Ujság, 1935. november (11. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-26 / 269. szám

c E legálisan öltözködhet kényelmesen fizethet Schwarzl Ferencnek. Szólt tehát sógorának, Madarasa Aurél dr. esztergom­-szentgyörgymezei plébánosnak és másik sógorának, Strassen­­zeller nyugalmazott csrnai bírónak, hogy tár­suljanak az üzlethez. A két, meglehetős vagyonnal rendelkező, elő­kelő társadalmi állású sógor készséggel sietett nővérük férjének segítségéért és többszázezer pengőt adtak össze — talán több rokontól is kértek még pénzt —, úgy hogy a rákosi telke­ket Schwarz­ megvásárolta. A telekspekuláció azonban balul ütött ki. A telkek ára lement, egyéb kellemetlenségek is támadtak, ugyannyira, hogy amikor Schwarzl dr., akár veszteséggel is, túl akart adni a telke­ken, de ez nem sikerült. Értékesíteni akarta azt a félházrészét is, amely az egyik budapesti házból őt megilleti, hogy valamiképpen ki­kerüljön a bajból, de erre sem tudott megfelelő pénzt kapni, úgy hogy a bajok veszedelmesen összehalmozódtak feje felett. Gondok, bajok, idegesség Hetek óta húzódtak ezek a gondok, amelyek­ből, úgy látszott, nincsen kiút, ugyannyira, hogy Schwarzl Ferenc dr., talán túlontúl érzé­kenységében, kétségbeesett. Rokonai, felesége is gyermekei, továbbá veje is, látták ugyan, hogy a­­családfő nagy gondokkal küzd és az utóbbi időben módfelett ideges, de nem tudták és nem hitték, hogy sötét gondolatokkal foglal­kozik. Hétfőn délelőtt tíz óra tájban — előre meg­beszélt terv szerint — felkereste őt sógora, Madarass Aurél dr. plébános. Órákhosszat ta­nácskoztak,­­ miképpen lehet megmenteni az ügyvédet, azonban nem tudtak dűlőre jutni. Déli egy óra lehetett, amikor már ebédhez terí­tettek és egy kis asztalka körül ültek hárman: az ügyvéd, felesége és Madarass plébános Úgy határoztak, értesítik az ügy állásáról Strassen­­reiler nyugalmazott curiai bírót, akit három órára vártak a Tisza István­ utca 24. szám alatti lakásba, s ha SCHWARCZ TIBOR a szabója. ÁTMENETI RABAT vatelinozVa, mérték min­t .90—120. TÉLKABAT dupla vatelinnal P 130-tól. DIVATÖLTÖNYÖK nagy válasz­­u­kban P 190-tól. VII., Erzsébet-kiirat 17. I. 7. klienseit sem volt hajlandó fogadni. — Az utóbbi időben valóban tapasztaltam rajta, hogy elszomorodott a lelke. Többször panaszkodott, hogy Rákoson levő telkeit nem tudja eladni. Említette, hogy­ emiatt olyan sú­lyos anyagi gondokkal küzd, amelynek követ­keztében még házbérét sem tudja kifizetni és nem tudja elkerülni a kilakoltatást sem. „Sietni kell az irodába !“ — Tudok arról, szombaton járt nálam utol­jára, hogy a nagy bajokat rendezendő, sógora, Madarass plébános hétfőn fel fogja keresni és rendezni igyekszik a dolgokat. Amikor szom­baton nálam járt, egy darabig nyugodtan be­szélgetett velem dolgairól, majd amikor a rákosi telkekre került a sor, hirtelen hamu­szürkévé vált az arca, azután felugrott helyéről: „Bocsánatot kérek — mondotta most jut eszembe, halaszthatatlan dolgom van, sietni kell az irodába". —­ Azóta nem láttam szerencsétlen baráto­mat és csak most értesültem a tragédiáról. Annyira vallásos embernek ismertem Schwarzl Ferenc dr.-t, lehetetlenség, hogy józan ésszel követte volna el az öngyilkosságot. Egészen bizonyos, hogy sógorával való tárgyalás köz­ben olyan idegállapotba került, amely már hasonlíthat az elmebajhoz és elmezavarodott­­ságában ragadtathatta el magát, hogy önkezé­­vel vessen véget életének. Az öngyilkosság híte hamarosan elterjedt az V. kerületnek abban a részében, ahol nagyon jól ismerték a szerencsétlen sorsú ügyvédet, akinek halála osztatlan részvétet váltott ki. Schwarzl Ferenc dr.