Ujság, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
Rádiómelléklet: Teljes szuttamesél és Külföldi milsor Budapest, 1935 péntek, február 1.R Ára 16 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG 4 ■ ■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negysíg,re 10.80 pengő Egy hóra .................4. pengő Ausztriában egy bóra... 5 Sehilling Egyen számára Budapesten, vidékén és pályaudvarokon hétköznapistul, vasárnap ....... ............. 821t0. Ausztriában hétköznap 30 Broschen vasárnap ........................ 40 Broschen XI. évfolyam, 27. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VI. Aradi-utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postadák 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel. : 31-6.28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 41-S-44) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) RÓVA 5. Klári Ferenc szerint a kisgazdapárt nem Gömbös Gyula, hanem a pártja ellen fog harcolni. Bajos elképzelni, hogy Szolimán szultán nem Hunyadi Jánossal csatázott, csak a seregével. Ha akarta volna is, nem tehette, mert Hunyadi János egy volt a seregével. S kisgazdáék felteszik, hogy Gömbös Gyula nem? Tegyük fel, hogy győznek. Nem Gömbös Gyula a legyőzött, csak a pártja? Tegyük fel, hogy alul maradnak. Gömbös Gyula velük búsulna? Ennek a megkülönböztetésnek, ha nem gyerekes, csak az az értelme lehet, hogy új választáskor mégis csak elérik azt, amit paktumukkal nem sikerült elérnüök. ★ Az ember talán mégsem fogadhatja el kétkedés nélkül, hogy nemcsak az utolsó hatvan év, hanem az utolsó századok alatt is mindent rosszul csináltak s csak most főig a reformnemzedék mindent jól csinálna. Talán mégis akad itt-ott történelmi nagyság, aki nem méltatlanul részesül a történelem tiszteletében és alkotás, mely nem okozta a nemzet romlását Hitler is azt mondja: mindent elrontottak a századok. Mussolini nem. Biztos, hogy nem akarják, de nem tehetik, hogy ne tegyék meg. Éppúgy nekimennek forró nemzeti lelkesedéssel a polgári világnézetnek, mint a kommunisták és csákányukkal itt is lerombolnak valamit, ott is. Van-e védelem a megelégedés ellen, mellyel ezek nézik az ő munkájukat? Amit nemzeti hevülettel kikészítenek, nemzetközi megelégedéssel amazok birtokba vehetnek. A falnak mindegy, mit gondol róla a csákány, mikor beléje vág. Csak a csákányozónak nem mindegy, hogy a résen át ki hatol a várba. Reformnemzedék Ezzel a megjelöléssel kereste ma fel Gömbös Gyula miniszterelnököt egy küldöttség, engedélyt kérve a Vigadóban tartandó népgyűlésre. A miniszterelnök kijelentette, hogy hajlandó a küldöttség kérelmének teljesítését megfontolás tárgyává tenni. Szerintünk felesleges fontolgatni a kérés teljesítését, vagy megtagadását Meg kell engedni, szó sem lehet róla, hogy ne engedtessék meg. Mi, akik szabadságot követelünk, nem változtathatjuk meg álláspontunkat, mikor azok is kérik, akikkel szemben gondolkodunk. Hogy ezek sorában vannak, akik nem ragaszkodnak ennyire az egyforma mértékhez mindenki számára, nem indíthat bennünket hasonló elfogultságra. Mi azokat a reformokat, melyeket a reformnemzedék propagál, régen ismerjük. Végeredményben azonosak azokkal, melyeket, ha szocialista oldalon hangoztatják őket, szélsőségeseknek mondanak. Együttes jellegük: harc a nagy vagyon, annak kebelében a nagybirtok és a banktőke ellen, gazdaságilag kiélezése az agrárius és mozgó tőke közötti érdekellentétnek. A vagyont kizsákmányolásnak minősítik, a szegénységet kizsákmányoltnak. Az antiszemitizmust, mely ebben a kiélezésben mutatkozik, mellékzöngének tekintjük, mellyel a nagyobb jelentőség mellett nem óhajtunk foglalkozni. A programmot nyilván politikusok állították össze, a táborukba a jogosult és érthető elégedetlenség hajtja nagyobbára az ifjúságból sorakozó