Ujság, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
1934 OKTÓBER 2 ÚJSÁG Lemondott a román kormány Tattarescu és Titulescu viszálya. Titulescu esetleges távozása miatt nagy az aggodalom Párizsban Bukarest, október 1. (Orient Rádió.) Hivatalosan jelentik: Tatarescu miniszterelnök benyújtotta lemondását a királynak, aki a lemondást elfogadta. A miniszterelnök saját lemondásával egyidejűleg átnyújtotta a királynak az egész kormány lemondását is. A király ismét Tatarescut bízta meg az új kormány megalakításával. A lemondásról kiadott hivatalos kommüniké csak azzal a semmitmondó magyarázattal szolgál, hogy a miniszterelnök a parlament őszi ülésszakának megnyitása előtt alkalmatakart adni az uralkodónak a politikai helyzet befolyásolására. A király mérlegelés tárgyává tette a Tatarescu-kormány eddigi munkáját — mondja a kommüniké — és elhatározását a küszöbönálló új feladatok szemmeltartásával hozta meg. Tatarescu, akit az újságírók megrohantak felvilágosításokért, csak annyit volt hajlandó közölni, hogy bizonyos módosításokat akar végrehajtani a kormány eddigi összetételén. A kormányválság híre, amelyről a bukaresti lakosság a lapok különkiadásai útján értesült, bombaként robbant a közvéleményben, mert senki sem számolt a politikai helyzet ilyetén kialakulásával. A legjobban értesült körök sem vártak kormányválságot és fogalmuk sincs róla, mik Tatarescu miniszterelnök szándékai ezzel a lépéssel kapcsolatban. Nagy nyugtalanság Franciaországban Párizs, okt. 1. A román kormány lemondásának híre nagy nyugtalanságot idézett elő Franciaországban s kormánykörökben attól tartanak, hogy Lengyelország és Jugoszlávia után Románia is elfordul a francia szövetségestől. Bukarestből érkező magánjelentések szerint a lemondás hátterében súlyos politikai indokok állanak. Tatarescu miniszterelnök, a jelek szerint, azért adta be az összkormány lemondását, hogy megszabaduljon Titulescutól, akinek a politikája súlyos tehertételnek bizonyult Romániára nézve Tatarescu és Titulescu között, hir szerint, oly súlyos nézeteltérések merültek fel, hogy Titulescu hétfőn délelőtt beadta lemondását és ezt a lépést követte ezután Tatarescunak az az elhatározása, hogy beadja az összkormány lemondását. LA nézeteltérések, hir szerint, a genfi eseményekkel állanak összefüggésben. A kis-entente szempontjából a most lefolyt népszövetségi ülésszak minden tekintetben kudarccal végződött, különösen ami az osztrák kérdésben elfoglalt kis-entente álláspontot illeti. Titulescu távozása annál is kínosabb feltűnést kelt Párizsban, minthogy neki kellett volna elkísérnie a francia fővárosba Károly román királyt, akinek a látogatása közvetlenül küszöbön áll. Francia diplomáciai körökben mindenesetre a legnagyobb nyugtalansággal figyelik az eseményeket s attól félnek, hogy Franciaország teljesen magára marad keleteurópai politikájában. A lemondás oka: Tatarescu és Titulescu viszálya Bukarest, október 1. Beavatott bukaresti politikai körökben megerősítik azokat a párizsi híreket, hogy a Tatarescu-kormány lemondásának hátterében Tatarescu miniszterelnök és Titulescu külügyminiszter viszonyának elmérgesedése áll. Titulescu, aki ezidőszerint lafontreuxban tartózkodik, hétfőn délelőtt táviratot küldött Bukarestbe és bejelentette, hogy nem vállalhatja tovább a külügyi tárca irányítását, mert nem helyesli Tatarescu miniszterelnök különböző