Ujság, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

Budapest, 1937 kedd, június 1 Ára 120 Ke. XIII. évfolyam, 121. szám ELIIFIZETÉSIXRANC Egy Hónapra....................4.80 pengő Ausztriában egy hóra S Schilling Egyet szám óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap ló ült. vasárnap ................................. 32 HU. Hétköznap Wienben .. 24 Grosehen Ausztria egyéb helyein 30 Grosehen Vasárnap....................... 40 Grosehen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi utca 8-10 TELEFON: *1-207-57 1-207-56,1-207-55,1-207-54 Budapest 02, postafiók 282 FI­ÓKKI­ADÓHIVATAL KU­LCSÖ­VKÖNYVTÁR (Tel.: 1-318-24) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 1-316-28 és 1-410-84) Erzsébet-kiír­t 4*1 (Royal-építet) Végsőkig feszült az európai helyzet a „Deutschland" és Almeria bombázása miatt A spanyol vizeken tartózkodó „Deutschland" páncélos cirkáló fedélzetén 24 matrózt megölt, 83-at megsebesített a spanyol kormányrepülők bombázása. Németország­ megtorlásképpen hadihajóival bombáztatta Almeria kikötőjét. A bombázás nagy kárt tett a városban és sok halott és sebesült áldozata volt London, Párizs, Genf és Roma páratlan izgalommal várják az eseményeket Ama tizenegy hónap alatt, amióta a Spa­nyol félsziget egy nép „vérző miréná“-jának tragikus látványát mutatja, nem egyszer lehetett azt­­hinni, hogy a délnyugateurópai latin nemzet testvérharca az egész emberiség öldöklésévé fajul.­ Közel egy esztendőn ke­resztül mégis sikerült elkerülni a tátongó szakadékot, Európa felelős vezetői — szinte a végső pillanatban — elég józanok voltak ahhoz, hogy a sötétbe, a megsemmisülésbe való ugrástól visszariadjanak. Míg most, 1937 májusának ezen az utolsó napján, min­denképpen az volt az érzésünk, hogy az emberiség „könyökével súrolja" a katasztró­fát. Kétségtelen, 1918 óta sokszor leírtuk és mondtuk azt, hogy a helyzet válságos, vég­zetesen kiélesedett. De soha ennyire, mint most, még nem fenyegetett elemi erejű ki­robbanással. Őis elkerülhetetlen volt, hogy az ember 1914-nek ama „különös nyár­­éjszaká“jára gondoljon ezen a tavaszutói napon. Emlékezetes, hogy a spanyol polgár­háború legelső fázisában azok az államfér­fiak, akik eleve látták a veszélyt, amit a szembenálló frontok hatalmi érdekeinek el­lentéte jelent, nemzetközi mozgalmat indí­tottak arra, hogy a Pireneusok tüzét elszige­teljék. Ezt a célt semlegességgel, helyeseb­ben a be nem avatkozás elvének kimondásá­val és gyakorlati végrehajtásával akarták el­érni. Hogy a benemavatkozás körül hóna­pokon keresztül milyen kétségbeejtően szőr­szálhasogató viták folytak és hogy közben a spanyol nép hogyan gyilkolta egymást, arról most fölösleges beszélni. Néhány hét előtt mégis létrejött a benemavatkozási megállapodás, amelynek értelmében európai hatalmak egész sora köztük Anglia, Fran­cia, Német és Olaszország — tengeren és szárazföldön haderejével ellenőrzi a Spa­nyolországba vezető utakat és megakadá­lyozza, hogy oda idegen segítség a polgár­háború bármelyik hadviselő fele részére be­mehessen. Ilyen hivatalos nemzetközi ellen­őrzést fejtett ki a Deutschland német pán­célos cirkáló is, amely szombaton Ibizában, a felkelők kikötőjében horgonyzott. Ott tör­tént az, hogy a valenciai spany­ol kormány két repülőgépe bombákat dobott a német hajóra, amelynek fedélzetén és helyiségei­ben nagy pusztítást okoztak a levetett bom­bák. Huszonnégy német tengerész halt meg és nyolcvannégy megsebesült a bombázás következtében. A valenciai spanyol köztár­sasági kormány ugyan arra hivatkozik, hogy a repülők azért dobtak le bombákat, mert a hajó lőtt rájuk, ezt a magyarázatot azonban — mint a párizsi és londoni lapok visszhangjaiból kitűnik — egyelőre sem a francia, sem az angol közvélemény nem fogadja el. A Deutschland ibizai bombázására vála­szul német hadihajók ágyúi hétfőn reggel lőtték a valenciai spanyol kormány fenható­­sága alatt levő Almeria kikötőjét. Ugyancsak az ibizai tragikus esemény következménye­képpen úgy Németország, mint a vele min­denben szolidáris Olaszország otthagyta a londoni be nem avatkozási bizottságot és ad­dig nem hajlandók oda visszatérni, amíg elég­tételt nem ad és amíg garanciákat nem nyújt arra nézve, hogy nem fordul elő a jövőben hasonló eset a be nem avatkozás ellenőrzését végző szervekkel. Az ibizai incidens olyankor jött, amikor már egyesek abban kezdtek reménykedni, hogy talán mégis megenyhül az európai lég­kör és megtalálják a kibontakozás