Ujság, 1936. június (12. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-03 / 126. szám
Ára 16 fillér Budapest, 1936 szerda, Június 3. XIL évfolyam, 126. szám előfizetési Arak Negyed évre_________ 10.80 pengd Egy hónapra 4.0 pengd AuttrUbu egy hóra S Schiling Egyed vám óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétkzznap 10 HU, vasárnap..........................................B2 UH. Hétköíznap Wienben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 30 Groschen Vasárnap______________40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi-atoa 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 02, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL kölcsön könyvtár (TeLisi-a-28) UTAZÁSI kis MENET JEGYIRODA (Telefont 41-8-SA) Ensébet-kotrut 43 (Royal-épület) Jó közepes A vetés már elérte teljes magasságát és sűrűn áll. A föld teleitta magát nedvvel — heteken át nem érezne meg sem szárazságot, sem nap hevét. A termést hivatalosan jó közepesnek minősítik, szemben a tavalyi közepesen alólival, amin a bekövetkezett természeti csapások még rontottak. Ez az esztendő áldott lesz, következésképpen az idén a kormány politikája jó lesz. Mert ami jót a természet ad, növeli a kormány érdemét, amivel sújt, arról a kormány nem tehet. A jót tessék megköszönni a kormánybölcseségnek, ami csapás, azt tessék elviselni. A magadét, ahogy birod, az államét, ahogy parancsolják. Zöld a föld, kövérek a rétek — senki sem érzi, hogy az a buja fű egy elmúlt esztendő nélkülözésének és szenvedéseinek sírját nőtte be. A jelen bizodalmával és reményével a szívünkben tekintünk erre az áldást kínáló szóra. Mennyi csapás, mekkora nyomor, a halálnak milyen könnyű aratása. A politika napirendre tér felette, bizonyos elégedettséggel üti fel fejét: ezen túl vagyunk, a fa nő, a marha kövéren legel és a lakosság megvan. Csakugyan megvan? S igaz-e, hogy minden éhes száj számára termett kenyér s ha termett, jutni is fog? Az aszály és fagy idejében hallottuk: senki sem fog éhezni! Valljuk be most: iszonyú sokan éheztek. A falvakban sötétben és hidegben, a városokban ődöngve, tántorogva, koldulva és fázva. Nincs munka, mert van aszály. Isten millió jutalma óvja az inségakciók és magánjótékonyság nemes szíveit. De csak jelképesen birkózhattak meg a nyomorral. A szegénységnek, mely hosszú téli hónapokon át tartott, legfeljebb ha néhány napra való táplálékot és meleget nyújthattak. Való igaz, de csak betű szerint: a halottkémek nem állapítottak meg egyetlen éhhalált sem. Falusi kunyhókban és budapesti bérházakban az emberek csak haldokoltak éhen, de nem haltak bele. Ne resteljük most meglátni a valót, amikor a szörnyű tél már elmúlt s a kizsendülő nyár zöld pompájából kiütköznek a nyomor fekete foltjai. Hallgassuk meg a belügyminisztert, miket talált a barlanglakásokban. Politikusok, közigazgatási emberek, újságírók miről tudnak az áldott Alföld szórványos helyeiről. Szórványosak azért, mert ezeket látták meg, a többit nem. Értsük meg az emberséges kormányterveket, melyek munkaalkalmakat ígérnek víz és föld megmunkálásával, mit jelentenek. Azt, hogy amit az idén költségvetésben kínálnak, eddig nincs meg s a milliónyi senkik ezek nélkül tengették át az elmúlt telet és tavaszt. Jól tudjuk. Akkor is a kormány megtette, amit tehetett. Ez megnyugtathatja őket, de nem a szenvedőket. Most még többet