Ujság, 1937. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-01 / 198. szám
Budapest, 1937 szerda, szeptember 1 óra 1.20 l£c« XIII. évfolyam, 198. szám IlffPSZETEsrIRHI Egy hónapra..................... 4.80 pengo Ausztriában egy hóra ... B Schilting Egyessdm óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap ló Ilff. vasárnap ................ 82 HU. Hétköznap WIenben . 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasámsp................. 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi utca 8—10 TELEFON *1-207-57 1-207-56,1-207-55,1-207-54 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel.: 1-816-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon: 1-316-28 és 1-419-24) Erzsébet-körút 48 (Royal-épület) Fizetni örülünk, hogy a kormány elérkezettnek látta az időt külföldi adósságaink rendezésének megkezdésére, elsősorban, mert belülről alig érzékelhető pénzügyi lábadozásunk bizonyítékát látjuk benne. Tudjuk, hogy a kormány nem vállalkozott volna erőnket meghaladó gesztusokra, csak azért, hogy gavallérmódra, az első pénzből eleget tegyünk becsületbeli kötelességünknek, sőt bizonyára azért sem, hogy Roosevelt elnöktől megkapjuk a jóleső elismerést. Fabinyi pénzügyminiszterről meg kell állapítani, hogy miután valóban rendbeszedte az állampénzügyet, nem volt hajlandó romantikus célokért, vagy hangulatkeltésből az eredményeket kockára vetni. Örülünk tehát, hogy már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy fizessünk s nem kevésbé örülünk annak, hogy végre ebben a formában is szó esik rólunk a Nyugaton, korrekt adósokként és a kevés józan európai nemzetek egyikeként, „akinek budgetjében a hadiköltségvetés felette alatta marad a kultúrköltségvetésének“. Bizonyos, hogy a tények e propagandája gyümölcsözőbb, mint minden lírai és történelmi alapon megkísérelt külföldi közvéleménycsinálás: a jó hír, amelyet Roosevelt Magyarországról kapott, többet ér, mint az egész félhivatalos hírszolgálat rossz, ferde és hézagos híreivel és fordítási hibákból eredő rémhíreivel együttvéve. Roosevelt elnök tehát jó hírt kapott a magyar pénzügyi kormánytól s most már annak kellene következnie, hogy a magyar társadalom is jó hírt kapjon tőle. Amilyen fontosnak tartjuk a külföldi pénzforrás bizalmának helyreállítását, annyira halaszthatatlan, hogy a kormány megtegye a lépéseket pénzügyi belpolitikánknak a normális viszonyokhoz való visszafejlesztése felé. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter elsősorban a magyar adófizető példátlan teherviselőképességének segítségével jutott el oda, ahonnan nálunk nyolcszorosan nagyobb és jóval gazdagabb országok ma meszszebb vannak, mint valaha. Ez a teherviselőképesség azonban nemcsak, hogy nem kimeríthetetlen, de szociális mértékkel már régen ki is van merítve. A pénzügypolitika az utolsó fillérig előteremti az állami bevételként előirányzott összeget, ugyanakkor azonban tömegével gyártja a szociálpolitika klienseit, akik közteherviselőkből gyakran közvetlenül zuhannak a közellátásra szorulók kategóriájába, örülünk az amerikai elismerésnek, de azt szeretnék, ha kifelé való úri korrektségünket össze lehetne egyeztetni azokkal a kötelezettségekkel, amelyekkel az állam saját áldozó és tűrő polgárainak tartozik. Már nem is beszélünk a hadikölcsön becsületbeli kötelezettségéről, amelyet egy azóta katasztrófákon keresztülment nagy ország kormánya vállalt azokkal szemben, akik vagyonukat vagy pénzecskéjüket a haza védelmére adták. Csak azokról a többletterhekről beszélünk, amelyeket az 1931-es pénzügyi katasztrófa után azzal az ünnepélyes kormányígérettel vállaltattak a társadalommal, hogy a javulás első kézzelfogható jelenségei után leveszik a túlterhelt válláról. Beszélünk azalkalmazotti különadóról, amely a legnehezebben élő fixfizetéses rétegeket sújtja. Beszélünk a lisztforgalmi adóról, amely a kenyeret drágít meg! Beszélünk a köztisztviselők többszörös fizetésredukciójáról, amely szintén átmeneti válságintézkedés volt s nemcsak nagy szociális, de morális válságot is okozott, mert nem utolsósorban oka a közhivatali