Ujság, 1936. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Budapest, 1936 szerda, január 1 Ára XII. évfolyam, 1. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VI. Aradi utca 10 TELEFON : 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel.t 31-6-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYUSODA (Telefont 41-0-34) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre........10.80 pengd Egy holnapra ............ 4.5 pengdl Ausztriában egy hóra... fi Schilling Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 1111. vasárnap ............................................82 Isii. Hétköznap Wienben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasárnap............................ 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap Vargha Imre dr. uj számszéki elnök nyilatkozata Nagyarányú ütközetek a Plakele-területben A KOVA 5- Boldog újévet kívánunk mindannyian mindnyájunknak, csak ne jöjjön a statisztikus, aki a Szilveszter-esti téli vendéglőkön, kávéházakon, mulatóhelyeken és teljes világítású családi lakomákon keresztül megállapítja, hogy már meg is van. A statisztikus, ha ezekből csinál kimutatást, fénybogár, mely csak a világosságot látja s a rengeteg sötétséget, melyen a fény áttör, nem. Pedig a boldog zsivajt, beleszámítva még a kültelki csapszékeket és pálinkásputikokat is, egy minimális kisebbség fitogtatja: a kietlen sötétségben ellenben milliók dideregnek és koplalnak és teszik el mai étvágyukat holnapi éhségnek. Boldog újévet kívánunk a ma mulatozóknak is, mert a többségük boldogsága csak abból áll, hogy elfelejtenek arra gondolni, mi lesz holnap. ♦ Még mindig diktatúra ördögét festik a falra, mint újévi nyilatkozatában Bethlen István is? Pedig hányszor hallottuk, hogy a diktatúrát mindenki elveti, az alkotmányosságra mindenki esküszik, üldözési mánia, melytől nem lehet szabadulni, gyanakvó hitetlenség, mely sértő arra, akit illet? Az ember hallja az őszinte megnyugtatásokat és nézi, mint éreznek a megnyugtatók. Mindennel rokonszenveznek, amit a diktatúrák csinálnak, mindent becsmérelnek, amit az alkotmányos demokrácia művei. Ragaszkodnának ahhoz, amit elitélnek? Ellene volnának mindennek, ami tetszik nekik hát. Az új korszak embere nem ismer egyéni célokat, csak a közért lelkesedik, él és hal. Minden régibb kor embere szégyelheti magát. Mert ő a maga személyében is érvényesülni akart. A haza nagysága mellett fényes pályáról álmodott, sikerekre törekedett. Nagy és gazdag akart lenni, hogy családját jobb sorban hagyja, mint az életét találta. Az új generációnak nincsenek ilyen önzései. Ha véletlenül mégis valamennyiüket siker, hisz, állás, gazdagság és hírnév éri, kétségbeesetten tiltakoznak és hangos az ország tiltakozó kiáltásuktól: állást akartok adni? — Visszautasítjuk!. Kussbach Ferenc dr. lemondott a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület ügyvezetői tisztségéről A magyarországi németség ismert vezére, Kussbach Ferenc dr. ügyvéd, kedden lemondott a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület ügyvezetői tisztségéről. A lemondólevélben, amelyet Gratz Gusztáv dr.hoz intézett, közli Kussbach dr., hogy főfigyelmét mindenkor a magyarországi németség legfontosabb problémájára, az iskolakérdésre irányította, amelyet igyekezett az illetékes magyar tényezőkkel kölcsönös megelégedésre megoldani A kormány most megjelent kisebbségi iskolarendelete — Kussbach szerint — azt bizonyítja, hogy a közösen és gondosan végrehajtott munka nem volt céltalan A hazai németség — így szól még a levél — őszinte hálával lehet mindazokkal a férfiakkal szemben, akik ez új iskolarendelet létrehozásánál ténylegesen közreműködtek. Miután az ügyvezetői tisztség ellátása, az iskolarendelet végrehajtására való tekintettel, egyre több időt vehet igénybe, ami az ő exisztenciális magánhivatásának rovására menne — ezért Kussbach dr. lemond. 