Ujság, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

ül oszálysorsjáték házasának teljes listája Budapest, 1934 szombat, szeptember 1 Ára 8 lel X. évfolyam, 197. szám s­zerkesztéseo ÉS KIADÓHIVATAL] VI. Aradi­ utca IO TELEFON: Automata 207—94, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHI­VATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet • Körút 43 (Royal épület). Telefonszem­­­léssel 31­3—28 Utazési és menet jegyIrodai Budapest, VII. Erzsébetkörút 43. Tel.­ 1. 419—34 ELŐFIZETÉSI ÁRAK legyedévr* • M M w M 10.80 pengft így hóra ....... 40— pengd Ausztriában egy hóra . . 5 Schilling •gyes szem­ere Budapesten, vidéken is pályaudvarokon hétköznap 16 fillér asárnap .........32 fillér Ausztriában hétköznap­­ 30 Groschen asárnap ....... 40 Groschen legjelenb­ vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Az új szellem. Szörnyüködni lehet a cinizmuson, mely a napvilágra került ellenzéki vá­­lsztójogi tervezetekben megnyilatkozik, ő csodálkozni nem. Manapság még min­­ig használják a jog drapériáit, de nem írják, ha itt-ott, vagy mindenütt meg­­­bbennek s látszik mögöttük a háta­im szilárd és dísztelen vára. Kit ámi­­tnak ma a népámitók? Legfeljebb ön­­magukat, ha hiszik, hogy sikerült az uitás. Akiket csalni akarnak, évtized ra csak úgy tesznek, mintha elhinnék, mit nekik szavalnak s éppen csak ká­­omkodnak, ha azután a gyakorlatban­­ tapasztalják, hogy igazuk volt. Ezek a most kiásott tervezetek éppen sok naivitásukban különböznek az edigiektől. Túl nyíltan árulják el, mit ártottak eddig lehetségesnek j ellep­­ezve. A szavazati jog eredetileg módja olt a népnek a maga sorsa intézésé­ben való részvételének s az alsóház tag­­ai ennek a formának alapján a nép képviselői voltak. Most mandátum­­ulajdonosok. Ahol a nép helyeslésével ehetnek azzá, ott elismerik a nép sza­vát isten szavának, ahol nem — a nép­pel szemben is megszerzik a mandátu­­mot. Kinevezett képviselőkre gondolt a tömbös-kormány is, ami nem kisebb abszurdum, mint a férfi jog a liliom­­iprás esetében. A képviselő­­—a szava­­zati többség alapján — mindig mandá­tumot kap, de aki másképpen kap man­dátumot, ezzel nem válik képviselővé. Jól van — gondolja a naiv Gömbös Gyula —, hát legyen házasság és legyen liliomtiprás. Legyen mandátum, melyet a népképviselet ad és olyan, melyet a kormány ad, a kettőnek pedig egy legyen a kompetenciája. Megcsinálta ezt az autonómiákban, megcsinálta a felsőházzal, hát csináljuk meg a kép­viselőházzal is. Ebben a szellemben még mindig minden megválasztott kép­viselő a választó szavazatok többsége szerint kapott mandátumot s csak a többi lett képviselővé pusztán a kor­mány akarata után. Még a meghamisí­tott választásoknál is a többségi elv tiszteletben tartásával hamisítottak. Tet­tek róla, hogy az ellenzékiek ne jussa­nak az urnához, megtették azt is, hogy ellenzéki szavazatokat kormánypárti listára írtak, halottakat szavaztattak és élőket tettek holttá, de respektálták a kritériumot: az emberük mellett több­séget mutattak ki és vitatták, hogy aki jobbra van könyvelve, az jobbra sza­vazott is. Mire való ez a szemérmeteskedés! :— vallják a tervezetek. A szavazat, ha le van adva, a mienk, mint a dominókő, melyet rakhatok, ahova akarom. Kor­mánypárti ellenzék? A kezünkben van. S vannak szavattöredékek, egytől egyig ellenzékiek, hiszen különben nem lenné­nek töredékek — ezeket mind a kor­mánypártiakhoz csatoljuk s megvan az egyik mandátum-többlet. A polgár ide adta a szavazatot, a szavazata a mienk. Kormánypárti képviselők ellen­zéki szavazatok alapján? Csak mandá­tumok, melyeket kormánypárti embe­reknek adunk. Aztán minden egyes lajstrommal eggyel kevesebbet válasz­tatunk s ez az egy is a mienk, melyet magunk töltünk be. Felesleges tehát a képviselők számának apasztása, ami sok emberünket megkárosít, mégis ke­vesebbet választanak. A lajstrom pedig egészen denaturálja a választást. A szavazó nem is ismeri a jelöltet, nem is egyénekre adja a sza­vazatot, hanem kvantumra. Ennyi és ennyi darab mandátum, ezeket a köz­pont elosztja az ő emberei között — már eleve, a lajstrom sorrendje sze­rint, pártjelentőség szerint. Lehet kö- ROVA5 Londont nem lehet megvédeni a pusztu­lástól — tehát? Tehát szaporítani kell a repülőgépeket, hogy meg lehessen védeni. A sok megteheti, amire a kevés nem ele­gendő. Franciaországban pedig sok repülő-­­gép van és nem lehet megvédeni Párizst. Tehát? — Cot, a volt légügyi miniszter sze­rint be kell szüntetni világszerte a légi tá­madást, csak ebben az esetben van meg­védve minden város. Ez a szakértő véle­mény tökéletesen azonos a laikus közvéle­ménnyel, éppen ezért félő, hogy a jelenlegi légügyi miniszterek más nézeten vannak. A világ összes fővárosai és városai elpusz­­tulnak, ha háború­ van és mégis lehessen háború? Az apokrif tervezet után most megismer­tük a hiteleset. Teljesen azonos az apokrif­fal. Az apokrif Eckhardt Tibor szerint nem felel meg az ő elgondolásainak. A vele azo­nos hiteles megfelel. Mit szóljunk ehhez? Semmit, mert komoly emberek vagyunk. És mérsékelt emberek vagyunk, ezért csak tré­fának minősítjük, hogy ezt a tervezetet el­vetvén, ezzel a titkos választójog ellen ágál­nánk. Minden egyéb szósz. Az országnak­­ biztos többség kell, mondja az ellenzék­­i pártvezér, aki éveken át éppen ezt a több­ségi dogmát ostromolta. A választók jogá­ról volna szó és ő a többségi biztonságot gondozza. A szabad ellenzék érvényesülését jelentené a választójog titkossága, ő pedig gátakat épít az ellenzéki lehetőség ellen. Csak egyet kérdeznénk, de a feleletre nem vagyunk kiváncsiak. Eckhardt és pártja koalícióban érzi magát a kormánnyal. Vál­lalná-e ezt a tervezetet, ha az ő pártja nem tudná magát a koalíció sáncain belül? Ha pedig ott tudja magát július óta, mit jelent a lábhoz tett fegyver augusztus végén? * Ránk a pékek igazán nem haragudhat­nak, mert sokszor melléjük álltunk, mikor a kormány drágította a lisztet, az élesztőt és a fát s a pékektől kivonta, hogy olcsóbb le­gyen a kenyér. Arról azonban nincs tudo­másunk, hogy a pékek kartelje közhatóság volna, mely karhatalommal rendelkezhetik. Ha igazuk van, szaladjanak ők is a rendőr­séghez, mint mindenki más, akinek igaza van, de ne rendőrködjenek maguk. De aligha lehet most igazuk. Hiszen ha vannak pékek, akik olcsóbban adhatják a kiflit, akkor lehet olcsóbban adni. Külön kiadásban árasztották el Budapest utcáit Eckhardt választási tervezetével Rengeteg kommentárral fűszerezték, de lényeges pontjaiban azonos a közismert tervezetekkel Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt elnöke, végre közreadta Sztranyavszky Sán­dorhoz, ,a nemzeti egység pártja országos el­nökéhez eljuttatott választójogi tervezetét. Szenzációként csak annyit közölhetünk, hogy Eckhardt Tibor tervezete rendelkező részei­ben, vagyis a lényegben, teljesen megegyezik a már napvilágot látott „apokrif4” választójogi terveze­tekkel. Igenis, bent van a kisgazdapárt elnökének választójogi elaborátum­ában a törvényha­tósági lajstromos szavazás, a hatévi hely­­benlakás kritériuma, a közsegélyben része­sülők kizárása a választójogból, a töredék­­szavazatok odaa­jándékozása a többséget el­nyert pártnak, bent van az is, hogy csak az a politikai párt indulhasson az általános választásokon, amelynek legalább tíz kép­viselőtagja van, vagy legalább tíz törvény­­hatósági kerületben érvényes lajstroma legalább ezer, de legalább kétezer ajánlás­sal, s bent van a többi közismert lényeges pont is a listakapcsolással és egyebekkel együtt. Nóvum legfeljebb az, hogy a pré­­miumos mandátumok révén „biztosítva van minden eshetőségre munkaképes parlamenti többség kialakulása s a prémium szükség esetén kormányképes koalíció kialakítását is hathatósan elősegíti". Tehát többség, vagy szükség esetén az a boldog koalíció, amit annyiszor és olyan rendületlenül tagadtak! Röpirat új módját választotta a független kisgazda­­párt vezetősége az Eckhardt-féle választójogi tervezet publikálásának. Eddig ez a párt is zöttük, akit a választó mindenek fölött szeretne, de ebbe semmi beleszólása Utolsó helyre kerülhet s elsőre az, akit legkevésbé választana. Ez a fontos, mert a kebelen belül is lehet ily módon szortírozni, a választás kompetenciáján kívül. A nemzet akarata ma a múltból ma­radt kegyeletes frázis. A nemzet ma al­kotmányosan sem akarhat. Sineket raktak neki, ezeken haladhat. Ha a sinből kiugrik, forradalmár, szélsőség, melytől