Ujság, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

1934 OKTÓBER 2 ÚJSÁG Lemondott a román kormány Tattarescu és Titulescu viszálya. Titulescu esetleges távozása miatt nagy az aggodalom Párizsban Bukarest, október 1. (Orient Rádió.) Hi­vatalosan jelentik: Tatarescu miniszterelnök benyújtotta lemondását a királynak, aki a lemondást elfogadta. A miniszterelnök saját lemondásával egyidejűleg átnyújtotta a ki­rálynak az egész kormány lemondását is. A király ismét Tatarescut bízta meg az új kormány megalakításával. A lemondásról kiadott hivatalos kommü­niké csak azzal a semmitmondó magyará­zattal szolgál, hogy a miniszterelnök a par­lament őszi ülésszakának megnyitása előtt alkalmat­­akart adni az uralkodónak a poli­tikai helyzet befolyásolására. A király mérle­gelés tárgyává tet­te a Tatarescu-kormány eddigi munkáját — mondja a kommüniké — és elhatározását a küszöbönálló új feladatok szemmeltartásával hozta meg. Tatarescu, akit az újságírók megrohantak felvilágosítá­sokért, csak annyit volt hajlandó közölni, hogy bizonyos módosításokat akar végrehaj­tani a kormány eddigi összetételén. A kormányválság híre, amelyről a bu­karesti lakosság a lapok különkiadásai útján értesült, bombaként robbant a közvéleményben, mert senki sem szá­molt a politikai helyzet ilyetén kiala­kulásával. A legjobban értesült körök sem vártak kor­mányválságot és fogalmuk sincs róla, mik Tatarescu miniszterelnök szándékai ezzel a lépéssel kapcsolatban. Nagy nyugtalanság Franciaországban Párizs, okt. 1. A román kormány lemon­dásának híre nagy nyugtalanságot idézett elő Franciaországban s kormánykörökben attól tartanak, hogy Lengyelország és Ju­goszlávia után Románia is elfordul a fran­cia szövetségestől. Bukarestből érkező ma­gánjelentések szerint a lemondás hátteré­ben súlyos politikai indokok állanak. Tata­rescu miniszterelnök, a jelek szerint, azért adta be az összkormány lemondását, hogy megszabaduljon Titulescutól, akinek a po­litikája súlyos tehertételnek bizonyult Ro­mániára nézve Tatarescu és Titulescu között, hir sze­rint, oly súlyos nézeteltérések merül­tek fel, hogy Titulescu hétfőn délelőtt beadta lemondását és ezt a lépést kö­vette ezután Tatarescunak az az elha­tározása, hogy beadja az összkormány lemondását. LA nézeteltérések, hir szerint, a genfi esemé­nyekkel állanak összefüggésben. A kis-entente szempontjából a most­­ lefolyt népszövetségi ülésszak minden tekintetben kudarccal vég­ződött, különösen ami az osztrák kérdésben elfoglalt kis-entente álláspontot illeti. Titu­lescu távozása annál is kínosabb feltűnést kelt Párizsban, minthogy neki kellett volna elkísérnie a francia fővárosba Károly ro­mán királyt, akinek a látogatása közvetlenül küszöbön áll. Francia diplomáciai körökben mindenesetre a legnagyobb nyugtalansággal figyelik az eseményeket s attól félnek, hogy Franciaország teljesen magára marad kelet­európai politikájában. A lemondás oka: Tatarescu és Titulescu viszálya Bukarest, október 1. Beavatott bukaresti politikai körökben megerősítik azokat a párizsi híreket, hogy a Tatarescu-kormány lemondásának hátterében Tatarescu mi­niszterelnök és Titulescu külügyminiszter viszonyának elmérgesedése áll. Titulescu, aki ezidőszerint lafontreuxba­n tartózkodik, hétfőn délelőtt táviratot küldött Buka­restbe és bejelentette, hogy nem vállalhatja to­vább a külügyi tárca irányítását, mert nem helyesli Tatarescu miniszterelnök különböző