Ujság, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Budapest, 1935 kedd, Január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK negyed*vr« 10.S0 peng* Egy hóra _ _ _ _ - *•­ pMg* Asszíriában agy bóra a « # SeMHbg Igyas ifim­éra Budapeataa, «*d*bel és pályaudvarokon Mütőnap 10 M­féP vasárnap _ Oiler gasitrtában hétköznap * 30 Oronabea jrasárazp ....... 30 Orozehaa Moglaianih vasérnap­ra ünnep­ieal napak khratalóval mladaa nap Ára 24 fillér XI. évfolyam, 1. szám ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALII VL. AradUutea t0 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207-57 FIOKKI­ADOH­I­V­AT­AL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet • Urat 43 (fogat­­ópelet). Talatonszám a Jóssal 310—23 Utazáal és manot­agyk­odni Budapast. VIL Erzsebet-körút 43. Tel.­ 1. 410—34 Bécs felé menekültek a bankrablók ................... —­ A Tyler-jelentés ... Nem üdítő utó­hangja a múlt évnek s mivel egy éjszaka alatt a vi­­ssanyak nem változnak meg, nem biztató a jövőre. Nagyon szép minden, konstatálja, a gabonát drágábban mérik itthon s amit ol­csón exportálnak, szintén drágábban fizetik a gazdának — itthon. A rendszer jó, csak kérdés, tudunk-e itthon mindent drágábban fizetni. A kérdés voltaképpen felelet: nem tu­dunk. Minálunk ezt a nemzeti jövedelem igaz­ságosabb elosztásának nevezik. Az is volna, ha abból a sokból, amit a városi polgár ke­res, leadnánk a mezőgazdaságnak, melynek kevesebbje van. De a mezőgazdaságnak nincs és a városnak sincs. A keresetnélküli iparos­nak, az agyonkonkurrált kereskedőnek, a le­szállított fizetésű alkalmazottnak, a nyo­morgó laternalnek kötelessége az ő felesle­géből pótolni a mezőgazda deficitjét. Meg­tenni lehet, addig, ameddig. És aztán? B. U. É. K.* Hetvenötéves korában Weiss Fülöp be­­­­jelenti visszavonulását a mindminap.' 'mir' a , teréről Megérdemli a pihenést, de voltakép­pen nem jár neki, mert nem fáradt ki s nem adnák meg neki, ha maga nem döntene, mert manapság sem nélkülözni, sem pótolni nem lehet, ötvenhárom év szakadatlan mun­kája nem tudta elnyitni, de ennek a munká­nak eredményeiből él a jelen is. A magyar bankügy nemzetközi megbecsülése kapcso­latos vele. Viharon, vészen, konjunktúrán és dekonjunktúrán keresztül egyaránt józanul és rendületlenül nyugodott keze a rábízott intézet kormányrudjár s vitte a szólamot a gazdasági zenekarban. A pátriárka, aki még sokáig nem fog megrokkanni, hiába búcsú­zik. A folyó munkától visszavonulhat, de a gazdasági életből kivonulni senki sem en­gedi.* A banktisztviselő, ez a békés adófizető polgár bemegy a hivatalba és ott hősi halál vár reá. A bankot fel kell fegyverezni, át­alakítani ,várrá, vagy drótsövénnyel körül­keríteni. A polgári élet milítarizálódik, a könyvelőnek fegyvergyakorlatot kell végez­nie és életkockáztató biztosságúnak kell len­nie. Az alvilág nálunk is már hadviselő féllé fejlődött és véres győzelmeket arat. Borzal­mas. Ami bűn, ami baj, az mind elér hoz­zánk is s a rend és biztonság technikája messze mögötte kullog a bűnnek és gaz­ságnak. Severing nyilatkozata