Ujság, 1936. augusztus (12. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
Budapest, 1936 szombat, augusztus 1 Ára S jel XII. évfolyam, 175. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre ________ 10.80 pengd Egy hónapra _______ 4.— pengd Ausztriában egy hóra__ _ Schilling Egyes nem Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétktznap 16 101. vasárnap _________________ 8200. Hétköznap Wien ben _ 24 tiroschen Ausztria egyéb helyein 30 Groschen V asórnup____ _________ 40 Groschen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG Vaulu ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi utca 10 TELEFON: +1-207-57 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel.: 1-316-28 UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefont 1-316-28 és 1-410-84) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) Közbeszólás írta Kóbor Tamás Szeretném, ha a magyar szocialista sajtó távolabb tartaná magát a spanyol belső háborútól s ezt nem a spanyol felkelők javára szeretném, hanem a magyar szocialisták, főképpen pedig a magyar demokratikus irány érdekében. Való igaz , mi, akik a vörös kegyetlenkedések híreit borzalommal és minden politikai célzat nélkül közöljük, nem győződhetünk meg e hírek igaz voltáról. Ám igaz az is, hogy a magyar szocialista lapnak nincsenek ott szabadmozgású tudósítói, akik meggyőződtek volna e hírek hazug voltáról. A mi híradásainkból senki sem következtethet katonadiktatúrapártiságunkra, ellenben senki sem csodálkozhatik, ha a magyar szocialista párt spanyol baloldali magatartásából következtet olyan rokonszenvre, mely az elven túl a módszerre is kiterjeszkedik. Spanyolország messze van és semmi közvetetlen közünk nincs hozzá. Éppoly keveset lendít a felkelők dolgán a magyar közvélemény felháborodása a kegyetlenkedéseken, mint a Népszava hallgatása a baloldali hatalmon lévőkén. De a kegyetlenségeken való szörnyüködés hangja akkor is emberi, ha a hírek túlzottak. A hallgatással való mellőzésük ellenben hátrányosan visszahat a hallgatókra, azt a látszatot keltve, hogy az elv érdekében az embertelenségek felett is elnéz. Tudjuk, hogy a magyar szocialistákat ez a gyanú méltatlanul illetné. Nem ok arra, hogy könnyelműen provokálják. Volt nálunk is szocialista többségű „népfront“, mint a francia és a spanyol, mely emberséges akart lenni és fogságba vetette Kun Bélát. Mégis csak bolsevizmus lett a vége. S a magyar bolsevizmusnak a Szamuellyk adták a jellegét, nem a Weltner Jakabok, akik életüket kockáztatva, szembeszálltak a Szamuellykkel. Csak nálunk lehettek ezek, Spanyolországban nem? Nálunk sem tették az ablakba a Szamuellyk munkáját s tagadták a parlamenti pince borzalmait. Nem voltak igazak? És nálunk is vasfegyelmü szakszervezetek képviselték a tiszta politikájú elvet s nem volt csőcselék, mely vérengzéssel és rablással hatalmasabbnak bizonyult náluknál? Bárhol a világon lehet kétségbevonni a spanyol kegyetlenkedéseket — nálunk bebizonyult, hogy felfegyverzett csőcseléket nem lehet fegyelmezni s a legalantosabb ösztönöket nem lehet elv mellé és elv alá rendelni. Még nem volt politika a világon, mely nem tagadta volna, amit megakadályozni nem tudott. De hadd tagadja ő maga, nem messze, ellenőrzésre képtelen politikai rokon, aki neki sem használ azzal, hogy önmagát kompromittálja. Nem vélném, hogy ezzel a figyelmeztetéssel beavatkoznék a szűkebb szocialista ügybe, melyhez semmi közöm. Ez a szocialista kör a magyar parlamentben a polgári baloldallal ül egy sorban. Vele együtt védjük a liberalizmus és de demokrácia amatőreit, melyek ma a szocialistáknak is értékei. Szervezés nélkül kialakult közös tábor az, melynek higiéniájáról közösen kell gondoskodnunk. Nem vállaljuk, hogy a szocialistáknak ez a gyanútlan falazása a spanyol kegyetlenkedéseknek árnyat vessen a humanizmusnak politikafeletti etikájára, mely a polgári demokráciát mindenek felett jellemzi. Jobb életet emberséges törvények oltalma alatt a mi célunk, erőszak nélküli alkotmányosság a módszerünk. A látszat is árt, ha különbséget tudnak konstruálni köztünk és a magyar szocialisták között. Ha az ő maguk tartására mutatva a parancsuralom hívei mondhatnák: ime, mire ROVA5 Az olimpiai játékok megnyitásának napján adjunk hangot a gondolatnak, hogy a test kultusza a szellemnek is kultusza és a test erejének és ügyességének diadalában része van a szellemnek is. Nincs erő, nincs szépség szellem nélkül, mert szép testet csak szép lélek tud magának építeni lakhelyül. A szellem is versenyre indul hát holnap s mi hisszük, hogy a szellem lesz az az erő, amely kibékítően hat majd győzőkre és legyőzöttekre. Megbékélten veszi minden nép játékosa tudomásul, hogy bárki győz, az nem csak a győzelmes olimpikonnak, hanem az egész emberiséget eggyé forrasztó szellemnek is a diadala. És amikor bezárják a berlini stadion kapuit, a népek fiai azzal a jóleső tudattal térnek onnan haza, hogy megint közelebb hozták egymáshoz a nemzeteket.