Ujság, 1935. augusztus (11. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
Budapest, 1935 csütörtök, augusztus 1.Bóra 16 fillérA XT. évfolyam, 173. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK negyed ívre___________10.80 pengő Egy bóra------------------------ 4. pengő Ausztriában egy hóra__s Schlling Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 161111. vasárnap.......................... 32lill. Hétköznap Wienben _ 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 30 Groschen Vasárnap_____ 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postatiók 282 FIÓKKIADOHIVATAL KÜICSONKONYVTAR (Tel.: 81-8-28) UTAZÁSI ÉS MENET JEGYIRODA (Telefon: 41-8-34) Erzsebet-körút 43 (Royal-épület) Prosperity Végre egy üzlet, mely nem panaszkodik s mérlegszámai szinte boldogan nevetnek. A Községi Temetkezési Intézet ez az irigylendő vállalat, mely örömmel jelenthetné, hogy az idén lényegesen több rendelése volt, mint tavaly, úgy temetések, mint exhumálások dolgában. Tavaly csak 5890 temetés volt, az idén 6429. A tavalyi év különben visszaesés az 1931-ikihez viszonyítva, az utolsó év, melyről Illyefalvy statisztikája beszámol. Akkor 5985 volt a temetések száma, tehát 95-tel kevesebb, mint tavaly, de hát az idei év bőven kiegyenlítette a veszteséget. Mi okozta az előző év hanyatlását, mi az idei felvirágzást, bajos megállapítani. Talán itt is a közgazdasági keresletkínálat törvénye érvényesült. Az előző év még a jó termésből élt, a rákövetkező a rosszból. Ezzel szemben azonban áll a kormány megállapítása, hogy több szén meg vas kellett, több cukor is fogyott s ennek alapján bizton számíthatni nagyobb forgalmi, fogyasztási adó- és vámbevételekre. Máskülönben a temetőipar nem olyan természetű, hogy forgalma körét propagandával és kereskedelmi élelmességgel bővíteni tudná. Annyi van, amennyit Isten adott. Egy szálig övé minden halott, de egyetlen egy emberrel sem temethet többet, mint meghal. Ezt a körülményt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha esetleg akad elégedetlen, aki az üzem eredményét keveselné, gondolván: többet is elérhetett volna az avatottabb vezetés. Erről szó sem lehet. A temetésipar olyan, mint az őstermelés: a munka ernyedetlen, de a termés sorsa nem az ő kezében van. Ne felejtsük el: nem termel halottakat, csak pirókat. Persze, a termés a munkától is függ. A mélyebb szántás, a gondosabb kapálás, trágyázás, mesterséges öntözés is sokat számít. De nem ennek az iparágnak a kezébe van adva. Ez másokra tartozik, akik sajátságosképen szomorúak, ha többet sikerül elérniök. Ennek a műhelynek a rejtelmeibe még nem világít be a statisztika. Temetkezési Intézet csak azt állapíthatja meg, hogy a jobb üzletmenet minden kategóriában mutatkozik. Gazdagok, szegények, koldusok egyaránt szorgalmasabban kerültek a föld alá. Kivétel éppen csak a hatodosztályú temetéseknél mutatkozik, ahol az idén 75-tel kevesebb volt a temetés, mint az előző üzletévben. Baj nincsen, mert a legalsóbb osztály veszteségét a legdrágább egymaga túlhaladja, lévén luxustemetés 84-el több. A többi osztálynál a fejlődés egyszerű és rendezett társadalmi viszonyokra mutat. Denikve, 1.600.000 pengő a bevétel, 120.000 pengővel kedvezőbb, mint az előző üzleteredmény. Ez pedig fölötte vigasztaló. Aki a haláltöbbleten szomorkodik, a pánztöbbleten vigasztalódhatik. A budapesti társadalom 120.000 pengővel többet költött temetésre, ami határozottan a kereseti viszonyok javulására vall. Volt sok öngyilkosság is, mert nem tudtak megélni, de a temetés költségére mégis több tellett. Ezt nem szabad kifelejteni a javulást számokkal beigazoló jelenségek sorából, amilyen a nagyobb szén- és cukorfogyasztás. Persze, a jövőt illetőleg nem szabad vérmesnek lenni. A sírok gyarapodásával fordított arányban áll a bölcsők ringása. Mindig kevesebben születnek, mint meghalnak és elvégre a temető egyetlen lakossal sem számíthat többre, mint született. El kell készülnie rá, hogy végeredményben ez az iparág is hanyatlásra van ítélve. Egy ideig tart a készlet s többen halhatnak meg, mint születnek s ilyen tartalékkal még bőven szolgál az egymilliós lakosság. Mégis, a gondos üzletvezetés