etika szórványos megrendülésének, örülünk, hogy fizetünk Amerikának, de senki sem követelheti, hogy azok is tombolva örüljenek, akikkel szemben pénzügy- ROVA*. Fehér galambok repültek szerteszéjjel, hogy szétvigyék a világba a budapesti üzenetet: huszonkét állam egyetemi ifjúsága a nemzetközi egyetemi kongresszuson a béke mellett vallott hitet. A világ tele van fegyvercsörgéssel és dörgéssel. A mozik hiradóvásznain elszántan lépkednek a marcona ifjak, puskával a vállukon, arcukon bátorság és vitézség. Dübörögnek a harciszekerek, a levegőben repdesnek a halálra kész ifjú halálosztók. A gyerekek is katonásdit mimélnek, az öregek is harci dicsőséget zengenek. Budapesten pedig most a béke fehér zászlaját lengetik az ifjúság egyetemei. Béke, béke a nemzetek között, egy az életünk célja, közös a munkánk és az ideálunk — ne gyilkoljuk egymást. Ez is valóság, sőt ez a valóságosabb valóság. Vájjon hol kopognak be a békegalambok? S hol eresztik be?★ Az orvosprofesszorról elismerik, hogy hatvan éves korában is értékes munkát tud végezni, de hát hiába, le kell mondani az értékről. Ugyanakkor a politikában nem mondanak le senkiről, aki már valakivé lett. Egészen természetes, hogy mielőtt a jól, vagy nem jól megérdemelt nyugalomba küldenek valakit, kinéznek", vagy teremtenek számára állást, mely mellett a nyugdíját is élvezheti. Az ellentét duplán kirívó. Az orvosprofesszor hatvan éves és még keményen munkabíró, a politikus nem szükségképpen hatvan éves és még kevésbé szükségképpen munkabíró. Éppencsak igénye van s annak kielégítése nélkül „nem megy“. Szigorúbb összeférhetetlenségi törvény kell? Az ember azt hinné, elég volna egy népszerű illemtan.★ A szovjettel bizony nem jó egy tálból cseresznyét enni, de azt a szörnyűséget, amellyel Japán vádolja, még róla sem tudjuk elhinni. Meg akarja akadályozni japánkínai közeledést. Világérdek volna és Oroszország megakadályozza. Japánnak következetes törekvése, hogy megértesse magát Kínával. Egyebet sem akar, mint békét Kínával. Ezért iparkodik a közelébe férkőzni és ott is maradni. Még a harctól és városbombázástól sem riad vissza a békés cél érdekében, de hát Oroszország mindenképpen azon van, hogy Kínát háborúra uszítsa a jóbarát ellen, aki mind több hadihajóval, repülővel és ágyúval el akarja érni a közeledést Javulás az európai helyzetben Hivatalos jelentés a sinaiai konferenciái él a Kis-entente és a Dunamedence többi államának viszonya. Tárgyalások a bukaresti magyar és olasz követtel Bukarest, augusztus 31. (Orient-Radio.) A kis-entente állandó tanácsa kedden befejezte sinaiai ülésszakát. A tanácskozásról a következő hivatalos közleményt tették közzé: A kisentente állandó tanácsa Sinaiában augusztus 30-án és 31-én rendes ülésszakra ült össze Antonescu román külügyminiszter elnöklésével, aki a mostani ülésszaktól kezdve a most következő egyéves időszak tartama alatt az elnöki tisztet viseli az állandó tanácsban. Jugoszláviát Sztojadinovics miniszterelnök , külügyminiszter, Csehszlovákiát Krosta külügyminiszter képviselte. Egytttműködés A részletes eszmecsere során, amelyet a három miniszter az időszerű nemzetközi helyzetről, valamint a három államot közvetlenül érintő kérdésekről folytatott, megállapították, hogy valamennyi megvitatott kérdésben felfogásuk tökéletesen megegyezik és hogy teljes mértékben egyetértenek abban, hogy folytatni kell és erőteljesebbé kell tenni a kisentente akcióját a szövetség céljainak és a három állam párhuzamos érdekeinek megvalósítása érdekében. A kisentente-nak eltökélt szándéka, hogy hű marad ahhoz a politikához, amelyet 17 év óta következetesen folytat. A három miniszter megelégedéssel állapította meg, hogy jóllehet vannak bizonyos nyugtalanító tények, az európai nemzetközi helyzetben mégis javulás mutatkozik és ez a javulás, amelyet már legutóbbi belgrádi értekezletükön is kiemeltek, jogosulttá teszi azt a reményt, hogy enyhül a feszültség és ennek nyomán Európa békéjét biztosító nyugalmi időszak következhetik be. Bárhogyan alakuljon is azonban a helyzet a jövőben, a kis-entente-nak szilárd elhatározása, hogy minden