egyéni akcióit a­ külpolitika területén. Tatarescu az utóbbi hónapokban való­ban többször tett önálló külpolitikai lépé­seket, anélkül, hogy Titulescuval előzően megbeszélte volna a dolgokat. Ilyen egyéni akció volt a miniszterelnök legutóbbi bel­grádi útja is, amelyről Titulescu csak utó­lag szerzett tudomást. Titulescu lemondása arra késztette Tatarescut, hogy rögtön a távirat vétele után Károly királyhoz sies­sen és benyújtsa az összkormány lemondá­sát. Bukarestben nem tartják kizártnak, hogy sikerül a válságot békésen megoldani, , különösen miután Károly király nem eje­j­tené el szívesen Titulescut. Az uralkodó, úgy látszik, ebben az irányban érvényesítette befolyását Tata­­rescunál is, mert a miniszterelnök a késő délutáni órákban táviratot kül­dött Titulescunak. Biztosította őt legteljesebb bizalmáról és megkérte, vonja vissza lemondását. Tata­rescu arra is felkérte a külügyminisztert, hogy jöjjön sürgősen Bukarestbe és próbál­ják meg személyesen elintézni a­ felmerült ellentéteket. Károly király maga telefonon beszélt Titulescuval s ő is annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a külügy­miniszter meg tud egyezni a miniszterelnök­kel és továbbra is ellátja a külügyminiszteri tisztséget. Amennyiben Titulescutól az a válasz ér­kezne, hogy elhatározását fentartja, úgy Tatarescu valószínűleg maga veszi át a kül­ügyi tárcát. Tatarescu azt tervezi, hogy az új kor­mány tagjai már kedden délben kimen­nek Szinajába, hogy letegyék az esküt a király kezébe. A kormány rekonstrukciója egyébként aligha hoz nagyobb változásokat. A minisz­terek közül egészen bizonyosan csak Teo­­dorescu iparügyi miniszter válik ki magán­természetű okoknál fogva s helyét Mano- Iescu-Strunga földmivelésü­gyi államtitkár veszi át. Szó van arról is, hogy Jamandi Viktor belügyi államtitkár tárcanélküli mi­niszter lesz. Norfiam­os, revolveres szerelmi dráma a Kamaraerdőben Egy Gyuláról való fiatal szerelmes pár rejtélyes tragédiája Hétfőn délután kirándulók csoportja haladt át a Kamaraerdőn. Mikor egy tisztáshoz értek, megdöbbenve álltak meg: egy fa tövében a fű­ben halálsápadt arccal mozdulatlanul feküdt egy fiatal férfi, s egy fiatal nő. A férfi melléből vér szivárgott. Mellettük a földön pisztoly hevert, felszakított morfium­os fiolák és pravaz. A ki­rándulók a közeli őrszobára siettek, a rendőrök pedig a mentőkért telefonáltak. A mentők meg­állapították, hogy mind a ketten előbb nagy adag morfiumot fecskendeztek magukba. A morfium még nem éreztette a hatását és eszmé­letnél voltak, amikor a férfi revolverrel mellbe­­lőtt magát. Úgy látszik, az előre megbeszélt terv az volt, hogy másodiknak a nő lő magára, addigra azonban már a morfium leverte a lábá­ról, még mielőtt átvehette volna a férfitól a revolvert, elájult. A mentők első segítségben ré­szesítenék, majd a Rókus-kórházba vitték mind­kettőjüket. Az öngyilkosoknál semmiféle iratot vagy iga­zolványt nem találtak, mindössze egy leragasz­tott levélboríték került elő a nő kézitáskájából. A boriték címzése ez: Hajlamász Antalné, Gyula, Békés megye, Ujvári­ út 1811. Az öngyilkos férfi 25—30 év körüli lehet, jól öltözött, a nő 20—22 év körüli, elegáns ruhadarabokat viselt, ruházata után ítélve a jobb társadalmi körhöz tartoz­nak. Még késő este is eszméletlenül feküdtek a Rókus-kórházban, az orvosok véleménye szerint leghamarabb kedden délben, vagy este lehet ki­ Genf mellett balra írta Pünkösd Andor