Ujság, 1936. november (12. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-06 / 254. szám

4 környékén kutatunk, Őrszentmiklóson. Sikerült leitárni továbbá a kaolin-telepet. Érc után is kutatunk, főként Szarvas vidékén, a­ bandt­­kutatás is jó reményekkel­­biztat. Megemlítette még a miniszter, hogy a köz­­szállításoknál nem a legolcsóbb, hanem a leg­­reálisabb ajánlatot veszi figyelembe. Végül megcáfolta azt a hírt, mintha az iparügyi mi­nisztérium létesítése tízmillió pengőbe került volna. A Turul Szövetség országos táborozása Miskolcon .Miskolc, november 5 Csütörtökön kezdődött meg Miskolcon a Turul Szövetség 10. követ­tábora. Az­ ország minden részéből ötszázhat­van követ érkezett a városba, akiket a pálya­udvaron a miskolci helyi szervezet díszszázad­­dal és zenekarral fogadott. Trégi-Török Andor d­r. helyettes polgármester üdvözölte a Turul Szövetség képviselőit a vendéglátó Miskolc vá­ros nevében Végváry­­József dr fővezér az üdvözlésre válaszolva, hangoztatta, hogy ma minden magyar összefogására van szükség, társadalmi elhelyez­kedés és korkülönbség tekintetbevétele nélkül. A követtábor résztvevői ezután zárt menetben a hősök emlékművéhez vonultak, ahol Végváry József fővezér elhe­lyezte a szövetség nevében a Turul Szövetség koszorúját. A követtábor ünnepélyes megnyitása délután fél hat órakor volt a miskolci Zenepalotában. .­keri Lajos orgonam­űvész, zeneművészeti fő­iskolai tanár, a Turul Szövetség egyik magistere prelúdiumot orgonáit, majd Szöllőssy László, a követtábor elnöke mondott megnyitóbeszé­det. Ezt követték a helyi rokonszervezetek üdvözlései, amelyekre Végvári­ József fővezér válaszolt. Este két disztáboron vettek részt a követ­tábor tagjai. Az egyik Sa­jószentpéteren volt, ahol Lendtnai Béla tb. fővezér ünnepélyesen felavatta az új dominusokat. Hejőcsabán is disz­tábort tartottak, itt Dérc­zy Ferenc dr. or­szágos vezér mondott ünnepi beszédet és a Turul művészgárdája szerepelt nagy sikerrel. A két dísztábort a Lévay-bajtársi törzs és a Jávorka-bajtársi törzs rendezték. MERANO PARC HOTEL ptófcoló van Meriin vt Marintivedében, saját nagy parkká Hotel Bellevue előkelt­ fáz. Központi lefevéc HOTEL AOITA­­ópaljzári szálló­ hatalmas park közepén Pension Vilma előkelő ház a villanegyedben. pedig ahhoz igazán nem fér kétség, hogy Virginia, az elvont tudományok állítólagos szerelmese, van annyira nő, mint amennyire én, a francia grammatikával való remény­telen hadakozásom közben is, férfi vagyok. , — Pardon — szóltam tehát hozzá egy napon és m­egsimogattam a haját. Nem ellenkezett, sőt, kislányon maga­kelletéssel még inkább közelebb húzódott hozzám. Vagy kacérkodott volna csupán? Nem kutattam kedvességének indítóokát. Hirtelen felbuzdulásomban azzal a tekin­tettel néztem rá is, amely még a legtapasz­talatlanabb nő számára is elárulja a férfit. — Most megcsókollak — gondoltam ma­gamban s már viharos elszántsággal köze­ledtem is feléje. Virginia azonban a nős­­ténytigris szilajságával kapta el tőlem a fe­jét és tért ki bizalmaskodásom elöl. ■*— Pardon —» mondta most már ő, eleinte szikrázó szemmel, majd kissé gúnyosan és egyszeriben leszerelte bennem a férfit. Ki érti ezt? Szégyentől megverten vártam tőle magyarázatot és ő vallott. Elfelejti, hogy Virginia a nevem s hogy: „Nomen est omen“ — Hazudsz! — gondoltam visszafojtott gyűlölettel iránta és abban a pillanatban meg tudtam volna ölni Virginiát. 