tesz, de megint nem annyit, mint elkelne. Minket egyre bánt, ha miniszterek önérzetesen beszámolnak: ezt, meg azt tették s a kórus meleg elismeréssel és öröm érzetével megtapsolja őket. Szabad-e eszerint érdemekre rámutatni, míg annyi érdem maradt megszerzendő? Idézik a statisztikákat: a javulás jelei mutatkoznak minden formában , betétek gyarapodnak, munkanélküliség apad. Nagyszerű. De mi változott azok sorában, akik megmaradtak munka nélkül? Ebben a mi kollektív világunkban, mely egyetlen szervezetnek tekinti a nemzetet, jelekkel nyugtatgatnak. Ha az egységes szervezet egy falat kenyérhez jut, annak tápláló ereje jut a fejnek, kéznek, lábnak egyaránt? Ami a javuló jelek szerint több van, egészben meghagyja nyomorban azokat, akikhez nem ér el. Ugyanaz a kilátástalanság a munka nélkül ma- RÓVA* Egyre ritkuló szót hallottunk az inkei hősök emlékének felavatásán. Bethlen István ejtette ki: a haza. Egyesítsen valamennyiünket a haza iránti szeretet. A haza olyan fogalom, melyről nincs vita. Hazája mindenkinek van, a haza mindenkié. A nemzetről vitatkoznak, ki tartozik, tartozzék hozzá. Ez igen, az nem. Ezért van állandóan szó a nemzetről, mert a mai politikai áramlatok szerint ne tartozzék mindenki a nemzethez. És ezért hallani mind kevesebbet a hazáról.★ Mélységesen meg vagyunk győződve róla, hogy a ma uralkodó áramlat teljes önzetlenséggel szolgálja a nemzeti öncélúságot s részvéttel vagyunk irántuk, hogy minden ellenük fordul, nem sikerül nekik önzetlenségüket a rájuk háramló haszonnal szemben érvényesíteniök. Akármihez nyúlnak, az áldozat mindig másnak jut, a haszon mindig nekik. Nincs az az áldozatos ötletük, melyre szivük vágya szerint ráfizethetnének. Minden ellenük fordul. Jogos méltatlankodással fordulhatnak a nemzetietlen elemek ellen. Ezek a veséjükig önzők, csak a haszonra néznek és mégis mindig sikerül nekik megadni az árát a nemzeti ideáknak.★ Böszörményeket a rendőrség elfogta, a vádtanács fogva tartja. Sok tilos dolgot követtek el, a vád szerint, az eszméért, mely ha nem volna nemzet és alkotmány ellen való, a tiltott dolgokat nem követték volna el. Böszörményék valamikor együtt voltak Festeticsekkel. Most Festeticsek a kormánypártban viharkodnak és Böszörményéket lecsukják. Bizonyára méltán, de ez majd csak a végleges bírói ítélet után állapítható meg. Közzétették a hivatalos jelentést az angol költségvetési botrányról Megállapítja, hogy Thomas volt gyarmatügyi miniszter megsértette a titoktartást Angiéban közzétették a kiküldött bíróság jelentését a költségvetési titok idő előtti kipattanása ügyében. A jelentés rendkívül súlyos megállapításokat tartalmaz Thomas volt gyarmatügyi miniszter ellen, aki ezáltal egyszers mindenkorra lehetetlenné lett az angol politikában. Mint már jelentettük, az angol kormány abban a költségvetésben, amelyet Neville Chamberlain kincstári kancellár április 22-én beterjesztett, az alsóházban, a kereseti adót egy font sterling után 4 shilling 6 peningről 4 shilling9 pennyre emelte fel és a tea vámját is felemelte két pencéről hatra. A költségvetés beterjesztése előtti napokban megrohanták a biztosító intézeteket és nagyon sokan biztosították magukat adófelemelés és teadrágulás ellen. Nyilvánvaló volt, hogy indiszkréció történt. Az ügyben miniszterközi vizsgálóbizottságot küldtek ki: ez kihallgatta Thomas gyarmatügyi miniszter