Ujság, 1936. június (12. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

Ára 16 fillér Budapest, 1936 szerda, Június 3. XIL évfolyam, 126. szám előfizetési Arak Negyed évre_________ 10.80 pengd Egy hónapra 4.0 pengd AuttrUbu egy hóra S Schiling Egyed vám óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétkz­znap 10 HU, vasárnap..........................................B2 UH. Hétköíznap Wienben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 30 Groschen Vasárnap______________40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG­E ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi-atoa 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 02, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL kölcsön könyvtár (TeLi­si-a-28) UTAZÁSI kis MENET JEGYIRODA (Telefont 41-8-SA) Ensébet-kotrut 43 (Royal-épület) Jó közepes A vetés már elérte teljes magasságát és sűrűn áll. A föld teleitta magát nedv­vel — heteken át nem érezne meg sem szárazságot, sem nap hevét. A termést hivatalosan jó közepesnek minősítik, szemben a tavalyi közepesen alólival, amin a bekövetkezett természeti csapások még rontottak. Ez az esztendő áldott lesz, kö­vetkezésképpen az idén a kormány poli­tikája jó lesz. Mert ami jót a természet ad, növeli a kormány érdemét, amivel sújt, arról a kormány nem tehet. A jót tessék meg­köszönni a kormány­bölcseségnek, ami csapás, azt tessék elviselni. A magadét, ahogy birod, az államét, ahogy paran­csolják. Zöld a föld, kövérek a rétek — senki sem érzi, hogy az a buja fű egy el­múlt esztendő nélkülözésének és szenve­déseinek sírját nőtte be. A jelen bizodalmával és reményével a szívünkben tekintünk erre az áldást kínáló szóra. Mennyi csapás, mekkora nyomor, a halálnak milyen könnyű ara­tása. A politika napirendre tér felette, bizonyos elégedettséggel üti fel fejét: ezen túl vagyunk, a fa nő, a marha kövéren legel és a lakosság megvan. Csakugyan megvan? S igaz-e, hogy minden éhes száj számára termett ke­nyér s ha termett, jutni is fog? Az aszály és fagy idejében hallottuk: senki sem fog éhezni! Valljuk be most: iszo­nyú sokan éheztek. A falvakban sötét­ben és hidegben, a városokban ődöngve, tántorogva, koldulva és fázva. Nincs munka, mert van aszály. Isten millió jutalma óvja az inségakciók és magán­jótékonyság nemes szíveit. De csak jel­képesen birkózhattak meg a nyomorral. A szegénységnek, mely hosszú téli hóna­pokon át tartott, legfeljebb ha néhány napra való táplálékot és meleget nyújt­hattak. Való igaz, de csak betű szerint: a halottkémek nem állapítottak meg egyetlen éhhalált sem. Falusi kunyhók­ban és budapesti bérházakban az embe­rek csak haldokoltak éhen, de nem hal­tak bele. Ne resteljük most meglátni a valót, amikor a szörnyű tél már elmúlt s a kizsendülő nyár zöld pompájából kiüt­köznek a nyomor fekete foltjai. Hallgas­suk meg a belügyminisztert, miket talált a barlanglakásokban. Politikusok, köz­­igazgatási emberek, újságírók miről tud­nak az áldott Alföld szórványos helyei­ről. Szórványosak azért, mert ezeket lát­ták meg, a többit nem. Értsük meg az emberséges kormányterveket, melyek munkaalkalmakat ígérnek víz és föld megmunkálásával, mit jelentenek. Azt, hogy amit az idén költségvetésben kínál­nak, eddig nincs meg s a milliónyi sen­kik ezek nélkül tengették át az elmúlt telet és tavaszt. Jól tudjuk. Akkor is a kormány megtette, amit tehetett. Ez megnyugtathatja őket, de nem