Ujság, 1937. november (13. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

2 A kilenc, illetve tizenkilenc ország ha­tározata inkább csak kibővítése, vagy a praxisba való átvitele lehet a genfi határozatoknak. A békeközvetítés for­mális lépése után meg fog kezdődni a nagy párbaj, amelyre Japán már most nem egyedül Kínát, hanem a fél vilá­got hívta ki. Hogy látják Brüsszelben, a konferencia előestéjén, a párbaj esélyeit? Japán védői Magán a konferencián kétségtelenül két védőügyvéde fog akadni a japán vádlott­nak: Olaszország és Portugália. Ha már szer­ződéseik folytán Olaszország és Portugália amúgyis Japán oldalán állnak, külön nyo­matékot kap ez a tény azáltal, hogy­­ Róma és Lisszabon diplomáciai után biztosították Tokiót szimpátiájukról. Kínának Oroszországgal megkötött szerző­dése­­már egyedül ok arra, hogy az „anti­­bolseviki­ blok" dinamikus ereje megnyil­vánuljon Brüsszelben, így is dokumentálva Európánál­, sajnos, mindig nyilvánvalób­ban két ideológiai táborba való szétszaka­d­ását. Olaszország és Portugália nem fog­nak sohasem aláírni egyezményt, amely Japán ellen irányul. Ezzel szemben Ame­rika nem ok nélkül küldte át a tengeren legnagyobb kü­lpolitik­usát, az elnök inti­­musát, Norman Davis-t, Anglia nem­ hiába­­leszignálta magát Báent, Franciaország kül­ügyminiszterét, Yvon Deibost. Az Egyesült Államok eltökélt szán­déka, hogy erős eszközökkel jobb belá­tásra bírja Japánt. Amerika számít arra, hogy legalább is gazdasági szank­ciókkal szemben nem fognak elutasító magatartást tanúsítani azok az orszá­gok, amelyek a japán dömping alatt szenvednek. Elkeseredett, súlyos és sokban veszélyes politikai küzdelem jegyében fog tehát le­zajlani a konferencia, amely szerdán kez­dődik a belga fő várósban. A kulisszák mérgeit... Edén és Delbos szerint, akik együtt ér­keztek Brüsszelbe, a kulisszák mögött több szó lesz a „Közel Nyűgök", mint a „Távol Kelet"­ sorsáról. Áthidalhatatlan nehézség ma még a spa­nyol kérdés. Nagy vonalakban azonban itt is­ lehetőségek bontakoznak ki. Nem vélet­len, hogy a brüsszeli Palace és Metropole egész emeleteit foglalták le Alfonz ex-király „megfigyelői." A megoldás mindinkább a royalista irányban tűnik lehetségesnek. Franco győzelmi lehetőségeit itt még mindig nem ítélik meg túlzottan rózsásnak és van. Fanpel, a volt német követ Bur­­gosban állítólag azzal tért vissza Ber­linbe, hogy Franco véggyőzelme évekig eltarthat, ha egyáltalán sikerül a gaz­dag északi tartományok meghódítása. Mindez, amiről legbeavatottabb diplo­máciai körök informálják az „ú­jság“ kiküldött tudósítóját, a monarchista középmegoldást segíti előre. És mindez nagy szerepet fog játszani ab­­ban a műsorban, amelyet diplomáciai kon­ferenciákon nem szoktak kinyomatni: a kulisszák mögötti előadás programmjában. A Boulevard Nax, SangSiíf és a dumping ' közben Brüsszel nagy napok képét öl­tötte magára. A Boulevard Max — Mas a város harminc éve híres polgármestere és belga nemzeti hős — a Boulevard Max, a Város szíve, a ragyogó belga Váci­ utca ma egy kissé a békebeli Sanglii fő­utcáira emlékeztet és ha ez nem lenne kissé paradox, azt lehetne mondani, hogy „feketéint a sárgáktól". A japánok itt is mesterei a dömpingnek. A hotelekben ők, akik távol maradnak a konferenciától, fog­lalták el a legelőkelőbb appartementokat, ők dominálnak az utcákon, a boltokban, a világhírű kis fia m­ind vendéglőkben, az akadémia folyosóin. Az előkelő hotelek, a Palace, a Métropole, az Albert I. habljait ellepik kis sárga figurák, ijesztő alázatos­sággal mosolygó és mozgó alakok. A város­háza előtt, az Arany-téren, amelyen a pol­gári