Ujság, 1935. május (11. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

s. Budapest, 1935 szerda, május 1. Ára 8 lej XL évfolyam, 98. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre........... 10.80 pengői Egy hóra......................4.0 pengő Ausztriában egy hóra... . Schilling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznapiéiul, vasárnap ......................... 82 II1. Ausztriában hétkisznap 80 Erősében vasárnap ______________ 40 Erőseken Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI VI. Aradi utca 10 TELEFON : 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 82, postafiók 282 FIÓK KIADÓHIVATAL KÖLCSttNKOlVYVTÁR (Tel.: 81-0-28) UTAZÁSI És MENET.IKEYIRODA (Telefon: 41-0-84) Erzsébet-körut 48 (Royal-épület) Mindent a hazáért, semmit a privátomért Káprázatos históriai pompa közepén a leggyakorlatibb, legmaibb programmot hirdetett a nemzetnek a kormányzó az új parlamentet megnyitó beszédében. Ita a bölcs és nagyszabású szónoklatot méltóképpen akarjuk értékelni, egyszerre ívell ünnepelnünk történelmi szárnyalását s a benne megnyilvánuló valóságérzék biztonságát, amellyel a magyar nemzet legfontosabb s legsürgősebb életkérdéseit és napi kérdéseit felismeri s megoldásukat kormányzati feladattá avatja. A béke mellett tesz hitvallást, a népek kölcsönös megértése mellett, amelynek meg kell hoznia az igazi megbékélés útjában álló akadályok kiküszöbölését. A nemzet megújhodása mellett tesz hitvallást, bízva a magyar nemzet belső erejében, amely hosszú és válságos időkben bebizonyította nemcsak ellenállóképességét, de alkotóképességét is. Gazdasági célkitűzése a nemzeti jövedelem emelése, a széles néprétegek kereseti viszonyainak javítása és helyes és igazságos elosztása, a közterhek megosztásának arányossá tétele, a pengő értékállandósága, a munkaalkalmak növelése és a tőkeképződés elősegítése. A szociális programra a családvédelem, az egyke leküzdése, a tőke és a munka ellentéteinek szisztematikus enyhítése s a telepítés és a hitbizományi reform révén az önálló kisexisztenciák szaporítása. Sértetlenül meg kell őrizni a gondolatszabadság nagy elveit — erősítette meg a legautentikusabb magyar száj a negyvennyolcas törvények legfontosabbikának, a sajtószabadságnak érvényességét. S a mai kormányzói beszéd megerősítette a nemzetet abban a hitében, hogy az ország nem térhet le és nem fog letérni az ősi alkotmány útjáról s nem bukhat le a hagyományos magyar vallási türelmesség kultúremberi magaslatáról, az idejüket múlt előítéletektől táplált szenvedélyek alacsony színvonalára sem. A kormányzó beszéde azonban nemcsak tételes programmot adott, hanem megszabta az erkölcsi irányt is, amely felé a kormánynak és a parlamentnek nyílegyenesen kell elindulnia. „Mindent a hazáért, de semmit a privátumért!“ — idézte Horthy kormányzó a vezérlő fejedelemnek, II. Rákóczi Ferencnek jelmondatát s ez a nemzet tragikusan hősi korszakából távoli csillagként tündöklő jelmondat attól, hogy a kormányzó az ország életének fordulópontján megismételte, messze csillagból napi fényforrássá elevenült, amelynek be kell ragyognia a fórumot s be kell világítania a kormányzás és a közélet minden zugába. A hatalmi önzés, a személyi ambíciók, a párt-, a klik- és osztályérdekekért való kíméletlen küzdelem sohasem fajult el szélsőségesebben Európában, mint a beszéd elhangzása idején, sohasem volt tehát aktuálisabb kidomborítani, hogy ebben az