1936 1933 újesztendei cikkei mind arról borongtak, hogy ez az esztendő lesz a sorsfordulat. Az idegek pattogtak, a tudomások nem csillapítottak. Napnál világosabb volt: falhoz értünk, nincs tovább. A francia-német harcvonal szinte már teljesen kialakult, a gazdasági helyzet tiszta csőd, a munkanélküliség már megszervezte a vi,ilágforradalom dübörgő zászlóaljait, gazdaságilag mélypont, politikai feszültség dolgában tetőpont. 1933 folyama alatt megválik, pattan-e a húr és beteljesedik-e Európa végzete, vagy akad szerencsés fordulat, vagy prófétai elme, mely a kioldhatatlan csomót ki tudja oldani. Nem állt be szerencsés fordulat, nem támadt prófétai elme — a katasztrófa mégsem állt be. Amivel a próféták megpróbálkoztak, mind kudarchoz vezetett. Világgazdasági konferencia? Macdonald beharangozása szerint ha eredménytelen, vége a világgazdaságnak. Nem volt eredménye és bírjuk tovább a kibírhatatlant. Leszerelési konferencia szinte csúfos kudarc, mert következménye a korlátlan fegyverkezés lett, mégsem sültek el Európában az ágyak. Sem 1933-ban, sem 34-ben, sem 35-ben. A baljóslatú várakozás nem volt tévedés, éppen csak nem állt be, aminek szükségképpen be kellett volna állnia. Minden tovább romlott, csak mégsem roskadtunk össze. Az idegekben lappangó jóslat csak ebben volt hamis: nincs az a megpróbáltatás, melyet az ember el nem bír. Mától fogva 1926-ot írunk s amit 1933. év beköszöntekor éreztünk, most tízszeres feszültséggel járja át a lelkeket. Most, most igazán szakad minden kötél. 1933-ban a francia-német összetűzés remegtetett meg, ma az olasz-angol. A mai súlyosabb, mert közben kiépültek a vezetékek, melyek nélkül nincs ország, mely lángra nem lobbanna, ha a két hatalom valamelyikének puskaporos hordójába szikra hull. A francianémet bírák közül még képzelhető volt a szívdobogásos nézők köre, ma — aki nincs velem, ellenem van. A véres drámának csupa hőse és egyetlen nézője sem lehet. 1933 ra nyúlunk vissza, hogy ennek a rettenetnek szemébe nézhessünk. És látva, tudva mindent, biztatjuk embertársainkat: ne higgjen sem ténynek, sem logikának. Ami jót a vezérlőférfiak akarnak, azt eddig mindig elrontották s el fogják rontani a jövőben is. De a jóhoz, mely hatalmuk körén túl terem, nem nyúlhatnak. Minden látszat arra vall, hogy a történelmet a vezérlőférfiak csinálják, minden valóság arra, hogy a történelemnek megvan a maga külön léte. Az államférfi csak úgy ura a történéseknek, mint a repülőgép a levegőnek. Csapongva benne, a levegő mivoltához kell alkalmazkodnia s ha elvéti, katasztrófa éri — nem a levegőt, hanem gépét és őt. A hábormitám szörnyű megpróbáltatások mind ember vezette politikákhoz fűződnek. A kialakulások pedig kivétel nélkül olyanok, hogy nyoma sincs rajtuk a politikai akarásoknak. Mindig valami lesz, sohasem az, amit csinálni akarnak. Ahol megteremthetik az intézményt, a hatása szinte mindig az ellenkezője annak, amit szándékoztak vele. Ellenben ami független szándéktól, akarattól, megmenti a világot. Minden, ami van, magában hordja az élet erejét, mely kiválasztja magából a hormonokat, amelyek minden életnek szükséglete. A belső életerő fogyhat, elfogyhat — ebben az esetben elpusztul az élet. De kívülről elpusztítani nem lehet. Minden politika, minden világnézet dogma, hadi- és békecél ma világpusztulásra mutat. De nem lesz világpusztulás. Az ember áll a meredek szélén és elhatározza, hogy