Ujság, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

Rádiómelléklet: Teljes szuttamesél és Külföldi milsor Budapest, 1935 péntek, február 1.R Ára 16 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG 4 ■ ■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negysí­g,re 10.80 pengő Egy hóra .................4.­ pengő Ausztriában egy bóra... 5 Sehilling Egyen szám­ára Budapesten, vidékén és pályaudvarokon hétköznapistul, vasárnap ....... ............. 821t0. Ausztriában hétköznap 30 Broschen vasárnap ........................ 40 Broschen XI. évfolyam, 27. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ VI. Aradi-utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postad­ák 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖL­CSÖNKÖNYVTÁR (Tel. : 31-6.28) UTAZÁSI ÉS MENET­JEGYIRODA (Telefon: 41-S-44) Erzsébet-körút 43 (Royal-épü­let) RÓVA 5. K­lári Ferenc szerint a kisgazdapárt nem Gömbös Gyula, hanem a pártja ellen fog harcolni. Bajos elképzelni, hogy Szolimán szultán nem Hunyadi Jánossal csatázott, csak a seregével. Ha akarta volna is, nem tehette, mert Hunyadi János egy volt a se­regével. S kisg­azdáék felteszik, hogy Göm­bös Gyula nem? Tegyük fel, hogy győznek. Nem Gömbös Gyula a legyőzött, csak a pártja? Tegyük fel, hogy alul marad­nak. Gömbös Gyula velük búsulna? Ennek a meg­különböztetésnek, ha nem gyerekes, csak az az értelme lehet, hogy új választáskor mégis csak elérik azt, amit paktumukkal nem sikerült elérnü­ök. ★ Az ember talán mégsem fogadhatja el kétkedés nélkül, hogy nemcsak az utolsó hatvan év, hanem az utolsó századok alatt is mindent rosszul csináltak s csak most főig a reformnemzedék mindent jól csinálna. Talán mégis akad itt-ott történelmi nagy­ság, ak­i nem méltatlanul részesül a történe­lem tiszteletében és alkotás, mely nem okozta a nemzet romlását Hitler is azt mondja: mindent elrontottak a századok. Mussolini nem. Biztos, hogy nem akarják, de nem tehe­tik, hogy ne tegyék meg. Éppúgy nekimen­nek forró nemzeti lelkesedéssel a polgári világnézetnek, mint a kommunisták és csá­kányukkal itt is lerombolnak valamit, ott is. Van-e védelem a megelégedés ellen, mellyel ezek nézik az ő munkájukat? Amit nemzeti hevülettel kikészítenek, nemzetközi megelégedéssel amazok birtokba vehetnek. A falnak mindegy, mit gondol róla a csá­kány, mikor beléje vág. Csak a csákányozó­­nak nem mindegy, hogy a résen át ki hatol a várba. Reformnemzedék Ezzel a megjelöléssel kereste ma fel Gömbös Gyula miniszterelnököt egy kül­döttség, engedélyt kérve a Vigadóban tartandó népgyűlésre. A miniszterelnök kijelentette, hogy hajlandó a küldöttség kérelmének teljesítését megfontolás tár­gyává tenni. Szerintünk felesleges fontolgatni a kérés teljesítését, vagy megtagadását Meg kell engedni, szó sem lehet róla, hogy ne engedtessék meg. Mi, akik sza­badságot követelünk, nem változtathat­juk meg álláspontunkat, mikor azok is kérik, akikkel szemben gondolkodunk. Hogy ezek sorában vannak, akik nem ragaszkodnak ennyire az egyforma mér­tékhez mindenki számára, nem indíthat bennünket hasonló elfogultságra. Mi azokat a reformokat, melyeket a reformnemzedék propagál, régen ismer­jü­k. Végeredményben azonosak azok­kal, melyeket, ha szocialista oldalon hangoztatják őket, szélsőségeseknek mondanak. Együttes jellegük: harc a nagy vagyon, annak kebelében a nagy­birtok és a banktőke ellen, gazdaságilag kiélezése az agrárius és mozgó tőke kö­zötti érdekellentétnek. A vagyont ki­zsákmányolásnak minősítik, a szegény­séget kizsákmányoltnak. Az antiszemi­tizmust, mely ebben a kiélezésben mu­tatkozik, mellékzöngének tekintjük, mellyel a nagyobb jelentőség mellett nem óhajtunk foglalkozni. A programmot nyilván politikusok ál­lították össze, a táborukba a jogosult és érthető elégedetlenség hajtja nagyob­­bára az ifjúságból sorakozó híveket A szörnyű