Ujság, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

£ Ct m­m .''‘9 —Mmmi Budapest^^S^zerda^ugus^tus^J^^^^^^/^j^jP®!^(—mmmmm ELŐFIZETÉSI ÁRAK M SZERKESZTŐSÉ® ! Negyedévre 10.80 peng* H |B|­IH flB ÉS KIADÓHIVATAL* Egy hóra______________ _ 4.­ pang* HM H9 ^H Aradi-utce Ausztriában agy hóra^ — *» §3 11 ■ ^ TELEFON: Automata 297—­54^ Egyes szán­­ára Budapesten, vidéken EB­D BR ^B^B ^B fll 207—55, 207-56, 207-57 as pályaudvarokon hétköznap fillér .^Bl­­^B ^^B ----­vasárnap_____________________32 fillér H FIÓKKI ADÓH­IV­AT­AL Ausztriában hétköznap _ Groschen Kinl ^^L^B ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR --------------------- EbEHH^V BBS Budapest, Erzsébet • körút 43 (Royal — „ , ^^B Telefonszám • József 316—20 Megjelenik vasárnap és ünnep utáni , .­­ . . napok kivételével minden mp ~ Kivégezték Dollfuss kancellár gyilkosait Elsült Természetesen nem igaz. Természete­sen senki sem hiszi el a Dollfuss-gyilkos Planettának, hogy nem lőtt, hanem a revolver nyilván magától sült el. — Két­szer? — kételkedik éles hangon a bíró. Olyan pisztoly nincs. Egyszer? Olyan sincs. A pisztoly sohasem sül el magá­tól. Azt el kell sütni és Planetta is el­sütötte. Mégis... Nem azt jelenti, h­ogy Pla­netta nem lőtt és ölt, hanem a pisztoly. Csak annyit, hogy Planetta nem tudta, hogy elsüti s maga hiszi a hihetetlent és lehetetlent. Berobognak ezek a kislelkü martalócok nagyságuk izgult tudatában — ők most egy országot kerítenek ha­talmukba. Betörők, ha elcsípik őket, hő­sök és urak, ha sikerül. A megtámadot­tak aligha tudnak annyira félni, mint a támadók. Mi lesz, ha nem sikerül? Épp­oly remegtető kérdés nekik, mint az egy bolyba terelteknek: hogyan szabadulnak meg? S a kis lázadó, szembe kerül leg­főbb bírájával abban az esetben, ha ki­szabadul a csapdából. Most azonban a kezében van, tehet vele, amit akar. Amit akar? Nem kell akarnia. Logikája nem agyában zakatol, hanem idegzetében. A védtelenül neki kiszolgáltatottal szem­ben az idegzete önvédelmi helyzetbe ál­lítja magát. Ha túlél, végem van. J a pisztoly elsül, ő sütötte el? Magától sült el. Másodszor lehetetlen? Másodszor csakúgy, mint először. 1934 július végén abnormis hazugságnak tekintjük, hogy egy pisztoly magától elsüljön. Húsz év­vel az után, amikor a világ összes pus­kái, ágyúi maguktól sültek el. Ki akarta a háborút? Mindenki szerint a másik, tehát: senki. És az ágyuk elsültek és négy esztendőn át el sem hallgattak. Pedig minden hatalom, mely nem akarta a háborút, folytatta. Akik óhajtották volna a békét, nem tudták elérni azok­nál, akik nem akarták a háborút És negyven éven át folyt a fegyverkezés azért, hogy ne kelljen az ágyút elsütni. A fegyvertelenség a béke legnagyobb ve­szélyeztetője, volt az általános meggyő­ződés és kötötték a hadi szövetségeket a béke érdekében. Országcsoportok, állig felfegyverkezve, féltek a háborútól és biztosra vették, hogy lesz. Háborús lel­kűlét? Nem. Békés? Nem. Csak félelem és a félelemmel járó bátorság és tettre­­készség. Ilyenkor sül el a kapányél is.­­Az ágyú is. A háborúban mindenki vérzett és min­denki ártatlan volt. S a keze alatt füs­tölgő fegyvert nézve, kitört az iszonyat a felszabadult idegzetből: soha többé háborút! Oly emberi, oly bölcs meg­ismerés ez a sikoltás. Az összes veszte­seknek egyetlen közös nyeresége, hogy az emberiség megszabadult a háború iszonyatosságaitól. S a logika is átvette a szót: ha az ágyuk maguktól sültek el, senki nem akarván elsütni őket, akkor a béke egyetlen biztosítéka, hogy ne le­gyen ágyú, mely magától elsülhet. Há­ború előtt a fegyveres