Ujság, 1936. november (12. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-07 / 255. szám

SZOMIBAT, 1936 NOVEMBER 7 ÚJSÁG Pártk­özi megbeszélés helyett országos bizottság Apponyi Károly gróf felsőházi tag az aktuális belpolitikai kérdésekről Pálfa. (Az Ú­j­s­ág kiküldött munka­társának telefonjelentése.) A Dai­rm­i­r-kor­­mány bemutatkozása után mintha szélcsend lenne a magyar politikai életben. De ez a szélcsend csak látszólagos, mert sokan vannak a törvényhozók között olyanok, akik az alkot­mányjogi kérdések megoldásának tempóját és terveit nem tartják sem eléggé gyorsnak, sem eléggé kielégítőnek. Gömbös Gyula ama levelét, amelyet Sztranyavszky Sándorhoz, a képviselőház elnökéhez intézett, szinte politi­kai végrendeletként kezelik az elhunyt minisz­terelnök barátai, vannak viszont olyanok is, akik nem tartják ezt a kibontakozási módot sem helyesnek, sem pedig célravezetőnek! Fő­képpen a felsőházban ülő törvényhozóink tartják sérelmesnek a kérdés ilyen megoldá­sát s éppen ezért fordultunk egyikükhöz, a különben teljesen pártatlan Apponyi Károly grófhoz, hogy megismerhessük e tekintetben alkotott véleményét s általában a mostani politikai helyzetről is vallott nézetét. Apponyi Károly gróf — mint emlékezetes —, a leg­utóbbi költségvetési és megajánlási vitában igen szigorú, kemény bírálatot mondott a Gömbös-kormány ügyviteléről s főként az alkotmányvédelmi szempontokat domborí­totta ki. A Tolna megyében élő Apponyi Károly gróf egyébként igen erősen vesz részt vár­megyéje életében. Az igazi törvényhozó ritka, de mindig érdekes és bátorhangu fejtegeté­seire komolyan felfigyelnek az illetékes kö­rök. A vele való beszélgetésből a közönség elé kívánkozik a következő: Del- és külpolitikai helyzetünkről.­ — Szives válaszát kérjük méltóságodnak — volt első kérdésünk —, milyennek látja a helyzet alakulását Darányi Kálmán mi­niszterelnöknek és kormányának bemutat­kozása után bel- és külpolitikai szempont­ból — jelentéktelen politikai tevékenységem tudatában — hangzott a válasz — nagyon meglep az a tény, hogy hozzám fordul kérdéseivel. Mielőtt azonban kérdéseire ér­demben válaszolnék, szeretném kihang­­súlyozni, hogy azokra tisztán egyéni szem­pontjaim szerint felelhetek, mert én se­­milyen politikai párt keretébe nem tarto­zom. Azzal kezdem tehát: belpolitikai helyzetünk, szerény megítélésem­ szerint, lényegesen javult. Kormányelnökü­nk ro­konszenves személye két ütőkártyát tart a kezében. Az egyik az, hogy a kormány­­hatalmon lévő és ellenzéki pártok között utóbbi időben mindjobban kiélesedett el­lentétet nagyrészben sikerült lefaragnia aképpen, hogy általánosságban teljesen el­fogadható pr­ogrammot adott. Ezt a sike­rét lényegesen növelhetné, ha sikerülne ki­küszöbölnie az általános ellenszenvet keltő módszert, mellyel a hatalmon lévő párt szervezkedését folytatta. Továbbá ha sike­rülne pártjának szélsőséges irányait vissza­terelnie; ha kikapcsolná a pártszervezkedés­­ből a közigazgatást és h­a meggyőzné a nagy­közönséget, hogy egyesek pártállása nem vonhatja maga után az első- vagy másod­rendű polgárrá való minősítését. A másik az, hogy a hangsúlyt az agrárpolitikára helyezi Darányi Kálmán! Agrárállamban ugyanis a más foglalkozású lakosság fel­virágzása az agráriusok jólétéből indul ki. Külpolitikai szempontból örömmel és meg­nyugvással kell üdvözölni, hogy a múltnak jól bevált külpolitikai irányzata semmi változást szenvedni nem fog. Küslügyeink kitűnő mestere szinte csodás módon tar­totta egyensúlyban hajónk kormányrúdját. Óvatos és bátor, becsületes és józan, messzelátó és körültekintő külpolitikájá­nak továbbfolytatása általános rokonszenvre és támogatásra számíthat. elnökünk kijelente­tte, hogy a volt kormány nyomdokait fogja követni, mi sem termé­szetesebb, mint az, hogy olyan beígért tör­vényjavaslatokat terjeszt be, melyek már a kidolgozottság stádiumában vannak. A gazdatisztek biztosításáról szóló törvényja­vaslatot némi