Ujság, 1937. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

Budapest, 1937 szerda, szeptember 1 óra 1.20 l£c« XIII. évfolyam, 198. szám IlffPSZETEsrIRHI Egy hónapra..................... 4.80 pengo Ausztriában egy hóra ... B Schilting Egye­­ssdm óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap ló Ilff. vasárnap ................ 82 HU. Hétköznap WIenben . 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasámsp................. 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi­ utca 8—10 TELEFON­­ *1-207-57 1-207-56,1-207-55,1-207-54 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKI­ADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel.: 1-816-28) UTAZÁSI ÉS MENET­JEGYIRODA (Telefon: 1-316-28 és 1-419-24) Erzsébet-körút 48 (Royal-épü­let) Fizetni örülünk, hogy a kormány elérkezett­nek látta az időt külföldi adósságaink rendezésének megkezdésére, elsősorban, mert belülről alig érzékelhető pénz­ügyi lábadozásunk bizonyítékát lát­juk benne. Tudjuk, hogy a kormány nem vállalkozott volna erőnket meg­haladó gesztusokra, csak azért, hogy gavallérmódra, az első pénzből ele­get tegyünk becsületbeli kötelességünk­nek, sőt bizonyára azért sem, hogy Roo­­sevelt elnöktől megkapjuk a jóleső el­ismerést. Fabinyi pénzügyminiszterről meg kell állapítani, hogy miután valóban rendbeszedte az állampénzügyet, nem volt hajlandó romantikus célokért, vagy han­gulatkeltésből az eredményeket kockára vetni. Örülünk tehát, hogy már elég erő­sek vagyunk ahhoz, hogy fizessünk s nem kevésbé örülünk annak, hogy végre ebben a formában is szó esik rólunk a Nyuga­ton, korrekt adósokként és a kevés józan európai nemzetek egyikeként, „akinek budgetjében a hadiköltségvetés felette alatta marad a kultúrköltségvetésének“. Bizonyos, hogy a tények e propagan­dája gyümölcsözőbb, mint minden lírai és történelmi alapon megkísérelt külföldi közvéleménycsinálás: a jó hír, amelyet Roosevelt Magyarországról kapott, többet ér, mint az egész félhivatalos hírszolgá­lat rossz, ferde és hézagos híreivel és fordítási hibákból eredő rémhíreivel együttvéve. Roosevelt elnök tehát jó hírt kapott a magyar pénzügyi kormánytól s most már annak kellene következnie, hogy a ma­gyar társadalom is jó hírt kapjon tőle. Amilyen fontosnak tartjuk a külföldi pénzforrás bizalmának helyreállítását, annyira halaszthatatlan, hogy­ a kor­mány megtegye a lépéseket pénzügyi bel­politikánknak a normális viszonyokhoz való visszafejlesztése felé. Fabinyi Ti­hamér pénzügyminiszter elsősorban a magyar adófizető példátlan teherviselő­képességének segítségével jutott el oda, ahonnan nálunk nyolcszorosan nagyobb és jóval gazdagabb országok ma mesz­­szebb vannak, mint valaha. Ez a teher­viselőképesség azonban nemcsak, hogy nem kimeríthetetlen, de szociális mér­tékkel már régen ki is van merítve. A pénzügypolitika az utolsó fillérig előteremti az állami bevételként elő­irányzott összeget, ugyanakkor azon­ban tömegével gyártja a szociálpolitika klienseit, akik közteherviselőkből gyak­ran közvetlenül zuhannak a közellá­tásra szorulók kategóriájába, örülünk az amerikai elismerésnek, de azt szeret­­nék, ha kifelé való úri korrektségünket össze lehetne egyeztetni azokkal a köte­lezettségekkel, amelyekkel az állam saját áldozó és tűrő polgárainak tartozik. Már nem is beszélünk a hadikölcsön becsület­beli kötelezettségéről, amelyet egy azóta katasztrófákon keresztülment nagy or­szág kormánya vállalt azokkal szemben, akik vagyonukat vagy pénzecskéjüket a haza védelmére adták. Csak azokról a többletterhekről beszélünk, amelyeket az 1931-es pénzügyi katasztrófa után azzal az ünnepélyes kormányígérettel vállal­tattak a társadalommal, hogy a javulás első kézzelfogható jelenségei után leve­szik a túlterhelt válláról. Beszélünk az­­alkalmazotti különadóról, amely a leg­nehezebben élő fixfizetéses rétegeket sújtja. Beszélünk a lisztforgalmi adóról, amely a kenyeret drágít meg! Beszé­lünk a­ köztisztviselők többszörös fizetés­redukciójáról, amely szintén átmeneti válságintézkedés volt s nemcsak nagy szociális, de morális­ válságot is okozott, mert nem utolsósorban oka a közhivatali etika szórványos