Lausanne, szeptember hó. Nem Genf, de oké, van mindjárt mellette. Mint a Matterhorn mellett az Alphabet, mint a Claridge mellett a Strand, mint a Síacsek mellett a Sajó, mint az Angol-park mellett a Vurstli. Ugyanolyan jó, ugyanolyan szép s ha lehet, még drágább. Csak éppen, hogy nem ugyanaz. Második szereposztás, dublőz, faut de mieux, le-lista. Csak éppen, hogy ott van mellette. Genf a tó déli sarkán fekszik, Lausanne a legészakibb pontján. Légvonalban a távol­ság nem több, mint Vác és Budapest közöt­, de a valóságban mintha Makó és Jeruzsá­lem lenne. Holott hivatalosan, közigazgatási rangja szerint, helyzeténél és fekvésénél fogva feltétlenül l­ausannet illeti az elsőbbség. Lau­sanne a szélesen húzódó Vaud-kanton szék­helye, m­íg Genf csak önmagából csinált kantont, hogy a gyereknek neve legyen. Nya­kába kötötte a parterlit, hogy ő a „papa ked­­vence“ s azóta egész Európa csak azon dü­höng, amit ez az elkényeztetett csemete csinál. Leben nuss man sein und Glü­ck muss man­ haben. Ugyanannyi, sőt talán több jog­gal Lausanne is a népszövetség székvárosa lehetne. Tizenhat esztendő előtt, mikor Wil­­son újra rajzolta Európa térképét, még a svájci terepviszonyokkal sem volt ismerős és környezetétől kérdezte meg, hogy a Lengue of Nalion hol székeljen. Egyik munkatársa, aki éppen egy hiarsonját bonyolította le s mámo­ros órákat töltött a Lac Len­on mellett, ára­dozva jelentette ki, hogy Lausanne is nagyon jó, de Génfnél remekebb hely nincs, mert a hölgy ott mondott neki­ igent. Egy szerelmes éjszaka döntötte el, hogy nem Genf fekszik Lausanne mellett, de Lausanne a mostoha fia, aki magára hagyozid’­n játszik a Lac Lé­mon északi partján, Genf mellett balra, esnek egymástól egy gyönyörű tó partján, melyik van a másik mellett. De mégsem az. Genfen meglátszik, hogy Lausanne van ő mellette, míg Lausanne minden mozdulatát az a mindervertig érzés fűti, hogy rosszabb helyzetben is ő bizonyuljon kiválóbbnak. Van kikötője, repülőtere, négy színháza, hetven hotelje, amelyek közül több mint húsznak adományozta a Baedeker a csil­lagot és golf-pályája. (Genf körül min­den helynek van golf-pályája, mióta Lloyd- George erre az öreguras szórakozásra meg­tanította Briand-t.) Egész felszereltsége leg­alább is olyan, ha nem különb, mint Genfé. Vára századokon keresztül fontos történelmi szerepet játszott. Katedrálisát gót stílusban Rudolf császár építette és Calvin sajátította ki s ez a templom méltóan sorakozik a rheimsi és a kölni székesegyház mellé. Mú­zeumában Svájc festészetének legjelesebb reprezentánsai vonulnak fel. Egyetemén a világ minden tájáról gyülekszik össze a fiatalság. Van két tizen­hétemeletes felhőkar­colója, egy Bauhaus-stílusú temploma isteni fekvésű, forgalma a párizsival vetekszik, ho­teljeiben a kényelem a legkényesebb igényt is kielégíti. Mégsem segít rajta. Mellette van Van vagy tíz helyi újság, de az embere­ket egyik se érdekli. Inkább kimennek a tó­partra és óraszám figyelik, hogy nem jön-e Genf felől egy yacht, amelyből Litvinov vagy Barthou, vagy esetleg last bat net least, Benes száll ki Ebédidőben, ha a Beau- Rivage terraszára idegen és ismeretlen alak lép, mindenki idegesen figyel fel, hogy egyet­len mozdulatát se szalassza el, mert m­it le­het tudni, hogy nem valami kevésbé ismert nemzetközi nagyság-e, akit talán már holnap szárnyaira kap fel a hír. Ez a város abból él, hogy állandóan Genfet figyeli. Nemzetközi