-nak, a nobilis és páratlan jószívűségéről ismert ügyvédnek temetéséről még nem történt intézkedés. A hétfői utolsó tárgyalás A tárgyaláson jelen volt Schwarzl Ferenc dr. ügyvédtársa, Lissler Árpád dr. is, aki ugyancsak pontosan ismerte az ügyvéd anyagi helyzetének állását. A tárgyalás során egyszerre anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, felkelt helyé­ről Schwarzl Ferenc dr. és átment irodahelyi­ségébe, amely a lakással együtt van. Néhány pillanattal később fegisverdörrenés zaja hallat­szott át az ebédlőbe. Azonnal az irodába rohan­tak, de már későn érkeztek. Az ügyvéd íróasztala előtt a szőnyegen feküdt, szétroncsolt arccal, vértócsa közepette, előtte pedig keresztben a földön karabélyból átalakított vadászpuska hevert, ezzel lőtte szá­jon magát az ügyvéd és a lövés azonnal meg­ölte. Elképzelhetetlen izgalom és riadalom lett úrrá a családon. Egyik a telefonhoz rohant, másik a szobalányt küldte orvosért, a harma­dik pedig élesztgetni próbálta a szerencsétlen ügyvédet. A szobalány a lépcsőn lerohanva, sikongatott: — Segítség! Segítség! A nagyságos az agyon­lőtte magát! „Agyonlőtte magát!" A házban lakó egyik orvos és többen a lakók közül az ügyvéd lakásába rohantak, de meg­döbbenve álltak meg az iroda küszöbén: látták, hogy már minden segítség hiábavaló. A mentők is már csak a beállott halált tudták konsta­tálni. Fél kettőkor már a rendőri bizottság holttest­­szálító autója állt meg a ház előtt, ahol óriási csődület leste kíváncsian, mi történhetett az előkelő­­ bérpalotában. A rendőrségnek nem akadt dolga A család semmi felvilágosítást nem tudott adni a tragédiáról, csupán az áldozat felesége sírta, zokogta: — Nem­ tudom, mi baja lehetett, nem tudom, miért tehette, az idegeire mehetett az anyagi gond. . Délután három órakor megjelent a lakás előtt Strassenreiter nyugalmazott curiai bíró, aki a sógorához ment a megbeszélt találkozóra. A házban hallotta a borzalmas tragédiát. A la­kásba már nem mehetett be, mert azt a család­tagok lezárták és a délután fél háromkor induló esztergomi vonattal Szentgyö­rgymezőre utaztak. Oda vitte a családot magához Madarass Aurél plébános, hogy a szomorúságban vigasztalhassa őket Ortvay apát az öngyilkosról A­­ tragédiával kapcsolatosan beszéltünk Ortvay Rezső dr.-ral, a Szent István-bazilika apátplébánosával, aki a szerencsétlenségről a következőket mondotta: — Rettenetesen megdöbbentett és lesújtott Schwarzl Ferenc dr. tragédiája. Tizenöt éve dolgozott a katolikus ügyért olyan szívvel, olyan szeretettel, ami valóban szinte példa nél­kül áll. Schwarzl dr. volt a templom gondnoka is és mint ilyen, a legnagyobb örömét abban látta, ha a szegények ügyes-bajos dolgát el­intézhette.­­ Annyira lelkére vette a szegények ügyét, hogy minden szombaton délután fogadóórát tartott részükre és ilyekor még a legpénzesebb ÚJSÁG KEDD, 1035 NOVEMBER 28 ott rekonstruálják a három év előtti bűncse­lekményt. Ennek során valószínűleg kiderül, melyik Engler Imre gyilkosa a két betörő közül. Régi római erődöt ástak ki Nagytétényben Nagy Konstantin császár itt verte meg a sarmatákat Paulovics István dr., a Magyar Történeti Mú­zeum római osztályának igazgató őre előadást tartott a nagytétényi ásatásokról. A nagytétényi barackosokban 1934 őszén faültetésnél Málnás­nak, a rómaiságba átplántált perzsa napisten­nek szóló feliratos oltár került napfényre ,mire ez év tavaszán a Nemzeti Mu­zeum az Akadémia Vigyázó-alapjának támogatásával az egész szentélyt feltáratta. Mind­ez, mind egyéb leletek felkeltették a fi­gyelmet Nagytétény római emlékei iránt s a nyár folyamán a Műemlékek Országos Bizott­sága ugyancsak Paulovics István dr. vezetésével nagyobb arányu ásatások megindítását ren­delte el. s­­ A mai országainak, az egykori római h­adi­­utnak a község közepén levő, minden termé­szetes okot nélkülöző, érthetetlen kihajlásából és egyéb jelenségekből Paulovics azt következ­tethette, hogy a