5. Megfogadtam magamban, hogy nem ta­lálkozom többé vele. Semmi értelme ennek a vérszegény ismeretségnek. Céltalan és amel­lett lealázó számomra ez a viszony, egy sze­szélyes nő kiszámíthatatlanságának lealázó függvénye. Napokig kerültem a társaságát, holott az igazat megvallva, kétségbeesett türel­metlenséggel vágyódtam utána. Egy hét után aztán levelet kapta­m tőle: — Mon pérel — hangzott a mindent ki­engesztelő levél. — Csak nem haragszol? Nem, istenemre nem haragudtam. Sőt, mint a bolond, úgy rohantam hozzá, új vá­gyakkal és új reményekkel eltelten. Moso­lyogva fogadott. A mosolyában rejtélyes öntudat izzott és kegyes biztatás. Elfeled­tem minden sérelmet és panaszt és ismét boldogan bíztam magamat rája. Ó, ő bizto­san tudja, hogy mit akar, biztosan szeret engem a maga módján és én most már ki fogom várni ennek a különös, nem minden­napi szerelemnek a beteljesülését. A szere­tőm lesz, a feleségem, vagy mit tudom én ... Szeretem Virginiát és várok rája. Új korszak kezdődött. Bizalmas délutáni séták és néma együttlét a mozielőadásokon. Sétáink inkább francia leckeórákhoz hason­lítottak, mint pásztorórákhoz s a moziban is félve óvakodtam attól, nehogy valahogy felidézzem a múltkori szomorú lecke rémét. Ezzel szemben ő volt az, aki a sötétben meg­fogta a kezemet. Igenis ő volt az, aki Han Piel és Greta Garbó nagy, döntő jelenetei közben megfogta és magához szorította a kezemet. És amikor én a kelleténél vala­mivel hálásabban réztem a szemébe, bizal­masan és mégis lesújtó idegenszerűséggel suttogta: — Mon pére! Miért szólít így? Miért hív meghitt pilla­natainkban „apám­"-nak, amikor én dehogy is apai szeretettel, hanem igenis férfias szenvedéllyel vonzódok hozzá? Miért? ...­­ 6. Nem mertem előtte is föltenni ezt a kér­dést. Attól tartottam, hogy megzavarja azt a látszólagos harmóniát, amit barátságunk mostani szelídített formája jelentett. Nem kérdeztem semmit, de annál többet képze­lődtem magamban. S a sok tépelődés ugyan­csak megzavarta a nyugalmamat. Magyará­zatot hiába vártam Virginiától s különbez­ is idegen szavak gyatra közvetítésével hogyan is érthettem volna meg azt, amit szemünk, kezünk és vérünk közvetlensége nem tudott megmagyarázni Föladtam a reménytelen küzdelmet Megint kerülni kezd­tem Virginia társaságát, így akarván hall­gatólag értésére adni, hogy viszonyunk ebben az erőltetett kompromisszumos for­mában is tarthatatlan. Nem értett meg. Egyre-másra küldte hozzám a találkozást sürgető leveleket és amikor végül látta, hogy hiába vár rájuk választ, személyesen jött el értem — Mon pere !— mondta szemrehányó hangon. — Úgy aggódtam miattad már azt hittem, hogy beteg vagy ... Mon pere, mon pere! Mindig ez az idét­len, elidegenítő becézés! Uram, teremtem, hogy­ is magyarázzam meg neki, hogy ennek a felemás, őszinteség nélküli barátságnak semmi értelme? Hogy adjam tudtára, hogy én nem vagyok pincsikutya, akit pórázon lehet vezetni, hogy nincsenek apai ambí­cióira s hogy minden, ami közöttünk és velünk történik, vérig sért és halálra sebez?... Mégis: ki tud olvasni ezekben az idegenül