Ujság, 1934. december (10. évfolyam, 271-293. szám)

1934-12-01 / 271. szám

Budapest 1934 szombat, december 1. R Ára 16 fillér X. évfolyam, 271. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Qanyoddvra •••••• 10.80 penge így bór» pengi Ausztriában agy kAra « w 8 Schilling Agyas szám­ára Budapestig zidéken és pályaudvarokon bAtkosnap 16 fillér Vasárnap . . . ..•••• 0 fillér Ausztriában hétköznap • 80 OroscNMI vasárnap........................... . 40 Grosehaa Map­aionlb vasárnap és éuMiep atcai sápok kapétolával minifon napÚJSÁG SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL: VI* Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207 57 FIÓKKIADÓH­I­V­AT­AL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - körút 43 IRoyal* épület). Telefonszám : 316—28 Utazási és menetjendirodai Budapest, VII. Erzsébet-körút 43 Tál.* 413—34 A kereskedők Igaza van a földmivelésügyi minisz­ternek, hogy szükséges a kereskedelem. Abban is igaza van, hogy a kereskede­lemnek összhangban kell lennie a terme­lővel és a fogyasztóval és hogy nem csu­pán a konjunktúra kihasználására kell törekednie, hanem bele kell kapcsolód­nia az összhangba, összhang? Nem tud­juk hamarjában, mi ez az összhang. Itt például hogyan kapcsolódjék bele a kis fakereskedő az összhangba, amikor az ország erdei felett hatalmas faérdekelt­­■ségek diszponálnak, amiben nem egészen kereskedők vannak benne. Hogyan kap­csolódjék bele a kereskedő például a tej zavaros ügyébe, mikor ott meg tejkartel van, amelyben szintén édes-kevés keres­kedő van. A legfontosabb élelmiszerek felett ma már mezőgazdasági kartelek uralkodnak és ezekben lassanként már díszként sem lesz bent egyetlenegy ke­reskedő sem. Ezek szerint igen nehéz azt mondani, hogy a kereskedő használja ki a konjunktúrát például a tűzifa, vagy a tej, a szén, vagy a hús tekintetében, mert ezeknél a fontos cikkeknél mindenütt ott vannak a hatalmas szindikátusok, amelyeknek élén nem alázatos kiskeres- skedők állanak, hanem szédületes rangú urak, akik parlamentben és parlamen­ten kívül a szót viszik és pedig a döntő szót ezekben a dolgokban. Talán a ke­reskedők az okai annak, hogy a tej, amiért a termelő odakint a falun, nyolc fillért kap, ha kap, mire a városba ér, több mint harminc fillérbe kerül? Talán a kereskedő az oka annak, hogy a buda­­pestkörnyéki nagy erdőségekből a fo­gyasztóközönség közvetlenül már nem hozathat be szállítási igazolvány nélkül tűzifát, legfeljebb szekéren, ha ugyan a szekeret beeresztik? S így folytathatnék tovább egy sereg tömegcikken végig­menve, olyan cikkeknél, amelyeknél már sikerült hatalmi szóval kirekeszteni a le­gális kereskedelem működését, s ame­lyeknél már kartelek és szindikátusok döntenek a forgalomba hozható áru­­mennyiség és az ár tekintetében. A volt kereskedelmi államtitkár tehát, aki most a földmivelésügyi kormány élén áll, nem egészen jól vonta meg a ha­tárt a konjunktúrákat kihasználó keres­kedelem tekintetében, mert mióta keres­kedelem van a világon, az mindig abból élt, hogy a konjunktúrákat kihasználta, hiszen ha a konjunktúrákat az export­politikából is kizárná a földművelésügyi miniszter úr, akkor nem volna szabad a magyar búzát a konjunktúrák szárnyán elvinni külföldi országokba, mert hiszen a külföldi piacok megszerzése mind a konjunktúrán alapszik és úgy tudjuk, hogy a kormány agilis elnöke, mióta csak a