Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra...................... 4.80 pengol Ausztriában egy bóra­p... Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 d­JUL vasárnap .........................................32 IU1. Hétköznap Wienben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 30 Groschen Vasárnap......................... 40 Groschen Ára­d Ke." Budapest, 1938 szombat, január­­ XIV. évfolyam, 1. szám Megjelenik vasárnap és ünnepnap ott"­ annek kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL| VI. Aradi utca 8—10 TELEFON: +1-207-57 1-207-53, 1-207-55,1-207-54 Budapest 62, postafiók 28. FIOKKI ALLUHI VAJAL K­OLCS HUN V V TAK (Tel.: 1-316-281 GTA/AS1 KS MEIMKTJ.-GHKODA (Telefon: 1-316-28 és 1-419-34) Erzsébet-körul 43 iPoint és Hledl _ ROVÁ5- Tizenkét érces kalapácsütéssel leszögez­tük a letelt év koporsóját s várakozva for­dulván az ut felé, szemben találjuk ma­gunkat a most koporsóra tettel. Az év em­beri teremtvény, tehát halandó, az idő Isten teremtése, végtelen és nem törődik a mi gyerekes göbeinkkel, miket szabályos körökben fonalába kötünk. Mit hozol, új­­esztendő? A régit, mely folytatja építő és pusztító munkáját. Nem vállal külön fel­adatot, melyet reá mérünk és nem törő­dik ellenőrzéssel, melyet felette gyakor­lunk. Nem váltotta be ígéretét? Nem ígért semmit Fogja-e hozni utóda, amit tőle vár­tunk? Az utód ő maga. A változás bennünk van Akik csalódottan temetünk s derűsen köszöntjük az újat. S máris adott valamit: a benne való reménykedést. Szilveszter éj­szakáját, amikor mámoros kábultságba merülünk és felejtve rossz sorunkat, azt hisszük, hogy jól érezzük magunkat. * Hegyek közé, ahol sok a hó és hallgat az erdő, hallgat az ég, nem locsog a patak sem, mert befagyott és nem szól a politika sem, mert befoghatja a fülét. Okos ember Darányi Kálmán, tud megszökni. S van csend és biztonság és nincs szélsőség és nincs választójogi reform, semmi, ami az országnak kell és megörli azt, aki nyújtja. Ez a finom, bölcsen hallgató és szűksza­vúan beszélő politikus sohasem merül ki, de roppantul fáradt. S mi is, mások is, akik kifárasztjuk, most örülünk a pihené­sének és halkan, hogy meg se hallja, kí­vánunk neki friss erőt az újabb zaklatások elbírásához. ..... . Borzalmas újévi ajándék. A festő, aki­nek semmije sincs, élénkbe csapja szeret­tei holttesteit, ráadásul a magáét is: nesz­­tek ez minden, amim van és ez sem kell. A kadaverekkel többet fogtok törődni, mint élőkkel, bizonyára többet is érnek. Talán h­a kellenétek még, most segítenétek raj­tam. Akadna, aki képet vesz tőlem, de előbb megköveteli, hogy gyilkoljam le csa­ládomat. íme, szolgálok velük! B. u. é. k. » . Anglia és az egyiptomi válság London, december 31. Az angol lapok hatá­rozott aggodalommal figyelik az egyiptomi ese­mények kialakulását. A Times annak a remé­nyének ad kifejezést, hogy sem a kormány, sem az ellenzék nem szakít az alkotmányos mód­szerekkel. Sajnálatos, hogy Nahasz pasa nem talált már előbb módot a kekinges szervezet fel­oszlatására. A Daily Mail megállapítja, hogy az egyiptomi válság kizárólag Egyiptom belügye. Nagy-Bri­­tannia azonban nem nézhetné tétlenül az angol érdekek esetleges veszélyeztetését. Anglia köz­véleménye örömmel vette tudomásul az új mi­niszterelnöknek azt a kijelentését, hogy Egyip­tom híven teljesíti szerződéses kötelezettségeit Mah­mud pasa programmja London, december 31. Mohamed Mahmud pasa, Egyiptom új miniszterelnöke telefonin­­ter­jút adott a News Cronicle munkatársának. Kormánya békés külpolitikát akar folytatni — mondotta — és különösen nagy súlyt helyez arra, hogy Angliával baráti kapcsolatokat tart­son fenn. Belpolitikailag a kormány a liberális politikát követi, egyelőre azonban az erős kéz­nek kell kormányoznia, mert kormányát a par­lamentben nem támogatja többség. Mahmud pasa a kormány legsürgősebb feladatának a fegyverkezés és az álló hadsereg kiépítését tartja, mert egyenesen nevetséges — mondotta —, hogy Egyiptomnak mindössze 11 000 főnyi hadereje van, pedig legalább 50 000 főből álló békelétszámú hadsereggel és megfelelő számú tartalékkal kellene rendelkeznie. Feloszlatták az egyiptomi kékingeseket