★ Az éjjel megkondult a ferenciek templomának harangja, tudtul adva: ötven éve, hogy meghalt Liszt Ferenc, a világ egyik legnagyobb zenei lángelméje, a magyar teremtő erőnek egyik legcsodáltabb óriása. A magyar művészetnek hódolnak ott, ahol alkotásai megremegtetik a lelkeket és gyönyörrel árasztják el asziveket. A magyarnak dicsősége az ő halhatatlansága s ha ezt a dicsőségünket vitássá is akarják tenni, minden alkotása, alkotásainak minden akkordja szembeszáll dicsőségünk irigyeivel, hiszen minden felcsendülő hang az ő magyarságát hirdeti. Magyar volt és mindenkié lett, ahogy a Nap is mindenkié és mindenkire egyformán árasztja melegét. De ez a Nap a magyar égen ragyogott fel. Élvezze mindenki éltető melegét, de hálából hagyják meg nekünk azt, ami őbenne a miénk.★ Olvassák el figyelemmel az Ujságnak ezt a számát. Alaposan tájékoztatja a főbérlőket jogaikról és kötelességeikről. Mindenki megtudhatja, mikor kell felmondania, házbért fizetnie, mennyi a fiftdíj, házmester- és szemétpénz és mit kell tennie, ha a vízvezeték csapja elromlik. Sok csinja-binja, útvesztője van a szabályrendeletnek, ám azért egy kis türelemmel megtalálja a kivezető utat. De aztán mégis megtorpan, nyugtalanul néz jobbra-balra és keresi az egérutat. Mert akárhány kibúvót talál, azt az egyet nem tudja felfedezni, hogy hová és hogyan meneküljön, ha a feje felett összeomlik a ház. Pedig most már ez is időszerű kérdés. Olaszország és Németország elfogadta a meghívást az öthatalmi értekezletre Fordulópont Európa válságában Európa válságos helyzetében reményt nyújtó lépés történt a kibontakozás felé. Olaszország is, Németország is elfogadta a július 23-án tartott csonka-locarnói értekezlet meghívását az öthatalmi értekezletre. Ezt az értekezletet Londonban tartották Franciaország, Belgium és Nagybritannia képviselői. Megállapították, hogy a rajnai övezetnek Németország által történt megszállása óta oly zavaros európai helyzetben a legfontosabb feladat olyan egyezményt létrehozni, amely alkalmas lehetne a locarnói egyezmény pótlására és a rajnai megszállás körül támadt öszszes problémák megoldására. Németország március 7-én arra való hivatkozással, hogy a francia—szovjet paktum a locarnói szerződés súlyos megsértését jelenti, katonailag megszállta a rajnai övezetet, amit a versaillesi szerződés és a locarnói egyezmény tiltott. Az ennek nyomán megindult tárgyalások és jegyzékváltások nem tisztázták az ellentéteket. A népszövetségi tanács ülése csak a locarnói szerződés megsértésének tényét állapította meg, de ebből semmiféle következtetést nem vont le. Anglia, Belgium és Franciaország vezérkarai tanácskozást folytattak egymással arról, miképpen pótolhatnák átmenetileg a locarnói szerződés biztonsági intézkedéseit. Franciaország is, Németország is jegyzékeikben általános béketervvel állottak elő. A franciák eleinte azt szerették volna megállapíttatni, hogy a rajnai övezet megszállása folytán most már a locarnói szerződésben előírt intézkedésekre kell a sornak kerülnie, Anglia azonban erről tudni sem akart mindaddig, amíg a locarnói szerződésben előírt tényleges „támadás** nem történik meg, vagyis Anglia azt a tényt, hogy Németország a saját területét szállta meg, nem volt hajlandó „támadás"-nak minősíteni. A közvetítést Franciaország és Németország között Anglia végezte. Anglia általában nagy megértéssel viseltetett Németország szükségletei iránt és a július 11-i osztrák-német megegyezés is méltánylást talált Angliában. Az angol-német harmónia teljes helyreállítása végett Wansittart angol külügyi államtitkár éppen most utazik Berlinbe. Az abesszin-olasz események vezet a baloldali politika. Hogy nem igaz, keveset számít. A baloldali politika vonala nem hosszabbítható meg a bolsevizmusig, mert az nem szélső szárnya a demokratikus politikának, hanem ellenlábasa éppúgy, mint a jobboldali szélsőség. Viszont a szocializmus, ha közelednék is a bolsevizmushoz, nem számíthatott rokonszenvre. Oroszországban