fénylő, gyönyörű szemekben? Ki állhat ellent ennek a tiszta, szelíd és szinte szomorú lányi mosolynak. Hiszen igazi könnyek ra­gyognak ezekben a szemekben és a kétség­telen szerelem mosolya. Lehetetlen, h­ogy ne szeressen! Lehetetlen, hogy én is ne szeres­sem Virginiát! Nem­ tehetek máskép: itt vagyok, megadom magam, parancsoljon velem!... — Ma este a színházban koncert lesz, nem kísérne el? — Boldogan. Itt a jegye, a színház foyerjában talál­kozunk De aztán eljöjjön! — Még egyszer a lelkemre kötötte: —■ Mon pere, ugy­e, biz­tosan eljön ? ... Elmegyek, hogyne mennék el, édes kicsi lányom. 7. Sohasem láttam olyan kedvesnek, olyan szépnek, mint akkor este, a színház foyerjá­ban. Rám várt értem­ készülődött s az én kedvemért bontotta ki magán egész virágzó, ragyogó szépségét. Vérvörös estélyi ruháját hófehér prémek szegélyezték és bomló fekete haját úgy fogta át a piros szalag, mintha egy hatalmas virágcsokrot nyújtana felém. Mihelyt meglátott, elébem szaladt. Megragadta a kezemet és mintha a nya­kamba akart volna borulni, úgy láttam. Kábult voltam az elragadtatástól és bol­dog, végtelenül boldog a büszkeségtől, hogy a legszebb, legragyogóbb és legkívánatosabb nő a színházban az enyém. · Köszönöm, hogy eljött —- suttogta hálásan, lázas szemvedélyt sejttető, elragadó hangon. Köszönöm. Én köszönöm. Ó, hogy is kö­szönjem meg neki ezt a csodálatosan szép élményt? Szó nem jön az ajkamra, csak a kezem remegése közli: köszönöm, ezer­szer is köszönöm, Virginia! A kezem a kezé­ben. Visz magával. Ugyan hová megyünk? Valaki meghajlik előttem. Valaki ott áll Virginia mellett és rám mosolyog. Nini, Virginia most karonfogja ezt az embert és olyan arckifejezéssel néz rája, amilyennel énrám még soha, soha nem nézett. Azután felém­ fordul és így szól: — Mon perc!... — hallom a hangját, mintha félálomban szólna. — Engedje meg, hogy bemutassam a vőlegényemet!... Érzem, hogy forogni kezd velem a világ. Valaki megfogja a kezemet. Virginia aggo­dalmas szemeit látom. És hallom: újra a régi barátsággal, megszégyenítő sajnálkozás­sal és vérigsértő bizalmassággal becéz a hangja: — Mon pere, az istenért, mi a bajod? Hogy mi a bajom? Bemutatja a vőlegényét és még ő kérdezi, hogy mi a bajom? Semmi, mademoiselle ... Semmi... Csak eszembe jutott, hogy el kell men­nem... Hogy hova megyek?... Azt igazán nem tudoma ... Hogy jöjjek vissza ? ... Nagyon kedves ... Csengetnek . . Kezdődik a koncert. . Nem, igazén nem kérek belőle ... Jó mulatást, hölgyeim és uraim ... 8. Másnap elutaztam a városból és sohasem láttam többé Virginiát. ÚJSÁG PÉNTEK, 1936 NOVEMBER ) Preszly Elemér búcsúlevele ceglédi választóihoz ,Kossuth Lajost kora ifjúságomtól politikai ideálomnak vallottam“ Breszly Elemér volt belügyi államtitkár, akit Pest megye főispánjává neveztek ki, lemondott ceglédi mandátumáról és a következő levélben búcsúzott el a város közönségétől. — A kormányzó úr őfőméltósága magas el­határozásával Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjává kegyeskedett kinevezni. Ez a legma­gasabb elhatározás törvényes kötelességemmé teszi, hogy ceglédi országgyűlési képviselői meg­bízatásomat visszaadjam a város közönségének. — Fájó szívvel teszem ezt, hiszen felejthetet­len számomra az az egyhangú bizalom