miniszterelnöki bársonyszékbe került, megszámlálhatatlan utakat tett külföldre, hogy a magyar árucikkek szá­mára kihasználja a külföldi konjunktú­rákat. Az állam vette kezébe a vezérügy­nöki szerepet és az ország boldogsága és kenyere valóban ma már attól függ, hogy a kormány ki tudja-e használni a kül­földi konjunktúrákat. Ami szabad Göm­bös Gyulának, az szabad a falusi kofá­nak is, aki nem azért hozza be az áruját Budapestre, hogy veszítsen rajta és oda­haza elverje az ura, hanem azért, hogy valami tisztes polgári nyereséget bizto­sítson a maga és családja számára, azon­felül tudvalévően a falusi gazda és a földbirtokos nagyúr egyformán a kon­junktúrákat nézi, hogyan adhat fát mi­nél drágábban a gazdasági terményein és az állatjain. Mily felháborodás van, ha ez, vagy amaz ország nem veszi meg a megálla­pított kontingenst, vagy elzárja a hatá­rait. Mindenütt a konjunktúra van és a mai világban éppen úgy, mint az ős­ember korszakában a konjunktúrából és nem csupán a kereskedelem, hanem, en- ROVAT A rendőrség korrektül gátat vetett a Jugo­szlávia elleni diáktüntetésnek is, maga az ifjúság pedig elítélte és sajnálja az egyete­men történt zsidóellenes ivovényi akciókat. Szintén igen korrektül, hiszen manapság igazán kár megbolygatni a magyar társada­lom egységét és letörni a törvény­tisztelet út­járól. Az ifjúság által elítélt zsidóhecc azon­ban mégis megvolt, peddig úgy hallottuk, hogy minden intézkedés megvan a lehetet­­lenítésére. A mai eset szerint gyakorlatilag még mindig úgy van, hogy zsidók diák­társi tűrés nélkül nem élhetnek azzal a joggal, melyet törvény és egyetemi hatóság nekik megadott. Sőt még a diákegyesületek sem akadályozhatják meg a törvénynél és egye­temi hatóságoknál hatalmasabb „tömörülé­­sek“ uralmát. Rendiben van? ★ Nagyon valószínű, nagyon valószínűtlen, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr meg­egyezett Wolff Ká­rolyékkal a lajstromos vá­lasztásban. Valószínű, mert Wolfféknak ez az óhajtása és a miniszterelnök úr hono­rálja, mert újból meg akarja nyerni az el­lenzékbe ment kereszténypárt kivül­ támoga­­tását. Nagyon valószínűtlen, mert Bethlen István gróf és hivei a kerületenkénti válasz­tást kívánják és Gömbös Gyula nem óhajtja Bethleneket elveszíteni. Már pedig a kettőt nem igen lehet kompromisszumban egybe­foglalni. Különben ez sem bizonyos- Politi­kában minden lehetséges. 4 Szives-lélekkel állunk Griger Miklós mellé, aki interpelláció formájában kegyelmet kér Hock Jánosnak. Katolikus pap rabruhában, öreg­ember a börtönben — elvégre mégis magyar politikus volt, ájtatosok tömegei a templomba vonultak hallani tőle Isten igé­jét és karácsony szent estéjén raboskodva büntevők társaságába szorul. Amit elköve­tett, azért megszenvedett, az ítélet m­aga igazságszolgáltatás volt a megsértett jogrend javára. A büntetés maga már csak szenved­­tetés, melynek erkölcsjavító hatása ebben az esetben nem lehet, mert már megvan. Laval éles nyilatkozata az európai revíziók ellen . t !-,y ~ .