gazdagság­­ minden pompája elevenen él, a „mentieken piss“ körüli csendes kis régi utcákon alig látni mást, mint sárgákat vagy sötéthajú, sötétbőrű embereket, spa­nyolokat. • Eden, Delbos, Norman Davis, Spaak, Aga Khan — ők fel se tűnnek. Európa e legelragadóbb és legkisebb nagy­városa Spanyolország és a Távol Kelet je­gyében áll. Egy békekonferencia két há­ború jegyében ... Az olasz küldöttség Róma, november 2. A kilenchatalmi érte­kezleten résztvevő olasz küldöttség Aldov­­randi Marescolti nagykövet vezetésével el­utazott Brüsszelbe. ÚJSÁG SZERDA, 193? NOVEMBER 3 Eckhardt éleshangú beszéde a szélsőséged ellen „A strébered és kalandorod forradalmat akarldk meg­­csínáin­ ” Gyászünnep Gaal Gaston sírjánál A független kisgazdapárt Gagl Gaston halá­lának ötödik évfordulóján gyászünnepet tartott Balatonbogláron, Eckhardt Tiborral az élén, a független kisgazdapártnak úgyszólván minden képviselőtagja, de rajtuk kívül is számos po­litikai és közéleti férfi vett részt a kegyeletes aktuson. Eckhardt Tibor és kísérete mindenek­előtt részt vett a gyászistentiszteleten, melyet Varga Béla plébános, a párt alelnöke mondott, azután felvonultak a boglári hegyre a kápolná­hoz, melynek kriptájában Gaal Gaston hamvai pihennek. Itt Eckhardt Tibor mondott beszé­det. Mindenekelőtt Gaal Gaston emlékének ál­dozott, azután beszámolt az azóta eltelt öt esz­tendőről. — Ez az elmúlt öt esztendő megfosztott en­gem és nagyon sokunkat — mondotta — min­den illúziótól, nagyon sok reménységtől, meg­fosztotta ezt az országot nagyon sok komoly lehetőségtől. Szomorú öt esztendő volt, de bár­mit hozott is a sors, erkölcsileg mindig követ­kezetesen haladtunk azon az úton, amelyet Gaal Gaston kijelölt számunkra.­­ Az elmúlt öt esztendőben rendkívül veszé­lyessé, sokszor fenyegetővé vált Európában a nemzetközi helyzet. Azoknak a veszélyeknek, reakcióknak, konfliktusoknak, amelyek Euró­pára szakadtak, a Pakis-környéki békében van meg az oka, mert béke nem tartható fenn igaz­ság nélkül. Magyarország azonban semmi olyat nem tett és nem tesz, ami Európa békéjét meg­zavarhatná. S a nemzet türelmével, okosságá­val és tisztességével becsületet szerzett magának a világ előtt, becsületet, amit könnyelműen kic­­kára tenni nem szabad. A magyar politika so­hasem törekedett katonai szövetségek kötésére, ez a nemzet a barátság politikáját követte és bebizonyította, hogy Magyarország lehet számra kicsi, de letekben és értékben nagy nemzet va­gyunk. És ha a magyar nemzet baráti kapcso­latokat keres, azt mindig csak az egyenjogúság és egyenrangúság alapján cselekszi, sohasem alárendeltség vagy függőség jegyében. Ebben a gondolatkörben jött létre a római paktum. Amíg egyrészt a római paktum keretében Ausztriával­ és Olaszországgal megtaláltuk azt a természetes összeköttetést, amire a kicsi ma­gyar nemzetnek szüksége volt, ugyanakkor ápoltuk azokat a baráti kapcsolatokat a német birodalom felé, amelyeket változatlanul szük­ségesnek tartok. Legalább is addig, amíg van kiszentente, a n­émet-magyar barátságnak is fenn kell maradnia.­gyarország szomszédállamaira, a kis-entente­­államokra vonatkozik, amelyekkel szemben annyi jogos sérelmünk és panaszunk volt és van ma is. Hivatalos tárgyalások folynak szom­szédainkkal. Amíg ezek folynak, nem foglalok állást ezekkel szemben, de igenis kijelentem, hogy nemcsak a szomszéd államoknak, hanem Magyarországnak is kötelessége a viszonyokat normalizálni a Dunamedencében. Amíg azon­ban a trianoni határok fennállanak, nem vál­lalkozhatunk barátságra, mert ez azt jelentené, hogy erkölcsi kötelezettségeket vállalunk a je­lenlegi határok