Ujság, 1936. március (11. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

A meggyilkoltnak hitt Okada miniszter­elnök fantasztikus megmenekülése Budapest, 1936 vasárnap, március 1 óra 12 lel Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK negyed évre ........ 10.80 pengd l&y hónapra ...................... 4.— pengol Ausztriában egy bóra,... 6 Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és palysudvarokon hétköznap Itt ült. vasárnap ..........................................Si Üli. hétköznap Wienfren .. 24 Grosehen Ausztr­a egyéb helyein 30 Grosehen Vasárnap.............................40 Grosehen XII. évfolyam, 51. szám SZER­KESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­­VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 b­udapest 02, postafiók 282 FIÓKKIADÓ HIVATAL KÖLCSÖNK KÖNYVTÁR (Tel.: 31-0-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 41-9-34) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) A KOVA5 Bizony csak kacsa volt, hogy a japán harcias irány lábrakapása következtében az afrikai kérdé­sben sietnek rendet teremteni, úgy látszik, minden hír, mely logikus és természetes dologról szól, kacsa. A kacsá­nak nem lehet hinni, mert a kacsát a józan ész költi ki a tojásból és hitelt ad neki a nagy sokaság, mely valóságul áhítja, amit a kacsa kohol. Szó sincs a szankcióügy el­ejtéséről, mert az közelebb hozná egymás­hoz a fehér nemzeteket s megállíthatná a fenyegető sárga veszedelmet. Amely, mivel veszedelmet hord méhében, bizonyára nem kacsa.­ Mikor legyen kész a bizottság, mikor a képviselőház a telepítési javaslattal? A kor­mány azt hiszi, ezt meg lehet rendelni, mint szabónál a ruhát. A többség, ha rajta áll, megfelel a rendelő kívánságának. Az elenzék nem. Ez renitencia. A kormány azt is mondhatná: ha nem jöttök el, annál jobb , akkor biztosan elkészül a bizott­ság. De nem mondja. Valahogyan szüksé­gét érzi, hogy az ellenzék, mely csak cso­mót keres a kákán, üres jelszavakon nyar­­gal és félrevezeti a közvéleményt, ne mu­lassza el ezeket a káros műveleteket. Ez nem inkonzekvencia, ez szép tőle. És sze­rencse, hogy a választások alatt nem bu­kott el,minden ellenzéki, különben külön választásokat kellett volna rendezni, az ellenzék győzelmére.­ Mit csináljunk? Ha elhisszük a kormány­­sajtónak, hogy a javaslatban csak telepítés van, de politikum nincsen, csodálkoznunk kellene: hát az urak annyira nem politiku­sok, hogy nem látják meg, ami egészében kilóg belőle? Ha ezt elkerülendő, nem hiszünk ekkora vakságukban, ez sértő volna az igazmondásuk irányában? Könnyű nekik az ellenzékre ráfogni, hogy üres jelszavak­kal és hazug ténymegállapításokkal bolon­­dítja a népet. Neki szabad sértegetni, mert muszáj. Nekünk nem muszáj, tehát beszél­jünk másról. A Magyarország pénzügyi helyzete A Magyarország pénzügyi helyzetére vo­natkozó 1936 január havi pénzügyminiszteri közlemények szerint januárban az állami közigazgatás kiadása 62.9 millió pengő, be­vétele (a kölcsönkezelés bevétele nélkül) 63.3 millió pengő volt, vagyis az állami közigaz­gatás bevételei 0.4 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. A külföldi hitelek pénztá­rából felvett kölcsönből fedezendő beruhá­zásokra januárban az­ állami közigazgatásnál 0.4 millió pengő fordíttatott Az összes állami üzemek januári kiadásai együttvéve 34.9 millió pengőt, bevételei pedig 29.3 millió pengőt tettek ki, vagyis az állami üzemek­nél együttvéve 5.6 millió pengő kiadási több­let jelentkezett. Január hónapban az állami közigazgatás az előlegkezelésben az államvasutaknak 7.7 millió pengőt, az állami vas-, acél- és gép­gyáraknak pedig 1­0 millió pengőt bocsátott rendelkezésre. A JAPÁN MOSOLY írta KÓBOR TAMÁS A Londonban élő japánok hír szerint