> •: *• r. - • v * „Aki egyetlen határkövet is elmozdít, megzavarta Európa békéjét** — mondotta a francia külügyminiszter Párizs, november 30. A külügyi költségve­tés tárgyalásán Laval külügyminiszter kül­politikai nagy beszédet mondott. Ami az Olaszországgal való tárgyalásokat illeti, ame­lyek kielégítően fejlődnek, megállapította, hogy a tárgyalások nem felelné­nek meg teljesen céljuk­nak, ha nem teremtenék meg az Olaszország és a kis-en­­tente közötti közeledés min­den biztosítékát. Ez különösen Jugoszláviára vonatkozólag áll, mert semmi sem változtathatja meg Franciaország hűségét szövetségesei iránt. A keleti egyezményről kijelentette, hogy buzdító hatással lesz minden érdekeltre. Franciaország ezt az egyezményt nem fogja helyettesíteni a szovjettel kötött kétoldalú szolidaritási egyezménnyel, mert mindenki­nek javát szem előtt tartja. A kollektív egyezmények hálózatának biztosítania kell a bizalom helyreállítását. Németország fegyverkezésére célozva, fel­tette a kérdést, vájjon mit is tehetne Hitler, aki csak Németország méltóságára hivatko­zik, hogy a német katonai politikát igazolja, ha holnap az a Németország, amelyet senki sem fenyeget, nem akar résztvenni kollektív békeszervezkedésben. Biztosította a képviselőhá­zat arról, hogy a Saa­r-k­é­r­d­é­s­t rendes után, nemzetközi ke­retben kell megoldani. Előre meghajtunk a népszavazás ered­ménye előtt. Szilárdan reméljük, hogy a rendet nem fogják megzavarni, de ha ez bekövetkeznék, Franciaország készen áll arra, hogy teljesítse nemzetközi kötelezett­ségeit. Fel fogunk azonban kérni más or­szágokat is, hogy velünk együtt szükség esetén biztosítsák a rend helyreállítását. Fennen hirdetjük Németország és a nem­zetközi közvélemény előtt, hogy minden hátsó gondolat nélkül a nemzetközi kere­tek között fogunk maradni. Jogos érdeke­ket kell megvédelmeznünk és a tárgyaláso­kat folytató megbízottaink Rómában kellő utasításokat kaptak ebben az irányban. Laval határozottan revízióellenes nyilat­kozatot tett. — Minden kormányt — mon­dotta — fel fogunk hívni arra, hogy nyilat­kozzás hajlandó-e csatlakozni az európai kötelességek teljesítéséhez, vagy ki akar bújni e kötelességek alól. Egy elv szükséges­ségét azonban mindenkinek el kell ismernie s ez az elv a jelenléti határok érinthetetlen­­sége. Aki egyetlen határkövet is elmozdít, megzavarja Európa békéjét. gedje meg nekünk Kállay Miklós ezt a megállapítást, a mezőgazdaság is. Nem lehet tehát bűne a kereskedelemnek, ha a konjunktúrákra les és ha áttesszük ezt a nótát külpolitikai kottára, akkor azt látjuk, hogy csapnivaló az a kereskede­lem és az a mezőgazdaság, amelyik nem a konjunktúrák kihasználására törek­szik, mert tudvalevőleg, aki ezeket nem használja ki, azt magyarul úgy hívják, hogy élhetetlen­ és annak felkopik az álla, akár maga legyen az állam, akár mezőgazda legyen, akár kereskedő. Ma­gyarország egyébként külön Külkeres­kedelmi Hivatalt állított fel arra, hogy a konjunktúrákat használja ki­­,és nem arra, hogy romlásba­ kergesse a mező­­gazdaságot és a kereskedelmet. Ez a hi­vatal tudvalévően a mezőgazdaság érde­kében dolgozik és annak érdekében ke­resi a konjunktúrákat. Egyébként talán nem kerülte el Kállay Miklós figyelmét, hol az állam közvetett támogatásával külön konjunktúrakutató intézetet állí­tott fel. .. Megnyitották az osztrák szövetségi gyűlést Bécs, november 30. Pénteken délelőtt tizen­egy órakor ünnepélyes külsőségek között összes­ült az osztrák szövetségi gyűlés (Bundestag), amely a rendi alkotmány értelmében a négy tanácsadó testület kiküldöttjeinek a gyüleke­zete. A szövetségi gyűlésnek ötvenkilenc tagja van, akiket az államtanács, a gazdasági tanács, a kulturtanács és a tartományi tanács válasz­tottak meg tagjaik sorából. A