a szenve­dőket. Most még többet tesz, de megint nem annyit, mint elkelne. Minket egyre bánt, ha miniszterek önérzetesen beszá­molnak: ezt, meg azt tették s a kórus meleg elismeréssel és öröm érzetével megtapsolja őket. Szabad-e eszerint ér­demekre rámutatni, míg annyi érdem maradt megszerzendő? Idézik a statisz­tikákat: a javulás jelei mutatkoznak minden formában , betétek gyarapod­nak, munkanélküliség apad. Nagyszerű. De mi változott azok sorában, akik meg­maradtak munka nélkül? Ebben a mi kollektív világunkban, mely egyetlen szervezetnek tekinti a nemzetet, jelekkel nyugtatgatnak. Ha az egységes szerve­zet egy falat kenyérhez jut, annak táp­láló ereje jut a fejnek, kéznek, lábnak egyaránt? Ami a javuló jelek szerint több van, egészben meghagyja nyomor­ban azokat, akikhez nem ér el. Ugyanaz a kilátástalanság a munka nélkül ma- RÓVA* Egyre ritkuló szót hallottunk az inkei hő­sök emlékének felavatásán. Bethlen István ejtette ki: a haza. Egyesítsen valamennyiün­ket a haza iránti szeretet. A haza olyan fogalom, melyről nincs vita. Hazája min­denkinek van, a haza mindenkié. A nem­zetről vitatkoznak, ki tartozik, tartozzék hozzá. Ez igen, az nem. Ezért van állan­dóan szó a nemzetről, mert a mai politikai áramlatok szerint ne tartozzék mindenki a nemzethez. És ezért hallani mind keveseb­bet a hazáról.★ Mélységesen meg vagyunk győződve róla, hogy a ma uralkodó áramlat teljes önzet­lenséggel szolgálja a nemzeti öncélúságot s részvéttel vagyunk irántuk, hogy minden ellenük fordul, nem sikerül nekik önzetlen­ségüket a rájuk háramló haszonnal szem­ben érvényesíteniök. Akármihez nyúlnak, az áldozat mindig másnak jut, a haszon mindig nekik. Nincs az az áldozatos ötle­tük, melyre szivük vágya szerint ráfizethet­nének. Minden ellenük fordul. Jogos mél­tatlankodással fordulhatnak a nemzetietlen elemek ellen. Ezek a veséjükig önzők, csak a haszonra néznek és mégis­­ mindig si­kerül nekik megadni az árát a nemzeti ideáknak.★ Böszörményeket a rendőrség elfogta, a vádtanács fogva tartja. Sok tilos dolgot kö­vettek el, a vád szerint, az eszméért, mely ha nem volna nemzet és alkotmány ellen való, a tiltott dolgokat nem követték volna el. Böszörményék valamikor együtt voltak Festeticsekkel. Most Festeticsek a kormány­pártban viharkodnak és Böszörményéket lecsukják. Bizonyára méltán, de ez majd csak a végleges bírói ítélet után állapítható meg. Közzétették a hivatalos jelentést az angol költségvetési botrányról Megállapítja, hogy Thomas volt gyarmatügyi miniszter megsértette a titoktartást Angiéban közzétették a kiküldött bíróság jelentését a költségvetési titok idő előtti kipat­tanása ügyében. A jelentés rendkívül súlyos megállapításokat tartalmaz Thomas volt gyarmatügyi miniszter ellen, aki ezáltal egy­­szers mindenkorra lehetetlenné lett az angol politikában. Mint már jelentettük, az angol kormány abban a költségvetésben, amelyet Neville Chamberlain kincstári kancellár áp­rilis 22-én beterjesztett, az alsóházban, a ke­reseti adót egy font sterling után 4 shilling 6 peningről 4 shilling­­9 pennyre emelte fel és a tea vámját is felemelte két pencéről hatra. A költségvetés beterjesztése előtti na­pokban megrohanták a biztosító intézeteket és nagyon sokan biztosították magukat adó­felemelés és teadrágulás ellen. Nyilvánvaló volt, hogy indiszkréció történt. Az ügyben miniszterközi vizsgálóbizottságot küldtek ki: ez kihallgatta Thomas