Köln, december 31. Severing volt szociálde­mokrata porosz belügyminiszter, akiről több mint egy év óta semmit sem lehetett hallani, váratlanul megszólalt a Kölnische Zeitungban és inter­jút adott a lap egyik munkatársának a saarvidéki kérdésről. Az egykori szocialista vezér kijelentette, hogy a német szociáldemo­krata párt annak idején mindent megtett a saar­vidéki németség és az anyaország szoros kap­csolatainak fentartása érdekében s mindig az volt az álláspontja, hogy minden eszközzel biz­tosítani kell az anyaország számára a Saar­­vidék német jellegét. A Kölnische Zeitung munkatársának arra a kérdésére, megváltozott-e a szocialisták állás­pontja a nemzeti szocialista forradalom győ­zelme óta, Severing határozott nemmel vála­szolt. 1935 Az esztendő utolsó éjszakája után a nap éppoly szürke-borusan, vagy fehé­­ren­ ragyogva szokott felkelni és csak az ember érzi másnak, mint a többit. Az év fordulóján ráeszmélünk az idő létére, mely egészben oly rövidre van szá­munkra szabva s oly hosszúnak érez­zük. Gondolni vele pedig nem szoktunk. Tér és idő a lét két alapja s a tér örökké adva van és urai vagyunk, az idő pedig egyre halad és magával visz bennünket az utolsó lobbanásig. Újév napján érez­zük, hogy megint jön egy másik és öre­gebbek lettünk az egyikkel. Jövés és múlás — a legrejtelmesebb lelki folya­mat lesz rajtunk úrrá, a múlandóság mementója előtt bizakodóan várakozva üdvözöljük a jövőt. 1935 január elseje is úgy virrad ránk, mint a többi első nap és mégis egészen más. Tizenöt éven át az volt érzésünk, hogy jobb esztendő már nem ér bennün­ket és rosszabb már nem lehet. 1934 megmutatta, hogy leh­et rosszabb is. Ami baljóslat elrészletezve fenyegetett bennünket, ez az esztendő csokorba kötve nyújtotta. Eloltotta a reményke­désnek utolsó mécsét is, vak sötétség­ben, megátalkodott fásultsággal vártuk már a sors beteljesülését. Nemcsak mi megnyomorított magyarok, hanem úgy­szólván egész világ. Uj alakulások fej­lődtek ki, vörösen lobogók, nem mint hajnalhasadás, hanem tüzet gyújtó csó­vák. Az uj világ lángba borítva a régit, maga is elpusztul. 1934 a háború esz­tendeje volt s ha megszüli, amit méhé­­ben hordott, nem lesz több év, melyet a kulturvilág üdvözölne. Ez a háború, mely nem tört ki, valóban az utolsó lett volna, így is egy világ felett fenyegetőd­­zik, melynek recseg-ropog az alapszer­kezete. Nem tudja tartani létfeltételeit s nem tud szert tenni az újakra, melye­ket tartósabbaknek felismerni vélt. Át­meneti világ, mely nem bírja túlélni az JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUSÁprilis MÁJUS JÚNIUS1Kedd 1Pénteki Pénteki Hétfő1Szerda1­Szombat2Szerda 2Szombat 2Szombat­ 2Kedd 2Csütörtök 3Csütörtök 3Szerda 3Péntek 2­Vasárnap 4Péntek 3 Vasárnap 8 Vasárnap 4Csütörtök 4Szombat 3Hétfő 6Szombat 4Hétfő 4Hétfő 6 4Kedd 5­Kedd 5­Kedd 6 5­Vasárnap 5Szerda 6­Vasárnap 6Szerda 6Szerda 6Hétfő 6Csütörtök 7­Hétfő 7Csütörtök 7Csütörtök 7Vasárnap 7Kedd 7Péntek 8Kedd 8Péntek 8Péntek 8Hétfő 8Szerda 8Szombat 9Szerda 9Szombat 9Szombat 9­Kedd 9Csütörtök 10Csütörtök 10Szerda 10Péntek 