az ismert japán mosollyal az ajkukon erősítgették, hogy hazulról nem tudnak semmit azon az egyen kívül, hogy minden rendben van. A japán mosoly a fehé­reket arra inti, hogy egy szót se higy­­jenek a mosolygónak. Ahogy a megölt miniszterek arcképeit nézegetem, úgy rémlik, hogy ezt a híres japán mosolyt otthon nem is ismerik. A megölt minisz­terek egyáltalán nem mosolyognak és csak azt a reflex fintort viselik ajkukon, amit a fotográfus gépbe való nézés bár­gyú helyzete ráfagyaszt. Máskülönben az arcok kifejezése olyan, hogy az ember­­nem hisz művelt és tanult voltukban. Olyan arculatot, mint szegény Okada miniszterelnöké, akit, noha él, mégis megöltek, a színész az együgyű Ti­­borcok ábrázolásánál ölt. Takahas­ pénzügyminiszter fehérszakállú pápa­szemes arca az aktáról feltekint, mintha ajtó nyílt volna és nézi, ki jött be. Ez bi­zonyára pillanatfelvétel és nem mutat többet, mint nálunk egy öreg tisztviselő, akit munkájában megzavarnak. Tekin­tetében öreg tehetetlenség, egy kis róka­­szerűséggel elegy. Mikor fotografálták őket, nem voltak halottak, hanem repre­zentáltak. Talán a keskeny hasadás teszi, melyen szemük kinéz, hogy az arc nem mond semmit és olyan bábszerű korlá­toltságot mutat, mely éppenséggel nem egyezik a cselekvő erővel, melyet a japán nemzet ingadozás nélkül érvényesít. Semmiféle más japán ábrázoláson nem látni a japán mosolyt. Európában sem, ha nem érintkeznek európaiakkal. De rögtön kiül, mihelyt fehér emberrel van dolguk. Az addig merev arc és félszeg magatartás mentén megelevenedik, de megmarad semmitmondónak, szinte egy­­ügyűnek. Egy hírneves biológusukkal voltam együtt — élelmességéért nem ad­tam volna egy lyukas fityinget sem. Nem mosolygott, őszintén és nyíltan álmosnak tetszett, az alig nyíló szemhasadékkal és butának esetlen gyámoltalanságával, mely szakasztott olyan volt, mint a meg­ölt Takahasié. Ha az ember egybeveri azt a japánt, akit lát, azzal, amit otthon cselekszik, hátán végigfut a borzongás Milyen ennek az embernek az igazi ábrá­­zatja? Bizonyára túlzás, de hiszen Japánról és japán emberről igaz képet fehér ember nem adhat, mert olt legyen is ott száz esztendeig, ismerje bár magatartásuk minden csínját bínját, mégis csak euró­pai szemmel nézte azt, amiről európai füllel és lélekkel tudomást szerzett. Azt a bűbájos cseresznyeág romantikát az euró­pai avatja bűbájossá, ahogy az egész gésa-költészet csak európai költészet. És meghatódunk a szegény japán nőn, aki kedvesen mosolyog gyermeke halálának a tudatában, mert nem illik másoknak szomorúságot okozni. Japán arcokat és cselekedeteket nézve, kétlem, hogy egy nőnek a gyásza gyászba borítaná gazdá­ját, vagy vendégét, avagy szomszédját. A mosolygó nő tudja, mennyire közöm­bős az ő sorsa másnak, ezért nem mu­tatja, tudván, ha mutatná, csak kárát látná. Nem, a gyöngédség, felebaráti sze­retet behozatali cikk, mint a konzerv, melyet a napnyugati ember oroz megával és maga él vele. Merem állítani, hogy napnyugati használatra készült a japán császár érzelmes elhatározása is, hogy a vérontás kerülése céljából tárgyaltatott a zendülőkkel. Ellenben igazat mondtak a londoni japánok, hogy odahaza minden rendben van. Megölik a kormány fejét, Zendü­lők lefoglalnak középületeket, elsáncolják magukat, tankok és hadihajók vonulnak fel, százhúsz ember fegyverrel meghal és minden rendben van. Ahány európai em­ber él, a fejéhez kap, hogy el ne veszítse forradalomról fecseg és mi lesz most a világgal. Ott minden rendben van. Hát csakugyan. A forradalmárok meg­adják magukat, állig felfegyverkezve ma­síroznak haza kaszárnyájukba és átve­szik a kormányt. Amit akartak, azt for­radalmat vesztve megkapják. Kormányt, mely a hadsereget követi. Ezt akarták a lázadók, s ezt akarták a kormányhű