeti francia és angol gyártmányok, csillárok, asz­alt lámpák, fürdőkályha és egyéb egyszerű háztartás beren­dezések. garderobeszekré- ©SgJffAra­nyék stb. csakis privátnak W483SS9J11 Csak d. u. 3—6 között. Bajza­ u. 24­­. em.e fllPITOL SIK I ORUM­ SK.aJLmw itv regenye­t lfílii folytatja. „ Szerencsém volt, Budából feleltem" A következő felelő dr. Teles Béláné a követ­kező kérdést kapja: — Miért kék Duna a Duna, hiszen szürke? A talpraesett válasz a következő: — Johann Strauss, a híres zeneszerző, bizo­nyára kék szemüveget hordott, amikor a híres Duna-keringőt megírta. Minden kis szobornál megkérdezik a vizsgáz­tatók, hogy kit, mit ábrázol, ki készítette és mikor állították fel? A vizsgázók tökéletesen tudnak. Ezek közül aligha bukik meg valaki. A rendes 8 pengős körjáratot most egy kis változtatással és kihagyással folytatjuk. Az autocar befordul a budai Dunapartra, ahonnan pompás kilátás nyílik a parlamentre. — Hány méter hosszú a parlament épülete? Vállay József pontosan megmondja. Régi vezető már és csupa megszokásból majdnem megállítja a kocsit, hogy hátha valaki le akarja fotografálni a parlamentet. A hátralevő út már rövid. Mind a tizenketten feleltek, de ki­derült, hogy még koránt sincsenek túl a vizs­gán. Ez volt a gyakorlati rész és most követ­kezik az elméleti rész. A kereskedelemügyi minisztérium előtt megáll az autocar, hogy odabent közgazdasági, művészettörténeti és más kérdésekre feleljenek a vizsgázók. A kapuban s programaiból és e helyett Fritz Ilona spanyol magyarázatába fog bele annak, hogy milyen épületek állanak a Kossuth Lajos-téren. Grusz István a Kossuth szoborról beszél olaszul. A Tisza-szobor is benne van már az idegenvezetők műsorában. Mit kell tudni a Margitszigetről? A Margit-hídra megint csak várakozás után lehet bekanyarodni. Úgy látszik, a­­-rendőrök nagyon ragaszkodnak az idegenekhez. A Mar­gitsziget bejáratánál ismét egy kis veszteglés. A jegyeket kell elintézni. Ha Budapesten két­utazó francia márki volnék, most okvetlenül megkérdezném a soron következő cicerone-t, hogy miért kell itt belépődíjat fizetni? Ahhoz azonban nem kell idegennek lenni, hogy a Margitsziget nagyszerű levegőjét éppen olyan táguló tüdővel szívjuk, mint az angolok, fran­ciák, vagy más nációbeliek. — Hölgyeim és uraim, balra látható a leg­nagyobb magyar lovaspólópálya, itt következik a strandfürdő, jobbra pedig a víztorony lát­ható, amely mellett nyáron tejcsarnokban zeneszó mellett üldögélnek az emberek! (Ha nem zárták volna be egy évvel ezelőtt a margitszigeti tejcsarnokot.) Felső-Margitsziget, az épülő szállodával, für­dővel, vízeséssel és a galamblövő pályával. Az egyik idegenvezető elárulja, hogy ha a kül­földiek érdeklődnek, akkor csak azt mondják nekik, hogy itt agyaggalambra céloznak. Ha azt mondanák, hogy élőgalambra is lőnek célba, még esetleg azt hinnék, hogy barbárok va­gyunk. Visszafelé a tenniszpálya mellett kérdi a vizsgáztatóbizottság egyik tagja: ■— Kik a leghíresebb magyar tenniszezők* Kuminecz Vendelné így válaszol: — Kehrting, Pétery és Zichy gróf. Amig az autocar visszafelé robog, a követe­kező jelölt részletesen beszámol francia nyel­­ven arról, hogy IV. Béla király idejében épí­tették a margitszigeti kolostort, amelynek most már csak romjai láthatók. Az egyik kiváncsi vizsgáztató megkérdi, hogy mikor uralkodott IV. Béla? Pálffy János pontosan megmondja. Olyan érdekes és bő magyarázatot ad a Margitsziget­ről amelyet aligha tudnak a jó pestiek. Nem ártana a pesti közönség számára ilyen kör-, járatokat létesíteni. Eddig bizony azt sem tud­tam, hogy a Császárfürdő kerek 11 forrás vizéből táplálkozik. Kiderül, hogy az idegenek három nap alatt többet tudnak Budapestről, mint mi, a benszülöttek. Visszafelé Budára fordul az autocar. A villamosmegállónál nagy tömeg vár. Ha idegen lennék, most megkérdez­ném, hogy miért nem jön már a villamos?

Next