pótlások és javítások keresz­tülvitele után el is lehet fogadni. Az ügy­védi rendtartás, a polgári és büntető per­rendtartás törvényjavaslatával még nem foglalkoztam olyan mértékben, hogy véle­ményemet nyilváníthassam. Országgyűlé­sünk mindkét házának tagjai túlnyomó­­részt ügyvédek, illetve jogászok, akik a még szükséges változtatásokat majd csak ki fogják tudni verekedni... Aggodalmas­nak tartom azonban azt a korlátlan felha­talmazást, amelyet a javaslat a mindenkori kormány igazságügyminiszterének ad arra, hogy a legfontosabb kérdésijét rendeleti úton szabályozza. A sajtótörvény kötelező szükségességét nem látom be. Személyesen a legmesszebbmenő sajtószabadságnak va­gyok a híve, mert a kilengésektől nem fé­lek! Eltekintve a sajtó nevelő­­ és oktató hivatásától, elsőfokú és legnagyobb elhiva­tottságát abban látom, hogy­ a közönség elgondolásait, meggyőződését és kívánsá­gait hirdesse. Ha pedig a nem szubvencio­nált sajtó ilyen módon szolgálja a nagy­közönséget, akkor a szélsőséges irányzatú sajtó vagy nem találja megélhetését, vagy — amennyiben a nagyközönség becsületes megafonja — nem némítható el! Sürgősek az alkotmányjogi törvényeink! — újabb kérdésünk az volna — mondot­tuk —, hogy milyennek látja méltóságod a küszöbön lévő alkotmányjogi törvényeink szükségességét ? Mi legyen a sorrend? Váljon a titkos választójog, a kormányzói jogkör kiterjesztése és a felsőház jogállásának kér­dései közül melyik a legfontosabb s vájjon nem lehetne ezeket junklimban egy törvény­­javaslat keretében megoldani? — A kérdés feltevése olyan természetű— hangzott Apponyi gróf válasza —, hogy válaszomban éles határvonalat kell von­nom a dolgok egyéni tulajdonságai miatt is. Ha tehát sorban veszem őket, úgy a küszöbön álló alkotmányjogi törvények abszolút sürgősségét kell hirdetnem! A titkos választójog létjogosultságát pedig éppen az utóbbi idők választásainak szo­morú eredménye mutatta meg. E téren már nem lehet visszafelé táncolni! Tagad­hatatlan, hogy az általános választójog szélsőséges politikai kilengésekre alkalmat adhatna. Ezért okvetlen szükségesnek tar­tom ellensúly gyanánt a kormányzói jog­kör kiterjesztését és a felsőház reformját. Szerény véleményem egész határozottan az, hogy a felsőházat a képviselőházzal okvetlenül egyenjogúsítani kell! Legfonto­sabbnak ez utóbbit tartom. Szerintem ugyanis, ha az államfő jogkörét lényege­sen kiterjesztjük, úgy a felelősség zömét az államfő vállalni rakjuk A felelősség fogal­mától elválaszthatatlan a felelősségrevonás fogalma. Az államfőt pedig felelősségre vonni, vagy csak kritizálni is, nem lehet, nem szabad. Nem szabad pedig azért, mert ez az államfő fogalmával ellenkezik. Ezért legyen a felsőház egyenlő jogú a képviselőházzal! Szükség esetén az államfő döntsön a két Ház esetleges nézeteltéréseit illetőleg. Határozottan val­lom, hogy nem szabad e három alkot­mányjogi törvényjavaslatot egymással junku­mba hozni. Csakis kettőt :a felső­háznak és­ a kormányzói jogkörnek kiter­jesztését. Sorrendben előbb e kettő váljék törvénnyé, nyomban utána pedig következ­zék a titkos választójognak törvénybe iktatása. Ha e sorrendeket így, miként vá­zoltam, betartják, úgy nyugodtan nézhe­tünk a jövő minden eseménye elé... Helytelen a pártközi megbeszélés, országos bizott­ságra van szük­ség... — Végül pedig szíves válaszát kérjük — mondottuk —, milyennek látja a helyzetet abban az esetben, ha néhai Gömbös Gyula levele értelmében Sztranyavszky Sándor, mint a képviselőhöz. elnöke, összehívja a belügyminiszter és az­­ igazságügyminiszter bevonásával az alkotmányjogi kérdések meg­vitatására a pártközi­ bizottságot? Nem volna-e ugyanilyen' fontos a felsőház illeté­kes szerveit is' összehívni? — Erre a kérdésre igen rövid lesz vála­szom. Igénytelen nézetem szerint abszolúte helytelen a pártközi bizottság összehívása a titkos választói jog előkészítése céljából. Ilyen nagyfontosságú kérdéseket ugyanis csakis országos bizottság útján lehet elin­tézni. Ilyenekre pedig a múltból számtalan példát tudunk. Tehát, ha komolyan és jól óhajtják megoldani fontos közjogi és fő­ként alkotmányjogi kérdéseinket, úgy az általam említett módszerhez kell minél hamarabb folyamodni... . ■OSZMÁNNi ELEMÉR A sajtótörv­ény kötelező szükségességét nem látom be — Mi a véleménye a miniszterelnök úr által bejelentett törvényjavaslatokról? Így például az ügyvédi rendtartás, a polgári és büntetőjogi perrendtartás reformjáról, vala­mint az új sajtós“'-—Szj­j szükségességéről?