Ujság, 1934. május (10. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

Ára 8 lel Budapest, 1934 kedd, május 1. Megjalsnik vasárnap Az ünnep sláai sápok kivataléval minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK Megyadévr* ______ 10.80 p*ng5 Egy hóra _______ 4»— pengi tuutrulbn­agy hóra _ _ 8 Schilling Egyaa izom Ara Budapesten, vidéken és pAlyaudvarokon bAtkÁsnap 18 fillér vasárnap _________ 82 fillér Ausztriában hélköznap _ 80 Oroachaa vasárnap _ _ ________ 40 Oroschaa X. évfolyam, 17. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. Aradi.utca 10 TELEP­ÜRH : 207—54, 207—55, 207-50, 207-57 FIÓKKI­ADÓH­I­V­AT­AL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, VII, Erzsébet-korut 43 (Royal épület). J­elölöm 318—28 Utazási és monol jogyiroda­­ Budapest. VII, Erzsábet-körut 43. To­ofoni 418—34 A sajtódömping és a törvény írta egy sajtójogász A magyar törvényhozás az utolsó tíz év­ben gazdagon gondoskodott arról, hogy a versenytárs a gazdasági életben is feltétlenül az legyen. Az utolsó tíz év alatt ennek a biz­tosítására két törvény létesült, az egyik a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi törvénycikk, a másik a karteltörvény, vagyis az 1931. évi II- törvénycikk. Iktas­­suk ide ennek a két törvénynek vezérelveit. A tisztességtelen versenyről szóló törvény első szakasza a következőképpen szól: 1. §. Üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztes­ségbe vagy általában a jó erkölcsökbe ütköző módon folytatni. A jelen törvény értelmében erre jogosult attól, akinek magatartása az előbbi bekezdésbe ütközik (tisztességtelen verseny), az ily magatartás abbahagyását és szándékosság vagy gondatlanság esetében a kár megtérítését követelheti. A másik, a kar­­teltörvény első szakasza azt mondja, hogy az olyan megállapodás vagy határozat, amely árura vonatkozóan a termelés, a forgalom, vagy az áralakulás tekintetében, vagy egyéb­ként, a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezett­séget alapít meg (kartel és más hasonló célú jogviszony), csak úgy érvényes, ha írásba foglalták és az 5. § szerint az e törvény al­kalmazásában felmerülő kérdések tekinteté­ben szükséges vélemény adására kartelbi­­zottság alakult, amely véleményt ad és véle­ménye alapján a kereskedelmi miniszter tár­gyalás alá veheti a kérdést, sőt pert is java­solhat a káros működés abbahagyására, ha a megállapodás vagy határozat, akár egy vállalatnak magatartása is a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyezteti, különö­sen — mondja ez a szakasz , ha az áru termelését, forgalmát vagy az áralakulást a fogyasztóközönségnek, vagy a termelőknek vagy a szakmabeli vagy más vállalkozóknak hátrányára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza. A sajtódömpingnél a két törvény alkalmaz­­hatása kérdésében igen érdekes előkérdések merülnek fel. Az első kérdés, hogy vállalat-e a­lapvállalat, amely nevében is hordja már a vállalat szót."A tisztességtelen verseny­törvény 30. §-a azt mondja, hogy vállalat e törvény értelmében minden akár egyéni, akár társas­üzem, amely áruk előállításával vagy forga­lomba hozatalával vagy pedig ipari vagy ke­reskedelmi szolgáltatások visszterhes teljesíté­sével foglalkozik és nem tesz különbséget, hogy az üzem a kereskedelmi törvény, vagy az ipartörvény rendelkezései alá esik-e. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a kérdést, kétségtelen, hogy a­lapvállalatok a kereske­delmi törvény alapján működő részvénytár­sasági keretben vagy bármilyen egyéb cég­jogi formában működő kereskedelmi vállala­tok, amelyek részint az irodalom, a politika, a közgazdaság stb. stb. körébe tartozó szel­lemi szolgáltatásokat produkálnak, részint hirdetéseket közölnek és így olyan szolgálta­tások alkotják működésük magvát, amelyek a tisztességtelen törvény hatálya alá vonha­tók, mert a törvény meghatározása szerint árunak, illetőleg szolgáltatásnak kell tekin­teni a kereskedelemnek és hitelnek körébe eső minden terményt, terméket, illetőleg szol­gáltatást, amely az ilyen vállalat üzemi kö­rébe tartozik. Külön döntvény is kimondja azonban már az időszaki lapok kereskedelmi vállalat természetét, nevezetesen a királyi Cu­­riának 1933. évi november hó 16. napján létrejött 58. számú polgári jogegységi dönt­vénye, amelynek indokolása világosan ki­mondja, hogy „a sajtó fejlődésével és az idő­szaki lapok fentartásának tőkeszükségletével szemben az élet akként alakult, hogy a hír­lapok és más időszaki lapok kiadása rend­szerint részvénytársaság, de mindenesetre tő­keerős kiadóvállalat kezében van, amely ke­reskedelmi vállalatnak tekintendő . . .“ A lap­kiadóvállalatnak üzleti köréhez nemcsak a lap kinyomása és kiadása, hanem szellemi tartalmának előállítása, vagyis a szerkesztés is tartozik." A lapkiadóvállalat tehát a kö­zönség kezébe effektive is árut ad, magát a lappéldányt, de szolgáltatást is juttat, a vál­lalat üzemi körébe tartozó szellemi szolgál­tatásokat ad. A Curia döntvényét alkalmazva tehát a tisztességtelen versenyről szóló törvény mo­tivációjánál, világos, hogy a sajtódömping­­gel szemben ez a törvény is megfelelt állal. ROVÁS A régi jó és most még jobb barát új útra lép és mi megmaradunk a régin. Isten ál­dása kisérje útján, intünk feléje szeretettel, aztán megyünk tovább a magunkén. Kép­­mutatás volna, ha mondanék, szívesen lát­juk uj útját. Nekünk idegen, nekünk szédítő. Ő minden baj javulását várja, mi katasztró­fának éreznék magát az útra lépést. Le a parlamentarizmussal! Akik ragaszkodunk hozzá, nem értjük meg, hogy mirevaló ez a mai ünnepi alkotmány-beiktatás parla­mentáris formák között, mikor a parlamen­tet halálra viszik. Utolsó sóhajával legali­zálja az új rendet? Hát kell ennek a rend­nek legalizálás, mikor hatalma van? Ha e hatalmával túlteheli magát minden parla­mentarizmuson, mért fosztja meg mandá­tumaiktól a szocialistákat s mért szavaz­­tatja meg a maga létét a megmaradt kép­viselőkkel? S mirevaló az egész új masiné­ria, mikor a kezelője vele is csinálhat, amit akar? Megint egy állam, mely a nemzet ne­vében a nemzet nélkül intézkedik. De ha az összes államoknál látnók ugyanezt a be­rendezkedést, m­ég mindig nem látnók, hogy üdvös.* Azért, hogy Ottó bíborban született, még nem illeti m­eg nézet dolgában a tekintélyt Fiatalember és azt vallja, hogy horog­kereszt és bolsevizmus egy anyaméhtől szü­letett. Mi is igy látjuk, de nem azért van igazunk, mert Ottó is így látja. A kérdést az ő nézete nem dönti el. Ellenben ami ezt a felfogását mindenekfelett értékessé teszi, f olyan királyi nevelésben részesült, mely ezt­­ó világnézetet érlelte meg benne, mely al­kalmassá teszi, hogy a nemzeti és alkotmán­­nyos Magyarország jövendő királya ma­gyar nemzetével lelki azonosságban uralj­­kodjék.