olajügynökök, textilesek és bizományosok, sőt a szabadságon levő hi­vatalnokok is itt komoly arcot öltenek és mozdulataikat fegyelmezik, mintha mind­egyik legalább is Bolívia főmegbizottja Talán szőrszálhasogatásnak látszik annak a kérdésnek ez az egészen pontos tisztázása, hogy két város közül, amelyek nem messze lenne, vagy a kamcsatkai nagykövet. Itt az idegenről nem tudnak semmit, de mindent feltételeznek róla. Mióta Briand kitalálta Locarnót, Mussolini Strezát, azóta ezt a szegény Lausannet állandóan a frász töri, hogy a terrasz sarkában a három hanyag és neveletlen úr nem köti-e meg a világbékét, vagy legalábbis a nemzetközi poloskairtás­i paktumot. Lausanne ideges, de ez az idegesség nem árt neki. Sőt, több haszna van belőle, mint Genfnek. A másik város, a tó déli csücskén, már megszokta a nagy dolgokat s a nemzet­közi politika hétköznapjaira rá se hederit. Ez a Genf már átélt Csicserin- és Chamber­­lain-csatákat, Hathenay mérkőzött benne Braind-nal, Mussolini szónokolt és Hitler fegyelmezte magát. Ennek a Genfnek a szá­mára már nagy esemény nincs. Tanácsülés? Mondd már! Ensemble? No és. Megint né­hány szónoklat, összekapás, kibékülés s vé­gül a szokásos bankett, amelynek éti­apját Dezső és Kelen rajzolja s a cech­et Emópa fizeti. Genf un­ja már a dolgot, az egész nép­­szövetséget, jóvátételt és leszerelést. Elég volt. Már hallotta Csicserint, Millerand­t, Barthout, Dollfusst, Apponyit, Lloyd George­ot, Strecsemann, Briand I, Titulescut, Tardicut és Aga­khánt. Mit hallhat még. Hogy Ázsia az ázsiaiaké? Hogy Németország kiugrik? Hogy Oroszország visszalép? Ugyan kérem. Gyerünk fürödni. De Lausanne izgatott. Mint mindenki, akinek a háza mellé csapott a villám és nem talált bele. Lausanne minden idegszálával érzi az eseményeket, amelyek mindig elke­rülik s amelyek mindig közvetlenül mellette vannak. A hotelek külön számlázzák, ha Genf felől fúj a szél s a taxi magasabb tari­fát számit, ha Genfben Litvinov­ beszédet mond. A mostoh­agyyerek, aki Genf levetett ruháit hordja. Egyszer majd megkapja a népszövet­séget is. Már eléggé kopott és már nagyon ráunt Genf.­ ­A MEINL KÁvé KAKAÓ CSOKOLÁDÉ kitűnő magyar gyártmányt hallgatni őket. Az Újság munkatársa a Kamaraerdő környé­kén érdeklődött az öngyilkosok után. Annyit le­hetett csak megállapítani, hogy állítólag Gyulá­ról jöttek, a férfinak Ferenc a keresztneve, van­nak, akik az erdőben látták sétálni és hallot­ták, hogy a lány Ferinek szólította a férfit. Az eddigi megállapítások szerint szerelmi dráma történt: szerették egymást, de valamilyen ok miatt nem köthettek házasságot és ezért indul­tak együtt a halálba. Az osztálfsorsjailkon résztvevők nagy része sohasem volt olyan helyzetben, mint amilyenbe az utóbbi időben jutottak. A kereseti lehetőségek minden társadalmi osztályban csökkentek, de ilyen nehéz időben is 10—20 fillér terhet elbír naponta, aki okos és vesz egy osztálysorsjegyet, miáltal meg­szerzi a reménységet, amely buzdít, serkent egy jobb jövő és boldo­gulás felé. Mindenkit érhet szerencse! MIÉRT NE ÖNT IS? Itt nincs protekció, nincs kiváltság, se rang, se kor, se érdem, hanem csak a véletlen szerencse dönti el hogy melyik sorsjegyszám nyert Nemcsak nálunk, hanem Európában alig van ember, akinek ne volna sorsjegye! A sorsjegyek hivatalos ára: egész 24 pengő, fél 12 pengő, negyed 6 pengő, nyolcad 3 pengő az összes főárusítóknál. A húzások október 28-án kezdődnek! a

Next