megrendülésének, örü­lünk, hogy fizetünk Amerikának, de senki sem követelheti, hogy azok is tombolva örüljenek, akikkel szemben pénzügy- ROVA*. Fehér galambok repültek­ szerteszéjjel, hogy szétvigyék a világba a budapesti üze­netet: huszonkét állam egyetemi ifjúsága a nemzetközi egyetemi kongresszuson a béke mellett vallott hitet. A világ tele van fegyvercsörgéssel és dörgéssel. A mozik hiradóvásznain elszántan lépkednek a mar­cona ifjak, puskával a vállukon, arcukon bátorság és vitézség. Dübörögnek a harci­szekerek, a levegőben repdesnek a halálra kész ifjú halálosztók. A gyerekek is kato­­násdit mimélnek, az öregek is harci dicső­séget zengenek. Budapesten pedig most a béke fehér zászlaját lengetik az ifjúság egyetemei. Béke, béke a nemzetek között, egy az életünk célja, közös a munkánk és az ideálunk — ne gyilkoljuk egymást. Ez is valóság, sőt ez a valóságosabb valóság. Vájjon hol kopognak be a békegalambok? S hol eresztik be?★ Az orvosprofesszorról elismerik, hogy hat­van éves korában is értékes munkát tud végezni, de hát hiába, le kell mondani az értékről. Ugyanakkor a politikában nem mondanak le senkiről, aki már valakivé lett. Egészen természetes, hogy mielőtt a jól, vagy nem jól megérdemelt nyugalomba küldenek valakit, kinéznek", vagy teremte­nek számára állást, mely mellett a nyugdí­ját is élvezheti. Az ellentét duplán kirívó. Az orvosprofesszor hatvan éves és még ke­ményen munkabíró, a politikus nem szük­ségképpen hatvan éves és még kevésbé szük­ségképpen munkabíró. Éppencsak igénye van s annak kielégítése nélkül „nem megy“. Szigorúbb összeférhetetlenségi törvény kell? Az ember azt hinné, elég volna egy nép­szerű illemtan.★ A szovjettel bizony nem jó egy tálból cseresznyét enni, de azt a szörnyűséget, amellyel Japán vádolja, még róla sem tud­juk elhinni. Meg akarja akadályozni japán­­kínai közeledést. Világérdek volna és Orosz­ország megakadályozza. Japánnak követ­kezetes törekvése, hogy megértesse magát Kínával. Egyebet sem akar, mint békét Kí­nával. Ezért iparkodik a közelébe férkőzni és ott is maradni. Még a harctól és város­­bombázástól sem riad vissza a békés cél érdekében, de hát Oroszország minden­képpen azon van, hogy Kínát háborúra uszítsa a jóbarát ellen, aki mind több hadi­hajóval, repülővel és ágyúval el akarja érni a közeledést Javulás az európai helyzetben Hivatalos jelentés a sinaiai konferenciái él a Kis-entente és a Dunamedence többi államának viszonya. Tárgyalások a bukaresti magyar és olasz követtel Bukarest, augusztus 31. (Orient-Radio.) A kis-entente állandó tanácsa kedden be­fejezte sinaiai ülésszakát. A tanácskozásról a következő hivatalos közleményt tették közzé: A kis­entente állandó tanácsa Sinaiában augusztus 30-án és 31-én rendes ülésszakra ült össze Antonescu román külügyminiszter elnöklésével, aki a mostani ülésszaktól kezdve a most következő egyéves időszak tartama alatt az elnöki tisztet viseli az ál­landó tanácsban. Jugoszláviát Sztojadino­­vics miniszterelnök , külügyminiszter, Csehszlovákiát Krosta külügyminiszter kép­viselte. Egytttmű­ködés A részletes eszmecsere során, amelyet a három miniszter az időszerű nemzetközi helyzetről, valamint a három államot köz­vetlenül érintő kérdésekről folytatott, meg­állapították, hogy valamennyi megvitatott kérdésben felfogásuk tökéletesen megegye­zik és hogy teljes mértékben egyetértenek abban, hogy folytatni kell és erőteljesebbé kell tenni a kis­entente akcióját a szövetség céljainak és a három állam párhuzamos érdekeinek megvalósítása érdekében. A kis­­entente-nak eltökélt szándéka, hogy hű ma­rad ahhoz a politikához, amelyet 17 év óta következetesen folytat. A három miniszter megelé­gedéssel állapította meg, hogy jóllehet vannak bizo­nyos nyugtalanító tények, az európai nemzetközi hely­zetben mégis javulás mutat­kozik és ez a javulás, amelyet már legutóbbi belg­rá­d­i érte­kezletükön is kiemeltek, jo­gosulttá teszi azt a reményt, hogy enyhül a feszültség és ennek nyomán Európa béké­­jét biztosító nyugalmi idő­szak következhetik be. Bárhogyan alakuljon is azonban a hely­zet a jövőben, a kis-entente-nak szilárd el­határozása, hogy minden