Ujság, 1935. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
előfizetési Arak Negyed 10.80 pengdl Egy hóra 4.0 pengol Ausztriában egy hóra___5 Schilling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap Ifi Ill. vasárnap _____________32 fill. Hétköznap Wienben _ 24 Grosehen Ausztria egyéb helyein SO Grosehen Vasárnap_____________40 Grosehen Az ofjság különvudasításának cikke Diredanáttől Budapest, 1935 vasárnap, szeptember 1. Ara 32 fillér Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG XL évfolyam, 198. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 82, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (TeLi 81-6-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefoni 41-0-84) Erzsébet-kttrut 48 (Royal-épílet) LICLI) RÓVA 5- A négus kész meghatod népével és erre azesetre Londonba küldte minden pénzét, aranyát és értékpapírjait, hogy legyen miből császári módon élnie. Közben pedig most Rickett úrral húszmillió fontos üzletet kötött, amelyben mindent eladott ennek az úrnak, ami voltaképpen már nem az övé. Látnivaló, hogy Abesszínia népe lehet félvad, de császárja egészen civilizált. ★ Tessék elmenni a Lakberendezési Vásárra. Ott kedvére bámulhat, mire képes a magyar iparos, főképpen a magyarr bútoriparos. A tökéletesség tetőfokán áll és oly olcsó, hogy nem érdemes vademberként élni, mert az is többe kerül, mint egy szoba bútora. Aztán, ha teheti, vegyen erőt a szomorúságán, hogy ez a remek ipar a válságok válságával küzd. Világversenyben mindenkit legyőzne minőségben és olcsóságban és idehaza versenytárs nélkül tönkremegy. Az iparos problémája pedig kormányprogramra, tizenöt év óta általánosságban és harmadfél év óta különösen. Negyvenezer sertésnek Németországba való literálására az állam hatszázezer pengőt fizet rá, ellenben négy szövetkezet, mely az üzletet kapta, éppenséggel nem fizet rá. Viszont a Mezőgazdasági Kamarának egy százaléko jutalék jár. Milyen címen? Talán pinkapénz ? címén. A pinka nem ismer rossz üzletet, oda a vesztes is befizet. S a hazárdjáték tilos, de a pinka felette áll a tilalomnak, mert ő nem hazardíroz. Csak biztosra megy. Mussolini nyilatkozata Bolzanóban Párizs, augusztus 31. Az Excelsior ismerteti Mussolini kijelentéseit, amelyeket Bolzanóban Niessel francia tábornok előtt tett. — Nyugodtan és bizalomteljesen ítélim meg a helyzetet — mondotta Mussolini a tábornok kérdésére válaszolva. — Bízom csapataink fegyelmében, erejében. És Lyautey tábornagy mondását nem felejtettem el: „Mutassuk ki erőinket, de csak azért, hogy senkinek se legyen kedve erőnk felhasználására kényszeríteni bennünket.11 Lyauteynek igaza volt. — Holnap majd alkalma lesz önnek megtekinteni a csapatszemlét. Mindezek a csapatok itt maradnak a határ mentén. Szeretem a népet és a katonákat, szívesen vagyok közelükben. Akik megismerik egymást, megszeretik egymást. A csapatok hangulata kitűnő. Tisztjeink feladatát lényegesen megkönnyítette az ifjúság katonai nevelése. Ifjúságunk szereti az egyenruhát. Jó befektetést csináltunk, amikor egyenruhákkal láttuk el a fascista ifjúsági szervezeteket. — Lelket kovácsolunk népünk számára —fejezte be szavait Mussolini. Egymillió katona Róma, augusztus 31. (Holvas.) Mussolini a hadgyakorlatokon résztvevő csapatokhoz beszédet intézett, amelyben bejelentette, hogy szeptemberben újabb kétszázezer embert hív az olasz zászlók alá, hogy ezzel a mozgósított hadsereg létszáma egymillió főre emelkedjék. — A világnak még egyszer tudtára kell adnunk — mondotta Mussolini —, hogy addig, amíg lehetetlen módon és kihívóan beszélnek büntetőrendszabályokról, nem fogunk lemondani egy katonáról, egy tengerészről és egy repülőről sem, hanem a nemzet haderejét a lehető legmagasabb színvonalra emeljük KÖLTŐK A TANYÁN Írta ZSOLT BÉLA A hódmezővásárhelyi tanyák az elmúlt héten vendégül látták a magyar írók egy csoportját, amely az úgynevezett népi témakör, a falusi problémák iránt az utolsó időkben intenzívebbé vált érdeklődés s a vidéki eredet révén rögtönződött