Ujság, 1935. július (11. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

A postai és a számszéki kinevezésen névsora Budapest, 1935 kedd julius 2. Ára 16 fillér Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre.________ 10.80 pengd Egy hóra........................... 4.5 pengd Ausztriában egy hóra... 5 Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Cill. vasárnap .................................... 821111. HétkUznap Wien bon ... 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasárnap.........____ 40 Groschen XI. évfolyam, 147. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖN KÖNYVTÁR (Tel.: 81-6-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 41-9-34) Erzsébet­ körút 43 (Royal-épü­let) ! Bepázsitás Örömmel jelentik — nálunk mindent örömmel jelentenek, azt is, ha száz he­lyett csak nyolcvan percentje fogyott el a gyümölcsnek —, hogy most már a tabáni iskolát is le fogják bontani, amit eddig a szerb menekültek miatt nem te­hettek meg s az így most már teljesen puszta tabáni területet haladéktalanul be fogják pázsitani. Aki pesti polgár, a Rácfürdő mellől balra lép, valóban örül­het a hírnek, hogy ezt a vigasztalan si­vatagot üde pázsit fogja borítani s ka­nyargó utak szeldesik keresztü­l-kasul. Az idegennek is jól esik nézni a világ­nak talán ezt a legtágabb pázsitterüle­tet s mint külön látnivalóságot felke­resik a tömött idegenforgalmi autócarok. Szabad-e örömrontónak lenni? A Tabánról már sok mindent elhatároz­tak haladéktalanul, ami máig sem tör­tént meg. A pázsitásra azonban bizton számíthatunk. Nem azért, mert olyan örvendetes, hanem mert csakugyan a legkevesebb akadályba ütközik. A be­­pázsitásnak csak egy módja van: a be­pázsitás. Itt a meglévő gondolat elhatá­rozott hogyan-ját meg nem buktathatja egy másik gondolat más hogyan-ja. S ha erre a célra egymilliókétszázezer pen­gőt szántak, azt bele is fogják pázsitani, hogy ne mondjuk: pazarolni. Mert véglegesnek ugyebár nem szán­ták ezt a pázsitot. Amolyan ideiglenes behuzatféle, hogy a kopár pusztaság ne legyen olyan szembántó. Vagy betafta­­linazás, mellyel nyaralás alatt védik az elhagyott lakást a moly ellen. Nyaralás után a behuzat lekerül, a naftalint ki­rázzák, kiszellőztetik s a költséget meg­érte a nyári biztosítás por ellen, moly ellen. A tabáni bepázsitásra ellenben egy­millió és kétszázezer pengőt szántak s az urak bizonyára szintén tudják, meny­nyi pénz ez. Egy nyárra, egy télre szán­ták? Sértő feltevés. Hogy ennyi pénz pázsitra fordul, arra vall, hogy kiadás­nak szánták. Egyévi pázsit milliónyi ki­dobott pénzt jelent. Kétévi? Ötévi? Minél hosszabb életűnek szánták a pázsitot, annál gazdaságosabb a művelet és m­eg­­okoltabb, hogy elhatározták. Csakhogy az éremnek másik oldala is van. Ide viszont a fürdőváros gyors ki­épülésének a programmja van írva. Reuma-kórház, fürdők, fürdő-intézmé­nyek, szállodák stb. Igazán fürdőváros, egy egész város, mely ellepi az óriási területet épületekkel­ és parkokkal. Ha­mar, minél hamarább — ha a Köz­munkatanácsnál a személyváltozás be­következik, azonnal. És nem lehet ellene senkinek sem ki­fogása, sőt örülhet neki mindenki. De hát akkor hogy állunk a pázsittal? A fürdőépítés első kapavágásai jelentik a pázsit felszedését. Ma lerakják, holnap felszedik? Vagy lerakják és otthagyják? Mi lesz akkor Tabán fürdővárosból? S ellenkező esetben egymillió kétszázezer pengőből? Kidobott pénz! Tabán felépítését eddig késleltette, hogy nincs pénz, most attól tartunk, megakadályozza majd, hogy van pázsit. Kár ezt bántani és ennyi pénzbe került — kár ezért a pénzért, hadd szolgáljon még néhány esztendeig. Ha meglesz, a pázsitra kell gondolni, nem a fürdő­városra. Az urak takarékosak és jól akarnak gazdálkodni. Mindig jól akar­tak gazdálkodni, de persze, történ­nek hibák, hibák mindig történnek. Tabánnál is férfiasan be lehet vallani. Nem kellett volna oly sietve lebontani, akkor nem lenne itt az a pusztaság, me­lyet bepázsitanak — idegenforgalmi ér­dekből. Azt a girbe-görbeutcás város­részt omlatag házaival, földbesüppedt ROVA/ Vitahangul, a kormány dicséretére hadd konstatáljak hálásan, hogy a négyéves mun­katervet sorrendi tekintetben a kor­mány nem veszi oly szigorúan, mint a többiek. Előbb a gazdasági, azután a többi? A lefolyt rövid idő alatt a kormány le­tár­­gyaltatta a közoktatás­ügyi