egyéni akcióit a külpolitika területén. Tatarescu az utóbbi hónapokban valóban többször tett önálló külpolitikai lépéseket, anélkül, hogy Titulescuval előzően megbeszélte volna a dolgokat. Ilyen egyéni akció volt a miniszterelnök legutóbbi belgrádi útja is, amelyről Titulescu csak utólag szerzett tudomást. Titulescu lemondása arra késztette Tatarescut, hogy rögtön a távirat vétele után Károly királyhoz siessen és benyújtsa az összkormány lemondását. Bukarestben nem tartják kizártnak, hogy sikerül a válságot békésen megoldani, , különösen miután Károly király nem ejejtené el szívesen Titulescut. Az uralkodó, úgy látszik, ebben az irányban érvényesítette befolyását Tatarescunál is, mert a miniszterelnök a késő délutáni órákban táviratot küldött Titulescunak. Biztosította őt legteljesebb bizalmáról és megkérte, vonja vissza lemondását. Tatarescu arra is felkérte a külügyminisztert, hogy jöjjön sürgősen Bukarestbe és próbálják meg személyesen elintézni a felmerült ellentéteket. Károly király maga telefonon beszélt Titulescuval s ő is annak a reményének adott kifejezést, hogy a külügyminiszter meg tud egyezni a miniszterelnökkel és továbbra is ellátja a külügyminiszteri tisztséget. Amennyiben Titulescutól az a válasz érkezne, hogy elhatározását fentartja, úgy Tatarescu valószínűleg maga veszi át a külügyi tárcát. Tatarescu azt tervezi, hogy az új kormány tagjai már kedden délben kimennek Szinajába, hogy letegyék az esküt a király kezébe. A kormány rekonstrukciója egyébként aligha hoz nagyobb változásokat. A miniszterek közül egészen bizonyosan csak Teodorescu iparügyi miniszter válik ki magántermészetű okoknál fogva s helyét Mano- Iescu-Strunga földmivelésügyi államtitkár veszi át. Szó van arról is, hogy Jamandi Viktor belügyi államtitkár tárcanélküli miniszter lesz. Norfiamos, revolveres szerelmi dráma a Kamaraerdőben Egy Gyuláról való fiatal szerelmes pár rejtélyes tragédiája Hétfőn délután kirándulók csoportja haladt át a Kamaraerdőn. Mikor egy tisztáshoz értek, megdöbbenve álltak meg: egy fa tövében a fűben halálsápadt arccal mozdulatlanul feküdt egy fiatal férfi, s egy fiatal nő. A férfi melléből vér szivárgott. Mellettük a földön pisztoly hevert, felszakított morfiumos fiolák és pravaz. A kirándulók a közeli őrszobára siettek, a rendőrök pedig a mentőkért telefonáltak. A mentők megállapították, hogy mind a ketten előbb nagy adag morfiumot fecskendeztek magukba. A morfium még nem éreztette a hatását és eszméletnél voltak, amikor a férfi revolverrel mellbelőtt magát. Úgy látszik, az előre megbeszélt terv az volt, hogy másodiknak a nő lő magára, addigra azonban már a morfium leverte a lábáról, még mielőtt átvehette volna a férfitól a revolvert, elájult. A mentők első segítségben részesítenék, majd a Rókus-kórházba vitték mindkettőjüket. Az öngyilkosoknál semmiféle iratot vagy igazolványt nem találtak, mindössze egy leragasztott levélboríték került elő a nő kézitáskájából. A boriték címzése ez: Hajlamász Antalné, Gyula, Békés megye, Ujvári út 1811. Az öngyilkos férfi 25—30 év körüli lehet, jól öltözött, a nő 20—22 év körüli, elegáns ruhadarabokat viselt, ruházata után ítélve a jobb társadalmi körhöz tartoznak. Még késő este is eszméletlenül feküdtek a Rókus-kórházban, az orvosok véleménye szerint leghamarabb kedden délben, vagy este lehet ki Genf mellett balra írta Pünkösd Andor