Ujság, 1936. március (11. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
A meggyilkoltnak hitt Okada miniszterelnök fantasztikus megmenekülése Budapest, 1936 vasárnap, március 1 óra 12 lel Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK negyed évre ........ 10.80 pengd l&y hónapra ...................... 4.— pengol Ausztriában egy bóra,... 6 Schilling Egyes számára Budapesten, vidéken és palysudvarokon hétköznap Itt ült. vasárnap ..........................................Si Üli. hétköznap Wienfren .. 24 Grosehen Ausztra egyéb helyein 30 Grosehen Vasárnap.............................40 Grosehen XII. évfolyam, 51. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALVI. Aradi utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 budapest 02, postafiók 282 FIÓKKIADÓ HIVATAL KÖLCSÖNK KÖNYVTÁR (Tel.: 31-0-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 41-9-34) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) A KOVA5 Bizony csak kacsa volt, hogy a japán harcias irány lábrakapása következtében az afrikai kérdésben sietnek rendet teremteni, úgy látszik, minden hír, mely logikus és természetes dologról szól, kacsa. A kacsának nem lehet hinni, mert a kacsát a józan ész költi ki a tojásból és hitelt ad neki a nagy sokaság, mely valóságul áhítja, amit a kacsa kohol. Szó sincs a szankcióügy elejtéséről, mert az közelebb hozná egymáshoz a fehér nemzeteket s megállíthatná a fenyegető sárga veszedelmet. Amely, mivel veszedelmet hord méhében, bizonyára nem kacsa. Mikor legyen kész a bizottság, mikor a képviselőház a telepítési javaslattal? A kormány azt hiszi, ezt meg lehet rendelni, mint szabónál a ruhát. A többség, ha rajta áll, megfelel a rendelő kívánságának. Az elenzék nem. Ez renitencia. A kormány azt is mondhatná: ha nem jöttök el, annál jobb , akkor biztosan elkészül a bizottság. De nem mondja. Valahogyan szükségét érzi, hogy az ellenzék, mely csak csomót keres a kákán, üres jelszavakon nyargal és félrevezeti a közvéleményt, ne mulassza el ezeket a káros műveleteket. Ez nem inkonzekvencia, ez szép tőle. És szerencse, hogy a választások alatt nem bukott el,minden ellenzéki, különben külön választásokat kellett volna rendezni, az ellenzék győzelmére. Mit csináljunk? Ha elhisszük a kormánysajtónak, hogy a javaslatban csak telepítés van, de politikum nincsen, csodálkoznunk kellene: hát az urak annyira nem politikusok, hogy nem látják meg, ami egészében kilóg belőle? Ha ezt elkerülendő, nem hiszünk ekkora vakságukban, ez sértő volna az igazmondásuk irányában? Könnyű nekik az ellenzékre ráfogni, hogy üres jelszavakkal és hazug ténymegállapításokkal bolondítja a népet. Neki szabad sértegetni, mert muszáj. Nekünk nem muszáj, tehát beszéljünk másról. A Magyarország pénzügyi helyzete A Magyarország pénzügyi helyzetére vonatkozó 1936 január havi pénzügyminiszteri közlemények szerint januárban az állami közigazgatás kiadása 62.9 millió pengő, bevétele (a kölcsönkezelés bevétele nélkül) 63.3 millió pengő volt, vagyis az állami közigazgatás bevételei 0.4 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. A külföldi hitelek pénztárából felvett kölcsönből fedezendő beruházásokra januárban az állami közigazgatásnál 0.4 millió pengő fordíttatott Az összes állami üzemek januári kiadásai együttvéve 34.9 millió pengőt, bevételei pedig 29.3 millió pengőt tettek ki, vagyis az állami üzemeknél együttvéve 5.6 millió pengő kiadási többlet jelentkezett. Január hónapban az állami közigazgatás az előlegkezelésben az államvasutaknak 7.7 millió pengőt, az állami vas-, acél- és gépgyáraknak pedig 10 millió pengőt bocsátott rendelkezésre. A JAPÁN MOSOLY írta KÓBOR TAMÁS A Londonban élő japánok hír szerint az