Ujság, 1936. augusztus (12. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

Budapest, 1936 szombat, augusztus 1 Ára S jel XII. évfolyam, 175. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évr­e ________ 10.80 pengd Egy hónapra _______ 4.— pengd Ausztriában egy hóra__ _ Schilling Egyes n­em Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétkt­znap 16 101. vasárnap _________________ 8200. Hétköznap Wien ben _ 24 tiroschen Ausztria egyéb helyein 30 Groschen V asórnup____ _________ 40 Groschen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚ­JSÁG­­ V­aul­u ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: +1-207-57 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel.: 1-316-28 UTAZÁSI ÉS MENET­JEGYIRODA (Telefont 1-316-28 és 1-410-84) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) Közbeszólás írta Kóbor Tamás Szeretném, ha a magyar szocialista sajtó távolabb tartaná magát a spanyol belső háborútól s ezt nem a spanyol fel­kelők javára szeretném, hanem a ma­gyar szocialisták, főképpen pedig a ma­gyar demokratikus irány érdekében. Való igaz , mi, akik a vörös kegyetlenkedé­sek híreit borzalommal és minden poli­tikai célzat nélkül közöljük, nem győ­ződhetünk meg e hírek igaz voltáról. Ám igaz az is, hogy a magyar szocialista lap­nak nincsenek ott szabadmozgású tudó­sítói, akik meggyőződtek volna e hírek hazug voltáról. A mi híradásainkból senki sem következtethet katonadiktatúra­­pártiságunkra, ellenben senki sem cso­­dálkozhatik, ha a magyar szocialista párt spanyol baloldali magatartásából következtet olyan rokonszenvre, mely az elven túl a módszerre is kiterjesz­kedik. Spanyolország messze van és semmi közvetetlen közünk nincs hozzá. Éppoly keveset lendít a felkelők dolgán a magyar közvélemény felháborodása a kegyet­lenkedéseken, mint a Népszava hall­gatása a baloldali hatalmon lévő­kén. De a kegyetlenségeken való szörnyüködés hangja akkor is emberi, ha a hírek túlzottak. A hallgatással való mellőzésük ellenben hátrányosan vissza­hat a hallgatókra, azt a látszatot keltve, hogy az­ elv érdekében az embertelensé­gek felett is elnéz. Tudjuk, hogy a magyar szocialistákat ez a gyanú méltatlanul illetné. Nem ok arra, hogy könnyelműen provokálják. Volt nálunk is szocialista többségű „nép­­front“, mint a francia és a spanyol, mely emberséges akart lenni és fogságba ve­tette Kun Bélát. Mégis csak bolsevizmus lett a vége. S a magyar bolsevizmusnak a Szamuellyk adták a jellegét, nem a Weltner Jakabok, akik életüket kockáz­tatva, szembeszálltak a Szamuellyk­kel. Csak nálunk lehettek ezek, Spanyol­­országban nem? Nálunk sem tették az ablakba a Szamuellyk munkáját s ta­gadták a parlamenti pince borzalmait. Nem voltak igazak? És nálunk is vas­­fegyelmü szakszervezetek képviselték a tiszta politikájú elvet s nem volt csőcse­lék, mely vérengzéssel és rablással ha­talmasabbnak bizonyult náluknál? Bár­hol a világon lehet kétségbevonni a spa­nyol kegyetlenkedéseket — nálunk be­­bizonyult, hogy felfegyverzett csőcselé­ket nem lehet fegyelmezni s a legalan­­tosabb ösztönöket nem lehet elv mellé és elv alá rendelni. Még nem volt po­litika a világon, mely nem tagadta volna, amit megakadályozni nem tudott. De hadd tagadja ő maga, ne­m messze, ellen­őrzésre képtelen politikai rokon, aki neki sem használ azzal, hogy önmagát kom­promittálja. Nem vélném, hogy ezzel a figyelmez­tetéssel