Lausanne, szeptember hó. Nem Genf, de oké, van mindjárt mellette. Mint a Matterhorn mellett az Alphabet, mint a Claridge mellett a Strand, mint a Síacsek mellett a Sajó, mint az Angol-park mellett a Vurstli. Ugyanolyan jó, ugyanolyan szép s ha lehet, még drágább. Csak éppen, hogy nem ugyanaz. Második szereposztás, dublőz, faut de mieux, le-lista. Csak éppen, hogy ott van mellette. Genf a tó déli sarkán fekszik, Lausanne a legészakibb pontján. Légvonalban a távolság nem több, mint Vác és Budapest közöt, de a valóságban mintha Makó és Jeruzsálem lenne. Holott hivatalosan, közigazgatási rangja szerint, helyzeténél és fekvésénél fogva feltétlenül lausannet illeti az elsőbbség. Lausanne a szélesen húzódó Vaud-kanton székhelye, míg Genf csak önmagából csinált kantont, hogy a gyereknek neve legyen. Nyakába kötötte a parterlit, hogy ő a „papa kedvence“ s azóta egész Európa csak azon dühöng, amit ez az elkényeztetett csemete csinál. Leben nuss man sein und Glück muss man haben. Ugyanannyi, sőt talán több joggal Lausanne is a népszövetség székvárosa lehetne. Tizenhat esztendő előtt, mikor Wilson újra rajzolta Európa térképét, még a svájci terepviszonyokkal sem volt ismerős és környezetétől kérdezte meg, hogy a Lengue of Nalion hol székeljen. Egyik munkatársa, aki éppen egy hiarsonját bonyolította le s mámoros órákat töltött a Lac Lenon mellett, áradozva jelentette ki, hogy Lausanne is nagyon jó, de Génfnél remekebb hely nincs, mert a hölgy ott mondott neki igent. Egy szerelmes éjszaka döntötte el, hogy nem Genf fekszik Lausanne mellett, de Lausanne a mostoha fia, aki magára hagyozid’n játszik a Lac Lémon északi partján, Genf mellett balra, esnek egymástól egy gyönyörű tó partján, melyik van a másik mellett. De mégsem az. Genfen meglátszik, hogy Lausanne van ő mellette, míg Lausanne minden mozdulatát az a mindervertig érzés fűti, hogy rosszabb helyzetben is ő bizonyuljon kiválóbbnak. Van kikötője, repülőtere, négy színháza, hetven hotelje, amelyek közül több mint húsznak adományozta a Baedeker a csillagot és golf-pályája. (Genf körül minden helynek van golf-pályája, mióta Lloyd- George erre az öreguras szórakozásra megtanította Briand-t.) Egész felszereltsége legalább is olyan, ha nem különb, mint Genfé. Vára századokon keresztül fontos történelmi szerepet játszott. Katedrálisát gót stílusban Rudolf császár építette és Calvin sajátította ki s ez a templom méltóan sorakozik a rheimsi és a kölni székesegyház mellé. Múzeumában Svájc festészetének legjelesebb reprezentánsai vonulnak fel. Egyetemén a világ minden tájáról gyülekszik össze a fiatalság. Van két tizenhétemeletes felhőkarcolója, egy Bauhaus-stílusú temploma isteni fekvésű, forgalma a párizsival vetekszik, hoteljeiben a kényelem a legkényesebb igényt is kielégíti. Mégsem segít rajta. Mellette van Van vagy tíz helyi újság, de az embereket egyik se érdekli. Inkább kimennek a tópartra és óraszám figyelik, hogy nem jön-e Genf felől egy yacht, amelyből Litvinov vagy Barthou, vagy esetleg last bat net least, Benes száll ki Ebédidőben, ha a Beau- Rivage terraszára idegen és ismeretlen alak lép, mindenki idegesen figyel fel, hogy egyetlen mozdulatát se szalassza el, mert mit lehet tudni, hogy nem valami kevésbé ismert nemzetközi nagyság-e, akit talán már holnap szárnyaira kap fel a hír. Ez a város abból él, hogy állandóan Genfet figyeli. Nemzetközi