híveket A szörnyű nyomor és a még vígasztalanabb kilátástalanság teszi őket alkalmassá, hogy lelkesedjenek azért a programmért, amely, mivel másoktól elveszi a látszólag sokat, azzal biztat, hogy nekik juttatja Állástalanság és munkanélküliség, kis fizetés és alacsony bér, tanyai nyomor és városi ínség hajlik arra, hogy mindent, ami másnak van, úgy nézze, hogy őket illetné meg. Mint feltörekvő elégedetlenség nagyon is érthető az elkeseredés és a túlzás a várakozásban, arányos a sivársággal a nélkülözésben. Kár lenne vizsgálgatni és fejtegetni ennek a rétegnek, hogy a még meglevő vagyoni erőnek a szétzúzása csak még reménytelenebbé tenné az ő helyzetüket. Nem hiszik el. S nem valósítani meg az ő reformjaikat, nekik azonos értelmű a mindent a mai állapotban való meghagyással. A nagybirtok szétzúzása és az ipari tőke megkötése és birtokba vétele mellett éppoly csalóka balhiedelem az ,,öregek“ félreállítása. Az összes öregek halála nem oldaná meg az ifjúság problémáját és minden gazdagság konfiskálása nem a nyomort és szegénységet. A szegénység mindenütt nagyobb, mint a gazdagság, nálunk pedig a gazdagságnak voltaképpen csak a hírmondója maradt meg. Amit nem tudunk, azt nem állítjuk. De az összefüggés a reformnemzedék porondralépése és Eckhardt Tibornak megváltozott politikai elhelyezkedése között nyilvánvaló. A reformnemzedék programmja tökéletesen megfelel annak a szellemnek, mely az Eckhardt Tibor pártjának politikai világszemléletét sugározza és a nemzeti egység pártjának zömébe ütközött. A párt egyhangúan Gömbös mellé állt. Gömbös a magáénak vallja az ifjúsági mozgalmat. Hogyan igazodik itt ki az egyszerű polgár? Gömbös Gyula nyilatkozik 't s ■. » * ’ f I •_ . ■/’ ' . , l az ifjúság ütegmozdulásáról és a magyar belpolitikai helyzetről A Magyar Távirati Iroda munkatársának alkalma volt Gömbös Gyula miniszterelnökkel beszélgetést folytatni és tőle a belső politikai helyzetre vonatkozólag néhány kérdésről a nyilvánosság számára tájékoztatást kérni. Van-e Excellenciádnak valami megjegyzése Eckhardt Tibor levelére vonatkozóan — volt az első kérdés, amelyre Gömbös Gyula miniszterelnök következőképp válaszolt: — Az a körülmény, hogy Eckhardt Tibor Levelet intézett hozzám és mindazt megírta, amit mondani kívánt, azt hiszem, a magyar politikai életnek egy erősen célbavett léggömbjét pukkantotta szét. Az egységes pártnak a legutóbbi értekezleten felszólalt bizalmatlankodó tagjai és a mögöttük állók megtudhatták e levélből, hogy velem Eckhardt Tibor annak idején csupán a választás titkosságát és a választási eljárás becsületességét illetőleg egyezett meg. Tehát olyasvalamiben, amit az egész nemzeti egység pártja — véleményem szerint — csak helyeselhet. — A másik, ami nyilvánvalóvá vált Eckhardt leveléből, az, hogy Eckhardt Tibor népszövetségi megbízotti tisztét visszaadta a kormánynak, megunván az ellene intézett támadásokat. Most rajtunk, a kormányon a sor új megbízottat találni és választani. Munkatársunk közbevetett kérdésére, hogy kit fog a kormány népszövetségi fődelegátusként kiküldeni, a miniszterelnök csak ennyit válaszolt: — Kérem, ne találgassanak. Elfogadja-e Excellenciád — kérdeztük ezután — az Eckhardt Tiborral kötött megállapodás felmondását? — Elfogadom. Én egy ilyen paktumot a nemzeti egység pártja érdekében állónak és a nyugodt politikai légkör biztosítását elősegítő lépésnek tartottam. Elfogadom természetesen a külügyminiszter úrral egyetértőleg Eckhardt Tibornak a főmegbízotti tisztről való lemondását is, amelynek szerepében Eckhardt Tibor odakünn kiválóan megfelelt. Egészen más lapra tartozik, hogy Eckhardt Tibor idebent, mint belpolitikus kritikákat váltott ki. A következőkben az ifjúsági reformtörekvések és a reformnemzedék politikai megmozdulására tereltük a szót. Mi a véleménye