Ujság, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

■'?'#¥ 'vlf tj W ' J&d !■ . v f knevezésére az államvasutaknál Budapest, 1934 vasárnap, júliusi. R Ára 32 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Negyedévre a MM . . . 10.80 pengő Egy Héra 4.— pengő Ausztriában egy hóra 15 Schilling Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap — — 32 fillér Ausztriában hétköznap _ 30 Oroscdea vasárnap_________________40 Groschon Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG X. évfolyam, 146. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi-utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet körút 43 (Royal épület). Telefonszám: József 316—28 Utazási és menetjegyirodai Budapest, VII. Erzsébet körút 43. Tel.s J. 418—34 Hitler vérbefojtotta isa rohamosztagosok szélsőjobboldali forradalmit . *■ ' ‘ I RiSim kapitányt, a rohamosztagos alakulatok vezérkari főnökét és Schreicher tábornok volt német kancellárt azonnal agyonlőtték, a forradalom többi résztvevőjét halálraítélték Németország izgalmas napjai Berlin, június 30. (Magyar Távirati Irodai) Az SA-alakulat egyes főemberei, Rohm, Ernst pozíciójukkal nem voltak megelégedve és magasabbra törtek, és ebből a célból az úgynevezett második forradalmat akarták megvalósítani. Velük együtt dolgoztak bizonyos elégedetlen jobboldali elemek, így Schieicher tábornok is, akit siker esetén miniszterelnöknek szemeltek ki. Hitler kancellár a múlt éjjel hirtelen Münchenbe repült és ott maga tartóztatta le a jelenlevő összeesküvőket. Egyidejűleg más városokban is letartóztatások történtek. Schreicher és Rohm halott, a többi összeesküvőre halálbüntetés vár. Schleichernét férje mellett lőtték agyon a detektívek. A letartóztatások végrehajtása borzalmas erkölcsi mocsárral rántotta le a leplet. A kép, amelyet Hitler kancellár kapott, oly szomorú volt, hogy el kellett tűnnie az együttérzés és részvét legkisebb nyomának is. A Wissee-ben összegyűlt SA-vezérek közül többen „kétfiukat“ hoztak magukkal. Az egyiket a legundorítóbb helyzetből riasztották fel és így tartóztatták le. Hitler kancellár parancsot adott, hogy ezt az utálatos pestist könyörtelenül ki kell irtani, mert nem lehet tűrni többé, hogy néhány beteges természetű egyén millió és millió becsületes embert kompromittáljon. Papén alkancellárt — hivatalos jelentés szerint — biztonsági őrizetbe vették. Lapzárta után érkezett hírek szerint összesen hét nemzeti szocialista parancsnokot lőttek agyon, köztük Heinest is. A helyzet teljesen zűrzavaros. Németország péntek éjszakától szombat délutánig második forradalmat élt át: drámai gyorsasággal dübörögtek egymás után az események s mire a német nép többsége és a világ tudomást vettóluk, ez a forradalmi kísérlet már vérben össze is omlott. A megmozdulást, melynek arányait az az erély mutatja, amellyel vele szemben felléptek, szélsőobboldali forradalomnak lehet jellemezni, mert éppen abból a táborból indult ki, amely a nemzeti szocializmus egrégibb szervezetének látszott. Rohm kapitány és Schreicher tábornok állottak e megmozdulás élén; már mindketten halottak, velük együtt mások is áldozatai tettek a gyors lefolyású küzdelemnek s társaik és szövetségeseik felett olyan bíróság fog ítélkezni, amelytől halálbüntetést kérnek számukra. A forradalmi megmozdulásról és annak letiprásáról szinte csak az események után értesült a német közvélemény, amikor Hitler már személyesen fojtotta a mozgalmat. Pénteken Hitler Westáliában volt, majd Bonnban töltötte a délutánt és pénteken este repült el Bonnről előbb Münchenbe, majd a délbajorországi Wiesse városkába. Itt tartózkodott már hosszabb idő óta Röhm kapiány, aki tudvalevőleg a nemzeti szocialista rohamosztagok főparancsnoka volt. Esztendőkön át, Hitler uralomra léptéig, Röhm kapitányt tekintették Hitler leguralmasabb hívének s a rohamosztagok megszervezésében az ő működésének riadalmas szerep is jutott. Mint mindenorradalom után, Németországban is rohamosztagokba szervezett százezrek ovábbi szolgálatban tartása komoly gondot okozott az államnak. Ezért határozta el a Hitler-kormány, hogy a rohamosztagokat fokozatosan megszünteti és erre azt a módszert választották, hogy a nyári időre a rohamosztagosokat mentesítették az egyenruha viselésétől és a szolgálattól, ami nyilvánvalóan azt a célt jelentette, hogy így oszlassák fel ezeket a forradalmi szervezeteket. A német politikában egyébként is erős elvi álláspontok ütköztek