beleugrik. S nem ugrik bele. A szervezete megtagadja az engedelmességet. Mi az irtózat a hideg víztől, melybe be akarsz lépni? Ez a rejtelmes függetlensége, sőt fölénye az anyagnak, megnyilatkozása az életerőnek, mely másnak, mint mivolta’ törvényének nem hajlandó engedelmeskedni. Ez teremt megoldásokat, melyek az elhatározással és elgondolással szemben váratlan fordulatnak, beállott új körülménynek mutatkoznak, lényegében azonban a szuverén intézkedés a hatalommal szemben, melyhek ez csak alávetheti magát. A történelmet az élet csinálja és a nagyembereket, akik olykor intézkedően feltűnnek, az élet váltja ki magából mint szervet, melyre szüksége van. Ahogy a kúszó nö Zavaros és kistísástalan a nemzetközi helyzet Párizs, december 31. A Le Temps az év utolsó napján mérlegre veti az olasz-etióp ellentét békés megoldásának esélyeit és általában szemlét tart a helyzet letelt, amelyet meglehetősen zavarosnak és kilátástalannak ítél. A többé-kevésbé közeli jövőben — írja — nem igen tudunk felfedezni mindkét fél számára elfogadható becsületes megoldási lehetőségeket. Most csupán azt látjuk, hogy az etiópiai hadműveletek egyre nagyobb méreteket öltenek. Mindenfelől halljuk, hogy „az igazi háború" csak most kezdődik, pedig éppen ennek kellene elejét venni, mert az igazi háború hoszszú hónapokig elhúzódhat anélkül, hogy döntés következnék be. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a hadműveletek kimenetele továbbra is bizonytalan, mindaddig pedig, amíg erről az oldalról határozott eredmények nem mutatkoznak, minden megoldási kísérlet súlyos nehézségekbe ütközik. A lap úgy véli, hogy Mussolini legújabb kijelentései nem alkalmasak arra, hogy megszilárdítsák a bizakodást. Ami a Eaval a Hoarcterv elejtésével kapcsolatos felelősség kérdését illeti, Eaval azt képviselőházi beszédében teljesen tisztázta. Mussolini új kijelentései alapján egyáltalában nem lehet arra következtetni, hogy újaibb békítő kísérletnek több kilátása volna sikerre. Ellenkezően, Mussolini hangoztatta, hogy a Eaval—Hoare-terv korántsem elégíti ki Olaszország minimális követeléseit. Viszont tudott dolog, hogy London és Genf már ezeket az engedményeket is túlzottaknak találta. Nem igen látjuk tehát — folytatja a Temps —, hogy ilyen körülmények között hogyan indulhatnának meg újabb tárgyalások, amelyeken Olaszországnak még nagyobb engedményeket ajánlhatnának fel. Rómában hangoztatják, hogy az Azione Colomniale című lapnak a megoldás kiindulópontjára vonatkozó cikke nem tekinthető félhivatalosnak, mindamellett világot vet arra, hogy az olasz közvélemény továbbra is milyen követelésekhez ragaszkodik. Az észszerű megoldás útja nem errefelé vezet — írja a Temps. — Olaszország keletafrikai kísérlete ismételten igazolta, hogy a háború ,,nem jövedelmező" dolog és nem kárpótol a meghozott áldozatokért. A jelenkoriján az eredményes cselekvésre csupán a nemzetközi együttműködés keretei között és a Genfben megteremtett jog alapján nyílik lehetőség. vény ott, ahol a nehézkedés törvénye megkívánja, tapadó csápokat fejleszt, adott esetekben nagy férfiakat vált ki, akik aztán úgy festenek, mintha alkotók volnának, holott csak teremtmények. Akik' igazán nagyok, a történelem parancsának engedelmeskednek. Akik' történelmet csinálni vélnek, mint lázadók vagy megsemmisülnek, vagy időlegesen a nyakán tartják lábukat, míg a történelem le nem rázta. Ennek alapján valljuk: 1936 sem lesz végítélet, ahogy egyáltalán nincs végítélet. A történelem az élet útja, nem a pusztulásé. Mindent kibírunk, 1936-ot is ki fogjuk bírni, katasztrófa nélkül. A tragikum az, hogy ennél jobbat már nem lehet várni. K. T.