szövetségi gyű­lés elnökének, Hoyos grófnak rövid megnyitó­beszéde után Schuschnigg kancellár több mint egyórás beszédben ismertette a kormány poli­tikai és gazdasági alapelveit. A kancellár min­denekelőtt visszapillantást vetett az új alkot­mány megszületésére és meleg szavakkal emlé­kezett meg Dollfuss kancellárról. A kancellár ezután a kormány gazdaságpoliti­káját ismertette és rámutatott arra, hogy ez a politika az utóbbi hónapokban jelentős ered­ményekkel járt. Ausztria árukivitele, a folyó év­ első tíz hónapjában 80 millió schillinggel emel­kedett, ami 13 százalékos növekedést jelent. A külkereskedelmi mérleg passzívuma, amely né­hány évvel ezelőtt még egymilliárd fölött moz­gott, most már 300 millió schillingre apadt le. Jelentős sikert ért el a kormány az 1923. évi népszövetségi kölcsön konverziójával is, amiért hálás köszönetet mond mindazoknak az álla­moknak, amelyek lehetővé tették ezt a konver­ziót, elsősorban pedig Angliának. A kancellár ezután az osztrák-magyar-olasz együttműkö­désről beszélt és megköszönte Mussolininak és Gömbös miniszterelnöknek azokat az értékes kezdeményezéseket, amelyeket a római, buda­pesti és bécsi tárgyalások során tettek.­­ Ausztria őszinte és becsületes békét akar és barátságban akar élni szomszédjaival. A meg­maradt nemzeti kisebbségeket — bár számuk egészen elenyésző — példás jogi és kulturális védelemben akarja részesíteni. Sohasem feledke­­zik meg arról, hogy német­ország és német jelentőségének megfelelően az is akar ma­radni. A kancellár végül az ország belső és külső békéjének biztosításáról beszélt s az állami végrehajtó hatalom nagy jelentőségét hangoz­tatta. A háború után megtiltották Ausztriának az általános véderőkötelezettséget s ezért kellett az önkéntes nemzetvédelmi alakulatok segítségé­hez folyamodni, amikor az állam léte forgott kockán. A kancellár meleg köszönetet mondott a nemzetvédelmi front vezérének, S­arhemberg hercegnek az új Ausztria körül szerzett érde­meiért és azzal fejezte be beszédét, hogy min­den hű osztrák embert egy jelszóval akar egy­máshoz kapcsolni és ez a jelszó, Ausztria. . Szem­aton Liszter a képviselőt féfiü­gyi bizottsága­ ­ Walkó Lajos volt külügyminiszter, a kép­viselőház külügyi bizottságának elnöke, Retu­sált Károly és Farkas Tibor kérésére szom­bat délelőtt tizenegy órára ülésre hívta össze a külügyi bizottságot. Farkas Tibor fogja megindokolni, miért tartották szükségesnek a bizottság összehívását. Gömbös Gyula m­i-­ niszterelnök és Kártya Kálmán külügyminisz­ter ismertetik majd a külügyi helyzet­et. A folyosón elterjedt hírek szerint Bethlen Ist­ván gróf volt miniszterelnök is részt vesz és felszólal a külügyi bizottság ülésén. Ottó aranygyapjas lovaggá nevezte ki Zichy János gró­nt Ottó, mint az aranygyapjas-rend nagymes­tere Stenockarzeelből kéziratot intézett Zichy János grófhoz, amelyben az aranygyapjas­­rend lovagjává nevezte ki. Mindig Szent András napján, november 30-án történik az aranygyapjű adományozása. IV. Károly ki­rály halála óta ez a második alkalom, hogy Ottó aranygyapjas lovagokat nevezett­­ ki. Egyik családtagján kívül csak Zichy János grófot tüntette ki az aranygyapju adomá­nyozásával. Feloszlatták az egyiptomi parlamestet Kairó, november 30. Fuad egyiptomi király pénteken királyi rendeletet írt alá, amely meg­szünteti az alkotmányt és feloszlatja a parla­mentet.

Next