országban az alkotmányos kormányzás mindenképpen meg fogja akadályozni, ha bárki is kísérletet tesz arra, hogy az egyetemes nemzeti érdeket alárendelje a partikuláris érdeknek, ha bárki is úgy tekinti és kezeli a hazát, mint a privátumot. A kormányzó beszéde alkalmas arra, hogy bizakodást ébresszen a magyar közvéleményben a jövő iránt — de ennek a közvéleménynek az a kötelessége, hogy az alkotmányos jogok és a gondolatszabadság eszközeivel sarkalja, ellenőrizze és bírálja a kormányt és a parlamentet, amelynek e program megvalósítása a feladata. A választások lehangoló és megszégyenítő emlékei mögöttünk vannak, de itt van előttünk a tárgyi és eszmei munkarend s a kormányon múlik, hogy ehhez a jobbról és balról egyformán elfogadható munkarendhez való hűségével milyen mértékben tudja RÓVA 5 Nem hittünk szemeinknek, de mégsem volt káprázat a tegnapi Tisza István-emlékünnep. Mert valóság, hogy ott voltak barátai, tisztelői, de ott voltak teljes számban ellenfelei, sőt ellenségei és irigyei is. Ott volt mindenki, akinek a politikai és társadalmi életben súlya, tekintélye van és valamenynyien hódolattal adóztak annak a nemzeti eszmének, amelynek megvalósítására Tisza István minden tudásával, energiájával, sőt élete feláldozásával törekedett. Ebben a harcban az Újság mindvégig, hűséggel kitartott Tisza István mellett és kitart az eszme mellett ma is és vállalja annak minden kockázatát és terhes következményeit. Jóleső érzéssel látjuk, hogy Tisza István szelleme, amely teljesen egyet jelent az ő nemzeti eszméjével, él, terebélyesedik, hívei már nyíltan hitvallást mernek tenni mellette. Az idők jele ez. A bizonytalanság és csüggedés napjaiban a népek mindig keresték és várták a Messiást. Szomjazták a megjelenését, mert szükségük volt valakire, akihez feltekintsenek. Már a puszta várakozás enyhülést adott a lelkeknek. Most Tisza István szellemét idézik és ahhoz fordulnak. Ha őszintén kívánják őt, észreveszik majd, hogy már közöttük van. Május elseje a munka szabadságának az ünnepe. Világszerte megállnak *,gépek, megpihennek az elfáradt kai*,k, csak nálunk szürkült le hétköznappá ragyogó tavaszi pompája. Negyven évvel ezelőtt tapadt e naphoz az előítélet, hogy a forradalmi gondolatnak az ébresztője. Az előítélettől mindenütt megszabadultak már, még a harmadik birodalomban is, ahol pedig hatalmi szóval beszüntették az egykori szociáldemokrata pártot. Mi ragaszkodunk az előítélethez, pedig minden ajk azt vallja, hogy csak a munka vezethet ki bennünket válságos helyzetünkből. De a munka, amelynek regeneráló erejében ennyire hiszünk, mindenképpen érdemes arra, hogy az év egyik napját az ő ünnepévé avassuk. * A gondolatszabadság is helyet kapott a kormányzó beszédében, amellyel az új országgyűlést megnyitotta. A lelkek megkönynyebbültek e nyilatkozattól, mert jóideje folytogatta már a lelkeket az aggodalom, hogy a gondolat szabadsága is új értelmezést kap és az új értelmezés szűkebb korlátokat állít a szellemnek. Jól tudjuk, hogy nincs tökéletes szabadság és a gondolatnak is fegyelmeznie kell magát. Jóleső érzéssel tölt el, hogy, e szabadság jogát elismerték. A jog tudatában könnyebb az önfegyelmezés és a magunk szabta korlátok között mozogni sohasem, oly fájdalmas, mint a szolgaság kényszere alatt lemondani valamiről, amit magasabb érdekből sokszor önszántunkból is feladunk. Újra eltolódott a francia-szovjet egyezmény parafálása Nem fogadta el a