Ujság, 1935. július (11. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
A postai és a számszéki kinevezésen névsora Budapest, 1935 kedd julius 2. Ára 16 fillér Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre.________ 10.80 pengd Egy hóra........................... 4.5 pengd Ausztriában egy hóra... 5 Schilling Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Cill. vasárnap .................................... 821111. HétkUznap Wien bon ... 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasárnap.........____ 40 Groschen XI. évfolyam, 147. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖN KÖNYVTÁR (Tel.: 81-6-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 41-9-34) Erzsébet körút 43 (Royal-épület) ! Bepázsitás Örömmel jelentik — nálunk mindent örömmel jelentenek, azt is, ha száz helyett csak nyolcvan percentje fogyott el a gyümölcsnek —, hogy most már a tabáni iskolát is le fogják bontani, amit eddig a szerb menekültek miatt nem tehettek meg s az így most már teljesen puszta tabáni területet haladéktalanul be fogják pázsitani. Aki pesti polgár, a Rácfürdő mellől balra lép, valóban örülhet a hírnek, hogy ezt a vigasztalan sivatagot üde pázsit fogja borítani s kanyargó utak szeldesik keresztül-kasul. Az idegennek is jól esik nézni a világnak talán ezt a legtágabb pázsitterületet s mint külön látnivalóságot felkeresik a tömött idegenforgalmi autócarok. Szabad-e örömrontónak lenni? A Tabánról már sok mindent elhatároztak haladéktalanul, ami máig sem történt meg. A pázsitásra azonban bizton számíthatunk. Nem azért, mert olyan örvendetes, hanem mert csakugyan a legkevesebb akadályba ütközik. A bepázsitásnak csak egy módja van: a bepázsitás. Itt a meglévő gondolat elhatározott hogyan-ját meg nem buktathatja egy másik gondolat más hogyan-ja. S ha erre a célra egymilliókétszázezer pengőt szántak, azt bele is fogják pázsitani, hogy ne mondjuk: pazarolni. Mert véglegesnek ugyebár nem szánták ezt a pázsitot. Amolyan ideiglenes behuzatféle, hogy a kopár pusztaság ne legyen olyan szembántó. Vagy betaftalinazás, mellyel nyaralás alatt védik az elhagyott lakást a moly ellen. Nyaralás után a behuzat lekerül, a naftalint kirázzák, kiszellőztetik s a költséget megérte a nyári biztosítás por ellen, moly ellen. A tabáni bepázsitásra ellenben egymillió és kétszázezer pengőt szántak s az urak bizonyára szintén tudják, menynyi pénz ez. Egy nyárra, egy télre szánták? Sértő feltevés. Hogy ennyi pénz pázsitra fordul, arra vall, hogy kiadásnak szánták. Egyévi pázsit milliónyi kidobott pénzt jelent. Kétévi? Ötévi? Minél hosszabb életűnek szánták a pázsitot, annál gazdaságosabb a művelet és megokoltabb, hogy elhatározták. Csakhogy az éremnek másik oldala is van. Ide viszont a fürdőváros gyors kiépülésének a programmja van írva. Reuma-kórház, fürdők, fürdő-intézmények, szállodák stb. Igazán fürdőváros, egy egész város, mely ellepi az óriási területet épületekkel és parkokkal. Hamar, minél hamarább — ha a Közmunkatanácsnál a személyváltozás bekövetkezik, azonnal. És nem lehet ellene senkinek sem kifogása, sőt örülhet neki mindenki. De hát akkor hogy állunk a pázsittal? A fürdőépítés első kapavágásai jelentik a pázsit felszedését. Ma lerakják, holnap felszedik? Vagy lerakják és otthagyják? Mi lesz akkor Tabán fürdővárosból? S ellenkező esetben egymillió kétszázezer pengőből? Kidobott pénz! Tabán felépítését eddig késleltette, hogy nincs pénz, most attól tartunk, megakadályozza majd, hogy van pázsit. Kár ezt bántani és ennyi pénzbe került — kár ezért a pénzért, hadd szolgáljon még néhány esztendeig. Ha meglesz, a pázsitra kell gondolni, nem a fürdővárosra. Az urak takarékosak és jól akarnak gazdálkodni. Mindig jól akartak gazdálkodni, de persze, történnek hibák, hibák mindig történnek. Tabánnál is férfiasan be lehet vallani. Nem kellett volna oly sietve lebontani, akkor nem lenne itt az a pusztaság, melyet bepázsitanak — idegenforgalmi érdekből. Azt a girbe-görbeutcás városrészt omlatag házaival, földbesüppedt ROVA/ Vitahangul, a kormány dicséretére hadd konstatáljak hálásan, hogy a négyéves munkatervet sorrendi tekintetben a kormány nem veszi oly szigorúan, mint a többiek. Előbb a gazdasági, azután a többi? A lefolyt rövid idő alatt a kormány