■ — *, r,—Ru­mán miniszterelnök ur­alin" bejelentett új törvényjavaslatokat — h­angzott a nyomban! válasz — boldogult elődje m­ár beharangozta. Miután kormány­ „Délamerikai utiképek" Klein István előadása a Cobden­ Szövetségben Klein István dr., a Mezőgazdasági Ipar Rt. vezérigazgatója, pénteken este a Cobden Szövet­ség szemináriumában „Délamerikai utiképek'' címmel nagyszámú közönség előtt érdekes elő­adást tartott. Az előadó az idén nyáron Zeppe­linen és repülőgépen gazdasági tanulmányutat abszolvált Dél-Amerikában és előadásában ezen az utón szerzett benyomásairól számolt be. A vetített képekkel tarkított előadás során Klein István dr. igen szemléltető áttekintést adott Brazilia, Argentína és Chile gazdasági és szo­ciális viszonyairól. Bő teret foglalt az előadás­ban az argentin buza-törvények ismertetése. Ezekkel kapcsolatban Klein István, aki kitűnő mezőgazda, annak a véleményének adott kife­jezést, hogy nálunk kötelező búzafajta-termelés­­ről, mint Argentínában, szó sem lehet, viszont egyes fajták kitenyésztése és egyidejűleg egyes búzafajták elvetésének tilalma Magyarországon is jótékony hatást gyakorolhatna. Áttérve a magyar—délamerikai gazdasági kapcsolatok kérdésére, Klein István arra az eredményre jutott előadásában, hogy míg az autarchia esztelensége az európai államokat egymásól elszakította, addig a nyersanyagforrá­sok fokozódó kiaknázása és az általános gazda­godás külkereskedelmi kapcsolatunkat Dél-Ame­rikával mind szorosabbra fogja fűzni. A Gyapotot Brazília néhány évvel ezelőtt még alig termelt. Ma brazil gyapot foglalja el az amerikai gyapot helyét a német és japán textil­iparban. Japán és Németország épp úgy szű­kölködik konvertibilis nemes devizában, mint mi és éppúgy könnyebbséget jelent fizetési mér­lege számára a brazil gyapot, melyet iparcik­kekkel lehet megfizetni, mint számunkra fog je­lenteni, ha délamerikai kereskedelmi szerződé­seket sikerül majd helyes formában megköt­nünk, amire minden kilátásunk megvan. — Argentínában a mezőgazdasági cikkek ma­gas ára egyre emelkedő prosperitásra vezet, amelyet a magyar ipar számára hasznosíthatunk, mert Argentína ugyanolyan mértékben nyújt kedvezményt a magyar ipari behozatal számára, mint amilyenben mi az argentínai nyersanyago­kat: quebrachot, gyapjút, nyersbőröket és a pharmaceutikus ipar nyersanyagait vásároljuk.­­ Végül pedig Chile rezet bír szállítani ne­künk egy aránylag könnyen létesíthető áru­kompenzációs kereten belül. A jelenleg folyó gazdaságpolitikai tárgyalások Dél-Amerikában gyáriparunk fontos nyersanyagforrásait és nö­vekvő piacát fogják megnyitni. — Brazília, Argentína és Chile nagy és gaz­dag országok. Brazília Európa területét megkö­zelíti, Argentína mezőgazdasági potenciális ka­pacitása végtelen, Chile a rézércek leggazdagabb tárháza. A földrajzi statisztika óriási számai a távolból nyomasztóan hatnak, a nagy­ számok jelentőségét azonban csak a helyszínen lehet ér­zékelni. A gazdagságnak nem a statikája, hanem a dinamikája fontos. Vasérctelépékt vizierök nem jelentenek gazdagságot, ha kohók, vasmű­vek és vasutak nem létesülnek, amihez azonban tőke, megfelelő munkaerő, gazdasági és politi­kai biztonság szükséges. A gazdagságnak ezen dynamikus problémái megoldásuk kezdetén van­nak Dél-Amerikában. A labilis politikai­ szerve­zet, az évszázados rendszertelen fajkeveredés­nek szomorú eredményei és a mostoha klima­tikus viszonyok a dynamikus erők hatását sok helyen paralizálják. De Dél-Am­erikára is áll Tacitus mondása: „Quimorte lucem diemque omnibus hominibus. Ha omnes terras fortibus ib­ris natura aperpit. Fantáziával, rendelkező bátor férfiak pedig ott­ is növekvő számban vannak. ........................... A nagyszámmal roegyelenta előkelő közönség, amelynek soraiban ott láttuk a magyar közgaz­dasági és társadalmi élet számos kitűnőségét, meleg ünneplésben részesítette Kléin Istvánt az értékes előadásért. 