fiát, aki barátjával, Bates-szel a költségvetés beterjesztése előtt nagy biztosítást kötött a Lloyd’s-nál teadrágulás és adóemelés ellen. A vizsgálat során kiderült, hogy Thomas miniszter 15.000 fontsterlinget kapott Batestől egy később megírandó önéletrajzáért. Bates azonban kénytelen volt beismerni, hogy kiadói tevékenysége mindössze egy társlap kiadására szorítkozott, de könyvet még sohasem adott ki. Sir Alfred Butt konzervatív képviselő, a Lloyd igazgatója, szintén belekeveredett az ügybe, mert a költségvetést megelőző napokban óriási viszontbiztosítást kötött adóemelés elleni biztosítások ellen. A bíróság május 20-án fejezte be a kihallgatásokat. Thomas miniszter azonban már május 22-én lemondott. A most közzétett jelentés nem megy bele annak a kérdésnek a taglalásába, része volt-e Thomas miniszternek is az anyagi előnyökben, melyeket említett két barátja szerzett. Azt azonban megállapítja, hogy Thomas a költségvetés nyilvánosságra hozatala előtt bizalmas felvilágosítást adott e két barátjának az előirányzott adó- és vámemelésekről és így kétségtelen, hogy a titok általa került nyilvánosságra. A jelentés leszögezi, hogy a minisztériumok szóbajöhető tisztviselői és alkalmazottai ellen semmiféle gyanú nem merült fel, viszont a spekulánsok Thomas miniszter baráti köréhez tartoztak és vele közvetlen azután, hogy Chamberlain a minisztertanácson bejelentette adó-, illetve vámemelési szándékát, találkoztak és több napot együtt töltöttek. Fokozza a megállapítások súlyát, hogy a bizottság visszamenőleg kiterjesztette vizsgálatát az általános választások határidejére kötött biztosításokra is és itt azt mondja, hogy Sir A. Butt képviselő nyereségéből Thomas is részesült. Ez a jelentés legsúlyosabb része! Az eset a puritán Angliában, ahol a közéletben a hozzáférhetetlenség és a tisztakezűség annyira magától értetődő követelmény, hogy a szereplők személyiségéhez a gyanúnak még csak az árnyéka sem férkőzhetik, nem csekély feltűnést keltett. radt kubikosnak, ipari munkásnak, magántisztviselőnek, diplomásnak. Mikor éri el a javulás folyama a nyomorgó ügyvédet, orvost, nyelvtanítónőt, festőt, szobrászt? Jó közepes termés ... Tartunk tőle, nagyon kevés kihatása lesz azokra, akik a statisztikai jeleken kívül rekednek. Nagyon sokan lesznek, akiknek mindegy, a jó közepesből nem szerezhetnek munkájukkal, vagy a gyengéből. S jön újabb tél újabb fagydaganatokkal s megint nem fog senki sem éhenhalni s a nyomor a nyomorszigeteket el fogja önteni s a politika megint elégedetten be fog számolni, megint tett néhány lépést előre, ha Isten éltet, ötven év múlva még messzebbre ér, mint a mai napig. ,J. H. Thomas, aki egyszerű munkásból lett a király titkos tanácsosa, majd gyarmatügyi miniszter, közkedvelt egyéniség volt az angol politikában. A vizsgálóbizottság jelentése különösen azért esik nagy súllyal a latba, mert Thomas a vizsgálóbizottság előtt eskü alatt vallotta, hogy semmiféle hivatali titkot nem árult el, így tehát a jelentés alapján még arra is mód lenne, hogy az államügyész vádat emeljen Thomas ellen, vagy a hivatali titok megsértése, vagy hamis eskü miatt. Ez esetben 150 év óta most történnék meg először, hogy volt angol miniszter a vádlottak padjára kerülne. Valószínű azonban, hogy Baldwin nem engedi idáig fejlődni a dolgokat. Erről az ügyről alábbi jelentésünk számol be: A jelentés London, június 2. Az angol kormány kedden tette közzé hivatalosan a költségvetési titok megvizsgálására kiküldött rendkívüli bíróság jelentését. A bíróság a következőket jelenti: „Úgy találjuk, hogy a folyó évi költségvetés tekintetében jogosulatlan közlés történt J. H. Thomas részéről Bates úr számára és Bates úr ezt az értesülését a maga nyerészkedési céljaira használta ki.