reformjavaslatot, az olasz és osztrák kulturegyezményt és a légvédelmi törvényt — hogy a nagyobbakat említsük. Egyik sem gazdasági vonatko­zású. Viszont a filmtörvény az vol­na, de ő szintén inkább kulturjelentőségét domborí­tották ki s iparilag egyelőre nem közgazda­­sági jelentőségű. Aminthogy nagyobb köz­­gazdasági törvényhozó alkotásira nem is em­lékszünk, a 33-as bizottságot kivéve, mely nem új s szintén inkább politikai te­rmé­­­­szetű­, mint az iparügyi­ minisztérium. A munkaterv nem olyan merev, hogyha gaz­dasági javaslata nincsen, a kormány inkább szüneteltetné a törvényhozást, semhogy el­térne tőle. Azt csinálnak, ami éppen elké­szült s a munkaterv sorrendje inkább arra való, hogy a közjogi reformok későbben, nem pedig a közgazdaságiak korábban ke­rüljenek sorra.♦ Ne­­ vegye , rosszn­éven a­­­ miniszterelnök úr, ha Eckhardt Tiborral szemben azzal kelünk pártjára: nem szabad nindani nyi­latkozatnak tekinteni, amit mond. A légvé­delmi törvény védelmére mondta, hogy a joggal nem törődik, de politikai nyilatko­zatnak nem vállalná. Prog­rammadáskor mindig hangsúlyozta a törvényhez és alkot­mányhoz való ragaszkodást. Ez állítás volt, nem ígéret, melyen az ország érdekében esetleg a legnagyobb flegmával túltenné magát. Az állításban benne van az összes körülmények ismerete, itt nem jöhet semmi­­sem közbe, még az elkövetett hiba felisme­rése sem. Gömbös Gyula mondta, hogy a cél mellett nem törődik a joggal, de csak mondta és ígéretnek nem vállalná. * Ha Eckhardt Tibor azt mondaná: ne legyen kétféle becsület, tapsolnánk neki. De állítja, hogy nincs és ellent kell mon­danunk. Van. Ha a politika urai így tud­nák, a politikában sem viselkednének más­kép, mint a magánéletben. De van, és ezért érintetlen magánbecsület mellett a közélet terén sokszor engednek meg maguknak egyetmást, amitől, ha csak egy becsület volna, nem aludnának nyugodtan. Politikai ígéret­, és magánigéret közt is nagy a kü­lönbség. Ez vál­tó nélkül is kötelez, az váltó mellett sem. A két becsületnek előbb meg kell csinálni a fú­zióját, s­agy jogosan szá­mon kérjék. Eden beszámolója párizsi és római tárgyalásáról Anglia hajlandó Abessziniánakt területről átengedni a tengerhez. Keresik az „együttműködési formulát" Francia­országgal London, július 1. Az alsóház mai ülésén Lansbury, a munkáspárt vezére, megkérdezte Sir Samuel Hoarc külügyminisztert, nyilatkoz­­hatik-e Edén népszövetségi miniszter párizsi és római útjáról. Edén népszövetségi miniszter, akit a Ház minden oldalán éljenzéssel fogadtak, a követ­kezőket mondotta: — Párizsi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő és őszinte felvilágosítást adjunk a francia kormánynak az angol-német tengerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kormánnyal a londoni nyilatkozat összes pont­jainak minél sürgősebb megvalósításáról tár­gyaljunk. — Ami az első pontot illeti, ismertettem Lavallal az egyezmény tartalmát, az azt meg­előző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányunkat az egyezmény megköté­sére bírják.­­ Laval hasonló őszinteséggel közölte a francia kormány felfogását erről a megállapo­dásról, valamint azt is, hogy nézete szerint milyen hatást gyakorolhat a megállapodás azokra a különféle európai kérdésekre, amelyek megoldásán mindkét kormány fáradozik. Fel­ismertük e megbeszélés során, hogy szoros együttmű­ködésre van szükség az olyan kérdé­sek elintézéséhez, mint aminő a nyugati légi egyezmény, a keleti és középeurópai egyez­mény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. Ezek a kérdések nem egyedül Franciaországot vagy Angliát érdeklik, ezért jelenleg a francia kormánnyal együtt oly együttműködési formulát keresünk, amely lehe­tővé teszi, hogy az összes érintett kormányok minél gyorsabban és teljesebben megvalósít­hassák a február 3-i közlemény valamennyi pontját. i viskóival, az olasz faluk halszagát pótló avas bűzével és kiskocsmáival az ide­genek festői különlegességnek élvezték és bámulták — férfiasan belátjuk, hogy kár volt lebontani. De a pázsittal ne jár­junk úgy, mint a viskókkal. Ha lerak­tuk a pázsitot, tartsuk is meg, minél to­vább, mert egymilliókétszázezer pengő sok pénz, ha már ki van adva. Történnek hibák? Tabán körüli csupa hiba történt. Éveken át csinálták a ter­veket — mindegyik jó, ha megvalósít­ják, egyik sem­ ér semmit, ha papiro­san marad.