letárgyaltatta a közoktatásügyi reformjavaslatot, az olasz és osztrák kulturegyezményt és a légvédelmi törvényt — hogy a nagyobbakat említsük. Egyik sem gazdasági vonatkozású. Viszont a filmtörvény az volna, de ő szintén inkább kulturjelentőségét domborították ki s iparilag egyelőre nem közgazdasági jelentőségű. Aminthogy nagyobb közgazdasági törvényhozó alkotásira nem is emlékszünk, a 33-as bizottságot kivéve, mely nem új s szintén inkább politikai természetű, mint az iparügyi minisztérium. A munkaterv nem olyan merev, hogyha gazdasági javaslata nincsen, a kormány inkább szüneteltetné a törvényhozást, semhogy eltérne tőle. Azt csinálnak, ami éppen elkészült s a munkaterv sorrendje inkább arra való, hogy a közjogi reformok későbben, nem pedig a közgazdaságiak korábban kerüljenek sorra.♦ Ne vegye , rossznéven a miniszterelnök úr, ha Eckhardt Tiborral szemben azzal kelünk pártjára: nem szabad nindani nyilatkozatnak tekinteni, amit mond. A légvédelmi törvény védelmére mondta, hogy a joggal nem törődik, de politikai nyilatkozatnak nem vállalná. Programmadáskor mindig hangsúlyozta a törvényhez és alkotmányhoz való ragaszkodást. Ez állítás volt, nem ígéret, melyen az ország érdekében esetleg a legnagyobb flegmával túltenné magát. Az állításban benne van az összes körülmények ismerete, itt nem jöhet semmisem közbe, még az elkövetett hiba felismerése sem. Gömbös Gyula mondta, hogy a cél mellett nem törődik a joggal, de csak mondta és ígéretnek nem vállalná. * Ha Eckhardt Tibor azt mondaná: ne legyen kétféle becsület, tapsolnánk neki. De állítja, hogy nincs és ellent kell mondanunk. Van. Ha a politika urai így tudnák, a politikában sem viselkednének máskép, mint a magánéletben. De van, és ezért érintetlen magánbecsület mellett a közélet terén sokszor engednek meg maguknak egyetmást, amitől, ha csak egy becsület volna, nem aludnának nyugodtan. Politikai ígéret, és magánigéret közt is nagy a különbség. Ez váltó nélkül is kötelez, az váltó mellett sem. A két becsületnek előbb meg kell csinálni a fúzióját, sagy jogosan számon kérjék. Eden beszámolója párizsi és római tárgyalásáról Anglia hajlandó Abessziniánakt területről átengedni a tengerhez. Keresik az „együttműködési formulát" Franciaországgal London, július 1. Az alsóház mai ülésén Lansbury, a munkáspárt vezére, megkérdezte Sir Samuel Hoarc külügyminisztert, nyilatkozhatik-e Edén népszövetségi miniszter párizsi és római útjáról. Edén népszövetségi miniszter, akit a Ház minden oldalán éljenzéssel fogadtak, a következőket mondotta: — Párizsi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő és őszinte felvilágosítást adjunk a francia kormánynak az angol-német tengerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kormánnyal a londoni nyilatkozat összes pontjainak minél sürgősebb megvalósításáról tárgyaljunk. — Ami az első pontot illeti, ismertettem Lavallal az egyezmény tartalmát, az azt megelőző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányunkat az egyezmény megkötésére bírják. Laval hasonló őszinteséggel közölte a francia kormány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy nézete szerint milyen hatást gyakorolhat a megállapodás azokra a különféle európai kérdésekre, amelyek megoldásán mindkét kormány fáradozik. Felismertük e megbeszélés során, hogy szoros együttműködésre van szükség az olyan kérdések elintézéséhez, mint aminő a nyugati légi egyezmény, a keleti és középeurópai egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. Ezek a kérdések nem egyedül Franciaországot vagy Angliát érdeklik, ezért jelenleg a francia kormánnyal együtt oly együttműködési formulát keresünk, amely lehetővé teszi, hogy az összes érintett kormányok minél gyorsabban és teljesebben megvalósíthassák a február 3-i közlemény valamennyi pontját. i viskóival, az olasz faluk halszagát pótló avas bűzével és kiskocsmáival az idegenek festői különlegességnek élvezték és bámulták — férfiasan belátjuk, hogy kár volt lebontani. De a pázsittal ne járjunk úgy, mint a viskókkal. Ha leraktuk a pázsitot, tartsuk is meg, minél tovább, mert egymilliókétszázezer pengő sok pénz, ha már ki van adva. Történnek hibák? Tabán körüli csupa hiba történt. Éveken át csinálták a terveket — mindegyik jó, ha megvalósítják, egyik sem ér semmit, ha papirosan marad.