béke volt az eszme, háború után a lefegyverzés vált azzá. Ha nincs ágyú, magától sem sülhet el. És éveken át vallotta a világ ezt az eszmét és hitte is, hogy megvalósításán dolgozik. Most pedig? Egy új idegrohama a szkepszisnek és félelemnek rázza a vilá­got. Az ágyú talán mégsem sül el ma­gától. Annyi mindenféle érdeke van a különböző hatalmaknak, melyeket mint­ha Isten is hadicéloknak teremtett volna. S lemondanának elérésük legegyszerűbb módjáról? Vigyázat, legalább is gyanús. S ha az ágyú csak elsütve sül el, elsütik úgy, hogy a nem létező ágyút is meg­. ROYAL Kórágyra Ügyel most a világ — egy nyolcvanhétéves nagy ember életéért ag­gódni úgy, hogy gyógyulást remélhessünk, nagyon nehéz. Ez a gazdag élet még nem töltötte be hivatását, ellenkezőleg: most van rá a legnagyobb szükség. El nem szomályo­­sult értelemmel feküdvén betegágyán, vár­jon milyen érzülettel tekinthet hátra és előre? Egy patriarkális élet összessége mi­lyen eredménnyel? Nem láthatja? Egy Mó­zes, aki kétséggel, esetleg kétségbeeséssel tekint az Ígéret földjére, s ezt akarta? Ebben találhat megnyugvást, hogy elmúlása meg­éri az életet? Borzongva gondolunk dicső­séges múltjára és világtörténelmi jelenére. Az élet mindenkit pótol, de mégis a ha­zája nem nélkülözheti és Hindenburgja Né­metországnak is csak egy van,­­­­everve a felkelés és irtózatos árát meg­adván egész Ausztria, mondhat-e Dollfuss utódja mást, mint Schuschnigg?. Vége .*• vérontásnak, legyen vége a viszálynak is. Osztrák az osztrákkal fogjon kezet és jár­ják együtt a közös utat, mely hazájuk bol­dogulásához vezet. Emberi és isteni adott­ság a békü­lésnek ez a gondolata, de be­válik-e politikának? Tudnak­ is az emberek megváltozni, felejteni és okulni? A legyő­zött felocsúdik-e és tévedésnek ismeri-e fel múltját? A győztes tud-e bízni s nem érezni magát birtokon belül? Bízni kell és óvatos­nak­­ kell lenni. A legyőzött el szokott hallgatni, de nem igen változik meg. Poli­tikai átok, hogy akármi történik, az ember beigazolást lát mindenben: íme, most ki­derült, hogy igazam volt. Az etikus indít­ványt mindenki elfogadja és a politika nem hajtja végre.­ Milyen kicsi emberek­ azok, akik most a bitófa árnyékában önmaguk előtt megnőt­tek, mert cselekedetük következménye a legnagyobb, ami embert érhet: meghalnak érte. Nem gonosztevők* Hazafiaknak tartot­ták magukat és meg kellett tudniok, hogy parasztok voltak a sakkjátékban, kiket ki­ütöttek ismeretlen játékosok egy játszmá­ban, amely maga is csak kávéházi volt. Hogy megszégyenültek még halálos lakolá­suk mellett is. Megcsaltan meghalni — az ember lelkében­ kiengesztelődhetik irányuk­ban — nagyon is meglakoltak, lelkükben megsemmisülve, még mielőtt a bitófa ár­nyéka rájuk borulk Hindenburg állapota válságos Hitler Berlinbe hívta az összes minisztereket Berlin, julius 31. Hindenburg elnök álla­pota válságosra fordult s halála minden pillanatban bekövetkezhetik. Betegsége az orvosi konzílium megállapítása szerint, ál­talános aggkori gyengeség. Az állapotában beállott rosszabbodáshoz semmi köze sincs régi hólyagbajának s bár ez a hólyagbaj ■ néhány nappal ezelőtt kiújult, ezek a fáj­­dalmak hamarosan elmúltak s amikor hét­főn t-re az elnök hirtelen rosszul lett, az orvosi szsgálat mindjárt megállapította, hogy általa..^ ^es­j gyengeség állott be, amely elmar­­thatatlan következménye a tábornagy maga korának. Hindenburg fájdalom nélkül cs.ldesen alszik , attól tartanak, hogy igy fo.