erőfeszítést megtesz abból a célból, hogy előmozdítson minden olyan akciót, amely a nemzetközi politikánk befelé távolról sem olyan gavalléros kötelezettségeinek teljesítésében, mint külföldi obligóiban. Nos, fizessünk, de lehetőleg ne úgy, ahogyan a Jókai-regény hőse, akinek a becsületbeli adósság teljesítésére rámegy a saját háza és a családja fedele, kenyere és jövője. S Magyarországon e pillanatban még gazdaadósvédelem is van, a kormány kénytelen volt meghosszabbítani az ország legnagyobb társadalmi rétegének és foglalkozási ágának felsegítése érdekében a részleges moratórium égyük fajtáját — amíg tehát belső pénzügyi és gazdasági szervezetünkben ilyen tartós funkciózavarok vannak s a költségvetési egyensúlyhoz szükséges közteher-fejkvóta amerikai magassága szociális válságunkat mélyíti — semmiesetre sem megokolt túlzott smokknak lenni a kifelé való korrektségben. Jó hirt a tengerentúlnak, de ugyanakkor jó hír a Dunántúlnak és Tiszántúlnak is, hogy ne csak a gazdag Amerika, de aldré a legjobban ráfér: a leszegényedett magyar nép is érezzen végre valamit abból a sokat emlegetett pénzügyi javulásból. Zsolt Béla együttműködés megjavításával igyekszik a békét megszilárdítani. A kisentente tanácsának eltökélt szándéka nevezetesen, hogy a jövőben is éppoly tevékenyen részt vesz a népszövetség munkájában, mint a múltban és a népszövetséggel együttműködik, mind politikai téren, mind pedig gazdasági, népjóléti és emberbaráti téren. A kis-entente politikája a jövőben is hűségesen követi a népszövetségi alapokmány elveit, mert ezeken alapul a béke szilárdságának minden reménye. Európa békéje A népszövetségi alapokmány esetleges módosításának kérdésében a kis-entente tanácsa újból megerősíti azt az álláspontját, hogy nincs szükség módosításra, ellenben inkább arra van szükség, hogy a jövőben olyan módozatot állapítsanak meg az alapokmány alapvető rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában, amely a múlt tapasztalataihoz alkalmazkodva biztosítaná az alapokmány megerősítését. Az új locarnói szerződésre vonatkozó tárgyalások ügyében a tanács fentartja azt az álláspontját, hogy minden újabb szerződés csupán akkor mozdíthatja elő tényleegesen a béke uralmának biztosítását Európában, ha ö összhangban áll olyan biztonsági rendszerrel, amely egyidejűleg az egyéb részek békéjét is biztosítaná A tanács újból kijelenti a három államnak azt az elhatározását, hogy a spanyolországi események tekintetében szigorúan ragaszkodik a be nem avatkozás álláspontjához, amelyet kezdettől fogva elfoglalt és továbbra is támogatja az ellenőrzésnek minden olyan szervezetét, amely alkalmas a nemzetközi összetűzés veszélyének elhárítására. Belső kormányzati formák A kis-entente államai híven ragaszkodnak a nemzetek függetlenségének tiszteletbentartásához és ahhoz az elvhez, hogy a nemzeteknek teljes szabadságában kell hogy álljon, milyen nekik tetsző kormányzati formát választanak. Ha ezt az elvet nem tartanák mindenütt tiszteletben, akkor félő, hogy súlyos viszályok támadnak, mert nemzetközi térre viszik át az ideológiák és a doktrínák körül megnyilvánuló ellentéteket. A tanács örömmel állapította meg, hogy ama hivatalos nyilatkozat következtében, amelyet Cordell Hull államtitkár tett július 16-án, az Egyesült Államok kormánya újabb értékes támogatásban részesítette a béke és a nemzetközi együttműködés ügyét. Minthogy a kis-entente politikája mindig azokat az elveket tartotta szem előtt, amelyeket az amerikai kormány most ilyen értékes és őszinte módon juttatott kifejezésre, az állandó tanács a legnagyobb rokonszenvvel üdvözli Hull nyilatkozatát, amely remélni engedi, hogy az európai államok és az óceánon túli nagy köztársaság között újabb együttműködés alakulhat ki a jövőben mind politikai, mind gazdasági téren. Az állandó tanács különösen hangsúlyozza, mennyire egyetért a szerződések szentsége tekintetében. A béke és a nyugalom érdeke megköveteli, hogy a szerződések szentsége tényleg fennálljon és hogy valamely szerződés esetleges módosítására vonatkozó semmiféle kérdést ne lehessen felvetni és még