Ujság, 1935. május (11. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

s. Budapest, 1935 szerda, május 1. Ára 8 lej XL évfolyam, 98. szám­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed­évre........... 10.80 pengői Egy hóra......................4.0 pengő Ausztriában egy hóra... . Schilling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznapiéiul, vasárnap ......................... 82 II1. Ausztriában hétkisznap 80 Erősében vasárnap ______________ 40 Erőseken Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIV­AT­ALI VI. Aradi­ utca 10 TELEFON : 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 82, postafiók 282 FIÓK KIADÓHIVATAL KÖLCSttNKOlVYVTÁR (Tel.: 81-0-28) UTAZÁSI És MENET.IKEYIRODA (Telefon: 41-0-84) Erzsébet-körut 48 (Royal-épület) ­ Mindent a hazáért, semmit a privátomért Káprázatos históriai pompa közepén a leggyakorlatibb, legmaibb program­­mot hirdetett a nemzetnek a kormányzó az új parlamentet megnyitó beszédében. Ita a bölcs és nagyszabású szónoklatot méltóképpen akarjuk értékelni, egyszerre ívell ünnepelnünk történelmi szárnyalását s a benne megnyilvánuló valóságérzék biztonságát, amellyel a magyar nemzet legfontosabb s legsürgősebb életkérdéseit és napi kérdéseit felismeri s megoldásu­­kat kormányzati feladattá avatja. A béke mellett tesz hitvallást, a népek kölcsönös megértése mellett, amelynek meg kell hoznia az igazi megbékélés útjában álló akadályok kiküszöbölését. A nemzet megújhodása mellett tesz hitvallást, bízva a magyar nemzet belső ere­jében, amely hosszú és válságos időkben bebizonyította nemcsak ellen­állóképességét, de alkotóképességét is. Gazdasági célkitűzése a nemzeti jöve­delem emelése, a széles néprétegek ke­reseti viszonyainak javítása és helyes és igazságos elosztása, a közterhek meg­osztásának arányossá tétele, a pengő ér­tékállandósága, a munkaalkalmak növe­lése és a tőkeképződés elősegítése. A szo­ciális programra a családvédelem, az egyke leküzdése, a tőke és a munka el­lentéteinek szisztematikus enyhítése s a telepítés és a hitbizományi reform révén az önálló kisexisztenciák szaporítása. Sértetlenül meg kell őrizni a gondolat­szabadság nagy elveit — erősítette m­eg a legautentikusabb magyar száj a negy­vennyolcas törvények legfontosabbiká­nak, a sajtószabadságnak érvényességét. S a mai kormányzói beszéd megerősí­tette a nemzetet abban a hitében, hogy az ország nem térhet le és nem fog le­térni az ősi alkotmány útjáról s nem bukhat le a hagyományos magyar val­lási türelmesség kultúremberi magasla­táról, az idejüket múlt előítéletektől táp­lált szenvedélyek alacsony színvonalára sem. A kormányzó beszéde azonban nemcsak tételes programmot adott, ha­nem megszabta az erkölcsi irányt is, amely felé a kormánynak és a parla­mentnek nyílegyenesen kell elindulnia. „Mindent a hazáért, de semmit a privá­­tumért!“ — idézte Horthy kormányzó a vezérlő fejedelemnek, II. Rákóczi Fe­rencnek jelmondatát s ez a nemzet tra­gikusan hősi korszakából távoli csillag­ként tündöklő jelmondat attól, hogy a kormányzó az ország életének forduló­pontján megismételte, messze csillagból napi fényforrássá elevenült, amelynek be kell ragyognia a fórumot s be kell világítania a kormányzás és a közélet minden zugába. A hatalmi önzés, a sze­mélyi ambíciók, a párt-, a klik- és osz­tályérdekekért való kíméletlen küzdelem sohasem fajult el szélsőségesebben Euró­pában, mint a beszéd elhangzása idején, sohasem volt tehát aktuálisabb kidom­borítani, hogy ebben