9 V­asárnap 11 Péntek 10Vasárnap 10V­asárnap 11Csütörtök 11 Szombat 10 Hétfő 12Szombat 11 Hétfő 11 Hétfő 12 11 Kedd 12 Kedd 12 Kedd 13 12 Vasárnap 12Szerda 13 Vasárnap 13Szerda 13Szerda 13Hétfő 13Csütörtök 14Hétfő 14Csütörtök 14Csütörtök 14 Vasárnap 14Kedd 14Péntek 16 Kedd 15 Péntek 15 Péntek 15 Hétfő 15Szerda 15Szombat 16Szerda 16Szombat 16Szombat 16 Kedd 16Csütörtök 17 Csütörtök 17Szerda 17 Péntek 16 Vasárnap 18 Péntek 17 Vasárnap 17 V­asárnap 18Csütörtök 18Szombat 17 Hétfő 19 18 Hétfő 18 Hétfő 19 18Kedd 19 Kedd 19 Kedd 20 19 Vasárnap 19Szerda 20 Vasárnap 20 20Szerda 20 20 Csütörtök 21 Hétfő 21 Csütörtök 21 Csütörtök 21 Vasárnap 21 Kedd 21 Péntek 22 Kedd 22 Péntek 22 Péntek 22 Hétfő 22 Szerda 22Szombat 23Szerda 23Szombat 23 Szombat 23 Kedd 23 Csütörtök 24Csütörtök 24Szerda 24 Péntek 28V­asárnap 25 Péntek 24 Vasárnap 24 Vasárnap 25 Csütörtök 25 Szombat 24 Hétfő 20 Szombat 25 Hétfő 25 Hétfő 26 25 Kedd 26 Kedd 26 Kedd 27 26 Vasárnap 26 Szerda 27 V­asárnap 27 Szerda 27 27 Hétfő 27 Csütörtök 28 Hétfő 28 Csütörtök 28 Csütörtök 28 Vasárnap 28 Kedd 28 Péntek 29 Kedd 29 Péntek 29 Hétfő 29 Szerda 29 Szombat 30Szerda 30Szombat 30 Kedd 30Csütörtök 31 Csütörtöke­n 31 Péntek 30 Vasárnap 31 Vasárnap 0 JÚLIUS -AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER 1 Hétfő 1 Csütörtök 1Vasárnap 1Kedd 1Péntek 1Vasárnap 2Kedd 2­Péntek 2­Hétfő 2Szerda 2Szombat 2Hétfő 3Szerda 3Szombat 3Kedd 3Csütörtök 3Kedd 4Csütörtök 4Szerda 4Péntek 3­V­asárnap 4Szerda 5 Péntek 4Vasárnap 5­Csütörtök 5Szombat 4Hétfő5Csütörtök6Szombat 5 Hétfő6 Péntek5 Kedd6 Péntek6 Kedd 7Szombat6 V­asárnap6Szerda 7Szombat7 7 7Hétfő7 8Hétfő­­8Csütörtök8 Vasárnap8 Kedd8 Péntek8 Vasárnap9 Kedd9 Péntek9 Hétfő9Szerda 9Szombat 9Hétfő 10Szerda 10Szombat 10 Kedd 10Csütörtök 10 Kedd 11 Csütörtök 11 Szerda 11 Péntek 10 V­asárnap 11Szerda 12 Péntek 11 Vasárnap 12Csütörtök 12Szombat 11 Hétfő 12Csütörtök 13­Szombat 12 Hétfő 13Péntek 12 Kedd 13Péntek 13 Kedd 14Szombat 13 Vasárnap 13Szerda 14Szombat 14 14Szerda 14 14 15Hétfő 15Csütörtök 15 Vasárnap 15 Kedd 15 Péntek 15 Vasárnap 16 Kedd 16 Péntek 16 Hétfő 16Szerda 16Szombat 16 Hétfő­­ 17Szerda 17Szombat 17 Kedd 17Csütörtök 17 Kedd 18 Csütörtök 18Szerda 18 Péntek 17 Vasárnap 18Szerda 19 Péntek 18 V­asárnap 19Csütörtök 19 Szombat 18 Hétfő 19Csütörtök 20Szombat 19 Hétfő 20 Péntek 19 Kedd 20 Péntek ----­--------20 Kedd 21 Szombat 20 V­asárnap 20 Szerda 21 21 Vasárnap 21 Szerda 21 Hétfő 21 22 Hétfő 22 Csütörtök 22 Vasárnap 22 Kedd 22 Péntek 22 Vasárnap 23 Kedd 23 Péntek 23 Hétfő 23 Szerda 23 Szombat 23 Hétfő 24 Szerda 24 Szombat 24 Kedd 24 Csütörtök 24 Kedd 25 Csütörtök 25 Szerda 25 Péntek 24 Vasárnap 25 Szerda 26 Péntek 25 V­asárnap 26 Csütörtök 26Szombat 25 Hétfő 26 Csütörtök 27 Szombat 26 Hétfő 27 Péntek 26 Kedd 27 27 Kedd 28Szombat 27 Vasárnap 27 Szerda 28 28 28 Szerda 28 28 29 Hétfő 29 Csütörtök 29 Vasárnap 29 Kedd 29 Péntek 29 Vasárnap 30 Kedd 30 Péntek 30 Hétfő 30Szerda 30Szombat 30 Hétfő 31 Szerda 31 Szombat­ 31 Csütörtök±1 311Kedd átmenetet. S él a meglevő alap tartós-* ságmaradékából s az élet