és szere­tet, amellyel Czegléd választópolgárai ezt a pa­­tyolatfehér tiszta mandátumot nekem juttatták. Ezt a kapcsolatot sokkal hosszabbnak, részem­ről a sírig tartónak gondoltam, de a sors útjai kiszámíthatatlanok és mi valamennyien olya­nok vagyunk a sors kezében, mint a falevél, amelyet a szél ide-oda dobál. Kénytelen vagyok tehát Czegléd megyei város népétől búcsút venni. — A búcsú pillanatában úgy érzem, hogy hű­séges jó képviselőjük voltam. A magyar ország­­gyűlés képviselőházában beszédekkel nem szere­peltem. Nem ez volt a feladatom és foggjék el, nem mindig a beszéd jelenti a képviselői hiva­tás helyes betöltését. Ellenben felkaroltam a vá­ros közügyeit és meleg szívvel hallgattam meg a lakosság kérelmeit, panaszait. Ez alatt a rö­vid idő alatt is létesültek olyan közintézmények, amelyek maradandóak. A város kivitelét szol­gáló hű­tőház, a városi kórház kibővítése, az egészségház és az iskolafürdő, az iskolák kibő­vítése és anyagi ügyeinek rendezése, a Halastó feltöltése és azok a közmunkák, amelyeket bol­dog örömmel támogattam. Hazánk mai nehéz helyzetében mindig a békére s a nemzeti egy­ségre törekedtem, amelyet személyemmel bizto­sítottam, békére a felekezetek között, békére a politikai pártok között. Köszönöm ragaszkodá­sát a velem egy hitet vallóknak, de köszönöm a támogatását és csatlakozását a más politikai pártállásunknak is, akiktől soha nem kívántam és nem vártam meggyőződésük feladását. — Életem büszke élménye marad, hogy Kos­­suth Lajos ceglédi mandátumának birtokosa voltam, hiszen Kossuth Lajost kora ifjúságom­tól politikai ideálomnak tartottam: a mindene­ket egybefoglaló kossuthi magyar demokrácia és a Kossuth Lajos lánglelkében élő magyar öncélúság alapja és talpköve az örök magyar­ságnak. A búcsú pillanatában arra kérem Czeg­­léd megyei város közönségét, gondoljanak rám olyan szeretettel, mint a minő szeretettel őrzöm én czeglédi képviselőségemnek emlékét. Áldja meg az Isten a sárost és annak derék magyar lakosságát. több mint 1,1 millió pengő emelkedett az idén a főváros adóbevétele A bevétel már meghaladja a költségvetési előirányzatot I Honffy Lajos adóhivatali igazgató most tette közzé legújabb jelentését a főváros idei adó­bevételeiről. Az elmúlt kilenc hónap alatt a főváros javára 63.220.575 pengő adó folyt be, ami 1,106.297 pengővel múlja felül a múlt év hasonló időszakának adóbevételét. Három adó­nemen kívül az összes többi adó hozadékit emelkedett. Csökkent a városi vámbevétel, ki­zárólag abból az okból, hogy a MÁV a múlt évben fennállott nagyobb hátralékára tavaly sokkal nagyobb összeget törlesztett, mint az idén, jobban mondva, most már a MÁV hát­raléka annyira leapadt, hogy nagyobb összegű törlesztés már nem történhetik. Ezért a fővá­ros a folyó év első kilenc hónapjában 6,102.121 pengő városi vámbevételhez jutott, 2,032.901 pengővel kevesebbhez, mint tavaly hasonló időszakban. Még a községi fogyasztási adónál­­ van némi bevételi csökkenés, amennyiben a 9.426.497 pengős fogyasztási adóbevétel 306.166 pengővel marad alatta a tavalyi hozadéknak. A fényűzési forgalmi adó 87.837 pengős bevé­tele csak 2962 pengővel kevesebb, mint a múlt évben. A többi adó jövedelme mind felülmúlta a tavalyi összeget. A községi pótadó