Ujság, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
ül oszálysorsjáték házasának teljes listája Budapest, 1934 szombat, szeptember 1 Ára 8 lel X. évfolyam, 197. szám szerkesztéseo ÉS KIADÓHIVATAL] VI. Aradi utca IO TELEFON: Automata 207—94, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet • Körút 43 (Royal épület). Telefonszemléssel 313—28 Utazési és menet jegyIrodai Budapest, VII. Erzsébetkörút 43. Tel. 1. 419—34 ELŐFIZETÉSI ÁRAK legyedévr* • M M w M 10.80 pengft így hóra ....... 40— pengd Ausztriában egy hóra . . 5 Schilling •gyes szemere Budapesten, vidéken is pályaudvarokon hétköznap 16 fillér asárnap .........32 fillér Ausztriában hétköznap 30 Groschen asárnap ....... 40 Groschen legjelenb vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Az új szellem. Szörnyüködni lehet a cinizmuson, mely a napvilágra került ellenzéki válsztójogi tervezetekben megnyilatkozik, ő csodálkozni nem. Manapság még minig használják a jog drapériáit, de nem írják, ha itt-ott, vagy mindenütt megbbennek s látszik mögöttük a hátaim szilárd és dísztelen vára. Kit ámitnak ma a népámitók? Legfeljebb önmagukat, ha hiszik, hogy sikerült az uitás. Akiket csalni akarnak, évtized ra csak úgy tesznek, mintha elhinnék, mit nekik szavalnak s éppen csak káomkodnak, ha azután a gyakorlatban tapasztalják, hogy igazuk volt. Ezek a most kiásott tervezetek éppen sok naivitásukban különböznek az edigiektől. Túl nyíltan árulják el, mit ártottak eddig lehetségesnek j ellepezve. A szavazati jog eredetileg módja olt a népnek a maga sorsa intézésében való részvételének s az alsóház tagai ennek a formának alapján a nép képviselői voltak. Most mandátumulajdonosok. Ahol a nép helyeslésével ehetnek azzá, ott elismerik a nép szavát isten szavának, ahol nem — a néppel szemben is megszerzik a mandátumot. Kinevezett képviselőkre gondolt a tömbös-kormány is, ami nem kisebb abszurdum, mint a férfi jog a liliomiprás esetében. A képviselő—a szavazati többség alapján — mindig mandátumot kap, de aki másképpen kap mandátumot, ezzel nem válik képviselővé. Jól van — gondolja a naiv Gömbös Gyula —, hát legyen házasság és legyen liliomtiprás. Legyen mandátum, melyet a népképviselet ad és olyan, melyet a kormány ad, a kettőnek pedig egy legyen a kompetenciája. Megcsinálta ezt az autonómiákban, megcsinálta a felsőházzal, hát csináljuk meg a képviselőházzal is. Ebben a szellemben még mindig minden megválasztott képviselő a választó szavazatok többsége szerint kapott mandátumot s csak a többi lett képviselővé pusztán a kormány akarata után. Még a meghamisított választásoknál is a többségi elv tiszteletben tartásával hamisítottak. Tettek róla, hogy az ellenzékiek ne jussanak az urnához, megtették azt is, hogy ellenzéki szavazatokat kormánypárti listára írtak, halottakat szavaztattak és élőket tettek holttá, de respektálták a kritériumot: az emberük mellett többséget mutattak ki és vitatták, hogy aki jobbra van könyvelve, az jobbra szavazott is. Mire való ez a szemérmeteskedés! :— vallják a tervezetek. A szavazat, ha le van adva, a mienk, mint a dominókő, melyet rakhatok, ahova akarom. Kormánypárti ellenzék? A kezünkben van. S vannak szavattöredékek, egytől egyig ellenzékiek, hiszen különben nem lennének töredékek — ezeket mind a kormánypártiakhoz csatoljuk s megvan az egyik mandátum-többlet. A polgár ide adta a szavazatot, a szavazata a mienk. Kormánypárti képviselők ellenzéki szavazatok alapján? Csak mandátumok, melyeket kormánypárti embereknek adunk. Aztán minden egyes lajstrommal eggyel kevesebbet választatunk s ez az egy is a mienk, melyet magunk töltünk be. Felesleges tehát a képviselők számának apasztása, ami sok emberünket megkárosít, mégis kevesebbet választanak. A lajstrom pedig egészen denaturálja a választást. A szavazó nem is ismeri a jelöltet, nem is egyénekre adja a szavazatot, hanem kvantumra. Ennyi és ennyi darab mandátum, ezeket a központ elosztja az ő emberei között — már eleve, a lajstrom sorrendje szerint, pártjelentőség szerint. Lehet kö- ROVA5 Londont nem lehet megvédeni a pusztulástól — tehát? Tehát szaporítani kell a repülőgépeket, hogy meg