minisztertanács Laval szövegét. Nehézségek az automatikus segélynyújtás körül Párizs, április10. (Inf.) Az orosz-francia paktum kedd estére tervezett parafálása megint elmaradt. A kedden délben megtartott minisztertanács nem járult hozzá a külügyminiszter részéről beterjesztett szöveghez s újabb tárgyalásokra utasította Lávait. Lavai külügyminiszer a minisztertanács után magához kérette Potyemkin szovjet nagykövetet és közölte vele a minisztertanácson megállapított alapelveket, amelyeket Potyemkin haladéktalanul továbbított Moszkvába. A szovjet kormány válaszát szerdára várják s a sok nehézség ellenére még mindig reménykednek abban, hogy most már hamarosan sor kerül az egyezmény parafálására. A minisztertanács üléséről kiadott kommüniké csak annyit mond, hogy Laval külügyminiszter jelentést tett az orosz-francia paktum-tárgyalásokról. Közelebbi részleteket a külügyminiszter beszámolójáról a kommüniké nem közöl, amikor azonban a minisztertanács végeztével közismertté vált, hogy Laval délután két órára meghívta a Qual dOrsalra Potyemkin nagykövetet, már mindenki tudta, hogy az orosz-francia tárgyalások még mindig nem vezettek eredményre. Laval részletesen tájékoztatta a szovjet nagykövetet a minisztertanácsban lefolyt tárgyalásokról és közölte vele azokat a különböző kívánságokat, amelyeket a francia kormány a paktum szövegét illetően szükségesnek tart hangoztatni. A lapok értesülése szerint a minisztertanács ülésén meglehetős heves vita fejlődött ki az orosz-francia paktumterv körül s több miniszter igen súlyos aggodalmakat hangoztatott a paktum megkötésével kapcsolatban. Az orosz-francia szövetségi politika kezdeményezője, Herriot államminiszter nagy beszédben próbálta eloszlatni ezeket az aggodalmakat és minden eszközzel azon volt, hogy meggyőzze minisztertársait a paktum mielőbbi megkötésének szükségességéről. Érdekes, hogy Herriot közvetlenül a minisztertanács előtt hosszabb bizalmas megbeszélést folytatott Potyemkin nagykövettel. Több lap kissé furcsának találja, hogy Herriot a külügyminiszter megkerülésével érintkezésbe lépett az orosz nagykövettel s hívatlan prókátoroskodásnak nevezi Herriotnak a minisztertanácsban játszott szerepét. Laval és Potyemkin délutáni tanácskozása közel másfél óra hosszat tartott. Amikor Potyemkin fél négykor távozott a Qual d'Orsayról, az újságírók valósággal megrohanták és azt kérdezték tőle, mikor parafálják a paktumot. Az orosz nagykövet csak annyit mondott, hogy a francia külügyminiszter új javaslatokat adott át neki, amelyeket most kormánya elé terjeszt. A Liberté értesülése szerint a francia kormány tagjainak túlnyomó többsége nem hajlandó semmiféle engedményre az orosz részről követelt segélynyújtás kérdésében. Laval külügyminiszter ugyan szintén ezen az állásponton van, miután azonban a hétfői tanácskozások során egy árnyalattal engedett a francia álláspontból, a keddi minisztertanács dezavuálta őt és újabb tárgyalásokra utasította, amelyeknek során teljes egészében fenn kell tartania azt a követelést, hogy Franciaország semmi körülmények l megszerezni az egész ország támogatását. Az ellenzék és az ellenzéki sajtó nem fog okvetetlenkedni és konokul ellenkezni, sőt a maga módján segíteni fog, ha a kormány a kormányzói beszéd szellemében gyakorolja hivatását, de a kormányzói beszédben is megerősített gondolatszabadság minden erejével tiltakozni fog, ha ezt a szellemet cselekedeteivel megtagadja. között