Ujság, 1936. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

Ai osztálysorsjátélc házasának leges­ésfóla Budapest, 1936 kedd, szeptember 1 Ára 1.50 ck. XII. évfolyam, 199. szám ELŐFIZETÉSI AKAK Kegyed 6vre.MaMa,WM. iu.ttu pengd tgy hónapru 4~— pengd Aisztriában egy hdraM. 6 Leheling Egyes szám áru Budapesten, vidéken és pályaudvarukon hétköznap 10 IBI. vasárnap_________32uilt. Hétköznap W­ienben _ 24 Groscben Ausztria egyéb helyein 20 Groseben v­asárnap___________ 40 G­roseben megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG­­ ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: ♦ 1-207-87 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54 Budapest 62, postanők 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖN KÖNYVTÁR (Tel.­ 1-816-28 UTAZÁSI ÉS MENET­JEGYIRODA (Telefon: 1-316-28 és 1-416-84) SzuébetASnit 43 (Koval­ épCtet) Drágaság A termelő, akit keserű gumival meg­kérdeztünk, hogy végre elégedett-e az árak alakulásával, felháborodottan tilta­kozott: közölte velünk, hogy az árut „áron alul“ vásárolták meg tőle. A to­jásért például három-négy fillért adtak neki s most, hogy fél jeggyel felutazott, azt hallja a fővárosban, hogy kilóban vásárolva, a darabja tizennyolc-husz fillérbe kerül. Kié az öt-h­atszázszázalékos uzsora-haszon? — kérdezi felháborodot­tan s dübörögve esküdözik, hogy a drá­gaságon mindenki keres, csak ő, a ter­melő nem. A kereskedő, amikor felelős­ségre vonjuk, okmányokkal bizonyítja, hogy a megengedett kereskedői haszon­nál nem keres többet, illetve csak veszít, mert a tojásdrágaság miatt a romlandó áru a nyakán marad. Ugyanez zsírban­ és húsban: a termelő filléreket keres a pen­gős árugráson, a hentesek és mészárosok pedig már azzal a gondolattal foglalkoz­nak, hogy becsukják a boltot, mert a fogyasztó lázas tempóban abbahagyja a fogyasztást. A közgazdaságtan kis abc-je is azt ta­nítja, hogy a legmagasabb árak sem ér­nek semmit, ha a fogyasztó nem fo­gyaszt. A tojás, a hús, a zsír nem ékszer, vagy perzsaszőnyeg, amelyben az óvatos ember a változó idők meglepetéseivel számolva, konzerválhatja a vagyonát: ezek a közrendi­ értékek éppen abban a pillanatban értéktelenednek el, amikor túlértékelik őket. A legsúlyosabb nem­­zetgazdászaink véleménye szerint a ma­gyar mezőgazdaság minden problémája megoldódnék, ha a belső fogyasztást fel lehetne tornászni a civilizált átlagszínvo­nalra, ha kenyérből, húsból, zsírból, cu­korból a magyar fejadag nem lenne döb­benetesen alacsony s nem mutatna állan­dóan csökkenő tendenciát! A külkereskedelem megszervezéséért nem kellene évről-évre valósággal hősi politikai csatákat vívni, ha a hazai élet­viszonyok a fogalom komoly értelmében fogyasztóvá léptetnék elő azokat a millió­kat, amelyeknek filléreire nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság is csak sátorosünnepeken számíthat. A falu fogyasztóképességének riasztó hanyatlá­sára Eckhardt Tibor mutatott rá a leg­utolsó beszédében. A főváros és a városok aránylag nagyobb, de szintén következe­tesen sorvadó felvevőképessége gyors­ít lem­mi zuhanásának konstatálásához nem is kell a közgazdász és a statisztikus, minden székálló legény és minden kora részletes és lesújtó felvilágosítást adhat róla. Az utolsó hat hétben a városi lakos­ság túlnyomó többségének megváltozott az étrendje, bár nem­ foglaltuk el Abesz­­sziniát, de önként bevezettük a hústalan napokat! Teljes ütemben a szankciós­politika, amelyet egyes belföldi hatalmak az olaszellenes szankcióknál sokkal ered­ményesebben érvényesítenek­­a belföldi fogyasztók ellen: hetenként háromszor, négyszer — esetleg hétszer — nem eszünk húst s mától kezdve, hogy életbe lépett az új villanyáramdíjszabás, este tíz órakor elsötétítjük lakásunkban a világosságot is! N­as, zsír, tojás, villany, villamos — csupa magától értetődő szükséglet, amely az átkos liberalizmus korszakában többé­­kevésbé mindenkinek hozzáférhető volt. Hála a gazdasági életet gyökeresen át­alakító kollektív szellemnek, az új kom­munális gazdálkodásnak és a szövetke­zeti monopolizmusnak, az egyén szép lassan leszokik nemcsak az egyéni ver­seny és egyéni igény, de az egyéni fo­gyasztás individuális anarchiájáról is. Brehm­er egy majomtörzsről, amely­ben nyilvánosan szeretni és táplálkozni KOVA­C. Sajnáljuk,­ hogy Wenckebach professzor ikt nem mondta, amit vele mondattak Göm­bös Gyula állapotáról, de ha nem igaz is, amit mondattak vele, éppenséggel nem je­lenti, h­ogy ami eddig valóban igaz volt, most kevésbé lenne az. Elmegy a német szanatóriumba és álgarancia nélkül gyógyul meg. A szű­kebb körű hívei is jól teszik, ha ennek örülnek.