beavatkoznék a szű­kebb szocia­lista ügybe, melyhez semmi közöm. Ez a szocialista kör a magyar parlament­ben a polgári baloldallal ül egy sorban. Vele együtt védjük a liberalizmus és de demokrácia amat­őreit, melyek ma a szocialistáknak is értékei. Szervezés nél­kül kialakult közös tábor az, melynek higiéniájáról közösen kell gondoskod­nunk. Nem vállaljuk, hogy a szocialis­táknak ez a gyanútlan falazása a spa­nyol kegyetlenkedéseknek árnyat vessen a humanizmusnak politikafeletti etiká­jára, mely a polgári demokráciát min­d­enek felett jellemzi. Jobb életet em­berséges törvények oltalma alatt a mi célunk, erő­szak nélküli alkotmányosság a módszerünk. A látszat is árt, ha kü­lönbséget tudnak konstruálni köztünk és a magyar szocialisták között. Ha az ő maguk tartására mutatva a parancs­uralom hívei mondhatnák: ime, mire ROVA5 Az olimpiai játékok megnyitásának nap­ján adjunk hangot a gondolatnak, hogy a test kultusza a szellemnek is kultusza és a test erejének és ügyességének diadalában része van a szellemnek is. Nincs erő, nincs szépség szellem nélkül, mert szép testet csak szép lélek tud magának építeni lak­helyül. A szellem is versenyre indul hát hol­nap s mi hisszük, hogy a szellem lesz az az erő, amely kibékítően hat majd győzőkre és legyőzöttekre. Megbékélten veszi minden nép játékosa tudomásul, hogy bárki győz, az nem csak a győzelmes olimpikonnak, hanem az egész emberiséget eggyé forrasztó szellemnek is a diadala. És amikor bezár­ják a berlini stadion kapuit, a népek fiai azzal a jóleső tudattal térnek onnan haza, hogy megint közelebb hozták egymáshoz a nemzeteket.★ Az éjjel megkondult a ferenciek templo­mának harangja, tudtul adva: ötven éve, hogy meghalt Liszt Ferenc, a világ egyik legnagyobb zenei lángelméje, a magyar teremtő erőnek egyik legcsodáltabb óriása. A magyar művészetnek hódolnak ott, ahol alkotásai megremegtetik a lelkeket és gyönyörrel árasztják el a­­sziveket. A ma­gyarnak dicsősége az ő halhatatlansága s ha ezt a dicsőségünket vitássá is akarják tenni, minden alkotása, alkotásainak min­den akkordja szembeszáll dicsőségünk iri­­gyeivel, hiszen minden felcsendülő hang az ő magyarságát hirdeti. Magyar volt és min­denkié lett, ahogy a Nap is mindenkié és mindenkire egyformán árasztja melegét. De ez a Nap a magyar égen ragyogott fel. Élvezze mindenki éltető melegét, de hálából hagyják meg nekünk azt, ami őbenne a miénk.★ Olvassák el figyelemmel az Ujság­nak ezt a számát. Alaposan tájékoztatja a főbérlő­ket jogaikról és kötelességeikről. Mindenki megtudhatja, mikor kell felmondania, ház­bért fizetnie, mennyi a fiftdíj, házmester- és szemétpénz és mit kell tennie, ha a vízveze­ték csapja elromlik. Sok csinja-binja, út­vesztője van a szabályrendeletnek, ám azért egy kis türelemmel megtalálja a kivezető utat. De aztán mégis megtorpan, nyugta­lanul néz jobbra-balra és keresi az egérutat. Mert akárhány kibúvót talál, azt az egyet nem tudja felfedezni, hogy hová és hogyan meneküljön, ha a feje felett összeomlik a ház. Pedig most már ez is időszerű kérdés. Olaszország­ és Német­ország elfogadta a meg­hívást az öthatalmi értekezletre Fordulópont Európa válságában Európa válságos helyzetében reményt nyújtó lépés történt a kibontakozás felé. Olaszország is, Németország is elfogadta a július 23-án tartott csonka-locarnói értekez­let meghívását az öthatalmi értekezletre. Ezt az értekezletet