megvédésére, már­pedig olyan határokat nem védelmezhetünk, amelyeket igazságtalanoknak tudunk. Normális viszonyra szükség van, de barátságról a trianoni hatá­rokon belül nem lehet szó. Úgy érzem, hogy a nemzet létérdeke és a nemzet önérzete is azt parancsolja, hogy bizonyos kereteket állítsunk fel, amelyeket soha senkinek átlépnie nem sza­bad. Megnyugvással állapítom meg, hogy Ma­gyarország külpolitikája mind a mai napig ezeket a kereteket túl nem lépte. A külügy­miniszter urat mindenkor támogatjuk és min­denkor támogatni is fogjuk ennek a nyugodt, okos, önérzetes és független magyar külpoliti­kának Intézésében. „A túlzott terheket le kell venni a közönség válláról" Külpolitikai fejtegetések után így folytatta: „ A magyar élet másik nagy problémája gaz­dasági és szociális kérdés. A dolgozó kisembe­rek társadalma példátlanul túl van terhelve közterhekkel. Mikor az árszínvonal a nyers­anyagok terén világszerte lefelé halad, látnunk kell, hogy a mostani kedvező árak sokáig fenn­tarthat­ók nem lesznek, sőt az sem lehetetlen, hogy az 1920-es évek válságához hasonló válság szakad a világra. Ebben a szituációban a kor­mánynak a túlzott terheket le kell venni a kö­zönség válláról. Az ingó tőke az egyoldalú vé­delem folytán változatlanul megtartotta pozí­cióját. A nemzeti vagyon- és jövedelemeloszlás viszonylag még rosszabb ma, mint Gaal Gaston halálakor volt. Ha, „az új ezredév" frázisok helyett intézkedéseket tett volna, ha az élhar­cosok helyett a magyar dolgozó társadalom lel­kében kereste volna az utat, lehetett volna ezen segíteni. Nem tagadom, hogy a gazdaságpoliti­kában van határozott javulás, de ami eddig történt, az megközelítőleg sem elég. Emberhez méltó módon kell eltartani 9 millió magyar embert, ez az a minimum, amelyet biztosíta­nunk kell, ha élni akarunk. A profit, az arany, a kamat csak ezután jön. Németország ellen Anglia, Oroszország, Franciaország és az Egyesül­t­ Állam­ok . Itt utalnom kell egy lényeges változókra. A magyar külpolitika azt remélte a múltban, hogy egyrészt a római paktum alapján, más­­részt a németekkel, való jó barátság alapján azokat a hatalmakat, amelyek Angliával az élükön azt hirdetik, hogy a békeszerződések nem megváltoztathatatlanok és hogy semmi sem örök a földön, sikerülni fog olyan együtt­működésre megnyerni ,amelynek segítségével a helyzetet orvosolni lehet. Ez a remény meg­hiúsult. A brit birodalom helyreállította a ba­ráti, sőt bizonyos tekintetben szövetségi kap­csolatait Franciaországgal, hozzácsatlakoztak az Amerikai Egyesült Államok is s ma az a hely­zet, hogy a német birodalom aránytalanul rosz­­szabb helyzetben intézi külpolitikáját, mint akár 1914-ben, a világháború megindulásakor. Bis­marcknak az volt a sikere, hogy Angliával és Oroszországgal egyetértésben tudta célkitűzéseit intézni. II. Vilmosnak el kellett buknia, mert szembekerült Angliával, az óceánok urával és Oroszországgal, a kontinens legnagyobb emberi és nyersanyagrezervoárjával. Első csatákat meg lehet nyerni Angliával szemben, de az utolsó csatákat négyszáz esztendő óta Anglia nyeri meg.