Kairó, december 31. A kormány kihirdette a kékinges szervezetek feloszlatásáról szóló hatá­rozatát. MÍTOSZ írta KÓBOR TAMÁS A német miniszter után a francia is mondta: inkább ágyú, mint vaj. A fran­cia mondás elegánsabb, mert ha válasz­tani kell ágyú és vaj között, mind a ket­tőt választhatja. Ám a német vajnak, amely nincs, nem kell féltékenykednie az ágyúra, amely van. Végső elemzésben az ágyú, melyért le kell mondani róla, arra szolgál, hogy vaj legyen. A németnél, franciánál keményebb Mussolini mondása: meg kell vetni a kényelmes életet. Az ágyú és vaj egyete­mes mítosza ez, hatványra emelve. A kényelmes élet megvetése a végső elem­zésben szintén lebecsülése annak, ami nincs, hogy könnyebben essék a nélkü­lözése. Vaj alatt nem kell szükségkép­pen vajat, a kényelmes élet alatt nem a rekamién való heverészést, de ágyú alatt csakugyan ágyút kell érteni. A hadihajó is ágyú, a repülőgép is az e cső nélkül.★ Miért volna ma is ellentmondás, ami tegnap az volt? Vaj helyett ágyú, nyu­galom helyett hajszoltság, mint az élet célja és ideálja? Szépen, logikusan bele­illik, abba a gondolatmenetbe, mely a háborút ismeri fel a béke biztosításának egyetlen módjául. Az ágyú nem háborús fegyver, hanem olyasmi, mint a gépelhá­­rító ágyú:­védelem a bombavetés ellen. Békeszerető fegyverkovácsok öntik, akik abból élnek, hogy ágyút öntenek. Min­den hadihajón térdel egy láthatatlan nemző, aki békéért imádkozik. És bé­két védve masíroztatják a vezérek a dü­börgő csizmákat, vállravetett puskákkal, kemény nézéssel és harcidalokat éne­kelve. Utánuk a cuppogó cipőcskék, ben­nük kisfiúk, kislányok, zárt rendekben parancsszót lesve és boldogan katonák­nak érezve magukat. A hatéves gyermek ma tankot és várágyút kap karácsonyi ajándékul, és velük játszik spanyol pol­gárháborút és japán-kínai testvéresülést. Jövőre már égő várost és építőkockák­ból összerakható romhalmokat fog kap­ni. Apja pedig a jövőtől félve a békéért keményebben markolja a puskát és sző­rít egyet a nadrágsziján. Vállán hordja a vajaskenyeret, mely gyermekének uzsonnára kell. • Ebben a furcsaságban a tegnap este képmutatást lát, pedig őszinte hit és meggyőződés. A tegnapi ész a távolkeleti bonyodalmakból könnyebbülést merít: lám, mi a mások kárán okulhattunk. Az új háború összes rémképei megvalósul­tan peregnek le előttünk, most már lát­juk, mit hoz a háború. — Úgy van! — kiáltja a mai ész — most már látjuk, hogy az pusztul, akinek kevesebb ágyúja és kisebb harciassága van. A győztes ha­lottainak pedig kijár a túlélők tisztelete és az özvegyek gyászfátyola alatt dobog a büszke szív, hősi halott! Végeredmény­ben pedig sok-sok millió éli őket túl és ezekért érdemes meghalni néhány száz­ezernek és nyomorulttá válni tízszer, húszszor annyinak. őszinte hit és tiszta jogtudat őszin­tén mondhatja Japán, hogy pusztító ere­jével Kínát csak meg akarja győzni bé­kés szándékairól. Erre a meggyőzésre pedig életszükség kényszeríti. Lásd át, sárga testvérem, mi nem férünk el ott­hon és nem tudjuk békés polgárainkat munkával ellátni, ha nincs nyersanyag és fogyasztópiacunk. A nyersanyag is, a fogyasztópiac is ti vagytok és nem vagytok hajlandók bennünket ellátni az­zal, ami nekünk nélkülözhetetlen? A mi háborúnk nem háború, hanem kereske­delmi szerződés, melyet máskép, mint városromokon keresztül, nem tudunk veletek megkötni. És Németországnak is kell nyers­anyag, hogy a békés munkának élhes­sen. És Olaszországnak is kell ez és meg­szerezte ott, ahol gazdátlanul hevert, an­nak javára is, akitől elvette. És Angliá­nak, Franciaországnak, Belgiumnak és Hollandiának is kell és nem nélkülöz­heti csak azért, mert már megvan. Az egyiknek­­,,n,cs és szert akar rá tenni, a másiknak.. van és meg akarja tartani. Áthidalhatatlan ellentét? Csak kiengesz­­telh­etetlen. Mert a szükségben nincs végső határ és az engedésnek következménye csak újabb engedés szüksége. Béke, béke kell valóban mindenkinek, de az egyiknek azért, hogy megtarthassa, amije van, a másiknak, hogy biztonságba helyezze, amire szert fog tenni. Addig is: mindent az ágyúért, melyből szintén nem lehet elég és melyet el kell látni munícióval és hullajelöltekkel.