különálló irodalmi detachement-ná. Az írók javarészt érdemes művelői a magyar lírának és szépprózának; vannak, akik egy pillanatra sem szakadtak el a magyar föld és föld népe sugallatától; akadnak köztük őstehetségek, a magyar néplélek afféle irodalmi „matyó“-i, frappáns háziiparművészei; túlnyomó részük azonban mégis azokból került ki, akik a nyugati polgári kultúrában, vagy a keleti proletár-utópiában való hosszas tévelygés után tértek viszsza, vagy tértek meg a falu és a paraszt irodalmi és politikai kultuszához. Egyben valamennyien megegyeznek: csakugyan ismerik a falut és a parasztot, mert többnyire a faluban születtek s parasztsorból emelkedtek fel. Vannak köztük zsellérfiak, törpebirtokosok kollégiumban nevelt diákfiai, „nincsetlenek 11 szélnek eresztett sarjadékai — akikben örök lírai és drámai élmény marad a gyerekkori parasztélet színes és ízes természeti szépsége és jósága s még több társadalmi sérelme, szégyene, emberi tehetetlensége, elfojtott indulata. Most, hogy kimentek a tanyára, tulajdonképpen hazamentek, az ismerős örömök és az ismerős bánatok tanyájára, meglátogatták a családot, vittek neki ajándékot a „pesti vásárból11. Megsuhogtatták a cifra mézeskalácskardot, megmutatták nagy, tükrös-verses szivüket s planétából, csizióskönyvből jósoltak neki. Szép családi találkozó volt, amelynek hangulatát akár utólag is megzavarni ünneprontás lenne. A látogatásnak csak a gyakorlati célját nem látni tisztán: nem egészen világos, hogy az amúgy is népies és népi eredetű írók, akik eddig is közvetlen érzelmi és szellemi kapcsolatban voltak a faluval, miért indultak felfedező útra, egy általuk már régen és pretenziózusan felfedezett területre s mi haszna volt abból a falunak a nagy szegénység és aszály idején, hogy a költők elolvasták neki pompás verseiket, amelyek róla és érte zengenek, de amelyekből — valljuk be őszintén — kortesnótán és kalendáriumon nevelt irodalmi értékelőképességével egy kukkot sem értett? Mi újat hallott, látott a parasztköltő a vásárhelyi határban, amiből költészetében gazdagodhatott a mivel lett gazdagabb a költőktől a falu, amely legfeljebb ha szebben, bonyolultabban kapta vissza a tőlük saját álmai, óhajai és dühei visszhangját? Ez a látogatás nem hasonlít vélt példájához, a háborúelőtti orosz irodalmárok és diákok falusi propagandájához, mely a paraszthoz nem a parasztit transzferálta vissza művészi, vagy konfekcionált változatban, hanem eljuttatta hozzá a szabadság és a társadalmi és kulturális fejlődés városban született, magasabb fokozatú eredményeit. Ez a hódmezővásárhelyi látogatás a faluban csak a falukultuszt akarta elmélyíteni, a Dunába akart vizet önteni, nyitott kapukat döngetett s régen bevett sáncokat rohamozott. Ha a költők a kastélyudvaron sorakoztak volna fel, a tízezerholdas földesúr erkélye alatt zengték volna a nép s nyomorúsága nagyságát, hogy a grófnak megessék a szive rajta; vagy ha a főváros terein kaptak volna bele a koboz húrjaiba, hogy az aszfalt népének testvéri rokonszenvét megnyerjék a föld népének, sokkal praktikusabbat és többet végeztek volna, mint azzal, hogy a falusi embert dalban és szövegben újra meggyőzték arról, hogy nincs szebb és nincs elkeserítőbb, mint magyar parasztnak lenni. Ha a parasztpolitika propagandistái felpakkoltak volna egy sereg „városi11 irót, akik állítólag idegenül, értetlenül és érzéketlenül állnak a faluval szemben s megmutatták volna nekik mindazt, ami ősi, originális szépség, fejlődésképes nagyság s megrázó tragikum a civilizálatlanság, parlagiság és szellemi mozdulatlanság felszíne alatt rejtőzik, sokkal több értelme lett volna, mert a falu és a paraszt igaza a város idegen, közönyös, vagy elfogult közvéleményében kapott volna frissen inspirált agitátorokat! A délibáb a hortobágyi csikósnak akkor sem szenzáció, ha a valóság élesebb, vagy fejtetőre állított mása, de a gyanútlan, jóhiszemű idegent örökre megejtheti, képzeletvilágát átformálhatja és megváltoztathatja optikai törvényeit, amelyek szerint addig