nyomor és a még vígasztala­nabb kilátástalanság teszi őket alkal­m­assá, hogy lelkesedjenek azért a pro­grammért, amely, mivel másoktól el­veszi a látszólag sokat, azzal biztat, hogy nekik juttatja Állástalanság és munka­nélküliség, kis fizetés és alacsony bér, tanyai nyomor és városi ínség hajlik arra, hogy mindent, ami másnak van, úgy nézze, hogy őket illetné meg. Mint feltörekvő elégedetlenség nagyon is ért­hető az elkeseredés és a túlzás a vára­kozásban, arányos a sivársággal a nél­külözésben. Kár lenne vizsgálgatni és fejtegetni ennek a rétegnek, hogy a még meglevő vagyoni erőnek a szétzúzása csak még reménytelenebbé tenné az ő helyzetüket. Nem hiszik el. S nem valósítani meg az ő reformjaikat, nekik azonos értelmű a mindent a mai állapotban való meg­hagyással. A nagybirtok szétzúzása és az ipari tőke megkötése és birtokba vé­tele mellett éppoly csalóka balhiedelem az ,,öregek“ félreállítása. Az összes öre­gek halála nem oldaná meg az ifjúság problémáját és minden gazdagság kon­­fiskálása nem a nyomort és szegénysé­get. A szegénység mindenütt nagyobb, mint a gazdagság, nálunk pedig a gaz­dagságnak voltaképpen csak a hírmon­dója maradt meg. Amit nem tudunk, azt nem állítjuk. De az összefüggés a reformnemzedék porondralépése és Eckhardt Tibornak megváltozott politikai elhelyezkedése között nyilvánvaló. A reformnemzedék programmja tökéletesen megfelel annak a szellemnek, mely az Eckhardt Tibor pártjának politikai világszemléletét su­gározza és a nemzeti egység pártjának zömébe ütközött. A párt egyhangúan Gömbös mellé állt. Gömbös a magáé­nak vallja az ifjúsági mozgalmat. Ho­gyan igazodik itt ki az egyszerű polgár? Gömbös Gyula nyilatkozik 't s ■. » * ’ f I •_ . ■/’ ' . , l az ifjúság ü­tegmozdulásáról és a magyar belpolitikai helyzetről A Magyar Távirati Iroda munkatársának alkalma volt Gömbös Gyula miniszterelnök­kel beszélgetést folytatni és tőle a belső po­litikai helyzetre vonatkozólag néhány kér­désről a nyilvánosság számára tájékoztatást kérni. Van-e Excellenciádnak valami megjegy­zése Eckhardt Tibor levelére vonatkozóan — volt az első kérdés, amelyre Gömbös Gyula miniszterelnök következőképp vála­szolt: — Az a körülmény, hogy Eck­­hardt Tibor Levelet intézett hozzám és mindazt megírta, amit mondani kívánt, azt hiszem, a magyar politi­kai életnek egy erősen célbavett lég­gömbjét pukkantotta szét. Az egy­séges pártnak a legutóbbi értekezle­ten felszólalt bizalmatlankodó tag­jai és a mögöttük állók megtudhat­ták e levélből, hogy velem Eckhardt Tibor annak idején csupán a válasz­tás titkosságát és a választási eljá­rás becsületességét illetőleg egyezett meg. Tehát olyasvalamiben, amit az egész nemzeti egység pártja — véleményem szerint — csak helye­selhet. — A másik, ami nyilvánvalóvá vált Eckhardt leveléből, az, hogy Eckhardt Tibor népszövetségi meg­bízotti tisztét visszaadta a kormány­nak, megunván az ellene intézett támadásokat. Most rajtunk, a kor­mányon a sor új megbízottat találni és választani. Munkatársunk közbevetett kérdésére, hogy kit fog a kormány népszövetségi fődelegá­­tusként kiküldeni, a miniszterelnök csak ennyit válaszolt: — Kérem, ne találgassanak. Elfogadja-e Excellenciád — kérdeztük ez­után — az Eckhardt Tiborral kötött megál­lapodás felmondását? — Elfogadom. Én egy ilyen pak­tumot a nemzeti egység pártja ér­dekében állónak és a nyugodt poli­tikai légkör biztosítását elősegítő lépésnek tartottam. Elfogadom ter­mészetesen a külügyminiszter úrral egyetértőleg Eckhardt Tibornak a főmegbízotti tisztről való lemondá­sát is, amelynek szerepében Eck­­hardt Tibor odakünn kiválóan meg­felelt. Egészen más lapra tartozik, hogy Eckhardt Tibor idebent, mint belpolitikus kritikákat váltott ki. A következőkben az ifjúsági reform­­törekvések és a reformnemzedék politikai megmozdulására tereltük a szót. Mi a vé­leménye