római katonai erődnek, Cam­­pona castellumnak ez irhajlás és a Duna kö­zött kellett lennie. Az ásatás e feltevést teljes mértékben igazolta. A község lakott területén körülbelül harminc helyen húzott kutató árok­kal teljesen megállapítható volt a 1­80—190 méter nagyságú, n­égyszögű­ vár középhala, külső falaival, egyik oldalkávájával, a Duna felőli porta praetoria-val és a két dunai hatal­mas saroktoronnyal. Utóbbi helyeken a sarok­­toronyépítés összes fázisai megállapíthatók voltak. Kitűnt továbbá, hogy az országút egye­nes folytatásában levő porta sinistra-t, bizton­sági okokból a IV. század végén hatalmas fal­lal elzárták, mire a hadi út nem vezetvén többé a táboron keresztül, a tábor háta mögött a ma is meglevő kanyarulatot volt kénytelen fel­venni. Sok kisebb emlék, csapattestek neveit viselő téglabélyegek­­tömege feliratos és szobortöredé­kek kerültek az ásatások folyamán napfényre. Igen emeli az ásatási eredmények értékét az, hogy ókori kútfők szerint Nagy Konstantin csá­szárnak egy nagy haditette fűződik éppen a camponai táborhoz. 322-ben ugyanis a sarma­­ták átkelvén a Dunán, a felsőbb részében fából épült erődöt tűzcsóvákkal támadták meg. A császár megjelenvén, szétverte őket, sőt a Du­nán át is üldözve királyukkal egyetemben telje­sen megsemmisítette, illetőleg elfogta a barbá­rokat. A nagytétényi római tábor feltalálása most már kétségtelen ténnyé emeli azt a feltevést, hogy az 1887-ben a tábor területén lelt, 40.585 darabból álló éremkincs mint tábori pénztár ke­rült egy másik, 330. év körüli sarmata-betörés alkalmával rejtekhelyére. Az ásatás folytatásától, most már magának a castellamnak a belsejéből, igen nagy eredmények várhatók. Három év előtti gyilkosság tettesei kerültek rendőrkézre Bolla Istvánt és Zsíros Andrást gyanúsítják Engler Imre állatorvostanhallgató meggyilkolásával Vasárnapról hétfőre virradó éjszaka az újabban rendszeresített razzia során a pest­szentlőrinci határ környékét kutatták át a főkapitányság detektivjei. A rendőrgyűrűbe került emberek között feltűnt egy alacsony zömök férfi a detektiveknek, aki, ellentét­ben a többiekkel, nagyban méltatlankodott, milyen jogon igazoltatják őt. — Bolla István géplakatos vagyok — mondotta —, becsületes munkával tartom fenn magamat, nem követtem el soha sem­mit, engedjenek az utamra. A becsülettel való túlságos kérkedés tűnt fel az egyik detektívnek és ezért a főkapi­tányságon nagyobb gonddal vizsgálgatta Bolla István előéletét. Ennek során kide­rült, hogy Bolla egyike a leghíresebb betö­rőknek, aki többízben volt már büntetve. Egy másik detektív, aki a bűnügyi nyilván­tartóban más ügyben kutatott, meghallotta Bella István nevét. Figyelmeztette kollégá­ját, hogy Bellát már napok óta keresik, mert Pestszentlőrincen rálőtt egy rendőrre, amikor őt igazoltatni akarta. A „becsületes" Bolla A rendőrt csakhamar előkerítették. Szem­­től-szembe állva, határozottan ráismert Bol­téra. Kiderült, hogy a múlt hét péntekjén a rendőr két csomagot cipelő gyanús embert talált igazoltatni akarta őket, ezek közül azonban az egyik rálött és futásnak eredt. A rendőr hiába lőtt utána, nem talált és így sikerült egérutat nyerni a betörőnek. Csak a szökés után tudta meg a rendőr, hogy a kö­zelben levő Nagyszombat­ utcában történt be­törés, ahol többezer pengő értékű holmit zsákmányoltak a betörők. Bolla István a rendőrrel való szembesítés után egykedvűen vállat vont. — Igen, én lőttem rá a rendőrre, mert nem akartam fogházba kerülni. Néhány perc múlva Bolla még többet mondott. Elmondta, hogy három évvel ez­előtt Csepelen a József­ utca 92. számú ház­ban ő és Zsíros András nevű társa betörtek egy garázsba, valaki észrevette őket és hogy jelt ne adhasson, Zsíros András revolveré­vel agyonlőtte. Másnap tudták csak meg