az országban az alkotmányos kormányzás mindenképpen meg fogja akadályozni, ha bárki is kí­sérletet tesz arra, hogy az egyetemes nemzeti érdeket alárendelje a partikulá­ris érdeknek, ha bárki is úgy tekinti és kezeli a hazát, mint a privátumot. A kormányzó beszéde alkalmas arra, hogy bizakodást ébresszen a magyar közvéleményben a jövő iránt — de en­nek a közvéleménynek az a kötelessége, hogy az alkotmányos jogok és a gondo­­latszabadság eszközeivel sarkalja, ellen­őrizze és bírálja a kormányt és a parla­mentet, amelynek e program­ megvaló­sítása a feladata. A választások lehan­goló és megszégyenítő emlékei mögöt­tünk vannak, de itt van előttünk a tár­gyi és eszmei munkarend s a kormányon múlik, hogy ehhez a jobbról és balról egyformán elfogadható munkarendhez való hűségével milyen mértékben tudja RÓVA 5 Nem hittünk szemeinknek, de mégsem­­ volt káprázat a tegnapi Tisza István-emlék­­ünnep. Mert valóság, hogy ott voltak bará­tai, tisztelői, de ott voltak teljes számban ellenfelei, sőt ellenségei és irigyei is. Ott volt mindenki, akinek a politikai és társadalmi életben súlya, tekintélye van és valameny­­nyien hódolattal adóztak annak a nemzeti eszmének, amelynek megvalósítására Tisza István minden tudásával, energiájával, sőt élete feláldozásával törekedett. Ebben a harcban az Újság mindvégig, hűséggel kitar­tott Tisza István mellett és kitart az eszme mellett ma is és vállalja annak minden koc­kázatát és terhes következményeit. Jóleső érzéssel látjuk, hogy Tisza István szelleme, amely teljesen egyet jelent az ő nemzeti esz­méjével, él, terebélyesedik, hívei már nyíl­tan hitvallást mernek tenni mellette. Az idők jele ez. A bizonytalanság és csüggedés nap­jaiban a népek mindig keresték és várták a Messiást. Szomjazták a megjelenését, mert szükségük volt valakire, akihez feltekintse­nek. Már a puszta várakozás enyhülést adott a lelkeknek. Most Tisza István szellemét idézik és ahhoz fordulnak. Ha őszintén kí­vánják őt, észreveszik majd, hogy már kö­zöttük van. Május elseje a munka szabadságának az ünnepe. Világszerte megállnak *,gépek, meg­pihennek az elfáradt kai*,k, csak nálu­nk szürkült le hétköznappá ragyogó tavaszi pompája. Negyven évvel ezelőtt tapadt e naphoz az előítélet, hogy a forradalmi gon­dolatnak az ébresztője. Az előítélettől min­denütt megszabadultak már, még a harma­dik birodalomban is, ahol pedig hatalmi szóval beszüntették az egykori szociáldemo­krata pártot. Mi ragaszkodunk az előítélet­hez, pedig minden ajk azt vallja, hogy csak a munka vezethet ki bennünket válságos helyzetünkből. De a munka, amelynek re­generáló erejében ennyire hiszünk, minden­képpen érdemes arra, hogy az év egyik nap­ját az ő ünnepévé avassuk. * A gondola­tszabadság is helyet kapott a kormányzó beszédében, amellyel az új or­szággyűlést megnyitotta. A lelkek megköny­­nyebbültek e nyilatkozattól, mert jóideje folytogatta már a­­ lelkeket az aggodalom, hogy a gondolat szabadsága is új értelme­zést kap és az új értelmezés szűkebb kor­látokat állít a szellemnek. Jól tudjuk, hogy nincs tökéletes szabadság és a gondolatnak is fegyelmeznie kell magát. Jóleső érzéssel tölt el, hogy, e szabadság jogát elismerték. A jog tudatában könnyebb az önfegyelme­­zés és a magunk szabta korlátok között mozogni sohasem, oly fájdalmas, mint a szolgaság kényszere alatt lemondani vala­miről, amit magasabb érdekből sokszor ön­szántunkból is feladunk. Újra eltolódott a francia-szovjet egyezmény parafálása Nem fogadta el a