* S mihelyt megvalósításra került a sor, előbb más tervet csináltak. Tavaly is így volt, az idén is így van. De ime kínálkozik a legköltségesebb és legimproduktívabb ötlet — ezt nyomban megvalósítják, mert nem termelt semmit. Tabánt nem építették fel, mert maguk a közmüvek ötmillióba kerülnének, ötmillió nincs, tehát nem csinálnak közműveket. Egymillió sincs, tehát kidobják a pázsitra. Meg lehet fumni, csak ne lenne olyan átkozottul szimbolikus! nk annak a lehetőségnek a tetőit továbbra is együttdolgozhasssan kelésén a londoni nyilatkozat és A Mussolinival folytatott megbeszélések . A Mussolinival folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során örömmel állapítottuk meg, hogy egyetértünk annak a lehetőségnek a tekintetében, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk Európa megbékélésén a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Indokolt az a remény, hogy rövidesen megtaláljuk alegalkalmasabb tárgyalási módot. A báromk kormány nem tulajdoníthat teljesen egyenlő fontosságot vagy sürgősséget a nyilatkozat minden pontjának, de megállapodhatunk oly módszerben, amelynek alapján más kormányokkal az egyenjogúságon alapuló szabad tárgyalások útján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását. — Abesszíniát illetően hangoztattam, hogy érdeklődésünket nem az önérdek, hanem az a tény sugallja, hogy a népszövetség tagjai vagyunk és külpolitikánk a népszövetségen alapul (Élénk éljenzés) és ezért nem szemlélhetünk közömbösen oly eseményeket, amelyek gyökerében érinthetik a népszövetség jövőjét. Ezért a következő javaslatot tettük kísérletképpen Mussolininak: — Az olasz—abessziniai villa elintézése érdekében Anglia hajlandó Abesszíniának területsávot átengedni Angol-Szomáliföldjén, amely utat nyitna Abesszíniának a tengerhez, hogy ily módon megkönnyítsék az Abesszínia által Olaszországnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. Ennek ellenében pusztán legeltetési jogot kértünk az angol uralom alatt lévő beúszó lett törzsek számára azOlaszországnak átadandó területeken, őszinte sajnálatomra Mussolini nem találta ezt a javaslatot a viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. — Visszatérőben tájékoztattam Lávait a Rómában történtekről. Lansbury kiemelte a dolog sürgősségét, Tinker képviselő azt kérdezte, közölte-e Mussolini saját feltételeit. A külügyminiszter, illetve Eden miniszter kijelentették, hogy közelebbi részletekkel nem szolgálhatnak. Cochs képviselő az angol-német tengerészeti megegyezésnek a Versailles- szerződés ötödik fejezetére gyakorolt hatásáról interpellált. Sir Hoare külügyminiszter kiemelte, hogy a megállapodás nem érinti más hatalmak jogait, sem Angliának az említett ötödik fejezetnek az egyezmény által nem szabályozott részén alapuló jogait. * Olasz kommentárok Edén beszámolójához Róma, július 1. Olasz körökben Edén délutáni beszéde egyáltalában nem keltett meglepetést. Beavatott olasz körökben hangoztatják, hogy Mussolini természetszerűen nem fogadhatta el azokat a javaslatokat, amelyeket Edén minden felhatalmazás nélkül tett. Rámutatnak olasz körökben arra is, hogy magában az angol képviselőházban igen sokan helytelenítik Eden javaslatait, amelyek mögött semmiképpen sem áll az angol közvélemény, sem pedig az angol kormány a maga súlyával. Hangsúlyozzák, hogy az Eden-féle javaslatok végeredményben mindenhol csak ellenszenvet kelthettek volna. Anglia egyáltalán nem egyezett még bele a javaslatok megtételébe, Franciaország nem nézhette volna jó szemmel, hogy Abesszínia kereskedelmi forgalma Angol-Szomáli területén keresztül bonyolódjék le, Olaszország pedig nem fogadhatta el a javaslatot, amelynél már kedvezőbb javaslat történt hosszú évekkel ezelőtt, amikor az olasz területen lévő Asszac kikötőjét ajánlották fel Abesszíniának kereskedelmi forgalma lebonyolítására. De nem lehet kedvező a javaslat magára Abesszíniára sem, amely egy nemzetközi bonyodalom középpontjába kerülve, csak hátrányt láthatott volna az angol terv megvalósításából. Megelégedéssel emelik ki egyébként olasz körökben, hogy Eden is elismerte azt, hogy az olasz miniszterelnök a legnagyobb határozottsággal utasította vissza, hogy erről megbeszélésekbe vagy tárgyalások hozzék.