­­ A német birodalom útjai ma ismét elváltak Anglia útjaitól. Németország szembekerült Oroszországgal, Franciaországgal, sőt az Egye­sült Államokkal is s ebben a konstellációban olyanok az erőviszonyok, hogyha háborúra ke­rülne a sor, az Európa közepén elhelyezkedő hatalmaknak össze kellene roppanniuk a két­oldali nyomás alatt. Németországgal való barát­ságunkat feladni mégsem szabad, mert az európai helyzet megváltoztatását illetőleg érde­keink közösek. De soha és semmi körülmények között nem szabad vállalni olyan kötelezettsé­get, amely előre elvesztett háborúban való rész­vételre kényszerítene bennünket. S amikor eze­ket mondom, meggyőződésem, hogy Gaal Gas­ton telkéből beszélek ,aki ha élne, ugyanilyen energiával és elszántsággal védekeznék a ma­gyar nép vágóhídra vitele ellen. X­his-en­ ense-lal való tárgyalásod — Beszélnem kell egy másik politikai irány­zatról is, mely lényeges és fontos, mert Ma­ A diktatúra kísérletezői Az utolsó öt év alatt az egész magyar köz­élet egy nagy devalváción esett át. Itt az ideje, hogy megálljt-­ parancsoljunk annak az irány­zatnak, amely mindennek a lerángatásával egy új forradalom melegágyát akarja megvetni. Hát ki ellen akarnak diktatúrát csinálni? Hát kommunisták vannak kormányon? Hiszen Ma­gyarországon valósággal szanatóriumi csend és rend honol, itt minden jogosultság nélkül akar­ják egyesek elvenni ennek a nemzetnek ezeréves szabadságát, azt a tiszteletet és becsületet, amit a világ népei azért adnak meg a magyar nem­zetnek, mert szabad és nem szolganép vagyunk A stréberek és kalandorok forradalmát akarják megcsinálni, — Különböző formákkal kísérleteztek. Itt volt a totalitás-elmélet, itt volt a pártegység gondo­lata és soha akkora szakadékot nem vágtak az emberek lelkében, mint ennek a mondva­csinált egységnek az idejében. Ez az áramlat megbukott, elmúlt, köznevetségbe fulladt. Nem támadhat fel többé soha.­­ A második kísérlet azzal a jelszóval indult, hogy Magyarországon jobboldali politikát kell csinálni."Hát ki ellenzi ezt? Valamennyien jobb­oldaliak vagyunk, keresztények vagyunk, nem­zeti alapon állunk, népi politikát csinálunk, hát velünk szemben követelik a jobboldali politikát kiforratlan emberek. Egy ember zavaros elmé­letét akarják egy nemzet ezeréves fejlődése helyébe tenni? Hiszen örültek háza vagyunk, ha ilyen gondolatokkal ki lehet még állni a közön­ség elé! „Félnek a titkos választó­jogtól" — Mindennek egyetlen forrása van: félnek a titkos választójogtól. Hungária Egyesült Földek" című részvénytársaságot akarnak megszervezett stréberek irányításával Szent István birodalma helyén? Az undor rág valamennyiünket, ami­kor ilyen szörnyű gondolatokkal találkozunk. Még ennél is veszélyesebb, amit egy budai vigadóbeli gyűlésen hirdetett egy országgyűlési képviselő. Azt követelte, hogy alakuljunk át katona­ állammá. Hát nem tudják, hogy egy hadsereg katonai értéke fordított arányban áll politikai tevékenységével? Hogy minél többet politizál, katonailag annál kevesebbet ér? Az egész nemzet pártkülön­bség nélkül büszkén te­kint a magyar hadseregre, de a parlamentből nem lehet kaszárnyát csinálni és a kaszárnyá­ból nem lehet parlamentet. Megdöbbentő, hogy egy héttel később ennek a képviselőnek az ünneplésére a TESz rendez vacsorát. Hogy ezt a veszélyt nem becsülöm túl, azt elsősorban azért teszem, mert ismerem a magyar nép gon­dolkodását és tudom, hogy a jelenlegi honvé­delmi miniszter úr személyében és gondolkodá­sában valamennyien megbízhatunk. Amíg ő a helyén lesz, ezek a veszedelmes kísérletek biz­­­tos visszautasításra fognak találni. A Katonaállam veszedelme és az antiszemitizmus — A katonaállamnak az a veszedelme, amit Spanyolországban látunk: amit azelőtt szava­zással intéztek el, azt most géppuskákkal, grá­nátokkal is mérgesgázokkal igyekeznek elin­tézni. Olyan emberről is tudok, aki azt mondta: „Második Madridot Csinálunk Budapestből, de átvesszük a hatalmat.