Excellenciádnak, kérdezte munka­társunk, ezekről a jelenségekről? — Az, hogy az ifjúság foglalko­zik reformpolitikával, nem új ke­letű dolog. Az utóbbi időben több hírlapi cikk jelent meg az ifjúsági vezérek tollából. Ezekből is azt éreztem ki, hogy az ifjúság bízik bennem s az evolúciós és konstruk­tív reformpolitika csendes munká­jává szegődött. — Az a körülmény, hogy külön­féle jelekből az ifjúság azt látszott észrevenni, hogy bizonyos körök engem meg akarnak az általam hirdetett evolúciós, tehát nem radi­kális, hanem építő, mérsékelt és a természetes kontinuitást szem elől tartó munkámban zavarni, illetőleg feltartóztatni, váltotta ki azt az új megmozdulást, amelyről ma refe­­ráltak nekem fiatal — őszülő — barátaim. — Megállapodtunk abban, hogy soraikban semmiféle radikalizmust érvényesülni nem hagynak, mivel a reformnemzedék velem együtt építeni és nem rombolni akar. — Nem tart-e Kegyelmes Uram attól, hogy a fiatal nemzedék megmozdulása még­is kisiklásokra fog vezetni, vagy pedig egyesek szélsőségekre ragadtatják magukat? — Az a lehetőség, hogy esetleg akad majd elvétve egy-egy olyan temperamentumos fiatalember, akit ifjúságának heve messzebb ragad — mint legutóbb a földbirtok-­ reform kérdésében az egyik ifjún­sági gyűlésen — az ne nyugtalanít-* son senkit. Akik velem vannak és lesznek, azok mindenkor józanak és higgadtak maradnak. Az ifjú magyar generáció tiszteli a hagyo­mányokat, a magántulajdont szent-* nek tartja és sohasem fog letérni a haladó konzervatív politika átjárói. Még akkor sem, ha a reformtörek­­véseket méltatlan támadások érik. — Egyébként: „Semper prorsum, nunquam retrorsum: sohasem hátra, mindig előre!44 Au-Wi herceg előadása August Wilhelm porosz császári herceg, a Harmadik Birodalom Au-Wi-ja csütörtökön a Magyarországon tartózkodó német birodalmi alattvalóinak előadást tartott Hitler kancellár­ságának második évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségen. Este öt0 órakor rendez­ték a Harmadik Birodalom nagy ünnepét a pesti Vigadóban.. Erre a zártkörű ünnepélyre csak német birodalmi állampolgároknak adtak belépési engedélyt. Az előcsarnokban a Hitler­­ifjak testőrsége állott sorfalat. Harminchatfi­­­lér és kis kerek papirtantuszokat osztogattak, amelyet mindenkinek meg kellett váltani. A Vigadó nagyterme a berlini Sportpalasthoz ha­sonló képet mutatott. Hatalmas horogkeresztes zászlók díszítették a falakat, középen Hitlernek óriási fényképe. August Wilhelm barna uniformisban érkezett meg, piros díszítésekkel, barna csizmában, sar­kantyúval a sarkán, Mackensen követ és fele­ségének társaságában. A herceg egyenesen a lépcső felé tartott és a követ társaságában ment fel. A nagyterem előtti folyosókon a bu­dapesti német követség tagjai állottak sorfalat civilben és barna formaruhában. An-Wi szem­lét tartott, egymásután lépett az urakhoz és fogott velük kezet. Azután belépett a terembe. A herceg belépését halálos csend fogadta, s csak amikor elfoglalta helyét a díszasztalnál, akkor zúgott fel­ a taps. Az első­­honvédgyalogezred muzsikájával kez­dődött az ünnepség, majd a Hitler-ifjak vonul­tak fel , zászlókkal.. A­­köszöntőt a Führerre Franz Woos mondta, ezután a Hitler-ifjak gár­dájának­ szavalókórusa következett .Mackensen budapesti követ mondott beszédet, azután a magyar Himnusz következett. Au-Wi herceg rövid beszédben széles gesztu­sokkal fejtette ki a második évforduló nagy je­lentőségét. A beszédet hatalmas taps követte, majd véget ért az ünnepség, a résztvevők azon­ban még ott maradtak a fehér asztaloknál. Au-Wi herceg körülbelül egy óra tájban távo­zott a Vigadóból. A német követség autójába szállt és a budapesti német követségre tért haza. A herceg mint magánember szombatig marad Budapesten. Minden valószínűség szerint alkal­mat talál arra, hogy tisztelgő látogatást tegyen a kormányzónál.

Next