az újságokból, hogy az, akit agyonlőttek, Engler Imre állatorvostanhallgató volt. A szenzációs vallomás nagy feltűnést kel­tett a főkapitányságon. Előkeresték az ügy aktáit és megállapították, hogy a szeren­csétlen orvostanhallgató halálos ágyán olyan személyleírást is adott a betörőkről, akik közül az egyik teljesen ráillik Bolla Istvánra. A detektívek tovább fogatták Bolla Ist­vánt, aki úgy látszik, vezekelni akart bű­neiért, mert beismerte, hogy összesen tizen­öt betörést követett el. Ezek közül az utolsó a nagyszombat utcai volt. Hiába faggatták azonban a Csepel- betörés körülményeiről, álhatatosan megmaradt amellett, hogy ő csak betörőtárs volt ebben az esetben, a gyilkosságot Zsíros András követte el. Meg is mondotta, hogy Zsíros egy ismerősénél lakik Vecsésen. Kézre kerül a betörő­ társ is A rendőrség telefonon értesítette a vecsési csendőrörsöt Zsíros András hollétéről, azzal az utasítással, azonnal fogják el és szállítsák erősen megvasalva Budapestre. Hétfőn este hét órakor elő is állították a vecsési csend­őrök Zsíros Andrást. — Nem igazi Nem én lőttem agyon a fiatalembert! — tagadta Zsíros András Eng­ler agyonlövését. — Bolla lőtt! — mondotta határozottan. A főkapitányságon nem akartak hétfőn részletesen foglalkozni a három év előtti gyilkosság ügyével és ezért úgy határoztak, hogy Borlát és Zsírost kedden erős renden fedezettel Csepelre viszik a József-utcába és Dr. Halom Dezsőné Horváth Margit felesége, dr. Szende Péter Pál és neje Halom Erzsébet, dr. Halom István gyerekei, Szemle Péter, Ferenc és Sán­dor unokái mély fájdalommal tudat­ják, hogy imádott jó férje, szeretett édesatyjuk, nagyatyjuk r.­m Dezső életének 60. évében folyó hó 24-én el­hunyt. Családunknak büszkesége, szemefé­­nye, megértő irányítója és együttérző jóbarátja volt. A Megboldogultat november 26-án, kedden, déli 12 órakor temetjük a kerepesi­ úti Izraelita temető halottas­­házából. A Magyar Általános Ingatlanbank rt Igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara mélyen lesújtva tudatja, hogy az intézetnek megalapítása óta vezetője, irányítója, Dr. Ili Dezső m. kir. kormányfőtanácsos, a Ma­gyar Általános Ingatlanbank r.­­ alelnök-vezérigazgató­ja, a Magyar Általános Takarékpénztár r­­t. igaz­gatósági tagja, stb. november 24-én elhunyt. A Megboldogultban jeles képességű, kristálytiszta jellemű férfiút tiszteltünk, akiben a polgári kötelességtudás erényei nagy látókörrel, műveltséggel, tudással párosultak. Benne nemcsak vezetőnket tiszteltük, hanem a megbízható hű ba­rátot és a tisztikar megértő, melegszívű, jóakaratú támogatóját. Az ő távozása nagy űrt hagy hátra. Megfogadjuk, hogy emlékét mindig szerető kegyelettel fog­juk megőrizni. A Magyar Általános Takarékpénztár Rt. Igazgatósága mélységes gyásszal tudatja, hogy igazgatóságának hosszú időn át kiváló és nagyrabecsült tagja. Dr. in Dezső m. kir. kormányfőtanácsos, a Magyar Általános Ingatlanbank r­­t. alelnök-vezérigazgatója, stb., november 24-én elhunyt A Megboldogultban Igazgatóságunk igen értékes, nagytehetségű szilárd jellemű tagját becsültük és nagyra ér­tékeltük azt a buzgóságot és bölcs ta­nácsokat, amelyekkel intézetünk ér­dekeit mindenkor előmozdította. Nemes emlékét mindig kegyelettel fogjuk megőrizni. özv. Kohn Sándorné szül. Iréwy Katalin a maga és gyermekei: Rizsi dr. I­iiny Edéné, Ilona Hajdú Ignácné. Irén Baila Istvánná, valamint az egész rokonság nevében fájdalom­mal jelenti, hogy szeretett férje, a legjobb apa, após, nagyapa, testvér és rokona­in­ak­ könyvkereskedő 60 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Drága halottunkat november 2- án, kedden dél­u­tán akkor­­kiveszek örök nyugalomra a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából. Minden küt­öt értesítés helvett

Next