“ Ennél kárhozatosabb, nemzetgyilkosabb, felfogást nem ismerek. ” Ezek a különböző diktaturfis törekvések olyan köpenyeg alatt jelentkeznek, amelynek tényleg erős átütő ereje van. Ez az antiszemi­tizmus köpenyege. Az igaztalan vagyon- és jö­vedelemeloszlás következménye az antiszemi­tizmus. De éppen az antiszemitizmus lényege, az egyoldalú kartel- és bankpolitika az, amely­hez az antiszemiták nem mernek nyúlni, amit azonban mi meg akarunk oldani. — Gaal Gustutmnal abban állapodtunk meg, hogy ez a párt sohasem lesz antiszemita, de zsidó befolyást sem enged érvényesülni. Mi eh­hez a politikához ragaszkodtunk. S amikor azt mondják, hogy „Eckhardt eladta magát a zsi­dóknak", büszkén jelentem ki, hogy Magyar­­országon nálam függetlenebb ember nincs. En­nek a várnak nincs lekötöttsége, nincs obli­­gója és nincs pénze, mert tagjainkon kívül senkitől sem fogadunk el pénzt. Mi nem azt tesszük, mint némelyik hangos antiszemita új­ság, amelyik vezércikkében fehértovat áldoz, közgazdasági rovatában pedig az aranyborjút állítja piedesztálra, nem is az aranyborjút, ha­nem az aranytehenet, amelyet négy Csecsén fejnek. — Milotay István gyanúsító cikkeket enged meg magának pártunkkal szemben. Ugyanak­kor lapjának közgazdasági rovatánál húsáét élvezi azokat a közgazdasági bevételeket, ame­lyekkel a különböző kartelek és bankok áldoz­nak Milotay tehetsége előtt. A szélsőjobboldali­­sajtóban­ olyan hazug helyzet alakult ki, ame­lyet kiirtani a közéleti­­ tisztesség alapvető kö­vetelménye. Örülök, ha a kormány meg fogja fékezni a zugsajtót, de azt mondom, fékezze meg a maga sajtóját is, mert elferdített hírszol­gálaton, lelket mérgező hitvány frazeológián­ál az egész nemzetet tönkre lehet tenni. Férfiak kellenek, nem rendszabályok. A magyar tör­vénykönyvben van elég paragrafus. Bármit cse­lekedjék ellenünk a félrevezetett ifjúság, mi dolgozni fogunk érte harag nélkül. A vm seregszemle Eckhardt Tibor vasárnap a független kis­gazdapárt heves megyei szervezeteinek nagy­gyűlésén mondott beszédet. Nyolcezer főnyi tömeg gyűlt össze a káli templomtéren, ahol a többi között a következőket mondotta: — Bízom a titkos választójog megval­ósulásá­­ban, mert a magyar nép impozánsan megnyil­vánult akaratával szemben senki sem merné vállalni a felelősséget az elmúlt rendszer vissza­­hozataláért. Ennek a népnek nem kiskirályok hiányzanak, hanem az igazi szabadság. Ma el­szaporodtak a vicinális kiskirályok, diktátor­jelöltek, s ennek az az oka, hogy tisztában vannak vele: ha meglesz a titkos választójog, akkor nekik kell szolgálni a népet és nem basáskodhatnak. Személy szerint ugyanazokat az embereket látom a diktatúra lovagjaiként szerepelni, akik élharcosok, kartotékvezetők, tömeghajcsárok, lélektiprók voltak. Eckhardt beszéde után az egybegyűltek nevé­ben Nagy Ferenc, a párt országos főtitkára a következőket mondott ki : Ha valaki erőszakos eszközökkel próbálná Eckhardt Tibort megakadályozni munkájában, vegyék tudomásul, hogy a parasztság meg­mozdul, s ha kell, ételét és vérét adja vezéréért. Értsék meg a tanult emberek, hogy a sok­­milliónyi parasztság nem tekinti ellenségének a tanultakat, de tanulják meg megbecsülni a népet. Azt üzenjük a tanulóifjaknak, hogy aki ma gázolni akar bennünket, az sohasem fogja megtalálni az utat hozzánk. Azt üzenjük a pa­poknak és a tanítóknak: irtsák ki a fiatalság lelkéből a szolgaság érzését. Azt üzenjük a nagytőkének: értse meg, hogy kötelességei van­nak. Itt az utolsó óra, amikor még kötelesség­­teljesítés megelőzhet élesebb összeütközéseket, üzenünk a nagybirtok felé: el kell jönnie a földkérdés becsületes megoldásának, értsék ezt meg és ne álljanak ellent oktalan módon. És tiltakozunk az ellen, hogy rendbontók, törvény­telen törekvések hirdetői a maguk felelőtlen politizálásába bevonni merészeljék a kormányzó magas személlyét.

Next