* Sem bennünket, sem az országlakosság zömét kevéssé izgatja a közel, vagy távol választások ügye. Sajnos, az országnak sok egyéb baja van. Azt sem mondhatjuk, hogy a képviselők dolga ez, mert nem az összes képviselők izgulnak. Még az sem áll, hogy a kormánypárti képviselőket nyugtalanítja a híresztelés, mer­t ezeknek egy része igazán biztosnak érzi mandátumát választás esetén is. Marad tisztán és osztatlanul az a töre­dék, mely tisztában van vele, hogy válasz­­tás után nem kerülnek vissza a képviselő­­házba. Nem azért,­ mert tudják, hogy a választóknak nem kellenek, hanem a kor­mány nem­ fogja őket megválasztani. Megnyitották a kis­entente gazdasági tanácsának második ülésszakát Bukarestben Titulescu munkaprogrammja Bukarest, április 30. (Orient-Radio.) A kis­­entente gazdasági tanácsa hétfőn 18 óra 30 perckor kezdte meg második ülésszakát. Titu­­lescu külügyminiszter megnyitóbeszédében üd­vözölte Csehszlovákia és Jugoszlávia küldötteit és hangoztatta a tanácskozás nagy fontosságát. Folytatni kell a Prágában január havában meg­kezdett munkát. Feltétlenül szükséges, mon­dotta Titulescu, hogy gyakorlati eredményekre jussunk, amelyek be fogják bizonyítani az egész világnak, hogy célunkat, a három ország gaz­dasági egységének megvalósítását, el tudjuk érni. A nemzeti bizottságok részéről a prágai értekezlet óta kifejtett tevékenység megvizsgá­lása, a három ország gazdasági viszonyainak tanulmányozása a legfőbb feladat. Meg kell vizsgálni, hogyan váltak be az árucsere­tervek, melyek az akadályok, milyen módszerekkel le­het az árucserét élénkebbé tenni. Harmadik fel­­adatként Titulescu a gazdasági tanács működési ügyrendjének kidolgozását jelölte meg. Majd így folytatta: Tudom, hogy egyesek túlozzák kereskedelmi érintkezésünk megindí­tásának nehézségeit. A mai helyzet egyáltalában nem megváltozhatatlan. Meg kell vizsgálni minden ország felvevőképességét és nem sza­bad elfelejteni, hogy az igazi nehézség eredete az, hogy még nem ismerjük eléggé sem kívü­li lehetőségeinket, sem kölcsönös szükségleteinket. A három ország árucseréjének megélénkítése tehát a szervezés és a jóakarat dolga. Nem szabad megfeledke­zni e gazdasági kérdés politikai fontosságáról. Közép-Európának ki kell jutni abból a gazda­sági elvénkedésből, amelyben hosszú esztendők óta küzködik. Az erők egyesítése az a mód­szer, amelyet az általános érdek és a mi külön­leges érdekünk megkövetel. Ennek az együtt­működésnek célja az, hogy Közép-Európát egyesítse, ne pedig versengő biokokra válassza szét. Minél jobban fogja a kis-entente a maga gazdasági életrevalóságát bebizonyítani, annál könnyebben tud igazi érdekeinek megfelelő szerződéseket kötni a többi középeurópai or­szággal. Titulescu ezután ismertette a szakértői bizott­ságok jelentését és megállapította, hogy e mun­kálatok kielégítőek. A mostani ülésszak munka­anyagának megvitatására öt bizottság kiküldését kérte, míg a hatodik bizottság a végső szövegezést vé­gezné. Az öt bizottság a következő ügykörökkel foglalkoznék: a gazdasági tanács belső megszer­vezése a kereskedelmi viszony élénkítése, az egyes országok bizottságainak tevékenysége, a prágai határozatok végrehajtása, pénzügyi kér­dések. A bizottságok munkája kedden kezdődik. Mihelyt határozatokat hoztak, összeül a gazda­sági értekezlet teljes ü­lése. Titulescu végül szerencsét kívánt az értekez­ irtat nyújt, az abbanhagyási és kártérítési követelés azonban attól a naptól számítandó hat hónap alatt évül el, amikor a sértett fél a cselekményről és a felelős személy kilété­ről tudomást nyert. De védelmet ad a sajtó­­dömpin­ggel szemben a másik törvény, a kartól törvény is. Ez ugyanis világosan meg­mondja, hogy kereskedelmi vállalatoknak olyan tevékenysége, amely a közgazdaság, vagy a közjó érdekét akként veszélyezteti, hogy az a szakmabeli vállalkozóknak hát­rányára szolgál, tilos és végeredményben, az ellen ideiglenes intézkedés tétele, végett .Vagy perben a kartelbíróságh­oz lehet­­ fordulni. Csak nehezebb az eljárás ezen az alapon, mert a karteltörvény a magatartás eltiltásá­nak kérelmét attól teszi függővé,­hogy aziránt a kereskedelmi miniszter keresse m­eg. A könnyebben járható út