a városból a falut látta. A költőknek tehát a faluról a városnak kellene énekelniük, hogy megismerje, a művészi szuggesztió hatása alatt megszeresse s keresse a felé vezető utat. S a tizezerholdas földesuraknak kellene zengeni a parasztról, kölcsön kérni, ha kell, Orfeusz kősziklalágyitó húrjait. Mi, akik földrajzi véletlenségből s a mai felfogás szerint eredendő bűnként a városban születtünk s a város szépségét, erényeit, bűneit és nyomorúságát énekeljük, cserében boldogan vállalkoznánk arra, hogy a faluval megértetnék a város költői szépségének, igazának, sérelmének és nyomorúságának ismeretlen nagyságát és mélységét. S a cserepropagandát mindjárt el is kezdenék azzal az írócsoporttal, amely most hazatért a tanyákról a városba, ahol évek óta lakik s amelyről nem tud, vagy nem akar tudni sok mindent, ami az elfogulatlan, vagy csak nem ellenséges szemnek nyilvánvaló igazság és igazságtalanság. Elvezetnék őket a bérkaszárnyákba, ahol a szegénység semmivel sem marad el gyökeresebb szinonimája, a „nincsetlenség mellett, a palotákban”, ahol a gyanútlanság, a részvétlenség s az átalakuló világ baljós tüneteivel szemben tanúsított eufória semmivel sem kisebb, mint a kastélyokban. A kávéházakba, ahol az exisztenciában doktor Juhász ugyanúgy búsul a feketéje mellett, mint a Szent Mihály-napkor elbocsátott juhász a csárdában a harcos mellett. A gyárakba, kórházakba, tudósok laboratóriumaiba és írók dolgozószobáiba, ahol együttvéve mégis csak készül annyi, örökbecsű érték, mint a falusi barkácsolók, ezermesterek, javasasszonyok, himzőasszonyok, kursmidek, élharcosok, népdalköltők, mesemondók keze alatt s ahol másutt már bevált, tudományosan és gyakorlatilag ellenőrzött eszmekörök jegyében, mint amilyen például a demokrácia, kifundálnak annyi okosat és célravezetőt a városban és faluban dolgozó nép jelenéről és jövőjéről, mint a fosztókában és a malom alatt. Fabinyi nyilatkozata A Magyar Távirati Iroda munkatársának alkalma volt a vasárnap délben Genfbe utazó, Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszterrel elutazása előtt beszélni és kérdést intézni hozzá a gazdaadósságok újabb szabályozásának előrehaladása tárgyában. A pénzügyminiszter erről a következőket mondotta: " Az első igen fontos lépés a Magyar Nemzeti Bank főtanácsának szerdai és főleg a hitelügyi tanács ezt követő pénteki határozata révén már megtörtént a kamatláb leszállításával és így ennek előnyei az új szabályozásnál a gazdaadósságok tekintetében is érvényesíthetők lesznek. További közbenső lépés lesz egy kedden megjelenő kormányrendelet, amely arra az időre, míg a gazdaadósságok új szabályozása életbe lép, bizonyos esetekben lehetővé fogja tenni az árveréseknek függőben tartását, illetőleg az elemi kárt szenvedett gazdáknál a védettség törlésének felfüggesztését. Ami pedig magának az új gazdaadóssági szabályozásnak alapelveit illeti, az utóbbi hetekben időmnek túlnyomó részét ezek megállapítására fordítottam és azzal jórészt el is készültem, úgyhogy Génfből való visszaérkezésem után a részletes kidolgozásra kerülhet a sor. A budapesti lett konzul autóbalesete Szolnokon Szolnok, augusztus 31. Szombaton háromnegyed hatkor a város legforgalmasabb utcáján, a Gorove-utcán a Tisza-híd felé hajtott Mercedes-kocsiján Dani Szabolcs budapesti lett konzul. A Gorove-utca és a Kossuth tér sarkán egy gépkocsi szabálytalanul akarta keresztezni a lett konzul kocsiját, aki midőn látta, hogy a szerencsétlenség elkerülhetetlen, az út másik oldalára hajtott át. Ott azonban éppen teljes sebességgel jött szembe egy autóbusz, úgyhogy a konzul kénytelen volt kocsijának gázt adni. Belerohant Breier László ékszerész kirakatába és áttörve a kirakatot, beszaladt az üzletbe. Az üzletben tartózkodó Breier a kezén sérült meg könnyebben, ellenben Weil Árpád budapesti ékszernagykereskedő, aki üzleti uton volt, arcán, kezén, fején súlyos sérüléseket szenvedett. A szabálytalanul keresztező gépkocsi elmenekült. Dáni Szabolcsnak nem történt semmi különösebb baja.