* Háborús szellem, háborús moralitás a békemunka szolgálatában — új világ­nézet. Kell, hogy ez az ellentmondás ért­hető összhangban felolvadjon. A szük­ség eddig nem volt jogcím, az erősebb ökle nem volt erkölcs. Azzá kell tenni, mert az emberlélek békét akar önmagá­val is és mindenféle korszak volt már, de olyan sohasem lesz, mikor az ember nyíltan és tudatosan azt mondja: becs­telenséget akarok. Elkövetni — arra vállalkozik — de felmentvénnyel, sőt felszenteltséggel. Élni akarok és nem bánom, ha felebarátom belepusztul? Ez förtelem, melyre egyén és nemzet nem vetemedik. De istenséggé felmagasztosí­­tani az önzés parancsát mindenki kész. Nem az ember Isten legfőbb teremtése, hanem a nemzet. És minden erkölcsöt, melyet a kultúra kitermelt, vallunk és szolgálunk: ne bántsd a másét, ne véts a becsület ellen, légy hit és tiszteld a tör­vényt, de nem az egyén, hanem a nem­zet egész nevében. Ez szabja meg, mi a másé, mi a becsület és mi legyen a tör­vény. Az egyének összessége lenne az emberiség, ami elvont fogalom és egy kalap alatt nem tartható, de az egy­­nemzetbeliek összessége létező valóság, mely egységesen vezethető és együttesen él és nincs nemesebb erény, mint az egyéni önmegtagadás a nemzetösszesség javára és dicsőségére. Nem emberek né­pesítik be a földet, hanem nemzetek, melyek mind maguknak élnek és a ma­guk számára állapítják meg az erkölcs és igazság tartalmát A mi hivatásunk a magunk nemzeté­nek gondozása, a másik is maga gon­doskodjék magáról. Nem háborgatjuk benne, ha bennünket nem háborgat. Képzelhető-e ennél kifogástalanabb elv? Éppen csak a gyakorlatban van a baj, ahol a különvalóság elismert jogosultsá­gai egymásba rontanak. Ami az egyik­nek szent, a másiknak kárhozat. Egye­temes igazság nincs. Itt börtön vár arra, amit amott lelkesen ünnepelnek. A har­mincéves háborúnak vége szakadhatott, mert a külön cél a másik vallás kiirtása, kilátástalanná válva, módosult a saját vallása szabadságának biztosításával. Ám a földi javak nem ismernek meg­alkuvást. A nemzetnek joga van a saját életéhez és legközelebb áll önmagához. Ez az önzés szent és érvényesülésében a vallás csak akadály, mert a mások ön­zését is szentté avatja. Tanok, erkölcsök, melyek minden ember javát is ránk pa­rancsolják, holott mi csak a magunkét akarjuk szolgálni. Útját állja a múlt, mely tele van szerzett jogokkal, miknek félretolása nélkül a nemzet nem, boldo­gulhat. Antikrisztusnak nézi a múlt a jelent, üres és hazug ábrándozásnak a jelen a múltat. Frázis nélkül mindig is az volt, ami ma van, de ma nyíltan mu­tatjuk meg, mert nem reszéljük. Pusz­tuljon a világ, de maradjunk meg mi! R ömlik a vér, pusztulnak a városok, terjed a nyomor és győzedelmeskedik a vaj-áldozat az ágyú oltárán. A mítosz alján pedig folyik az élet a maga örök megmásíthatatlan természete szerint. A fa a nap irányába hajlítja ágait, a virág a fény felé tenyészik és az önkéntes le­mondás a vajról a vérontás minden ke­gyetlenségével, egy régi gyönyörű élet­­felfogás szétrombolása alján végső érte­lemben a törhetetlen vágy, az álom meg­valósítására, hogy legyen vaj a kenyé­ren és éjszakára puha legyen a derekunk alja. Chamberlain a külügyi tárca ellen London, december 31. Eden külügy­miniszter szabadsága alatt Chamberlain mi­niszterelnök veszi át a külügyi tárca vezeté­sét. A lapok diplomáciai szerkesztői élénk meglepetéssel fogadták az erről szóló beje­lentést, mert a külügyminisztert távollétében rendszerint Hali­fax lord szokta helyettesí­teni. A miniszterelnök elhatározásában annak jelét látják, hogy Chamberlain rendkívül nagy érdeklődéssel viseltetik a külügyek iránt és a távolkeleti helyzetet igen súlyosnak te­kinti. A másik nagyjelentőségű változás az angol külügyek irányításában Sir Robert Vansittart, a külügyminiszter állandó helyettesének tá­vozása. Vansittart, aki a világháború befeje­zése óta mint állandó külügyminiszter-helyet­tes, államtitkára a Foreign Office-nak — a Daily Express értesülése szerint —, rövidesen az egyik európai nagyhatalom fővárosába ke­rül nagykövet­ként. A távozó külügyi állam­titkár utóda Sir Alexander Cadogan lesz, aki eddig is helyettesítette őt. *

Next