Ujság, 1936. október (12. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-01 / 224. szám
Schacht: Németország dévaivá! Budapest, 1936 csütörtök, október 1 Ára 1.50 ck. XII. évfolyam, 224. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed trre........., 10.80 pengd Egy tagnapra pengd Ausztriában egy hóra.... 5 Schiling Egyes szamara Budapesten, vidéken és pályaudvarukon hétköznap 10 UH, vasárnap Hétköznap Wien ben _ 24 Uroschen Ausztria egyéb helyein 30 Uroschen Vasárnap..40 Uroschen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden nap ! ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi utca 8—10 TELEFON: +1-207-57 , 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54 Budapest 62, postafók 282 FIÓKKIADÓ HIVATAL KÖLCSÜNKÖN YVTÁR (Tel. 1-816-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIROBA (felelem 1-310-28 és 1-119-34) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) Pénz és Jellem Valószínűleg nem túloznak, akik — nemcsak pénzügyi, hanem politikai kihatásában is — világtörténelmi jelentőségűnek tartják a háromhatalmi valutaegyezményt. Olyan egészséges érdekszövetség alakult meg, egyik napról a másikra, amely tud elég hatalmas és meggyőző lenni, ha kell, a béke prolongálásához, s ha nagyon kell, megvédéséhez is. Franciaország, amikor leértékelte a frankot, megint küzdőképes lett, nemcsak a világpiacokon, hanem a világpolitikában is. Ez a háromhatalmi egyezség történelmi jelentősége. Most figyeljünk oda, mert ami következik, lélekzetelállítóan érdekes. Az efajta kísérlet, mint egy nagy nép pénzének devalvációja, akkor ér csak valamit, ha minden vonatkozásában, tehát nemcsak pénztechnikailag, sikerül; magyarul, ha nem követi a devalvációval megajándékozott országban olyan mértékű drágulás, amely az operáció eredményeit egyszerire megsemmisíti. A „Poincaréfranc“, amellyel Franciaország idestova nyolc esztendeje dolgozott, a világ egyik legjobban fedezett és legdrágább pénze volt. Ilyen drága pénzzel Franciaország versenyképesen produkálni nem tudott többé. Mikor a francia képviselőház elmúlt éjszakai, történelmi ülésén V’au’as Reynaud, volt pénzügyminiszter, a devalváció eszméjének egyik régi harcosa, elmondta kételyeit, mindenki, aki ismeri valamennyire a francia élet gazdasági, lélektani és politikai összetevőit, titokban, vagy hangosan ezt gondolta: igaza van, a devalváció nemcsak pénzkérdés Azt mondta Paul Reynaud: „Nagy szégyen volna, ha a pénzértékcsökkentés egyes egyedül Franciaországban vallana kudarcot". Erről van szó. Ezt a „szégyent" úgy kell érteni, hogy egy nemzet pénzének értéke nemcsak a gazdasági viszonyok, hanem legalább annyira egy nemzet karakterének következése. A franciák most kénytelenek levizsgázni jellemből a világ előtt. Ezt a vizsgát reménykedve, de nem minden aggodalom nélkül szemlélhetjük. A francia népnek be kell bizonyítani, hogy nemcsak az értelem, hanem a hasznos nagylelkűség nemzete is. A franciáknak be kell bizonyítani, hogy legalább úgy bíznak a béke eszméjében, a civilizáció jövőjében, a nyugati eszme vezető szerepében, mint bíztak az angolok, mikor leértékelték hatalmas és tehetetlen pénzüket, mint bíztak az amerikaiak. A leértékelt franc akkor ér csak valamit, ha a kapzsiság, a sértett tőkési öntudat, a munkásnak és a vállalkozónak új egyezkedése nem borítják fel ezt az új paktumot, melyet a francia nemzet kötött hatalmas szövetségeseivel. A francia lökésnek bele kell nyugodnia, hogy takarékosságának gyümölcse, a pénz, papíron harminc százalékkal kevesebb aranyat ér, mint ezt tegnapelőtt; a francia termelőnek bele kell nyugodni, hogy — belföldön, — a francia éppen úgy franc, mint volt két nap előtt. Ha ezt a leadott harminc százalékot a franciák nem a prosperitáson, hanem az árak mohó és mesterséges emelésén akarják megkeresni, a kísérlet megbukott. Mondjuk ki, s velebukott a béke. Kíz év előtt az angolok egy reggel arról értesültek, hogy kitűnő pénzüket, a fontot, mintegy negyven százalékkal leértékelték. A hír megrázta a világot, csak Anglia maradt nyugodt. Az angolok felnéztek