ismert japán mosollyal az ajkukon erősítgették, hogy hazulról nem tudnak semmit azon az egyen kívül, hogy minden rendben van. A japán mosoly a fehéreket arra inti, hogy egy szót se higyjenek a mosolygónak. Ahogy a megölt miniszterek arcképeit nézegetem, úgy rémlik, hogy ezt a híres japán mosolyt otthon nem is ismerik. A megölt miniszterek egyáltalán nem mosolyognak és csak azt a reflex fintort viselik ajkukon, amit a fotográfus gépbe való nézés bárgyú helyzete ráfagyaszt. Máskülönben az arcok kifejezése olyan, hogy az embernem hisz művelt és tanult voltukban. Olyan arculatot, mint szegény Okada miniszterelnöké, akit, noha él, mégis megöltek, a színész az együgyű Tiborcok ábrázolásánál ölt. Takahas pénzügyminiszter fehérszakállú pápaszemes arca az aktáról feltekint, mintha ajtó nyílt volna és nézi, ki jött be. Ez bizonyára pillanatfelvétel és nem mutat többet, mint nálunk egy öreg tisztviselő, akit munkájában megzavarnak. Tekintetében öreg tehetetlenség, egy kis rókaszerűséggel elegy. Mikor fotografálták őket, nem voltak halottak, hanem reprezentáltak. Talán a keskeny hasadás teszi, melyen szemük kinéz, hogy az arc nem mond semmit és olyan bábszerű korlátoltságot mutat, mely éppenséggel nem egyezik a cselekvő erővel, melyet a japán nemzet ingadozás nélkül érvényesít. Semmiféle más japán ábrázoláson nem látni a japán mosolyt. Európában sem, ha nem érintkeznek európaiakkal. De rögtön kiül, mihelyt fehér emberrel van dolguk. Az addig merev arc és félszeg magatartás mentén megelevenedik, de megmarad semmitmondónak, szinte együgyűnek. Egy hírneves biológusukkal voltam együtt — élelmességéért nem adtam volna egy lyukas fityinget sem. Nem mosolygott, őszintén és nyíltan álmosnak tetszett, az alig nyíló szemhasadékkal és butának esetlen gyámoltalanságával, mely szakasztott olyan volt, mint a megölt Takahasié. Ha az ember egybeveri azt a japánt, akit lát, azzal, amit otthon cselekszik, hátán végigfut a borzongás Milyen ennek az embernek az igazi ábrázatja? Bizonyára túlzás, de hiszen Japánról és japán emberről igaz képet fehér ember nem adhat, mert olt legyen is ott száz esztendeig, ismerje bár magatartásuk minden csínját bínját, mégis csak európai szemmel nézte azt, amiről európai füllel és lélekkel tudomást szerzett. Azt a bűbájos cseresznyeág romantikát az európai avatja bűbájossá, ahogy az egész gésa-költészet csak európai költészet. És meghatódunk a szegény japán nőn, aki kedvesen mosolyog gyermeke halálának a tudatában, mert nem illik másoknak szomorúságot okozni. Japán arcokat és cselekedeteket nézve, kétlem, hogy egy nőnek a gyásza gyászba borítaná gazdáját, vagy vendégét, avagy szomszédját. A mosolygó nő tudja, mennyire közömbős az ő sorsa másnak, ezért nem mutatja, tudván, ha mutatná, csak kárát látná. Nem, a gyöngédség, felebaráti szeretet behozatali cikk, mint a konzerv, melyet a napnyugati ember oroz megával és maga él vele. Merem állítani, hogy napnyugati használatra készült a japán császár érzelmes elhatározása is, hogy a vérontás kerülése céljából tárgyaltatott a zendülőkkel. Ellenben igazat mondtak a londoni japánok, hogy odahaza minden rendben van. Megölik a kormány fejét, Zendülők lefoglalnak középületeket, elsáncolják magukat, tankok és hadihajók vonulnak fel, százhúsz ember fegyverrel meghal és minden rendben van. Ahány európai ember él, a fejéhez kap, hogy el ne veszítse forradalomról fecseg és mi lesz most a világgal. Ott minden rendben van. Hát csakugyan. A forradalmárok megadják magukat, állig felfegyverkezve masíroznak haza kaszárnyájukba és átveszik a kormányt. Amit akartak, azt forradalmat vesztve megkapják. Kormányt, mely a hadsereget követi. Ezt akarták a lázadók, s ezt akarták a