3 ~~C 7 • no bzcpcipöfo, o / • • '»»4 JÖCipŐRe ÉS MÉGIS OLCSÓK s 13 . Hői hócipők idei­­ a gyártmányok, vagy választékban p 6.50-igi Női délutáni és trotter cipők fekete és barna, tfJSO különféle kivitelben . .. P 14.90, In Női divatcipők bok­a-antilopból, különleges uj modellek, fekete és­|^90 barna bokacipők ........P 15.90, Női estélyi- és tánccipők ezüst vagy arany textilből, külön- £k80 féle új fazonok.........................P mjr Gyermek és leány magas cipők fekete vagy barna bőrből, szeges ,37-40 31-36 ~30 P 9.90 7.90 27—30 sz. © Nagy választék gyermek-, női- és férfi házi-, hó- és sárcipőkben CORVIN A JÓ MINOSCOIK JUVIUZA A nyomorról és szegénységről vitázott pénteken a közgyű­lés A főváros pénteki közgyűlésén Felkay Ferenc dr. és Rosta János dr. tanácsnok válaszolt a felszólalásokra. A szociálpolitikai fejezetnél Gál Benő olyan intézkedéseket követelt, amelyek a nyomor ter­jedését meggátolják. Szerinte a kolduskérdés megoldásának mai formája a vagyonosoknak kedvez. Szere­te­tházakat kellett volna létesíteni, amelyekbe a munkaképtelenekké vált elaggot­takat elhelyezték volna. Hegedűs Armand sze­rint az ínségesek támogatásának mai rendszere emberséges ugyan, de nem a legcélravezetőbb. Budapest hegyes vidékein is kellene nyaraltatni gyermekeket. Tíz éven ker­esztül évi kétszáz szükséglakással szaporítják az olcsó lakások számát. Payr Hugó kifogásolta, hogy az állami nyomortelepeket Budapesthez akarják csatolni. A kéregetéstől eltiltottak családja miből fog megélni? Hegedűs Bertalan a gyermekvédelmi akciók kiterjesztését követelte. Steinherz Simon tiltakozott az ellen, hogy az állandó szakmun­kásokat viségmunkásokkal váltsák fel. Szabó Imre szerint a családvédelemnek éppen a nagy világvárosokban van jelentősége, mert ezek az emberi erőt sokkal hamarább felmorzsolják. Az egész társadalmi berendezkedés alapjának a háromgyerekes családnak kellene lennie. P. Slrrn Szerén véleménye az, hogy a gyermektelenség oka egyedül a gazdasági nyomor. A nyaraltatá­s költségvetését 40.000 pengőre emeljék. Szentesi József k­eveselli a szociálpolitikai ügyosztály 14,5 milliós költségvetését, ami Berlinhez és Bécshez viszonyítva rendkívül csekély. Böchtler Péter a nyomortelepek eltüntetését követelte, de ez csak akkor következhetik be, ha előzően olcsó szükséglakásokról gondoskodnak. Hatol­­kay Kázmér elismerését fejezte ki a szociálpoli­tikai ügyosztály iránt. Vitéz Mátyásfalvy Erich azt kívánta, hogy a főváros szociális nevelő­­intézetet létesítsen. Miklós Ferenc dr. kölcsön felvételét ajánlotta, amelyből a dolgozni tudó ínségeseket tisztességes munkaalkalomhoz és munkabérhez kellene juttatni. Az elnöklő Sz­endy Károly polgármester a vit­a folytatását hétfő délután öt órára halasztotta. Miklas osztrák államszövetségi elnök Budapestre jön Bécs, november 6. (Inf.) Az osztrák államszövetség elnöke, Wilhelm Miklas hi­vatalos látogatásra Budapestre, készül. Le­hetséges, hogy e látogatás időpontja össze­esik majd az olasz király, illetve trónörö­kös budapesti útjával. A Neue Breie Presse péntek esti kiadásá­nak jelentése szerint Miklós elnök Horthy Miklós kormányzó küszöbönálló bécsi láto­gatását fogja viszonozni a magyar főváros­ban. Az államfő budapesti útjának időpont­ját még nem állapították meg, valószínű azonban, hogy a látogatásra december kö­zepén kerül sor. Most történik meg először, hogy az osztrák állam elnöke hivatalos látogatásra külföldre utazik.

Next