a Times-ből, amely a hírt közölte, s megrendítő nyugalommal kérdezték: mi az, kérem? Miért az izgalom? Font, az font. S a devalvált font éppen úgy dolgozott tovább, vándorolt ROVAT Máris megvalósulna a várakozás, hogy a gazdasági béke magával hozza a politikai békét is? A gazdasági béke még nincs ratifikálva és máris összehívják a leszerelési konferenciát, ami már megindulását jelenti a politikai béketárgyalásoknak. Ha megokolt volt a nyomasztó érzésünk, hogy minden lépés a háború felé vezet s maga ez az érzés hozzájárult a jóslat beteljesitéséhez, kétszeresen megokolt az optimizmus, mellyel a francia-angol-amerikai kezdést fogadtuk és méltányoljuk. Elvégre szabad a kívánatosban is hinni, minekutána annyi éven a világ csak abban hitt, ami a vesztét jósolta. A mai nappal lett teljessé a Gömböskormány negyedik esztendeje. A harmadik esztendőt lelkesen és zajosan ünnepelték meg a hívek, a negyedik esztendőt oly hangtalanul ünnepük meg, hogy szinte agyon is hallgatják. Tavaly pattogtatták volna el az összes rakétákat Kék könyvvel éssajtóreklámokkal? Vagy a negyedik esztendő elkorhasztott volna mindent, amit az előző három alkotott? Vagy a betegszoba csendjét kímélik annyira, hogy azzal sem zavarják meg, ami a betegnek jólesnék? Avagy az ünneplők csak akkor ünnepelnek, ha az ünnepelt látja őket, a háta mögött pedig nem érdemes? Vagy egyszerűen — de nem, ezt már feltételezni sem szabad, még kevésbé meglátni és megállapítani? A néma évfordulón tisztelettel köszöntjük atávol lévő beteget ugyanazzal a megbecsüléssel, amellyel az egészséges ellen küzdöttünk. A belső rendet és csendet értékesebbnek tartjuk, ha nem a szabadság elvonásával biztosítják és szemben a kormány felfogásával, nem tartjuk annyira fenyegetettnek e rendet, hogy hatalmi csendteremtéssel kellene reá törekedni. De elvégre a kormánynak megvan a törvényes lehetősége, hogy a gyülekezés jogát felfüggessze. Éppen csak sajnáljuk, hogy ebbe a körbe bekerült a bolsevizmus elleni mozgalom is, melyben az ország egésze egyértelemmel vett volna részt és ezért a rend veszélyeztetése szerintünk merőben ki volna zárva. Lŕ S '■}£»? ! Jel@gifE!f@ny táseugcaG megszavazta a devalvációt a francia szenátus Súlyos kifogások a Bousn-kormány pénzügyi politikába A francia szenátus elfogadta ugyan a devalvációs törvényt, de alaposan megváltoztatva. Huszonöt szakaszából tizenkettőt módosított, vagy visszautasított. Különösen azokat a szakaszokat utasította vissza, amelyek a francia polgárokat különböző kategóriákra osztották és aszerint hárították a devalváció terheit a lakosságra. A szenátus elutasította többek között egy radikális képviselőnek azt a pótindítványát is, hogy a kormánynak teljhatalmat adjanak, hogy leküzdhesse a munkabérek és a vásárlóerő közötti aránytalan kilengéseket. Ehelyett olyan szövegezést fogadott el, amely felhatalmazta a kormányt, hogy az árdrágítókkal szemben rendkívüli intézkedéseket alkal-Blum miniszterelnök ki is jelentette az egyik szakasz tárgyalásánál, hogy a kormány nem vállalhatja magára a felelősséget a szenátusban javasolt szövegért, amelyet a másik törvényhozó testület többsége nem fogad el, Így tehát most megindul a szokott alkudozás a kamara s a szenátus közt, ez azonban mégsem vonatkozik a dolog lényegére, mert magát a devalvációt a szenátus is magáévá tette. Blum annyira biztos dolgában, hogy pénteken már Genfbe akar utazni s a népszövetség közgyűlésén ismertetni az amerikai-angol-francia egyezményt. A szenátus ülése Párizs, szeptember 30. A szenátus szerdán egész nap ülésezett s rövid ebédszünettől eltekintve, megszakítás nélkül tárgyalta a devalvációs törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottság előadója, Gardey emlékeztetett arra, hogy a szenátus hányszor figyelmeztette már a különböző kormányokat az állam pénzügyeinek rendbentartására. A népfront kormánya a most beterjesztett törvényjavaslattal csak fokozza a bizonytalanságot a valutapiacon. A devalváció úgy a tőkepiacot, mint a munkapiacot egyformán súlyos megrázkódtatásnak teszi ki és fölösleges