jövedelme 22.941.279 pengőt tett ki, 1,079.592 pengővel többet, mint tavaly. Az alkalmazottak kereseti adójának hozadéka 7.680.671 pengőt tett ki, 717.890 pengővel többet, mint a múlt esztendő­ben. A városi ingatlanvagyonátruházási illeték jövedelme 3.379.828 pengő volt, 799.167 több, mint tavaly. Az általános kereseti adó 4.556.207 pengős jövedelme 208.000 pengővel múlja felül a tavalyi eredményt. Jelentősen emelkedett a forgalmi adóból való részesedés hozadéka is. amely 3.616.751 pengőt tett ki, 341.107 pengő­­vel többet, mint tavaly. A közlekedési adó 3.800.287 pengős jövedelme 148.004 pengővel, az italreérési illeték 429.998 pengős hozadéka 86.880 pengővel, a vigalmi adó 614.453 pengős bevétele 30.253 pengővel, az idegenforgalmi já­rulék 67.773 pengős hozadéka 14.870 pengővel, az adóbehajtási illeték 822.267 pengős hoza­déka 22.630 pengővel múlja felül a tavalyi be­vételt. A tűzoltási járulék jövedelme 291.601 pengő volt, ez pontosan megfelel a tavalyi eredménynek. Nagyon örvendetes, hogy az idei adóbevétel nemcsak végeredményben több a tavalyinál, hanem felülmúlja a folyó évi költségvetésben előirányzott és szeptember végéig várt összege­ket is. Az előirányzat szerint ugyanis 62.971.930 pengő adónak kellett volna befolyni az év ki­lenc hónapjában, eszerint tehát 250.000 pengő­vel több az idei adóbevétel, mint amennyire a költségvetésben számítottak. A kereseti adó 580.000, az általános kereseti adó 490.000, a városi ingatlanvagyonátruházási illeték 483.000, a forgalmi adóból való részesedés 283.000, az italmérési illeték 104.000, a városi vám 850.000 pengővel hozott több bevételt, mint amennyire a költségvetésben számítottak. Viszont az elő­irányzattal szemben csökkent a községi pótadó hozadéka 2.085.000, a fényűzési forgalmi adóé 12.000, a községi fogyasztási adóé 240.000, a közlekedési adóé 34.000, a vigalmi adóé 52.000, a tűzoltási járuléké 39.000, az idegenforgalmi járuléké 16.000, az adóbehajtási illeték hoza­déka pedig 53.000 pengővel. Szállóknak berendezett vonatok az angol koro­názási ünnepeken Az angol vasutak már most, hónapokkal az angol koronázási ünnepek előtt, foglalkoznak ennek a nagy eseménynek a vasutakra való ki­hatásával s azzal a kérdéssel, hogyan bonyolít­hatják majd le az előreláthatóan igen nagy for­galmat és miképpen kamatoztathatnák ezt a nagy eseményt egyébként is a vasutak javára. A MÁV hivatalos lapjának jelentése szerint a London & North Easter vasút számol azzal, hogy London szállói nem képesek majd befo­gadni a sokezer látogatót, aki a birodalom minden tájékáról Londonba igyekszik. A vasút lakás céljaira berendezett kocsijait, amelyeket a nyári hónapokban nyaraltatás céljaira a vo­nalain fekvő szebb vidékeken bérbe szokott adni, mind London környékére rendeli. Az át­alakított kocsik hat személynek adnak otthont és az egyszerű háztartás céljaira kellőképpen trendezettek, van bennük ágynemű, konyha­­felszerelés is és a lakóknak csak az élelmiszere­ket kell bevásárolniok, hogy háztartást vezet­hessenek. A koronázás hetére a vasutak tíz an­gol font bért szednek, így egy-egy személyre mintegy 41,5 pengő költség esik. A vasút „la­kói"­ a bérlet ideje alatt naponta egy-egy térti­­jegyet kapnak állomási helyükről Londonba.

Next