is Kerenszkit tiporta le Lenin és nálunk is Kun Béla ült az ő nyakukra. Végzetesnek tartom, hogy a francia szocialisták lehetségesnek tartották a kommunistákkal való szövetkezést és Spanyolországnak is végzetes, hogy baloldaliak és szocialisták a kommunistáknak is fegyvert adtak a kezükbe. A magyar szocialista, szolidaritást érezve spanyol elvtársával, akaratlanul is a kommunistákkal keveredik szolidaritásba. Mi magyar polgári demokraták nem vagyunk hajlandók ebbe a érvénybe sodródni s emberséges, nemzeti és tiszta törekvéseinken vörös fényt tűrni. A szocialisták, ha túlteszik magukat az ódiumon, nincs joguk ebbe bennünket is keverni. Nekünk a sarló és kalapács nem rokonabb szimbólum, mint a horog- vagy nyilaskereszt. És semmi hajlandóságunk a madridi sarló és kalapács miatt erkölcsi hitelünket csorbíttatni, azoknak előnyére. miatt egyelőre háttérbe szorult a locarnói kérdés (így Németország sem adott választ a legutóbbi angol memorandumra), de miután az abesszin hadjárat befejeződött, a szankciókat megszüntették. Angliának a Földközi-tenger környéki hatalmakkal kötött segélynyújtási egyezményeit szintén megszüntették, nem volt többé akadálya annak, hogy Olaszország, mint a locarnói szerződés garantáló állama bekapcsolódjon a tárgyalásokba. A tervbe vett öthatalmi értekezleten azonban nemcsak a locarnói szerződés pótlásáról, tehát nemcsak a francia-német határ biztosításáról lesz szó, hanem nagyobb horderejű kérdésekről is. Valószínűleg Hitler egész béketerve megbeszélésre kerül és— ha abból az engesztelékeny hangból következtetni lehet, amely mindkét oldalon felcsendült — végre annyi feszültség, annyi izgalom, annyi politikai konfliktus és gazdasági megpróbáltatás után remélni lehet, hogy felvirrad a hajnal első sugara Európa sötét égboltozatán. Olaszország bejelentése Róma, július 31. Hivatalosan jelentik, hogy Ciano gróf külügyminiszter péntek délelőtt fogadta Franciaország nagykövetét, valamint az angol és belga ügyvivőt. A külügyminiszter a július 27-én neki tett közléssel kapcsolatban kijelentette, hogy az olasz kormány nagy örömmel részt vesz az öt hatalom értekezletén. Hozzátette, hogy az értekezlet rendkívül fontos kérdéseire való tekintettel az olasz kormány szükségesnek tartaná, hogy az értekezletet alaposan készítsék elő a szokásos diplomáciai után folytatott beható eszmecserék útján. Erről a közlésről a külügyminiszter értesítette Németország nagykövetét is. Németország is részt vesz az öthatalmi értekezleten Berlin, július 31. (Német Távirati Iroda ) Neurath báró, birodalmi külügyminiszter, pénteken fogadta az angol és a francia nagykövetet, továbbá a belga követet és közölte velük, hogy a német kormány elfogadja az angol, francia és a belga kormány meghívását a nyugateurópai egyezmény elérésére irányuló öthatalmi értekezletre. Edward m merénylőjének kihallgatása London, július 31. MacMahont, Edward király merénylőjét, pénteken immár harmadízben hallgatta ki a rendőrbíróság. A merénylő vallomásából kitűnik, hogy 1933-ban két rendőrtiszt megrágalmazása miatt tizenkét hónapi fogházra ítélték. Ebből azonban csak 7 A hónapot töltött ki, mert a felsőbíróság helyt adott az ítélet ellen benyújtott fellebbezésnek és elrendelte MacMahon szabadlábra helyezését. MacMahon ez időtől kezdve ismételten kísérletet tett arra, hogy a börtönben töltött hónapokért pénzbeli kárpótlást kapjon. Még 1934-ben hosszú kérvényt intézett György királyhoz. Ez év tavaszán Edward jelenlegi királyhoz hasonló kérvényt intézett, egy nappal az emlékezetes merénylet előtt pedig Sir John Simon belügyminiszterhez intézett kérvényt. Ebben a kérvényben 14 órai haladékot adott kívánságának teljesítésére. MacMahon kihallgatásának további során kijelentette, hogy annak idején pere nagy feltűnést keltett és ezért nem sikerült ismét elhelyezkednie a polgári életben. MacMahon kijelentette, hogy nem fenyegette meg sem az elhunyt királyt, sem a mostani uralkodót és a 14 órás haladék, amelyről a belügyminiszternek írt levelében szó van, csak azt a célt szolgálta, hogy felhívja a belügyminiszter figyelmét.. Revolverét még 1934 végén szerezte be saját személye védelmének biztosítására. A merényletről nyilatkozva kijelentette MacMahon, hogy eredetileg saját magát akarta agyonlőni, de közben meggondolta magát és úgy vélte, hogy a király figyelmét felhívja a rajta elkövetett sérelemre. Amikor a király közeledett, kihúzta fegyverét a zsebéből, abból a célból, hogy az úttestre dobja