tehát a tisztességte­len versenyről szóló törvény által kijelölt út, amely a lapkiadóvál­la­latok igértveinek­­ ér­vényesítésére ideálisan ráillik. lelnek munkálataihoz. A jugoszláv, majd a cseh küldöttség vezetője kijelentették, hogy a vezetésük alatt álló kül­­döttségek igyekeznek majd előrevinni a mu­n­kálatokat. Majd ők is sikert kívántak az érzés közléinek. Bardhou római útja Párizs, április 30. A politikai érdeklődés előterében Barthou külügyminiszter római útjának terve áll­ Barthou, mint ismeretes, keleteurópai útja során azt mondotta a prá­­gai újságírók előtt, hogy komolyan foglalko­­zik a római út gondolatával s belátható időn­ belül ellátogat az olasz fővárosba- Barnhoff­­nak ez a kijelentése élénk visszhangra talált a francia sajtóban s a lapok rámutatna­­ arra, hogy az elmúlt években a világun­k majdnem minden államából jártak felelős politikusok Rómában s csak francia m­inisz­­ter nem volt közöttük sohasem. Az Agenca Economique et Financiére római tudósítója, hosszabb cikkben buzdítja Barthou külügyi minisztert a római útra. Bírálta Göbbels rendeletét: betiltották Berlin, április 30. Az Ullstein-vállalat vasár­­napi néplapját, a Grüne Postot három hónapra betiltották. A betiltás a lap vasárnapi vezér­­cikke miatt történt, amely „Miniszter úr, sza­­bad kérnem egy szóra!" címmel élesen kriti­­zálta Goebbels birodalmi propagandaminiszter­ egyik legújabb rendeletét. A szóbanforgó ren­delet felszólítja a sajtót, hogy igyekezzék szí­nesebb lapot adni a közönségnek és kerülje az egyhangúságot. A Grüne Post azt írta erről a rendeletről, hogy a hivatalosan irányított lapok csak egyhangúak lehetnek és szint nem lehet belevinni a lapokba addig, amíg tilos a szabad kritika joga. A betiltó végzés indokolása szerint ez a cikk alkalmas arra, hogy „aláássa a nem­­zeti szocialista kormány tekintélyét“ s éppen ezért el kellett rendelni a betiltást. A Grüne Post cikkírója kétségkívül ki akarta gúnyolni Goebbels dr. rendeletét és egyáltalán neta ,'-ost lett szándékában, hogy megérteni próbálja Goebbels dr. igazi intencióit. Ahol péntek óta sorban álltak a hétfői előadásra London, április 30. Hétfőn nyílt meg a Co­­vent Garden színház tavaszi operaciklusa Beethoven Fidelio-jának előadásával. A zsúfolt­­sgig , megtelt nézőtér a szokásos káprázatos képet nyújtotta. A „gyémántfélkör‘‘-nek neve­zett páholysor hölgyeinek fején az idén diadé­­mok helyett inkább drágaköves pártákat lehe­­tett látni. A karzatlátogatók már pénteken kezd­tek sorba állani, h­ogy jobb helyhez jussanak. A várakozókat hozzátartozóik időnként felvál­tották. Az angol színészszövetség tiltakozott Mac­­donald miniszterelnöknél hat bécsi karénekes szerepeltetése ellen, mert abban az angol művé­szek mellőzését látják. TT Bankbukás Genfben Genf, április 30. A hír, hogy a Banque d’Es­­compte, Genf egyik legrégibb bankja hétfőn reggel váratlanul megszüntette kifizetéseit, vá­rosszerte kínos bélnyomást keltett és mind a sajtó, mind a nagyközönség élénken kommen­tálja. A bankbukás, mögött pénzügyi okokon kívül politikai mozzanatok is­ húzódnak meg. A Banque d’Escompte végleges szanálására még a m­últ évben 30 millió franknyi hitelt szavaztak meg és ebből a Genf kantonnak ápri­lis 29-én 5 millió frankot kellett volna befizet­nie. A genfi kanton szocialista többségű ta­nácsa azonban a kötelezettség teljesítését az utolsó pillanatban megtagadta és a pénzátuta­lást nem teljesítette. Ilyenformán a bank nem jutott hozzá a megszavazott hitel többi részé­hez sem, és kénytelen volt­­fizetéseit megszün­tetni. A bankbukásnak genfi körök véleményei szerint még kedvezőtlen kihatásai lehetnek.

Next