** Sir A. Butt képviselővel kapcsolatban a bíróság a következőket állapítja meg: „Úgy találjuk, hogy jogosulatlan közlés történt J. H. Thomas részéről Sir A. Butt képviselő számára a költségvetésre vonatkozó értesülésének tekintetében. Sir A. Butt képviselő ezt az értesülést a maga nyerészkedési céljaira használta ki.“ A költségvetési biztosításokkal kapcsolatban a bíróság kimondja, hogy: „eltekintve viszont a biztosításoktól és néhány, aránylag csekély ös összegű, üzérkedő jellegű biztosítástól és a közvetlenül érdekelt személyek — mint a teakereskedők — ügyleteitől, a kötött ügyletek három csoportra oszlanak: 1. Alfred Bates, vagy az általa befolyásolt személyek ügyletei, 2. Sir A. Butt képviselő ügyletei, S. W. C. Atkinsonnak és fiának, egy barátja,nak és bizonyos Jacobs nevű személyiségnek ügyletei." Megállapítja ezután a jelentés, hogy a kincstári kancellár április 11-én közölte a kabinettel, hogy három pennyvel fel akarja emelni a jövedelemadót és növelni akarja a teavámokat. J. H. Thomas jelen volt ezen a kabinettértekezleten, majd később Ferringbe utazott és ott találkozott Batts-szel, ennek a közelben levő vidéki otthonában. Húsvét felében gyakran együtt voltak. A két személyiség már előzőleg is ismételten beszélt Thomas házvételi terveiről és az önéletrajz írása, amelynek tiszteletdíjából törlesztették volna a ház vételárát, még nem kezdődött meg, eltekintve bizonyos előkészületektől, mint könyvek és sajtószemelvények gyűjtésétől. Húszezer font kiűzetése egy önéletrajz kiadói jogaiért igen nagy öszszeg és 15.100 font előleg adása biztosíték nélkül nem üzletszerű eljárás. Igaz, hogy Bates régi barátja Thomasnak. „Nem látunk összefüggést a 15.100 font előleg fizetése és a költségvetési iltok megsértésének lehetősége között, legfeljebb abban a tekintetben, hogy ez még szorosabbá tehette közöttük az összeköttetést és a barátságot és ez Thomast Bates lekötelezettjévé tehette." állapítja meg a bíróság döntése. Bates április 14-én délelőtt — tehát a húsvéti ünnepeket követő első üzleti napon — vidéki otthonából Londonba utazott és érdeklődött alkuszainál a jövedelemadó-emelés elleni biztosítás díjtételeiről. A jelentés ezután részletezi Bates biztosítási ügyleteit, majd így folytatja: Bates egyik tőzsdealkusza, a Belisha S. Co. cég, amelynek egyik tagja L. M. Thomas a volt gyarmatügyi miniszter fia, tőkebefektetésekről tárgyalt Batesszel. Ez alkalommal utasították L. M. Thomast 50.000 font értékű állampapír eladására. Ezek a papírok ugyanis leginkább érezhetik meg a jövedelemadó felemelését. Később Bates ügyvédje útján a három- és hatpennys jövedelemadóemelés biztosítási díjtételei iránt érdeklődött. Ezt nagyon gyanúsnak találták az illető ügynökök, mert sohasem szokás számszerűleg megnevezni az adóemelés mértékét, hanem csak általában adóemelés ellen szoktak biztosításokat kötni és egyébként is hárompennys adóemelés nem fordult elő a világháború óta. Megállapítja a bíróság, hogy Bates ügyvédje.