* S mihelyt megvalósításra került a sor, előbb más tervet csinál­tak. Tavaly is így volt, az idén is így van. De ime kínálkozik a legköltsége­sebb és legimproduktívabb ötlet — ezt nyomban megvalósítják, mert nem termelt semmit. Tabánt nem építették fel, mert maguk a közmüvek ötmillióba kerülnének, ötmillió nincs, tehát nem csinálnak közműveket. Egymillió sincs, tehát kidobják a pázsitra.­­ Meg lehet fumni, csak ne lenne olyan átkozottul szimbolikus! nk annak a lehetőségnek a tetőit továbbra is együttdolgozhasssan­­ kelésén a londoni nyilatkozat és A Mussolinival folytatott megbeszélések . A Mussolinival folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során örömmel állapítottuk meg, hogy egyetértünk annak a lehetőségnek a tekin­­­tetében, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk Európa megbékélésén a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Indokolt az a remény, hogy rövidesen megtaláljuk a­­leg­alkalmasabb tárgyalási módot. A bárom­­k kor­mány nem tulajdoníthat teljesen egyenlő fon­tosságot vagy sürgősséget a nyilatkozat minden pontjának, de megállapodhatunk oly módszer­ben, amelynek alapján más kormányokkal az egyenjogúságon alapuló­ szabad tárgyalások út­ján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását.­­ — Abesszíniát illetően hangoztattam, hogy ér­deklődésünket nem­ az önérdek, hanem az a tény sugallja, hogy a népszövetség tagjai va­gyunk és külpolitikánk a népszövetségen ala­pul (Élénk éljenzés) és ezért nem szemlélhe­tünk közömbösen oly eseményeket, amelyek gyökerében érinthetik a népszövetség jövőjét. Ezért a következő javaslatot tettük kísérlet­képpen Mussolininak: — Az olasz—abessziniai villa elintézése érde­kében Anglia hajlandó Abesszíniának terület­­sávot átengedni Angol-Szom­áli­földjén, amely utat nyitna Abesszíniának a tengerhez, hogy ily módon megkönnyítsék az Abesszínia által Olaszországnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. Ennek ellenében pusztán legel­tetési jogot kértünk az angol uralom alatt lévő beúszó lett törzsek számára az­­Olaszországnak átadandó területeken, őszinte sajnálatomra Mus­solini nem találta ezt a javaslatot a viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. — Visszatérőben tájékoztattam Lávait a Ró­mában történtekről. Lansbury kiemelte a dolog sürgősségét, Tin­­ker képviselő azt kérdezte, közölte-e Mussolini saját feltételeit. A külügyminiszter, illetve Eden miniszter kijelentették, hogy közelebbi részletek­kel nem szolgálhatnak. Cochs képviselő az an­­gol-ném­et tengerészeti megegyezésnek a Versail­les- szerződés ötödik fejezetére gyakorolt hatá­sáról interpellált. Sir Hoare külügyminiszter ki­emelte, hogy a megállapodás nem érinti más hatalmak jogait, sem Angliának az említett ötödik fejezetnek az egyezmény által nem sza­bályozott részén alapuló jogait. * Olasz kommentárok Edén beszámolójához Róma, július 1. Olasz körökben Edén délutáni beszéde egyáltalában nem keltett meglepetést. Beavatott olasz körökben hangoztatják, hogy Mussolini természetszerűen nem fogadhatta el azokat a javaslatokat, amelyeket Edén minden felhatalmazás nélkül tett. Rámutatnak olasz kö­rökben arra is, hogy magában az angol kép­­viselőházban igen sokan helytelenítik Eden ja­vaslatait, amelyek mögött semmiképpen sem áll az angol közvélemény, sem pedig az angol kormány a maga súlyával. Hangsúlyozzák, hogy az Eden-féle javaslatok végeredményben min­denhol csak ellenszenvet kelthettek volna. Ang­lia egyáltalán nem egyezett még bele a javasla­tok megtételébe, Franciaország nem nézhette volna jó szemmel, hogy Abesszínia kereskedelmi forgalma Angol-Szomáli területén keresztül bo­nyolódjék le, Olaszország pedig nem fogadhatta el a javaslatot, amelynél már kedvezőbb javas­lat történt hosszú évekkel ezelőtt, amikor az olasz területen lévő Asszac kikötőjét ajánlották fel Abesszíniának kereskedelmi forgalma lebo­nyolítására. De nem lehet kedvező a javaslat magára Abesszíniára sem, amely egy nemzetközi bonyodalom középpontjába kerülve, csak hát­rányt láthatott volna az angol terv megvalósí­tásából. Megelégedéssel emelik ki egyébként olasz kö­rökben, hogy Eden is elismerte azt, hogy­ az olasz miniszterelnök a legnagyobb határozott­sággal utasította vissza, hogy erről megbeszélésekbe vagy tárgyalások hozzék.

Next