Londonban tartották Francia­­ország, Belgium és Nagybritannia képviselői. Megállapították, hogy a rajnai övezetnek Né­metország által történt megszállása óta oly zavaros európai helyzetben a legfontosabb feladat olyan egyezményt létrehozni, amely alkalmas lehetne a locarnói egyezmény pótlá­sára és a rajnai megszállás körül támadt ösz­­szes problémák megoldására. Németország március 7-én arra való hivatkozással, hogy a francia—szovjet­ paktum a locarnói szerző­dés súlyos megsértését jelenti, katonailag megszállta a rajnai övezetet, amit a versaillesi szerződés és a locarnói egyezmény tiltott. Az ennek nyomán megindult tárgyalások és jegyzékváltások nem tisztázták az ellenté­teket. A népszövetségi tanács ülése csak a locarnói szerződés megsértésének tényét állapította meg, de ebből semmiféle követ­keztetést nem vont le. Anglia, Belgium és Franciaország vezérkarai tanácskozást foly­tattak egymással arról, miképpen pótolhat­nák átmenetileg a locarnói szerződés bizton­sági intézkedéseit. Franciaország is, Német­ország is jegyzékeikben általános béketerv­vel állottak elő. A franciák eleinte azt szeret­ték volna megállapíttatni, hogy a rajnai öve­zet megszállása folytán most már a locarnói szerződésben előírt intézkedésekre kell a sornak kerülnie, Anglia azonban erről tudni sem akart mindaddig, amíg a locarnói szer­ződésben előírt tényleges „támadás** nem történik meg, vagyis Anglia azt a tényt, hogy Németország a saját területét szállta meg, nem volt hajlandó „támadás"-nak mi­nősíteni. A közvetítést Franciaország és Német­ország között Anglia végezte. Anglia általá­ban nagy megértéssel viseltetett Német­ország szükségletei iránt és a július 11-i osztrák-német megegyezés is méltánylást ta­lált Angliában. Az angol-német harmónia teljes helyreállítása végett Wansittart angol kü­lügyi államtitkár éppen most utazik Berlinbe. Az abesszin-olasz események vezet a baloldali politika. Hogy nem igaz, keveset számít. A baloldali politika vonala nem hosszabbítható meg a bol­sevizmusig, mert az nem szélső szárnya a demokratikus politikának, hanem ellenlábasa éppúgy, mint a jobboldali szélsőség. Viszont a szocializmus, ha kö­zelednék is a bolsevizmushoz, nem szá­míthat­ott rokonszenvre. Oroszország­ban is Kerenszkit tiporta le Lenin és ná­lunk is Kun Béla ült az ő nyakukra. Végzetesnek tartom, hogy a francia szo­cialisták lehetségesnek tartották a kom­munistákkal való szövetkezést és Spa­nyolországnak is végzetes, hogy balol­daliak és szocialisták a kommunisták­­nak is fegyvert adtak a kezükbe. A ma­gyar szocialista, szolidaritást érezve spa­nyol elvtársával, akaratlanul is a kommu­nistákkal keveredik szolidaritásba. Mi magyar polgári demokraták nem va­gyunk hajlandók ebbe a érvénybe sod­ródni s emberséges, nemzeti és tiszta tö­rekvéseinken vörös fényt tűrni. A szo­cialisták, ha túlteszik magukat az ódiu­mon, nincs joguk ebbe bennünket is keverni. Nekünk a sarló és kalapács nem rokonabb szimbólum, mint a ho­rog- vagy nyilaskereszt. És semmi haj­landóságunk a madridi sarló és kalapács miatt erkölcsi hitelünket csorbíttatni, azoknak előnyére. miatt egyelőre háttérbe szorult a locarnói kérdés (így Németország sem adott választ a legutóbbi angol memorandumra), de mi­után az abesszin hadjárat befejeződött, a szankciókat megszüntették. Angliának a Földközi-tenger­ környéki hatalmakkal kö­tött segélynyújtási egyezményeit