megalapozá-­­sához egyre annak a köveit szedi ki, tudva és nem gondolva vele, hogy a régi alap összeomlik alatta, mielőtt az újra áthelyezkedhetett volna. Mily soká tartott, mig észrevették, hogy az irtózatos ínséggel szemben tor­­­nyosodnak a gazdagság javai s éhen­: halunk, mert túl sók az ennivalónk. Vi­­lágéletünk alapja ma is a munka, isteni rendelése, hogy arcunk verejtékével ke­­ressük kenyerünket s belepusztulunk, hogy arcunk nem tud verejtékezni. Min­­dennek ára munka és munka nincsen. S az elvet tartják, mikor inkább elpusz­­títják a készleteket, semmint munka nélkül adják. Igaz, mert ha ingyen ad­­ják, nincs pótlás s ebbe kell belepuszt­­tulni és nem igaz, mert belepusztulunk abba is, hogy nem adják. A munkát, melyet annak megkövetelnek, nem fo­­gadják el, ha nyújtják. Értéktelen, mi­­vel már elég van mindenből, de ezt az értéktelenséget nem engedik el. Négy év rettentő vérontása alatt fel-­ gyülemlett s leteltük után kirobbant az iszonyat a kiáltásban: soha többé hábo­rút! Elpárolgott? Nem. De készül rá az egész világ, éppen a vértől való iszonyod­dá­s jelszava alatt. Képmutatás? Nem. De készek akarnak lenni arra, amitől iszonyodnak, ha beáll a kényszer. Ami­ből pedig e kényszer fakadhat, az az em­beriességnek a vallás mellett legmagasz­­tosabb eszméje: a nemzeti. Fellángolt és termékenyít mindenütt. Az ember mint ember könyörületes és hajlik az ember­­ szeretetre, mint nemzet tagja villog a szeme és feszül a karja ütésre, pusztí­tásra. Német a franciával szíves kézszo­­rítással megérti egymást, mint nemzet mesterségesen dolgoznak rajta, hogy ne szeressék egymást. Nemzeti érzés ezelőtt is lelkesült bennünk, éltü­nk-haltunk ha­zánkért, hogy nagy, hatalmas és boldog legyen. De amit ma e jelszó alatt érteni kell, azt a magunk nyelvén ki sem tud­juk fejezni. Nemzeti? Nem: nacionaliz­mus. Az előbbi a közös géniusz uralma a lelkeken, melyből nemzeti jellegű al­kotás fakad. Rajta a külön egyéniség: ezt mit adtuk a világnak, közös munká­nak általunk teljesített hasznos része. A nacionalista eszme összefogás a többi­vel szemben. Elkülönülni s a közösséget a többiek ellen tartani, önzéssel és gyű­lölettel, készen meghalni, de oda nem adni, ami a mienk s ellenségesen lesben állni, hátha még többet szerezhetünk Hozzá. És egyaránt nacionalista az erős, aki bármikor legyűrheti a gyengét és esküszik reá, a gyenge is, akit éppen ez az eszme avat prédává ,úgy, hogy nem is tiltakozhatik ellene, hiszen ő is érte lelkesedik. A meggondoltak meg­bélyegzik ezért a túlzott nacionaliz­must. De hiszen nem túlzott, akkor már nem is nacionalizmust • Megváltozóban volna a gazdasági és társadalmi kuszaság? Szünőf­élben a „túlzott** nacionalizmus? Erről még ál­modni sem lehet. De valami dereng, mintha a megpróbáltatás, a recsegés, mely a két elv uralma alatt hallik, fé­kezne. 1935 első napján beérjük ezekkel a jelekkel is és az isteni adománnyal, a bizakodással. Rettegés nélkül fogadjuk ezt az esztendőt és ugyanannyi remény­séggel, mint eddig komor aggodalommal az előzőket fia már most kiderül a látó.

Next