sem járulhat hozzá olyan automatikus segélynyújtáshoz, amely a népszövetség megkerülését jelentené. Beavatott francia politikai körökben a helyzetet ily körülmények között meglehetősen zavarosnak látják, hangsúlyozzák azonban, hogy az új francia javaslatok továbbra is nyitva hagyják a megegyezés útját és nem kell tartani a francia-orosz paktumtárgyalások végleges meghiúsulásától. Petneházy Antal államtitkár Gömbös Gyula miniszterelnök kedden a képviselőházban úgy nyilatkozott a hírlapíróknak, hogy a kormányzó aláírta Petneházy Antalnak államtitkárrá történt kínévá'zését. Petneházy Antal hosszú időn keresztül, a honvédelmi minisztériumban a hadsereg- ellátással összefüggő ipari ügyeket intézte, legutóbbi beosztásában pedig mint Gömbös Gyula miniszterelnök személyi titkára működött. Petneházy munkáját a kormány a felállítandó iparügyi minisztériumban fogja igénybevennii, kinevezését azonban a kereskedelemügyi és az iparügyi minisztérium hatásköri szétválasztásának előkészítése és ezzel kapcsolatban az iparügyi minisztérium megszervezése már most szükségessé tette. A kinevezést a Budapesti Közlöny szerdai száma közli. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére vitéz Petneházy Antal hadmérnökkari alezredest államtitkárrá kinevezem A Kelt Budapesten, 1035. évi április 30-áig Horthy s. k. Bornemisza Géza s. k. Elhalasztották az angol-német megbeszéléseket London, április 30. (NTI.) Jól értesült forrásból közlik, hogy az angol-német tengerészeti megbeszéléseket egyelőre elhalasztották és megvárják Hitler kancellár küszöbönálló külpolitikai nyilatkozatát. Tekintettel arra, hogy a kancellár nyilatkozata körülbelül május 15-ike táján fog elhangzani, a tengerészeti megbeszéléseket csak május harmadik hetében kezdhetik meg. A Reuter-Iroda diplomáciai tudósítójának jelentése szerint még nem vehető bizonyosnak, hogy egyáltalán megtartják-e a német-angol tengerészeti tárgyalásokat. Az angol kormány még nem döntött afelett, hogy tesz-e lépéseket a német kormánynak tengeralattjárók építésére vonatkozó közlése miatt. Jelenleg még tárgyalások folynak arról, hogy az angol kormány milyen módon foglaljon állást, nevezetesen, hogy küldjön-e egyáltalán tiltakozó jegyzéket Németországnak, vagy pedig folytasson-e tárgyalásokat a többi tengeri hatalommal. Ha megtartanák az angol-német találkozót, arról semmi esetre sem lehet szó, hogy Anglia önszántából hozzájárul a német tengerészeti követelésekhez, még mielőtt megállapodásra jutott volna a többi érdekelt hatalommal. Csatlakozott az angol acél az európaihoz London, április 30. (Inf.) Az angol acélszövetség csatlakozott az európai acélkartelhez. A hetek óta folyó tárgyalások kedden teljes megegyezésre vezettek s az angol acélszövetség hivatalos jelentést adott ki, amelyben közli, hogy elfogadta az európai acélkartel javaslatait s három hónapi időtartamra ideiglenes megállapodást kötött ,amelyet rövidesen végleges megállapodás vált fel. Az ideiglenes megegyezés értelmében az európai acélkartelhez tartozó államok a május 1-től július 31-ig terjedő időszakban 160.750 tonna acélt importálhatnak Angliába, ami pontosan megfelel az európai acélkartel részéről kért 643.000 tonnás évi kvótának. Az angol acélszövetség kötelezte magát arra, hogy az ideiglenes egyezmény tartamára keresztülviszi a március 26-án életbe lépett új acélvámok felfüggesztését. A végleges megegyezést célzó tárgyalások tovább folynak. "