útját. Hiszen a legutóbbi hetekben egymást érték a megnyilatkozások, amelyek európai össze­fogásról, jóakaratról, megértésről beszéltek. És most mintha minden illúzió megint szét­foszlanék. Kétségbeesésre azonban most nincs ok. Már hétfőn délután­­beszélt egy jelentés arról, hogy­­ Németország Almeria kikötőjének bombázásával a maga részéről befejezettnek tartja a megtorlási akciót és később egy washingtoni távirat is arról szólt, hogy az ottani német nagykövet köz­lése szerint Berlin lezártnak tekinti immár a­ retorziót. Bármennyire súlyos is tehát a nemzetközi helyzet, remélni, lehet, hogy­ meg­találják a békés kibontakozás útját és filizópa nem lesz vérző arénává . .. Alább adjuk táviratainkat a világpolitika drámai eseményéről: első német hivatalos jelentés Berlin, május 31. ,4 német Távirati Iroda jelenti: Hallatlan és alig elképzelhető eset történt. Spanyol bolsevista repülőgépek minden ok nélkül bombáztak egy német hadihajót,­amely nyugodtan horgonyzott a spanyol vizeken. A bombázás alkalmával 20 német tengerész hősi halált halt. A német birodalmi kormány az esettel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: Mivel néhány nappal ezelőtt vörös repülő­gépek a Mallorca kikötőjében horgonyzó an­gol, német és olasz hajókat bombázni kezd­ték és ez alkalommal az egyik olasz tratón a tisztet a bombák megölték, a német hajók­nak megtiltották a további tartózkodást Mal­lorca kikötőjében. Szombaton, május 29-én a Deutschland páncéloshajó az ibizai kikötő előtt horgonyzott. A hajó a spanyol vizeken nemzetközi ellenőrzést gyakorló tengeri had­erőhöz tartozik. Ennek ellenére este hat és hét óra között a valenciai vörös kormány két repülőgépe egészen alacsonyra szállva, bombákat dobott a német hadihajóra. Mivel a hajó mozdulatlanul horgonyzott, a legény­ség a hajó elő részén levő védtelen legénységi helyiségben tartózkodott. A vörös repülő­gépek egyik bombája — mint legutóbb is, az olasz hadihajó bombázása alkalmával is történt és amikor tudvalevően a bomba a hajó tisztjeinek étkezőhelyiségébe csapott be — a legénységi étkezőhelyiséget találta el. Plasz halálos és­­2,1 sebesült áldozata van ennek a bűnös merényletnek. Egy másik bomba az oldalfedélzetet találta el, de csak csekélyebb károkat okozott. A hajó, amely teljesen harcképes állapotban maradt, Gibral­tárba­ ment, hogy ott a sebesülteket partra rakják. A német hadihajóról egyetlen lövést sem tettek a vörös repülőgépekre. Mivel a vörös valenciai kormányt a semlegességi bi­zottság és a német kormány kétszer is figyel­meztette arra, hogy tartózkodjék a nemzet­közi ellenőrzésben résztvevő hajók elleni tá­madástól, ez a német hajó ellen irányuló újabb bűnös merénylet a ném­et birodalmi kormányt rendszabályokra kényszeríti, ame­lyeket haladéktalanul közölni fog a semleges­ségi bizottsággal. Gyászol Németország Későbbi jelentés szerint a Deutschland halottainak száma huszonnégy, a sebesül­teké pedig nyolcvanhárom. A támadás tűze érthetően nagy feltűnést és izgalmat keltett egész Németországban. Hitler kancellár a müncheni kiállítási csarnokban értesült a Deutschland­ot ért támadásról. Vasárnap nyitották meg ezt a a kiállítást és a kancellárral a megnyitási ünnepségek alatt közölték az első hírt a páncéloscirkáló ellen elkövetett légitámadás­ról. Az ünnepségek lezajlása után a kancel­lár beható tanácskozást folytatott Neurath birodalmi külügyminiszterrel. Délután 2 óra 35 perckor külön repülőgépen Münchenbe érkezett Racher főtengernagy, a német hadi­­­­tengerészet legfőbb parancsnoka. A helyzet rendkívül súlyosságát mutatja, hogy Hitler félbeszakította müncheni tar­ t­­ózkodását és repülőgépen Berlinbe utazott; vele ment Neurath külügyminiszter és Raeder főtengernagy is. Az esti órákban belevonták a tanácskozásokba Blomberg vezértábornagyot. A Wilhelmstrasse egész éjjel ki volt vilá­gítva. A kancellár palotájában egymást kö­vették a tanácskozások. A Deutschland páncéloscirkáló megtámadásának hírére Göring vezérezredes félbeszakította weimari tartózkodását és külön repülőgépen vissza­tért Berlinbe, ahová nyolc órakor érkezett meg. Göring azonnal a kancellárhoz sietett és az éjszakai tanácskozásokon már ő is részt vett. , Hétfőn reggel a német lapok gyászkeret­tel jelentek meg. A sajtó a hivatalos német jelentéseket szenzációs beállításban közli és vezércikkeit is ennek az esetnek szenteli. A­ lapok hangoztatják, hogy a Deutschland páncéloscirkáló bombázása hallatlan ki.

Next