^ elszenderednL A la­pok természetesen még bátorítják a köz­véleményt és azt írják, hogy nem szabad feladni a reményt, mert a nagybeteg erős szervezete még megbirkózhat a bajjal, or­vosi körökben azonban már nem nagyon hiszik, hogy az agg elnök le tudja győzni az általános testi gyengeség egyre jobban elhatalmasodó állapotát. A tábornagy súlyos betegségével kapcsola­tos politikai helyzetről egyetlen lap sem ír, s a hivatalos orvosi jelentéseken kívül a sajtó inkább csak Hindenburg elnök neudecki sza­badságáról közöl epizódokat. Valamennyi lap megállapítja, hogy a tábornagy állapotában beállott válság egészen hirtelen jött, mert Hindenburg az utóbbi hetekben, amióta töltve tartogatják. Csak arról vagyok bizonyos, hogy nekem nincs, de , má­siknak lehet és: Fel a kezekkel! ktatás­­sal nekem szegzi. Biztosíték arról, hogy a másiknak­ sincs, nincs csak egy, nekem legyen. S négy év véráldozata idétlent szült, egy torz békealakot, mely csóvával táncol a puskaporos hordók között. Minden pil­­lanaban egy esetlen ugrás, a tánclépést kiséiő karlendület puskaport érhet és akiro a fegyver magától­ sült ell­áta világsértés-e a párhuzam­ a,világ­, hábor és egy gyáva reszkető gyilkos közöl? Nem érezzük annak, nem szán­tuk­­nak. A világ és Planetta között akkor­a különbség, mint a világ fegy­­verzet és az ő pisztolya között. S az a I . . . . . j nyomorult féreg, aki ekkora sebet ütött hazáján kis pisztolyával, megtette és ezt mondja: nem akarta és nem ő tettei. Senki sem hiszi s ha igazat mond, ak­kor is lakolnia kell. Törvényes bírák mondták ki felette a halálos ítéletet és­ kegyelem nincsen. A kár, amit tett egy nemes élet kioltásával, helyrehozhatat-' lan, de a megsértett erkölcsi világren­det kiengeszteli a törvényes ítélet.­­ Kiengeszteli? Kétségtelen. De meg le­het, ebben nyugodni? Hogyne. Csak,nem szabad arra gondolni,­ hogy a Planetta pisztolya elsül és a puccs sikerül. Akkor az ő társai ülnek a bírói székben és mondanak ítéletet azok felett, akik most ítélkeznek. • —Bt-­Őr­ elhagyta Berlinit és neudecki kastélyában üdült, igen frissnek és jókedvűnek mutatko­­zott. A falusi élet csendje nagyon jót tett neki s bámulatraméltó módon bírta a na­­gyobb testi fáradságokat is. Voltak napoi, hogy két-három kilométert is gyalogolt és utána kijelentette, hogy régen nem érezte ma­gát ilyen jól. Hindenburg egyébként Neu­­deckben is állandó orvosi felügyelet alatt állott, háziorvosa ott lakott vele együtt a kas­télyban. Kisebb-nagyobb időközökben meg­látogatta őt Sauerbruch professzor, a híres orvostanár is és minden egyes alkalommal megvizsgálta. .A neudecki kastélyba állandóan, érkeznek az érdeklődő táviratok. A szobákban a­ cseléd­­ség lábujjhegyen járkál és mindenki csak suttogva beszél. Az első emeleten felváltva négy orvos őrködik a nagybeteg elnök­­ betegágyánál, aki csendes álomba merült. A szomszéd szo­­bában Hindenburg Oszkár ezredes, a tábor­nagy fia ■ tanácskozott Sauerbruch orvosta­nárral a beteg állapotáról. A professzor még nem adott fel minden reményt. A ■ reggeli vizsgálat után tényleg azt jelentik, hogy Hindenburg­­ állapota kicsit javult és sokan abban bíznak, hogy Hindenburg erős szerve­zete ismét diadalmaskodni fog a betegség felett. A Deutsche Zeitungot mai esti kiadásában a­ birodalmi elnök megbetegedésével kapcso­latosan közölt minden tekintetben alaptalan megjegyzései miatt nyolc napra betiltották. A kérdéses számot elkobozták, a felelős szer­kesztőtől pedig további intézkedésig azonnal megvonták az újságíró-igazolványt. Orvosi jelentés Hindenburg birodalmi elnök állapotáról kedd délután­ 5 óra 15 perckor a következő orvosi jelentést adták ki:­­Hindenburg birodalmi elnök állapota-

Next