minisztertanács Laval szövegét. Nehéz­ségek az automatikus segélynyújtás körül Párizs, április­­10. (Inf.) Az orosz-francia paktum kedd estére tervezett parafálása me­gint elmaradt. A kedden délben megtartott minisztertanács nem járult hozzá a külügymi­niszter részéről beterjesztett szöveghez s újabb tárgyalásokra utasította Lávait. Lavai külügy­­miniszer a minisztertanács után magához ké­rette Potyemkin szovjet nagykövetet és közölte vele a minisztertanácson megállapított alapelve­ket, amelyeket Potyemkin haladéktalanul to­vábbított Moszkvába. A szovjet kormány vála­szát szerdára várják s a sok nehézség ellenére még mindig reménykednek abban, hogy most már hamarosan sor kerül az egyezmény para­­fálására. A minisztertanács üléséről kiadott kommü­niké csak annyit mond, hogy Laval külügy­miniszter jelentést tett az orosz-francia pak­tum-tárgyalásokról. Közelebbi részleteket a kül­ügyminiszter beszámolójáról a kommüniké nem közöl, amikor azonban a minisztertanács vé­geztével közismertté vált, hogy Laval délután két órára meghívta a Qual dOrsalra Potyemkin nagykövetet, már mindenki tudta, hogy az orosz-francia tárgyalások még mindig nem vezettek eredményre. Laval részletesen tájékoz­tatta a szovjet nagykövetet a minisztertanácsban lefolyt tárgyalásokról és közölte vele azokat a különböző kívánságokat, amelyeket a francia kormány a paktum szövegét illetően szüksé­gesnek tart hangoztatni. A lapok értesülése szerint a minisztertanács ülésén meglehetős heves vita fejlődött ki az orosz-francia pak­­tumterv körül s több miniszter igen súlyos aggodalmakat hangoztatott a paktum megköté­sével kapcsolatban. Az orosz-francia szövetségi politika kezdeményezője, Herriot államminisz­ter nagy beszédben próbálta eloszlatni ezeket az aggodalmakat és minden eszközzel azon volt, hogy meggyőzze minisztertársait a paktum mielőbbi megkötésének szükségességéről. Érde­kes, hogy Herriot közvetlenül a minisztertanács előtt hosszabb bizalmas megbeszélést folytatott Potyemkin nagykövettel. Több lap kissé fur­csának találja, hogy Herriot a külügyminiszter megkerülésével érintkezésbe lépett az orosz nagykövettel s hívatlan prókátoroskodásnak nevezi Herriotnak a minisztertanácsban játszott szerepét. Laval és Potyemkin délutáni tanácskozása közel másfél óra hosszat tartott. Amikor Pot­yemkin fél négykor távozott a Qual d'Orsayról, az újságírók valósággal megrohanták és azt kérdezték tőle, mikor parafálják a paktumot. Az orosz nagykövet csak annyit mondott, hogy a francia külügyminiszter új javaslatokat adott át neki, amelyeket most kormánya elé terjeszt. A Liberté értesülése szerint a francia kor­mány tagjainak túlnyomó többsége nem hajlandó semmiféle engedményre az orosz részről köve­telt segélynyújtás kérdésében. Laval külügymi­niszter ugyan szintén ezen az állásponton van, miután azonban a hétfői tanácskozások során egy árnyalattal engedett a francia álláspontból, a keddi minisztertanács dezavuálta őt és újabb tárgyalásokra utasította, amelyeknek során tel­jes egészében fenn kell tartania azt a követe­lést, hogy Franciaország semmi körülmények l megszerezni az egész ország támogatá­sát. Az ellenzék és az ellenzéki sajtó nem fog okvetetlenkedni és konokul ellen­kezni, sőt a maga módján segíteni fog, ha a kormány a kormányzói beszéd szel­lemében gyakorolja hivatását, de a kor­mányzói beszédben is megerősített gon­dolatszabadság minden erejével tilta­kozni fog, ha ezt a szellemet cselekede­teivel megtagadja. között sem