gyarmatügyi miniszter fiát, aki barátjával, Bates-szel a költségvetés beterjesztése előtt nagy biztosítást kötött a Lloyd’s-nál teadrágulás és adóemelés ellen. A vizsgálat során kiderült, hogy Thomas mi­niszter 15.000 fontsterlinget kapott Batestől egy később megírandó önéletrajzáért. Bates azonban kénytelen volt beismerni, hogy kiadói tevékenysége mindössze egy társlap kiadására szorítkozott, de könyvet még soha­sem adott ki. Sir Alfred Butt konzervatív képviselő, a Lloyd igazgatója, szintén bele­keveredett az ügybe, mert a költségvetést megelőző napokban óriási viszontbiztosítást kötött adóemelés elleni biztosítások ellen. A bíróság május 20-án fejezte be a kihallga­tásokat. Thomas miniszter azonban már má­jus 22-én lemondott. A most közzétett jelentés nem megy bele annak a kérdésnek a taglalásába, része volt-e Thomas miniszternek is az anyagi elő­nyökben, melyeket említett két barátja szer­zett. Azt azonban megállapítja, hogy Tho­mas a költségvetés nyilvánosságra hozatala előtt bizalmas felvilágosítást adott e két ba­rátjának az előirányzott adó- és vámemelé­sekről és így kétségtelen, hogy a titok általa került nyilvánosságra. A jelentés leszögezi, hogy a minisztériumok szóbajöhető tisztvi­selői és alkalmazottai ellen semmiféle gyanú nem merült fel, viszont a spekulánsok Tho­mas miniszter baráti köréhez tartoztak és vele közvetlen azután, hogy Chamberlain a minisztertanácson bejelentette adó-, illetve vámemelési szándékát, találkoztak és több napot együtt töltöttek. Fokozza a megállapítások súlyát, hogy a bizottság visszamenőleg kiterjesztette vizs­gálatát az általános választások határidejére kötött biztosításokra is és itt azt mondja, hogy Sir A. Butt képviselő nyereségéből Thomas is részesült. Ez a jelentés legsúlyo­sabb része! Az eset a puritán Angliában, ahol a köz­életben a hozzáférhetetlenség és a tiszta­­kezűség annyira magától értetődő követel­mény, hogy a szereplők személyiségéhez a gyanúnak még csak az árnyéka sem fér­­kőzhetik, nem csekély feltűnést keltett. radt kubikosnak, ipari munkásnak, ma­gántisztviselőnek, diplomásnak. Mikor éri el a javulás folyama a nyomorgó ügyvédet, orvost, nyelvtanítónőt, festőt, szobrászt? Jó közepes termés ... Tartunk tőle, nagyon kevés kihatása lesz azokra, akik a statisztikai jeleken kívül rekednek. Na­gyon sokan lesznek, akiknek mindegy, a jó közepesből nem szerezhetnek mun­kájukkal, vagy a gyengéből. S jön újabb tél újabb fagydaganatokkal s megint nem fog senki sem éhenhalni s a nyo­mor a nyomorszigeteket el fogja önteni s a politika megint elégedetten be fog számolni, megint tett néhány lépést előre, ha Isten éltet, ötven év múlva még messzebbre ér, mint a mai napig. ,J. H. Thomas, aki egyszerű munkásból lett a király titkos tanácsosa, majd gyarmat­ügyi miniszter, közkedvelt egyéniség volt az angol politikában. A vizsgálóbizottság jelentése különösen azért esik nagy súllyal a latba, mert Thomas a vizsgálóbizottság előtt eskü alatt vallotta, hogy semmiféle hivatali titkot nem árult el, így tehát a jelentés alapján még arra is mód lenne, hogy az államü­gyész vádat emeljen Thomas ellen, vagy a hivatali titok megsértése, vagy hamis eskü miatt. Ez esetben 150 év óta most történnék meg először, hogy volt angol miniszter a vádlottak padjára ke­rülne. Valószínű azonban, hogy Baldwin nem engedi idáig fejlődni a dolgokat. Erről az ügyről alábbi jelentésünk szá­mol be: A jelentés London, június 2. Az angol kormány kedden tette közzé hivatalosan a költségvetési titok megvizsgálására kiküldött rendkívüli bíróság jelentését. A bíróság a következőket jelenti: „Úgy találjuk, hogy a folyó évi költségvetés tekintetében jogosulatlan közlés történt J. H. Thomas részéről Bates úr számára és Bates úr ezt az értesülését a maga nyerészkedési céljaira használta ki.