a temetőiparnál is óhajtandóvá ROVÁ5. A genfi helyzetnek a legridegebb megvilágítással szolgál Mussolini nyilatkozata, melyet Pierre Benoit közöl, annak is egyetlen mondata: szeptember végén az európai határokon 800.000 olasz katona fog élani. Mussolini szava cselekedet és ez a cselekedet fölöslegessé tesz minden szót. A 800.000 ember Európa felé néz örködben, tehát a bizalom az európai társak iránt, akik most a békén fáradoznak, nem akkora, mint a fegyverben való bizalom. Szorongva várjuk, hátha mégis készül valami a népszövetségben. Talán ez az olasz rideg határozottságinspirál egy jó ötletet. * Még egyszer és most már határozottabban ajánljuk, ha már a miniszteri közvetítés nem ért célt, bízzák a munkaadók a közvetítést a ceruzára. Számítsák ki becsületesen, célzatosság nélkül, mennyit fizethetnek — a legszélsőbb összeget, ne olyat, amelyről még alkudni lehet. Ha a munkások ezzel nem érik be, akkor előállt a tény: többet akarnak mint adni lehet s A munkaadók nem a munkások követelését utasítják vissza, hanem elállnak egy üzlettől, melyre csak ráfizetni lehet. A munkások sem könyörületes angyalok, de ha az igazság erejével hat rájuk a ténynek megfelelő kijelentés, meg fognak könyörülni saját magukon.A Mókának elég csábító a beállítás: mivel a kereskedelmi minisztérium annyira megnőtt, hogy egy ember nem bírja, hát kettéválasztották s a két minisztériumot már elbírja az egy miniszter. De hát ez csak tréfa. Egészen bizonyos, hogy az ipari minisztériumnak lesz külön minisztere, talán már ősszel s ha Bornemisza miniszter eddig győzte az egyet, még néhány hónap alatt, bírja a kettőt is, mely összesen nem több, mint az eddigi egy volt. Éppen csak arrra lehet kiváncsi az ország: azért vállalta-e Bornemisza az iparit is, mert nem akarják Petneházynak adni, vagy Petneházy is őszre marad. Drámai fordulatokban bővelkedett a népszövetségi tanács ülése Változatlan ellentét Olaszország és Abesszínia álláspontja közt Genf, július 31. Szerda délután öt órakor Litvinov soros elnök megnyitotta a népszövetség tanácsának 87. ülésszakát. A külső kép hasonló a nagy és mozgalmas ülésekéhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a karzatokat s tapssal és éljenzéssel fogadta a belépő tanácstagokat; különösen tavai francia miniszterelnököt éljenezték hosszasan, mert általában tőle várják, hogy megtalálja a bonyodalomból kivezető utat. Az újságíróterem is tele van, mintegy 300 újságíró sereglett ide a világ minden részéből. Az ülés megnyitása után a tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés pontosan egy óra hosszat tartott. A folyosókon és a népszövetségi palota előtt szokatlanul nagy tömeg gyűlt össze, természetesen azonban a közönséget sem bocsátották be az ülésterembe.. A kulisszák mögötti tanácskozások egész napon át folytak s csak közvetlenül az ülés megnyitása előtt szakították félbe ezeket a megbeszéléseket. Az újságírók a népszövetségi palota folyosóján megkérdezték Havariate párizsi abesszin követet, az abeszszin kormány megbízottját, hogy az eddigi megbeszélések milyen eredménnyel jártak. Az abesszin megbízott kitérő választ adott s hangoztatta, hogy ezek az órák egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy nyilatkozzék. A népszövetség információs osztálya azonban a zárt ülés lefolyásáról utóbb felvilágosítást adott. Olaszország az ötödik döntőbíró kineveztetését kívánta Genf, július 31. (Inf.) A népszövetségi tanács zárt ülése hat óra után ért véget. Drámai fordulatokban bővelkedő vita után a tanács ülését csütörtök délután öt órára elnapolták. Litvinov külügyi népbiztos, a tanács elnöke rövid beszédben nyitotta meg az ülést. Ismertette az ideiglenes napirendet, amely Mussolini július 27-iki jegyzékét és a népszövetségi főtitkárnak arra adott válaszát tartalmazta. Litvinov ezután felszólította a tanácstagokat, hogy tegyék meg észrevételeiket a napirendhez. A sosi báró, olasz delegátus volt az első szónok. Ismertette, hogy az olasz-abeszszin viszályt az italnali incidens idézte elő és a scheveningeni békéltető és döntőbírói bizottságnak lett volna a feladata, hogy az 1928. évi olasz-abesszin egyezménynek megfelelően, amelyre