módon növeli az államháztartás deficitjét. Gardey beszédét az egyik jobboldali szó új takarékba, alapított üzleteket, fizetett munkabéreket, mint a régi, a drága; az árak numerikusan nem változtak. Lassan, nagyon lassan, emelkedett a nyersanyagok ára Angliában; ez az áremelkedés öt éven át, a mai napig, nem érte el a tíz százalékot. Anglia egyszerre „olcsó ország" lett, London a turisták Mekkája, az angol ipar az egész világ szállítója. Igaz, felelik erre a kétkedők; Anglia megtehette, egyrészt, volt miből leadnia, s aztán ellátták a szükséges nyersanyaggal belföldi pénzért domíniumai. A kétkedőknek azt felelhetjük, Franciaország is megteheti. Tartalékjai felbecsülhetetlenek, még ma is, koloniális birodalma szállítja higutott franc-ért a legszükségesebb nyersanyagot, így főként vasat és gumit. (Olaja kevés.) Franciaország megteheti, inkább és hamarább, mint Svájc, amely, mint importra szoruló, megmunkáló ország, kénytelen majd az idegenforgalmon megkeresni, amit ipari tőkéje veszít, inkább, mint Olaszország, amely közel kétszázmilliárd líra belső kölcsönét bajosan vizezheti csak fel, s inkább, mint Németország, amely nagy méretű nyers importra szorul. Franciaország megteheti... ha bírja, nemcsak zsebbel, hanem lélekkel is. Francia kistőkis francia kereske gyáros, spekulál egyszer a frar vetkezik, az fik, hanem a Megértik is jobb? .. lékről vanj rópáról, ez a hat kező hetek napok har c? m m mMí. m nátor a következő felkiáltással fogadta: „Itt van a vádirat a Blum-kormány ellen!" A radikális párt szenátusi csoportjának vezére, Castlaux a következő megjegyzéssel válaszolt: „Tévedés, ez csak jelentés." A vita első szónoka a szenátus jobboldali blokjának, a köztársasági egyesülésnek a megbízottja. Farjon szenátor volt, aki kijelentette, hogy a köztársasági egyesülés pártjai nem szavazzák meg a devalvációs javaslatot. Chaumier szenátor élesen tiltakozott az ellen, hogy a kormány fenyegetően lépjen fel a magántulajdon ellen és a szakszervezeti ■, 'égtől kapja utasításait. De Idlois, Auvray és lasacki szenátorok szintén hevesen támadták a javaslatot. Lentery szenátor kesnád* A szenátus délutáni ülésének fő -- tónok l emery volt igazságügyminiszte-r. , tonkir jobboldali szenátor volt. Mindenekelőtt vemni vezette a kormánynak, hogy mindig ír,.! bar, tatta, hogy nem csinál pénzértéke.-zikkentés' ime most mégis ezt javasolja. A kormány a javasolt művelet nem párosolja a bajt, IC jobb ideig-óráig enyhill. A kormány az újabb csőd és újabb devalváció felvenőnket. Amikor az n jfi'.ok mev „ pénzértékcsökkentést, ezúttal a negyvennyolc százal tituss les -i kormánynak nincs számunké járni, ne hivatkozzék un példára. (Étcak tapsa ;ˇ‚£* és a baloldal egyes padjain.] A maximális pénzértékcsökítása esetén az aranykészlet 22 tékelődik fel, de a kormány milliárddal rendelkezhetik, viszont Bankkal szemben fennálló tartozásiig kárd. Másrészről, ha a költségvetés tvábbra is fennmarad, minden harmadikban le kell majd ismét szállítani a frank érte,két. Ha a kormány továbbra is megengedi a gyárak megszállását, éppen azok fogják cserbenhagyni, akikre a legnagyobb szüksége van. A kormány politikája csődbe jutott, de a csődeljárást már nem szabad reábíznunk. A bölcs elhatározás órája ütött, kérem a szenilis tagjait, hogy ne szalasszák el ezt a pillanatot és szavazzanak a Blum-kormány javaslata ellen. Lemery szenátor beszédét a jobboldal tapssal, a közép élénk helyesléssel és a balolda egyes padjain is tapssal fogadták. indán állam megismeri* eaS@S4 a gazdasági vérszegénységgst16 Ezután Vincent Auriol pénzügymiiszter ment fel a szónoki emelvényre, hogy válaszoljon a kormány ellen elhangzott támadásokra. — A kormányt sem bűntudat, sem gyengeségérzet nem tölti el. Teljes mértékben tudatában vagyok óriási felelősségemnek, de felül akarok emelkedni a politikai szenvedélyeken. A pénzértékcsökkentés okai hosszú évekre nyúlnak vissza. 1828-ban már szó volt róla, hogy a frankot a fonthoz igazítják és sok billig szakember akadt, aki a frank akkor mecépított árfolyamát túlságosan magasnak MOL .