össze, amelyek legutóbb már kibontakoztak akkor, amikor Papen alkancellár és Göbbels propagandaminiszter között bizonyos taktikai ellentétek jutottak nyilvánosságra. Az igazi ellentétek forrása azonban kétségtelenül az, hogy a nemzeti szocialista párt szélsőjobboldali elemei úgy vélték, hogy Hitler kancellársága és a nemzeti szocializmus uralma megvalósítja azokat a szociális forradalmi elveket is, amelyeket a rohamosztagosok a harmadik birodalom megvalósításának véltek. A Hitler-kormány nem helyezkedett azonban működése során a gazdasági forradalom végrehajtásának álláspontjára és éppen azok a tömegek, amelyek a rohamosztagokba csoportosultak, nyilvánvalóan csalódtak. Rohm elkiépzelésében az élt, hogy Németországban a forradalom a rohamosztagok diktatúráját fogja megteremteni s ehelyett ezek az erők mindjobban háttérbe szorultak. Hitler nyilván az utolsó pillanatban, esztfáliában kapta meg azokat az adatokat, amelyek cselekvésre késztették. Személyesen repült tehát Wiesseebe, ahová intézkedésére ugyanekkor megbízható csapatokat is összpontosítottak. Szombatra virradóra, éjfél után az első órákban, ütöttek rajta Röhmében, a vezetőket letartóztatták, maga Röhm és egy-két társa halott. Hitler ugyanekkor intézkedett, hogy Berlinben és a birodalom más részeiben is hajtsák végre a megtorló intézkedéseket. Mialatt Rohm Bajorországban készült a puccsra, azalatt Berlinben a brandenburgi rohamosztagok parancsnoka, Ernst vezette volna a mozgalmat. Ernst Brémába ment, ahol a tengerészek között kívánta a puccsot megszervezni, őt a kikötővárosban tartóztatták le és ezalatt Hitler intézkedésére Göring elfogatta Schieicher tábornokot. Schieicher sorsa ugyanaz lett, ami Röhmé, a volt német kancellár ugyancsak halott. Schieicher az első pillanattól kezdve szemközt állott Hitlerrel. Schieicher volt az, aki Brüning bukása után megalakította azt a kormányt, amelynek az volt a célja, hogy teljesen háttérbe szorítsa Németországban a baloldalt, viszont a jobboldal és a centrum együttműködésével kormányozva, lassanként morzsolja össze a nemzeti szocializmus feltörő forradalmi erejét. Schreicher kísérlete akkor kudarcot vallott, mert, noha a birodalmi elnökválasztáson Hindenburg győzelmet aratott ugyan Hitlerrel szemben, később maga az agg elnök tartotta helyes megoldásnak, hogy Schleichertől bizalmát megvonja, Hitlert kancellárrá nevezze ki és a nemzeti szocializmust uralomra juttassa. Schleicher sohasem tagadta monarchista elveit és nagyon sokan voltak, akik úgy hitték Németországban, hogy Hitler a harmadik birodalmat a Hohenzollern-ház visszahívásával fogja megteremteni. Az idők folyamán azonban az történt, hogy Hugenberg német nemzeti pártja teljesen elveszítette az új alakulásban befolyását, az acélsisakos szervezetet feloszlatták. Hugenberget a kormányból eltávolították, a centrummal szemben kíméletlenül léptek fel és a nemzeti szocializmus olyan vezérei, mint Göbbels és Darré, a legnyiltabban a Hohenzollern-ház ellen folytatják agitációjukat. Schreicher mint kóbor árnyék élt Németországban a Hitler-uralom eddigi ideje alatt, árnyéka most eltűnt a megsemmisülésbe. Miként Hitler Bajorországban, úgy Göring Berlinben a legnagyobb erélyt tanúsította a pucs leverésénél, amint látható, a Hitler-kormányzat minden eszközzel és a legteljesebb erővel csap le ellenfeleire. A komor órákban, amelyeket most Németország megélt, még más aggodalmak is élnek a lelkekben: az agg Hinden*burg tábornagy súlyos beteg és a wolf- decki betegszobából vészes hírek érkez** nek. Lehetséges, hogy Rohm és társai éppen ezt a pillanatot akarták felhasz* nálni arra, hogy Hitler uralmát megsemmisítve, a maguk uralmát helyezzék helyére; az is lehetséges, hogy Schleicherben talán az a gondolat élt, hogy, Hindenburg személyében testesül meg utoljára a német köztársasági gondolat és talán ez volna az alkalom arra, hogy a császárságot visszaállítsák; mindezek a kavargó és ellentétes gondolatok robbanhattak volna ki abban a forradalmi megmozdulásban, amely csak egyetlen éjszakán át tartott és amelynek immár halottai vannak. Mindannak, ami ezen a szombati napon történt, csak a külső eseményei bontakoznak ki a különböző jelentésekből, céljait , erőviszonyait még homály borítja. Maga a német kormány hivatalosan azt mondja, hogy ez a második német forradalom immár a történelemé és valóban úgy látszik, hogy Hitler gyors elszántsága és cselekvő akarata ezt a forradalmat leküzdötte.