az országot meg kell óvni. Mi­kor a nemzet akarhatott, képviselőket választottak, akik pártokba álltak. Ma országgyűlési pártok vannak, mikor még egyetlen országgyűlési képviselő sincs. A mandátum a pártokat illeti, ez az értelme, hogy új pártot nem en­gedélyeznek, a régieket pedig kötelezik, hogy minimum mennyi tagjuk legyen. Aki pedig nem pártember, az ne is legyen képviselő, önálló egyéniség nem való politikusnak. Elfelejtették ki­mondani, hogy pártnak szólván a man­dátum, a képviselő elveszti, ha a pár­tot otthagyja. Hadd figyelmeztessük őket erre a fontos körülményre. Egészben véve a választójog tartal­mában már régen megváltozott. Jognak mondják, de már csak szavazati köte­­­lesség. Akár titkos, akár nyilvános, a biztosítási kautélák, melyek a nemzet érdekét mondják és az uralkodó párt érdekét jelentik, lehetetlenné tesznek minden nemzeti akaratot, mely a ha­talmon lévők akaratával nem azonos. Ha az ember ezt tudja — és tudja, leg­feljebb olykor elfelejti mindenki —, akkor az alkotmányhoz való ragaszko­dás nem más, mint a forma betartása s éppen csak életben tartja az alkot­mányosságot arra az esetre, ha netalán­tán valamikor mégis adódik lehetőség a lényeg törvényesítésére is. ahhoz tartotta magát, hogy rövid uton eljut­tatta a szerkesztőségekhez nyilvánosságra szánt közleményeit, most párthatározattal kimondotta, hogy saját sajtóorgánumában, a „Független Kisgazdák‘-ban, közli le a javas­lat­ tervezetét. Ezt a hetilapot annak idején Trettina Jenő adta ki, azóta a független kis­gazdapárt kiadásában jelenik meg. Rakovszky Tibor a felelős szerkesztője és Némethy Vilmos a felelős kiadója. Szüksé­gesnek tartotta a pénteki értekezlet azt is, hogy az említett hetilapban nemcsak a sajtó­tervezetet publikálja, hanem egyúttal a javas­latnak és indokolásának magyarázatát is hozzáfűzi. Valóban meg is jelent a párt hetilapja, ez­úttal első ízben Budapest utcáin, rendkívüli kiadásban, tízfilléres árban. Rikkancsok sza­ladtak végig a lap új számával. Vette is a közönség, mert hangzatosan kínálták, szenzá­ciósnak kiáltozták a rikkancsok. Mindenki azt hitte, hogy legalább valami nagy külföldi magyar sporteseményről van benne szó, de azután csakhamar le is rohadt a vásárlási kedv, amikor kiderült, hogy a nagy szenzá­ció egyáltalán nem az. Olvasta ezt lényegében már a magyar közönség a többi lap hasábjain, a kom­mentárokra pedig nem nagyon volt kiváncsi senki sem. Amihez nagyon sok glossza szükséges, az már rendszerint nem áll valami stabil alapon. Ezek a kommentárok azt a régi elvet váltot­ták valóra, hogy legjobb védekezés a táma­dás. Az egyik glossza nekimegy a sajtónak, a másik személy szerint Rassay Károlyt tá­madja. Ennek során az alábbi mondatot is megkockáztatja: „A független kisgazdapárt hatalmas előretörése a párt vezére tekinté­lyének és nimbuszának úgy országos, mint európai viszonylatban történő növekedése végképpen gátat vet annak, hogy az ellenzék vezérének flassay Károly tolhassa fel magát." Bethlen elektoros választást akar És külön magyarázat van az úgynevezett közsegélyben részesüléshez, mint kizáró ok­hoz. Nem zárják ki a kommentár szerint az inségmunkásokat, sem a védett birtok tulaj­donosát, sem az aszály sújtotta gazdát, vagy vetőmaggal vagy bármi közérdekű és általá­nos segítséggel támogatott gazdát, iparost sem. Megtudjuk egy másik magyarázó cikk­ből, hogy mit is akar voltaképpen a Beth­­len-féle elgondolás a választójogi reformnál? Elektoros választást és fakultatív vá­lasztást. Nagyon sok a magyarázat, ren­geteg a kommentár: baj van­ itt a do­log körül. Leközöljük az alábbi részletet. Hadd tudja meg a közönség, mi történt eddig Eckhardt Tibor és Gömbös Gyula miniszterelnök, il­letve Sztranyavszky Sándor pártelnök között: „Eckhardt Tibor megnyitva az értekez­letet, rámutatott a sajtókampányra és meg­állapította, hogy az előző értekezletek egyi­kén nyert felhatalmazás alapján a titkos választójog kérdésében már régebben szó­beli megbeszélést folytatott Gömbös Gyula miniszterelnök úrral és — amint azt már előzőleg jelentette — két elvben megálla­podásra is jutottak, melyek egyike a vá­lasztás titkossága és másodika a becsületes választási eljárás• A miniszterelnök úr

Next