lehessen védeni. A sok megteheti, amire a kevés nem elegendő. Franciaországban pedig sok repülő-gép van és nem lehet megvédeni Párizst. Tehát? — Cot, a volt légügyi miniszter szerint be kell szüntetni világszerte a légi támadást, csak ebben az esetben van megvédve minden város. Ez a szakértő vélemény tökéletesen azonos a laikus közvéleménnyel, éppen ezért félő, hogy a jelenlegi légügyi miniszterek más nézeten vannak. A világ összes fővárosai és városai elpusztulnak, ha háború van és mégis lehessen háború? Az apokrif tervezet után most megismertük a hiteleset. Teljesen azonos az apokriffal. Az apokrif Eckhardt Tibor szerint nem felel meg az ő elgondolásainak. A vele azonos hiteles megfelel. Mit szóljunk ehhez? Semmit, mert komoly emberek vagyunk. És mérsékelt emberek vagyunk, ezért csak tréfának minősítjük, hogy ezt a tervezetet elvetvén, ezzel a titkos választójog ellen ágálnánk. Minden egyéb szósz. Az országnak biztos többség kell, mondja az ellenzéki pártvezér, aki éveken át éppen ezt a többségi dogmát ostromolta. A választók jogáról volna szó és ő a többségi biztonságot gondozza. A szabad ellenzék érvényesülését jelentené a választójog titkossága, ő pedig gátakat épít az ellenzéki lehetőség ellen. Csak egyet kérdeznénk, de a feleletre nem vagyunk kiváncsiak. Eckhardt és pártja koalícióban érzi magát a kormánnyal. Vállalná-e ezt a tervezetet, ha az ő pártja nem tudná magát a koalíció sáncain belül? Ha pedig ott tudja magát július óta, mit jelent a lábhoz tett fegyver augusztus végén? * Ránk a pékek igazán nem haragudhatnak, mert sokszor melléjük álltunk, mikor a kormány drágította a lisztet, az élesztőt és a fát s a pékektől kivonta, hogy olcsóbb legyen a kenyér. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy a pékek kartelje közhatóság volna, mely karhatalommal rendelkezhetik. Ha igazuk van, szaladjanak ők is a rendőrséghez, mint mindenki más, akinek igaza van, de ne rendőrködjenek maguk. De aligha lehet most igazuk. Hiszen ha vannak pékek, akik olcsóbban adhatják a kiflit, akkor lehet olcsóbban adni. Külön kiadásban árasztották el Budapest utcáit Eckhardt választási tervezetével Rengeteg kommentárral fűszerezték, de lényeges pontjaiban azonos a közismert tervezetekkel Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt elnöke, végre közreadta Sztranyavszky Sándorhoz, ,a nemzeti egység pártja országos elnökéhez eljuttatott választójogi tervezetét. Szenzációként csak annyit közölhetünk, hogy Eckhardt Tibor tervezete rendelkező részeiben, vagyis a lényegben, teljesen megegyezik a már napvilágot látott „apokrif4” választójogi tervezetekkel. Igenis, bent van a kisgazdapárt elnökének választójogi elaborátumában a törvényhatósági lajstromos szavazás, a hatévi helybenlakás kritériuma, a közsegélyben részesülők kizárása a választójogból, a töredékszavazatok odaajándékozása a többséget elnyert pártnak, bent van az is, hogy csak az a politikai párt indulhasson az általános választásokon, amelynek legalább tíz képviselőtagja van, vagy legalább tíz törvényhatósági kerületben érvényes lajstroma legalább ezer, de legalább kétezer ajánlással, s bent van a többi közismert lényeges pont is a listakapcsolással és egyebekkel együtt. Nóvum legfeljebb az, hogy a prémiumos mandátumok révén „biztosítva van minden eshetőségre munkaképes parlamenti többség kialakulása s a prémium szükség esetén kormányképes koalíció kialakítását is hathatósan elősegíti". Tehát többség, vagy szükség esetén az a boldog koalíció, amit annyiszor és olyan rendületlenül tagadtak! Röpirat új módját választotta a független kisgazdapárt vezetősége az Eckhardt-féle választójogi tervezet publikálásának. Eddig ez a párt is zöttük, akit a választó mindenek fölött szeretne, de ebbe semmi beleszólása Utolsó helyre kerülhet s elsőre az, akit legkevésbé választana. Ez a fontos, mert a kebelen belül is lehet ily módon szortírozni, a választás kompetenciáján kívül. A nemzet akarata ma a múltból maradt kegyeletes frázis. A nemzet ma alkotmányosan sem akarhat. Sineket raktak neki, ezeken haladhat. Ha a sinből kiugrik, forradalmár, szélsőség, melytől az országot meg