csa­patok, melyek ellenük indultak. És szól a japán furulya és rágyújtanak a cse­resznye-nótára — negyvennyolc órával a forradalom kezdete és huszonnégy órá­val a leveretésü­k győzelme után. A tokiói telegráfban ismét van áram és az európai meg amerikai riport bőségesen jelenthet személyes tapasztalatok alapján, hitele­sen, mindenről úgy, ahogy láttatni en­gedték őket és másképen látni európai szemmel tulajdonképpen nem is lehet. A fehér ember rendkívüliséget lát a zen­dülésben, melyet forradalommá tesznek olyan képzettel, mint a francia forrada­lom volt. Világ vége és világ kezdete. Ott Japánban több ezer éven át megszokták az ilyen zendüléseket és nyugodtan élnek a bizonytalanság tudatával, hozzá haso­nulva, ahogy a nyúl él boldogan az örö­kös rettegés beleösztönzöttségével. Zen­dülés és minden rendben. Leöltek egy kormányt és minden rendben van. Euró­pában gyilkosságot látnak, melyet meg kell torolni. De odaát a kiontott vér nem kiállt égbe. Ott, ami történt ugyanabban a pillanatban múlttá válik, amelynek a jelenből nem áldoznak fel semmit. A múlt, ha nincs rá szükség, nincsen és mihelyst szükség van rá, kiszedik a rak­­tárból. Tegnapelőtt Okada miniszterelnök volt és jelentett valamit. Ma gonosz vén, aki már nincsen. Miért igazodnék az élet a halott után? Japán léleknek ez megfog­hatatlan. Nem is jut eszébe, csak az euró­­painak. De ne szörnyülködj igazságos európai, mert csak néhány esztendőnek kell letelnie, hogy te is rendben tudd a gyilkosságokat és perfidiákat, melyek kezdetben égbekiáltottak. Napnyugaton is a fű benő mindent, csak lassabban. Japánban már az első pillanatban látják, hogy minden rendben van. Van egy japán mosoly, de ezt halandó ember sohasem látja. A japán sem, mert nem az ajkán­ hordja, hanem a lelkében. Ez a fölényes lenézés mosolya. A balga fehér magasabbrendűnek érzi magát, mert halad és mindent ki- és föltalál. Ő tárta fel a természet rejtelmes titkait és alkotott új világot messzelátóval, vil­lamossággal, benzinnel és füstnélküli lő­porral. 0 alkotott­­gépeket és szervezett vi­­lággazdaságot, míg a sárga ember a múlt­ján ült egyetlen ötlet nélkül, ötlet, de nem gondolat nélkül. Hagyta „haladni­" a fe­hér világot, melynek balga jelszava: em­beriség. Semmi kifogása, ha az osztriga kérkedik, hogy­ csak ő tud osztrigapadot csinálni. Amikor megcsinálta, jön az em­ber és megeszi. A japán engedi a fehér embert kitalálni és feltalálni, aztán el­küldi embereit, szedjék össze a találmá­nyokat és hozzák haza készen. A fehér­nek ez büszkesége, ő kultúrát csinált. A japán úgy érzi, hogy ennél olcsóbb rab­munkát senki sem végez számára, mint a fehér ember. Mi hátránya abból, hogy nem ő találta fel a repülőgépet és a gyári szövőszéket? Nem találta fel, mégis meg van neki — ingyen. Haladás, fejlődés a jövőbe? Amit a fe­hér ember a haladással elér, az övé is. Ellenben nem a fehér emberé az, amit ő múltjában elraktározott. Azok csak sza­ladjanak a jövőbe — ha valami kell, ő a múltból szedi elő, amire szüksége van. Abban a múltban sok minden van lom­tárban és raktárban egyaránt. Van ott például egy sinto vallás, melyet félretet­tek, beszerezvén helyébe a buddhizmust a kínaiaktól. Idő folytán ez a vallás ká­rosnak mutatkozott. A fehér ember ilyen­kor kiérlel egy új vallást. A japán egy­szerűen a múltból ismét előszedi a sinto-t. Egészen kész, teljesen a lelkére szabva és felölti. Ott találja azt a mikádót, aki amolyan isten volt, akit mindenki meg­rugdoshatott, m°g enni sem adtak neki, de módfelett tisztelték. Félrerúgták és Európából átvették az alkotmányosságot, mely a polgári hatalomnak alárendelte a katonáit. A polgári hatalom egy pillana­tig sem parancsolhatott a katonának, de a látszat hasznos volt. A mikádó a polg

Next