* Griger Miklós Bicskén a legnagyobb em­beri megbecsülés hangján a legkíméletle­nebb szókimondással bírálta Gömbös Gyula politikáját. A beteg miniszterelnök politiká­járól senkinek sem lehet más véleménye, mint az egészségeséről. Ezt a kritikát Göm­bös Gyula nem tarthatja, helytállónak, de egyénileg bántónak sem. Szerintünk is az ország­­társadalma szétlépettebb, a politikai visszavonás élesebb sohasem volt,­­ mint most, a nemzeti egység érájában. A közélet elsekélyesedett, soha jelentéktelen emberek ekkora szerepet nem vittek, mint most, a stréberségnek, egyéni érvényesülő vágynak ,ekkora, sikerei nem voltak., Politikailag­­hallgatni kell ma erről, de ha szólásra provokálják az ellenzéki politikust, mint Bicskén tették, mást nem mondhat. ♦ Hogy Oroszországban mi történik, ezt hi­telesen tudni nem lehet, de hogy parlamen­tarizmus nincsen, kétségtelen. A­­történők­­től ennek alapján el lehet hinni mindent, ami­ a történelem folyamán ilyen diktató­rikus rendszerek mellett már megesett. Pél­dául az, hogy az uralmon lévő fél mindenki­től, aki uralomra juthat s megelőzőleg meg­ölet­­mindenkit, akiben utódot lát. Megesett ez a római császárokkal éppúgy, mint az orosz cárokkal, akiket végül megölt az, akit életben felejtett. S megesett, hogy a minden­ható ellen csak az összeesküvés boldogult s a mindenható mindenre vetemedett, hogy ne boldoguljon. A legtöbb esetben pedig siker­rel kimutatható, hogy a megdönthetetlent a féltékenység és félelem őrültté tette. Kedden délelőtt Gödölön fogadja a kormányzó Gömbös miniszterelnököt A kormányzói audiencia után összeül a minisztertanács Gömbös elnöklésével. Valószínűleg pénteken utazik el a miniszterelnök Horthy Miklós kormányzó vasárnap este háromnegyed kilenc órakor gépkocsin vissza­érkezett Gödöllőre. A kormányzó Pörlschach­­ban töltötte a vasárnapra virradó éjszakát és vasárnap kora reggel folytatta útját gépko­csin Klagenfurton, majd az újonnan épült Packstrassén át Grác irányában és délelőtt a Grác melletti Kroisbachba érkezett, ahol gépkocsija régi bajtársának, Ifeyssler nyug. ellentengernagynak villája előtt állt meg. A kormányzó Ifeyssler ellentengernaggyal visz­­szatért Grácba, megtekintette a Tegethoff­­emlékművet és havasi virágokból kötött csok­rot helyezett az emlékmű talapzatára. A vi­rágcsokrot maga a kormányzó szedte va­dászni Ján Slinter-Rissben. Az emlékmű meg­tekintése után a kormányzó Kroisbachban Herssler ellentengernagynál ebédelt, majd délben egy órakor tovább utazott Bruck irá­nyában . Mürzuschlagon és Wienenneustadton át vitt az út s a kormányzó este hat óra előtt néhány perccel Köpcsény határállomásnál elhagyta Ausztria területét és este háromne­gyed kilenckor Gödöllőre érkezett. csak a főnök monopóliuma: a törzs pol­gárai és proletárjai alattomosan körül­­állják és tiszteletteljesen kopog a szemük! Azon a fokon, amelyre az ontológiai fej­lődés során eljutottunk, ez a szertartás kétségkívül stílszerűtlen, de ehhez is hozzászokunk majd, mint nem egy jelenség­hez, amelyet a homo sapiens-t megelőző korszakból reaktivált a túlzott hagyo­mánytisztelet. A polgár majd megtanulja azt is, hogy az ő szerepe körbenállni és nézni, mialatt egyesek, akiket a politika törzsfőnökké privilegizált, az egész törzs helyett esznek és szaporodnak. A polgár­nak kopog a szeme, mialatt ők mindent maguknak kaparintanak, a paprikától a karácsonyfáig s naponként megfiadza­­nak, hogy a gazdasági élet minden terü­letére jusson belőlük! De ebből a kollektivizmusból, amely előbb a régi, legális