járulhat hozzá olyan automatikus segélynyújtáshoz, amely a népszövetség meg­­kerülését jelentené. Beavatott francia politikai körökben a helyzetet ily körülmények között meglehetősen zavarosnak látják, hangsúlyozzák azonban, hogy az új francia javaslatok továbbra is nyitva hagyják a megegyezés útját és nem kell tartani a francia-orosz paktumtárgyalások végleges meghiúsulásától. Petneházy Antal­­ államtitkár Gömbös Gyula miniszterelnök kedden a képviselőházban úgy nyilatkozott a hírlap­íróknak, hogy a kormányzó aláírta Petne­­házy Antalnak államtitkárrá történt kínévá­'­­zését. Petneházy Antal hosszú időn keresztül, a honvédelmi minisztériumban a hadsereg-­­ ellátással összefüggő ipari ügyeket in­tézte, legutóbbi beosztásában pedig mint Gömbös Gyula miniszterelnök személyi titkára mű­ködött. Petneházy munkáját a kormány a felállí­tandó iparügyi minisztériumban fogja igény­­bevennii, kinevezését azonban a kereskede­lemügyi és az iparügyi minisztérium hatás­köri szétválasztásának előkészítése és ezzel kapcsolatban az iparügyi minisztérium meg­szervezése már most szükségessé tette. A kinevezést a Budapesti Közlöny szerdai száma közli. A magya­r királyi kereskedelemügyi mi­niszter előterjesztésére vitéz Petneházy Antal hadmérnökkari alezredest államtitkárrá ki­nevezem A Kelt Budapesten, 1035. évi április 30-áig Horthy s. k. Bornemisza Géza s. k. Elhalasztották az angol-német megbeszéléseket London, április 30. (NTI.) Jól értesült for­rásból közlik, hogy az angol-német tengerészeti megbeszéléseket egyelőre elhalasztották és meg­várják Hitler kancellár küszöbönálló külpoliti­kai nyilatkozatát. Tekintettel arra, hogy a kan­cellár nyilatkozata körülbelül május 15-ike táján fog elhangzani, a tengerészeti megbeszé­léseket csak május harmadik hetében kezdhe­tik meg. A Reuter-Iroda diplomáciai tudósítójának jelentése szerint még nem vehető bizonyosnak, hogy egyáltalán megtartják-e a német-angol tengerészeti tárgyalásokat. Az angol kormány még nem döntött afelett, hogy tesz-e lépéseket a német kormánynak tengeralattjárók építésére vonatkozó közlése miatt. Jelenleg még tárgya­lások folynak arról, hogy az angol kormány milyen módon foglaljon állást, nevezetesen, hogy küldjön-e egyáltalán tiltakozó jegyzéket Németországnak, vagy pedig folytasson-e tár­gyalásokat a többi tengeri­­ hatalommal. Ha megtartanák az angol-német találkozót, arról semmi esetre sem lehet szó, hogy Anglia ön­szántából hozzájárul a német tengerészeti kö­vetelésekhez, még mielőtt megállapodásra ju­tott volna a többi érdekelt hatalommal. Csatlakozott az angol acél az európaihoz London, április 30. (Inf.) Az angol acélszövet­ség csatlakozott az európai acélkartelhez. A hetek óta folyó tárgyalások kedden teljes meg­egyezésre vezettek s az angol acélszövetség hi­vatalos jelentést adott ki, amelyben közli, hogy elfogadta az európai acélkartel javaslatait s három hónapi időtartamra ideiglenes megálla­podást kötött ,amelyet rövidesen végleges meg­állapodás vált fel. Az ideiglenes megegyezés értelmében az európai acélkartelhez tartozó államok a május 1-től július 31-ig terjedő időszakban 160.750 tonna acélt importálhatnak Angliába, ami pontosan megfelel az európai acélkartel részéről kért 643.000 tonnás évi kvó­tának. Az angol acélszövetség kötelezte magát arra, hogy az ideiglenes egyezmény tartamára keresztülviszi a március 26-án életbe lépett új acélvámok felfüggesztését. A végleges meg­egyezést célzó tárgyalások tovább folynak. "

Next