kormányhű csapatok, melyek ellenük indultak. És szól a japán furulya és rágyújtanak a cseresznye-nótára — negyvennyolc órával a forradalom kezdete és huszonnégy órával a leveretésük győzelme után. A tokiói telegráfban ismét van áram és az európai meg amerikai riport bőségesen jelenthet személyes tapasztalatok alapján, hitelesen, mindenről úgy, ahogy láttatni engedték őket és másképen látni európai szemmel tulajdonképpen nem is lehet. A fehér ember rendkívüliséget lát a zendülésben, melyet forradalommá tesznek olyan képzettel, mint a francia forradalom volt. Világ vége és világ kezdete. Ott Japánban több ezer éven át megszokták az ilyen zendüléseket és nyugodtan élnek a bizonytalanság tudatával, hozzá hasonulva, ahogy a nyúl él boldogan az örökös rettegés beleösztönzöttségével. Zendülés és minden rendben. Leöltek egy kormányt és minden rendben van. Európában gyilkosságot látnak, melyet meg kell torolni. De odaát a kiontott vér nem kiállt égbe. Ott, ami történt ugyanabban a pillanatban múlttá válik, amelynek a jelenből nem áldoznak fel semmit. A múlt, ha nincs rá szükség, nincsen és mihelyst szükség van rá, kiszedik a raktárból. Tegnapelőtt Okada miniszterelnök volt és jelentett valamit. Ma gonosz vén, aki már nincsen. Miért igazodnék az élet a halott után? Japán léleknek ez megfoghatatlan. Nem is jut eszébe, csak az európainak. De ne szörnyülködj igazságos európai, mert csak néhány esztendőnek kell letelnie, hogy te is rendben tudd a gyilkosságokat és perfidiákat, melyek kezdetben égbekiáltottak. Napnyugaton is a fű benő mindent, csak lassabban. Japánban már az első pillanatban látják, hogy minden rendben van. Van egy japán mosoly, de ezt halandó ember sohasem látja. A japán sem, mert nem az ajkán hordja, hanem a lelkében. Ez a fölényes lenézés mosolya. A balga fehér magasabbrendűnek érzi magát, mert halad és mindent ki- és föltalál. Ő tárta fel a természet rejtelmes titkait és alkotott új világot messzelátóval, villamossággal, benzinnel és füstnélküli lőporral. 0 alkotottgépeket és szervezett világgazdaságot, míg a sárga ember a múltján ült egyetlen ötlet nélkül, ötlet, de nem gondolat nélkül. Hagyta „haladni" a fehér világot, melynek balga jelszava: emberiség. Semmi kifogása, ha az osztriga kérkedik, hogy csak ő tud osztrigapadot csinálni. Amikor megcsinálta, jön az ember és megeszi. A japán engedi a fehér embert kitalálni és feltalálni, aztán elküldi embereit, szedjék össze a találmányokat és hozzák haza készen. A fehérnek ez büszkesége, ő kultúrát csinált. A japán úgy érzi, hogy ennél olcsóbb rabmunkát senki sem végez számára, mint a fehér ember. Mi hátránya abból, hogy nem ő találta fel a repülőgépet és a gyári szövőszéket? Nem találta fel, mégis meg van neki — ingyen. Haladás, fejlődés a jövőbe? Amit a fehér ember a haladással elér, az övé is. Ellenben nem a fehér emberé az, amit ő múltjában elraktározott. Azok csak szaladjanak a jövőbe — ha valami kell, ő a múltból szedi elő, amire szüksége van. Abban a múltban sok minden van lomtárban és raktárban egyaránt. Van ott például egy sinto vallás, melyet félretettek, beszerezvén helyébe a buddhizmust a kínaiaktól. Idő folytán ez a vallás károsnak mutatkozott. A fehér ember ilyenkor kiérlel egy új vallást. A japán egyszerűen a múltból ismét előszedi a sinto-t. Egészen kész, teljesen a lelkére szabva és felölti. Ott találja azt a mikádót, aki amolyan isten volt, akit mindenki megrugdoshatott, m°g enni sem adtak neki, de módfelett tisztelték. Félrerúgták és Európából átvették az alkotmányosságot, mely a polgári hatalomnak alárendelte a katonáit. A polgári hatalom egy pillanatig sem parancsolhatott a katonának, de a látszat hasznos volt. A mikádó a polg