kereskedelmet állí­totta körbe, hogy kopogó szemekkel bá­mulja, amint egyesek elszedik tőle nagy­apái munkakörét és kenyerét s amely most a fogyasztók millióit kényszeríti arra, hogy éhesen statisztáljon, mialatt a monopolizált szövetkezet, amelynek olyan jó a gyomra, hogy a vasszeget is szívesen monopolizálná, jóllakik, egyszer mégis csak észhez kell térni. Ha a pol­gár kopogó szemekkel békésen haldo­kolva elviseli ezt a törzsi törvényt, azok­nak, akiknek a magyar gazdaságpolitika nemcsak jóhiszemű, de vad kísérletek eszköze, vagy kereseti alkalom, hanem a nemzeti jólét masinériája, nem lehet tét­lenül tű­rniök, hogy az árnivelláló altruiz­mus toronymagasra nivellálja felfelé az árakat, mialatt a termelőtől a fogyasz­tóig a la lengue mindenki ráfizet, mint a kártyánál s végül minden pénz a pin­kába kerül! Mi csak azt látjuk, hogy mióta az államilag monopolizált és szub­vencionált szervek adják a bankot a ma­gyar gazdaságpolitikában, rajtuk kívül mindenki veszít, de legtöbbet veszít a nemzet gazdasági ereje és szociális ellen­­állóképessége. Gömbös miniszterelnök beköltözött Budapestre Ugyancsak vasárnap este érkezett Buda­pestre G Gömbös Gyula miniszterelnök Nagy­tétényből. Fél hét órakor állt meg a mi­niszterelnök kocsija a miniszterelnökségi palotában. Egy másik autó a miniszterelnök poggyásszát hozta a fővárosba. Gömbös Gyula miniszterelnök megérkezése után magánlakosztályába vonult vissza. Most már mindaddig Budapesten marad, am­íg sor kerül elutazására. A miniszterelnök hét­főn megjelent hivatalában. Elsőnek Mikecz Ödön dr. osztályfőnököt, a miniszterelnök­ség sajtóosztályának vezetőjét fogadta, majd a honvédelmi minisztérium szakreferensei tettek jelentést neki. Déli fél tizenkettőkor Ernszt Sándor volt miniszter jelent meg a miniszterelnök dolgozószobájában. Közel félóra hosszat tartott a látogatás, amelynek végeztével Ernszt Sándor ezt mondotta a hírlap­íróknak: — A gyengélkedő miniszterelnököt láto­gattam meg, régi jó ismerősömet. Ezért voltam most a miniszterelnök úrnál, mert mint tudvalévő, pár napon belül elutazik, nekem viszont, mióta esztergomi képvise­lővé választottak, nem volt alkalmam vele találkozni. Ernszt Sándor hozzáfűzte, hogy látogatása kizárólag magánjellegű volt és annak semmi­féle politikai jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Kora délután Mackensen budapesti ném­et követ, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke és Ulain Ferenc országgyűlési kép­viselő látogatták meg a miniszterelnököt. Gömbös Gyula miniszterelnök ugyancsak hétfőn délután fogadta Darányi Kálmán föld­­mivelésügyi minisztert, majd Kánya Kálmán külügyminisztert, akikkel­— a hivatalos köz­lés szerint — a tárcájuk körébe tartozó ügye­ket beszélte meg. Miután Winchkler István kereskedelemügyi miniszter is visszaérkezett szabadságáról, most már a kormány vala­mennyi tagja Budapesten tartózkodik. Kedden délelőtt audiencia a kormányzónál Befejezett tény, hogy Gömbös Gyula mi­niszterelnök szeptember 1-én, kedden dél­előtt fél tizenegy órakor audiencián jelenik meg Horthy Miklós kormányzónál Gödöllőn. A kihallgatáson további szabadságot fog kérni az államfőtől és megteszi előterjesztését he­lyettesét illetően. Gömbös Gyula miniszter­­elnök a kihallgatás után visszatér a minisz­terelnöki palotába, ahol összeül a miniszter­­tanács, amelyen ő fog elnökölni. Elutazására minden valószínűség szerint pénteken kerül a sor. Megcáfolják Wenckebach állítólagos kijelentését Az egyik hétfő reggeli lap a miniszter­elnöknél tartott orvosi konzíliummal kapcso­latban hivatkozik Wenckebach és Raab pro­fesszorok állítólagos diagnózisára. A közle­mény szerint Wenckebach professzor a következő kijelentést tette volna: „Garantál­juk, hogy Gömbös miniszterelnök úr kél­­három hónapon belül teljes egészségben és munkaereje teljességében veheti át újra hiva­talát, ha a 2—3 hónap alatt aláveti ma­gát a mi rendelkezéseinknek." SVenckebach professzor — ugyancsak a közlemény szerint — Gömbös Gyula miniszterelnöknek arra a kérdésére, hogy a f nagy önmegtartóztatásnak

Next