** Sir A. Butt képviselővel kapcsolatban a bíró­ság a következőket állapítja meg: „Úgy találjuk, hogy jogosulatlan közlés tör­tént J. H. Thomas részéről Sir A. Butt kép­viselő számára a költségvetésre vonatkozó érte­sülésének tekintetében. Sir A. Butt képviselő ezt az értesülést a maga nyerészkedési céljaira használta ki.“ A költségvetési biztosításokkal kapcsolatban a bíróság kimondja, hogy: „eltekintve viszont a biztosításoktól és néhány, aránylag csekély ös ös­szegű, üzérkedő jellegű biztosítástól és a köz­­vetlenül érdekelt személyek — mint a teakeres­­kedők — ügyleteitől, a kötött ügyletek három csoportra oszlanak: 1. Alfred Bates, vagy az általa befolyásolt személyek ügyletei, 2. Sir A. Butt képviselő ügyletei, S. W. C. Atkinsonnak és fiának, egy barátja,­nak és bizonyos Jacobs nevű személyiségnek ügyletei." Megállapítja ezután a jelentés, hogy a kincs­tári kancellár április 11-én közölte a kabinet­tel, hogy három pennyvel fel akarja emelni a jövedelemadót és növelni akarja a teavámo­­kat. J. H. Thomas jelen volt ezen a kabinett­­értekezleten, majd később Ferringbe utazott és ott találkozott Batts-szel, ennek a közelben levő vidéki otthonában. Húsvét felében gyak­ran együtt voltak. A két személyiség már elő­­zőleg is ismételten beszélt Thomas házvételi terveiről és az önéletrajz írása, amelynek tisz­teletdíjából törlesztették volna a ház vételárát, még nem kezdődött meg, eltekintve bizonyos előkészületektől, mint könyvek és sajtószemel­vények gyűjtésétől. Húszezer font kiűzetése egy önéletrajz kiadói jogaiért igen nagy ösz­­szeg és 15.100 font előleg adása biztosíték nél­kül nem üzletszerű eljárás. Igaz, hogy Bates régi barátja Thomasnak. „Nem látunk összefüggést a 15.100 font elő­leg fizetése és a költségvetési iltok megsértésé­nek lehetősége között, legfeljebb abban a tekintetben, hogy ez még szorosabbá tehette közöttük az összeköttetést és a barátságot és ez Thomast Bates lekötelezettjévé tehette." állapítja meg a bíróság döntése. Bates április 14-én délelőtt — tehát a hús­véti ünnepeket követő első üzleti napon — vidéki otthonából Londonba utazott és érdek­lődött alkuszainál a jövedelemadó-emelés elleni biztosítás díjtételeiről. A jelentés ezután részletezi Bates biztosítási ügyleteit, majd így folytatja: Bates egyik tőzsdealkusza, a Belisha S. Co. cég, amelynek egyik tagja L. M. Thomas a volt gyarmatügyi miniszter fia, tőkebefekteté­sekről tárgyalt Batesszel. Ez alkalommal uta­sították L. M. Thomast 50.000 font értékű állampapír eladására. Ezek a papírok ugyanis leginkább érezhetik meg a jövedelemadó fel­emelését. Később Bates ügyvédje útján a há­rom- és hatpennys jövedelemadóemelés bizto­sítási díjtételei iránt érdeklődött. Ezt nagyon gyanúsnak találták az illető ügynökök, mert sohasem szokás számszerűleg megnevezni az adóemelés mértékét, hanem csak általában adóemelés ellen szoktak biztosításokat kötni és egyébként is hárompennys adóemelés nem fordult elő a világháború óta. Megállapítja a bíróság, hogy Bates ügyvédje.

Next