szintén megszüntették, nem volt többé akadálya annak, hogy­ Olaszország, mint a locarnói szerződés garantáló állama bekapcsolódjon a tárgyalásokba. A tervbe vett öthatalmi ér­tekezleten azonban nemcsak a locarnói szerződés pótlásáról, tehát nemcsak a fran­cia-német határ biztosításáról lesz szó, ha­nem nagyobb horderejű kérdésekről is. Valószínűleg Hitler egész béketerve meg­beszélésre kerül és­­— ha abból az engesz­­telékeny hangból következtetni lehet, amely mindkét oldalon felcsendült — végre annyi feszültség, annyi izgalom, annyi politikai konfliktus és gazdasági megpróbáltatás után remélni lehet, hogy fel­virrad a hajn­al első sugara Európa sötét égboltozatán. Olaszország bejelentése Róma, július 31. Hivatalosan jelentik, hogy Ciano gróf külügyminiszter péntek dél­előtt fogadta Franciaország nagykövetét, valamint az angol és belga ügyvivőt. A kül­ügyminiszter a július 27-én neki tett köz­léssel kapcsolatban kijelentette, hogy az olasz kormány nagy örömmel részt vesz az öt hata­lom értekezletén. Hozzátette, hogy az érte­kezlet rendkívül fontos kérdéseire való tekin­tettel az olasz kormány szükségesnek tartaná, hogy az értekezletet alaposan készítsék elő a szokásos diplomáciai után folytatott beható eszmecserék útján. Erről a közlésről a külügyminiszter érte­sítette Németország nagykövetét is. Németország is részt vesz az öthatalmi értekezleten Berlin, július 31. (Német Távirati Iroda ) Neurath báró, birodalmi külügyminiszter, pénteken fogadta az angol és a francia nagy­követet, továbbá a belga követet és közölte velük, hogy a német kormány elfogadja az angol, francia és a belga kormány meghívá­sát a nyugateurópai egyezmény elérésére irányuló öthatalmi értekezletre. Edward m merénylőjének­ kihallgatása London, július 31. MacMahont, Edward ki­­rály merénylőjét, pénteken immár harmadízben hallgatta ki a rendőrbíróság. A merénylő vallo­másából kitűnik, hogy 1933-ban két rendőrtiszt megrágalmazása miatt tizenkét hónapi fogházra ítélték. Ebből azonban csak 7­ A hónapot töltött ki, mert a felsőbíróság helyt adott az ítélet el­len benyújtott fellebbezésnek és elrendelte Mac­­Mahon szabadlábra helyezését. MacMahon ez időtől kezdve ismételten kísérletet tett arra, hogy a börtönben töltött hónapokért pénzbeli kárpótlást kapjon. Még 1934-ben hosszú kér­vényt intézett György királyhoz. Ez év tavaszán Edward jelenlegi királyhoz hasonló kérvényt intézett, egy nappal az emlékezetes merénylet előtt pedig Sir John Simon belügyminiszterhez intézett kérvényt. Ebben a kérvényben 14 órai haladékot adott kívánságának teljesítésére. MacMahon kihallgatásának további során kije­lentette, hogy annak idején pere nagy feltűnést keltett és ezért nem sikerült ismét elhelyezked­nie a polgári életben. MacMahon kijelentette, hogy nem fenyegette meg sem az elhunyt ki­rályt, sem a mostani uralkodót és a 14 órás haladék, amelyről a belügyminiszternek írt le­velében szó van, csak azt a célt szolgálta, hogy felhívja a belügyminiszter figyelmét.. Revolverét még 1934 végén szerezte be saját személye vé­delmének biztosítására. A merényletről nyilatkozva kijelentette Mac­Mahon, hogy eredetileg saját magát akarta agyonlőni, de közben meggondolta magát és úgy vélte, hogy a király figyelmét felhívja a rajta elkövetett sérelemre. Amikor a király kö­zeledett, kihúzta fegyverét a zsebéből, abból a célból, hogy az úttestre dobja

Next