erőfeszítést meg­tesz abból a célból, hogy előmozdítson min­den olyan akciót, amely a nemzetközi politikánk befelé távolról sem olyan gavalléros kötelezettségeinek teljesítésé­ben, mint külföldi obligóiban. Nos, fizes­sünk, de lehetőleg ne úgy, ahogyan a Jókai-regény hőse, akinek a becsületbeli adósság teljesítésére rámegy a saját háza és a családja fedele, kenyere és jövője. S Magyarországon e pillanatban még gazdaadósvédelem is van, a kormány kénytelen volt meghosszabbítani az or­szág legnagyobb társadalmi rétegének és foglalkozási ágának felsegítése érdeké­ben a részleges moratórium égyük fajtáját — amíg tehát belső pénzügyi és gazdasági szervezetünkben ilyen tartós funkciózavarok vannak s a költségvetési egyensúlyhoz szükséges közteher-fej­­­­kvóta amerikai magassága szociális vál­ságunkat mélyíti — semmiesetre sem megokolt túlzott smokknak lenni a kifelé való korrektségben. Jó hirt a tengeren­túlnak, de ugyanakkor jó hír a Dunán­túlnak és Tiszántúlnak is, hogy ne csak a gazdag Amerika, de aldré a legjobban ráfér: a leszegényedett magyar nép is érezzen végre valamit abból a sokat em­legetett pénzügyi javulásból. Zsolt Béla együttműködés megjavításával igyekszik a békét megszilárdítani. A kis­entente tanácsának eltökélt szán­déka nevezetesen, hogy a jövőben is éppoly tevékenyen részt vesz a népszövetség mun­kájában, mint a múltban és a népszövetség­gel együtt­működik, mind politikai téren, mind pedig gazdasági, nép­jóléti és­ ember­baráti téren. A kis-entente politikája a jö­vőben is hűségesen követi a népszövetségi alapokmány elveit, mert ezeken alapul a béke szilárdságának minden reménye. Európa békéje A népszövetségi alapokmány esetleges módosításának kérdésében a kis-entente ta­nácsa újból megerősíti azt az álláspontját, hogy nincs szükség módosításra, ellenben inkább arra van szükség, hogy a jövőben olyan módozatot állapítsanak meg az alap­okmány alapvető rendelkezéseinek végre­hajtása tárgyában, amely a múlt tapaszta­lataihoz alkalmazkodva biztosítaná az alap­okmány megerősítését. Az új locarnói szerződésre vonatkozó tárgyalások ügyé­ben a tanács fentartja azt az álláspontját, hogy minden újabb szerződés csupán ak­kor mozdíthatja elő tényle­­e­gesen a béke uralmának biz­tosítását Európában, ha ö össz­hangban áll olyan biztonsági rendszerrel, amely egyidejű­leg az egyéb részek békéjét is biztosítaná A tanács újból kijelenti a három állam­nak azt az elhatározását, hogy a spanyol­­­országi események tekintetében szigorúan ragaszkodik a be nem avatkozás álláspontjá­hoz, amelyet kezdettől fogva elfoglalt és to­vábbra is támogatja az ellenőrzésnek min­den olyan szervezetét, amely alkalmas a nemzetközi összetűzés veszélyének elhárítá­sára. Belső kormányzati formák A kis-entente államai híven ragaszkodnak a nemzetek függetlenségének tiszteletben­­tartásához és ahhoz az elvhez, hogy a nem­zeteknek teljes szabadságában kell hogy áll­jon, milyen nekik tetsző kormányzati formát választanak. Ha ezt az elvet nem tartanák mindenütt tiszteletben, akkor félő, hogy súlyos viszályok támadnak, mert nemzetközi térre viszik át az ideológiák és a doktrínák körül megnyilvánuló ellentéteket. A tanács örömmel állapította meg, hogy ama hivatalos nyilatkozat következtében, amelyet Cordell Hull államtitkár tett július 16-án, az Egyesült Államok kormánya újabb értékes támogatásban részesítette a béke és a nemzetközi együttműködés ügyét. Minthogy a kis-entente politikája mindig azokat az elveket tartotta szem előtt, amelyeket az ame­rikai kormány most ilyen értékes és őszinte módon juttatott kifejezésre, az állandó tanács a legna­gyobb rokonszenvvel üd­vözli Hull nyilatkozatát, amely remélni engedi, hogy az európai államok és az óceánon túli nagy köztár­saság között újabb együtt­működés alakulhat ki a jö­vőben mind politikai, mind gazdasági téren. Az állandó tanács különösen hangsúlyozza, mennyire egyetért a szerződések szentsége tekintetében. A béke és a nyugalom érdeke megköveteli, hogy a szerződések szentsége tényleg fennálljon és hogy valamely szerző­dés esetleges módosítására vonatkozó semmi­féle kérdést ne lehessen felvetni és még

Next