olajügynökök, textilesek és bizományosok, sőt a szabadságon levő hivatalnokok is itt komoly arcot öltenek és mozdulataikat fegyelmezik, mintha mindegyik legalább is Bolívia főmegbizottja Talán szőrszálhasogatásnak látszik annak a kérdésnek ez az egészen pontos tisztázása, hogy két város közül, amelyek nem messze lenne, vagy a kamcsatkai nagykövet. Itt az idegenről nem tudnak semmit, de mindent feltételeznek róla. Mióta Briand kitalálta Locarnót, Mussolini Strezát, azóta ezt a szegény Lausannet állandóan a frász töri, hogy a terrasz sarkában a három hanyag és neveletlen úr nem köti-e meg a világbékét, vagy legalábbis a nemzetközi poloskairtási paktumot. Lausanne ideges, de ez az idegesség nem árt neki. Sőt, több haszna van belőle, mint Genfnek. A másik város, a tó déli csücskén, már megszokta a nagy dolgokat s a nemzetközi politika hétköznapjaira rá se hederit. Ez a Genf már átélt Csicserin- és Chamberlain-csatákat, Hathenay mérkőzött benne Braind-nal, Mussolini szónokolt és Hitler fegyelmezte magát. Ennek a Genfnek a számára már nagy esemény nincs. Tanácsülés? Mondd már! Ensemble? No és. Megint néhány szónoklat, összekapás, kibékülés s végül a szokásos bankett, amelynek étiapját Dezső és Kelen rajzolja s a cechet Emópa fizeti. Genf unja már a dolgot, az egész népszövetséget, jóvátételt és leszerelést. Elég volt. Már hallotta Csicserint, Millerandt, Barthout, Dollfusst, Apponyit, Lloyd Georgeot, Strecsemann, Briand I, Titulescut, Tardicut és Agakhánt. Mit hallhat még. Hogy Ázsia az ázsiaiaké? Hogy Németország kiugrik? Hogy Oroszország visszalép? Ugyan kérem. Gyerünk fürödni. De Lausanne izgatott. Mint mindenki, akinek a háza mellé csapott a villám és nem talált bele. Lausanne minden idegszálával érzi az eseményeket, amelyek mindig elkerülik s amelyek mindig közvetlenül mellette vannak. A hotelek külön számlázzák, ha Genf felől fúj a szél s a taxi magasabb tarifát számit, ha Genfben Litvinov beszédet mond. A mostohagyyerek, aki Genf levetett ruháit hordja. Egyszer majd megkapja a népszövetséget is. Már eléggé kopott és már nagyon ráunt Genf. A MEINL KÁvé KAKAÓ CSOKOLÁDÉ kitűnő magyar gyártmányt hallgatni őket. Az Újság munkatársa a Kamaraerdő környékén érdeklődött az öngyilkosok után. Annyit lehetett csak megállapítani, hogy állítólag Gyuláról jöttek, a férfinak Ferenc a keresztneve, vannak, akik az erdőben látták sétálni és hallották, hogy a lány Ferinek szólította a férfit. Az eddigi megállapítások szerint szerelmi dráma történt: szerették egymást, de valamilyen ok miatt nem köthettek házasságot és ezért indultak együtt a halálba. Az osztálfsorsjailkon résztvevők nagy része sohasem volt olyan helyzetben, mint amilyenbe az utóbbi időben jutottak. A kereseti lehetőségek minden társadalmi osztályban csökkentek, de ilyen nehéz időben is 10—20 fillér terhet elbír naponta, aki okos és vesz egy osztálysorsjegyet, miáltal megszerzi a reménységet, amely buzdít, serkent egy jobb jövő és boldogulás felé. Mindenkit érhet szerencse! MIÉRT NE ÖNT IS? Itt nincs protekció, nincs kiváltság, se rang, se kor, se érdem, hanem csak a véletlen szerencse dönti el hogy melyik sorsjegyszám nyert Nemcsak nálunk, hanem Európában alig van ember, akinek ne volna sorsjegye! A sorsjegyek hivatalos ára: egész 24 pengő, fél 12 pengő, negyed 6 pengő, nyolcad 3 pengő az összes főárusítóknál. A húzások október 28-án kezdődnek! a