kell óvni. Mikor a nemzet akarhatott, képviselőket választottak, akik pártokba álltak. Ma országgyűlési pártok vannak, mikor még egyetlen országgyűlési képviselő sincs. A mandátum a pártokat illeti, ez az értelme, hogy új pártot nem engedélyeznek, a régieket pedig kötelezik, hogy minimum mennyi tagjuk legyen. Aki pedig nem pártember, az ne is legyen képviselő, önálló egyéniség nem való politikusnak. Elfelejtették kimondani, hogy pártnak szólván a mandátum, a képviselő elveszti, ha a pártot otthagyja. Hadd figyelmeztessük őket erre a fontos körülményre. Egészben véve a választójog tartalmában már régen megváltozott. Jognak mondják, de már csak szavazati kötelesség. Akár titkos, akár nyilvános, a biztosítási kautélák, melyek a nemzet érdekét mondják és az uralkodó párt érdekét jelentik, lehetetlenné tesznek minden nemzeti akaratot, mely a hatalmon lévők akaratával nem azonos. Ha az ember ezt tudja — és tudja, legfeljebb olykor elfelejti mindenki —, akkor az alkotmányhoz való ragaszkodás nem más, mint a forma betartása s éppen csak életben tartja az alkotmányosságot arra az esetre, ha netalántán valamikor mégis adódik lehetőség a lényeg törvényesítésére is. ahhoz tartotta magát, hogy rövid uton eljuttatta a szerkesztőségekhez nyilvánosságra szánt közleményeit, most párthatározattal kimondotta, hogy saját sajtóorgánumában, a „Független Kisgazdák‘-ban, közli le a javaslat tervezetét. Ezt a hetilapot annak idején Trettina Jenő adta ki, azóta a független kisgazdapárt kiadásában jelenik meg. Rakovszky Tibor a felelős szerkesztője és Némethy Vilmos a felelős kiadója. Szükségesnek tartotta a pénteki értekezlet azt is, hogy az említett hetilapban nemcsak a sajtótervezetet publikálja, hanem egyúttal a javaslatnak és indokolásának magyarázatát is hozzáfűzi. Valóban meg is jelent a párt hetilapja, ezúttal első ízben Budapest utcáin, rendkívüli kiadásban, tízfilléres árban. Rikkancsok szaladtak végig a lap új számával. Vette is a közönség, mert hangzatosan kínálták, szenzációsnak kiáltozták a rikkancsok. Mindenki azt hitte, hogy legalább valami nagy külföldi magyar sporteseményről van benne szó, de azután csakhamar le is rohadt a vásárlási kedv, amikor kiderült, hogy a nagy szenzáció egyáltalán nem az. Olvasta ezt lényegében már a magyar közönség a többi lap hasábjain, a kommentárokra pedig nem nagyon volt kiváncsi senki sem. Amihez nagyon sok glossza szükséges, az már rendszerint nem áll valami stabil alapon. Ezek a kommentárok azt a régi elvet váltották valóra, hogy legjobb védekezés a támadás. Az egyik glossza nekimegy a sajtónak, a másik személy szerint Rassay Károlyt támadja. Ennek során az alábbi mondatot is megkockáztatja: „A független kisgazdapárt hatalmas előretörése a párt vezére tekintélyének és nimbuszának úgy országos, mint európai viszonylatban történő növekedése végképpen gátat vet annak, hogy az ellenzék vezérének flassay Károly tolhassa fel magát." Bethlen elektoros választást akar És külön magyarázat van az úgynevezett közsegélyben részesüléshez, mint kizáró okhoz. Nem zárják ki a kommentár szerint az inségmunkásokat, sem a védett birtok tulajdonosát, sem az aszály sújtotta gazdát, vagy vetőmaggal vagy bármi közérdekű és általános segítséggel támogatott gazdát, iparost sem. Megtudjuk egy másik magyarázó cikkből, hogy mit is akar voltaképpen a Bethlen-féle elgondolás a választójogi reformnál? Elektoros választást és fakultatív választást. Nagyon sok a magyarázat, rengeteg a kommentár: baj van itt a dolog körül. Leközöljük az alábbi részletet. Hadd tudja meg a közönség, mi történt eddig Eckhardt Tibor és Gömbös Gyula miniszterelnök, illetve Sztranyavszky Sándor pártelnök között: „Eckhardt Tibor megnyitva az értekezletet, rámutatott a sajtókampányra és megállapította, hogy az előző értekezletek egyikén nyert felhatalmazás alapján a titkos választójog kérdésében már régebben szóbeli megbeszélést folytatott Gömbös Gyula miniszterelnök úrral és — amint azt már előzőleg jelentette — két elvben megállapodásra is jutottak, melyek egyike a választás titkossága és másodika a becsületes választási eljárás• A miniszterelnök úr