az olasz kormány nagy súlyt helyez, folytassa le a békéltető eljárást. Olaszország hibáján kívül a vegyes olasz-abesszin bizottság Scheveningenben teszi, hogy több legyen a születés, mint mostanában. Születni, meghalni... Ez a legélesebb ellentét is érdekközösséget mutat fel, mint minden gazdasági ágazat. Egyik táplálja a másikat még akkor is, ha egyik megeszi a másikat. Az egyes üzletágak konkurrálnak egymással, de felettük harmonizálóan, az arányokra őrködve állna a politika, mely egyrészt nem engedi a fákat égbe nőni, másrészt a füvet semmivé taposni. Az olyan üzletredményeket, mikkel a Temetkezési Intézet beszámol, kellően méltatva kell beiktatni a többi üzleti jelentésekbe s gondoskodni róla, hogy további virulása érdekében a nyersanyagból ki ne fogyjon. Ezt minden elfogultság nélkül kell megtenni. Jól tudjuk, ne is tagadják: a kormány temetőellenes. Mégsem szabad ellenszenvének annyira engednie, hogy megcsappantsa nyersanyagát, a születést. kénytelen volt munkáját félbeszakítani. Ezért szükségessé vált, hogy a bizottság munkájának folytatását lehetővé tegyék s a népszövetségi tanács az ötödik döntőbíró kinevezésével ezt a célt szolgálhatja. Abesszínia álláspontja Jeze professzor, abesszin delegátus ismertette az abesszin kormány álláspontját. Közölte, hogy az abesszin kormány azért kérte a népszövetségi tanács egybehívását, mert látnia kellett, hogy a békéltető eljárás-nak nincs sikerre kilátása. Az abesszin kormány ismertetni akarja a tanáccsal azokat a körülményeket, amelyek előidézték a békéltető bizottság munkájának félbeszakítását. Abesszínia január óta ismételten a népszövetséghez fordult, hogy a háborút elkerülhetővé tegye és most is hajlandó mindent megtenni a békés elintézés érdekében. A békéltető bizottság kudarcáért a bizottság olasz tagjai felelősek és ez kiviláglik a különböző szakvéleményekből is. Aloisi báró visszautasította az abeszszin delegátusnak ezt a kijelentését. Edén: „Kivanják-e a lelek a napirend !”?Mint!$él?1” Edén angol népszövetségi miniszter felvetette a kérdést, hogy a tanács és a két egymással szembenálló fél megelégszik-e azzal, hogy megállapítsák az ideiglenes napirendet, vagy pedig a tanács kibővíthesse-e a napirendet, ha azt szükségének találja. Laval. ..Abesszínia sem kérte a vita Sillerlesztését!44 Alig fejezte be Eden mondanivalóját, amikor a vitának ebben a stádiumában szót kért Laval francia miniszterelnök, aki nagyobb beszédében kimutatta, hogy Ugyanúgy, mint minden más vitás esetben, most is a két egymással szembenálló fél a tárgyalások kudarcáért a másikra hárítja a felelősséget. A népszövetségi tanács május 25-én elhatározta, hogy a békéltető eljárás kudarca esetén újból összeül. Az olasz delegátus nem vonta kétségbe, hogy a tanácsnak jogában áll az új helyzetet megvizsgálni, azt kérte azonban, hogy a megvizsgálás kizárólag az iahiali incidensre szorítkozzék. Az abesszin megbízott sem kérte a vita kiterjesztését. Ezért tanácsosnak látja, hogy a népszövetségi tanács csütörtökön délután nyilvános ülésre összeüljön s addig az egyes delegációk, különösen azonban a konfiktusban érdekelt hatalmak Franciaországgal és Angliával egyetemben megalkossák azt a formulát, amely a tanácsnak lehetővé teszi, hogy a május 25-iki határozat hatályos legyen. Jeze professzor: „Oldják meg az egész viszály ügyét!" Jeze professzor, abesszin delegátus, újból felszólalt és hangoztatta, hogy az abesszin kormány minden olyan tárgyaláson részt akar venni, amely megkönnyíti a viszály békés megoldását, meg kell azonban jegyeznie, hogy a békéltető bizottság munkáján kívül különböző más körülmények is vannak, amelyeket megvizsgálandóknak tart, így főleg az olasz kormány magatartását. Ezért a népszövetségi tanács vitájának nem szabadna kizárólag a békéltető eljárással kapcsolatos kérdésekre szorítkoznia. Felvetette azt a kérdést, hogy nem lenne-e helyesebb, ha az egész viszály ügyét valóbanmegoldanák, ahelyett, hogy egy olyan megoldást választanak, amely a pillanatnyi zavaron átsegít. Elfogadja Laval miniszterelnök indítványát, az általa hangoztatott fentartásokkal, abban a reményben, hogy a csütörtöki napot a tanács tagjai felhasználó