Excellenciádnak, kérdezte munkatársunk, ezekről a jelenségekről? — Az, hogy az ifjúság foglalkozik reformpolitikával, nem új keletű dolog. Az utóbbi időben több hírlapi cikk jelent meg az ifjúsági vezérek tollából. Ezekből is azt éreztem ki, hogy az ifjúság bízik bennem s az evolúciós és konstruktív reformpolitika csendes munkájává szegődött. — Az a körülmény, hogy különféle jelekből az ifjúság azt látszott észrevenni, hogy bizonyos körök engem meg akarnak az általam hirdetett evolúciós, tehát nem radikális, hanem építő, mérsékelt és a természetes kontinuitást szem elől tartó munkámban zavarni, illetőleg feltartóztatni, váltotta ki azt az új megmozdulást, amelyről ma referáltak nekem fiatal — őszülő — barátaim. — Megállapodtunk abban, hogy soraikban semmiféle radikalizmust érvényesülni nem hagynak, mivel a reformnemzedék velem együtt építeni és nem rombolni akar. — Nem tart-e Kegyelmes Uram attól, hogy a fiatal nemzedék megmozdulása mégis kisiklásokra fog vezetni, vagy pedig egyesek szélsőségekre ragadtatják magukat? — Az a lehetőség, hogy esetleg akad majd elvétve egy-egy olyan temperamentumos fiatalember, akit ifjúságának heve messzebb ragad — mint legutóbb a földbirtok- reform kérdésében az egyik ifjúnsági gyűlésen — az ne nyugtalanít-* son senkit. Akik velem vannak és lesznek, azok mindenkor józanak és higgadtak maradnak. Az ifjú magyar generáció tiszteli a hagyományokat, a magántulajdont szent-* nek tartja és sohasem fog letérni a haladó konzervatív politika átjárói. Még akkor sem, ha a reformtörekvéseket méltatlan támadások érik. — Egyébként: „Semper prorsum, nunquam retrorsum: sohasem hátra, mindig előre!44 Au-Wi herceg előadása August Wilhelm porosz császári herceg, a Harmadik Birodalom Au-Wi-ja csütörtökön a Magyarországon tartózkodó német birodalmi alattvalóinak előadást tartott Hitler kancellárságának második évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Este öt0 órakor rendezték a Harmadik Birodalom nagy ünnepét a pesti Vigadóban.. Erre a zártkörű ünnepélyre csak német birodalmi állampolgároknak adtak belépési engedélyt. Az előcsarnokban a Hitlerifjak testőrsége állott sorfalat. Harminchatfilér és kis kerek papirtantuszokat osztogattak, amelyet mindenkinek meg kellett váltani. A Vigadó nagyterme a berlini Sportpalasthoz hasonló képet mutatott. Hatalmas horogkeresztes zászlók díszítették a falakat, középen Hitlernek óriási fényképe. August Wilhelm barna uniformisban érkezett meg, piros díszítésekkel, barna csizmában, sarkantyúval a sarkán, Mackensen követ és feleségének társaságában. A herceg egyenesen a lépcső felé tartott és a követ társaságában ment fel. A nagyterem előtti folyosókon a budapesti német követség tagjai állottak sorfalat civilben és barna formaruhában. An-Wi szemlét tartott, egymásután lépett az urakhoz és fogott velük kezet. Azután belépett a terembe. A herceg belépését halálos csend fogadta, s csak amikor elfoglalta helyét a díszasztalnál, akkor zúgott fel a taps. Az elsőhonvédgyalogezred muzsikájával kezdődött az ünnepség, majd a Hitler-ifjak vonultak fel , zászlókkal.. Aköszöntőt a Führerre Franz Woos mondta, ezután a Hitler-ifjak gárdájának szavalókórusa következett .Mackensen budapesti követ mondott beszédet, azután a magyar Himnusz következett. Au-Wi herceg rövid beszédben széles gesztusokkal fejtette ki a második évforduló nagy jelentőségét. A beszédet hatalmas taps követte, majd véget ért az ünnepség, a résztvevők azonban még ott maradtak a fehér asztaloknál. Au-Wi herceg körülbelül egy óra tájban távozott a Vigadóból. A német követség autójába szállt és a budapesti német követségre tért haza. A herceg mint magánember szombatig marad Budapesten. Minden valószínűség szerint alkalmat talál arra, hogy tisztelgő látogatást tegyen a kormányzónál.